Vissza a közepibe

Mostanra teljesen kipihentem magam -- majdnem egy hétig tartott, amire visszaálltam az itteni időre. A francia kiruccanás nagyon jó volt, kétszer tudtunk síelni, egyer Les Houches-ban, egyszer meg Chamonix-ban. Mindkét napon nagyon szép volt az idő, csináltam jó képeket, majd jönnek azok is.
Az előadásom nagyon jól sikerült, szerintem is meg szerintük is. Maga a konferencia mondjuk nem volt annyira izgalmas, mert sok előadás teljesen távoli témával foglalkozott, ami meg közeli lett volna, az meg nem tetszett túlságosan. De a társaság azért jó volt, az oroszok viccesek voltak például. Folyton letámadták egymást a kérdéseknél, mondjuk egy olyan indítással, hogy: az ön kutatása teljesen hibás (vagy enyhébb esetben értelmetlen). Ezek az oroszok egyébként nagytészt egy párhuzamos világban élnek, amit olyanokból lehet leszűrni, hogy a Fizicseszkaja Himija folyóiratra hivatkoztak folyton.
Les Houches után Genf felé vettük az irányt mamáékkal. Két napunk volt bejárni a várost, ami nagyjából elég is volt. Láttunk ezerféle órát, még múzeumban is, csokikat, bicskákat, mindent, ami csak svájci. A genfi szökőkút nem nagyon tetszett, azt hittem, hogy valahol csőtörés van, viszont az egész elviselhető, hogy a tópartról lehet látni a Mont Blanc-t. Ami még érdekes volt, az a bolhapiac (ott is lehetett órákat kapni), meg egy tudománytörténeti múzeum. Hazafelé kicsit rázós volt az út, a végén majdnem kidobtam a taccsot a repülőn, pedig sose szoktam rosszul lenni. Szerintem hulla fáradt lehettem. Vagyis nem szerintem, hanem az voltam.
Múlt héten korán ébredtem, korán aludtam, hétvégén is csak egy kis biciklizésre futotta. Jó lenne már, ha itt lenne a jóidő, még mindig eseget, az utóbbi napokban kétszer is jégeső volt, borsónyi.
Végül pedig íme a swissnex éves jelentése, érdemes megnézni, főleg a 32. oldalt.

Köhög, síel, köhög

Majdnem egy hétig köhögtem (miután visszakaptam a hangomat). Vasárnap azért elmentünk sífutni Yosemitebe, feltettem néhány képet. Nagyon jó volt, főleg, hogy síelés közben teljesen elmúlt a köhögés (utána visszajött). Annyira kedvem támadt a dologhoz, hogy március 12-re meghirdettem egy sífutónapot. Már nyolcan jelentkeztek.
Ezen a héten nem történt sok, azon kívül, hogy sokat dolgoztam, teljesen el vagyok csúszva egy csomó mindennel, próbálok kimászni a gödörből.

