Azta

Ma este hívtak a népességnyilvántartási hivatalból (nem a magyar), mert kiválasztottak statisztikai mintának. A nő nagyon helyes volt, és a végén azt mondta, hogy én vagyok az egyik legintelligensebb alanya. Micsoda bók! Nektek mondtak már ilyet az IKV-nál, BKV-nál, Önkormányzatnál vagy a Földhivatalnál? Mert szerintem ez nem azt jelzi, hogy én intelligens vagyok, hanem inkább a "munkatársakról" árul el sokat. Még fog párszor hívni, mert követéses a vizsgálat.
A hét egyébként a legkülönfélébb bulik jegyében telt. Csütörtökön indult a könyvklubos karácsonnyal. A vendéglátó fáján motorral forgatott díszek voltak, ezt muszáj volt leírnom, még ha meg is bontja a mondatok folyamát (most megszállt Esterházy szelleme hirtelen, ő ír mindig ilyen rétegesen, és aztán még le is írja, hogy most beszúrt, de már lassan végtelen csavarba kerülök így). Nyertem egy zacskó kávét. Kár, hogy nem iszom. Kávét.
Pénteken Jens elutazott, ami pont egybeesett azzal, hogy az év legextrémebb partijára csöppentem be San Franciscoban. Értsd: azok közül, amiken részt vettem. Az alábbi a reklámja, de ez túlságosan is szolid:

Tulajdonképpen arra ment ki a dolog, hogy egy csomó feltűnően nem hetero pasas és néhány nő beöltözött bizarrabbnál bizarrabb ruhákba. Láttam pár pucér (vagyis inkább szőrös) feneket, pár csajon csak bugyi és egy kis testfesték volt. A dolog pikantériáját az adta, hogy mindez egy múzeumban volt, a bevétel pedig jótékonyságra ment. Na jó, ez így hülyeség, a pikantériát nem ez adta, hanem a ruhák, illetve azok hiánya, meg az arcfestések. A festmények és installációk is jók voltak, de az emberek érdekesebbek voltak sokkal. Itt vannak még képek. Az elején nagyon jó volt a zene (a YouTube aláfestése), de amikor eljöttünk éjfél körül, akkor eléggé megzuhant a színvonal szerintem, nagy malacságokat vetítettek. De csak a bart miatt jöttünk el, mert érdekesnek érdekes volt.
Snitt.
Vasárnap Stocktonban voltam, a Diótörőn, ahol Réka is balettozott. Nagyon-nagyon helyes volt az előadás, voltak profi táncosok is, de a gyerekek jobbak voltak (főleg Réka). Erről nem tudok olyan sokat írni, gondolom mindenki látta már, nem kell belemennem a sztoriba annyira. Ja, és Bori, két éves, az iPhone-on betűmegtalálós játékot játszik. Nem rossz!
Voltam még egy búcsúbulin meg egy sütisütősön is.

Két sztori

Az egyiket tegnap ebéd közben mesélte Craig. Nevada szenátora egyszer azt mondta az egyetemnek, miután az pénzt kért tőle könyvtárbővítésre: Uraim, önöknek közel egymillió könyvük van a könyvtárban. Elolvasták már mind őket? ... Hát akkor minek önöknek több könyv?
A másik, hogy figyelmetlenségből túlléptem a kreditkártyámon a limitet. Bementem a bankba, ahol két perc és egy telefon után ideiglenesen megemelték a limitemet és még büntetést sem kell fizetnem. Az ilyen sztorikon még mindig megdöbbenek.

Röpködés és egyebek

Múlt hét hétfőn visszajöttem -- volna, ha a Malév/Ferihegy duo nem produkálja a már szinte szokásosnak nevezhető mutatványát, azazhogy épp annyival indítja később a gépemet, hogy még pont rohannom kelljen, de azért pont lekésem a csatlakozást. De idén már cseles voltam, és olyan átszállóhelyet választottam (Zürich), ahol ismertem is valakit. Egy szép kis fondue-s/borozós estét töltöttem András és Nelli házában. Köszi mégegyszer!

Az útitársaim (akikkel egy cipőben jártam) nagyon érdekes emberek voltak. Az egyik egy román srác, aki a Bahamákra ment pókerbajnokságra, $3 000 000-os fődíjjal (az index is írt a versenyről). Aztán volt egy amerikai, aki Budapesten él, filmrendező. Meg egy aranyos román család, a férj magyarul is tudott, Sacramentoban élnek. És egy teológus fiatal srác, aki Albániából próbált New Yorkba repülni.

Szóval meg is érkeztem egészen pontosan egy nappal a tervezett idő után -- megint ugrott egy nap szabadság. Az úti fáradalmaktól egészen jól aludtam, és egészen frissen vetettem bele magamat a határidős cikkírásba szerd

án. Persze megfogadtam, hogy egy ideig nem repülök... Ez a fogadalmam 3 nap múlva el is bukott, mert Jens-nek volt egy ingyenjegye... Összekombinálva a pontjaimmal így egy kihagyhatatlan alkalom kínálkozott arra, hogy elmenjünk Utahba síelni.

Külön géppel mentünk, ez kicsit béna volt, de ettől eltekintve fantasztikus volt minden. Ott síeltünk, ahol tavaly konferenciáztam, Snowbirdben. Persze most nem a csúcsszuper, tetőmedencés hotelben laktunk, hanem lent Salt Lake City-ben. Super 8 motel, az eddigi legjobb motel amiben voltam, és mindezt baráti áron. Még jacuzzi is volt, de nem használtuk.

A hó nagyon jó volt, bár sajnos nem a híres térdigérő porhó.

Nagyon jól voltak a pályák is, a liftek gyorsak, sorban állni gyakorlatilag nem kellett. Ezt sose tudom, hogy attól van-e, hogy sok a sípálya, vagy attól, hogy kevesebb ember síel itt, mint Európában. Első nap felhős volt és kicsit havazo

tt, de ez sem volt rossz. Második nap verőfény.

