Egy hete...

Egy hete vagyok újra itt, és máris sokminden történt. Pl. a csoportomban (én sajnos nem vagyok rajta) írtak egy Science cikket, ami körül nagy a felhajtás. Van video is, itt picit látszik az épület, a laborok, és két kollégám is, a középső figura a volt főnököm.

Az indexen is írtak rólunk.
Közben egészen máig szuper idő volt. Ennyire:

Mára viszont nagyon hideg lett, annyira, hogy éjszaka lefagyott a hülye sprinklerekből a víz a járdára egy helyen. Ezt onnan tudom, hogy reggel dobtam egy hátast, nem volt annyira vicces...
Csütörtökön interjúztattam egy jelentkezőt, de erről nem írok többet, nehogy még bajba kerüljek. Pénteken Adam megtornáztatott minket, azóta sem tudok rendesen járni, olyan izomlázam van. Szombaton letekertünk 55 km-t, jó volt, csak az elején kicsit hideg volt. Hát ilyenek, lassan beindul az év, ha kicsit döcögve is.

Nemez

Van egy új hobbim, kicsit talán mániás is lettem az utóbbi héten. Úgy hívják, hogy tűnemezelés. A lényege az, hogy fogunk színes gyapjút, és addig szurkáljuk egy speciális tűvel, amíg össze nem filcesedik. A tű attól speciális, hogy az oldalán kis pöckök vannak, amik az elemi szálakat gabalyítják. Nagyon jó tevékenység, bármikor abba lehet hagyni (nem úgy, mint a vizes-szappanos verziót), és sokkal jobban lehet befolyásolni a végeredményt. Tulajdonképpen ez egyfajra szobrászat (itt egy igazi profi például), csendes foglalkozás, megszakítva néha egy hangos "ajjj"-jal, amikor a tű megszúr.

Eddig ezek a műveim, de remélem, hogy ennél lesznek jobbak is - kicsit könnyű giccs irányba menni. Majd rakok fel képeket. És ne lepődjön meg senki, ha esetleg a Jézuska is ilyet hoz. (Lehet írni, ha nagyon rondának tűnnek.)
A másik, hogy megvolt az első interjúm, olyan értelemben, hogy én interjúztattam, Tanulópénznek jó volt, a jelölt rettenetes volt, így minden bénázásom és izgulásom teljesen tét nélküli volt. A következő jobbnak ígérkezik (bár papíron ő is jó volt), januárban lesz.
Aztán még sokat dolgoztam, most hétvégén is. Már egy cikkem kész, de még egyet írunk Jens-szel a konferenciára, ami jövőre Lengyelországban lesz. Kicsit kemény lesz az elkövetkezendő másfél hét, de megéri.
Voltunk biciklizni is, múlt héten megint felmentünk a Mount Diablora. Felfelé gyanúsan könnyű volt, mint lefelé menet rájöttünk azért, mert valószínűleg felfelé fújt a szél. Lefelé teljesen szétfagytunk, nekem párszor meg kellett állnom, hogy felmelegítsem az ujjaimat, mert attól féltem, hogy nem fogok tudni fékezni. Ez volt az a hétvége, amikor szélviharok voltak, mondjuk főleg délen. De azért ne gondoljátok, hogy rossz az idő. Minden nap ragyogó napsütés van, és nincs is hideg annyira napközben. Két napja éjjel még teljes holdfogyatkozás is volt, de nem keltünk fel miatta éjjel.
Voltak kis szerencsétlenségek is mostanában. Először kilukadt a kocsimon a hűtővíz tartálya. Aztán elvittem a szervízbe a jó bringámat (piros), láncot cserélni, és az lett, amitől féltem: nem csak láncot, hanem teljes hátsó fogaskerékszettet is kellett cserélni, mert a lánc már annyira kinyúlt hogy ledarálta, és az új lánc seperc alatt menne tönkre. Hát igen, a biciklit is karban kell tartani. A hab a tortán az volt, hogy elfelejtettem lakbért fizetni. Kaptam is felszólítást (elég bunkót azt tekintve, hogy azért ötévente egyszer ez nem halálos bűn), meg extra díjat is kell fizetnem. De azért túléltem, és még maradt azért pénzem gyapjúra...

A három medve

Tegnap is bicikliztünk egy jót. Íme:

Bringa után ettünk egy jót Oaklandben. Hideg is volt meg esett is a végén, úgyhogy nagyon jól esett minden.
A jövő hét izgi lesz, hétfőn megyek az ALS-be, csütörtökön meg könyvklub az általam javasolt könyvvel. Majd beszámolok.

Bringatúra

Múlt hétvégén csináltunk egy jó kis túrát. 75 km-t mentünk, Sonomaból Napába és vissza, közben egy heggyel (1300 m szintemelkedés volt összesen). Kicsit kiszáradtam, mert itt még mindig nagyon meleg van, de nagyon jó volt.

Másnap bementünk SF-ba csak úgy, kicsit sétálgattunk, ettünk, ittunk, felfedeztünk pár jó helyet. Nina is volt egyébként megint, mert konferenciázott.
Tegnap voltunk Helloween partin. Kicsit döcögősen ment a jelmezkészítés. Én eredetileg Ádám és Éva akartam lenne, el is készült az Éva jelmez, de Jens annyira megdöbbent rajta, hogy kijelentette, hogy ő így nem hajlandó menni. Pedig tényleg volt jelmez, nem az lett volna a poén, hogy pucérak vagyunk. Végül utolsó percben kitaláltuk, hogy én focista leszek, ő meg varázsló. Egész jó lett a dolog, majd lesznek képek.
Ma is brigáztunk, jó volt, még mindig nagyon szép az idő, főleg napközben.
Majd méf írok, most moziba megyünk.