Beszámoló

A síútról és a hétről.
Az út fantasztikusan sikerült. Nem is volt olyan fárasztó, mint ahogy gondoltam. Odaérkezéskor csak kipróbáltuk a léceket a Mariposa Grove-on (ahol az óriásfenyők vannak, de mondjuk odáig pont nem jutottunk el). Az első igazi napon, azaz vasárnap egész nap gyönyörűen sütött a nap. A több, mint 2.5 méteres hó ellenére pulóverben mentünk, mert a sífutástól még én sem fáztam. A legjobb az, amikor egy kicsit lejt a pálya, ilyenkor olyan, mintha egy városnéző villamoson ülne az ember, és onnan nézné az erdőt. Csak a legvégén volt valamennyire meredek, de ez inkább megerőltető volt, mint félelmetes. Mivel a lécnek nincsen igazi éle, nagyon erősen kell nyomni a havat.
A szállás szuper volt. A Half Dome-ot az ablakból láttuk. Nyáron már sokszor voltam a Glacier Pointon, ilyenkor ez az épület egy bolt. Volt fűtés, adtak enni, sőt bort is. A wc pottyantós persze. és mivel hideg van, nem nagyon bomlik le semmi. Igazából nem gusztustalannak nevezném az szagot, hanem marónak, mintha egy palack tömény ammóniába szippantana bele az ember (persze nem, mert attól el is ájulnék). Az egyetlen rossz az volt, hogy este 10-kor takarodó volt. Nem nagyon tudtam elaludni, meg szomjas is voltam eléggé, úgyhogy végül nem aludtam túl jól. Másnap sűrű hóesésben mentünk vissza, de szerencsére nem lett akkor sem nagyon hideg, és a szél sem fújt.
Az egyetlen sérülés, amit szereztem az az, hogy a jobb nagylábujjam vége teljesen érzéketlen lett, mostanra tért bele vissza az élet. Nem a hidegtől, hanem attól, hogy 4-5 órán keresztül ez a szegény kis ujj viseli a teljes testsúlyt, plusz még löködnie is kell előre. Itt van egy csomó kép. A Half Dome-ot nem lehet nem ezerszer lefotózni... Úgyhogy nem is tudtam válogatni igazából.
A hét többi része is mozgalmas volt, mostanra kicsit elegem is lett a sok futkosásból. Főleg, hogy jövő vasárnap megyek Coloradoba, Boulderbe, egy konferenciára. Eredetileg nem akartam menni, de Craig nem tudja megtartani az előadását, és engem kért meg, hogy ugorjak be helyette... Azért persze kibírom, mert ilyenre nem is nagyon lehet nemet mondani (mert hát ki más... főleg, hogy Haifeng felesége kb. azon a hétvégén fog szülni).
Szóval kedden voltam Berkeley-ben egy táncelőadáson a Zelletbach Hallban, de nem tetszett annyira. Modern tánc, gyönyörű és profi táncosok, de sokkal jobbakat is láttam már. Szerdán lánybuli volt, mostanában egyre gyakrabban érezzük szükségét egy kis trécselésnek... Jól sikerült, főleg, hogy 4 dollár volt egy martini... Csütörtökön Alehouse. Tegnap Jens meg be akart ülni valahova. A szokásos Thai helyre mentünk. A mostani kedvencem és nem olyan régi felfedezésem a Tom Yum Goong leves (ez most lehet, hogy champignon gomba, amit írtam, de mindegy). Olyasmi az alapjellege, mint egy húslevesnek, azaz eléggé híg, de édes savanyú, kicsit erős is, és garnélarák van benne. Nagyon jó!
Ma nem csináltam eddig semmit, de ez most nagyon jól jön. Tényleg el vagyok kicsit fáradva.
A "dolgozóban" minden szuper. Sikerült "kierőszakolnom" egy közös cikket Stanforddal például! Azért írom így, mert furcsa volt eleinte. Egy indiai srác keresett meg még egy tavalyi konferencia alapján. Folyton küldözgetett leveleket, adatokat kért, de ő meg nem mondott igazából semmit arról, hogy mi van. Aztán már a végén azzal jött, hogy fussunk össze és tanítsam meg neki a Gaussiant... Na, ezen azért kicsit kiakadtam. Megírtam neki, hogy én nem igazán így képzelnék el egy együttműködést, hanem úgy, hogy én számolok neki, és közösen írunk cikket. Mondjuk olyan, mintha egy tervezőt megkeresne valaki, hogy mutassa már meg neki, hogy hogyan kell az ArchiCAD-et használni... Szóval végül összejött a dolog, és a vicc az egészben az, hogy pont ez a reakció Jimet is érdekli, úgyhogy midenki boldog. De ez a srác azért fura. Annak ellenére, hogy tőlem akart tanulni, amikor így megfordultak a dolgok, akkor rettentő alaposan kikérdezte, hogy mit is fogok csinálni, teljesen nem bízik meg bennem. Nem jó hozzáállás kollaborációhoz, főleg (most nagyképű leszek), hogy ő egy doktorandusz, én meg már majdnemhogy témavezető. Kicsit el van tévedve, ráadásul a főnökeink puszipajtások, szóval nem értem. Mindegy.
Oliverrel továbbra is nagyon jól megvagyunk, nagyon örülök, hogy egy szobába kerültünk. A titkárnőnkre viszont haragszom, mert mostanában mindent elrontott, amit csak lehetett. Szerintem alapvetően lusta, de nagyon jól játssza...
Végül: beadtam a derekam, és ma rendeltem egy GPS-t. Sokáig ellenálltam, de mostanra beláttam, hogy én már sose fogok megtanulni jól tájékozódni, viszont folyton stresszelek emiatt. Nem szoktam eltévedni, de mindig ki kell nyomtatni az utat, vagy legtöbbször le kell rajzolnom, úgy megy, de másnapra már elfelejtem. Azt gondoltam, hogy a GPS-szel elzárom magamat a további fejlődéstől. Ez azt hiszem igaz, de legalább megmentem magam a sok idegeskedéstől. Elvileg jövő héten itt lesz! Olyat vettem, amiben Európa is benne van.
A jóga továbbra is jól megy, talán kicsit fejlődtem, de nem túl sokat. De nagyon szeretem, kivéve, hogy néha türelmetlen vagyok óra közben.

Sífutás 1

Ma volt a bemelegítõnap. Másfél órát mentünk a Mariposa Grove-on. Egész jól ment, lefelé is, de holnap sokkal nehezebb lesz a hátizsákokkal. Egész sok a hó, pl. a Half Dome is havas, de a völgyben azért csak foltokban van hó.
Az útitársaim nagyon viccesek. Négy osztrák, egy német és egy svájci. Jens sajnos nem jött, bánhatja.
Most csak ennyi ismét (statisztikajavítandó), legközelebb talán kedden, mert a hegyen azért nem lesz internet.

Eső

Múlt hét pénteken ismét voltunk síelni, most "csak" Heavenly-ben. Nagyon jó idő volt, sütött a nap. Szombaton Julie-nál volt szülinapi parti, ahol sertésbordával tömtük magunkat. Mindezt azután, hogy cigánypecsenyét csináltam ebédre. Egész hétvégén pötyörgött az eső, de vasárnap délután kisütött egy órácskára. Akkor elmentünk biciklizni! Végre. Már nagyon vágytam egy kis mozgásra. Mondjuk a végén jól eláztunk, de szerencsére nem volt túl hideg kint. Ma viszont rettenetes vihar volt, szinte egész nap ömlött az eső. A jó benne az, hogy mindebből a hegyekben hó lesz. Mostanában az egyik kedvenc weboldalam egyébként a weather.com, ahol nem csak az elmúlt pár óra radartérképe látható, hanem a jövőt is mutatja, ami nagyon klassz szerintem.

