Shasta-paszta

Megjöttünk a hétvégi kalandunkból. Ez volt az egyik legviccesebb utunk mostanában. Hogy mik is történtek?

Pénteken elindultunk a Mt. Shasta-hoz, a Mt. Shasta nevű városkába. Ez Észak-Kaliforniában van, nem messze Eurékától, ahol a múltkor voltunk. A célunk egy vasárnapi 100 km-es biciklizés volt, amire már jó rég befizettünk. A helyszín fantasztikus volt, a Kaszkád-hegység legdélibb, vulkanikus része, a fennséges Mt. Shasta tövében. Illetve ennél kicsit délebbre a Lassen Vulkanikus Park is hozzá tartozik, ahol szintén jártunk már (jesszus de rég volt ez, pedig nem is tűnik annak!).

Ott kezdődött, hogy Jens egy 100 éve bevándorolt luxemburgiak által épített viktoriánus stílusú házban foglalt szállást. Az egész házat beborította a viktoriánus giccs, valami olyan mennyiségben, hogy az elmondhatatlan. Ezért majd fel is fogok rakni holnap képeket. A házhoz tartozott egy kutya, amelyik majdnem leharapta a fejünket egyébként amikor beléptünk, de megtudtuk, hogy csak házőrzésre van, nem emberevésre.

Viszont kiderült, hogy félreértette a néni, és csak egy éjszakát írt be a füzetébe, a második éjszakára minden foglalt, és ez így van az egész városban. De persze ciki volt a szitu, a nő meg rendes, ezért megkérdezte a szomszédját, aki egy nagyon kedves, de nem százas nő, hogy aludhatunk-e a futonján másnap éjszaka. Rögtön belement.

Este még elmentünk Weedbe. Ez azért egy vicces falu, mert weed angolul nem csak gazt jelent, hanem a marihuána (l. fű) beceneve is. Ezt persze meglovagolja a város, többek között a sörözője is: Igyál legális füvet! Utána elmentünk a mi falunkban egy helyre, ahol nagyon jó élőzene ment. Két fekete srác rappelt, de olyan igazi, jó rap volt, nagyon tetszett.

Este fürdés a szintén leírhatatlan fürdőszobában, szintén képekkel lesz majd illusztrálva. A néni csinált reggelit (bed and breakfast), majd elindultunk a hegyre kocsival, hogy majd kirándulunk. Útközben megálltunk nézelődni. Észrevettük, hogy a megállóhely mosdójának előterébe beszorult egy kolibri, olyan módon, ahogy a legyek szoktak: a butája folyton az ablaküvegen át akart kijutni. A mentésben hozzánk csapódott egy keresztény csoport pár tagja, iszonyú kedves nők. Az egyik olasz volt, kicsit bolond szerintem, ő pl. próbált énekelni a kolibrinek (olaszul!), hátha akkor rájön, hogy hol a kijárat. A kolibri teljesen ki volt fáradva (talán a dél-olasz akcentus tett be neki?), és vegül a magas párkányra feküdt. Felmásztam, és sikerült elkapnom. Hoztunk neki vizet, később energiaitalt is. Ivott belőle! Hihetetlen volt az egész. Kolibrit vagy csak messziről, vagy csak nagyon rüvid ideig lát az ember, mi pedig most addig nézhettük, amíg csak akartuk. Egy ideig néztük, aztán leraktuk egy kőre az árnyékba. 2 óra múlva, visszafelé menet megnéztük, és nem volt ott. Szerintem sikeres volt a mentés (a rossz verzió egy kígyót vagy hasonlót tartalmaz, de talán tényleg túlélte).

A hegyen láttunk egy vicceset. Egy srác egy szál nadrágban jógázott a sziklákon -- elég jól nézett ki. Volt egy feltűnően csinos barátnője is, kicsit hippisen öltözve. Amikor közelebb jött, észrevettem, hogy a lába csupa szőr. És a hóna alatt is. Ez elég meglepő errefelé. A kocsiban meg is említettem Jens-nek, hogy ezek tényleg komolyan veszik a hippiséget. Erre ő azt mondta, hogy a hónalját ugyan nem látta, de szerinte a csajon a hosszú szoknya alatt nem volt bugyi, és az ottani nem borotválkozás jól látható volt a szoknyán át.