Lassan itt az ősz

Ennek ellenére itt most lett csak igazán nyár. Hétvégén ugyan esett az eső, de alapvetően meleg van, néha túlságosan is.
Tamás és Eszter voltak itt egy hétig, voltunk a városban párszor, múzeumban, a parton, biciklizni, meg csak úgy. Sőt egyik este még a Kuttner Tomival is összefutottunk, meg Bencével, ami méginkább vicces volt. Hirtelen és egyszerre ennyi ismerős és rokon jött össze.
New York óta mostanra sikerült visszarázódnom a kerékvágásba, nem tudom, hogy mi tartott ilyen sokáig, de valahogy elhagyott a lendület a munka terén. Kicsit talán azért is, mert túl sokat dolgoztam, de közben meg élvezem is, úgyhogy nem logikus. Karácsonyig már nincs kilátás pihenőre, még 3 cikket be kéne addig fejezni, nem valami valószínű, hogy sikerülni fog, de meglátjuk.
Azt nem is írtam, hogy ellopták a biciklinket SF-ban. Azóta vettünk újat, meg jobb lakatot is. Leginkább dühítő, ráadásul egy csomó idő új bringát beszerezni, felszerelni stb. Ja, nem a pirosat, a sárga hegyi bringát lopták el, de az is elég jó (és drága) volt azért.

A tavasz utolsó napja

Holnap szépnek kell lennem, mert jön a fotós. Új brossúra készül, abban fogok szerepelni, állítólag mert nőket akarnak mutatni meg ilyenek. Remélem megkapom a képet, majd felteszem ide is.
Jó meleg van, de képzeljétek, Coloradoban ma esett a hó! Még épp időben végülis, a nyár csak holnap kezdődik.
Vasárnap voltunk SF-ban bicikilizni, a szinte már szokásos Embarcadero-GG híd-Sausalito-Tiburon-komp-Embarcadero útvonalon. Jó volt, mert sokan még sose jártak erre, és róluk rám is átragadt a lelkesedés. Minden jó, csak a vége nem, mert Jessicanak ellopták a biciklijét miközben a végén sört hörpöltünk.
Visszafelé haladva szombat jön, amikor Oliverékkel mentünk gyümölcsöt szedni Brentwoodba. Nem sokat maradtunk, mert meleg volt, de Sarah azért nagyon élvezte. Ma sütöttem is egy gyümölcstortát! Ha nem mondtam volna még: Karin hamarosan szülni fog, Jens és én vagyunk az ügyeletesek abban az esetben, ha éjjel kezdődne a szülés. Csak annyi a dolgunk, hogy Sarah-ra vigyázzunk, de azért izgi. Remélem minden rendben lesz azért -- Karin majdnem belehalt az első szülésébe, mert valami ritka betegsége alakult ki a terhesség alatt. De jellemzően a második terhességnél elmúlik...
Egyik nap találtunk egy madarat (killdear angolul), a tojásain ült és nagyon viccesen védelmezte a fészkét. Majd rakok fel képeket.
Az előző hétvégén az ALS-ben voltam, ahol szuper dolgokat mértünk szerintem. Egyelőre még nem volt időm kiértékelni az adatokat, mert egy cikket írtam, ami végre elkészült. És átestem a legszigorúbb teszten is: Jim elolvasta, és nagyon tetszett neki. Már csak be kell küldeni!
Ma elkezdtem a zöldkártya intézését, macerás lesz, azért is, mert az ügyvéd segédje nem éppen egy IQ bajnok.
Végül pedig: lett egy új blog a listámban, Szabó Franciska kertdesign témájú írásaival.

Csalamádé

Az utóbbi két hétben három embert interjúztunk meg a posztdok állásra. Mindegyik nagyon jó volt, nehéz lesz dönteni. Mondjuk az állás nagyrész Ahrenhez tartozik majd, de lehet, hogy nekem is csurran-cseppen belőle valami. Jó lenne, mert egyedül csak arra van erőm, hogy a darálos projekteket vigyem, és gyakorlatilag semmi időm sem marad arra, hogy fejlesszek. Ami még idegesítő, hogy tutifixre beígértek az intézetnek egy nagyon nagy összeget, amiből vettünk volna egy nagy számítógépet meg jutott volna nekem egy posztdokra, aztán hirtelen mégse kaptuk meg a pénzt. Mindenki le volt sújtva.
Az időjárás kritikátlan: még 2 napja is esett az eső, és a hőmérséklet csak ritkán éri el a húsz fokot. Emiatt is várom kicsit a holnapi konferenciát Virginiában: ott 35 fok lesz.
Tegnap voltunk hegyibicikizni, én meg a fiúk, hatan összesen. Jens csinált képeket. Egy étteremben indítottunk, nem messze Stanfordtól. A kör elvileg 2-2.5 órás, nekünk 4.5 órába telt megtenni. Nagyon sok kapaszkodó volt benne, és a vizátfolyások miatt kialakult egy csomó nagy hupli, ami nagyon fárasztó. Nem lehet beállni egy egyenletes ütemre felfelé, mert a buckáknál mindig muszáj megnyomni. Néha sár is volt, ami akkor vicces, ha egy csúcs előtt van: már majdnem megvan, amikor kipörög a kerék, ég a tüdő és kezd a bringa eldőlni. Este beültünk egy olasz étterembe, de nem voltam egyáltalán éhes. Szerintem kicsit leállt az emésztésem a terheléstől, aminek az lett az eredménye, hogy éjjel arra ébredtem, hogy teljesen fel van borulva a gyomrom. De azért persze túléltem.
Voltam ruhavásárló körúton is a minap, de teljesen reménytelen. Vagy szakadt ruhákat árulnak tiniknek, vagy ódivatú göncöket "felnőtt nőknek". Nincs semmi fiatalos, ami mégsem póló. Legközelebb San Franciscoban próbálkozom, ott azért vannak jobb boltok.
Múlt hét végén is voltak érdekes programok. Jens kipróbálta a motorozást, én meg autóval követtem. Aztán volt Livermore-ban egy kis esmény: innen indult a Tour of California egyik szakasza. Kimentünk megnézni, érdekes volt, de persze rövid. Itt volt Sara is, a svéd lány, mert megint Berkeley-ben mért egy hétig. Aztán még találkoztam két magyar ismerőssel is Berkeley-ben, elkocsikáztunk a Muir Beach-re meg Muir Woods-ba. Szép volt.
Még talán annyi, hogy Sebastian is itt van, három hétig. Nálam lakik, ami nagyon jó. Főleg, mert eredetileg kicsit én aggódtam, hogy ha beköltözik egy férfi, akkor mi lesz a lakással, de aztán kiderült, hogy... Szóval Sebastian teljesen kitakarította a fürdőszobámat meg a konyhámat! Persze ez azért valamennyire ciki, de mondtam neki, hogy jöhet máskor is -- mondjuk úgy kéthavonta lenne ideális. Ettől függetlenül is persze nagyon jót őt viszontlátni. Julie ma este érkezik, és Ethannek meg nyári szünet van a doktorijában, úgyhogy most olyan, mintha egy kis időutazáson vennék részt.