Röpködés és egyebek

Múlt hét hétfőn visszajöttem -- volna, ha a Malév/Ferihegy duo nem produkálja a már szinte szokásosnak nevezhető mutatványát, azazhogy épp annyival indítja később a gépemet, hogy még pont rohannom kelljen, de azért pont lekésem a csatlakozást. De idén már cseles voltam, és olyan átszállóhelyet választottam (Zürich), ahol ismertem is valakit. Egy szép kis fondue-s/borozós estét töltöttem András és Nelli házában. Köszi mégegyszer!

Az útitársaim (akikkel egy cipőben jártam) nagyon érdekes emberek voltak. Az egyik egy román srác, aki a Bahamákra ment pókerbajnokságra, $3 000 000-os fődíjjal (az index is írt a versenyről). Aztán volt egy amerikai, aki Budapesten él, filmrendező. Meg egy aranyos román család, a férj magyarul is tudott, Sacramentoban élnek. És egy teológus fiatal srác, aki Albániából próbált New Yorkba repülni.

Szóval meg is érkeztem egészen pontosan egy nappal a tervezett idő után -- megint ugrott egy nap szabadság. Az úti fáradalmaktól egészen jól aludtam, és egészen frissen vetettem bele magamat a határidős cikkírásba szerd

án. Persze megfogadtam, hogy egy ideig nem repülök... Ez a fogadalmam 3 nap múlva el is bukott, mert Jens-nek volt egy ingyenjegye... Összekombinálva a pontjaimmal így egy kihagyhatatlan alkalom kínálkozott arra, hogy elmenjünk Utahba síelni.

Külön géppel mentünk, ez kicsit béna volt, de ettől eltekintve fantasztikus volt minden. Ott síeltünk, ahol tavaly konferenciáztam, Snowbirdben. Persze most nem a csúcsszuper, tetőmedencés hotelben laktunk, hanem lent Salt Lake City-ben. Super 8 motel, az eddigi legjobb motel amiben voltam, és mindezt baráti áron. Még jacuzzi is volt, de nem használtuk.

A hó nagyon jó volt, bár sajnos nem a híres térdigérő porhó.

Nagyon jól voltak a pályák is, a liftek gyorsak, sorban állni gyakorlatilag nem kellett. Ezt sose tudom, hogy attól van-e, hogy sok a sípálya, vagy attól, hogy kevesebb ember síel itt, mint Európában. Első nap felhős volt és kicsit havazo

tt, de ez sem volt rossz. Második nap verőfény.

Az egész út csúcspontja mégsem a síelés volt, hanem az, hogy szombaton este ellátogattunk a mormonokhoz. Annyit tudtunk, hogy a város közepén van egy templomuk. Hát igen, és körülbelül még 10 gigászi épületük. A templom... nem is tudom, szerintem csúnya, bőven túlszárnyal a szimpla giccsen és ízléstelenségen, valahogy benne van minden (vagy beleláttam én), amit elképzelek a mormonokról. De nézzétek meg magatok is ezt az igazából erődítményt. Ja, egyedül a templomba nem lehetett bemenni. És bár úgy tűnik, mintha ez egy katedrális lenne, nem az. Sok (kb. 170) szoba van az épületben. Szerintük ide fog jönni Isten, de én a helyébe valami elegánsabb, mondjuk gótikus templomot választanék. Helyes fiatal lányok járkáltak párokba rendezve mindenütt, és minden odatévedő emberrel szóba elegyedtek, beszéltek a történelmükről és a vallásukról. A történelmüket azért csak csínyján adagolják, mert Joseph Smith-szel kapcsolatban azért nem lehet mindenre büszkének lenni.

A város a kis belvárosi részen kívül teljesen

érdektelen. Még ami érdekes talán, hogy télen nagyon nagy a szmog. Amikor ott voltunk, akkor egészségtelen kategóriájú volt a levegő (a hegyen persze nem). Nagyon látványos volt, ahogy jöttünk le a hegyről és elvágolagosan látszott a szmogréteg. Valahogyan így:

Azóta ismét dolgozom, csak nem volt időm feltölteni a blogot.

Ma (kedden) megdőlt az, hogy a kedves állami bürokrata egy oximoron. Ott indult, hogy tegnap a legnagyobb csodálkozással vettem észre egy értesítést az autómon, hogy 1. lejárt a regisztrációm és 2. négy napon belül elszállítják a kocsimat. Hm. Hogy is történt mindez? Tavaly júliusban(!!!) befizettem a regisztációs díjat rendesen, de matrica sose jött (gondolom elkeveredett a postán). Erről meg valahogyan megfelejtkeztem (ugye jól írtam?). Kész mázli, hogy nem a rendőr kapott el, csak az apartmankomplexum felügyelősége. Szóval ma elmentem matricáért, amiért 18 dollárt kellett volna perkálnom (boldogan). Erre az ügyintéző kijelentette, hogy látja, hogy milyen rendesen mindig időben fizettem, ezért elengedi a díjat. Mivaaaan? Tééééényleg? Itt nem a pénzről van szó, hanem arról, hogy gyakorlatilag azzal az indokkal, hogy jajdekedveskislány, nem kellett befizetnem egy kvázi adót/büntetést. Wow. Le vagyok nyűgözve.

Főzzetek!

Akkor először is a recept.