A hegyen azért kirándultunk is, nagyon szép volt, havat is fogtunk.

Visszafelé beugrottunk egy sörfesztiválra, ahol mindenféle söröket lehetett kóstolni. Jó zene is ment, még táncoltunk is. A buli délután 5-kor zárt, nekünk viszont ugye nem volt épp hová visszamennünk szobánk nem lévén. Ezért elmentünk a közeli tóhoz, ahol $1 belépőért lemehettünk a strandra. Azonnal befeküdtünk az árnyékba aludni egyet, és persze jót röhögtünk, hogy micsoda csövesek vagyunk. Már majdnem elaludtunk, amikor egy anyukát hallottunk rászólni a kisfiára: Benjámin, ne piszkáld őket! Azóta is próbáljuk kitalálni, hogy Benjámin milyen gonoszságot eszelt ki egy fényes nappal alvó pár ellent.

Vacsora után visszamentünk a szállásra. Az esti fürdés tiszta horror volt. Jens a nagy kutyáktól fél, én meg a pókoktól. Bementem, hogy lenyugtassam a kutyát, de az nem volt sehol. Kijöttem, erre Jens mondja, hogy menjek kicsit arrébb... Egy gigantikus pók hálójába mentem bele! Kész. Elképzeltem, ahogy hanyatt-homlok menekülünk a kutya és a pók elől... De azért mégiscsak túléltük. Éjjel nagy vihar volt, sok villámmal.

Hajnalban keltünk, lenyomtuk a 100 km-t. Nem is volt olyan sok, bár a végére eléggé lelassultam. Itt a szokásos térkép. A legfigyelemreméltóbb eset a csúcson történt. Puskalövések dördültek, majd megjelent egy autó, benne fiatal fiúk, az egyik kezében egy puska(!!!!), és odaszólt a pihenőhelyen levőknek (én is ott voltam), hogy EZ (azaz a lövés) az igazi sport. Elhajtottak, majd ismét a levegőbe lőttek. Mindenki le volt dermedve kicsit, hogy ekkora ősbarmok laknak errefelé, nem beszélve arról, hogy ez nyilván bűncselekmény.

Még van egy régi adósságom. Kb. 3 hete voltunk az Alameda Counry Fair-en, ami állatbemutató. De nem csak az, mindenféle megyei szervezetek állítanak ki, van malacfutóverseny, jótékony célú árverés, modellvasút, vidámpark, étel-ital. Azaz ez egy vásár. Nézzétek meg a képeket!

Végül pedig az őrült aukcióról egy videó:

Lábtörlők

Annyi dolgom van, hogy még arra sem jutott időm, hogy a saját blogomat olvassam! Pedig úgy tűnik, hogy nélkülem is egész vicces. :) Most legalább röhögök. Rajzok :) kifele, mert el fogok késni. Na jó, azért írok kicsit. 

Tegnap Tina rendezett magának szülinapi zsúrt, főzött egy rakás német kaját. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen sok embert vendégül lehet látni egy apartmanban -- ugyanakkora, mint az enyém. 

Tegnap kaptam egy új lábtörlőt az apartmanmestertől egy levél kíséretében, hogy a régi lábtörlőmet tegyem át valahova máshova (leszek szíves). Mert hogy a mellettem lévő lakás üres és próbálják kiadni, és most akkor egyenlábtörlőnk van. Micsoda hülyeség. Még jó, hogy nem a lábtörlők a hobbim, akkor fel lennék rendesen háborodva. Így csak röhögök.

Ma készen kell lennem a cikkel!

---

Ezt muszáj még idetoldanom: egyszerűen nem értettem, hogy ki az a Gregory (Frau Peck) és hogy jön ide. Most újra elolvastam, és leesett... Ahhh!