Egy hete...

Már egy hete visszajöttem, és a Karácsony lassan távolodik. Vagy hát nem is olyan lassan, mert mélyvízzel indítottam. Hétfőn volt az első határidőm, egy rövid előadást kellett elkészítenem a jövő hétre, amikor majd jönnek a fejesek felavatni az új épületünket. Élvezem az új masinámat bent, nem csak azért, mert Mac, hanem mert legalább két verziót ugrottam az Office-ban, és most látom, hogy kivételesen sokat javult.
Kedden Berkeley-ben voltam egy workshopon, ami közepesen volt hasznos. De legalább jót beszélgettem az autóban Ahrennel és Nils-szel.
Van egy jó hírem is: szerdán felhívott egy francia pasas, és meghívott egy konferenciára a fracia alpokba! Persze, hogy igent mondtam. Ez az első meghívott előadásom, Jens szerint most lettem igazi kutató.
A fogínyem még otthon begyulladt, voltam itt fogorvosnál, kezelgetem. Csütörtökön kell visszamennem, remélem, hogy addigra elmúlik.
Ezen a héten (a másodikon, mert nem fejeztem be a blogot az előzőn) már két új dolgot is csináltam. Tegnap volt az első "próbánk" az együttesünkkel. Oliver, Nicolas, Jens, Jessica és én alkotjuk, ebből Oliver egy vérprofi gitáros, Jessica meg baromi jól énekel. Én lennék a billentyűs és talán kicsit énekes is, de majd meglátjuk mi lesz. Mindenesetre nagyon jól szórakoztunk.
A másik új, hogy ma tollasozni mentünk Ruthtal és Manfreddel. Vicces, mert rajtunk kívül csak ázsiaiak voltak.
Hétvégén mindkét nap bringáztunk. Olyan meleg volt, mintha már itt lenne a tavasz. Szombaton voltunk vásárolni, vettem egy új futócipőt meg egy pár síbotot, este meg az Alehouse-ban gurítottuk le az évad első söreit. Vasárnap Juci és a három kislánya voltak nálunk ebédelni. Mindegyik nagyon édes volt, de a legviccesebb az volt, amikor Bori zongorázni próbált és beindítottam a demo zenét.
Bent mindenki pörög, mert jönnek a fejesek holnap meg utána is, én is tartok előadást, meg lesz vacsora meg ilyenek.
Majdnem elfelejtettem, hogy megvolt az első könyvklubos találkozónk is. Egész érdekes volt hallani, hogy ki mit gondolt a könyvről.
Ezem kívül a kocsimban kigyulladt a szervízlámpa. Az oxigénszenzor zárlatos, 240 rugó a csere. Remélem, hogy ez nem a romlás első jele. Elvileg egy Honda Civic 130 000 mérfölddel pihésállú tinédzser.
El se hiszem, hogy ennyi minden történt!

Hálaadás

Hm, már megint nem írtam vagy két hete. Először azért nem, mert nagyon rossz kedvem volt. Cézár múlt hét kedden meghalt. Szegényke nagyon rosszul nézett ki már aznap reggel is, és délben amikor hazamentünk megetetni már alig bírta. A kezemben halt meg. Még jobb formájában csináltunk róla egy rövid kis videót.

Tényleg nagyon szomorú voltam.
---
Azóta azért történtek vidámabb dolgok is. Most pl. volt egy négynapos szünet, mert csütörtök Hálaadás napja volt. Meghívtuk Adaméket és Oliveréket vacsorára. Volt kétféle töltött kacsa, pörkölt, gombaleves, Emily csinálta a köreteket, Karin pedig palacsintatortát hozott. Kicsit elhúzódott, mert a sütőt rosszul kapcsoltuk be, emiatt a kacsa másfél órán át gyakorlatilag langymelegben pihent. Karin "egyébként" terhes, úgyhogy Sarah-nak hamarosan (kb. 7 hónap múlva) lesz testvére.
Fekete pénteken, azaz a Hálaadást követő alapvetően vásárlásról szóló napon vettem egy iPhone-t. Nem mintha le lett volna értékelve, de már régóta terveztem. Most ez az új játékszerem. A hétvége többi része biciklizéssel, főzéssel, pihenéssel telt. Zongoráztam is párszor, bár kevesebbet, mint terveztem. Ma pedig bementünk San Franciscoba fényképeket csinálni, és ha már ott voltunk, akkor elmentünk Oaklandben a Trappist sörfőzdébe is.
Múlt héten volt egy pár interjú. Az egyik jelölt nagyon szimpatikus volt, egy zimbabwe-i fiú, eredetileg bányásznak tanult. Megtudtuk, hogy Zimbabweben a bányamérnököknek egy évet a bányában kell dolgozniuk, igaziból, lent, és rendesen fizikai munkát kell végezniük, mint a közönséges bányászoknak. Ez nálunk is így van?
Megpróbálok majd kicsit gyakrabban írni, mert most tényleg nem is jut eszembe hirtelen más az elmúlt napokról. Viszont ha arra vagytok kíváncsiak, hogy hogyan telik Julie és Sebastian földkörüli útja, akkor ajánlom az ő blogjukat.

