Big Bang

Kipróbálom az új design-t itt. Tetszik, hogy jól elhelyezi az egyes elemeket, de az nem tetszik, hogy nem lehet rajta állítani, a fotó is eltűnt így, és az oldalsó linkek is. Lehet, hogy visszacsinálom.
Tegnap előtt voltunk SF-ban. Science hét van, és ennek keretében voltunk egy beszélgetős esten. Az a lényeg, hogy hat híres vagy érdekes ember kiáll, és mindegyik beszél 10 percet egy adott témáról. A nagy bukások volt a téma. Nem nagyon lehet leírni, hogy miket meséltek, de érdekes volt. Annyira mondjuk nem volt tudománnyal kapcsolatos, de abból van elég napközben nekem úgyis, szóval nem bántam. Előtte egy ír kocsmában voltunk, ahol ittunk igazi ír kávét (8 dollárért!).
Bent minden nagyon hektikus. Három cikket próbálok egyszerre írni, és ez nem valami hatékony. Hétfőn megyek megint az ALS-be. Minden projektem gigantikussá növi ki magát, elágaznak, és az egyes részek önálló életre kelnek. Viszont sikerült pár embert bevonnom, már Jens is nekem dolgozik kicsit, ami kicsit vicces.
Van egy kedvenc sorozatunk mostanában, talán igazából az első olyan, amit tényleg nézünk rendszeresen. Az a címe, hogy Big Bang Theory. Nem tudom, hogy van-e otthon is. Négy fiú a főszereplő, mind fizikus vagy mérnök, és nagyon kockafejek. És tényleg nagyon vicces, és nagyon el vannak találva a karakterek.
Ezen kívül híres lettem. Klikk (és várj).

Nekem is...

Most valóban meglepődtem. Kiraktam egy címkefelhőt, és nem akarom elhinni, hogy a munka címke a legnagyobb... Fogadni mertem volna, hogy a bicikli vagy valami ilyesmi. A designolás pedig jelenleg fejlesztés alatt, untam a mostani.

Mama, az első hét

Először is, automatizálódott egy kicsit a kommentelés, nem kell feltétlenül írni, csak lehet jelezni (FELÉM), hogy vicces voltam-e vagy ilyenek. Rendesek, mert olyan gomb nincs, hogy hagyjam a francba, kutyát sem érdeklem.
A Mama már egy hete itt tengeti velem a napjait, szerintem egész jól. Hétközben angolra jár a Városba (meg mindig mondom, hogy hozzon túrót is, de sose hoz). Ugyan első nap majdnem sikerült éjfélkor elindulnunk a Barthoz, mert összekuszálódott az ébresztőóra, és a mi belső óránk is az átállás miatt. Gyanút csak a szokatlan sötétség keltett bennem. Mama már félig el is készítette a reggelit, de aztán mégiscsak meggondolta magát, és aludtunk reggelig. Nem, nem röhögtünk.
Mama egy kis kiképzés után reggelente már az autópályán cikázva megy be a Bartig, délután ugyanígy vissza. Az első hét azért fárasztó lehetett, mert mire én hazaértem, addigra mindig aludt (a lecke felett). Azért esténként is csináltunk dolgokat, sétáltunk a parkban, sushit ettünk meg boroztunk. Pénteken meg a Mama elment egyedül bringával felfedezni a környéket, amíg én Stocktonban voltam business meetingelni Bálinttal.
Tegnap San Franciscoba mentünk hármasban, először a Legion of Honort néztük meg. Ez egy egész jó kis képtár, és most Mama meg tudta nézni azt a kiállítást, amire Párizsban nem volt ideje a múlt hónapban, ugyanis pont ide hozták. Kicsi a világ! Vett Mama nekem egy szép képet a lakásba:

Az a címe, hogy a Törött korsó. Aztán kocsikáztunk a tengerparton, meg néztük a szörfözőket. Végöl a Hayes Street design boltjaiba néztünk be, megszakítva az utat egy nagyon fontos dologgal: egy pohár sörrel.

Röviden

Indulok Yosemite-be fél óra múlva. És van egy új kedvenc blogom, illetve lehet hivatalosan is követni.

601.

