Meglepi

Vasárnap óta vannak nagy fejlemények ám. Legelőször is az, hogy szombaton megyünk Hawaii-ra Mamával! Nem is tudta, hogy mi készül ellene, de nagyon örült neki. Már pakolunk is. Az úthoz kapott egy új fényképezőt is, ami nagyon szuper, még GPS is van benne. Megint a Big Islandra megyünk, és majdnem ugyanott fogunk lakni, ahol a múltkor laktam, csak most nem szállodában, hanem apartmanban. Nem is írok erről többet, mert majd onnan fogok.
Bent kicsit hektikus a helyzet, a rendszergazdánk 2 hónapos szabadságra ment, miközben éppen vesszük a klasztert. Klafa. És nem tudnak helyette senkit sem adni, úgyhogy kénytelen vagyok megtanulni, hogy mi mit is jelent számítógépnyelven... Kezdek belejönni, meg persze sose haszontalan valamit tudni, de azért kicsit hülye érzés ennyi pénzt elkölteni úgy, hogy nem egészen vagyok benne biztos, hogy mit kapok. Viszont van valami, amit csak én tudok eldönteni: a klaszter neve. Három opció van, lehet szavazni.
1. Lise Meitner
2. Hüpatia
2. Rosalind Franklin
Lehet szavazni, illetve a megjegyzésekben lehet további ötleteket adni. Nem árulom el, hogy nekem melyik a favoritom -- egyelőre. És azt sem ígérem, hogy az lesz, ami a legtöbb szavazatot kapja.
Végül egy kép még az első hétről.

Russian River

Szombaton csupa hasznos dologgal voltam elfoglalva. Elvittem a kocsit olajcserére. Azt mondták, hogy a váltófolyadékot is le kéne cserélni, meg a szűrőt a légkondiban. Meg a fékeket is le akarom ellenőriztetni, úgyhogy lesz még egy menet. Bevásároltunk, ebédre finom tésztát csináltunk. Délután futottam is, leveleket írtam, elindítottam egy számolást, ilyenek.

Tegnap elmentünk Jens-szel és Ewaval a Russian Riverhez biciklizni meg megnézni a Russian River sörfőzdét. A biciklizés maga nem volt olyan jó, mert autók mellett ment a bicikliút és elég nagy volt a forgalom, de kárpótolt a gyönyörű idő. Jensnek van egy új kütyüje, egy biciklis GPS. Még nem "dolgozta fel az adatokat", de azt mondta, hogy elvileg tud olyan file-t készíteni vele, hogy a Google Earth-ben 3D-ben végig lehet követni a bicikliutunkat. Ha meglesz, akkor felteszem a file-t!

A sörözde nagyon jól nézett ki, a falakra pl. malátászsákok voltak felaggatva, meg csupa jópofa dolog. Kóstolót kértünk, ami azt jelenti, hogy kihoztak azt hiszem 13 féle sört, mindegyikből kb. fél decit... Hihetetlen, hogy milyen sokféle sört csinálnak Amerikában. 

Hazafelé beugrottunk Caroline-ékhoz meg Julie-ékhoz, mert nekik meg megtöltettük a csatos üvegeiket sörrel. Mellékszál, hogy Caroline-nak van egy macskája, és azért, hogy ne karmolássza össze a bútorokat, kis műanyag műkörmökkel kupakolják a macska karmát. 