Halloween 2010

Idén nem mentünk maszkabálba, leginkább mert Julie és Sebastian elmentek. Julie ma este. Reggel még segítettem neki kitakarítani, cserébe kaptam pár mirelitet, az utolsó hûtõben maradt dolgokból. Fura lesz hamarosan, amikor már Nina és Tina sem lesznek itt. Ki is találtuk Jessicaval, hogy rendezünk majd egy partit az ittmaradottak tiszteletére.
Jessica egyébként alapított egy könyvklubot, tisztára, mint az amerikai filmekben az unatkozó feleségek... Én is tag vagyok, jövô héten indul, és igazából izgi.
Ma Oliveréknél vacsoráztunk. Sara, a kislánya, nagyon cuki. Még csak szótagokat mond, engem pedig elnevezett Jujunak, néha Jojonak ejtve. A vacsorára sütöttem egy gyümölcstortát. Egész tûrhetõ lett, meg is jött a kedvem a sütéshez.
A hétvégén még bringáztunk meg kicsit elmentünk vásárolni, vettem egy jó kis cipôt meg egy pulóvert.
A héten, hogy úgy mondjam kicsináltam magam. Kedd-szerda egy mini konferencia volt, vagyis inkább munkabeszámoló. Teljesen felpörgettem magam, amitôl este nem tudtam elaludni, ráadásul az egyik kísérletünk sem megy, és ettôl is kicsit mániákus lettem a hét végére. A jóga péntek este olyan volt, mint egy falat kenyér.
Kicsit elkezdtem baseball meccset nézni. Most van a döntô, a Giants, San Francisco csapata és a Texas Rangers között. Hétbôl négyszer kell nyerniük, eddig 3:1, holnap lesz az ötödik meccs. Úgy hallom, hogy SF-ban nagy a hangulat.
Kedden egyébként voltam megint egy swissnex rendezvényen. Agykutatás volt a téma, három fiatal srác mutatott be olyan készüléket, amivel kvázi gondolatot lehet olvasni. Persze igazából csak az agy által keltett elektromos hullámokat detektálja. De pl. már van olyan mozgássérült szék, amit kis gyakorlás után így lehet irányítani. Mi is kipróbáltuk az eszközt, persze egy programmal és nem székkel összekapcsolva. Érdekes volt nagyon. Ja, csak hogy a modern zenénél maradjunk: olyan koncertet is adtak már, ahol a zenészek gondolattal irányították a hangszereket.

Szomorú bulik

Mostanában egy csomó szomorú bulira vagyunk hivatalosak, a tegnapi volt eddig a legszomorúbb. Sebastian és Julie elköltöznek Németországba, és Sebastian ma repült (Julie egy hét múlva). Holnap Caroline hasonló bulija lesz, előtte meg Kwee-Yan bulija volt. Caroline Atlantába, Kwee-Yan pedig Malájziába megy. És ez még csak a kezdet, Tina is elmegy, lehet, hogy Nina is, Andrea is... :( Jens csinált egy nagyon vicces (bár tulajdonképpen szomorú) kis videót a tegnapi bulira, nagy sikere volt. Én csak egy tésztasalátát csináltam, amire eredetileg azt hittem, hogy nagyon rossz lesz, de egy csomóan mondták (maguktól), hogy finom lett. Fura, hogy Sebastian elmegy, ő volt a társaság lelke sok szempontból.
Múlt héten felfedeztem, hogy az izraeli kuszkusz néven árult izé az a tarhonya. Nem hasonló, hanem az. Vettem egy egész dobozzal.
Egész sokat bringázunk, ma is voltunk a környéken, meg múlt héten is a Mount Diablon, és még hegyibringázni is voltunk Santa Cruz környékén Tinaval és Yuval.
Van egy nagy hírem is: lett egy zongorám! Ez a szülinapi ajándékom, de már előre megkaptam. Nagyon jó, persze elektronikus, de teljesen olyan (vagyis az én szintemen teljesen olyan), mint egy igazi zongora. Yamaha egyébként. Próbálok minden nap gyakorolni egy kicsit legalább. A nappaliba tettem, így nehéz elfelejtenem. Nincs rajta túl sok gomb, mert ez tényleg csak egy zongora akar lenni, és nem egy számítógép, de ami jópofa, hogy fel lehet venni az egyik kezet, és úgy gyakorolni hozzá a másikat. Ez egész hasznos.
Ezen a héten tartottam egy csoportszemináriumot. Nem lett rossz szerintem, csak hihetetlen, hogy mennyire elfáradtam a végére! Készülés közben arra is rájöttem, hogy itt az ideje nekiállni cikkeket írni, mert mostanában nem csináltam ezen a téren semmit, le vagyok maradva. Valahogy egyébként is kifolyik az idő a kezemből, pedig ez alapvetően nem jellemző rám. Csak olyan sok a zavarás néha napközben, e-mailek, megbeszélések, ebéd stb. Caroline egyébként adott egy tippet, lehet, hogy kipróbálom. Van az ún. Pomodoro módszer, aminek az a lényege, hogy az ember 25 percig csak egy feladatra koncentrál, utána 5 perc szünet, majd újra 25 perc stb. Egy 25 perces egység egy pomodoro (azaz paradicsom). Az elmélet az, hogy az, hogy ilyen szinten számon tartva az időt nem lehet elszúrni egy egész napot (előre meg kell határozni, hogy mit fog az ember csinálni egy adott pomodoróban, és nem szabad mással foglalkozni). Ha a feladata több, mint 5-6 pomodoro, akkor részekre kell osztani. Tudom, erre a Papa azt fogja mondani, hogy ez olyan, mint az interval walking, aminek az a lényege, hogy sétálj gyorsan, de ha elfáradsz, akkor sétálj lassabban, de ettől még lehet, hogy működik. Van hozzá persze kis alkalmazás a számítógépre...
Oliver egyébként kiköltözött az irodámból hétfőn, már várom, hogy jöjjön az a fickó, akivel majd megbeszéljük, hogy melyik bútorok mennek, és miket hozzon. Ja, és ugye van a klaszterem, amit Hypatianak akartam elnevezni. Erre kiderült, hogy ez a név már foglalt, úgyhogy Meitner lett. Ez se rossz.
És szerintem még nem is írtam, hogy két hete voltunk a livermore-i operában, a Don Giovannit láttuk. Modern feldolgozás volt, és a zenekartól eltekintve szerintem nagyon jó volt. A modernség pl. abba nyilvánult meg, hogy Leporello nem egy tekercs papírból olvasta fel a csajok nevét, hanem egy iPhone alkalmazás volt kivetítve, ahol a Google Earth segítségével jelenítették meg térképen a lányokat. Ez tényleg vicces volt, és lehet ugyan, hogy az előadás nem volt "világszínvonalú", mégis tetszett az egész (ismét), mert hát az operának ilyennek (is) kell lennie, azaz nem elitistának. Régen ugyan csak a gazdagok nézhették, de a TV helyett volt ez mégiscsak.
Végül csak annyi, hogy varrtam a kocsim napellenzőjére új borítást, mert a régi szét volt rohadva. Nagyon profi lett szerintem, majd rakok fel képeket.