Az előző volt a 600. bejegyzésem. És holnap lesz három éve, hogy megérkeztem. Három év! Ez évente átlag 200 bejegyzés, ami nem is olyan rossz, persze mostanában romlott le az átlag.
Ez a hét olyan lassan telik, és valahogy nem megy a munka. Össze-vissza kapkodok, meg kéne nyugodni. Ebben lehet, hogy segít, hogy a hétvégét a Yosemite-ben fogom tölteni, mégpedig nem is akárhogyan, hanem sífutva. Már nagyon várom.
Ma volt Daniel (a diákunk) búcsúebédje. Sajnálom, hogy elmegy, de persze jó ez így, mert neki mindenképp doktoriznia kell, nagyon okos srác. Meg itt van Oliver, és hamarosan lesz egy új lány is, és ezen kívül még két embert akarnak posztdoknak, és ugye lesz még egy állandó is na meg én is. Egészen feldagadunk. Idén elkezdtünk hetente csoportmegbeszélést tartani, amit eddig hiányoltam. Nagyon jók szoktak lenni.
Hogy egy kis unalmas témát is bedobjak, még mindig esik az eső, kezdem unni. Hiányzik a napsütés és a meleg. Jó, gondolom nektek is, sőt, gondolom jobban.
Olvasok egy érdekes könyvet, Sebastiantól kaptam kölcsön, az a címe, hogy Your inner fish. Nagyon érdekesen és szépen tárgyalja az evolúciót. Kezdek másképp nézni a földigilisztákra.
Most csak ennyi, fáradt vagyok...

Vasárnap

Igazából van Gogh blogot írt azt hiszem, tett bele linkeket (a Bibliából például) és képeket is, amiket ő rajzolt természetesen. Ez csak úgy eszembe jutott.

Én is feltettem két új linket, Ecsém és Szabó Eszter, a bal sávban.

Voltam futni, most megyek, és szerzek eleséget ebédre. És láttam egy vizslát, amelyik rettentő komolyan próbált becserkészni egy mókust. És láttam azt is, ahogyan egy fenyő tengernyi pollent önt a levegőbe a szélben. Ezt még sose láttam. Mintha füstölt volna.

Csendélet neonfényben

Kedves olvasóim. Örömmel jelenthetem, hogy elmúlt (azt hiszem) az alkotói válságom, és ismét van kedvem blogot írni. Viszont nem fogom részletesen leírni, hogy mik történtek azóta, hogy nem írtam.

Csak pár dolog képekben.

Annával Yosemite-ben.

Ez a legutóbbi rajzházim.

Rékával és Borival a szökőkútban.

Carmelben.

Lábtörlők

Annyi dolgom van, hogy még arra sem jutott időm, hogy a saját blogomat olvassam! Pedig úgy tűnik, hogy nélkülem is egész vicces. :) Most legalább röhögök. Rajzok :) kifele, mert el fogok késni. Na jó, azért írok kicsit. 

Tegnap Tina rendezett magának szülinapi zsúrt, főzött egy rakás német kaját. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen sok embert vendégül lehet látni egy apartmanban -- ugyanakkora, mint az enyém. 

Tegnap kaptam egy új lábtörlőt az apartmanmestertől egy levél kíséretében, hogy a régi lábtörlőmet tegyem át valahova máshova (leszek szíves). Mert hogy a mellettem lévő lakás üres és próbálják kiadni, és most akkor egyenlábtörlőnk van. Micsoda hülyeség. Még jó, hogy nem a lábtörlők a hobbim, akkor fel lennék rendesen háborodva. Így csak röhögök.

Ma készen kell lennem a cikkel!

---

Ezt muszáj még idetoldanom: egyszerűen nem értettem, hogy ki az a Gregory (Frau Peck) és hogy jön ide. Most újra elolvastam, és leesett... Ahhh!

Nill

Azt bezzeg senki nem kifogásolta, hogy a tegnapi bejegyzés nem is szólhatott keddről, mert akkor itt még csak kedd reggel volt...

A napokban (most akkor nem írok napot, mert úgyis elrontom) kaptunk egy levelet, hogy a hétvégén Burnie, a róka (Jim nevezte el így, mert hogy burn...) ismét tiszteletét tette az épületünkben. Bárcsak látnám egyszer! (Óhajtó mondat végére felkiáltójel dukál.)

