Na akkor

Második nekifutás.
Megint beteg vagyok, nem tudom, hogy csak nem múlt el vagy ez valami más, de fáj a torkom és fáradt vagyok.
Aztán: ma két cikket utasítottam el, tiszta gagyik, idegesítő, hogy erre megy el egy csomó idő. Persze zh-kat is javíthatnék, az még jobb.
Poén: a csoportgyűlésen kiderült, hogy miattam szereltek fel 6 utcai lámpát az intézetben. A múltkor mondtam, hogy sötét van este a bicikliúton. Mondtam a többieknek aztán, hogy ha kell valami, akkor szóljanak, majd én elintézem. Vicces.
Továbbá: a kísérlet nem sikerült. Nem értjük, hogy miért.
Hétvégén babazsúrban voltam Oliveréknél, aztán meg zsugapartin. Nyertem. Legközelebb nálam lesz. Már rég nem kártyáztam.
Tegnap megint próbáltunk, lassan kezd összeállni a dolog.
Vettem egy jó kis kabátot és egy sífutócipőt. Bár ha ilyen meleg marad az idő, akkor nem nagyon lesz alkalmam használni. Hétágra süt a nap.
Ilyesmiket írtam tegnap azt hiszem.
Na meg még azt, hogy lesz posztdokom talán. Izgi. Meg nyári diákom is. Ez is izgi.

Egy hete...

Már egy hete visszajöttem, és a Karácsony lassan távolodik. Vagy hát nem is olyan lassan, mert mélyvízzel indítottam. Hétfőn volt az első határidőm, egy rövid előadást kellett elkészítenem a jövő hétre, amikor majd jönnek a fejesek felavatni az új épületünket. Élvezem az új masinámat bent, nem csak azért, mert Mac, hanem mert legalább két verziót ugrottam az Office-ban, és most látom, hogy kivételesen sokat javult.
Kedden Berkeley-ben voltam egy workshopon, ami közepesen volt hasznos. De legalább jót beszélgettem az autóban Ahrennel és Nils-szel.
Van egy jó hírem is: szerdán felhívott egy francia pasas, és meghívott egy konferenciára a fracia alpokba! Persze, hogy igent mondtam. Ez az első meghívott előadásom, Jens szerint most lettem igazi kutató.
A fogínyem még otthon begyulladt, voltam itt fogorvosnál, kezelgetem. Csütörtökön kell visszamennem, remélem, hogy addigra elmúlik.
Ezen a héten (a másodikon, mert nem fejeztem be a blogot az előzőn) már két új dolgot is csináltam. Tegnap volt az első "próbánk" az együttesünkkel. Oliver, Nicolas, Jens, Jessica és én alkotjuk, ebből Oliver egy vérprofi gitáros, Jessica meg baromi jól énekel. Én lennék a billentyűs és talán kicsit énekes is, de majd meglátjuk mi lesz. Mindenesetre nagyon jól szórakoztunk.
A másik új, hogy ma tollasozni mentünk Ruthtal és Manfreddel. Vicces, mert rajtunk kívül csak ázsiaiak voltak.
Hétvégén mindkét nap bringáztunk. Olyan meleg volt, mintha már itt lenne a tavasz. Szombaton voltunk vásárolni, vettem egy új futócipőt meg egy pár síbotot, este meg az Alehouse-ban gurítottuk le az évad első söreit. Vasárnap Juci és a három kislánya voltak nálunk ebédelni. Mindegyik nagyon édes volt, de a legviccesebb az volt, amikor Bori zongorázni próbált és beindítottam a demo zenét.
Bent mindenki pörög, mert jönnek a fejesek holnap meg utána is, én is tartok előadást, meg lesz vacsora meg ilyenek.
Majdnem elfelejtettem, hogy megvolt az első könyvklubos találkozónk is. Egész érdekes volt hallani, hogy ki mit gondolt a könyvről.
Ezem kívül a kocsimban kigyulladt a szervízlámpa. Az oxigénszenzor zárlatos, 240 rugó a csere. Remélem, hogy ez nem a romlás első jele. Elvileg egy Honda Civic 130 000 mérfölddel pihésállú tinédzser.
El se hiszem, hogy ennyi minden történt!