Idei első síelés

Mi is történ múlt szerda óta? A fogorvos megtisztította a fogaimat, szorgalmasan jártam a konditerembe és péntek délutánig bent güriztem az intézetben. Aztán kiakasztottam a szabadságra mentem táblát, és elmentünk síelni. Persze nem lettem kész a dolgaimmal, de muszáj volt kicsit mást csinálnom. Szombaton Kirkwoodban, vasárnap meg Heavenly-ben voltunk: Jens, én, Tina, Nina, Kim, két fizikus Santa Cruzból (John és Lorenzo, aki olasz), Johan, Sara és Frederik (egy német srác, 2 hónapig van itt). Kim, Tina és az én kivételemmel mindenki fizikus... Kicsit szűkösen voltunk a házban, de jobb volt, mint amire számítottunk. Volt egy jacuzzi is a teraszon, ami azért sokat dobott a dolgon... Első este rettenetesen aludtunk, meleg volt, aztán hideg, szomjasak voltunk, szerintem kicsit a magasság is betett (1900 m) és a jacuzzit is túlzásba vittük (az utóbbi kettő elég heves szívdobogást okozott). 

Kirkwood jó volt, csak a síbérlés miatt későn értünk oda, sokat kellett a többiekre várni, szóval nem volt egy túlzottan aktív nap. Másnap viszont négyesben (Jens, Frederik, Nina és én) voltunk Heavenly-ben. Nina elég kemény tempót diktált és fél tízkor már csúsztunk is, egészen négyig, amikor a liftek zárnak. 

A hó hármas alá, sok helyen kint voltak a sziklák, néha jeges is volt, de azért nagyon jól lehetett menni. Ezen a héten esni fog egy csomó hó, lehet, hogy hétvégén újra próbálkozunk. 

Beiratkoztam egy rajtanfolyamra, csütörtökönként lesz, és Ruth-tal fogok rá járni. Jövő héten kezdődik. 

Victor elutazik

Le vagyok maradva... Szóval vasárnap hármasban bementünk SF-ba. Sétálgattunk, megnéztünk egy csokifesztivált, átmentünk a hídon, ilyenek. Este elmentünk a német étterembe búcsúvacsorára, aztán haza kicsit borozgatni. Tiszta fáradt lettem vasárnap estére...Tegnap rendes munkanap volt. Az idő nagyon lehűlt, 38 fok helyett 27 fok van, szinte fáztam a biciklin reggel. Craig pályázatot ír, már nagyon utálja. Én meg a nap végére mostanában annyira elfáradok... Úgy érzem, mintha kiesnének a szemeim a monitortól.Este Victornak segítettünk költözni. Egy csomó holmit nem tudott eladni, pl. maradt egy futonja... Egy rakást áthoztunk hozzám meg Jens-hez, sőt, Ravi szomszédja is kapott két kisasztalt. Aztán átmentünk Adamhez, ahol jót beszélgettünk, úgyhogy éjfél lett, mire ágyba kerültünk. Azért egyszer már jó lenne sokáig aludni...

Először is az idióta hírekkel kezdem. Itthon áttértem a Google Chrome böngészőre. Ha nagyon akadozik, akkor visszatérek az IE-re, de én annyira szeretem a Google-t, hogy szerintem sokáig ki fogok mellette tartani. A másik idióta hír, hogy ma kizártam magam, mert véletlen reggel Jens kulcsát vittem el magammal, ami ugyanúgy néz ki, mint az enyém. De beengedtek, viszont lehet, hogy ez $20-ba fog kerülni. Bent továbbra is próbálok a feladatlistám végére jutni, ami ismét kaotikus naphoz vezetett.

Na és a "fő" hír, hogy a tesóm éjjel ráállt egy farönkre, ami kigurult alóla, így ráesett egy kőre, amitől légmelle lett. Mindezt Esztergomban egy legénybúcsún. Egyszerű esés, csak a szikla... Szóval most az intenzíven fekszik, most beszéltem vele, fáj, de azért már jobban van. Következő éjjel kipróbálják, hogy ha leszedik a vákuumról, akkor megmarad-e a tüdeje az rendes helyén. A képen a légmell látható, de nem az övé.

Ezt meg az öcsémnek küldöm (mint régen a rádióban), a szám címe Eat my goal, az együttes neve pedig... Collapsed Lung!