A szmogriadó kapcsán ezt olvastam: A naptár szerinti páratlan napokon csak a páratlan rendszámú járművek, míg a naptár szerinti páros napokon csak a páros és a 0-ára végződő rendszámú járművek közlekedhetnek (rendszámtábla utolsó számjegye számít) a főváros közigazgatási határán belül, kivéve az M0-ás fővárosi szakaszát! Azaz: vasárnap a páratlan rendszámú, hétfőn a páros rendszámú autók közlekedhetnek. Ennek betartását a BRFK ellenőrzi.

Ennek kapcsán egyrészt az egyik, hogy miért gondolják, hogy a nulla nem lenne páros. A nulla páros, de erről van a Wikipédián egy szócikk is. Mert pl. Párizsban előfordult, hogy szmogriadónál nem tették hozzá, hogy a nulla is páros, és a rendőrök nem merték büntetni a nullásokat. Mondjuk elképzelem azt a beszélgetést, amikor a rendőr előkap egy papírt, és levezeti... Meg azt is írja a szócikk, hogy pszichológiailag (a reakcióidőt mérve) az emberek kevésbé gondolják a nulláról, hogy páros, mint mondjuk a kettőről.

És ha tehetitek, akkor páratlan rendszámú autót vegyetek, mert több a páratlan nap... De persze a legjobb a két autó.

Egyébként továbbra is ragyog a nap, reggel megsültem a kabátomban a biciklin.

Hétvégi kalandok

Belinkeltem két új blogot, már régóta terveztem. Az egyik Juci blogja, sok-sok Réka és Bori fotóval, a másik pedig az M. restauranté. Állítólag nagyon jól főznek. :)

Tegnap elmentem Jens-szel és Ethannal a Pleasanton Ridge-re biciklizni. Nem volt semmi, de egész jól tudtam tartani a tempót. Kivéve, amikor nagyon meredek volt. Az a vicces, hogy felfelé is nagyn nehéz menni meredeken, mármint nehéz technikai értelemben. Ha a talaj laza, akkor simán kipörögnek a kerekek, és a másik, hogy felemelkedik az első kerék. Hiába bírnám egyébként szusszal. Lefelé meg azért még mindig félek néha, főleg az új becsatolós cipőmmel... Hiper éhesek voltunk utána, bevágtam egy egész hamburgert. Este megnéztünk a W. című filmet. Ne nézzétek meg, hacsak semmit sem tudtok az jelenlegi elnökről. Elég unalmas, bár az alapgondolat jó.

Ma nem sok mindent csináltam, rendet raktam, meg délután kicsit röplabdáztunk. Csak az a baj, hogy a röpladázásnál mindig valamiért rámjön a hoppáré, azt hiszem azért, mert sose passzol senki nekem labdát, és aztán ezen jól megsértődöm és el is megy az egésztől a kedvem. Na és aztán nem is játszom jól, és nem is passzol senki labdát...

Ma azon gondolkodtam kicsit, hogy miket tanultam meg eddig az USA-ban. Az egyik a szabadság átértelmezése. Nem mintha eddig mondjuk otthon nem éreztem volna magam szabadnak, de itt ez nagyon alapelv, annyira, hogy még számomra értelmetlenséget is megtesznek érte. Pl. az, hogy senki sincs igazából regisztrálva alapértelmezésben. Ezért is megy most a balhé, hogy hamis regisztrációkat gyűjtöttek a választásokhoz. De az fel sem merül, hogy mindenki legyen regisztrálva. Vannak államok, ahol még a jogsiban sincs fotó. Mikor ezen kiakadtam, akkor Jim felesége azt mondta, hogy "we are supposed to be trustworthy" (megbízhatóak vagyunk elvileg, mármint az amerikaiak). Azóta sokat gondolkodtam ezen, és hát hiába hülyeség praktikus szempontból, ha ez a kultúra része... A másik a sport, ami furcsa, mert hát Amerika a kövérek országa, de közben meg mégiscsak nagyon komolyan veszik, már akik, a sportot. Otthon sokkal kevesebb ismerősöm sportol, mint itt. Még vannak más dolgok is, de most ez a kettő jutott eszembe.

Feliratkoztam a facebookra, most azt nézegetem.

