Dinnyenapló
Már kiskoromban is imádtam a dinnyét. Most, hogy nagy vagyok (és doktor) eljöttem a Nagy Dinnyekutató Laboratóriumba a napfényes Kaliforniába. A baj csak az, hogy ez az Óperenciás tengeren, sőt, még az Üveghegyen is túl van, és mindenki, aki fontos nekem, otthon maradt... Nekik írom ezt a naplót.
Kedden megvolt a sztárfotózás. A fotós kb. egy köbméternyi felszerelést hozott, nemhiába vagyunk national lab, itt még a fotóscuccokból is ötször annyi van, mint egyéb helyeken. Volt ernyő, egy rakás derítőfény meg még pár fénymérő és csak laza egy órás volt a művelet, előtte utána pakolással.
Az örömhír, hogy a héten beküldtem egy cikket, végre valahára. Közben a zöldkártyát kezdem intézni, egy kicsit fájdalamas, főleg az ajánlólevelek összekunyerálása.
Jens feltett a bringázásról (múlt hét) képeket. Más érdekes nem is volt, talán annyi csak, hogy csütörtökön skype-oltunk Craiggel az intézetből, mert most 2 hónapig Aachenben van Ravinál. Ez volt az első telekonferenciás megbeszélésünk, és szerintem nagyon jól sikerült. Talán része van ebben annak is, hogy volt egy szuper cuccunk is, egy hangérzékelős kerekasztal-kamera. Ez azt tudja, hogy mindig annak a képét mutatja, aki éppen beszél.
A nyár első napját pedig borral zártuk:
Hm, már megint nem írtam vagy két hete. Először azért nem, mert nagyon rossz kedvem volt. Cézár múlt hét kedden meghalt. Szegényke nagyon rosszul nézett ki már aznap reggel is, és délben amikor hazamentünk megetetni már alig bírta. A kezemben halt meg. Még jobb formájában csináltunk róla egy rövid kis videót.
Tényleg nagyon szomorú voltam.
---
Azóta azért történtek vidámabb dolgok is. Most pl. volt egy négynapos szünet, mert csütörtök Hálaadás napja volt. Meghívtuk Adaméket és Oliveréket vacsorára. Volt kétféle töltött kacsa, pörkölt, gombaleves, Emily csinálta a köreteket, Karin pedig palacsintatortát hozott. Kicsit elhúzódott, mert a sütőt rosszul kapcsoltuk be, emiatt a kacsa másfél órán át gyakorlatilag langymelegben pihent. Karin "egyébként" terhes, úgyhogy Sarah-nak hamarosan (kb. 7 hónap múlva) lesz testvére.
Fekete pénteken, azaz a Hálaadást követő alapvetően vásárlásról szóló napon vettem egy iPhone-t. Nem mintha le lett volna értékelve, de már régóta terveztem. Most ez az új játékszerem. A hétvége többi része biciklizéssel, főzéssel, pihenéssel telt. Zongoráztam is párszor, bár kevesebbet, mint terveztem. Ma pedig bementünk San Franciscoba fényképeket csinálni, és ha már ott voltunk, akkor elmentünk Oaklandben a Trappist sörfőzdébe is.
Múlt héten volt egy pár interjú. Az egyik jelölt nagyon szimpatikus volt, egy zimbabwe-i fiú, eredetileg bányásznak tanult. Megtudtuk, hogy Zimbabweben a bányamérnököknek egy évet a bányában kell dolgozniuk, igaziból, lent, és rendesen fizikai munkát kell végezniük, mint a közönséges bányászoknak. Ez nálunk is így van?
Megpróbálok majd kicsit gyakrabban írni, mert most tényleg nem is jut eszembe hirtelen más az elmúlt napokról. Viszont ha arra vagytok kíváncsiak, hogy hogyan telik Julie és Sebastian földkörüli útja, akkor ajánlom az ő blogjukat.
