Kajla-Kónya

Azaz hawaii-ul Kailua-Kona. Itt laktunk, a tavalyi szállodánk tőszomszédságában, egy apartmanban. Ez az apartman olyan, hogy ezt láttuk a teraszról reggelente:

Ezt meg esténként:

A köztes időben rengeteget búvárkodtunk, láttunk egymillió színes halat (köztük egy csomó humuhumunukunukuapua'a-t is). Az utolsó nap ráadásul együtt úsztunk kb. 50 delfinnel! Nem vicc, egyszercsak megjelentek, és 1-2 órán át az öbölben gyakorlatoztak, szép, rendezett alakzatokban. Karnyújtásnyira jöttek fel tőlünk levegőért.
Voltunk aztán Hilo-ban is, odefelé láttunk vízesést:

Sőt egyben fürödtünk is:

Meg láttunk egész pofás tengerpatot is:

Láttunk megkövesedett erdőt, és úsztunk vulkánikus medencékben a tengerparton, este pedig elcsíptük a naplementét és a Holdat a Mauna Kea-n:

Ezeket az állatokat láttuk még:

Meg még zebrát, meg lámát, és még egy csomó színes madarat, meg kajakoztunk is, de igazán nem akarom lelőni Mama beszámolóját, úgyhogy nem is rakok fel több képet. Még maradjunk annyiban, hogy tegnap meg elmentünk még Point Reyes-be, ahol az osztrigaevés előtt, még a világítótoronyból megpillantottunk egy szürkehátú bálnát... Mit mondjak még?

u.i.: azt mondhatnám, hogy még csótány is volt, nem is egy, de ez részletkérdés.

Meglepi

Vasárnap óta vannak nagy fejlemények ám. Legelőször is az, hogy szombaton megyünk Hawaii-ra Mamával! Nem is tudta, hogy mi készül ellene, de nagyon örült neki. Már pakolunk is. Az úthoz kapott egy új fényképezőt is, ami nagyon szuper, még GPS is van benne. Megint a Big Islandra megyünk, és majdnem ugyanott fogunk lakni, ahol a múltkor laktam, csak most nem szállodában, hanem apartmanban. Nem is írok erről többet, mert majd onnan fogok.
Bent kicsit hektikus a helyzet, a rendszergazdánk 2 hónapos szabadságra ment, miközben éppen vesszük a klasztert. Klafa. És nem tudnak helyette senkit sem adni, úgyhogy kénytelen vagyok megtanulni, hogy mi mit is jelent számítógépnyelven... Kezdek belejönni, meg persze sose haszontalan valamit tudni, de azért kicsit hülye érzés ennyi pénzt elkölteni úgy, hogy nem egészen vagyok benne biztos, hogy mit kapok. Viszont van valami, amit csak én tudok eldönteni: a klaszter neve. Három opció van, lehet szavazni.
1. Lise Meitner
2. Hüpatia
2. Rosalind Franklin
Lehet szavazni, illetve a megjegyzésekben lehet további ötleteket adni. Nem árulom el, hogy nekem melyik a favoritom -- egyelőre. És azt sem ígérem, hogy az lesz, ami a legtöbb szavazatot kapja.
Végül egy kép még az első hétről.

A távolságot, mint üveggolyót

Szomorú hírrel kell kezdenem. Talán nem is ide való, de mégsem írhatom a blogomat úgy, mintha mi sem történt volna. Múlt héten meghalt a nagymamám, rá pár nappal pedig Edit néni.