Végy egy fej hagymát, vágd fel apróra és pirítsd üvegesre olajon. Ha ez már majdnem megvan, nyomj bele pár gerezd fokhagymát (nyomóval). Tegyél bele 1 ek őrölt gyömbért, 1 ek őrölt köménymagot és 2 ek garam masala fűszerkeveréket. Picit pirítsd a fűszereket, de persze ne égjen oda. Tegyél bele sűrített paradicsomot vagy friss, kockára vágott paradicsomot, körülbelül úgy, mint egy sűrűbb pörköltbe tennéd. Tedd bele a kockára vágott bárányhúst és tegyél bele annyi vizet, hogy legalábbis ne égjen le. De inkább annyit, hogy ellepje a húst. A végeredménynek sűrű pörköltszerűségnek kell lennie. Főzd legalább addig, amíg a hús megpuhul, kb. fél órát. A sót ne felejtsd ki, kóstold meg, hogy jó-e. Végy egy kis serpenyőt, forrósíts fel benne egy kis olajat. Zárd el a lángot, és szórj bele egy csapott ek köménymagot és 5-6 friss currylevelet. Várd meg, amíg kicsit kizizegik magukat a forró olajban, majd öntsd hozzá az egészet a rotyogó "pörkölthöz". Főzd még egy kicsit. Ha elkészült, tálaláskor szaggass a tetejére friss corianderleveleket (alias szilantró). Köretnek fehér rizs való hozzá és naan -- szerintem a sima a legjobb, mert a báránycurry elég erős.

Variációk: lehet más hússal is készíteni és vegetáriánus módra is, mindenféle zöldségekkel. A zöldségekhez garam masala helyett őrölt curry dukál és mustármag -- ez utóbbi szintén olajban kipattogtatva.

Itt meg egy video, már éhes is lettem tőle. Nagyon egyszerű -- ha az embernek megvannak hozzá a fűszerei persze.

Ha valakinek nagyon csorogna a nyála már, hát találtam nektek egy indiai boltot Pesten.

A tegnapi síelés egyébként nem volt valami jó, esett a hó és fájt az arcom tőle síelés közben. És a hó sem volt annyira szuper, mint amilyennek az ember gondolná egy hét havazás után.

Mostanában a csapból is a szárazság folyik, és ez nem is képzavar talán. Egyre kevesebb eső esik Kaliforniában, a madarak északabbra vándorolnak, a fű száraz, ilyenek. A másik téma a munkanélküliség, félelmetes számú embert bocsátanak el mostanság. Tudom, otthon is. Azt hiszem jelenleg 7 százalék a munkanélküliség...

Curry Pliny-val

Szuper. Itt még hajnali 6 sincsen, én meg síruhában írok egy gyors kis blogot. Mindjárt indulok, szerencsére nem én vezetek. Este jövök vissza.

A hétvége ismét a sport jegyében telik, mint már sokszor (és ez olyan jó), tegnap majdnem 4 órát bicikliztünk, körbe a Lake del Valle-t. Kicsit túl sok is volt. A tó rettenetesen ki van száradva (majd rakok ki képet). A biciklink meg belement a sárba, több centi vastag sárréteg lett a kerekeken pillanatok alatt, végül egy autómosóban tudtunk megszabadulni csak tőle rendesen. Úgy néztünk ki, mint két kismalac.

A nagy hőstettem, hogy végre leadtam a cikket szerdán, kis késéssel, viszont nagyon jól sikerült. Hurrá!

És tegnap kaptunk az Alehouse-ban sunyiban egy kis Pliny the Younger! Jó jóban lenni a csapossal -- hivatalosan még nincs csapolva, amíg el nem fogy egy másik IPA. A sör előtt indiait főztem, bárány curry, Ravi elmondása alapján, garam masala fűszerrel. Szuper jó lett (talán a paradicsomszósz volt csak túladagolva kicsit), majdnem mint az igazi. A nagy felfedezésem, hogy indiai kaját pont úgy kell készíteni, mint a pörköltet, csak más fűszereket kell bele tenni. Nagyon egyszerű, majd ide is írom a receptet. Persze a lényeg a fűszer...

Idei első síelés

Mi is történ múlt szerda óta? A fogorvos megtisztította a fogaimat, szorgalmasan jártam a konditerembe és péntek délutánig bent güriztem az intézetben. Aztán kiakasztottam a szabadságra mentem táblát, és elmentünk síelni. Persze nem lettem kész a dolgaimmal, de muszáj volt kicsit mást csinálnom. Szombaton Kirkwoodban, vasárnap meg Heavenly-ben voltunk: Jens, én, Tina, Nina, Kim, két fizikus Santa Cruzból (John és Lorenzo, aki olasz), Johan, Sara és Frederik (egy német srác, 2 hónapig van itt). Kim, Tina és az én kivételemmel mindenki fizikus... Kicsit szűkösen voltunk a házban, de jobb volt, mint amire számítottunk. Volt egy jacuzzi is a teraszon, ami azért sokat dobott a dolgon... Első este rettenetesen aludtunk, meleg volt, aztán hideg, szomjasak voltunk, szerintem kicsit a magasság is betett (1900 m) és a jacuzzit is túlzásba vittük (az utóbbi kettő elég heves szívdobogást okozott). 

Kirkwood jó volt, csak a síbérlés miatt későn értünk oda, sokat kellett a többiekre várni, szóval nem volt egy túlzottan aktív nap. Másnap viszont négyesben (Jens, Frederik, Nina és én) voltunk Heavenly-ben. Nina elég kemény tempót diktált és fél tízkor már csúsztunk is, egészen négyig, amikor a liftek zárnak. 