Ez a hét olyan őrült volt. Legalábbis minden este teljesen hullán mentem ágyba. Ennek egy kis része az, hogy túl sokat beszélünk Oliverrel az irodában: sokszor ahelyett, hogy dolgoznánk, gondolkoznánk magunkban, inkább megtárgyaljuk a dolgokat. Mivel csak hátra kell fordulni, ezért gyakorlatilag akadálytalan a dolog, és így végül sokszor a hatékonyság kárára megy. Persze azért leggyakrabban hasznos, de akkor is. Viszont kb. jövő héten kiköltözik az irodámból, mert mint nem-posztdoknak, nekem egyszemélyes szoba jár, csak eddig nem volt üres hely. Majd be kell rendeznem az irodámat, pl. meg fogok szabadulni az egyik íróasztaltól, és egy kis tárgyalóasztalt akarok a helyére, meg kidobom az egyik irattartó hodályt is. És akkor majd teljesül az "álmom" is: egy fehér tábla. Igazán nincsenek nagy igényeim néha. Meg majd viszek be talán növényt, meg képeket is.
A kapuátlépést szerdára sikerült csak megoldani, egyszerűen annyi itt az iq-bajnok, hogy az már fáj néha. Aztán sikerült megoldani egy hálózati problémát is. Néha azt gondolom, hogy ha fél évre én lennék az intézet ügyintézője, akkor elég sok mindent helyre tudnék rakni... De persze nem akarom ezt csinálni, csak mégis, idegesítenek az agyatlan hülyeségek.
A varrógéppel felvarrtam egy nadrágomat, nagyon szuper lett. A következő feladat a kocsi napellenzőjének rendbetétele, ugyanis teljesen le van rohadva rajta a huzat. Ma megvettem hozzá az alapanyagokat. Szintén ma elugrottunk egy borászatba, mert Jens vett egy bort pár hete, amit tegnap kibontottunk, és egyszerűen ihatatlan volt, legalábbis én egy korty után feladtam. Tiszta etil-acetát szaga volt (mint amit a szipusok szívnak), még soha ilyet borban nem éreztem. Adtak helyette egy másik üveggel (másik fajtából). Hm. Azért ez akkor is egy elég durva borhiba.
Délután sétáltunk egyet a főutcán, Art Walk volt. Egész jók voltak. Vettem egy nyakláncot és egy fülbevalót. A nyakláncot nekem csinálta a csaj egy fülbevalóból átalakítva. Aztán volt egy horvát srác, aki nagyon érdekes hajtogatásokból csinált képeket. Eredetileg matematikus, ami látszik is ezeken a tárgyakon. Mindegyik egy papírból van(!!!), szerintem nagyon izgalmasak. Ami nagyon érdekes, hogy szerintem biztos fel lehet ezt az ötletet használni az építészetben (Mama?), vagy különleges tárgyakra, sőt, lehet, hogy vannak ilyen molekulák is, amik valahogy így rendeződnek. Talán.
Múlt vasárnap meglátogattam Ninat az LCLS-ben, ami egy szabadelektron-lézer Stanfordban. Tök jó kis kísérletet csinált, bár amikor ott voltam, akkor épp nem volt fény, mert valami kaki volt a fotokatóddal. De ez is érdekes volt, megtudtam egy csomó mindent a dolgoról, és még az irányítóközpontban is jártam. Este elmentem Nina csapatával vacsorázni, jófej fizikusok. Felice is ott volt, ő is Ninanak dolgozott (Felice egy francia csaj Nina laborjából, párszor már csináltam vele ezt-azt). Most azon gondolkozom, hogy mit tudnék én a Ninaval mérni, jó kis buli lenne.
Hétközben egyszer voltam Berkeley-ben egy svájci lányt búcsúztatni. A Jupiterben voltunk, Manfred is Ruth is jött. Én vezettem, és sikeresen be is csíptem Manfred kezét az ablakkal... Az a nap egyébként kicsit balesetes volt, este iszonyatosan beletrafáltam a fogínyembe a fogkefével, vérzett meg minden, és ma volt az első nap, hogy nem fáj. Csütörtökön bbq volt a del Valle tónál, egész sokan voltunk, és hihetetlen módon nem volt hideg.
