Megint blog

Mivel már rég nem írtam, ezéert csak ízelítőt adok abból amiket ay utóbbi időben csináltam. Például két hete vasárnap voltam tangózni Ágival San Franciscoban. Nagyon érdekes volt minden szempontból. Persze nagyon bonyolult ez a tangó, sokat kéne gyakorolni, de azért így is élveztem. Illetve néha nem, mert hirtelen túl sok idegen pasassal kerültem túlságosan is közeli kapcsolatba, amitől már eléggé elszoktam. Na nem úgy kell érteni persze, de itt "falun" az emberek nem mennek olyan közel egymáshoz. Ági azóta egyébként hazament, de remélem, hogy hamarosan visszatér.
Most éppen Sebastian vendégeskedik nálunk, majdnem három hétre jött. Mintha el sem ment volna. Julie csak két hét múlva jön, akkor is csak pár napra. És pont akkor, amikor Washingtonba megyek. Viszont holnap Sara is itt lesz, a svéd lány, sőt még egy ismerős is érkezik San Franciscoba. Ahhoz képest nem is rossz.
Hétvégén voltunk a Bay to Breakers-en Jens-szel. Ez az a futóverseny amin három éve is voltam. Ez volt az ünnepi 100. alkalom, hogy megrendezték. Nagyon élveztük, tiszta buli volt megint végigszaladni a városon, igaz, edzés hiányában kicsit erős izomlázban végződött a 12 km. Láttunk egy rakás meztelen pasas, vagy mondhatom úgy is, hogy láttam egy rakás fütyit, de hát ez San Francisco, nem kötelező odamenni. Mondjuk sajnos nehezen elkerülhető, hogy az ember oda ne nézzen. Egy kis ízelítő a hangulatból.

Volt könyvklub is nemrég, most a Büszkeség és balítélet (Jane Austin) volt soron, nekem nagyon tetszett annak ellenére, hogy nem könnyű angolul, még az amerikaiaknak sem. Ezen kívül két tortát is csináltam, az egyiket Jens szülinapjára, a másikat meg arra, hogy Oliverék nálunk ebédeltek.

Ezen kívül dolgozom, mint egy kisangyal, mert megint határidő van. De utána tutira elmegyünk valahova pihenni, legalábbis remélem. Viszont hamarosan lesz egy töredék posztdokom, aztán meg lehet, hogy egy egész. És végre lett egy rendszergazdánk is, ami azért is időszerű, mert lehet, hogy Ahrent és engem megdobnak egy nagy adag pénzzel, hogy vegyünk egy nagy klasztert.
Az idő kutya, ma is esett és hideg van. Már várom, hogy rendesen átmelegedjenek a csontjaim, mert hát már mégiscsak május vége van és végtére ez Kalifornia vagy mi.

Saláta

Most olyan mindenfélét írok csak. Például, hogy elkészült az első Wikipedia szócikkem. Íme. Lehet kritizálni -- de nem kell.
Aztán érdekeset hallottam a rádióban. Van egy alapítvány, ami hajat és szőrt gyűjt, de tonnás mennyiségben. Pl. fodrászatok adományozzák neki. És tudjátok, hogy mire használják a hajat? Beleteszik nylonharisnyába, többszáz méter hosszan, és ezzel tisztítják meg az óceánt az olajfoltoktól. Floridában viszik, mint a cukrot. Ha-ha. De tényleg, a haj nagyon jó erre a célra valamiért.
Hétvégén futottam egy órát Nina-val. Mondanám, hogy meg se kottyant, ami igaz, de másnapra azért lett izomlázam. Meg voltem Berkeley-ben kirándulni, szombaton meg bort is kóstoltunk. Ramaty az idő, tegnap is zuhogott, ma nem, de hideg van továbbra is.
Hamarosan elkészül életem első pályázata, amiért elvileg $250 000-et kapok! Nem is rossz! Sőt... Izgalmas, meg persze furcsa is, hogy írok egy pár oldalt, és valaki elhiszi, hogy meg is fogom csinálni, amit leírtam, és még fizet is ennyit... Na jó, ez a valaki az intézet. Szerencsére az isteni Klippenstein ma pont itt volt (jaj, tudom, senki sem érti, hogy miről beszélek, de mindegy, nem azért írom), és sikerült vele megbeszélnem pár dolgot ezzel kapcsolatban. A legjobb az volt, hogy ugyanaz a véleményünk a kutatásról úgy általában.
Egyébként minket is utolért a gazdasági válság, pl. átmenetileg jegelték a posztdokok felvételét. Mázli, hogy én már aláírtam a szerződést, mert úgy tűnik, hogy a válság mindenre kihat.