A hó hármas alá, sok helyen kint voltak a sziklák, néha jeges is volt, de azért nagyon jól lehetett menni. Ezen a héten esni fog egy csomó hó, lehet, hogy hétvégén újra próbálkozunk. 

Beiratkoztam egy rajtanfolyamra, csütörtökönként lesz, és Ruth-tal fogok rá járni. Jövő héten kezdődik. 

Első hétvége idén

Ismét a szokásos kellemes hétvége volt. Mondjuk szombaton egész nap takarítottam, kidobáltam a felhalmozódott újságokat, rendet raktam, porszívóztam. Most egész normálisan néz ki a lakás.

Este moziba akartunk menni, de ez meghiúsult, mert azért még érezni az időátállást... Mondjuk jó, mert minden reggel korán ébredek.

Tegnap 11 körül bementünk San Franciscoba. Tudom, hogy otthon meg lehet fagyni, de itt meg képzeljétek el, késő tavaszi meleg van, 20 fok, napsütés, kivételesen túl is öltöztem SF-ra. Mondjuk szerintem nyáron néha hidegebb van ott, mint tegnap. A parton parkoltunk és onnan biciklivel folytattuk az utat. A japán negyedben akartunk enni, de a kínai negyedig bírta Jens az éhséget. Bementünk egy kínaiba, de egy igaziba... Óriási terem, olyan kicsit, mint egy menza, majdnem csak kínaiak voltak. A konyhát nem akartam látni, a mosdó Jens leírása alapján is bőven elég volt. Nem értem ezt... De a kaja mindenesetre finom volt.

Aztán mentünk a japán negyed felé, néha kicsit meredek volt az út, de végülis biciklizni is akartunk. Végül a hippi utcában kötöttünk ki (Haight-Ashbury), sétáltunk egy sort. Végül a Magnoliaban kötöttünk ki (érdemes megvárni, hogy betöltődjön az oldaluk), ahol ittunk egy kis belga sört.

A többiek egyébként most hétvégén síelni voltak, de én nem bírtam volna magam hosszabb utazásra rávenni magamat a múlt hétvége után. Mostanra azért összeszedtem magam, meg meg is gyógyultam, jövő hétvégén lehet, hogy megyünk.

Hétvége

Pénteken sokáig dolgoztam. Szombaton és vasárnap fantasztikus volt az idő. Délelőtt vásárolgattam, vettem pár pulóvert, meg egyebeket, amikből már kifogytam. Aztán felbicikliztem a tóhoz. Útközben láttam csacsikat meg teheneket, pól most nem volt. Aztán elbicikliztem a bringaboltba, ahol feltették a szarvakat a biciklikormányra. Közben meg szóbaelegyedett velem egy pasas, aki látott felfelé kaptatni a hegyre. Hát igen, ez tényleg egy kisváros! 

Este Jessicaéknál volt James Bond parti. Megnéztük a Casino Royalt meg egy régi filmet. Elég fáradt voltam, úgyhogy elbóbiskoltam néha, de azért most már meg tudom nézni a legújabbat a moziban. 

Vasárnap korán keltem, mert elmentem Berkeley-be az ALS-be, bár sok értelme nem volt. Kicsit segítettem, de nem a mi anyagainkat mértük. Mindegy, legalább megismerkedtem egy mauriciuszi sráccal, meg tovább barátkoztam a készülékkel.

Este elmentünk Warren Miller sífilmjét megnézni. Ez a pasas minden évben készít egy kb. 1.5 órás sífilmet, a legvadabb tájakon a legvadabb síelőkkel, snowboardozókkal. Az elsőt 1950-ben forgatta. Tavaly is voltunk rajta -- leginkább azért, mert a belépőhöz ingyen síliftjegy jár. De mondjuk lenyűgöző, olyan, mintha ezekre a síelőkre nem lennének érvényesek a fizika törvényei, leginkább a gravitációt tudják szemmel láthatóan kicselezni. Persze azért vannak fenntartásaim a filmmel kapcsolatban, de ettől függetlenül jó kedvcsináló a síszezonhoz.

Berkeley-be menet a kedvenc rádióadómat hallgattam (KQED). Az egyik roportban arról beszéltek, hogy van egy szoftver, amit a hangfelvételek készítésekor használnak, és hangmagasságot is lehet vele korrigálni. Persze így belegondolva nem meglepő, hogy van ilyen, meg az sem, hogy használják. Végülis sok festő manapság pl. kivetített diák alapján fest. És nem ettől lesz jó vagy rossz a festmény. De mondta a fickó, hogy persze kisebb korrekciók mindig beleférnek, néha meg teljesen meg akarják változtatni az illető hangszínét (pl. hogy olyan legyen, mint egy robot). Ami érdekes volt az az, hogy mivel annyira sokat használják ezt a programot, az emberek füle hozzászokott a tiszta énekléshez, így gyakran az eladhatóság miatt kell korrigálni. Bár szerintem az alapvetően nem baj, ha az emberek hozzászoknak a tiszta énekléshez... De mondjuk az énekeseknek ezt tudnia kéne. Persze az is igaz, hogy más dalolászni, meg más stúdiófelvételt készíteni. És ha azt gondolnátok, hogy a nagyon "megcsinált" énekesek lebuknak a koncerteken: nem, a programnak van azonnali verziója is... A másik, hogy nem csak pop-rockhoz használják, hanem klasszikus felvételekhez is, pl. olyankor, ha nincs elég idő. Ilyenkor gyakran részekből teszik össze a teljes felvételt, és ezeket csiszolják össze a programmal.