Az egész út csúcspontja mégsem a síelés volt, hanem az, hogy szombaton este ellátogattunk a mormonokhoz. Annyit tudtunk, hogy a város közepén van egy templomuk. Hát igen, és körülbelül még 10 gigászi épületük. A templom... nem is tudom, szerintem csúnya, bőven túlszárnyal a szimpla giccsen és ízléstelenségen, valahogy benne van minden (vagy beleláttam én), amit elképzelek a mormonokról. De nézzétek meg magatok is ezt az igazából erődítményt. Ja, egyedül a templomba nem lehetett bemenni. És bár úgy tűnik, mintha ez egy katedrális lenne, nem az. Sok (kb. 170) szoba van az épületben. Szerintük ide fog jönni Isten, de én a helyébe valami elegánsabb, mondjuk gótikus templomot választanék. Helyes fiatal lányok járkáltak párokba rendezve mindenütt, és minden odatévedő emberrel szóba elegyedtek, beszéltek a történelmükről és a vallásukról. A történelmüket azért csak csínyján adagolják, mert Joseph Smith-szel kapcsolatban azért nem lehet mindenre büszkének lenni.

A város a kis belvárosi részen kívül teljesen

érdektelen. Még ami érdekes talán, hogy télen nagyon nagy a szmog. Amikor ott voltunk, akkor egészségtelen kategóriájú volt a levegő (a hegyen persze nem). Nagyon látványos volt, ahogy jöttünk le a hegyről és elvágolagosan látszott a szmogréteg. Valahogyan így:

Azóta ismét dolgozom, csak nem volt időm feltölteni a blogot.

Ma (kedden) megdőlt az, hogy a kedves állami bürokrata egy oximoron. Ott indult, hogy tegnap a legnagyobb csodálkozással vettem észre egy értesítést az autómon, hogy 1. lejárt a regisztrációm és 2. négy napon belül elszállítják a kocsimat. Hm. Hogy is történt mindez? Tavaly júliusban(!!!) befizettem a regisztációs díjat rendesen, de matrica sose jött (gondolom elkeveredett a postán). Erről meg valahogyan megfelejtkeztem (ugye jól írtam?). Kész mázli, hogy nem a rendőr kapott el, csak az apartmankomplexum felügyelősége. Szóval ma elmentem matricáért, amiért 18 dollárt kellett volna perkálnom (boldogan). Erre az ügyintéző kijelentette, hogy látja, hogy milyen rendesen mindig időben fizettem, ezért elengedi a díjat. Mivaaaan? Tééééényleg? Itt nem a pénzről van szó, hanem arról, hogy gyakorlatilag azzal az indokkal, hogy jajdekedveskislány, nem kellett befizetnem egy kvázi adót/büntetést. Wow. Le vagyok nyűgözve.

Megszívtam

Vicces ez a kis figura itt, nem? Már panaszkodik is, hogy nem futottam... Ma mennék, ha végre elállna az eső... 

Csütörtökön voltam rajzon, megint kezet rajzoltunk, de most hálóval, azaz egy átlátszó fóliára rajzolt négyzetháló segítségével. Nem voltam túlzottan koncentrált, meg valahogy nagyon rossz a fény abban a teremben, ahol vagyunk.

A péntek egy katasztrófa volt. Kijött egy cikk, amiben majdnem pont ugyanazt csinálták, amit én... Mindegy, azért még talán és is tudok cikket írni ebből, csak hát nem öröm az ilyen. 

Este megnéztük A felolvasó c. filmet, otthon március 5-től játsszák. Nekem nagyon tetszett, sokat lehet rajta utána gondolkodni. 

Tegnap halat csináltam ebédre, délután kicsit sportoltam, este meg Ewa búcsúbuliján voltunk. Ezeknek az amerikaiaknak vanna érdekes "hagyományaik". Lehet kapni színes papírbúl készült kisbárányt, aminek a hasa meg van töltve (egyébként rettenetes) cukorkákkal. Ezt felakasztják, bekötik a gyerekek szemét, és egy bottal mindegyik üthet egyet. Az nyer, akinél a csacsi, vagy bárány vagy akármi szétesik. Ilyenkor persze kihullik a sok cukorka is egyben.

Megcsináltam az adóbevallásomat. Az országnak alig tartozom, az állam meg nekem tartozik egy kicsivel, de ezt szerintem el fogom osztogatni jótékonyságra. Mert egyébként Kalifornia jelenleg úgysem térít vissza adót! Csak küld egy papírt, hogy tartozik, és amint lesz pénze, akkor utalja... Ez azért elég döbbenetes szerintem. Érteni értem, meg hát senkinek sem érdeke, hogy az állam tönkremenjen, mert akkor az iskolák, az utak, az alkalmazottak, mind-mind csak még rosszabb helyzetbe jutnak. Csak kérdés, hogy morálisan ennek milyen hatása van az adófizetőkre. Pl. ezek után milyen alapon bünteti meg az állam azt, akinek adóhátraléka van. És jövőre nem fog-e több ember azzal ügyeskedni, hogy minél kevesebb adót vonjanak le tőle évközben, hogy aztán az év végén ő tartozzon és ne neki. 

Repülés

Kicsit rázós volt a visszatérés, és csak most tudok írni azóta.

Hol is kezdjem. Valami olyasmit akartam írni (mert hogy ezt éreztem), hogy rettenetes ez a repülős utazás, túl gyors és túl személytelen, kilúgozza az embert, olyan, mintha eltűnne mindaz, ami előtte volt. Rossz. De ez alkalommal tényleg még annál is rosszabb volt, nem elég, hogy meg kell bírkózni az előtte és utána valóságával, még hozzácsapódott egy harmadik jelen is, az utazásé, ami kicsit hosszúra nyúlt. Öröm az ürömben, hogy lett egy ismerősöm ezalatt.