Esküvő, koncert, stb.

Jó sok összegyűlt, de nem volt időm írni.
Múlt szombaton volt Jessica esküvője. Nagyon jó volt szerintem. A házukban volt, és bár asztalokat meg étkészletet béreltek, igazából saját készítésű volt a legtöbb dolog. Jessica felbérelte az egyik diákot a HR-től, ő mosogatott, pakolgatott, ennyi elég is volt. Az egyik barátjuk adta őket össze. Ez elég jó itt, csak ki kell kérni az engedélyt, és bárki összeadhat. Ott volt az egész család, érdekes volt nézni a hasonlóságokat és különbségeket. Egy csomó fotó készült. Ezek, ezek, ezek meg ezek.
Vasárnap az egyik munkatársamnál voltam egy meghívott előadó tiszteletére rendezett vacsorán. Megint leesett az állam, hogy milyen helyek vannak... Nagy ház és óriás kert kis tóval, ami tele van aranyhalakkal. Ott volt szinte mindenki a csoportunkból, gyerekestül és feleségestül, érdekes volt. Az előadó is jó volt másnap.
Hétközben volt több csoportszeminárium is, jók voltak. Most már lassan nekem is elő kéne adnom, csak annyi marhaságot kell mostanában csinálnom, hogy nem tudok befejezni egy témát sem.
Pénteken a Hertz Alapítványtól voltak PhD diákok, nekik labortúrát tartottam, ötször egymás után. Jól elfáradtam, de még így is érdekesebb volt, mint amikor valami fontosembernek kell bemutatni a labort. A pénteket aztán az koronázta meg, hogy nem tudtam hazamenni rendesen, mert a kártyám nem működött egy kapun, aminél kellett volna. Átalakítják a területet, és új útvonalon kell hazamennem. És miért is működne elsőre? Ma sem ment, pedig direkt reggel bementem az irodába, hogy nézzék meg, hogy mi van. Holnap balhét csinálok, ha nem oldják meg. Nagyon megalázó esténként egy fegyveres őrrel bazseválni, hogy engedjen már ugyan haza. A másik lehetőség, hogy 12 km-t biciklizek. De csakazértse fogok.
Kicsit rámjár a rúd egyébként. Hétvégén kizártam magam a lakásból, és sajnos elfelejtettem Jens-nek átvinni a pótkulcsot. 20 Dollár.
Pénteken Juliék sörözéssel egybekötött előgarázsvásárt tartottak. Nagyon jól jártam. Az alábbi nélkülözhetetlen dolgokat szereztem be bagóért:
- varrógép (Brother)
- sífutóléc (cipőt még kell vennem)
- egy szép pulóver és egy szoknya
- konyhai mérleg (digitális)
- IKEA kígyó a fotelre
Szombaton voltunk biciklizni kicsit, egy tájvédelmi területen a San Mateo híd lábánál. Láttunk egy csomó kócsagféle madarat, és egy óriási csapat pelikánt is. Tőlem pár méterre szálltak fel, gyönyörű volt.
Vasárnap Ninaval és egy német lánnyal bementünk a városba túróért na meg a Bluegrassra. Ez egy 3 napos, ingyenes, 6 színpados fesztivál a Golden Gate Parkban. Jó volt a zene és a hangulat is. Mindig ledöbbenek, hogy micsoda tisztaság van egy ilyen buli harmadik napján is, gyakorlatilag nincsen szemét, részeget nem láttam, csomóan gyerekkel vannak, a másik fele meg füvet szív, és valahogy mindenki olyan nyugis.