Múlt hét

El vagyok maradva. A konferencia so-so volt. Nem is voltak sokan, meg akik voltak sem az igazán fontos emberek (kivéve én persze, ha-ha). De tényleg, elég lapos volt, sőt, a szervezés is furcsa volt, pl. nem adtak laptopot a vetítéshez, feltételezve, hogy mindenkinek van. Nekem van, de nem feltétlenül cipelem magammal mindenhova. De azért minden rendben lement, az előadás jól sikerült.
A konferencia végére nagyon elfáradtam, semmi másra nem vágytam, mint otthon, saját ágyban aludni, és nem csinálni semmit. Csak egy óra Colorado és Kalifornia között a különbség, de mivel most állítottuk át az órát nemrég, plusz a program 8-kor kezdődött, ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy 3 órával a szokásos előtt kellett kelnem.
A hét hátralévő részét kihúztam valahogy, de pénteken nem mentem be. Mostanában szinte mindig ott voltam, és most olyan jól esett semmit sem csinálni. Egész hétvégén sokat aludtam, de persze azért csináltunk pár dolgot. Pl. felbicikliztünk a Mount Diablora, futottunk egyet, találkoztunk Tinaval egy ebéd erejéig, vettem egy szuper túrabakancsot (mert a régi már nem volt jó rám), rendet raktam a lakásban (ez még folyamatban), olvastam. Szóval jó volt.
Tegnap a hétfő ennek megfelelően stresszes volt, mert minden a nyakamba szakadt, de azért nem vészes. Áprilisban megint utazom, 4 napra Chicagoba egy workshopra meg egy meetingre, mindkettő Argonne-ban lesz. Ettől lelkes vagyok.

Cipők

Hétfőn még pihentünk, de aztán ez a három nap sűrű lett. Volt egy látogatónk Cambridge-ből, Ian Smith, vele ebédeltem. Nagyon jó kis előadást tartott.

Ezen kívül csak a cikket írtam, csak néha nehezen megy, mert ugye nem egyedül enyém a szoba, és mindig valaki beszél, telefonál, bejön. Így csak este tudok rendesen dolgozni, de addigra meg kiesik a szemem. Lehet, hogy jövő héten kivételesen zenét fogok bent hallgatni.

Volt rajzórám. Az óra elején nagyon fáradt is voltam, meg türelmetlen, de a végére lenyugodtam. Tollal kellett rajzolni a haladóknak (nekünk), de a többiek valamiért továbbra is ceruzával rajzoltak, radíroztak stb, pedig pont az volt a feladat, hogy találjuk meg a kontúrokat és kész.

Tegnap rossz napom volt, mindenki halálra idegesített. Ma az Eastern Sierra-ba megyünk három napra, kirándulni meg biciklizni, de továbbra is nyűgös vagyok és leginkább dolgozni lenne kedvem.

Prepi?

Már négy napja minden nap sportolok, ami jó, mert kezdtem ellustulni. Hétfőn voltunk futni, tegnap meg elmentünk a tóhoz biciklivel meg vissza, és elég húzós tempóban. Ma meg szeretnék este úszni egyet.

Izgi, lehet, hogy ma, vagy holnap fogok szintetizálni. Rendes szerves kémia. Egyetem óta nem csináltam ilyet, igazából már nagyon várom. 

Tegnap esett az eső egy kicsit este, ami viszonylag szokatlan ilyenkor. Lehet, hogy ma is fog.

Defekt van, klór nincs

A kedd reggelem nem volt valami fényes: kilukadt a kerekem munkába menet. Tolhattam a bringát. 

Szintén kedden Rabitz (egy princetoni prof) tartott nálunk előadást. Az előadása nagyon tetszett, a téma kevésbé, de azért elég érdekes volt. Utána vele ebédeltünk (a posztdokok). Ez az, amikor lehet ezekkel az emberekkel beszélgetni, és nincsenek jelen más kutatók az intézetből. Mindig rájövök, hogy hihetetlen azért, hogy kéthetente tudunk beszélni egy-egy általában nagyon jónevű professzorral. A legközelebbi csütörtökön lesz, most így összetorlódott.

A sertésinfluenza lecsengőben. Pár iskolát bezártak Kaliforniában, de már a tervezett idő előtt ki fogják őket nyitni.

Hétfőn futottunk egyébként, tegnap este meg elmentünk biciklizni majdnem másfél órát. 8-kor még világos van, és végre kezd egyre melegebb is lenni az idő.