Itt a nyár

Tegnap nagyon meleg volt, és ma is az lesz. A medencét már felújították, de ma azt mondták, hogy még két hétig kell a vizet kondicionálni. Tudja valaki, hogy ez mi? Én azt hittem, hogy csak betöltik a vizet, beleraknak valami fertőtlenítőt aztán kész, max 1-2 nap.
Este voltunk futni kicsit, de nagyon meleg volt, legközelebb később indulunk.
Bent tovább folytatjuk a harcot, ismét vannak ötleteim, csak egyik sem válik be.
Volt egy látogatónk, aki a szinkrotronban akar Craiggel mérni. Érdekes projekt. Azt akarják kideríteni, hogy egy bizonyos fizikai konstans változott-e az idők folyamán. Szóval eléggé fizikus dolog, de a mi készülékünkkel pont lehet ilyet mérni.
Tegnap volt az Apple-nek egy showja, ahol az új iPhone-ról beszéltek. Ezt néztünk tegnap este. Hiperprofi előadás, az iPhone meg döbbenet. Most nincs időm kikeresni a linket, de az apple.com biztos segít.

A lakás

Már régóta ígérem azt hiszem, hogy teszek fel képeket az internetre a lakásomról. Íme.



Tegnap egyébként a lakást pakolgattam, este meg elmentünk moziba Jens-szel, megnéztünk egy 3D-s mozit az IMAX-ban. Az a címe, hogy U2 3D, és egy U2 koncertet mutat. Fantasztikus volt, egyrészt néha teljesen olyan volt, mintha a tömegben ugrálnánk mi is, főleg, amikor a moziban előttünk ülők fejei szépen folytatódtak a tömeg fejeiben (mármint perspektíva szempontjából). Viszont olyanokat láttunk, amit rendes koncerten soha: a gitáros kezét, a dobost felülről, az énekest 50 centiről. Tényleg nagyon jó volt. Előtte meg beültünk egy jó kis olasz étterembe.

Kolibri

A mai nagy hír, hogy láttam egy kolibrit az etetőmnél! Nagyon kis ügyesek, pár nap alatt megtalálták, vagy már lehet, hogy korábban is, csak én nem láttam. Majd legközelebb megpróbálom lekapni őket a fényképezőgépemmel.
Délelőtt rendet raktam a lakásban, kitettem a képeimet, felraktam a tükröket. Már csak a poszterek hiányoznak, amiket rendeltem, na meg egy fotel, de azt csak jövőre fogok venni. Délután bevásárlás, utána meg lustálkodás. Viszont elmentünk megnézni egy koncertet, itt egy hangárszerű épületben. Tinédzserek rockbandái léptek fel. Őrült hangos volt, de elég profik voltak.

Költözés, több felvonás

Az utóbbi két este nem tudtam írni, mert nem volt itthon internet. Azért nem volt (ja, és az itthon az az új lakást jelenti mostantól), mert a fickó, aki beszerelte, elfelejtette itthagyni a számot, amin be kell jelentkeznem. És bentről meg nem tudok blogolni.
Most már majdnem minden holmim itt van, holnap áthozom a maradékot és kitakarítok kicsit. Tegnap vettem zuhanyfüggönyt meg pár apróságot, meg persze van egy listám, hogy még mik kellenek. A lakás nagyon szép napos, majd rakok fel képeket, ha kicsit rendetraktam.
A cikkírás halad. Tegnap volt bent tűzriadó gyakorlat, ma meg karácsonyi ebéd, amire nem fizettem be -- így utólag kicsit bánom, bár nem olyan nagy szám -- mert azt gondoltam, hogy a cikkírás közepette ez inkább teher lesz. De mivel nincs akkora hajtás mégsem... Cserébe ma elmentünk Jens-szel a vietnámi étterembe, ahol érdekeset ittunk, az italban kis golyók vannak, elég furcsa állagúak (egyébként keményítő), amit az ember a szívószálon keresztül felszív.
A mai nap másik különlegessége, hogy egész nap zuhogott, ami errefelé azt hiszem, hogy még télen is viszonylag ritka. És egy csomó keselyűt láttunk, de tényleg, csapatostul ültek a fákon.
Megkaptuk az ALS-be a beosztást, február közepétől négy hétig fog tartani a turnus, jópár éjszakai műszakkal. De egyébként várom, csak azt remélem, hogy nem fog teljesen egybeesni a síszezonnal.
És még az is eszem jutott, hogy fogok kapni egy ingyen tévét, nem teljesen értem a bulit, de a fickó, aki az internetemet csinálja, mondta, hogy hoz egyet ingyen (merthogy előfizettem most a tévére is, mert így olcsóbb összesen(!), mint csak az internet).
Ma este a pakolás után Alehouse volt, szép a mai pohár, egy rénszarvas van rajta.
Most megyek, és még összepakolom a szanaszét heverő dolgaimat, aztán alszom, mert minden nap hajnali egykor kerülök ágyba.