Vasárnap San Jose-ben voltam egy fesztiválon, Ninaval meg Mirkóval. Elég egy fura fesztivál volt, alig találtuk meg a programokat. Ez a San Jose mindig egy kicsit furcsa, legalábbis eddig mindig az volt. De azért hallottunk két érdekes koncertet. Az egyik egy csellista nő, aki a saját, élőben játszott zenéjét mintavételezi és rétegzi rá a játékára. Elég bonyolult, mert nem sima kánon, amit csinál. Valahogy tudnia kell előre, hogy mit fog játszani, és közben emlékezni arra, hogy mit játszott már. Itt bele tudtok hallgatni. A másik egy még bolondabb dolog volt, az volt a címe, hogy Requiem a fosszilis tüzelőanyagokért. Mindenféle városi zajokat kevertek négy énekes hangjával -- akiknek egyébként csodálatos hangjuk volt. Nem egyszerűen csak motorzajokat tettek alá, hanem rendesen meg volt szerkesztve, volt hangmagassága is a zajoknak, ki volt találva. De azért még emésztem... Íme egy részlet.
Na jó, azért most így bevallom, hogy eleinte röhögőgörccsel küzködtem, főleg, amikor Mirkó bedobta, hogy csak azt nem érti, hogy miért kellett kikapcsolni a mobilokat. De tulajdonképpen jobb volt, mint amire számítottunk -- Nina meg egyenesen odavolt tőle.
Vasárnap ruhát próbáltam venni Jessica esküvőjére. 4 órát töltöttem el a hülye bevásárlóközpontban, de végül csak egy nagyon egyszerű ruhát vettem. Annyira egyszerű, hogy muszáj volt valamit csinálnom vele:
Előtte:
Utána:
Részlet:
Még nem tudom, hogy holnap is tetszeni fog-e, de mindenesetre nagyon utálnék megint elmenni ruhát nézni. Kész szerencse, hogy nem az én esküvőm!
Nem rossz... Én is voltam egyszer ugyanezen a találkozón, de valahogy nem volt kedvem aláírásokért kuncsorogni (sokan ezt csinálták). Most persze már bánom.
Csütörtökön voltunk San Franciscoban a Svájci Intézet (swissnex) által szervezett előadáson. Nina már régóta mondja, hogy menjünk. Ingyenes, érdekes, és még enni is adnak. Sőt, nekem úgy tűnt, hogy ez utóbbi viszonylag sok embert vonzott. A Disney Research-től, az ETH-ról jöttek előadni. Hogy mi az a Disney Research? Gyakorlatilag 2 és 3D technológiákat fejlesztenek, sok doktorandusz és kutató bevonásával. Volt szó arcszeknnelésről, realisztikus arcszimulációról, fényhatásokról, dinamikus képátméretezésről. Jövő héten szinkrotronokról lesz szó, meg az épülő svájci szabad-elektron lézerről (ha így van magyarul).
A VB-t továbbra is szorgalmasan követem, egyre meglepőbbek a meccsek. A tippjátékban Jessica vezet toronymagasan, nem tudom, hogy hogy csinálja.