Egy mozgalmas hétvége

Csütörtökön fantasztikusan jól éreztük magunkat. Jessica szülei meghívtak minket magukhoz Hálaadásra! Ez nem egy olyan dolog, ami gyakori az amerikaiak között szerintem. Ezt nem szemrehányásként értem, hanem inkább természetesnek: otthon sem hív meg az ember mindenféle "idegent" a családi karácsonyra. Szóval Tina, Ed, Kim, Jens és én voltunk jelen, persze Tim és Jessica, a szülők, az anyuka egyik testvére és két nagymama. Volt pulyka, finom és nem száraz, édeskrumpli, áfonyaszósz, borok, és még ki tudja mi. Jól teleettük magunkat. A nagymamák nagyon jó fejek voltak, az egyik még németül is próbált Jens-szel beszélgetni. A mamája német volt, azt hiszem. Vagy valami ilyesmi, egy idő után nehéz volt követni a családi láncolatot. Csak mert a férje meg olasz származású. Viszont a másik nagymama lakott Németországban, Heidelbergben, mert a férje ott volt katona. Na látjátok, tiszta kavar. Jessica papájáról kiderült, hogy a Pong első fejlesztője! Tudjátok, az a játék, amikor két pálcikával kell a labdát visszaütni. A kezdetektől az Atarinál dolgozott, és ott találták ki ezt a játékot. Sőt, elő is szedett egy fadobozos(!) Pongot. Ez volt a legelső modell. Hát gyerekek, ez tényleg a Szilikon-völgy! Ezen kívül még sok érdekes volt náluk, pl. egy régi borbélyszék, ami egy hidraulikus emelőkar hatására felemelkedik, és közben röfögő hangot ad ki. Egyébként meg egy híres börtönből származik, sok gazfickót borotváltak benne. Van egy csincsillájuk is, és 4-5 szalamandrájuk. A szalamandrák majdnem 30 évesek, ami elég hihetetlen. Az est fénypontja az volt, hogy este 10-re kiraktunk egy puzzle-t. Mindenki benne volt, nem is gondoltam volna, hogy ilyen jó móka puzzle-t csoportosan kirakni. 

Pénteken nem kellett volna, de bementem dolgozni -- jó, azért nem vagyok hős. Alig volt bent valaki. Ez volt a fekete péntek, a karácsonyi szezon első napja. Ezen a napon minden boltban leértékelés van, az emberek már hajnaltól sorban állnak. Biztos hallottátok, hogy a Walmart-ban rászakadt az ajtó egy alkalmazottra, aki meg is halt. Az emberek egyszerűen átcsörtettek rajta. Eszembe jutott egy gyerekkori élményem. Tünde barátnőmmel mindig elmentünk a nyomdászok ünnepére (János nap), mert az anyukája a Kossuth Nyomdánál dolgozott. Mindig volt visszamaradt készlet, amit ott elosztogattak. Illetve mi ketten kaptuk ezt a feladatot. Jól megtapasztalhattuk, hogy az emberek milyen mértékben "elállatiasodnak" (talán ez túl erős, talán nem), amint meghallják, hogy valahol valami ingyen van. Azt sem tudják, hogy mi (pl. egy könyv olyan nyelven, amin tuti nem tudnak), de már jönnek, és lökdösnek, és nyúlnak, és kétszer akarnak venni... Csak mert ingyen van. Elvesztik a fejüket. Pedig nem éhezőknek osztottunk ételt, mert persze azt megértem. Szóval el tudom képzelni, hogy itt mi mehetett.

Este Ninahoz mentünk vacsorázni, pár napra árjött Nanda Chicagoból. Nagyon jó kis este volt.

A szombat nem volt túl mozgalmas, picit futottunk, elmentünk vásárolni (találtam is jó ajándékokat). Este megnéztük a Papírsárkányokat, amit ajándékba kaptam. Nagyon tetszett, teljesen, szinte szó szerint a könyvet követi, ÉS nagyon jól. Pont így képzeltem el.

Ma csak 10 után kászálódtunk ki az ágyból, bár rájöttem, hogy nekem hetente egyszer szükségem van rá, hogy addig aludjak, ameddig csak lehet. Viszont aztán... Felbicikliztünk a Mount Diablora! A csúcs 1173 m, mi pedig olyan 240 méterről indultunk, azaz 933 métert mentünk fel. Ebben az a poén, hogy ekkora szintkülönbséget éppen hogy csak meg lehet tenni Magyarországon (1014-78=936). Vicces, nem? Hosszban 40 km volt egyébként (oda-vissza), szóval nem volt túl meredek. Hihetetlen, hogy gyakorlatilag fékezés nélkül fél órán át gurultunk lefelé... 

Én tanulok, te tanusz

A képen a biciklis cipőm látható a pedállal. A cipő talpa meg van erősítve, nem hajlik lefelé (felfelé egy kicsit, hogy az erdőben azért lehessen vele menni valamennyire) és van rajta egy fém süllyesztett bütyök. Ez akad bele a pedálba. A fészek egyik fele fix, a másikat egy erős, állítható erősségű rugó tartja a helyén. Kiakasztani úgy kell, hogy az ember oldalra csavarja a lábfejét. Eddig csak egyszer zúgtam el vele, vasárnap este, amikor a kocsitól az ajtómig akartam vele menni. De az vicces volt.