Szóval ott indult, hogy a Bp-Amszterdam gép több, mint 1 órás késéssel indult. Magyarázat alig, a hangosbemondón meg egyébként is érthetetlenné folynak össze a szavak. A stewardess biztosított róla, hogy elérem a csatlakozást és hogy segítenek meg minden. De hát ezek a fránya percek csak összeadódnak, és sehogy sem értük el a gépet. Megvárni meg nem vártak meg, viszont nem is segített senki. Ekkor fogtunk össze Judittal, aki Kaliforniában él szintén, már vagy 30 éve. Türelmesen kivártuk a sorunkat a tranzitban. Közölték, hogy ez nem egyszerű dolog, és hogy dolgoznak rajta. Igaz, hogy egy sorban mögöttünk álló pár kapott azonnal jegyet LA-be (business classon), és onnan SF-ba, de ez a mi nőnket nem rázta meg. Úgy tűnik, hogy már akkor pechesek voltunk. 

Végül minden tiltakozásunk ellenére egy másnapi Washingtonba induló járatra kaptunk csak jegyet, 1.5 órás ottani csatlakozással. A hotelt nem fizetik Amszterdamban, mert hát időjárás miatt késett a repülő. Vagy bombariadó. Szerintem meg a Malév össze-vissza kamuzik, én ott voltam és egyik sem volt... De hát mit lehet tenni. Bementünk Amszterdamba, kivettünk egy szobát, sétálgattunk, ettünk. Mondjuk nem voltam teljesen az időjárásnak megfelelően öltözve, továbbá félig megsüketültem, mert meg voltam (vagyok) fázva és ilyenkor a repülős nyomásváltozás nem a legkellemesebb...

Másnap kirobogtunk a reptérre. A gép csak egykor ment, de ez pont olyan időpont, hogy már semmit sem tudtunk csinálni a városban. Háromszor kellett átmennünk vetkőztetős ellenőrzésen, nem értem, hogy tudták ilyen ramatyul megcsinálni a beléptetést. Öv le, cipő le, csipog, nem csipog, undorodom magamtól, mert már két napja ugyanaz a ruha van rajtam, ilyenek. Az egyetlen fontos az lett volna, hogy kapjunk a csatlakozásra beszállókártyát. Nem kaptunk. Hogy miért? Mert az United. Persze, végülis ezt már Einstein is belátta, hogy a relativitáselmélet egyenes következménye (sőt, majdhogynem ekvivalens megfogalmazása), hogy X légitársaság nem tud Y-ra beszállókártyát adni. Micsoda őrület, a 21. században... Nem is csigázom tovább kíváncsiságotokat: lekéstük a gépet Washingtonban. Ez viszont tényleg triviális volt, főleg úgy, hogy elvileg sorban kellett volna állni beszállókártyáért.

Végül hajnali 1-re, 55 óra utazás után értem San Franciscoba. Itt mondanék akkor újra köszönetet Bálintnak, hogy kijött értem, meg Jucinak, hogy eredetileg felajánlotta... Örök hálám.

Azóta próbálok dolgozni. Kb. 1 napomba telt, mire kiderítettem, hogy hol is tartottam és hogy mit miért is csináltam. Olyan, mintha valami rettentő rozsdás ócskavasat próbálnék megindítani, szinte érzem, ahogy be vannak ragadva a fejemben a kerekek. 

Bent most egyébként elég nyugi lesz, a főnökömnek megszületett a kislánya. 

A másik, hogy a szünet alatt meg beszökött egy kisróka, mindenhol ki van rakva a fotója, nagyon édes. Azt senki sem érti egyébként, hogy hogyan került oda.

Látogatások keletre és nyugatra

Tegnap dolgozgattam, számolom a potenciális energia felületemet. Meg Ravival mostuk a kísérleti berendezést. Teljesen bevonta a rozsda az ablakokat, amit a lézer bele is égetett. Mindenesetre megvolt a kísérlet és elmélet összhangja. Este elvittem Bálintnak a Yagotól örökölt gyerekmatracot. Micsoda tranzakció... És cserébe kaptam finom töltöttpaprikát.
Ma reggel a bankban jártam. Egy pasas magyarázott a befektetési lehetőségekről. A végkövetketés, hogy egyelőre nem tudok befektetni, mert nincs annyi pénzem. De azért megérte, legalább elmondott pár dolgot.
Aztán volt egy szeminárium, ahol Temps tartott előadást. Nagyon jó előadás volt, majdnem mindent lehetett érteni. Monjduk nem égésekről adott elő, hanem a DNS fotofizikájáról. Aztán szokásos posztdok ebéd vele, azóta meg semmi különös.
Este bementem Berkeley-be, találkoztam Szeidllel, aki ismeri. Ettünk finom japán kaját (nem sushi), aztán átültünk egy ír sörözőbe, na meg jót beszélgettünk.
Egyébként valamiért nincs most olyan jó idő, mint általában. Remélem, hogy azért még nem ért véget a nyár!

Kártyák

Most rohanok, mert el fogok késni. Mindenesetre tegnap nagyon jó volt. Egyrészt elvittük Jens-szel az újakat ebédelni, nagyon jót beszélgettünk. Alexander (francia, őt már ismerjük, de még nem volt ilyen ebéden) ki akart venni pénzt a bankból, elnyelte a kártyáját az automata. Bement a bankba, ahol egy kedves mosoly kíséretében félbevágták a hitelkártyát... Aztán persze minden megoldódott, csak szegénykét kicsit lesokkolta az eset (máj pön námböhr, hihi). Este meg Sebastian zöldkártyabulija volt. A zöldkártya nem is zöld, de egész jól néz ki. Mostanában mindenki a zöldkártyáról beszél. Mostanában én is gondolkodom rajta. Ennél jobb esélyem úgysem lesz rá, és akármit is csinálok később, lesz egy munkavállalóim az USA-ban, soha többé nem kell semmilyen vízum... Viszont egy rakás pénz (min. $5000), és ha az ember nem használja, akkor tök felesleges pénzkidobás. Na de most már tényleg mennem kell.

Bicikli???