Költözés, 1. felvonás

Ma aláírtam a szerződést egy évre. Huh. Este elkezdtem költözni, a ruháim nagy része ott van, a konyhai cuccaim, a cipőim, a könyvek nagy része, pár szék. Holnap egy hasonló adag, plusz asztalok, polcok, és talán a futon és az ágybetét. Nem is olyan nagy szám.
Van egy érdekes oldal, ahova az ember beadja pl. egy város nevét, és az meg kiaadja, hogy abban a városban pontosan hol laknak szexuális bűntett miatt korábban elítélt emberek, címmel, fotóval. Hihetetlen, nem? Otthon ez átmenne az ombudsmanon?
Már majdnem kész vagyok a cikkel. Erre ma jön a rémhír, aztán kiderül, hogy igaz is: meghosszabbították a határidőt, január 3-ig. Szuper. Most megint lassabban fog menni a cikkírás.
Ezen kívül februárban lesz egy minikonferencia Monterey-ben, lehet, hogy megyek, Craig az egyik szervezője.

Hétvége

Tegnap átvittem pár cuccot Jenshez Louistól, hogy majd utána hozzám kerüljenek. Egy kisebb polc, egy íróasztal, egy dohányzóasztal, egy irodai szék és pár lámpa (abból sosem elég). A nap nagy részében pakoltam, de elég nehéz, főleg azzal a tudattal, hogy kb. 3 percig lesznek az autóban, és akkor úgyis újra ki kell csomagolni. Szóval azt hiszem, hogy ebben az esetben egyszerűbb lesz a pár kis adagban való költözés. Este elmentünk kicsit sétálni, megnéztük a havat a főtéren (egy cég idehozott egy kis havat, ami egyébként mára sem olvadt el, mert elég hideg van), utána pedig moziba mentünk.
Ma reggel internezteztem, pakoltam, bevásároltam kicsit, délután meg lánypartira mentem Julie-hoz. Mindenkinek sütnie kellett valamit, én palacsintát csináltam, nem azért, mintha annyira tipikus lenne, csak már régen ettem. Picit vastag lett valamiért, de egyébként jó lett. Pezsgőztünk, és megnéztük a The Holiday c. romantikus limonádét. A vicces az, hogy a fiúk eközben meg focimeccsre mentek, de ez nem is volt előre eltervezve.

Préntek

Pénteken semmi nem történt, kísérletet tettem a cikk első verziójának befejezésére, de nem jött össze. Majd hétfőn adom oda a többieknek. Kedden este költözöm, most már biztos, az ágyat meg a nagyobb darabokat meg szerintem szombaton viszem át majd. Többen is felajánlották a segítségüket.