Szegény Ravira rájár a rúd. Hétvégén összekoccant egy autóval. Ma meg nem jött dolgozni, mert a papájának (aki már 80 éves és most itt van) valószínűleg trombózisa van. Nem tudok részleteket, de remélem, hogy a lábában csak... Az szokott lenni a hosszú repülőutak után. Remélem, hogy jobban lesz. 

Továbbra is sportos vagyok, tegnap futottam, ma meg röplabdáztam. 

Ja, Jens-nek sincs sok szerencséje épp. Úgy tűnik, hogy tönkrement a laptopjában az alaplap. Ne vegyetek hp-t... De ezt eddig is tudtuk. Még kiderítjük, hogy mennyi egy új alaplap, de ha oka van annak, hogy tönkrement, akkor lehet, hogy nem érdemes ezzel szórakozni, és kell venni egy új, nem hp márkájú gépet...

Ja, és elnézést a szörnyű szóviccért a címben, de ma kaptam tetanuszt. Azaz inkább dipertet. Bár igazából a diftériában nem vagyok biztos. De semmi, csak kicsit fáj a karom, de alig. Csak gondoltam ha mégiscsak nagyobbat lesz kedvem zúgni a biciklivel, akkor jól fog jönni, hogy nem kell izgulni a tetanusz miatt. Érdekes, itt az az ajánlás, hogy 10 évente mindeki kapjon emlékeztető oltást. Otthon szerintem utoljára általánosban kaptam. 

És még nincs vége. Tegnap megnéztük a Jesus Camp c. dokumentumfilmet. Imádom a könyvtárunkat továbbra is. Szóval arról szól, hogy vannak az USA-ban az ún. evangélikus keresztények, akik többek között kreácionisták és hát objektíve fanatikusak. Ráadásul nagyon tudatosan próbálják kinevelni a jövő evangélikus keresztény generációját. A filmben bemutatják a tábort, ahol pl. reggel a gyerekek azért imádkoznak, hogy ne legyen abortusz (gyerek = 3-12 éves kb). Meg megáldják George Bush papírfiguráját. És mindezek felett a gyerekek transzba esve zokognak, imádkoznak és táncolnak. Az elmélet az, hogy ha a muszlimok gyerekhadsereget toboroznak, akkor mi miért nem ("mert már bocsánat, de nekünk van igazunk", állítja a főszervező nő). Érdemes megnézni, sokat lehet belőle tanulni. Mint ahogy az ellenpólust képviselő rádiós megjegyzi a filmben: "Elképzelésetek sincs arról, hogy milyen emberek élnek Amerikában". 

Mindenféle partik

Pénteken nem bírtam dolgozni. Bementem, de délután korán eljöttem. Elöntött a stressz, hogy mennyi dolgom van és mennyire nem haladok semmit, plusz az álláskeresés is nyomaszt, egyszerűen értelmetlen volt bent ücsörögnöm.

Este elmentem Talithahoz. A férje csak későn jött haza aznap (hajnalban), úgyhogy egy kis társaságra vágyott. Ott volt Fabien is, jót beszélgettünk, a munkáról, a főnökökről, ilyenek. Talitha persze ismét ledöbbentett. Már írtam, hogy 11-en vannak testvérek és hogy mindenféle nevelőszülőknél nőtt fel. Most azt tudtam meg, hogy az egyik nővérét lelőtték 10 éve Texasban. Csak úgy.

Tegnap egész nap biciklit hajkurásztunk Jens-nek. És sikerrel. Sok kaland, eltévedés és alkudozás után végül vett magának egy versenybringát, szuper áron -- relatíve... Este Kimnél volt házibuli, Adamtől elbúcsúzandó. Mondjuk az a baj, hogy Adam már vasárnapra is tervezett bulit, és Kim meg nem szólt neki, úgyhogy ezzel azért kicsit keresztülhúzta a számításait. Kim alapvetően nagyon erőszakos és nem nagyon jut eszébe megkérdezni, hogy másoknak mi a terve. A buli jó volt (meg azért Kim finomakat tud főzni). Aztán Ethan és Jen előszedték a Wii-t. Egy ideig vicces volt, kb. addig, amíg mindenki ki nem próbálta, de szerintem egy ilyen játék azért alapvetően lerombolja a bulit. Persze nem mondtam, de sokkal szívesebben hallgattam volna Adam szövegelését, mint azt, hogy ki hogyan nem tudja a gombokat időben megnyomni. 