Mama, a második hét

A második hét is nagyon jó volt. Vasárnap reggel bringáztam egyet, közben a Mama csinált nekünk ebédet. Délután hármasban biciklis bortúrára indultunk a környéken. Három pincészetet (bár pincék nincsenek) pipáltunk ki. Az egyik, Tamás nevű, természetesen magyar volt... Még sose mentem be oda, de valamiért arra gondoltam, hogy biztos vagy spanyol, vagy csak design miatt van ékezet az a-n. De nem, egy magyar pasasé volt eredetileg -- most már egy nagy konzorcium része. Dumálgattunk mindenféle emberekkel, az egyiknek pl. volt egy óriás kutyája, tiszta fehér, és természetesen úgy viselkedett, mintha egy apró kölyök lett volna, folyton fel akart ugrani az emberre. Meg volt a szokásos "a szüleim németek" vagy "éltem Németországban" emberekből is. Jellegzetes kérdésük, miután Jensről kiderül, hogy német: Sprechen Sie? Totál baromság, meg egyébként is, nyilván igen, hiszen most mondta, hogy német... De persze mindenki nagyon kedves volt, mint mindig.
Még utána Mamával elmentem fényképezőgépet nézni, kevés sikerrel. Azóta viszont, sok nézelődés után sikerült választani, vettünk egy csúcs kis Panasonic gépet, 12x zoommal és széles látószöggel. Még GPS is van benne!
A hét eleje viszonylag eseménytelen volt, Mama iskolában, én a dolgozóban. A dolgozóban persze mindig van valami szórakoztató, pl. be kellett ülnöm egy manager meetingre, mert a managerünk nem tudott elmenni. Agybaj, hogy milyen dolgokról beszélgetnek halál komolyan. Én csak tágranyílt szemekkel ültem és néztem.
Csütörtök este elmentünk a California Academy of Science-be, az éjjeli programra. Itt már voltam egyszer, Annával. Este 6-10-ig lehet megnézni a múzeumot, közben lehet koktélokat inni, és még koncert is volt! A legjobb egy emlőskiállítás volt, ahol mai és kihalt állatfajok csontvázait mutatták be, nagyon érdekes.
Pénteken jógáztunk, a jógatanár kicsit fura volt, egy pasas, és még énekelt is. Szombaton Ed búcsúbulija volt, Mama csinált palacsintát, nagy sikere volt. Egy csomó emberrel beszélgetett, még a Római Birodalomról is. Nem rossz. Mindenki nagyon kedves volt, szokás szerint.
Vasárnap, azaz tegnap, Jens csinált ebédet, pizzát sütött. Elsőre nem is volt rossz. Délután, amíg mi bringáztunk, addig Mama kiült a medenzéhez. Este pedig megnéztük a Milk c. filmet, ami Harvey Milkről szól,  az USA első nyíltan meleg politikusáról. Ő volt a vezéralakja a melegmozgalomnak, és ő akadályozta meg, hogy az Anita Bryant-féle bigott mozgalom többek között elérje, hogy melegek nem lehetnek tanárok stb. Egy barom elmebeteg természetesen őt és a polgármestert is lelőtte (Moscone)...
Végül egy vicces kép:

Mama, az első hét

Először is, automatizálódott egy kicsit a kommentelés, nem kell feltétlenül írni, csak lehet jelezni (FELÉM), hogy vicces voltam-e vagy ilyenek. Rendesek, mert olyan gomb nincs, hogy hagyjam a francba, kutyát sem érdeklem.
A Mama már egy hete itt tengeti velem a napjait, szerintem egész jól. Hétközben angolra jár a Városba (meg mindig mondom, hogy hozzon túrót is, de sose hoz). Ugyan első nap majdnem sikerült éjfélkor elindulnunk a Barthoz, mert összekuszálódott az ébresztőóra, és a mi belső óránk is az átállás miatt. Gyanút csak a szokatlan sötétség keltett bennem. Mama már félig el is készítette a reggelit, de aztán mégiscsak meggondolta magát, és aludtunk reggelig. Nem, nem röhögtünk.
Mama egy kis kiképzés után reggelente már az autópályán cikázva megy be a Bartig, délután ugyanígy vissza. Az első hét azért fárasztó lehetett, mert mire én hazaértem, addigra mindig aludt (a lecke felett). Azért esténként is csináltunk dolgokat, sétáltunk a parkban, sushit ettünk meg boroztunk. Pénteken meg a Mama elment egyedül bringával felfedezni a környéket, amíg én Stocktonban voltam business meetingelni Bálinttal.
Tegnap San Franciscoba mentünk hármasban, először a Legion of Honort néztük meg. Ez egy egész jó kis képtár, és most Mama meg tudta nézni azt a kiállítást, amire Párizsban nem volt ideje a múlt hónapban, ugyanis pont ide hozták. Kicsi a világ! Vett Mama nekem egy szép képet a lakásba:

Az a címe, hogy a Törött korsó. Aztán kocsikáztunk a tengerparton, meg néztük a szörfözőket. Végöl a Hayes Street design boltjaiba néztünk be, megszakítva az utat egy nagyon fontos dologgal: egy pohár sörrel.

Nádá piszáty

Szóval akkor... Először Belgiumról fogok írni, mert most itt vagyok és minden friss, utána meg egy kis összefoglaló az elmúlt 2 hétről. Ha hosszú lesz, hát az csak annak köszönhető, hogy hajnali 5-kor úgy döntöttem, hogy nem nyüglődöm tovább az alvással, mert egyrészt kicsit jetlagem van, másrészt meg tele van a fejem mindennel.
Tegnap reggel érkeztünk Leuvenbe. Az út sima volt, eltekintve a vihartól Chicagoban után, amit annyira nem élveztem. De egész meglepő módon nem voltam egyáltalán elgyötörve amire ideértünk. Brüsszelben szálltunk le, láttam az Atomiumot a repülőről. Persze nem innen tudtam, hogy itt szálltunk le. :) Már megint kicsit kultúrsokkom van, eleve a tájkép a magasból annyira más, mint az amerikai. Az ottani óriási, szabályos négyzetes felosztás helyett itt kis parcellák simulnak egymáshoz, látni lehet, hogy minden egyes szögletnek van valami oka, és ez az ok nem tegnapi... Leuven csodálatos, van egy halom gótikus templom, egy nagyon szép városháza, és gyönyörű kis utcácskák. A főtéren és a környékén nyüzsgés van, mindenki kávézik vagy eszik, a kis utcák kihaltak, csak néha jelenik meg rajta egy-egy alak, mintha csak most másztak volna le egy Bruegel  képről. Leuvenben alig laknak többen, mint Livermore-ban, ezért is elszomorító, hogy mennyivel kevésbé város az utóbbi. Persze 1200 évet nem lehet csak úgy behozni.
A fogadás is jó volt, érdekes falatkákat szolgáltak fel izgalmas formában. A legérdekesebbek azok a falatkák voltak, amelyeket kanálban hoztak, valahogy így (nem az én képem):