A labor most kicsit kiakasztó. Elfogyott a klórgázunk, és 6 hét, mire megjön a pótlás (ebből már csak kettő van hátra ugyan). Most szerelhetjük vissza a cuccokat, hogy addig is tudjunk valami értelmeset csinálni.

brlulululu

Mindjárt otthon, vagyis inkább Bécsben vagyok. Aztán otthon.

Szóval pénteken összeszedtem a dolgaimat, kicsit csináltam az előadásomat. Este Nina-val és Jens-szel elmentünk futni egy órát. Nagyon vicces volt. Az hagyján, hogy csapat őzek között futunk, de egyszercsak ott termett három pulyka. Ahogy mellettük mentünk, Jens azt mondta nekik, hogy "brlulululu". Erre mind a három egyszerre azt válaszolta, hogy "brlulululu". Megszakadtunk a röhögéstől, mert persze a pulykák közben rázzák is a fejüket meg minden.

Este meg végignéztük a Gettómilliomost. A film tetszett, de azért mégsem értem, hogy miért kapott ennyi Oscart. 1-2 oké, de nyolc vagy mennyi, az azért kicsit túlzásnak tűnt.

Szombaton csodás napunk volt. Felbicikliztünk a Mount Tamalpais tetejére, szintén hármasban. Ez kb. 60 km-t és 1200 m teljes szintkülönbséget jelent, bár a csúcs csak 748 m magas. Az út szuper volt, el sem hiszem, hogy csak úgy meg tudtam csinálni. Persze Nina szuper edzett, ő tudott volna gyorsabban is menni, de igazából nem kellett rám várni. Egyszer mondjuk nagyon megijedtem, amikor lefelé mentünk. A fékemet kicsit nehezen érem el, és ha el is érem, a kezem ereje alig volt elég ahhoz, hogy fékezzek folyamatosan. Szóval volt egy szakasz, ahol életemben először azt éreztem másodperceken keresztül, hogy nem uralom a biciklit, nagyon megijedtem. Nina mondta, hogy lehet kapni egy kis műanyag izét, amivel a fék közelebb kerül a kézhez. De ettől függetlenül szuper volt az egész.

Ma meg Húsvét. Jens krumpligombócot csinált, hagyományos családi recept alapján, meg csináltunk csirkét, Nina meg készített tiramisut. 

Tim úr és csapata

A héten az előadásomat készítettem és a laborban voltam. Egyik nap pl. kitakarítottuk a labort, seprűvel és lapáttal. Hihetetlen mennyiségű mocskot szedtünk össze, és közben ezer éve az asztalunk alatt rejlő eszközöket tártunk fel. Pl. most vettem észre, hogy van egy lézer is az asztal alatt, amit senki sem használ. Tegnap voltunk megint biciklizni. Még mindig jó, csak kell vennem egy nyerget, mert a mostani rettentő kényelmetlen. Ma csak futottam egy kicsit, kezdek nagyon ideges lenni az előadás és az egész interjú miatt.
Rajzon profilt kellett készíteni egymásról. Felrakom a múltkori házrajzot is (befejezetlen).

A nő álla alatt azt hiszem kicsit túlzásba vittem az árnyékot, de most nem javítom már ki.

A lakhelyünk és a munkahely is egyébként egy ornitológiai paradicsom mostanában. Annyi madár van, és mindig történik valami, a múltkor pl. varjak (három) csatáztak egy fenyő tetején.

Tegnap este páran beültünk vacsorázni, kellemes kis este volt. Most pedig Jessica-nál volt egy kis buli. Tim egy majdnem 1 hónapos hajóútra megy, a Galapagos-szigetektől a nem tudom milyen szigetekig.

View Larger Map

Hát, nem is tudom, ez azért őrület! Hárman lesznek a hajón, ami vitorlás mellesleg.

Most akkor befejezem az előadásomat és a pakolást. Legközelebb talán Chicago-ból jelentkezem.

16 őz

Három nappal vagyok adós, de rohannom kell, úgyhogy rövid leszek. Szombattól egyébként itt nyári időszámítás van. Ma kicsit nehéz is volt felkelni.

Pénteken a laborban voltam, sikerült nagyon jól beállítani a rendszert. Len szerint még sose volt ilyen jó. Még a végén kísérleti leszek... Persze lassan megy a munka, főleg, hogy Lennek folyton van valami nem munkával kapcsolatos dolga. 