A múltkor említett vacsorával kicsit megjártuk. Bort vittünk ajándékba, és kiderült, hogy mormonok. Ciki volt. Az épületünk mellé felhúznak egy újat. Érdekes így végignézni az építkezést. Egy minimális alapra gyakorlatilag dexion salgóból húzzák fel az egészet. De legalább gyorsan haladnak. Ma hírekben arról volt szó, hogy valamit kéne kezdeni az éttermi olajmaradékokkal. Mert itt még nincs rá törvény, hogy össze kell gyûjteni. Néha nem értem az ilyeneket. Hétvégén meccset néztünk, bicikliztünk, és vasárnap bementünk a városba (túróért). Volt egy jó kis fesztivál a Haight Streeten, zene, bazár és persze füves cigi mindenütt. Vettem egy jó kis bohócgatyát, most ez a kedvencem, persze nem munkába. Utána elbringáztunk a Golden Gate park végébe, aztán a part mentén tovább, majd letettük a bicajokat és kirándultunk egyet. Este a kedvenc helyemen, a Magnoliaban ettünk. Továbbra is jógázom, szerintem fejlõdtem. Majd felrakok egy képet, downward facing dog póz, a bohócgatyámban. Két legyet egy csapásra. Szinte csak én vagyok bent a csoportból, mindenki az ALS-ben. Én is megyek majd egy kísérletre. De ha az összejönne, akkor az nagy szám lenne. Majd szólok amikor drukkolni kell. Addig csak maradjatok a vb-nél, rájuk fér. Errõl jut eszembe: ugye már mindenkinek abszolút hallása van a meccsek óta? (Ugyanis a vuvuzela be-n szól.)
Most olyan mindenfélét írok csak. Például, hogy elkészült az első Wikipedia szócikkem. Íme. Lehet kritizálni -- de nem kell.
Aztán érdekeset hallottam a rádióban. Van egy alapítvány, ami hajat és szőrt gyűjt, de tonnás mennyiségben. Pl. fodrászatok adományozzák neki. És tudjátok, hogy mire használják a hajat? Beleteszik nylonharisnyába, többszáz méter hosszan, és ezzel tisztítják meg az óceánt az olajfoltoktól. Floridában viszik, mint a cukrot. Ha-ha. De tényleg, a haj nagyon jó erre a célra valamiért.
Hétvégén futottam egy órát Nina-val. Mondanám, hogy meg se kottyant, ami igaz, de másnapra azért lett izomlázam. Meg voltem Berkeley-ben kirándulni, szombaton meg bort is kóstoltunk. Ramaty az idő, tegnap is zuhogott, ma nem, de hideg van továbbra is.
Hamarosan elkészül életem első pályázata, amiért elvileg $250 000-et kapok! Nem is rossz! Sőt... Izgalmas, meg persze furcsa is, hogy írok egy pár oldalt, és valaki elhiszi, hogy meg is fogom csinálni, amit leírtam, és még fizet is ennyit... Na jó, ez a valaki az intézet. Szerencsére az isteni Klippenstein ma pont itt volt (jaj, tudom, senki sem érti, hogy miről beszélek, de mindegy, nem azért írom), és sikerült vele megbeszélnem pár dolgot ezzel kapcsolatban. A legjobb az volt, hogy ugyanaz a véleményünk a kutatásról úgy általában.
Egyébként minket is utolért a gazdasági válság, pl. átmenetileg jegelték a posztdokok felvételét. Mázli, hogy én már aláírtam a szerződést, mert úgy tűnik, hogy a válság mindenre kihat.
Hát igen, a múltkoriból kimaradt a poén... Szóval Juciéknál leparkoltam szépen rendesen a kocsimat a garázs elé (nem, mintha nem lett volna akárhol máshol is hely...). Kosármeccsre menet betereltük a két gyereket a kocsiba, mindenki más is elhelyezkedett, övek be, még egy kis innivaló valakinek, meg persze indult is a Ho-ho-ho-horgász, garázsajtó fel, majd... csatt... Az volt a legdurvább, hogy nekem gőzöm sem volt, hogy mi lehet ez... Mert hát persze, hogy az én autóm, amit szépen odaparkoltam... Ehhez is két nő kell valószínűleg. De szerencsére egyik autónak sem lett baja, mert lassan történt minden.
Látom, hogy otthon tombol a tél. Csak halkan merem ezért megjegyezni, hogy itt meg olyan, mintha már majdnem nyár lenne, de lagalábbis tavasz. Süt a nap és kezd egyre melegebb lenni...