* * *

Én meg a Föld másik oldalán jártam eközben. Valóban a túloldalon, a 155. nyugati hosszúsági fokon. Hawaii-on, Hawaii szigeten, azaz a Big Islandon. Ez a hat sziget közül (Maui, Oahu, Lanai, Kauai, Molokai es Hawaii) a legnagyobb és itt van egyedül aktív vulkán. Ez a vulkán (Mauna Loa) a világ legnagyobb hegye, amennyiben a kőtalapzattól számítjuk. Ha tengerszinten kezdődne, akkor magasabb lenne, mint a Himalája. Galaktikus méretekben is nagy: a Naprendszerben egyedül a Marson van ennél nagyobb képződmény. A szigeten van egy másik magas hegy is, a Mauna Kea. Ez a tengerszinthez képest kicsit magasabb a Loa-nál, 4207 m. A csúcs legtöbbször a felhőkből kibújik, ezért egy nagy csillagvizsgáló van a tetején.
A Loa-tól délre a szigetcsoport legfiatalabb, és egyben egyetlen aktív vulkánja található. Néha rendesen is kitör, legutóbb úgy 500 éve, de általában csak szép csendben folydogál a pahoihoi láva, bele a tengerbe, egyre növelve a sziget terültetét. Ezt esténként meg lehet tekinteni, de sajnos csak elég messziről. Csak a láva gőzről visszaverődő izzását lehet látni. Ez is szép.
A hawaii nyelv nagyon vicces. Mindent kétszer mondanak. Például a nemzeti állatuk egy hal, ami egyébként úgy néz ki, mintha egy Picasso festmény lenne, és az angol neve ez is (Picasso triggerfish). Hawaiiul humuhumunukunukuapua’a a neve. Tényleg. És becsszóra ki is tudom mondani. Egyébként ha az ember egyszer kisilabizálja a szavakat, és megjegyzi az ismétlődő részeket, egész egyszerű. A hawaii nyelvben egyébként nagyon kevés hang van, a mássalhangzók közül csak a k, l, m, n, p, h, w. Ehhez hozzáadva az a, e, i, o, u magánhangzókat meg is vannak a hangok. Persze ennék azért bonyolultabb, vannak diftongusok, meg minden, de pl. nincs benne z.
A hawaii-ak polinéziából jöttek át. Ők lehettek a legnagyobb tudású hajósnép, beleszámítva, hogy kenukkal jutottak el mindenhova, és nem véletlenszerűen, mint mondjuk Kolombusz. Na jó, ez nem verseny, de akkor is nagyon figyelemreméltó, hogy oda-vissza közlekedtek Hawaii és a többi sziget között. Hawaii akkor szigetelődött el és indult el a saját útján, amikor a polinéz kultúra hanyatlani kezdett.
Amerikai telepesek jöttek ide, cukornádat termeszteni, és hamarosan az USA külso területe lett, olyasmi, mint most Puerto Rico. Aztán a benszülötteket megkerülve szépen hozzácsapták az USA-hoz az 50. államként, éppen 50 éve. Manapság pl. ingyenes oktatással próbálják kártéríteni a hawaii őslakosokat.
Nagyon kevés a természetes módon a szigetre eljutott állat és növényfaj. Úgy számolják, hogy kb. 50 000 évente egyszer volt egy sikeres telepes. Nagyon sok mindent a polinézek hoztak be, utána pedig persze a fehérember. Ezek egy része szinte ártalmatlan betelepítés volt, gyümölcsfák stb., de pl. a disznók sok kárt okoznak az erdőkben. Sok a színes madár, trópushoz méltóan, és persze sokkal több faj él ma, mint amennyi eredetileg eljutott a szigetre: kiválóan lehet tanulmányozni az evolúciós folyamatokat. A sziklákon mindenhol kis zöld gekkók rohangálnak.
A növényzet és a klíma hihetetlenül változatos. Van ugye a hófedte hegycsúcs, a trópusi erdő, a száraz, fésivatagos mezőség (mert a hegy leárnyékolja a felhőket a nyugati oldalon), a tengerpart, az angol tájra emlékeztető dús legelők, esőerdő és lombos erdő. Autózás közben olyan gyorsan változik, hogy az ember csak azt veszi észre, hogy ez előbbi zöld hirtelen átcsap mondjuk sárgába. A nyugati parton sokat süt a nap, de egy kicsit beljebb (és feljebb) szinte mindig felhős az ég. Délutánonként gyakran esik.
A part mentén korallzátonyok vannak, tele fantasztikusan színes halakkal. Olyan volt, mintha a múltkor meglátogatott Monterey akváriumba ugrottam volna be. Sárga alapon fekete és fehér, csupa sárga, szivárványos, szürke alapon vakítóan világos kék, csíkos, pöttyös, elöl sárga, hátul lila, hosszúkás na és persze a humuhumunukunukuapua'a. A legtöbbet búvárkodtunk. A halakon kívül láttunk delfint, a tengeri teknősök pedig teljesen mindennaposak voltak. Úsztunk is együtt.
Két nagyobb város van a szigeten, Kona nyugaton, mi itt laktunk, Hilo pedig keleten. Kona általában napos, Hilo pedig az USA legesősebb helye. A két város kb. 2.5 órányira van egymástól.
Hawaii a szörf hazája, muszáj volt megpróbálni. Érdekes volt, egyszer meglepően sokára jutottam fel a víz alól, másnapra pedig tele lettem kék foltokkal, fájtak a bordáim és még az állam is. Az óceán nem viccel, csak jön, a hullám csak egyre nő, majd lecsap. Azóta más szemmel nézem a szörfözős képeket.
A Big Island a kávéjáról is híres. Itt termesztik a világ egyik legjobb kávéját, a Kona övezetben. Ez olyan védjegy, mint a Tokaji bor, vagy a skót whiskey. Arabica típusú kávékat termesztenek. Az ültetvények látogathatóak, és mindenhol adnak kóstolót és egy kis túrát. Olyan, mint egy borvidék. A pirosra érett bogyókat két héten belül le kell szedni, és folyamatosan érik. A bogyóknak lehántják a külső, színes héját, majd pár napig erjesztik. Napon szárítják, és eltávolítják a maradék, belső héjrétegeket is. A kávébabot ezek után megpörkölik. Minden bogyóban két bab van, kivéve egy párban. Azokban csak egy bab van, azaz inkább a két bab nem vált szét. Ez a folyamat megjósolhatatlan. Ezeket a babokat külön kezelik, ebből lesz a legjobb (és legdrágább) kávé. Angolul peaberry-nek hívják.
Sok makadámia diót termesztenek a szigeten, újabban pedig borokkal is próbálkoznak. Ezen kívül az összes déli gyümölcs megterem, nagyok avokádóban, banánban, papaya-ban és mangóban.
Az egész szigeten utószezon-hangulat uralkodott. Állati szerencsénk volt, mert ez elvileg a főszezon. Egyszerűen idén elmaradtak a túristák a krízis miatt.