Este Nina-val és Ruth-tal elmentünk San Jose-ba egy művészeti fesztiválra, ami enyhe túlzás azért, mármint hogy ez egy fesztivál. Mindenesetre jót ettünk és jót beszélgettünk.

Szombaton tulajdonképpen semmit sem csináltunk, elvittem a órámat az óráshoz, ilyesmi. Viszont tegnap voltam futni, meg biciklizni is. Tiszta állatkert... Láttam 3 kutyát, 5 malacot, 3 tehenet, 6 lovat, 16 őzet, 1 gémet, vagy féltucat pulykát és még ki tudja mennyi egyéb madarat. Erről jut eszembe, hogy egyik nap két vadlúd tartóztatott fel az intézetben, éppen kereszteni akarták a bicikliutat. Illedelmesen megálltam, kb. 2 méter távolságban, de a biztonság kedvéért az egyik azért jól rámsziszegett és még ráadásul csúnyán is nézett.

Sok nap

Pénteken voltam futni, de direkt úgy, hogy kicsit rossz legyen. Ez alatt azt kell érteni, hogy mostanában úgy érzem, hogy semmi gondot sem okoz mondjuk 8 km-t futni, viszont nem vagyok túl gyors. Ígyhát tegnap csak 3.7 km-t futottam, viszont magamhoz képest gyorsan, 5:58 perc/km-es sebességgel. 

Szombaton meg voltam biciklizni, megint a Lake del Valle-hoz mentem. Most már tudom mérni a sebességemet, lefelé 54 km/h volt a legnagyobb sebességem. Felfelé 7.2-vel mentem átlagosan... Minden gyönyörű zöld egyébként. Még a végén nem is lesz itt szárazság, annyit esik az eső, és még továbbra is fog esni. Ma nem is tudok elmenni futni emiatt. Viszont ültettem fréziát. Remélem, hogy túléli a nagy esőzéseket, kicsit túl nedves lett a földje azóta.

Szombat este SF-ban egy kelet-német étterembe akartunk menni, de nem volt hely, úgyhogy egy sima német étterembe mentünk. Ruth, Jens, Sara voltak ott, meg egy osztrák lány, egy fiú, és az ő svájci felesége. Nagyon jó kis este volt.

Vasárnap nagyot pihentünk, de azért elmentünk a konditerembe. 

Tegnap meg ma külsősök jönnek hozzánk, hogy "lezsűrizzék" az intézetet, legalábbis a mi részlegünket. Így tegnap egész nap előadásokat hallgattam, jó volt nagyon, meg főleg hasznos, így interjú előtt. Ma csak Jim fog tartani, aztán vége is.

Megjött az új posztdokunk. Craig el van foglalva, meg hát velem sem törte össze magát annak idején, úgyhogy én pátyolgatom a srácot. Kínai egyébként, Haifengnek hívják, és jó fej -- egyelőre. :) 

És tegnap este is "gyúrtam". 

Egy kis rajzlecke

Ma nem mentem be, szabad péntek és olyan jó volt lustálkodni reggel. Aztán elmentem futni, eredmény a kis ablakban jobb oldalon. Nem is olyan rossz az időm, főleg, hogy már régóta nem voltam. Nagyon szép idő van, kicsit borult az ég de közben süt is a nap.

Tegnap volt az első rajzóra. Nagyon jó volt, pedig kicsit szkeptikus voltam. Persze amerikai módszer, kicsit tudományos alapon, de én csípem az ilyet. Az első feladatot mindenkinek ajánlom kipróbálni, nagyon tanulságos.

Nyomtassátok ki az alábbi rajzot egy A4-es lapra.

Vegyetek elő egy üres A4-es lapot és másoljátok le minél pontosabban a bal oldali arcot (balkezesek a jobb oldalit), persze nem alátéve a nyomtatottat, hanem mellé! És nem "csak úgy", hanem miközben rajzoltok, folyamatosan mondjátok magatokban, hogy "ez itt a homlok, ez itt a szemöldök, ez itt a szem, az orr" stb. Ha megvan, akkor menjetek végig a vonalom még 3-4-szer szép lassan, továbbra is folyamatosan megnevezve az aktuális testrészt. Utána tegyétek el a nyomtatott papírt, és rajzoljátok meg a jobb (ill. bal) oldali arcot, a saját rajzotok alapján. Nem mondom el, hogy mit kell érezni, kíváncsi vagyok, hogy ti is azt érzitek-e, amit én (és még sokan mások) éreztek. 

Az órán még le kellett másolni egy fejjel lefelé állított rajzot, aztán meg a kezünket, de anélkül, hogy a papírra néztünk volna. Az egyik amit rajzoltam nekem legalábbis tetszik, úgyhogy ide is teszem.