Évforduló

Mielőtt folytatnám a coloradoi kalandjainkat, annyit, hogy tegnap volt az első évfordulóm. Pontosan 1 éve, március ötödikén érkeztem, amit egy kis sushival ünnepeltünk meg.
Harmadik nap ismét Copper Mountainre mentünk síelni. Több dolog is történt azonban. Egyrészt az előző napoktól eltérően zuhogott a hó. Szerencsére nem volt túl hideg, csak az arcom fagyott le kicsit. Viszont annyi hó esett, hogy térdig hóban síeltünk. Ethan unokatestvére is csatlakozott hozzánk, aki szerencsére megmutatta, hogy hogyan kell mélyhóban sílni.
A másik, hogy Jens már előző nap is panaszkodott, hogy fáradt, meg elég sokszor meg kellett állnia. Vasárnapra viszont be is lázasodott, estére 39.5 lett. Ezen felül több, mint 100 volt a pulzusa, és hétfő reggelre a tüdejéből is furcsa hangok jöttek -- valószínűleg bevizesedett. És még a látóterében is lett egy kis folt. Azt hiszem, hogy egy kis vírussal fűszerezett hegyibetegséget kapott. Elég ijesztő volt.
Vasárnap este meglátogattuk Ethan papáját és testvérét, ahol kicsit ping-pongoztunk. Utána meg Ethan mamája sütött nekünk pizzát.
Hétfőn már nem síeltünk (amit nem is bántam, mert a térdemet eléggé éreztem a mélyhó után), hanem elindultunk Denverbe. Jens miatt is mindenképp lejjebb kellett mennünk, bár Denverről azt kel tudni, hogy ez a Mérföld Magas Város, amit szó szerint kell érteni... Útközben megálltunk Goldenben, ahol a Colorado School of Mines van, ide járt Ethan. Coloradoban egyébként egy csomó várost, megyét, hegyet stb. ásványokról és kőzetekről neveztek el, aminek persze az az oka, hogy a bányászat az egyik legfontosabb iparág.
Utána lementünk Denverbe, ahol megnéztük a Capitoliumot. Talán a legérdekesebb a teljesen szocreál panno volt az egyik lépcsőházban. De egyébként szép épület. Sétálgattünk, egész szép város, bár messziről ijesztőnek tűnt. Itt van Amerika egyik pénzverdéje (azt hiszem, hogy három van az országban), de nem tudtunk bemenni, mert túl későn értünk oda.
Este már nem történt semmi, hazarepültünk és hazaautóztunk. Nézegessétek meg a linkeket, a wikipédián mindent meg lehet találni a helyekről, ahol jártam.
Tettem fel képeket, a legtöbbet nem én csináltam.

Colorado

Most végre van egy kis időm írni Coloradoról, de lehet, hogy folytatásos lesz. Mindenesetre előtte még annyit, hogy tegnap este Pault búcsúztattuk. Csináltunk neki egy posztert, amin a Golden Gate híd volt saját fotólból mozaikként kirakva. Sajnálom, hogy elmegy...
Szóval a síelés. Csütörtök este indultunk Oaklandból, Ethan, Jens, Tina, Paul, Yu és én. Éjfélre értünk Denverbe, ahonnan bérelt kisbusszal mentünk Breckenridge-be, ahol Ethan mamája lakik. Denverben Jens majdnem elhagyta a sílécünket, de végülis meglett.
A ház amiben laktunk fantasztikus! Kétszintes, óriási közös térrel, kandallóval, vadi új az egész. A falakon és úgy általában mindenfelé öreg sílécek vannak. Először azt gondoltam, hogy micsoda egyedi ötlet, de aztán láttam, hogy ebben a városkában mindenki síőrült és sok helyen ez a design. De ettől függetlenül szép. A kisváros 3000 m-en fekszik, amit azért már meg lehet érezni: első nap nem aludtunk túl jól. Mindenesetre 4 óra alvás után ébresztő, reggeli és indulás. Reggeli közben megismerkedtünk Kellyvel, a kutyával. Na és persze Ethan mamájával, Lindával is, aki kb. 40 kg, de nagyon jól néz ki (alkatilag ilyen).
Első nap Copper Mountainre mentünk síelni. Végre megtudtam, hogy milyen is az híres-neves coloradoi hó. Tényleg nagyon porhanyós, mert a levegő nagyon száraz és hideg. Nem is tudom mit írjak a síelésről, nagyon tetszettek a pályák, sokat buckasíeltünk, sokat mentünk erdőben, nagyon szép volt.
Még reggel találkoztunk Ethan papájával, Joellel, aki szintén velünk tartott. Ethan szülei elváltak, a papája Washington államban lakik, de láthatóan jóban vannak (beleértve az új férjet is). A családról röviden annyit, hogy egyrészt sportőrültek, másrészt pedig fantasztikusan kedvesek és normálisak.
Este bár alig éltünk, elvittük Lindat és Ront (az új férj) vacsorázni.
Másnap Vailbe mentünk. Ez a világ egyik leghíresebb síparadicsoma. A liftek alatt elterülő városkát műosztrák stílusban építették, illetve építik. Igazából eléggé ízlésesen, csak annyi a bökkenő, hogy a műfachwerkes házak kb. háromszor akkorák, mint az igaziak.
Este Ethan papájával vacsoráztunk, majd esti síelésre mentünk Keystone-ba. Gyakorlatilag az egész síterep be volt világítva, nagyon-nagyon jó volt. Ráadásul még tüzijáték is volt, mert aznap országszerte homoszexuális felvonulások voltak. Két órát tudtunk síelni, egészen este 9-ig. Nem kell magyaráznom, hogy extrém fáradtak voltunk utána...
Folyt. köv.