Tegnap elmentünk San Jose-be, mert Jens eladta a régi kameráját. Ha már ott voltunk, elmentünk a Tech múzeumba, ami kicsit Csodák palotája szerű (bár ott még sose voltam). Az egyik érdekes, hogy beszkennelték a fejünket 3D-ben, de elég rossz lett szerintem. Ugyan nincs kicsi orrom, de azért ez túlzás:
Volt egy infrakamera, azon meg az derült ki, hogy tiszta hideg az arcom mondjuk a Jens-éhez képest.
Ami nagyon tetszett viszont, az egy fantasztikus ötlet. A világon sokmillió (vagy inkább sokszázmillió) embernek kellene szemüveg, de a legtöbben nem engedhetik meg maguknak, arról nem is beszélve, hogy nincsen elég optikus sem... Ez persze nem csak azért baj, mert nam látnak jól, hanem mert emiatt nem tudnak megtanulni olvasni sem, és hatávnyozottan hátrányos helyzetűek lesznek. Egy fickó kitalálta, hogy nagyon egyszerű: csináljanak olyan szemüveget, aminek a lencséje egy kis átlátszó műanyag tasak, amit fel lehet vízzel tölteni. Mindenki annyi vizet tesz bele, amennyitől jól fog látni, és ezt bármikor egy kis fecskendő segítségével lehet módosítani. Nem kell se orvos, se optikus, se semmi. Szerintem zseniális.
Este még voltunk egy olasz kávézóban, aztán meg átmentünk Haywardba egy pubba, ahol Adam, Emily, Nicolas és Guilhem társaságában jót söröztünk és rajzoltunk -- az asztalokra rakott terítőre lehetett zsírkrétával. Guilhemet meggyőztem, hogy jöjjön el velem majd az aktrajzolásra. Ő is rajzol egyébként. A rossz hír meg az, hogy Adam térdét meg kell műteni, mert kiderült, hogy mégiscsak elszakadt az ínszalagja focizás közben. Nem boldog.
A cikket egyébként múlt héten befejeztük. Hihetetlen. Azóta az előadásomat gyártom.
Csak svédekkel ne kezdjen az ember! Ajjaj. Tegnap volt Midsommar, vagyis Szentivánéj. Vagyis nem tudom, ma (21) van a leghosszabb nap, és akkor melyik a hozzá tartozó éjjel? Mindegy. Szóval hagyományos, svéd módra ültük, pácolt heringgel, és sok, azaz inkább túl sok röviddel. Pedig minden ital előtt még énekelni is kellett, mert ez a szokás. Nagyon jó buli volt, még táncoltunk is. A mai napom viszont rekordot döntött rosszullét terén, de legalábbis beírja magát a legek közé. És akkor nem térnék ki a részletekre. Hiába, ezek az északiak tudnak valamit...
Feltettem képeket a parádéról, ami a múltkor volt a városban.
Pénteken nem mentünk be, hanem egy szuper kis látogatást tettünk Google-éknél Mirkó révén. Az aztán a munkahely! Tényleg olyan, mint a leírásokban, tisztára kreatív környezet, még legózni is lehet, ha éppen arra támad valakinek kedve. Vagy strandröplabdázni. A kertben meg zöldségeket termesztenek. Na és a kaja! A dolgozóknak reggeli, ebéd és vacsora ingyenes. De ne valami közönséges menzát képzeljetek el! Minden bio, így indul. Aztán majdnem húsz helyen lehet enni, egy hely pedig nem egyféle étel, hanem inkább 5-6. Ahol mi voltunk, ott voltak sushik, hamburger kobe marhából (!!!), indiai kaja, pizza. És annyiféle desszert, hogy mindegyikből egy is sok. Készítettem képeket. Az "üzemlátogatás" után elmentünk egy német pékségbe. Az utolsó két képen meg egy kis tavacska látható, amiból kirakódott a só.