Deutsch lernen

Nem tudom, hogy ki írta a megjegyzést az Obama-s poszthoz. Persze nem kötelező aláírni, meg hát aki blogol az számoljon a kommentekkel. Ez így van rendjén. N.B.: azért engedélyeztem névtelen posztokat, hogy azok is tudjanak írni, akiknek nem sikerül belépniük valamiért. Viszont egyáltalán nem vagyok elfogult demokrata. Azt aláírom, hogy nem vagyok politikailag szuper tájékozott. De hogy Hollywoodot majmolom? Nem hinném. Van saját véleményem és értékrendem. Pl. nem értek egyet az abortusz tiltásával, a fegyverviselés legalizációjával, nem hiszem, hogy az energiaprobléma megoldható új kutak fúrásával, nem tetszik, hogy Amerika csak úgy megszáll országokat, másokat viszont nem. Tudom, hogy ezek a kérdések mind sokkal bonyolultabbak, mint gondolnánk, de én akkor is ellenzem az abortusz tiltását stb... Nem gondolom, hogy a demokraták angyalok és a republikánusok az ördög. Nem hiszem, hogy bármelyik is kevésbé lopna, csalna, hazudna. Nem gondolom, hogy a szakértőik szaktudása különbözne. Visszavonom, hogy Bush hülye. Tudom, jobb jegyei voltak a Yale-n, mint Kerry-nek. (Egyébként erről az jut eszembe, hogy kiskoromban sokat gondolkodtam azon, hogy amikor egy kritikus leírja azt, hogy mondjuk ez-és-ez a zongorista csapnivaló, akkor leírhatja-e, mert hát ő esetleg nem is tud zongorázni. Arra jutottam, hogy leírhatja.) Nem értek egyet azzal a megjegyzéssel, hogy az elnököt az amerikai nép válassza(sic! -- vagy ez egy stilisztikai válassza volt?). Ha jól tudom, akkor igencsak szoros verseny volt, az "idióta demokraták" nem egy jelentéktelen kisebbség. Végül pedig általam nagyra tartott emberek demokrata pártiak, és ez is befolyásol. Ez kit nem egyébként? Nem rajongok Obamáért, csak szimpatikus, amiket mond. Azt állítani, hogy biztosan nem Obama nyer, hát... Egyelőre még ha néha szorosan is (jelenleg nyilván Palin berobbanása miatt) ő vezet a különböző felmérések szerint. A fránya nép. 

Egyébként ma inkább arról akartam írni, hogy voltam németórán. A vicc az, hogy Julie is beiratkozott, persze nem tudtunk egymásról. Hatan vagyunk és nagyon jó volt.

Visszatérés

Tegnap késő este visszatértünk Yosemite-ből. Nagyon sok kalandunk volt, az egész szinte tökéletesre sikerült -- még a végén elmegyek egy utazási irodához dolgozni. Viszont megpróbálom rávenni a többieket, hogy írják meg ők, hogy miket láttunk.

Kávéfőző

El vagyok maradva. Mi is történt tegnap? Dolgoztam, de nem ment jól. Aztán este pakoltam itthon, meg elmentem bevásárolni. 4 személyre. Ma is hasonló, de este elmentünk a többiekkel röplabdázni. De nagyon hideg volt, a homok meg aknásítva volt szúrós termésekkel, úgyhogy nem élveztem igazán. A Walmartban felmartam a megrendelt kávéfőzőt. A kijáratnál senki sem volt hajnalndó ellenőrizni, hogy a kézben kivitt kávéfőzőt tényleg kifizettem-e az interneten, vagy csak egy fecnit lobogtatok. Még egy év után is ledöbbenek néha az ilyeneken. Holnap viszont izgi lesz, este érkezik a család... Már nagyon várom. Titkos tervem, hogy amíg itt vannak, addig majd ők irogassanak a naplóba. Friss szemmel biztos sok érdekeset fognak látni, amit én már észre sem veszek. Na, majd meglátjuk, hogy mennyire lesznek lelkesek az ötlettől. Ja, és beszereztem Sebastiantól a Yosemite térképeket, hozzáfűzött megjegyzésekkel együtt.