Az órán kb. 30-an voltunk, 3 kivételével mind nő. A 3 pasasból kettő mérnök, akik szeretnének egy kicsit mást is rajzolni az egyenes vonalakon kívül. A nők vagy nyugdíjasok vagy hamarosan azok lesznek, vagy csak felnőttek a gyerekeik, és kezdeni akarnak valamit a szabadidejükkel.

Egy kicsit komolyabb hír is lesz itt a végén: március végén megyek Argonne-ba interjúra... 

Egy mozgalmas hétvége

Csütörtökön fantasztikusan jól éreztük magunkat. Jessica szülei meghívtak minket magukhoz Hálaadásra! Ez nem egy olyan dolog, ami gyakori az amerikaiak között szerintem. Ezt nem szemrehányásként értem, hanem inkább természetesnek: otthon sem hív meg az ember mindenféle "idegent" a családi karácsonyra. Szóval Tina, Ed, Kim, Jens és én voltunk jelen, persze Tim és Jessica, a szülők, az anyuka egyik testvére és két nagymama. Volt pulyka, finom és nem száraz, édeskrumpli, áfonyaszósz, borok, és még ki tudja mi. Jól teleettük magunkat. A nagymamák nagyon jó fejek voltak, az egyik még németül is próbált Jens-szel beszélgetni. A mamája német volt, azt hiszem. Vagy valami ilyesmi, egy idő után nehéz volt követni a családi láncolatot. Csak mert a férje meg olasz származású. Viszont a másik nagymama lakott Németországban, Heidelbergben, mert a férje ott volt katona. Na látjátok, tiszta kavar. Jessica papájáról kiderült, hogy a Pong első fejlesztője! Tudjátok, az a játék, amikor két pálcikával kell a labdát visszaütni. A kezdetektől az Atarinál dolgozott, és ott találták ki ezt a játékot. Sőt, elő is szedett egy fadobozos(!) Pongot. Ez volt a legelső modell. Hát gyerekek, ez tényleg a Szilikon-völgy! Ezen kívül még sok érdekes volt náluk, pl. egy régi borbélyszék, ami egy hidraulikus emelőkar hatására felemelkedik, és közben röfögő hangot ad ki. Egyébként meg egy híres börtönből származik, sok gazfickót borotváltak benne. Van egy csincsillájuk is, és 4-5 szalamandrájuk. A szalamandrák majdnem 30 évesek, ami elég hihetetlen. Az est fénypontja az volt, hogy este 10-re kiraktunk egy puzzle-t. Mindenki benne volt, nem is gondoltam volna, hogy ilyen jó móka puzzle-t csoportosan kirakni. 

Pénteken nem kellett volna, de bementem dolgozni -- jó, azért nem vagyok hős. Alig volt bent valaki. Ez volt a fekete péntek, a karácsonyi szezon első napja. Ezen a napon minden boltban leértékelés van, az emberek már hajnaltól sorban állnak. Biztos hallottátok, hogy a Walmart-ban rászakadt az ajtó egy alkalmazottra, aki meg is halt. Az emberek egyszerűen átcsörtettek rajta. Eszembe jutott egy gyerekkori élményem. Tünde barátnőmmel mindig elmentünk a nyomdászok ünnepére (János nap), mert az anyukája a Kossuth Nyomdánál dolgozott. Mindig volt visszamaradt készlet, amit ott elosztogattak. Illetve mi ketten kaptuk ezt a feladatot. Jól megtapasztalhattuk, hogy az emberek milyen mértékben "elállatiasodnak" (talán ez túl erős, talán nem), amint meghallják, hogy valahol valami ingyen van. Azt sem tudják, hogy mi (pl. egy könyv olyan nyelven, amin tuti nem tudnak), de már jönnek, és lökdösnek, és nyúlnak, és kétszer akarnak venni... Csak mert ingyen van. Elvesztik a fejüket. Pedig nem éhezőknek osztottunk ételt, mert persze azt megértem. Szóval el tudom képzelni, hogy itt mi mehetett.

Este Ninahoz mentünk vacsorázni, pár napra árjött Nanda Chicagoból. Nagyon jó kis este volt.

A szombat nem volt túl mozgalmas, picit futottunk, elmentünk vásárolni (találtam is jó ajándékokat). Este megnéztük a Papírsárkányokat, amit ajándékba kaptam. Nagyon tetszett, teljesen, szinte szó szerint a könyvet követi, ÉS nagyon jól. Pont így képzeltem el.