Egyik este Palo Altoban voltam Nina-val, mert ottfelejtette a pénztárcáját. Visszamentünk érte (megvolt) és ott is vacsoráztunk. Ezen a héten kicsit rámjárt a rúd, mert másnapra akkor is rosszul lettem, valami nagyon szúrt. Azt hittem, hogy félrenyeltem az ételt és a tüdőmben landolt. Elmentem a benti orvoshoz, aki közölte, hogy ez lehetetlen, mert akkor nem ülnék itt és beszélnénk, hanem köhögőrohamaim lennének. Szóval csak sokat ettem, vagy ilyesmi.
Ezen a héten kétszer bicikliztem, és pénteken úsztam is 1.1 km-t (csak azért, hogy ne csak a rossz oldalamat ecseteljem ebben a bejegyzésben). És továbbra is készítek Polaroid képeket.
Pénteken estére meglett a szintézis első fele. Még NMR-t is vettünk fel az anyagról. Bírom az új munkatársaimat -- tényleg olyan, mintha valami új helyen dolgoznék.
Tegnap voltunk vidámparkban. Santa Clara-ban. De még reggel előtte bicikliztem két órát Nina-val. Eléggé megnyomtuk, jól el is fáradtam a végére, és akkor még csak kezdődött a nap. Tehenek is voltak az úton, épp terelték át őket az egyik legelőről a másikra, elég felélelmetesek voltak a nagy buta szemeikkel meg fejükkel. Mellékszál, hogy ma Johan azt mesélte, hogy valahol vannak olyan tehenek, akik magukat fejik. Beléjük ültettek egy chipet, legelnek, és ha már nagyon tele van a tőgyük, maguktól bemennek a fejőbe. Ott kapnak valami kis jutalmat is, meg persze megszabadulnak a feszítő érzéstől. És a chip érzékeli, hogy ott voltak, hogy a jutalomért ne tudjanak csak úgy, öt perc múlva, tej nélkül jönni.
Szóval a vidámpark jó volt, de én egyáltalán nem ültem fel a a hullámvasutakra. Nem volt kedvem félni. De komolyan. Jens, Johan, Sara, Jen és Ethan persze mindenre felültek. Vagy majdnem mindenre. Mert Sara pl. rosszul lesz a pörgéstől, viszont csinált egy olyat, ami olyan, mint a bungee jumping, csak nem esel, hanem úgy megy, mint egy inga.
Viszont volt egy vízipark része is, szuper csúszdákkal, azok nagyon jók voltak. Persze az egész park szörnyű, mindenhol megy a geil zene, műanyagkaját lehet csak kapni, és az emberek is elég furák. De összességében jó nap volt. A képen Patrick, Sponge Bob haverja és én vagyunk látható. Kicsit perverz szerintem... Majd rakok fel képeket a hullámvasutakról is.
Ma reggel elmentem fodrászhoz, kicsit rövidebb lett, mint akartam. De jót beszélgettem a vietnámi fodrásznővel. Délután elmentünk Brentwoodba, innen északra van 25 mérföldre. Gyümölcsöt szedtünk, barackot, szilvát, szilackot (ez angolul plout, a sárgabarack és a szilva keveréke), cseresznyét. Az egész városka tulajdonképpen egy nagy szedd magad.
Az utlsó hír pedig az, hogy befestettem a hajam. Nem állandóval és vörösre. A leghalványabb vöröset vettem, de így is répa lett eléggé. De nem rossz szerintem.
Ma elvittem a bringámat Berkeley-be szervízbe. Eredetileg ott is akartunk tekerni egyet, de esett az eső, meg csak du. 4-re lett kész a bringa. Addig sétálgattunk meg ilyenek. Láttunk egy tök jó kis elektromos autót, egyszemélyes. Hát nem édes?