Tegnap sokáig voltam bent, azt hiszem, hogy kezdek a végére jutni a dolgoknak. Persze vannak újabbak. Ravi kitalálta, hogy ő olyan jól áll a kísérletekkel, hogy most szeretne modellezni. Hm. Egyrészt ez nem fair, mert én nyilván hátrányban vagyok, hiszen addig nem tudok elkezdeni semmit, amíg nincsenek adatok. Másrészt meg kíváncsi leszek, hogy fog neki menni. Nekem kéne betanítanom, de azt hiszem, hogy majd adok neki cikkeket olvasni kezdetnek.
Este elmentem kicsit görkorcsolyázni. Jó nagy nosztalgiám lett, eszembe jutottak a hősök téri (vagy terei?) görkorcsolyázások. Aztán elmentünk vásárolni, vettem kefirt (a Trade Joe's-ban lehet kapni), utána meg menéztünk egy filmet. Ezen kívül átnéztük Jens-szel az adópapírjaimat. Minden O.K.-nak tűnik, már csak nyomtatni kell és kész. Szerintem itt az adózás is olyan, mint a vásárlás, azt látod, hogy mennyit takarítasz meg/kapsz vissza, nem azt, hogy mennyit fizetsz.
A szombat egészen jól telt eddig. Reggel elmentem futni, de előtte kalibráltam a kis kütyümet, és hát kiderült, hogy a családi hagyományoknál azért lassabb vagyok, legalábbis egyelőre a 7 perces km-hez állok közelebb (a 6 felől azért). Ma is a hosszabb távot futottam (kb. 6 km), de máris sokkal jobban ment, mint elsőre, és a hátamat sem éreztem a végére.
Utána jött egy kis ügyintézés, bank, ahol lekötöttem ismét egy adag pénzt, bár a kamatok jelenleg a béka feneke alatt vannak, aztán posta, utána thai étterem. Aztán elmentünk biciklit nézni, mert akarok egy mountain bike-ot. Találtunk is egy egészen jót, ami nem túl drága, inkább alapkategóriás, de azért jó minőség és a fontos dolgok (24 sebesség, első felfüggesztés) már megvannak rajta, ráadásul női. Jövő hétre rendelnek eggyel nagyobb méretet, mert ami a boltban volt, az túl kicsi. Addig még nézegetem az internetet, hátha találok valami jobb ajánlatot. Yu, a japán lány vett egy biciklit, és teljesen be van pörögve, hogy menjünk.
Aztán beugrottunk a könyvtárba kicsit, végül pedig egy óriási délutáni szunyókálás következett. Most meg most van, azóta nem történt semmi.

Költözés, több felvonás

Az utóbbi két este nem tudtam írni, mert nem volt itthon internet. Azért nem volt (ja, és az itthon az az új lakást jelenti mostantól), mert a fickó, aki beszerelte, elfelejtette itthagyni a számot, amin be kell jelentkeznem. És bentről meg nem tudok blogolni.
Most már majdnem minden holmim itt van, holnap áthozom a maradékot és kitakarítok kicsit. Tegnap vettem zuhanyfüggönyt meg pár apróságot, meg persze van egy listám, hogy még mik kellenek. A lakás nagyon szép napos, majd rakok fel képeket, ha kicsit rendetraktam.
A cikkírás halad. Tegnap volt bent tűzriadó gyakorlat, ma meg karácsonyi ebéd, amire nem fizettem be -- így utólag kicsit bánom, bár nem olyan nagy szám -- mert azt gondoltam, hogy a cikkírás közepette ez inkább teher lesz. De mivel nincs akkora hajtás mégsem... Cserébe ma elmentünk Jens-szel a vietnámi étterembe, ahol érdekeset ittunk, az italban kis golyók vannak, elég furcsa állagúak (egyébként keményítő), amit az ember a szívószálon keresztül felszív.
A mai nap másik különlegessége, hogy egész nap zuhogott, ami errefelé azt hiszem, hogy még télen is viszonylag ritka. És egy csomó keselyűt láttunk, de tényleg, csapatostul ültek a fákon.
Megkaptuk az ALS-be a beosztást, február közepétől négy hétig fog tartani a turnus, jópár éjszakai műszakkal. De egyébként várom, csak azt remélem, hogy nem fog teljesen egybeesni a síszezonnal.
És még az is eszem jutott, hogy fogok kapni egy ingyen tévét, nem teljesen értem a bulit, de a fickó, aki az internetemet csinálja, mondta, hogy hoz egyet ingyen (merthogy előfizettem most a tévére is, mert így olcsóbb összesen(!), mint csak az internet).
Ma este a pakolás után Alehouse volt, szép a mai pohár, egy rénszarvas van rajta.
Most megyek, és még összepakolom a szanaszét heverő dolgaimat, aztán alszom, mert minden nap hajnali egykor kerülök ágyba.

WC, opera stb.

Reggel elmentem a DMV-be, hogy végre szerezzek matricát az autóra. Kiderült, hogy a díler nem is fizette be a regisztrációs díjat, de hagytam az egészet a fenébe, mert csak $17 és nem volt kedvem telefonálgatni, újra odamenni, várni stb. A regisztrációs papír meg egy salátapapír, azt hittem, hogy majd kapok egy kártyát... Nem lehet valami nehéz hamisítani, viszont $17-ért nem éri meg. Lehet, hogy inkább az igazi csalók felderítésére költik a pénzt és nem a kártyagyártásra? Bár lehet, hogy csak simán béna a rendszer.
Ma jött egy körlevél, hogy az intézet környékén találtak nyugat-nílusi vírussal (West Nile virus) fertőzött szúnyogokat, illetve ezt még azért ellenőrzik. Mindenesetre engem még mióta itt vagyok, egyszer sem csípett meg szúnyog (lekopogtam), és elolvastam a Wikipédián, szóval csak nagyon ritkán halálos, inkább csak egy nagyon durva vírusfertőzés. Na, de ezt szinte csak az érdekesség kedvéért írtam le, ez olyan, mint hogy nálunk meg mérgezett volt az ételadalék. Komolyan, ne aggódjatok (vagy inkább töröljem ki ezt a bekezdést?!?!). Érdekes egyébként, mert a fertőzés a madarakat támadja meg leginkább (ez nem a madárinfluenza, csak a félreértések elkerülése végett). Európában az a mázli, hogy kétféle szúnyogpopuláció él: az egyik az emlősőket szereti, a másik a madarakat. Amerikában viszont a szúnyogok 40%-a valami hibrid, ami mindkettőt szereti, ezért juthat át emberre csípéssel.
Mostanában a kocsiban klasszikus adót hallgatok (ma reggel Dohnányi ment). Csak az a fura, hogy a reklámok tök ugyanolyanok, mint a könnyűzenei adón. Erről az jut eszembe, hogy végülis operába is lehet menni farmerban és baseballsapkában.
Meg amit már régóta akartam írni (vagy már írtam?): utálom a WC-t az intézetben. A két fülkének csak egy egyszerű lap az ajtaja, illetve az elválasztó panel is ilyen, kb. kétcentis hézagokkal (értsd: ki és belátni, ha az ember akar), és a földön meg majdnem térdig meg van az egész emelve. Érdekes, hogy sose találkozom szinte senkivel a mosdóban szemtől szemben, legalábbis mintha mindenki azt játszaná (beleértve engem, de lehet, hogy csak én csinálom ezt), hogy ha épp bent van egy fülkében, és bejön valaki, akkor gyorsan kislisszol az illető. Sokkal jobb másodiknak érkezni, mint elsőnek. De tényleg szörnyű! A férfiaknál meg ráadásul a piszoár a fülkék előtt van, így akik épp a piszoárnál vannak, azok azon gondolkodhatnak, hogy most épp ki nézi őket hátulról (ezt már több fiú is mondta, nem saját tapasztalat :-).
Más nincs.