Irgum-burgum

Tegnap nem történ semmi különös azt hiszem. Craig egész héten nincsen, Kanadába ment egy találkozóra, a többiek meg mind a cikkeket írják. Ja, talán még annyi, hogy Len jól átvágott, eléggé haragszom rá. Azt ígérte, hogy már kb. két héttel ezelőtt kiköltözik, de csak ma, péntek este fog elmenni, és emiatt nem tudok beköltözni szombaton. Se vasárnap. Mert a lakást ki kell takarítani (ez nem opcionális, hanem benne van az árban, meg hát így normális). Szóval egyáltalán nem tartotta be a szavát, és leginkább össze-vissza beszél. Biztos gondjai vannak a csládjával, vagy nem tudom, de akkor meg miért nem mondja mondjuk 2 hete, hogy csak pénteken fog tudni elmenni. Persze az apartmant menedzsmentje is béna, mert ők meg tudták, hogy én elsején fogok beköltözni, és már rég ki kellett volna tessékelniük Lent. Így hát jövő héten apró részletekben fogok költözni. Mindez rendben lenne, ha közben nem lenne ez a határidős cikk. De mint mindent, persze ezt is meg fogom oldani, csak most már soha nem fogok igazán megbízni abban, amit Len mond.
Munka után tegnap söröztünk. Nagyon hideg van éjjelente.

Lassen Volcanic National Park

View Larger Map
A hétvégén elmentünk Jens-szel a Lassen Volcanic National Parkba. Reggel 10-kor indultunk, és kb. 4 óra alatt értünk oda. A parkról a részleteket nézegessétek meg a Wikipedian, de a lényeg az, hogy ez egy kb. 27000 éves képződmény, és legutóbb 1915-ben tört ki az egyik csúcs (a Lassen, amit meg is másztunk, lásd később). A máig aktív területen az összes vulkanikus csúcs alak megtalálható (négy ilyen van, de nem tudom pontosan, hogy mik ezek, van olyan, aminek nincs meg a csúcsa, van, aminek igen, meg van kompozit és még egy negyedik féle is). Jelenleg kénes gejzírek és sárlevesek rotyognak a területen, olyasmi, mint amit Izlandról szokott látni az ember a tévében. Még sose láttam ilyeneket, nagyon érdekes (és egyben büdös). Mindenféle alakú, méretű, színű és szagú luk van, de ami még érdekes, hogy a hangjuk is különböző: van sivító, rotyogó, pöfögő, morgó, korgó és susogó. A részleteket inkább a képeken mutatnám be.
Éjszakára a 2000 lakosú Chesterben foglaltunk szállást, ami a parktól 1 órányira van. Már vártam, hogy milyen is egy igazi porfészek, de ismét csalódnom kellett. A falu bár elsőre szörnyen néz ki, tartogatott meglepetéseket. Először is a szállás csupa antik és szecessziós cuccal volt berendezve, volt zongora, szuper konyha, kandalló és kedves személyzet. Mint másnap kiderült, a pincér szlovák, a tulajok meg csehek... A falu számtalan étterme közül az egyikben vacsoráztunk, ahol ittlétem óta először aluöltözöttnek éreztem magam! Mondjuk attól még biztos vannak porfészkek, de ez valami kis sznob falucska lehet.
Másnap kaptunk finom reggelit (mézes joghurt, narancslé, tea, kávé, tojásos kenyér és bacon, a végén meg valami lazacos kis falatka), majd hátunk mögött hagyva a falut visszamentünk a parkba, hogy megmásszuk a Lassen csúcsot. Kb. 2 óra alatt értünk fel, és a tetején annyira fújt a szél, hogy félő volt, hogy le fog sodorni. Egészen sok hó volt, és egy őrülttel is találkoztunk, aki képes volt felcipelni a lécét, csak hogy kicsit csúszkálhasson a hófoltokon. Az egész eléggé emlékeztetett egyébként a marokkói mászásra, itt is olyan kopár volt minden, és ott is ugyanígy fújt a szél.
Hazafelé egy kis kerülővel jöttünk. Egy kisebb úton elkeveredtünk, ezért bementünk egy igazi porfészek egyetlen kocsmájába, ahol látszott az emberek arcán a döbbenet (valami olyasmi, hogy na, ki lehet az, hiszen már mindenki itt van...). De komolyan, az a hely tényleg kemény volt. Este kilencre értünk haza, egy útközbeni kis kaját beiktatva egy Subway-ben. Egyébként ismét beigazolódott az elméletem, hogy a Subway-be csak bizonyos IQ alatt vesznek fel embereket. Most is megkérdezte a csaj, hogy mit kérünk a szendvicsbe. Mondtuk, hogy mident. O.K. És paradicsomot? Ahh.