Ma csak 10 után kászálódtunk ki az ágyból, bár rájöttem, hogy nekem hetente egyszer szükségem van rá, hogy addig aludjak, ameddig csak lehet. Viszont aztán... Felbicikliztünk a Mount Diablora! A csúcs 1173 m, mi pedig olyan 240 méterről indultunk, azaz 933 métert mentünk fel. Ebben az a poén, hogy ekkora szintkülönbséget éppen hogy csak meg lehet tenni Magyarországon (1014-78=936). Vicces, nem? Hosszban 40 km volt egyébként (oda-vissza), szóval nem volt túl meredek. Hihetetlen, hogy gyakorlatilag fékezés nélkül fél órán át gurultunk lefelé... 

Cumik

Szörnyű, hogy mennyire nem volt időm írni az utóbbi napokban. Szóval. Vasárnap nagyon szép napunk volt. Reggel futottam egy kicsit, és rájöttem, hogy nem akarok valami zárt helyen ebédelni. Úgyhogy elbicikliztünk az egyik pincészethez, és ott ettünk. Nina is csatlakozott. Ebéd után kóstoltunk egy kis bort és jót beszélgettünk a szintén oda betévedő emberekkel. Olyan igazi kedélyes, napsütéses őszi délután volt ez.
Hétfőn az előadásomat pofozgattam, kedd reggel meg elmentem Stocktonba. Persze hoztam a szokásos formámat, nem találtam meg az utcát, de szerencsére hamar rájöttem, hogy túlmentem, visszafordulás, aztán már csak a kampusz rengetegében kellett Bálint szobáját meglelnem. Végül Juci telefonos távirányításával sikerült. Az előadás jól ment, bár azért most másodszorra másképp csinálnám. Egy csomóan voltak, a tanszéken kívül egy rakás diák is, mert kaptak érte valami pontot. Aztán elvittek ebédelni. Az ebédnél az egyik pasas valami furcsa módon elővezette, hogy vannak kutyái, majd azt mondta, hogy az egyik kutyájának és nekem van egy közös vonásunk. Kicsit megállt a levegő, én el sem tudtam képzelni, hogy ebből mi lesz. Aztán mondta, hogy hát az egyik kutyájának is ezen a héten van a születésnapja!!! Mindenki fellélegzet... Aztán pedig csodák csodája, egy szülinapi torta termett az asztalon.
Délután beszéltem egy csomó emberrel, érdekes volt. A tömegspektrometriás laborban még demonstráltak is, pl. azt, hogy minden amerikai bankjegyen van kokain. És tényleg.
Az estét Juciéknál töltöttem. Velük, és Andy-vel (egy srác az egyetemről) vacsoráztunk, borozgattunk. Nagyon jól telt az este, még kaptam tortát, sőt ajéndékot is.
Reggel megetettem Borit (cumisüvegből), aztán meg irány Livermore. Aznap volt még egy "cumi", mégpedig a németóra közepette. Kaptam egy telefonhívást, hogy nyertem $100 000-t, vagy legalábbis egy luxusutat. Hosszú telefon, hova kell mennem, stb., nem értettem semmit. Aztán kiderült, hogy ha elmegyek egy másfél órás előadásra, és meghallgatom a szövegüket, akkor megpörgethetek egy kereket, amivel tényleg nyerhetek $100 000-t, de csak 1:100 000 eséllyel. Viszont 1:1.1 eséllyel egy Las Vegas-i 2 napos utat kapok, vagy más eséllyel más utat. Julie mondta, hogy általában nagyon hülye időpontokra szólnak az utak, de a dolog igaz. Azóta is hívogatnak, de nem veszem fel. Ja, és hogy mit akarnak eladni? A szokásos: vásárolj időt egy túristaparadicsomban egy apartmanban -- egyszer régen voltam otthon egy ilyenen.

Hu!

Tudtátok, hogy a kolibri egy félelmetes állat? A napokban már másodszorra kapok szívbajt, amikor az erkélyen békésen kapálgatom a paradocsomaimat, és egyszercsak meghallok egy nagyon mély és erős döngő hangot. Mint a rémálmok rovara. Aztán persze felnézek és rájövök, hogy egy kis kolibri szeretne enni. Úgy látszik, hogy elvirágoztak a növények, az utóbbi hetekben egyre gyakrabban jönnek. Kell is vennem új ennivalót nekik.

És ha már a félelmetes állatoknál tartunk: Jenst meg a mosómedvék ijesztették meg, ott motoztak az autója körül, és amikor odament, mind szétspriccelt, mindezt sötétben.