Mindenféle kis ügyek

Ma egész nap frusztrálódtam, nem jutottam semmire. Viszont kiderítettem, hogy az autóregisztrációmat valószínűleg rossz címre küldték (annyiban vagyok hibás, hogy még néha véletlen az egyest kis kalappal írom, mint ahogy otthon tanítják, és ezt szeretik hetesnek nézni; itt az egyes csak egy függőleges vonal, ami szerintem azért hülyeség, mert tuti össze lehet keverni az I-vel). Szóval pénteken megyek Pleasantonba a DMV-be a regisztrációért. Már úgyis rég jártam abban az irodában, szinte már hiányzik is.
A másik, hogy az internet előfizetésem az első hat hónapban $33 volt, és úgy tudtam, hogy utána megemelik $45-re. De most úgy tűnt, hogy $62-re emelték meg. Ma cseteltem az ügyintézővel (nagyon praktikus, interneten lehet csetelni), és kiderítette, hogy csak akkor lenne $45, ha előfizetnék a TV-re is (nincs tévékeszülékem egyébként). Rutinos amerikaiként megkérdeztem, hogy akkor mennyi lenne a kedvezményes internet és a TV együtt. Kiderült, hogy együtt olcsóbb, mint $62. Szuper. Erre a csaj kijelentette, hogy egyébként meg azért hogy ilyen rendes vagyok, hogy előfizetek a TV-re megajándékoz további hat hónap $33-os internettel, így összeségében(!) fogok $48-t fizetni. Na, erre varrj gombot.
Este kaptam egy felszólítást, hogy nem fizettem szeptemberi lakbért, de ez valami félreértés lesz, mert megnéztem, és fizettem. Holnap tisztázom magam.
Este elmentünk a könyvtárba egy Yosemite-ről szóló előadásra, érdekes volt, meg az is, hogy milyen sokat járnak könyvtárba itt, és milyen sokan mennek el az ilyen kis előadásokra. A fickó a könyvéről beszélt, amiben a Yosemite-ben történt baleseteket taglalja. Gyönyörű képeket mutatott, és azt is megtudtam, hogy mi a teendő villámlás esetén.
Tudtátok, hogy azt, hogy mindenki 6 kézfogásra van egymástól először Karinthy írta le egy novellájában és ott azt írta, hogy 5? Nem fantasztikus?

Sikerült!

Igen, ma végre sikerült a forgalmi vizsgám. Mondjuk fura, ha az ember azon izgul, hogy jaj, csak sikerüljön, miközben épp vezeti az autót a vizsgára. Most akkor tudok vezetni vagy sem?!?! Azért most is megkaptam, hogy agresszíven vezetek. Két lehetőség van, vagy tényleg, vagy lehet, hogy csak a vizsgadrukk miatt. Mondjuk szerintem itt tényleg máshol van a határ, ennél lassabban és tötyögősebben már nem tudok menni. Mindenesetre ez már mind nem fontos, mert végre lesz rendes kaliforniai jogsim! Hurrá!
Elég későn értem be, mert még mindenféle iratokat is kellett intéznem a DMV-ben (Department of Motor Vehicle). Dolgoztam, mint általában, de ma viszonylag sokáig bent voltam. Este el akartam menni futni, de nem mentem, mert éhes voltam, és mire leülepedett a kaja már sötét lett, és nem szívesen futok sötétedéskor egyedül a parkban. Még itt sem.
Most pedig megvettem a jegyemet Karácsonyra!
Ja, és az állatok.

Síííííííííííííííííííííííííí

Reggel hatkor indultunk, Tina, Jens és én. Ez elég nagy hőstett volt, főleg, mert tegnap kicsit túlzásba vittük a sörözést. Illetve nem is, csak ez az amerikai sör egy csomó aromát, szemetet tartalmaz (nekem nem is ízlik annyira), legközelebb német sört fogok inni, attól nem fájdul meg az ember feje.
3 óra alatt értünk Squaw Velley-ba, ahol egyébként már volt téli olimpia is. 10 után kicsivel már síeltünk is, egészen 4-ig. Mint egy rendes síelős napon. Elég hideg volt, esett a hó majdnem végig, meg fújt a szél is. Ez volt a szezon utolsó napja, de jövőre (vagyis még idén télen) tutira el fogok menni többször is a környékre a háromnapos hétvégéimen. Sok pálya van, nem minden lift ment, de bőven elég volt. Alig voltak rajtunk kívül, úgyhogy fantasztikus volt. Lécet, botot béreltem - tejesen ipari volt a bérlés, mint a lovakat megpatkoltak (beállították a kötést), 5 percenként adtak ki egy új lécet. És végre tényleg úgy érzem, hogy kezdenek barátaim lenni. Már nagyon várom a Yosemite-t jövő hét végén, ott sokan leszünk. Egyik hétvégén megyünk San Franciscoba biciklizni Tinaval és Jens-szel (meg akit még érdekel), és mindenféle mást is tervezgettünk.
Fénykép lesz, még nem ért ide a gépem, úgyhogy Jens és Tina képeiből fogok válogatni.
Ma megjött a bankkártyám.
Sokan kérdezik, hogy mennyi időt töltök a blogírással. Nem olyan sokat. Minden este kb. 10-15 percet. Ennyi ideig az is eltart, hogy az ember elmeséli, hogy mivel telt a napja. Végülis én is csak ezt teszem.