Utána még beültünk kicsit egy helyre, és megvolt az első belga söröcském is, Westmalle Tripel. Az összeset meg akarom kóstolni, csak ez nehéz, mert ez pl. majdnem 10%-os... Kedden megyünk a Palm sörfőzdébe, remélem, hogy ott lesz kóstoló, kis adagokkal.
Egyébként jó látni a régi ismerőseimet, meg van magyar kontingens is, egész nagy. Egyelőre ennyi a konferenciáról.
Back in the US... Szóval olyan hírek vannak pl., hogy egyik nap lövöldözés volt az intézet új-mexikói telepén, szerelemféltés, 6 halott, inkluzíve a futóbolond. Rajta kívül senki sem érdemelte. Szörnyű.
Írni meg azért nem írtam, mert a hétvégét is végigdolgoztam, hogy készen legyen a poszterem. De tudtam, hogy megéri, mert most itt vagyok, és nem csalódtam... Meg azért is megérte, mert Jimtől kaptam egy megjegyzést, hogy "terrific" lett, és hogy tiszta hülyék, hogy nem tarthatok előadást, és hogy három cikkre valót hordtam a poszteren össze. Nekem meg úgyis az a fontosabb, hogy ő mit gondol. Egyébként az elmúlt 1-2 héten cikkeső volt, 4 cikkemnek jött meg a kefelevonata. 3 már vissza is van küldve (a stanforddal közös cikkem csont nélküli lett, ami azért ritka), a negyedik a review cikk, 53 oldal, és a szedésnél mindent összekutyultak.
Elindulás előtti pénteken nem mentem be (ami ritka mostanában), viszont egész nap rohangáltam ide-oda, vásároltam, pakoltam, takarítottam, ilyenek. A jógát még szerencsére sikerült bepasszíroznom a napba. Szerintem a jóga függőséget okoz, mert olyan jó. Voltam párszor az elmúlt napokban biziklizni is, az egyik egész emlékezetes lett. Jens azzal heccelt, hogy lassú vagyok. Ami néha igaz, mert elbambulok, vagy egyszerűen csak nincs hangulatom olyan gyorsan menni. Eléggé felhúzott ezzel, ezért az esti bringázásnál beleadtam mindent. Nina is jött velünk. Mindketten kipurcantak, Nina meg jól meg is lepődött (persze azt hozzá kell tenni, hogy ő már délben úszott 1 órát). Egyébként én is meglepődtem magamon. :)
Itt közben felkelt a Nap, ideje készülődni.

Marin Headland

Tegnap elmentünk biciklizni Marin Headlandbe (vagy hoz, vagy ilyenek).
Itt az eredménye:

Most már ilyen szuperül be lehet ágyazni egyébként a bicikliutakat a blogba. Este nem tudtuk megnézni a tűzijátékot, mert olyan nagy volt a köd San Franciscoban. Helyette inkább beültünk egy sörözőbe (Marin Brewery).

Vuvu

A múltkor említett vacsorával kicsit megjártuk. Bort vittünk ajándékba, és kiderült, hogy mormonok. Ciki volt.
Az épületünk mellé felhúznak egy újat. Érdekes így végignézni az építkezést. Egy minimális alapra gyakorlatilag dexion salgóból húzzák fel az egészet. De legalább gyorsan haladnak.
Ma hírekben arról volt szó, hogy valamit kéne kezdeni az éttermi olajmaradékokkal. Mert itt még nincs rá törvény, hogy össze kell gyûjteni. Néha nem értem az ilyeneket.
Hétvégén meccset néztünk, bicikliztünk, és vasárnap bementünk a városba (túróért). Volt egy jó kis fesztivál a Haight Streeten, zene, bazár és persze füves cigi mindenütt. Vettem egy jó kis bohócgatyát, most ez a kedvencem, persze nem munkába. Utána elbringáztunk a Golden Gate park végébe, aztán a part mentén tovább, majd letettük a bicajokat és kirándultunk egyet. Este a kedvenc helyemen, a Magnoliaban ettünk.
Továbbra is jógázom, szerintem fejlõdtem. Majd felrakok egy képet, downward facing dog póz, a bohócgatyámban. Két legyet egy csapásra.
Szinte csak én vagyok bent a csoportból, mindenki az ALS-ben. Én is megyek majd egy kísérletre. De ha az összejönne, akkor az nagy szám lenne. Majd szólok amikor drukkolni kell.
Addig csak maradjatok a vb-nél, rájuk fér. Errõl jut eszembe: ugye már mindenkinek abszolút hallása van a meccsek óta? (Ugyanis a vuvuzela be-n szól.)