Tegnap futottunk. Vasárnapra meg a sport a nagytakarítás és rendrakás volt nekem, már eléggé ideje volt. Már majdnem készen is vagyok vele.

Én tanulok, te tanusz

A képen a biciklis cipőm látható a pedállal. A cipő talpa meg van erősítve, nem hajlik lefelé (felfelé egy kicsit, hogy az erdőben azért lehessen vele menni valamennyire) és van rajta egy fém süllyesztett bütyök. Ez akad bele a pedálba. A fészek egyik fele fix, a másikat egy erős, állítható erősségű rugó tartja a helyén. Kiakasztani úgy kell, hogy az ember oldalra csavarja a lábfejét. Eddig csak egyszer zúgtam el vele, vasárnap este, amikor a kocsitól az ajtómig akartam vele menni. De az vicces volt.

Szegény Ravira rájár a rúd. Hétvégén összekoccant egy autóval. Ma meg nem jött dolgozni, mert a papájának (aki már 80 éves és most itt van) valószínűleg trombózisa van. Nem tudok részleteket, de remélem, hogy a lábában csak... Az szokott lenni a hosszú repülőutak után. Remélem, hogy jobban lesz. 

Továbbra is sportos vagyok, tegnap futottam, ma meg röplabdáztam. 

Ja, Jens-nek sincs sok szerencséje épp. Úgy tűnik, hogy tönkrement a laptopjában az alaplap. Ne vegyetek hp-t... De ezt eddig is tudtuk. Még kiderítjük, hogy mennyi egy új alaplap, de ha oka van annak, hogy tönkrement, akkor lehet, hogy nem érdemes ezzel szórakozni, és kell venni egy új, nem hp márkájú gépet...

Ja, és elnézést a szörnyű szóviccért a címben, de ma kaptam tetanuszt. Azaz inkább dipertet. Bár igazából a diftériában nem vagyok biztos. De semmi, csak kicsit fáj a karom, de alig. Csak gondoltam ha mégiscsak nagyobbat lesz kedvem zúgni a biciklivel, akkor jól fog jönni, hogy nem kell izgulni a tetanusz miatt. Érdekes, itt az az ajánlás, hogy 10 évente mindeki kapjon emlékeztető oltást. Otthon szerintem utoljára általánosban kaptam. 

És még nincs vége. Tegnap megnéztük a Jesus Camp c. dokumentumfilmet. Imádom a könyvtárunkat továbbra is. Szóval arról szól, hogy vannak az USA-ban az ún. evangélikus keresztények, akik többek között kreácionisták és hát objektíve fanatikusak. Ráadásul nagyon tudatosan próbálják kinevelni a jövő evangélikus keresztény generációját. A filmben bemutatják a tábort, ahol pl. reggel a gyerekek azért imádkoznak, hogy ne legyen abortusz (gyerek = 3-12 éves kb). Meg megáldják George Bush papírfiguráját. És mindezek felett a gyerekek transzba esve zokognak, imádkoznak és táncolnak. Az elmélet az, hogy ha a muszlimok gyerekhadsereget toboroznak, akkor mi miért nem ("mert már bocsánat, de nekünk van igazunk", állítja a főszervező nő). Érdemes megnézni, sokat lehet belőle tanulni. Mint ahogy az ellenpólust képviselő rádiós megjegyzi a filmben: "Elképzelésetek sincs arról, hogy milyen emberek élnek Amerikában". 

Sport

Ma reggel bedobtam 5 gumicukrot, felcsatoltam magam a biciklimre (mert már van spéci cipőm és pedálom, hogy ne csak toljam, hanem húzzam is a pedált) és felmentem a Lake del Valle-hoz. Na meg vissza. Az egész megvolt 1 és negyed óra alatt. Tarantulát nem láttam (pedig a múltkor este Jens megint látott, szóval sok lehet arrafelé), csak teheneket. Tegnap reggel meg futottam. Kicsit ellustultam az utóbbi időben, úgyhogy most megpróbálok minden nap csinálni valamit. Mármint sportot.

Tegnap bementem dolgozni, törtem a fejemet a cikken, de még mindig nem tudom, hogy mit is írjak. Jim mutatott egy jó weboldalt, amin lehet a választást követni. Még el is lehet vele játszani, hogy mi lenne a választás eredménye, ha pl. Virginiát McCain vinné. Délután átmentünk Stocktonba Bálintékhoz halászlevest enni, na meg megnézni az elnöki vitát. És bújócskázni Rékával, aki megint nagyon aranyos volt.