Itt a tavasz...

... és itt a szénanáthám is. Hurrá. A másik hurrá, hogy ma sikerült bankszámlát nyitnom. És a Social Security kártyám is megjött (ma hívtam őket, és a nő mondta, hogy most már mindenképp meg kellett volna réges rég jönnie, küldenek egy újat, de most már az ő bajuk). A nyuszik és a mókusok mellett megjelentek a vadludak is, meg megint ott volt a kék madár is. Ma vezettem egy nagy autót, mert ki kellett menni a műhelybe, és Ravi nem annyira akart vezetni. Ez a részlegünk truckja, fehér, vadi új, és hátul nyitott, csak két ülés van benne. Most már szinte teljesen embernek érzem magam, pár nap múlva megjön a bankkártyám és a cskkfüzetem is, és akkor kész is. A csekkfüzetért fizetni kell. Az alap csekkfüzet $11, de van mindenféle mintás (tájkép, Hello Kitty, maci, hihetelen!!!), ezek drágábbak. Na persze, és a simát választottam. :)
Ma ismét összefutottunk a múltkori (kedvenc) rendőrünkkel. Reggel mentünk a bankba Tina kocsijával (bérelt, holnap vesz autót), és ott állt a rendőr, villogás, minden (ez a fiók az intézet területén van). Mondta, hogy a bankba nem mehetünk, "műveleti terület". Jó. De ugye ha az ember meg akar fordulni az autóval, akkor egy kicsit előre is kell menni. Na, a fickó rögtön elkezdett hadonászni amint Tina elindult. Ez komolyan azt gondolta, hogy mi itt át fogunk törni a kordonon!? A poén meg az, hogy délután megtudtuk, hogy a bank azért volt lezárva, mert büdös volt, és mint kiderült, egy döglött egér miatt...

Dolgozom

Ma először éreztem úgy, hogy dolgozom. Ennek örömére megkaptam az első fizetési csekkemet is, de nem váltottam be, majd ha lesz bankszámlám. Ma felhívtam a haywardi irodát, ahol azt mondták, hogy ma reggel bekerültem a rendszerbe, kedden már lesz SSN-em. Éljen. De személyesen kell bemennem érte, amivel egy fél nap - meg egy csomó benzin - elmegy.
A hétfőm sem lesz teljes nap, mert reggel megyek szemvizsgálatra, ami kb. 2 órás lesz: kitágítják a pupillámat (gondolom ehhez kell az idő), hogy megnézzék a szemfenekemet. Ha lenne valami baja majd a lézertől, akkor a biztosító a mostani állapothoz képest fizet.
Ma rendeltem programokat: Origint és Total Commandert. Vicces volt, mert szeme sem rebbent senkinek, hogy az Origin ezer dollár, de a TC-rel várni kell, mert shareware, és ha találnak alkalmas kommerciális programot, akkor azt veszik meg. Ja, a TC $34...
Ma egész nap a gép előtt pötyögtem. Nem is olyan baj, hogy bent nem lehet igazán személyes dolgokat intézni. A Nagy Testvér-érzés eléggé visszatartó, és tényleg jobban lehet koncentrálni.
Ja, még költötem pénzt: azok a tréningek, amiket írtam (nagynyomású rendszerek, érintésvédelem stb.) pénzbe kerülnek, a projectünk terhére írják. Ma elkezdtem ezeket is, bár a legtöbb nem internetes lesz, hanem rendes bemutató.

Fejtágító 2.

Délelőtt ismét előadások voltak. Először a Dinnyelab történetét ismertük meg. Az első és legnagyobb telep Új-Mexikóban van, ott kb. 8000 ember dolgozik, nálunk kicsit több, mint 1000. Azt hozták ki az egészből, hogy itt sokkal jobb, mert kisebb és dinamikusabb az egész. A másik ráadásul egy légitámaszpont is egyben, el tudom képzelni, hogy ott mennyivel több szabály van. Ezen kívül még van pár kisebb telep, pl. Hawaii-on is.
Utána megnéztünk egy videót a toleranciáról, elég vicces volt. Az első kis sztori arról szólt, hogy ne használjunk olyan kifejezést, hogy pl. jew down, ami azt jelenti, hogy lealkudni (nem is tudtam), mert ez sérthet másokat. Meg hasonlók. Utána meg arról volt szó, hogy becsüljük a különbségeket, megható volt. :) De persze igazából tényleg nem hülyeség, és nagyon jófej volt az a pasi, aki erről beszélt. Csak az európai kultúrában az ilyen szokatlan.
Ami még tetszett a mai meg tegnapi kurzusban, hogy ez az új alkalmazottaknak van, akik emiatt teljesen vegyes társaság volt: Tinával ketten posztdokok vagyunk, volt egy számítástechnikus, egy irodista csaj és egy légkondiszerelő is.
Ebéd a szokásos, Len mesélt a pilótakalandjairól meg a pilótákról általában.
Délután összeraktam a gépemet, nagyon szép, a monitor szuper, a ház fekvő. 2-kor jött számítástechnikus és beindította a hálózatot, így utána már online tudtam csinálni a még maradék tréningeket. Elég unalmas a legtöbb.
Este elmentünk Fremontba Tinával autót nézni neki. Két Subarut próbáltunk ki, az egyik nagyon rossz volt, a másik csak kicsit.
A jó hír, hogy holnap megkapom az első fizetésemmel együtt a költségvisszatérítés egy részét is, így minden számlámat ki fogom tudni fizetni időben, sőt, most az lesz a gond, hogy mit csináljak a maradék készpénzzel, mert számlám ugye továbbra sincs.