Először is az idióta hírekkel kezdem. Itthon áttértem a Google Chrome böngészőre. Ha nagyon akadozik, akkor visszatérek az IE-re, de én annyira szeretem a Google-t, hogy szerintem sokáig ki fogok mellette tartani. A másik idióta hír, hogy ma kizártam magam, mert véletlen reggel Jens kulcsát vittem el magammal, ami ugyanúgy néz ki, mint az enyém. De beengedtek, viszont lehet, hogy ez $20-ba fog kerülni. Bent továbbra is próbálok a feladatlistám végére jutni, ami ismét kaotikus naphoz vezetett.

Na és a "fő" hír, hogy a tesóm éjjel ráállt egy farönkre, ami kigurult alóla, így ráesett egy kőre, amitől légmelle lett. Mindezt Esztergomban egy legénybúcsún. Egyszerű esés, csak a szikla... Szóval most az intenzíven fekszik, most beszéltem vele, fáj, de azért már jobban van. Következő éjjel kipróbálják, hogy ha leszedik a vákuumról, akkor megmarad-e a tüdeje az rendes helyén. A képen a légmell látható, de nem az övé.

Ezt meg az öcsémnek küldöm (mint régen a rádióban), a szám címe Eat my goal, az együttes neve pedig... Collapsed Lung!

Max

Délutánra készen lett az előadásom. Végülis nem lesz talán olyan rossz. De ennél érdekesebb, hogy megtudtam, hogy a diákunk vállára a Maxwell-egyenletek vannak tetoválva. Frappáns.
A másik, hogy az iTunes-ról mától le lehet tölteni mindenféle oktatási anyagot, ingyen. Most éppen egy vallástörténeti kurzust töltök le. Kíváncsi vagyok, meg megnézem holnap a repülőn. Most viszont alszom.

The wrong trousers

Ismeritek a filmet, nem? Wallace and Gromit. Mindegy, ma én is a rossz nadrágomat vettem fel futáshoz, azt, amiben kidörzsölődik a lábam. A másik bosszantó, hogy már megint elszállt a futás eredménye az iPodomról. Ejnye-bejnye Apple, nem gondoltam volna, hogy ez ilyen gyakran megesik. Akkor sem, ha Windowsra töltöm fel az adatokat. Persze belátom, hogy ennél rosszabb dolgok is történhetnek az emberrel.
Bent a helyzet változatlan, várom a megvilágosodást.

Új kütyü

Vettem egy régóta áhított elektronikai apróságot (hát igen, kütyüfüggő vagyok kicsit): egy Nike+ kiegészítőt az iPodomhoz. Két kicsi pöcök, az egyiket az ember az iPodba teszi, a másikat meg a cipőbe. A kütyü figyeli és jegyzi, hogy mikor, mennyit, milyen gyorsan stb. futottam, kiszámolja a kalórákat, sőt, futás közben is közli, hogy mennyi van még hátra. Végül az elmentett eredményeket fel lehet tölteni az internetre. A weboldal egyfajta közösségi site, ahol a világ összes ilyen kütyüse fent van. Lehet nézegetni, hogy épp ki hol futott (csak a feltöltést látni persze, ez nem gps, és nem túl meglepő, de látványos pl. hogy Kínában szinte csak Sanghainál villanak fel a pontok, míg Amerikában az egész országban mindenfelé), kik a legjobbak (össztáv, sebesség stb), illetve a teljes, kütyüsök által futott távot is számolják: ez 51 millió mérföld felett van... Lehet fogadalmakat is tenni, és minden, amit csak el tudtok képzelni egy olyan webkettes alkotásról, amiben az Apple, a Nike és Google van benne. Ja igen, adott lakcím környékén lévő, felhasználók által feltöltött útvonalakat is lehet keresni. Ma megyek futni, az tuti! :-)
A munka halad, mostanában jól elfáradok estére, ami jó. Lassan lehet cikket írni.