Zenei hét

A héten három koncerten is voltunk. Hétfőn az Alehouse-ban egy helyi banda játszott, szerdán egy jazzkoncerten voltunk a livermore-i színházban:

tegnap este meg a Messiásra mentünk San Franciscoban. Itt is felállnak a Hellahujah-nál, mint Angliában. Már elfelejtettem, hogy miért is csinálják, de rákerestem, és az a legvalószínűbb, hogy a II. György csak nyújtózkodott annak idején, és persze emiatt mindenkinek fel kellett állnia. Az előadás nagyon jó volt, csak a szervezés idióta. Még özönlött be a nép, tötyörgés, 7:30. Én és Manfred bementünk, de Jens még elment mosdóba, de 31-kor már bezárták az ajtót! Elindul az előadás, és vagy 15 perc is eltelt, amikor kinyitották újra az ajtókat, és vagy száz ember jött be, megszakítva a zenét. Jens is. Nem értem, hogy miért nem lehet rádión leadni, hogy még ne kezdjék el, mert tömegek ténferegnek kint. És akkor a kevés igazán késő embert suttyomban szépen be lehetne engedni egy alkalmas pillanatban anélkül, hogy megállna az előadás.
Délelőtt vásárolgattunk, rettenetes tömegek voltak mindenhol.
Ma Oliverék jöttek vendégségbe. Egész nap sütöttem-főztem, volt krumplisaláta, gombaleves, töltött csirke, spárga és cupcake. Tegnap kedvet kaptam hozzá.
Íme:

És csináltam vicces marshmallow-sat is:

A többi napon pánikszerű munka volt. Már csak három nap.

Azta

Ma este hívtak a népességnyilvántartási hivatalból (nem a magyar), mert kiválasztottak statisztikai mintának. A nő nagyon helyes volt, és a végén azt mondta, hogy én vagyok az egyik legintelligensebb alanya. Micsoda bók! Nektek mondtak már ilyet az IKV-nál, BKV-nál, Önkormányzatnál vagy a Földhivatalnál? Mert szerintem ez nem azt jelzi, hogy én intelligens vagyok, hanem inkább a "munkatársakról" árul el sokat. Még fog párszor hívni, mert követéses a vizsgálat.
A hét egyébként a legkülönfélébb bulik jegyében telt. Csütörtökön indult a könyvklubos karácsonnyal. A vendéglátó fáján motorral forgatott díszek voltak, ezt muszáj volt leírnom, még ha meg is bontja a mondatok folyamát (most megszállt Esterházy szelleme hirtelen, ő ír mindig ilyen rétegesen, és aztán még le is írja, hogy most beszúrt, de már lassan végtelen csavarba kerülök így). Nyertem egy zacskó kávét. Kár, hogy nem iszom. Kávét.
Pénteken Jens elutazott, ami pont egybeesett azzal, hogy az év legextrémebb partijára csöppentem be San Franciscoban. Értsd: azok közül, amiken részt vettem. Az alábbi a reklámja, de ez túlságosan is szolid:

Tulajdonképpen arra ment ki a dolog, hogy egy csomó feltűnően nem hetero pasas és néhány nő beöltözött bizarrabbnál bizarrabb ruhákba. Láttam pár pucér (vagyis inkább szőrös) feneket, pár csajon csak bugyi és egy kis testfesték volt. A dolog pikantériáját az adta, hogy mindez egy múzeumban volt, a bevétel pedig jótékonyságra ment. Na jó, ez így hülyeség, a pikantériát nem ez adta, hanem a ruhák, illetve azok hiánya, meg az arcfestések. A festmények és installációk is jók voltak, de az emberek érdekesebbek voltak sokkal. Itt vannak még képek. Az elején nagyon jó volt a zene (a YouTube aláfestése), de amikor eljöttünk éjfél körül, akkor eléggé megzuhant a színvonal szerintem, nagy malacságokat vetítettek. De csak a bart miatt jöttünk el, mert érdekesnek érdekes volt.
Snitt.
Vasárnap Stocktonban voltam, a Diótörőn, ahol Réka is balettozott. Nagyon-nagyon helyes volt az előadás, voltak profi táncosok is, de a gyerekek jobbak voltak (főleg Réka). Erről nem tudok olyan sokat írni, gondolom mindenki látta már, nem kell belemennem a sztoriba annyira. Ja, és Bori, két éves, az iPhone-on betűmegtalálós játékot játszik. Nem rossz!
Voltam még egy búcsúbulin meg egy sütisütősön is.