SSN

Reggel elmentem Haywardba a SSN-t intézni. Még mindig nem vagyok benne a rendszerben... Szerencsére bevették a papírjaimat, így többet nem kell mennem. Azt mondták, hogy 2-3 hét. Ez elég ciki, mert mindenféle ügyintézésre 30 napom van, és így ki fogok belőle futni. Bent azt mondták, hogy megpróbálnak intézkedni. Nem izgatom magam, nem büntethetnek meg azért, mert lassú a rendszerük.
Itthon letettem a kocsit, és biciklivel mentem. Azt hiszem, hogy hamarosan nagyon fitt leszek. Odafelé kb. 25 perc az út, visszafelé rövidebb, mert nagyon kicsit szerintem lejt. Majdnem végig van bicikliút, és különben sem túl nagy a forgalom.
Bent cikket olvastam, pakoltam a szobában, még mindig nem ért ide a gép, csak a monitor és a billentyűzet (hurrá).
Kitöltöttem egy újabb tesztet, az a címe, hogy Insider Trading. Tiszta jogi dolog, először nem is értettem teljesen, mert úgy indul, hogy definiál fogalmakat, és utána azokkal operál, esettanulmány formájában. Elég komoly dolog. Arról szól, hogy tilos belső, nem publikus információk alapján üzletet kötni. Persze, logikus, de itt (USA) ezt nagyon-nagyon komolyan veszik, van egy szervezet, ami csak ilyen ügyekben nyomoz. És nem hagyják (az oktatócsomag alapján) a hamukát, nem érdekli őket, hogy mekkora az összeg, utánamennek. Az egyik példa az volt, hogy egy fickó megtudja, hogy egy munkatársa elutazott valahova, és teljesen magától rájön, hogy biztos azért ment oda, mert ott egy bizonyos üzletet akar kötni. De tényleg csak ebből az egy információból spekulálta ki. Ennek megfelelően vett részvényeket. A végén minden nyereségét vissza kellett fizetnie, plusz ugyanannyit büntetésként! Az volt a baj, hogy a brókerek az ő kötése alapján kiszagolták az ügyet, és sok ilyen kötés lett. Bár ő ártatlannak érezte magát, és a józan paraszti ész szerint nem követett el semmi rosszat (sőt, okos volt), mégis elkövetett. Ugyanígy, ha vannak árfolyamfüggő kötései valakinek, és a tudomására jut egy nem publikus információ azokkal a részvényekkel kapcsolatban, akkor azokat is le kell mondani, különben szintén bűnös. Azaz mindegy, hogy ő korábban határozta meg a vásárlási/eladási feltételt, mint ahogy megtudta az információt.
Most nézegetem a szabadságolási rendszert, az is érdekes. Olyanok vannak, hogy maximum 240 óra (30 nap) szabadságot lehet összegyűjteni, utána el kell használni. Aki mégsem tesz így, attól a 240-en felüli szabadságóráit elveszik, és beteszik egy közös kalapba, ahonnan viszont azoknak adnak, akiknek valamilyen nagyon fontos családi okból (pl. ápolni kell valakit) mindenképp ki kell több szabadságot venniük a meglévőnél. És még hogy nem szociális a rendszer!
Holnap megyünk garage sale-re, sokkal felkészültebbek vagyunk, rajzoltunk kis térképet is. :)

System overloaded

Ma nagyon sok dolog történt, ami nem csoda az első napon. Azt találtam ki, hogy lexikonszerűen számolok be erről, így mindenki kikeresheti az őt érdeklő témát. De ábécésorrendre ne számítsatok azért.
badging: reggel megkaptam a nyakbavalómat, felsorolva rajta azokat az épületeket, ahova mehetek. Bent mindig hordani kell, az intézeten kívül tilos.
tréning: mindenféle oktatásban lesz részem az elkövetkezendő pár héten, számítógépbiztonság, balesetvédelem stb stb. Már megkaptam az első adagot, majdnem 100 oldalt kell elolvasnom, majd kitöltenem a hozzájuk tartozó teszteket.
ebéd: a főnökkel és a technikussal ebédeltem, szendvicset, jó lesz, ha mindig ez lesz a menetrend. Nagyon hasznos.
fitness: az intézet fitnessterme, illetve a tornaórák ingyenesek. Természetesen kell előtte orvosi vizsgálat.
rövidítések: rettenetes, hogy mindennek van rövidítése, de jó lesz, ha már én is tudom őket.
másik postdoc: még nem érkezett meg az a fiú, akivel együtt fogok dolgozni, 2-3 hét múlva jön.
fotó: az intézetnek profi grafikusa van, ő csinálja a posztereket, a fotókat stb. Készült rólam fotó, amit kitesznek a faliújságra.
szobatárs: Mark, amerikai, egy másik csoportban postdoc.
munkaidő: egyelőre csak reggel 6 és este 6 között lehetek bent, de hamarosan lesz olyan belépőm is, amivel bármikor bent lehetek.
WC: itt is szórakoztatják az embert, az ajtóra kirakott Porcelan Press c. újsággal. Ez tényleg csak ott található meg. A nőiben ingyen tampont van kirakva. És nem hiszem, hogy elfogyna a papír (vannak rossz tapasztalataim ezügyben, pedig elvileg már nem itt tartunk otthon).
kávé: $7-ért havonta ingyen van, de én nem kávézom.
jogging: a környező terület térképét is megkaptuk, jelölve rajta a távolságokat, hogy jól lehessen tervezni a kocogást.
spanyol: állítólag van ingyen spanyol nyelvóra. Ennek mindenképp utánanézek, és ha lehet, akkor be is iratkozom.
könyvtár: háromnegyedórás bemutatót kaptam az adatbázisokból, meg mindenről, amit a könytárral kapcsolatban tudni érdemes (konkrétan és általában is). Félelmetes, hogy itt még a könyvtáros is professzionális.
számítógép: 2.13 GHz Intel Core 2 Duo HP gép, 1.5 GB memória, 20 inch LCD, de még nem érkezett meg.
utazókártya: bankkártya, amivel a hivatalos utakon a költés lehet fizetni, így nem kell a számlákkal bajlódni (mennyire logikus... Istenem...)
bicikli: egyelőre nincs, de sisakot már rendeltem. Kötelező, az intézet területén is. És nem lehet akármilyet használni, csak amit ők is engedelyeztek. Viszont színt lehetett választani (sárga lesz).
hangulat: csend van, mindenki dolgozik, nyitott ajtóknál. Valaki mondta még otthon, hogy ez lesz (elfelejtettem, hogy ki, bocs), a csukott ajtó viszont szent, nem nagyon illik bemenni.
labor: szuper, de alapvetően olyan, mint otthon, lézerek, reaktorok stb.
főnök: nagyon birom, bár kicsit furcsa, pl. egyáltalán nem "köszöntött", nem kérdezte meg, hogy milyen volt az utam stb., de ennek ellenére nagyon normális. Majd biztos finomodik később róla a kép.
munka: egylőre cikkeket olvasok.
titkárnők: legalább 5 titkárnő-ügyintézővel ismerkedtem meg, nagyrészükkel már leveleztem korábban. Azt hiszem, hogy jól ki fogok velük jönni.
mobiltelefon: használhatom, de nem túl jó a térerő, és az épületemen kívül tilos. Viszont van vonalas számom.
titok: és igen, lesznek dolgok, amikről nem írhatok. Remélem, hogy a blog önmagában nem gond... És ez nem vicc!