Halloween 2010

Idén nem mentünk maszkabálba, leginkább mert Julie és Sebastian elmentek. Julie ma este. Reggel még segítettem neki kitakarítani, cserébe kaptam pár mirelitet, az utolsó hûtõben maradt dolgokból. Fura lesz hamarosan, amikor már Nina és Tina sem lesznek itt. Ki is találtuk Jessicaval, hogy rendezünk majd egy partit az ittmaradottak tiszteletére.
Jessica egyébként alapított egy könyvklubot, tisztára, mint az amerikai filmekben az unatkozó feleségek... Én is tag vagyok, jövô héten indul, és igazából izgi.
Ma Oliveréknél vacsoráztunk. Sara, a kislánya, nagyon cuki. Még csak szótagokat mond, engem pedig elnevezett Jujunak, néha Jojonak ejtve. A vacsorára sütöttem egy gyümölcstortát. Egész tûrhetõ lett, meg is jött a kedvem a sütéshez.
A hétvégén még bringáztunk meg kicsit elmentünk vásárolni, vettem egy jó kis cipôt meg egy pulóvert.
A héten, hogy úgy mondjam kicsináltam magam. Kedd-szerda egy mini konferencia volt, vagyis inkább munkabeszámoló. Teljesen felpörgettem magam, amitôl este nem tudtam elaludni, ráadásul az egyik kísérletünk sem megy, és ettôl is kicsit mániákus lettem a hét végére. A jóga péntek este olyan volt, mint egy falat kenyér.
Kicsit elkezdtem baseball meccset nézni. Most van a döntô, a Giants, San Francisco csapata és a Texas Rangers között. Hétbôl négyszer kell nyerniük, eddig 3:1, holnap lesz az ötödik meccs. Úgy hallom, hogy SF-ban nagy a hangulat.
Kedden egyébként voltam megint egy swissnex rendezvényen. Agykutatás volt a téma, három fiatal srác mutatott be olyan készüléket, amivel kvázi gondolatot lehet olvasni. Persze igazából csak az agy által keltett elektromos hullámokat detektálja. De pl. már van olyan mozgássérült szék, amit kis gyakorlás után így lehet irányítani. Mi is kipróbáltuk az eszközt, persze egy programmal és nem székkel összekapcsolva. Érdekes volt nagyon. Ja, csak hogy a modern zenénél maradjunk: olyan koncertet is adtak már, ahol a zenészek gondolattal irányították a hangszereket.

Rossz idő

Csütörtökön este elmentünk az Alehouse-ba. Már jó rég voltam! Pénteken kicsit le voltam lassulva, talán tavaszi fáradtság. De azért mértünk párat Johannal. Miden szuper, remélem, hogy hétfőre nem állítódik el semmi. 

Szombaton bringázni akartunk, de sajnos esett az eső. Kisétáltunk azért a borfesztiválra a főutcára. A szokásos kirakodóvásár-szerűség megy, ékszerek, borok, olaj, ecet, méz, ilyenek. De azért jó volt sétálni egyet. Délután átugrottam Stocktonba Rékát pesztrálni. Azt hiszem itt az ideje, hogy legalább egy picit megtanuljak sakkozni, mert Réka szerintem simán elvert volna tegnap, ha nem marad abba a parti a költözködés miatt. :)

Most meg csüngök a neten és nézem a radartérképet, hogy hátha nem lesz eső Berkeley-ben és akkor tudunk biciklizni...

Itt tavasz van!

Tegnap felfedeztem egy nagyon jó festőt -- sajnos úgy, hogy tegnap halt meg, 91 éves volt, és az erről szóló hírt olvastam. Andrew Wyeth a neve, és persze az, hogy még nem hallottam róla, csak az én műveletlenségemet mutatja: a 20. század közepének egyik legismertebb amerikai festője. De az is lehet, hogy az európai és az amerikai festészet nem nagyon kommunikál egymással, pl. Georgia O'Keeffe-ről sem tudtam sokáig (de aztán még azon a farmon is jártam Új-Mexikóban, ahol festett). Például a fenti képet nagyon szívesen megnézném élőben, szuper lehet az a sok fű, mintha egyesével lennének megfestve, meg a színek is nagyon jók.