Csütörtökről még nem írtam, de szerintem nem is volt semmi, kivéve az Alehouse. 

Ravi visszatér

Ma újra volt Ravi, egész kisimult a három hét alatt Indiában. Este elmentünk futni, itt volt már az ideje. Még estébb pedig megnéztem az Egy veszedelmes elme vallomásai c. filmet, ami nagyon tetszett. Most pedig a slowgerman.com-ról letöltött német dolgokat fogom hallgatni.

Keddszerda

Kedden dolgoztam, majdnem egész nap elegyeket készítettünk. Szerdán megpróbáltuk a kísérletet, de elrepedt az ablak. Mondtam Ravinak, hogy hallottam egy pukkanást és aztán láttam egy a gázt, ahogy kijön. Persze a héliumot nehéz látni szabad szemmel :), de gondolom a forró gáz csinálta valahogyan a gőzt, nem tudom, de láttam. Először senki sem akart hinni nekem, aztán szereztem egy tükröt, hogy meg tudjuk nézni, és tényleg. Szóval ma akkor szétszedés, új ablak, összeszerelés.
Tegnap előtt meglátogatott Bálint, jót beszélgettünk. Most még egyedül van, mert Juci a tervezett utazás előtt szült, két nappal. Jövő héten jönnek a babával (Bori) és a másik kislányukkal (Réka).
Tegnap délben elment az egész csoport ebédelni Dannel, a diákunkkal, akinek ma lesz utolsó napja. Ezen kívül kitaláltam magamnak egy kis projektet. Megkérdeztem Jimet, hogy szerinte jó ötlet-e, és azt mondta, hogy igen.
Este elmentünk futni, utána meg olimpiát néztünk, de elaludtam közben.

Fondue ismét

Már majdnem kész az előadásom, kezdem unni. Ravi hozza a szokásos formáját, hajcsárkodik, meg hülyeségeket beszél. Az a döbbenet, ahogy a kérdésekre halál biztosan rávágja a választ, pedig nem is tudja, és rosszat is mond. De azért szórakoztató, jól megvagyunk mostanában. Igazából Manchesterben előjött a régi énje, amikor még nem tisztes családapa volt. Úgy (így) sokkal szimpatikusabb.
Este elmentem futni Jens-szel. Hát, kezdek nem formában lenni. Most meg megyek a lányokkal fondue-zni.
Amíg kint voltam Angliában épp volt az indexen egy hír, hogy az angol lányoknak van a legnagyobb melle. Vásárlás közben (utolsó nap délután volt egy kis szabadidőnk) rájöttem, hogy ez tuti igaz.
---
Most már itt reggel van. A fondue igazán jól sikerült. Ja, és a hajam mindenkinek tetszik, még Jim is megdícsérte.
Még az jutott eszembe Angliával kapcsolatban, hogy kaliforniai mércével mérve borzasztó udvariatlanok az autósok. Jött egy autó, én meg majdnem leléptem, mert itt mindenki ugye megáll. Na, Angliában nem. Ott a gyalogosnak kell várni. Hát igen, könnyű hozzászokni a jóhoz... Érdekes, hogy most más dolgokat látok Angliából, mint régen. Pl. voltam futni is (ezt azt hiszem, hogy még nem írtam), és tisztára megbámultak az emberek (versus itt mindenki kicsit mosolyog és köszön), sőt, idióta pasik utánam is fütyültek. Ez olyan, mint amikor otthon elkezdtem görkorcsolyával járni az egyetemre, és "mindenki" úgy érezte, hogy kell valami megjegyzést tennie rám. Azt hiszem egyébként, hogy nem az van, hogy Kaliforniában a futás normális és Angliában nem, és ha valami tipikusan angol elfoglaltságom lenne, akkor itt bámulnának meg az emberek. Szerintem itt az az alapállás, hogy mindenki egy kicsit flúgos, vagy lehet flúgos, nem tesznek megjegyzést és nem bámulnak meg, csak maximum megnéznek és bíztatnak. Azért nem istenítem Amerikát, meg Kalifornia, főleg San Francisco egyébként sem Amerika. De vannak nagyon jó dolgok.

Fondue

Tegnap este elmentünk a lányokkal fondue-t enni, meg koktélt inni. Tina visszajött a nyaralásából, 3 hétig nem volt. Előtte voltam futni egy kicsit.
Bent a szokásos, de végre kezdjük lezárni az ügyünket, kicsit jobb kedvem van. A tömésem meg szerintem túl magas, ma visszamegyek megnézetni.