Szállás

Reggel átmentem a másik apartmankomplexbe, és lefoglaltam a szállást. Szuper, mert nem fogok sokkal többet fizetni (vagyis inkább kevesebbel fogok többet fizetni, mint gondoltam), és annyira lelkes vagyok az új helytől! Nagyon szép lesz, végre, a mostanit már eléggé utáltam, és mivel a költözés a levegőben volt, ezért semmi energiát nem fektettem a lakás rendbehozatalába az utóbbi időben. Utána átmentem Louise-hoz, kaptam tőle egy rakás holmit, kislámpát, iróasztalt, széket, bortartót, kávézóasztalt stb. Jót beszélgettünk. Délután elmentünk Ferivel enni, utána meg vásárolgattunk, mert zuhogott az eső (még mindig esik). Vettem magamnak szülinapi ajándékot, egy szép cipőt és egy fehér sapkát, ami nagyon megtetszett.

Szerdaszerdaszerda

Ma megnéztem a webstatisztikát, és örömmel látom, hogy tartom az eddigi szintet.
Elkezdtem írni a cikket, eléggé döcög egyelőre, még nem igazán kristályosodott ki, hogy mit hova akarok tenni. De még vagy egy hónapom. Jimmel megbeszéltük, hogy mi kerüljön bele, szerencsére már dolgozni nem kell túl sokat, "csak" írni.
Délben beugrottam a bankba, beváltottam egy csekket, és egyben le is kötöttem a pénzem egy részét 6 hónapra. Az egész kb. öt perc alatt megvolt. Ezért jó credit unionnál (kb. takarékszövetkezet) lenni, főleg úgy, hogy a fiók az intézet területén van.
Este átmentem Lenhez, lehet, hogy átveszem tőle a lakást, amiben most lakik. Jól néz ki, napos (bár ezt most nem láttam), két hálószobás.

Mindenféle kis ügyek

Ma egész nap frusztrálódtam, nem jutottam semmire. Viszont kiderítettem, hogy az autóregisztrációmat valószínűleg rossz címre küldték (annyiban vagyok hibás, hogy még néha véletlen az egyest kis kalappal írom, mint ahogy otthon tanítják, és ezt szeretik hetesnek nézni; itt az egyes csak egy függőleges vonal, ami szerintem azért hülyeség, mert tuti össze lehet keverni az I-vel). Szóval pénteken megyek Pleasantonba a DMV-be a regisztrációért. Már úgyis rég jártam abban az irodában, szinte már hiányzik is.
A másik, hogy az internet előfizetésem az első hat hónapban $33 volt, és úgy tudtam, hogy utána megemelik $45-re. De most úgy tűnt, hogy $62-re emelték meg. Ma cseteltem az ügyintézővel (nagyon praktikus, interneten lehet csetelni), és kiderítette, hogy csak akkor lenne $45, ha előfizetnék a TV-re is (nincs tévékeszülékem egyébként). Rutinos amerikaiként megkérdeztem, hogy akkor mennyi lenne a kedvezményes internet és a TV együtt. Kiderült, hogy együtt olcsóbb, mint $62. Szuper. Erre a csaj kijelentette, hogy egyébként meg azért hogy ilyen rendes vagyok, hogy előfizetek a TV-re megajándékoz további hat hónap $33-os internettel, így összeségében(!) fogok $48-t fizetni. Na, erre varrj gombot.
Este kaptam egy felszólítást, hogy nem fizettem szeptemberi lakbért, de ez valami félreértés lesz, mert megnéztem, és fizettem. Holnap tisztázom magam.
Este elmentünk a könyvtárba egy Yosemite-ről szóló előadásra, érdekes volt, meg az is, hogy milyen sokat járnak könyvtárba itt, és milyen sokan mennek el az ilyen kis előadásokra. A fickó a könyvéről beszélt, amiben a Yosemite-ben történt baleseteket taglalja. Gyönyörű képeket mutatott, és azt is megtudtam, hogy mi a teendő villámlás esetén.
Tudtátok, hogy azt, hogy mindenki 6 kézfogásra van egymástól először Karinthy írta le egy novellájában és ott azt írta, hogy 5? Nem fantasztikus?