Azért nem írtam egyébként az utóbbi napokban, mert nem történt sok. Kezdek visszatérni a sporthoz, kétszer is lementem "gyúrni", ma meg el akarok menni futni azt hiszem. Aztán úgy tűnik, hogy most már tényleg-tényleg fut a programom és azt is csinálja, amit kell neki. Már csak két hetem van arra, hogy befejezzem, de most úgy tűnik, hogy meglesz.

Craig küldött képeket a kislányáról, nagyon édes. Ja, egyébként a felesége is ír blogot, nagyon érdekes. Persze az ember nem feltétlenül kíváncsi minden részletre a főnökével kapcsolatban. 

Tegnap este Julie-éknál voltunk vendégségben, mert neki meg Sebastiannak volt születésnapja. Iszonyú finomat főztek, egy óriási darab marhahúst, pontosan jól (persze mérték a hőmérsékletét), volt hozzá kelbimbó, felszeletelve és olajon megfuttatva,vadrizs, gyümölcssaláta meg torta, amit Jessica készített. Sikerült szerencsére nem rettenetesen sokat ennem, egy kicsit tényleg jó lenni visszafogni ezeket az evészeteket.

Labor day hétvége

Jó sok mindent csináltam a hétvégén, szinte ki sem pihentem magam rendesen. Szombaton délután elmentem Davisbe Yu-hoz, mint ahogy írtam. Davis egy szuper kis egyetemi város, telis-tele éttermekkel és bárokkal. Yu egy pasasnál lakik albérletben, aki professzor az egyetement és hangya-taxonómus. Nem volt otthon, de elég agyas lehet, szinte minden dekoráció hangyás... Illetve néha vannak lepkék is, mert a volt felesége meg lepkékkel foglalkozott, de elváltak. Este elmentünk egy thai étterembe, meg vettünk finom sütiket egy cukrászdában.

Másnap hajnali kelés, reggeli, cuccolás és irány Roseville, ahol Yu két haverjával találkoztunk. Mindkét srác profi biciklis (mármint hozzánk képest), pl. meg szokták csinálni a Death Ride nevezetű bicikliseversenyt. Ez egy egynapos versenybringás menet, 129 mérföld, 5 csúcs és összesen 5000 m szintkülönbség... Nem semmi.

A biciklitúra csodaszép volt, végig egynyomsávos volt az út, legtöbbször az erdőben. Majdnem mindenhol tudtam menni rendesen, és az emelkedőket is jól bírtam. Akit érdekel a térkép, itt megnézheti. Elég meleg volt, 2 liter víz szinte nyomtalanul tűnt el bennem. A parkolóban megcsípett egy óriási darázs az ujjamon, hihetetlen, hogy egy ilyen kis vacak állat csípése mennyire tud fájni.

Egy Ikeda nevű burgerező helyen ettünk, majd mindenki indult tovább. A többiek (Ewa, Yu és Tina) még egy napot Davisben töltöttek, én viszont hazafelé indultam, és egészen Stocktonig mentem, ahol meglátogattam Juciékat. A látogatásomat elég rendhagyóan indítottam: mielőtt mindenkit üdvözöltem volna, beugrottam a zuhany alá, mert tiszta por és olaj voltam.

A kisebbik lány, Bori (mínusz két hetes...) irtó csöpp és nagyon édes. Állítólag már sokat magára szedett... A nagyobbik (Réka) nagyon szép és okos, jókat játszottunk. Kedvence a maciöltöztetés volt, de ezt nehéz egy idő után bírni. :) Finomakat ettem, Juci csirkés specialitást csinált, Bálint pörköltet, Juci mamája pedig hihetetlen mennyiségű sós és édes dolgokkal látott el mindenkit. Szóval jó kis nyugodt vasárnap este meg hétfő délelőtt-délutánom volt.

5 körül eljöttem, itthon kicsit pakoltam, lemostam a biciklimet, kimostam pár cuccot. aztán bezuhantam az ágyba.