Délutánra kisütött a nap. Hazajöttünk és azért elmentünk egy másfél órás kis körre. Hát, eléggé éreztem, hogy három hetet kihagytam. Viszont láttunk útközben egy rettentő cuki kisnyulat. Tényleg kisnyúl volt, mármint fiatal. Hogy azért legyen valami hajtóerő, regisztráltuk épp most magunkat egy "metric century" bringázásra, azaz 100 km-re. Mához két hétre lesz. Az igazi centrury az 100 mérföld, azt majd legközelebb...
Kedden esőt jósoltak, így autóval mentünk reggel. Este viszont elmentünk az intézeti konditerembe. Egész jó cuccok vannak benne. És még filmet is lehet nézni közben.
Tegnap kicsit mérges voltam magamra, mert valamit meg akartam kérdezni az egyik sráctól, és addig halasztgattam, amíg elment szabadságra... Így várhatok hétfőig, és addig sem tudok haladni rendesen a munkával. Tegnap viszont tényleg esett az eső, napközben egész rendesen.
Most meg épp cranberry sütit sütök (ma van Hálaadás). A szótár szerint a cranberry az a tőzegáfonya vagy vörös áfonya. Rájöttem, hogy még sose láttam nyersen. Megkóstoltam, és nagyon savanyú, de szerintem a sütiben pont jó lesz
. Meg egész érdekes belülről is, fehér, és csak alig van benne mag. Most épp megnéztem a süteményt, és szépen kifolyt a leve az áfonyának, szerintem nagyon jó lesz. Egyébként akkora tojásokat kaptam a boltban...
Kezd lehűlni a levegő. Éjszakára esőt is ígértek, de azt hiszem nem esett, vagy legalábbis nem sokat. De már kesztyűben kell biciklizni, meg kabátban. Jó, azért még mindig 18 fok van napközben.
Tegnap nem sokat haladtam, ma muszáj lesz az egyik srácot megkérnem, hogy segítsen. Elég reménytelen egy házilag írt programra rájönni, hogy hogyan működik -- persze nincs dokumentálva, ja, és csak az inputokat látom. Szóval egyszerűbb lesz kérdeznem.
Egy hónap múlva Karácsony! Lassan el kell kezdenem a vásárlást...
Láttátok, hogy a Google kicsit megváltozott? Mindenki rendezgetheti a találati sorrendet, sőt, törölni is lehet belőle. Persze ez nem változtatja meg mások sorrendjét, viszont lehet kommentálni is a találatokat, és ezt látják mások is. Hiper-meta-kereső.
Egy másik érdekeset meg a rádióban hallottam. Nem annyira meglepő, de tényleg igaz, hogy a pozitív kutatásik eredményeket sokkal inkább publikálják, mint a negatívokat. És ennek egész komoly hatása van pl. a gyógyszerkutatásban -- mindig azok a publikációk lesznek túlsúlyban, amik azt hirdetik, hogy a gyógyszer hatásos. Kitaláltam, hogy kéne indítani egy folyóiratot "Journal of Negative Scientific Results" címmel, és csak negatív eredményeket lehetne ebben publikálni. Nagyon érdekes lenne, lehet, hogy sokan és sokminden lebukna...
Pénteken sokáig dolgoztam. Szombaton és vasárnap fantasztikus volt az idő. Délelőtt vásárolgattam, vettem pár pulóvert, meg egyebeket, amikből már kifogytam. Aztán felbicikliztem a tóhoz. Útközben láttam csacsikat meg teheneket, pól most nem volt. Aztán elbicikliztem a bringaboltba, ahol feltették a szarvakat a biciklikormányra. Közben meg szóbaelegyedett velem egy pasas, aki látott felfelé kaptatni a hegyre. Hát igen, ez tényleg egy kisváros!
Este Jessicaéknál volt James Bond parti. Megnéztük a Casino Royalt meg egy régi filmet. Elég fáradt voltam, úgyhogy elbóbiskoltam néha, de azért most már meg tudom nézni a legújabbat a moziban.