Csillagok

A szavazásnak vége, nyert az új design. Most nincs időm vele foglalkozni, de majd. Tegnap még blogot sem tudtam írni.
Régen sose értettem, hogy hogyan lehet felismerni a csillagképeket. Mióta itt vagyok rájöttem, hogy ez igencsak egyszerű akkor, ha nincs fényszennyezés és általában kevés a felhő.
Ma meg lett egy teóriám arra, hogy miért hasznos az iraki háború. Amerikában energiaügyileg két fontos dolog van: 1. energiabiztonság 2. globális felmelegedés. Vagyis mondjuk úgy, hogy ezt a kettőt hangoztatják. A szép a dologban az, hogy ha megoldják a másodikat, akkor az első is megoldódik. Fordítva nem igaz, mert lehetne még több energiát nyerni az amerikai kőszénből is, de ez tényleg elég katasztrófális lenne a környezetre nézve. Az "elméletem" az, hogy ha nem lenne háború, vagy inkább mondjuk úgy, hogy ha nem utálná Amerikát gyakorlatilag az összes, kőolajjal rendelkező ország, akkor még jó sokáig tennének a globális felmelegedésre. Most valahogy el tudom képzelni, hogy 200 év múlva ezt így fogják magyarázni, hogy a történelem erői hogyan mentették meg a Földet a felmelegedéstől.
A programom már majdnem kész, már csak valamit le kell ellenőriznem. Meg elhoztam a sílécemet, ilyenek. Este meg posztert készítünk Jens-szel Paulnak, mert negyedikén utazik vissza. Holnaptól nem lesz blog hétfőig, mert most jön a síelés, megyünk Coloradoba. Majd lehet, hogy onnan is tudok jelentkezni, meglátjuk.

Hidegvér

Hah, kezdek szenilis lenni, mindent kétszer írok, kétszer írok... Na sebaj.
Ma egész nap esett az eső. Elvittem a sílécemet éleztetni, rendet raktam, olvastam. Délután elmentünk egy egész hosszú autóútra Livermore-tól délre, ahol láttunk vadmacskát, őzeket, meg ezt a furcsa lényt. Ott ült az út közepén, próbált gondolom az aszfalton melegedni. De annyira le volt lassulva, hogy amikor picit megböködtem a cipőmmel, akkor sem mozdult. Hát, nem lehet valami jó hidegvérűnek lenni. Egyébként meg minden olyan zöld volt, mintha Angilában lett volna. A legjobban pedig az tetszett, ahogy az út sárga jelei harmonizálnak a zöld és szürke tájjal. Néha azt gondolom, hogy direkt ilyen sárgát használnak Amerikában az utakon, hogy szép legyen.

Emilio

Reggel hatkor indultunk. Az új tag Becca volt, akivel Ethan nemrég ismerkedett meg, voltak már párszor síelni együtt. Nagyon kedves lány.
Minden szuper volt, bár reggel a mosdóba menet és mosdóban kicsit durva dolgok történtek. A mosdóba menet nekimentem egy pasasnak, ami iszonyúan fájt, konkrétan majdnem vérzett az orrom. Ezt tetézte az, hogy a mosdóban (elnézést, de ez most kicsit nyers lesz) beleesett az egyik kesztyűm a WC-be... Az új természetesen... Még jó, hogy amerikai volt, szóval leginkább vízbe esett. De hát mit lehet tenni, a síeléshez kell kesztyű.
Ethannel síeltem leginkább, Jens most snowbnoardozott, és azzal nem tudott velünk jönni. De voltunk elegen (11-en), úgyhogy mindenkinek volt síelőtársa.
És hogy miért Emilio a mai bejegyzés címe? Mert az utolsó csúszásnál valami szörnyű történt. Egy srác feküdt a földön, Adam és Jens voltunk ott. Megálltunk, és szerencsére kiabálós láncolattal sikerült odahívni a hegyimentőket a lift tetjétől. A srác 30 éves, és nem tudott beszélni, csak fetrengett és hörgött, a szemei kidülledtek, egyszer azt hittem, hogy ott fog meghalni a szemünk láttára. Próbáltam Adammel nyugtatgatni, teljesen sokkot kapott. Meg próbáltuk rávenni, hogy ne mozogjon, mert persze nem tudtuk, hogy mije sérült meg. De aztán mégiscsak megfordult, nem tudtunk mit tenni. Megérkeztek a hegyimentők, addigra már képes volt a nevét megmondani, meg válaszolni olyan kérdésekre, hogy fáj-e ha itt és itt megnyomja a mentős. Végülis több mint fél óra után nagy nehezen fel tudták tenni egy tepsire, hogy levigyék. Szegénynek valószínűleg megsérült a gerince, mert nem nagyon érezte a lábát, de tudta mozgatni, úgyhogy remélem, hogy rendbe jön. Az én bénázásom az esettel annyi volt, hogy sikerült az egyik hegyimentő egyik lécét leküldenem a hegyről, miközen segíteni próbáltam. Valamiért nincs rajtuk fék. De szerencsére senki sem "haragudott meg", és aztán sikerült is megtalálniuk és felhozniuk. Hát ez a szomorú dolog történt ma.