Egy jo reggel

Eloszor is, koszi a sok kommentet! Nagyon orulok, az infoknak is, meg mindennek!
A tavasz tovabb tombol. Tenyleg mamorito illatok vannak. A kedvem is sokkal-sokkal jobb, a jetlag kezd enyhulni, az sokat dob a dolgon.
Drogteszt holnap lesz, a fonokommel (Craig) nem tudok beszelni, mert arra nincs jogosultsagom, hogy hozza is bemenjek, csak hetfon. Ugy latszik, hogy meg kell szoknom a furcsa szabalyokat. De menni fog azert. A Social Security Number nelkul viszont nem tudok bankszamlat nyitni, jogsit csinalni, szoval semmit sem gyakorlatilag.
Addig is keresek szallast, veszek mobilt (ha ehhez nem kell a Soc Sec No), korbenezek. Livermoreban kb. 80 000 ember lakik, Budapesthez kepest tenyleg egy kis faluba koltoztem, de azert eleg nagy ahhoz, hogy meg egy csomo mindent fel lehessen benne fedezni. A varostol delre van egy csomo boraszat (Tamas Ivan a magyar borasz neve), a belvarosnak nevezett reszen a boltok, a tobbi meg lakonegyed. A wikipediarol tudom, hogy itt van a vilag legregebb ota folyamatosan ego izzoja: egy szenszalas izzo es mar 1901 ota eg (csak aramszunet idejen nem egett). Majd megnezem.
Tegnap foztem zoldborsolevest, mama-felet. Kicsit mas ize lett, szerintem az alapanyagok miatt. De majd probalkozom.

Utak az ordognek... meg ami vicces volt

Az elso felesleges utam a drogteszt volt. A masodik a Social Sec. Mert meg nem vagyok benne a rendszerben, 10 nap mulva mehetek vissza. Csak az a baj, hogy az osszes adopapir, munkavallalasi ugyekhez kell ez a szam. De majd megoldjak, az o rendszeruk.
Amikor jottem el az irodabol, ahol ezt csinaltak (volna), megnyomtam a liftben az ajtocsuko gombot. Abban a pillanatban oriasi sipolas az egesz epuletben. A liftben persze rogton kezdtek, hogy megnyomtam biztos a tuzjelzot... Persze. :) Szoval nem, tenyleg volt valahol fust, de annyira egyszerre tortent a ket dolog.
Itt vannak vicces/furcsa dolgok, parat leirok.
1. A szupermarketben a zoldsegeket idonket vizpermettel szorjak. Ez nem annyira vicces, de az mar igen, hogy kozben mennydorgest imitalo hang jon hangszorokbol.
2. A gyalogatkelonel gombnyomasra az aszfaltban felvillan egy fenysor.
3. A boltban a visszajaro aprot nem a penztaros szamolja ki, hanem egy automata nyomja ki. Nehogy szamolni kelljen neki. :)
Majd meg irok ilyeneket. Kicsit videki lany effektus, de azert probalom nem feltunoen tatani a szamat. :)
Egyebkent nem valami olcso a kaja. Voltam Safeway-ben (szupermarket), es ilyenek az arak, hogy 1 kenyer $3-$4, ami 600-800 Ft. Szoval majd vagy jobban korul kell neznem, vagy ez tenyleg ennyi. Ebedre sushit ettem, $5, de nagyon finom volt.
Egyebkent a kocsim tenyleg szuper (Pontiac G6), csak az az egy bajom van vele, hogy iszonyatosan nagy a holttere a tukroknek. Probaltam mar allitgatni, de nem sikerult. Az automata auto megiscsak tetszik, foleg a gyorshajtasos esetem ota. Rajottem, hogy a valtos autoban az ember hallas utan (is) jol tudja tartani a sebesseget egy adott fokozatban, itt viszont nehez (legalabbis en meg nem erzem, hogy mennyire kene nyomnom). Most az csinalom, hogy ha sebessegkorlatozas van, akkor benyomom a tempomatot. Meg dugoban tenyleg jol lehet vele lotyogni.
Egyebkent gyonyoru tavasz van, virgoznak a fak, minden zold, a videk errefele dimbes-dombos, nagyon szep. Van egy csomo boraszat, az egyik - termeszetesen - magyar, legalabbis a neve alapjan, valami Ivan, mar elfelejtettem milyen.