Vasárnap korán keltem, mert elmentem Berkeley-be az ALS-be, bár sok értelme nem volt. Kicsit segítettem, de nem a mi anyagainkat mértük. Mindegy, legalább megismerkedtem egy mauriciuszi sráccal, meg tovább barátkoztam a készülékkel.
Este elmentünk Warren Miller sífilmjét megnézni. Ez a pasas minden évben készít egy kb. 1.5 órás sífilmet, a legvadabb tájakon a legvadabb síelőkkel, snowboardozókkal. Az elsőt 1950-ben forgatta. Tavaly is voltunk rajta -- leginkább azért, mert a belépőhöz ingyen síliftjegy jár. De mondjuk lenyűgöző, olyan, mintha ezekre a síelőkre nem lennének érvényesek a fizika törvényei, leginkább a gravitációt tudják szemmel láthatóan kicselezni. Persze azért vannak fenntartásaim a filmmel kapcsolatban, de ettől függetlenül jó kedvcsináló a síszezonhoz.
Berkeley-be menet a kedvenc rádióadómat hallgattam (KQED). Az egyik roportban arról beszéltek, hogy van egy szoftver, amit a hangfelvételek készítésekor használnak, és hangmagasságot is lehet vele korrigálni. Persze így belegondolva nem meglepő, hogy van ilyen, meg az sem, hogy használják. Végülis sok festő manapság pl. kivetített diák alapján fest. És nem ettől lesz jó vagy rossz a festmény. De mondta a fickó, hogy persze kisebb korrekciók mindig beleférnek, néha meg teljesen meg akarják változtatni az illető hangszínét (pl. hogy olyan legyen, mint egy robot). Ami érdekes volt az az, hogy mivel annyira sokat használják ezt a programot, az emberek füle hozzászokott a tiszta énekléshez, így gyakran az eladhatóság miatt kell korrigálni. Bár szerintem az alapvetően nem baj, ha az emberek hozzászoknak a tiszta énekléshez... De mondjuk az énekeseknek ezt tudnia kéne. Persze az is igaz, hogy más dalolászni, meg más stúdiófelvételt készíteni. És ha azt gondolnátok, hogy a nagyon "megcsinált" énekesek lebuknak a koncerteken: nem, a programnak van azonnali verziója is... A másik, hogy nem csak pop-rockhoz használják, hanem klasszikus felvételekhez is, pl. olyankor, ha nincs elég idő. Ilyenkor gyakran részekből teszik össze a teljes felvételt, és ezeket csiszolják össze a programmal.
Tegnap nagyon meleg volt, és ma is az lesz. A medencét már felújították, de ma azt mondták, hogy még két hétig kell a vizet kondicionálni. Tudja valaki, hogy ez mi? Én azt hittem, hogy csak betöltik a vizet, beleraknak valami fertőtlenítőt aztán kész, max 1-2 nap. Este voltunk futni kicsit, de nagyon meleg volt, legközelebb később indulunk. Bent tovább folytatjuk a harcot, ismét vannak ötleteim, csak egyik sem válik be. Volt egy látogatónk, aki a szinkrotronban akar Craiggel mérni. Érdekes projekt. Azt akarják kideríteni, hogy egy bizonyos fizikai konstans változott-e az idők folyamán. Szóval eléggé fizikus dolog, de a mi készülékünkkel pont lehet ilyet mérni. Tegnap volt az Apple-nek egy showja, ahol az új iPhone-ról beszéltek. Ezt néztünk tegnap este. Hiperprofi előadás, az iPhone meg döbbenet. Most nincs időm kikeresni a linket, de az apple.com biztos segít.
Volt egy infrakamera, azon meg az derült ki, hogy tiszta hideg az arcom mondjuk a Jens-éhez képest.
Kedden esőt jósoltak, így autóval mentünk reggel. Este viszont elmentünk az intézeti konditerembe. Egész jó cuccok vannak benne. És még filmet is lehet nézni közben.