W2

Aztamindenit, most én is elcsodálkoztam, hogy mennyire webkettes lettem. A tegnapi futásomat csak olyan mezítlábasan, print screen segítségével tettem fel. Na de mostantól... Látjátok azt a kis ablakot jobbra? Ez most már egy valódi, aktív kis ablak, ami majd mindig mutatja, hogy mikor, mennyit futottam. Ma egyébkén Julie-ékkal mentem, és alternálva futottunk és sétáltunk, innen a rossz idő. De sokkal jobban bírtam, mint ők. Én, mint jó futó, jó vicc. :)
Tegnap este az itteni Megasztárt néztem, ami az eredeti angol Pop Idol itteni franchise-a, az American Idol. Még nincs vége, de tegnap egy jótékonysági estet csináltak. A show-t a Los Angeles-i Kodak Színházból közvetítették. A legviccesebb Robin Williams volt, aki az orosz megasztárgyőztesnek öltözött be. Teljesen európai (kontinentális) humort nyomott.
Ma reggel végre elküldtem a bírálatot a cikkre, elküldtem az abstractomat a konferenciára, a többi időmet meg a laborban töltöttem. Kitaláltuk Ravival, hogy tudunk jó H2O2 gázelegyet csinálni. (Ha valakit érdekel, homokkal kevert karbamid hidrogén-peroxidot melegítgettünk, csak előtte az egészet le kellett vákuumozni, nem tudom, hogy mi lesz belőle...)
Most meg éhenhalok (így futás után), megyek az Alehouse-ba.

Google rulez -- már Livermore-ban is

Este futottam, meg elmentünk az Alehouse-ba, nappal meg dolgoztam. Hát igen, nem minden nap történik az emberrel annyi minden érdekes. Viszont felfedeztem, hogy a Google Maps tejesen beszkennelte Livermore-t. Ezért azt találtam ki, hogy az ilyen napokom majd mindig megmutatok egy-egy helyet, amit szeretek, vagy ahol sokszor szoktam járni. A végén már el sem kell jönnötök meglátogatni, mindent látni fogtok. Meg persze lehet csak úgy sétálgatni a városban is.
Mi más is lehetne az első, mint az Alehouse a First Streeten. Az Alehouse a fehér épület. A nyilakkal lehet sétálni az utcán, lehet nézelődni. Nem tudom, hogy mikor készültek a képek, de azóta kicsit jobban néz ki ez az utca (a főutca...). A kép alatti linkre klikkelve nagyban is előjön az egész tértkép (vagy ha esetleg semmit sem láttok a képen, akkor ide kattintsatok, és utána a térképen az emberkére kétszer ha esetleg nem lászik a kép). Jó szórakozást!


View Larger Map

Csillagok

A szavazásnak vége, nyert az új design. Most nincs időm vele foglalkozni, de majd. Tegnap még blogot sem tudtam írni.
Régen sose értettem, hogy hogyan lehet felismerni a csillagképeket. Mióta itt vagyok rájöttem, hogy ez igencsak egyszerű akkor, ha nincs fényszennyezés és általában kevés a felhő.
Ma meg lett egy teóriám arra, hogy miért hasznos az iraki háború. Amerikában energiaügyileg két fontos dolog van: 1. energiabiztonság 2. globális felmelegedés. Vagyis mondjuk úgy, hogy ezt a kettőt hangoztatják. A szép a dologban az, hogy ha megoldják a másodikat, akkor az első is megoldódik. Fordítva nem igaz, mert lehetne még több energiát nyerni az amerikai kőszénből is, de ez tényleg elég katasztrófális lenne a környezetre nézve. Az "elméletem" az, hogy ha nem lenne háború, vagy inkább mondjuk úgy, hogy ha nem utálná Amerikát gyakorlatilag az összes, kőolajjal rendelkező ország, akkor még jó sokáig tennének a globális felmelegedésre. Most valahogy el tudom képzelni, hogy 200 év múlva ezt így fogják magyarázni, hogy a történelem erői hogyan mentették meg a Földet a felmelegedéstől.
A programom már majdnem kész, már csak valamit le kell ellenőriznem. Meg elhoztam a sílécemet, ilyenek. Este meg posztert készítünk Jens-szel Paulnak, mert negyedikén utazik vissza. Holnaptól nem lesz blog hétfőig, mert most jön a síelés, megyünk Coloradoba. Majd lehet, hogy onnan is tudok jelentkezni, meglátjuk.