A többit képekben.

Adjunct professor

Ahogy Juci írta tehát: igen, megkaptam az állást Stocktonban! Ez azt jelenti, hogy az őszi félévben adjunct professor leszek. Na meg azt is, hogy hetente kétszer hatkor kell kelnem, 4 hónapon át. Már várom, mert kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz. Remélem, hogy megéri. Legalábbis lesz az önéletrajzomon oktatási bejegyzés, de azért azt gondolom, hogy tényleg tanulni is fogok a tapasztalatból.

Mivel így szeptembertől zsúfolt lesz minden, elérkezett az ideje annak, hogy lefoglaljunk egy nyaralást. Hosszas gondolkodás után Hawaii mellett döntöttünk! És tegnap be is fizettük. Július 16-26-ig megyünk. Szuper, mert csak 4 nap szabadságot kell kivennem, mindenféle átvitt napok miatt. Egyelőre még nem tudom teljesen beleélni magamat, és még előttem áll egy másik út is: vasárnap megyek Utahba egy konferenciára.

Múlt szombaton egy jót bicikliztünk SF-ban, 65 km, át a hídon és vissza. Meg Jens csinált szép képeket a Treasure Islandról. Vasárnap reggeltől estig mértünk az ALS-ben. Sikerült semmit sem elszúrni, nagyon jó adatokat gyűjtöttünk. Azt az anyagot is felhasználtuk, amit szintetizáltam, az is sikeres volt.

Hétfőn jött egy új posztdok interjúra, Karlsruheból. Tuti megkapja az állást. A srác nagyon okos és szimpatikus is -- már találkoztam vele korábban konferencián. A poszterem majdnem elkészült, holnap nyomtatom. Közben pesztrálom a diákunkat. Okos srác, csak még nem tud sok mindent. Tegnap rettentő sokáig tartott meggyőznöm róla, hogy nem úgy van valami, mint ahogy gondolja. De lagalább gondolkozik, és az nagyon jó. Meg én is tanulok közben: nem olyan egyszerű idegen nyelven vitatkozni.