Szép napok

Tegnap megint voltam pucér nőt rajzolni. Most hosszú pózos nap volt, 5x20 percig ugyanazt a pózt lehetett rajzolni. Én inkább 4x rajzoltam le, mert semmi értelme a részleteken dolgoznom, ha az egész nem jó. Ez lett a legjobb, de ennek is túl hosszú a nyaka, meg valahogyan még nem tudom rendesen kezelni a pasztelt (soha nem is használtam előtte, így nem meglepő), és emiatt túlságosan elvesznek a részletek amint elkezdek árnyékolni. Egy meglepő dolog is történt az óra alatt: egyszercsak a rajzlap bal oldalán kellett valamit csinálnom, és mivel nagy a papír, átraktam a krétát a bal kezembe, és azzal folytattam. Teljesen ledöbbentem, mert csak pár másodperccel később esett le, hogy mit csinálok...
Délután elmentünk megvenni az ajándékokat annak a két embernek, akivel "jótékonykodunk". Utána elmentem jógára. Most másfél óra volt, jól megnyújtott. Volt közben egy kis halandzsa, hogy mire gondoljunk, de tulajdonképp ez is jó. Egyébként biztos történik valami jóga közben, mert farkaséhes voltam utána.
Ma reggel elmentünk bringázni, majdnem 2.5 órát. Most hulla vagyok, pedig már ettünk is.
Ja, tegnap láttunk a boltban egy Obama könyvet gyerekeknek. Rettenetes. Az jutott eszembe, hogy nekünk is volt az olvasókönyvünkben Leninrõl pár mese. Meg az, hogy ilyen se fordul elõ sok országban, pl. Ki venne Angela Merkeles mesekönyvet Németországban?

Se liba, se malac

A liba: akartunk Márton napra libát sütni. Ugyan van liba, de csak fagyasztott és egész, és $60. Egyrészt drága, másrészt meg még Vízkeresztkor is azt ennénk.
A malac: be akartam oltatni magamat H1N1 ellen (sertés, malac, értitek), de nincsen oltóanyag, csak a veszélyeztetetteknek, azoknak is szűkösen. Hiába hirdetgetik a weblapjaikon a biztosítók meg az patikák. Nincs. (Ha esetleg van mégiscsak, írjátok meg, hogy hol légy szíves.) Nem pánikolok, de minek megbetegedni, ha nem muszáj.
Van egy jó kis szokás a laborban (gondolom más munkahelyeken is) ilyenkor Karácsony előtt. Kiraknak egy csomó kártyát, amin szegény gyerekek, néha felnőttek karácsonyi kívánságai vannak. Az ember kiválaszt a kártyák közül egyet, megveszi a rajta szereplő dolgokat, majd behozza becsomagolva az intézetbe. Idén először mi is választottunk két kártyát. Én egy idősebb nőnek fogok venni egy pulóvert, Jens meg egy kislánynak ceruzákat meg hasonlókat.
Csak hogy az élet nagy problémáiról is írjak: ma kiakadtam, mert megtudtam, hogy az amerikai Nutella más, mint az európai. Ez egyszerűen felfoghatatlan. Miért kell mindent megváltoztatni? Persze ebben több a cukor és a csoki és kevesebb a földimogyoró. Egyébként érezni is az ízén.
Megvolt az utolsó rajzóra. A tanárnőnek nagyon tetszettek az aktrajzaim, persze tudom, itt nem szokás olyat mondani, hogy jaj de rossz, meg nyilván úgy értette, hogy elsőre nem rosszak. De jól esett azért, meg bátorított, hogy csináljam tovább. Tényleg nagyon szeretem ezt a nőt (illetve nagyon megszerettem), olyan normális. Meg azt a nőt is megszerettem (Liz), akivel együtt rajzoltunk ezen a "haladó" kurzuson. Sok itt a normális ember, és az jó.
Azért is jó kedvem van, mert visszatért Adam. Vasárnap este érkezett, jövő hétfőn kezd. És az is lehet, hogy Ravi lakásába fog költözni, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag szomszédok leszünk.