Motel California

Próbálom megérteni ezt az amerikai hitelválságot. Pl. elolvastam az index cikkét. A baj ott kezdődik, hogy nem értem a szavakat. Meg ha még értem is, akkor sem értem az igazi jelentőségüket, és emiatt az összefüggéseket. Pedig érdekelne. De közben meg az is eszembe jutott, hogy nem is baj, hogy nem érti ezeket mindenki, mert akkor mindenki nagyon okos gazdasági döntéseket hozna, és akkor még megjósolhatatlanabb lenne, hogy mi lesz. Ez most csak azért jutott egyébként eszembe erről, mert épp az Alapítványt olvasom. A könyv szuper, engem csak az zavar benne, hogy egyetlen női szereplővel sem találkoztam egyelőre, és van egy olyan sejtésem, hogy nem is fogok. Talán ez az egyetlen olyan részlete a könyvnek, amit nem tudok elképzelni. Hogy a nők semmilyen hatással nem lennének a történelemre, és hogy semmilyen szerepet sem játszanának. Legalább olyan szinten, ahogy minden filmbe mostanában tesznek egy feketét meg egy nőt. De leginkább igazi szinten. Vagy lehet, hogy Hari Seldon a nőket már nem tudta volna belevenni az egyenleteibe?!?! Vagy Asimov volt nőgyűlölő?
Megnéztem az Amerikai szépséget, nagyon jó film, nézzétek meg. Két dolgot vettem észre. 1. Egy ugyanolyan lakás, amiért egy vagyon fizetek jelenleg, a filmben motelként jelenik meg. 2. Lehet, hogy egy ikerházba fogunk költözni, de ez meg így hangzik el a filmben: Kislányom, te nem tudod, hogy mi mindened van. Én egy ikerházban nőttem fel! -- szóval ennyit az életszínvonalamról. :-D
Futottam is, meg paradicsomot is locsoltam, szereztem egy jó nagy érettet.

Bankkártya

Hát igen, nagyon kényelmes mindenhol kártyával fizetni. Ma költöttem is pénzt, az interneten is rendeltem, meg vettem egy kamáslit és egy hálózsákot a hétvégi túrára a túraboltban. Kettő is van a városban, az egyik drágább és kicsit menőzőbb, és itt van egy mászóterem is. Majd meglátjuk. Meg ajánlottak mindenféle túrákat, lehet kajakot is kölcsönözni, meg Yosemite-re is adtak tanácsot.
Eddig egy kicsit aggódtam, mert reggelente csak nagyon nehezen tudtam felkelni, de most azt hiszem, hogy rájöttem az okára: el volt sötétítve a szobám. Most, hogy elfordítottam az árnyékolókat, magamtól ébredtem, és valahogy azt hiszem jobban is aludtam.
Rendet raktam, edédet főztem, meg olvasgattam.

Vasárnap

Délelőtt virtuálisan kicsit résztvettem Helgáék buliján, bár ott sajnos nem volt webkamera. Utána takarítottam, feltettem a másik tükröt is, elpakoltam pár dolgot. Lazacot ebédeltem főtt krumplival és salátával. A fagyit az erkélyement ettem meg, ma egész jó idő volt.
Utána elmentünk vásárolni, vettem pl. hajszárítót, meg pár apróságot, ennivalót. Most másféle boltokba mentünk a változatosság kedvéért. Az egyik boltban a pénztárosnő azt mondta, hogy ugye én XY rokona vagyok. Nem - mondtam -, meg egyébként is magyar vagyok. Na, kiderült, hogy van egy nő, aki nagyon hasonlít rám, Pleasantonban lakik, és a poén az, hogy ő is magyar származású.
Mindjárt vacsorázom. Előtte még feltettem egy fogast az előszobába (barkács módon a csavarnak szöggel fúrtam lukat, de hát nincs fúróm, és ebbe a papírfalba meg tényleg lehet így is), meg az internetkábelt lefogtam kábeltartókkal, mert eddig csak lógott. Szóval szépítgetem a lakást.