Ingyenjegy

Tegnap még elfelejtettem írni, hogy vettem egy új síkesztyűt (a régi tönkrement), meg egy szuper sízoknit.
Ma reggel elmentem futni, és végre nem a konditerembe, hanem a szokásos útvonalon. A patakocska, amit eddig még csak szinte teljesen kiszáradva láttam, most csak úgy zúg és sodarja magával az ágakat és a sarat. Láttam mókusokat, meg egy nagy madarat is. Kezd kicsit visszajönni a nyári hangulatom.
Délután elugrottunk egy autókereskedésbe, ahol ingyen síliftjegyet ígértek cserébe azért, ha az ember kipróbálja a legújabb Jeep modellt (a tv-ben hirdették). Odamentünk öten, mondtuk, hogy igazából mi az akció miatt jöttünk, és nem is kellett vezetni, csak simán adtak öt jegyet. Ez elég nagy szám, mert egy napijegy elég sokba kerül.
Délután-este olvasgattunk, meg megnéztünk egy dvd-t. Az eső esik, éjszakánként a szél is rettenetes fúj.

Síelés

Péntek reggel 7-kor indultunk Heavenly-be (ez egy síterep). Ethan, Jens, Yu (japán lány), Ed, Adam és én, és kb. 11-kor kezdtünk síelni. Jens már jó előre beijesztett, hogy mindenféle durvább terepekre fogunk menni, amit nem tudtam hová tenni, mert eddigi síeléseim alatt azért minden pálya leküzdhető akadálynak tűnt. Bár egy idő után azért kicsit elkezdtem aggódni és mint kiderült, nem teljesen alaptalanul. Itt kicsit másképp néznek ki a pályák, mint Európában, sokkal több a megmunkálatlan, extra buckás terep. Ethan és Jens eléggé bedobtak minket a mélyvízbe (Yu és én velük mentünk, a többiek nem mindig). Volt egy hely, ahol tényleg nem tudtam, hogy hogy fogok lejönni, de aztán persze sikerült, ha nem is túlzottan elegánsan. Esni csak igazából egyszer estem, de akkor jó hosszan nem tudtam magam megállítani. De nem volt semmi baj, csak egyszerűen nagyon meredek volt.
Az esti program kaszinólátogatás volt, mert a síterep nagyon közel esik Nevadához, és itt is lehet kaszinózni. Ethan huszonegyezett, mi csak néztük, amit csinál. Én nem találtam valami érdekesnek ezt az egészet (mondjuk egyszer már voltam Las Vegasban még régen), inkább csak az embereket figyeltem. Biztosan nagyon sokféle kaszinó van, de itt egyáltalán nem olyan volt, mint a filmekben, inkább valami kocsma hangulat keveredett egy kis unott játékkal.
Másnap korán keltünk, és Kirkwoodban folytattuk a síelést, hasonló terepeken, mint az előző nap. Ed fantasztikusan síel ahhoz képest, hogy életében még alig síelt, látszik rajta, hogy profi sportoló, nagyon jó a mozgása. Este, hazafelé jövet megvacsoráztunk egy mexikói étteremben, aztán már alig vártam, hogy hazaérjünk és lezuhanyozhassak.
Ma (vasárnap) leginkább regenerálódtunk, bevásárltunk kicsit, délután meg lustálkodtunk. Nagyon csúnya idő van kint, fúj a szél és hideg van, nem nagyon volt kedvünk kimozdulni, úgyhogy csak Jens-nél néztük a tévét. Azért este mégiscsak elmentünk, megnéztünk egy filmet a moziban.
Képek majd lesznek, csak be kell szereznem őket a többiektől.

Sí

Ma megpróbálok kicsit körültekintőbben írni, mert ez a komló... Na mindegy.
Az egyik hír, hogy február elején megyek egy konferenciára, ami Monterey környékén lesz, Craig (is) szervezi. Spektroszkópia, majd meglátjuk, hogy milyen lesz.
A másik, hogy holnap reggel megyek síelni, Heavenly-be és Kirkwoodba (oda szombaton). Hatan megyünk, Jens, Ethan, Ed, Adam, Yu és én. Szóval most eltűnök, de legközelebb remélem sok képpel és mindenféle érdekességgel jelentkezem.

Felmentő csapat

Ma délután háromkor telefonált Ethan, hogy végleg lerobbant a kocsija, menjünk el érte. Eddel voltak a Yosemite-ben kirándulni, és kilukadt a hűtővíz tartálya. Jenssel felkerekedtünk, és oda is értünk kb. 5-re. Eredetileg vontatni akartuk az autót, de végül úgy döntöttünk (na jó, nem én, a fiúk), hogy inkább csak hazahozzuk a cuccokat meg az embereket, a kocsit pedig vagy profi vontatja majd el, vagy pedig a helyszínen megszerelik annyira a hibát, hogy haza lehessen vele jönni. Még 7 előtt visszaértünk, így nem késtük le a síelős mozit. A filmben extrém síelést és síelőket mutattak be, érdekes volt. Az egyik legérdekesebb az volt, hogy Dubaiban is lehet síelni, fedett pályán, egész évben. Őrültség, nem? Meg volt mindenféle helikopteres helyszín, akrobatika stb. A rendező, Warren Miller, minden évben készít egy síelős filmet, ez volt az 58.!