A Klub

Egész múlt héten konferencián voltam, Washingtontól nem messze. Az az ún. Contractors' Meeting, ahova mindenki, aki a DOE Basic Energy Sciences programtól kapja a kutatási pénzét megjelenik, és minden évben nagyjából a résztvevők egy harmada előadást is tart. Nekem elsőre valószínűleg két év múlva kell, de már előre izgulok, mert elég magas a léc... Gyakorlatilag az összes híres amerikai a területemen itt volt, nők persze alig, és azt hiszem, hogy az egész konferencián én voltam a legfiatalabb. Persze ez nem mentség arra, ha nem jó az előadásom majd ha eljön az ideje...
A konferencia egy világtól elzárt üdülőtelepen volt, tóval, hattyúkkal és esténként sokszáz szentjánosbogárral. Nagyon szép volt. Az estéket a bárban töltöttük, ahol olyan emberekkel billiárdoztam, akikkel előtte szerintem nem is nagyon mertem volna szóba elegyedni. Jó volt, de mondjuk a billiárdtudásommal nem bűvöltem el senkit. :)
Összefoglalva elmondhatom, hogy a konferencia számomra leginkább egy beavatási szertartással ért fel, most már hivatalosan is a "Klub" tagja vagyok. A másik érdekesség, hogy nekem ez volt az első ilyen konferenciám, és Jimnek pedig valószínűleg ez volt az utolsó... Ősszel nyugdíjba megy, de persze nem fogja abbahagyni a kutatást, valószínűleg Argonne-nal közösen fog dolgokat csinálni.
Múlt hétvégén sokat bicikliztünk (összesen több, mint 120 km-t), végre jó az idő, sőt, talán már túl jó is azt hiszem. Így Washington után azért tudom értékelni, hogy itt nem párás a levegő. Ott tényleg gyilkos a meleg. Tegnap Ethan és Nicolas 30. szülinapi buliján voltunk. Jó volt, csak én nagyon álmos letten a végére, mert még mindig kicsit a keleti parti időzónában vagyok. Ma is hivatalosak vagyunk vacsorára az egyik posztdokhoz, Oliverék is jönnek. Egy kicsit sok az evés-ivás mostanában...

Lerobbant a kocsi

Na, tegnap este lerobban a kocsim. Egyelőre még persze nem tudom, hogy miért, de valószínűleg az akkumulátor lett gyenge, de az is lehet, hogy a gyújtással van a baj. Úgy volt, hogy Nina-val elmentünk Dublinba operát nézni -- a New York Metropolitanból közvetítették Rossini Armida c. operáját. Érdekes, amikor Rossini drámai zenét ír, igazából kicsit fárasztó. Nem sok történik a darabban, de ahhoz képest majdnem 4 órás (szünetekkel 4.5 óra volt). De a rendezés egész jó volt, és a zene is érdekesebb lett a végére. Szóval onnan hazajövet kiraktam Nina-t, és azután már nem tudtam beindítani az autót. Jens odajött és elvontatott egy szervízhez a közelben (mindezt éjfél körül), most megyek oda bejelentkezni.
Kedden is történt érdekes. A bal szememmel kicsit furcsán kezdtem el látni, elég idegesítő volt, valahogy sose sikerült élesen látni. Elmentem a szemészhez, ahol egy idő után kiderült, hogy a lerakódásoktól nem látok jól, ami persze érthető... Úgyhogy mostantól kéthetes lencsém lesz, havi helyett. A szememnek meg semmi baja (a dioptriától eltekintve).
Vasárnap elmentünk Sacramentoba megnézni a Tour of California első szakaszát. Persze csak a célvonalnál voltunk, de egész érdekes volt. A cél előtt háromszor körbebiciklizték a Capitolium előtti teret. A harmadik körre vagy 10 bringás vérzett, "sajnos" nem láttuk a borulást. Persze sajnálom őket, de azért érdekes lett volna látni... A verseny után az egyik bringást láttuk, szegényről leszakadt a fél ruhája, és az egész lába meg karja fel volt horzsolva... Ott volt egyébként Lance és Levi is. Tegnap Livermore-on keresztül ment a verseny, majdnem a házunk mellett mentek el. Szombaton mi magunk bicikliztünk, jó két órát, de nekem egy szenvedés volt, mert teljesen előjött az allergiám.
Még talán érdekes, hogy megvolt az első megbeszélésem a zöldkártyával kapcsolatban. Még nem tudom, hogy pontosan mi a menetrend, de elvileg lesz egy ügyvéd, aki majd mindig megmondja, hogy mit kell csinálnom. A cég fizeti, úgyhogy "nem téma", mert egyébként 5-10 ezer dollár...
Múlt hét pénteken Jens csoportjával voltam grillezni, az örmény srác csinált iszonyú finom bárányt... Jó is volt, hogy ott voltam, mert jelenleg úgy tűnik, hogy Jens főnöke lesz a mentorom azon a pályázaton, amit be kell adnom.

Yosemite 2010

Hétvégén megint Yosemite-ben jártam. Érdekes, mert pontosan ugyanekkor voltam 3 éve is. A különbség, hogy akkor sokkal melegebb volt. Idén helyenként térdig hóban gázoltunk, és még a völgyben is volt hó, és a dogwood is éppen hogy csak elkezdett kivirágozni. Pénteken Jens-szel a Négymérföldes úton mentünk fel, ami a völgyből a Glacier Point-hoz vezet. Nem tudtunk felmenni teljesen, mert egyszercsak egy elég gyanús hóakadály zárta el az utat, amit inkább kihagytunk.
Másnap a többiekkel (mert mások is jöttek) felmentünk a Yosemite Pointhoz. Szép kis túra volt, jó hosszú (4.2 mérföld, kb. 1000 m szintkülönbséggel). Fent élveztük a kilátást meg a havat. Én egyszer bele is estem egy lyukba, vagyis csak a lábam tűnt el a hóban. Este óriás pizzával ünnepeltünk.
Én nem vittem fényképezőgépet, csak a polaroidot, azzal ez a két kép született:

Jens csinált nagyon jó képeket az új kamerájával. 

Utolsó nap elmentünk a Mirror Lake-hez, kicsit még pihengettünk Curry Village-ben, aztán hazajöttünk. 

Hét elején kicsit izomlázam volt, meg úgy éreztem magam, mintha egy úthenger ment volna át rajtam. Mondjuk tényleg, egész héten utaztam (Chicago, Yosemite). 

Megérkezett az első fizetésem az új állásra. Hurrá. Ezen kívül cikket írtam, már majdnem kész. Ez csak a javítás a nagy cikkünkhöz, de jó alaposan átalakítottam egy pár részt, plusz beletettem vagy 20-30 új reakciót rajzolóprogrammal. 

Tegnap volt Jens születésnapja. Az Alehouse-ban ünnepeltünk, jó sokan eljöttek, szép este volt. Most pedig irány biciklizni, mert végre nem esik az eső!!!