Farmer

Legutóbb azt írtam, hogy a "laborba tükröt cseréltem". Természetesen laborban. Szóval tudom én a nyelvtant, csak néha elgépelem a dolgokat. Viszont a die Erikát nem értem, meg kinek az anyukája. Mert Erika is írt anyukát, de arra rájöttem.
Ma vettem egy farmert. Szerintem már tizenéve nem volt farmerem. Meg egy cipőt, meg egy felsőt. Mert hát mit lehet csinálni ilyen esőben. Meg a tévében néztünk egy műsort, amiben festők festenek, a képet a kezdettől az elkészülésig lehet nézni, nagyon élvezetes. Meg is jött a kedvem egy kis festéshez.
Meg egyébként is jó kedvem van, mert Craig írt, hogy nagyon tetszik neki az ötletem, amit kitaláltam. Érdekességképp annyi, hogy éjszaka jutott eszembe, és elég jónak találtam, aztán megijedtem, hogy elfelejtem, ezért felkeltem és felírtam. Na ne valami egetrengető dologra gondoljatok, inkább valami kicsi, de idegesítő problémára, ami nélkül viszont nem tudunk semmit sem csinálni. Konkrétan arról van szó, hogy nem tudjuk, hogy hogyan hasonlítsuk össze a méréseinket a modellel. Ez elég ciki, mert ha nem tudjuk összehasonlítani, akkor semmit sem tudunk mondani, se a modellről, se a kísérletről. És azért nem tudjuk összaheasonlítani, mert a mérésünk által kapott görbéknek csak az alakja az, ami biztos, a konkrét értékek rettentő bizonytalanok. Mondjuk tudjuk, hogy valami adott idő alatt a felére csökken, de hogy mennyiről mennyire, azt nem.
Ez az egyik kedvenc videóm:

Kis Európa

Egyre szorosabb a szavazás. Még jó, hogy a végén én döntök. Haha. A régi fotót visszateszem, meg majd alakítom a dolgot, de most épp nincs időm.
Tegnap a laborban tükröt cseréltem, lézert állítottam. Közben meg próbálom kitalálni, hogy a jövőbeli koncentrációkat hogyan fogom tudni modellezni.
Este egy szuper Alehouse volt. Nagyon sokan voltunk, van 2 új francia fiú (Victor és, hmm, elfelejtettem), meg egy angol srác. Nina, az osztrák lány anyukája is ott volt, és egy óriási németajkú félasztal lett (ez képzavar?), ahol csak Nanda és én nem voltunk anyanyelviek. Persze nem tudtam, hogy mit mondjak Nina anyukájának, Sie vagy Du...
Ma tovább bogarásztam a modellt, a laborba be sem tettem a lábam. Éjjel felébredtem, mert eszembe jutott egy ötlet. Fel is keltem, hogy leírjam, mert féltem, hogy elfelejtem. Délben Paul búcsúebédje volt egy olasz étteremben. Most meg este van és hajat mostam.

Amikor a Föld meglátja önmagát

Azt hiszem, hogy észre fogjátok venni, hogy kicsit átrendezem éppen a blogomat. De csak a külsejét. Tetszik? Tessék szavazni itt jobbra. Még nincs kész, de már untam a pöttyöket.
Ma teljes holdfogyatkozás volt. Ilyenkor a Hold vörös lesz, mert a Föld légkörén megtörik a Nap fénye, és ez kicsit megvilágítja a Holdat. Ja igen, és a vörös fény törik a legjobban. Lásd még napfelkelte. Próbáltam fotót készíteni, de persze sikertelenül. De szabad szemmel is alig lehetett látni, csak egy elmosódott foltot. Hiszen persze, fogyatkozás...
Ma valamiért nagyon pörgök, nem értem, hogy mi van (lehet, hogy a holdfogyatkozás???). Szerintem kicsit az idegeire mehettem Ravinak meg Lennek. Lementem a laborba pont akkor, mikor elkészültek a dolgokkal és lehetett mérni. Én meg rögtön elkezdtem mondani, hogy akkor mit csináljunk. Szerintem egy csomó mindent lehetne jobban, az egyik ötletemről azt hiszem, hogy meg is győztem Lent. Csak olyan nehéz mindent elmagyarázni, főleg a nagy zajban...
Ma kaptam egy cikket bírálni. Nagyon jó, csak annyira bénán fogalmaznak néha. Én meg persze hülyén érzem magam, hogy nem angol anyanyelvűként a mondatokat javítgatom. De egyszerűen tiszta káosz amit írnak néha.
El akartam menni a konditerembe, de majd holnap talán.

Séta

Örülök az aktivitásnak, de azért nehogy még a végén itt összevesszetek! :-)
Tegnap délután elmentünk Jens-szel Berkeley-be. Sétálhattunk a kampuszon, meg az egyik bevásárlóutcában. Elég hűvös volt, úgyhogy nem maradtunk túl sokáig.