Esett

Már ideje volt, mert még hó sem nagyon volt. De most is például rettentően kellemes tavaszi idő van, süt a nap. Jó lenne egyet kirándulni, tegnap el is határoztam, hogy szervezek valami túrát. Legszívesebben sífutni mennék Yosemite-be.
Van egy új posztdokunk a csoportban, egy srác, és ő is vörös. Sokkal jobban mint én, elég vicces. A lány, aki majd jön interjúra pedig lengyel. Drukkolok, hogy ő legyen (lengyen...) a legjobb jelölt, mert szívesen felvennék egy lányt. Néha kicsit hiányzik a női társaság a munkahelyen, és sokszor azon kapom magam, hogy a testbeszédem is teljesen férfias.
Egy érdekes könyvet olvasok, az a címe, hogy "The Elements of style". A könyv érdekes elegye a nyelvtannak és annak, hogy hogyan kell helyesen központozni és rendezni angol mondatokat. Tetszik, mert néha amikor anyanyelvűek belejavítanak a mondataimba, akkor nem értem, hogy miért.
Nahát, hogy itt még a verebek is szebbek... Most először néztem meg, hogy mi is az a pirosfejű madár, amit látni szoktam, az előbb is itt ült egy az erkélyen. Házi pirók a magyar neve. A nőstény olyan, mint a veréb, de a hím ilyen:

Egy hete...

Egy hete vagyok újra itt, és máris sokminden történt. Pl. a csoportomban (én sajnos nem vagyok rajta) írtak egy Science cikket, ami körül nagy a felhajtás. Van video is, itt picit látszik az épület, a laborok, és két kollégám is, a középső figura a volt főnököm.

Az indexen is írtak rólunk.
Közben egészen máig szuper idő volt. Ennyire:

Mára viszont nagyon hideg lett, annyira, hogy éjszaka lefagyott a hülye sprinklerekből a víz a járdára egy helyen. Ezt onnan tudom, hogy reggel dobtam egy hátast, nem volt annyira vicces...
Csütörtökön interjúztattam egy jelentkezőt, de erről nem írok többet, nehogy még bajba kerüljek. Pénteken Adam megtornáztatott minket, azóta sem tudok rendesen járni, olyan izomlázam van. Szombaton letekertünk 55 km-t, jó volt, csak az elején kicsit hideg volt. Hát ilyenek, lassan beindul az év, ha kicsit döcögve is.

Nemez

Van egy új hobbim, kicsit talán mániás is lettem az utóbbi héten. Úgy hívják, hogy tűnemezelés. A lényege az, hogy fogunk színes gyapjút, és addig szurkáljuk egy speciális tűvel, amíg össze nem filcesedik. A tű attól speciális, hogy az oldalán kis pöckök vannak, amik az elemi szálakat gabalyítják. Nagyon jó tevékenység, bármikor abba lehet hagyni (nem úgy, mint a vizes-szappanos verziót), és sokkal jobban lehet befolyásolni a végeredményt. Tulajdonképpen ez egyfajra szobrászat (itt egy igazi profi például), csendes foglalkozás, megszakítva néha egy hangos "ajjj"-jal, amikor a tű megszúr.

Eddig ezek a műveim, de remélem, hogy ennél lesznek jobbak is - kicsit könnyű giccs irányba menni. Majd rakok fel képeket. És ne lepődjön meg senki, ha esetleg a Jézuska is ilyet hoz. (Lehet írni, ha nagyon rondának tűnnek.)
A másik, hogy megvolt az első interjúm, olyan értelemben, hogy én interjúztattam, Tanulópénznek jó volt, a jelölt rettenetes volt, így minden bénázásom és izgulásom teljesen tét nélküli volt. A következő jobbnak ígérkezik (bár papíron ő is jó volt), januárban lesz.
Aztán még sokat dolgoztam, most hétvégén is. Már egy cikkem kész, de még egyet írunk Jens-szel a konferenciára, ami jövőre Lengyelországban lesz. Kicsit kemény lesz az elkövetkezendő másfél hét, de megéri.
Voltunk biciklizni is, múlt héten megint felmentünk a Mount Diablora. Felfelé gyanúsan könnyű volt, mint lefelé menet rájöttünk azért, mert valószínűleg felfelé fújt a szél. Lefelé teljesen szétfagytunk, nekem párszor meg kellett állnom, hogy felmelegítsem az ujjaimat, mert attól féltem, hogy nem fogok tudni fékezni. Ez volt az a hétvége, amikor szélviharok voltak, mondjuk főleg délen. De azért ne gondoljátok, hogy rossz az idő. Minden nap ragyogó napsütés van, és nincs is hideg annyira napközben. Két napja éjjel még teljes holdfogyatkozás is volt, de nem keltünk fel miatta éjjel.
Voltak kis szerencsétlenségek is mostanában. Először kilukadt a kocsimon a hűtővíz tartálya. Aztán elvittem a szervízbe a jó bringámat (piros), láncot cserélni, és az lett, amitől féltem: nem csak láncot, hanem teljes hátsó fogaskerékszettet is kellett cserélni, mert a lánc már annyira kinyúlt hogy ledarálta, és az új lánc seperc alatt menne tönkre. Hát igen, a biciklit is karban kell tartani. A hab a tortán az volt, hogy elfelejtettem lakbért fizetni. Kaptam is felszólítást (elég bunkót azt tekintve, hogy azért ötévente egyszer ez nem halálos bűn), meg extra díjat is kell fizetnem. De azért túléltem, és még maradt azért pénzem gyapjúra...

A tavasz utolsó napja

Holnap szépnek kell lennem, mert jön a fotós. Új brossúra készül, abban fogok szerepelni, állítólag mert nőket akarnak mutatni meg ilyenek. Remélem megkapom a képet, majd felteszem ide is.
Jó meleg van, de képzeljétek, Coloradoban ma esett a hó! Még épp időben végülis, a nyár csak holnap kezdődik.
Vasárnap voltunk SF-ban bicikilizni, a szinte már szokásos Embarcadero-GG híd-Sausalito-Tiburon-komp-Embarcadero útvonalon. Jó volt, mert sokan még sose jártak erre, és róluk rám is átragadt a lelkesedés. Minden jó, csak a vége nem, mert Jessicanak ellopták a biciklijét miközben a végén sört hörpöltünk.
Visszafelé haladva szombat jön, amikor Oliverékkel mentünk gyümölcsöt szedni Brentwoodba. Nem sokat maradtunk, mert meleg volt, de Sarah azért nagyon élvezte. Ma sütöttem is egy gyümölcstortát! Ha nem mondtam volna még: Karin hamarosan szülni fog, Jens és én vagyunk az ügyeletesek abban az esetben, ha éjjel kezdődne a szülés. Csak annyi a dolgunk, hogy Sarah-ra vigyázzunk, de azért izgi. Remélem minden rendben lesz azért -- Karin majdnem belehalt az első szülésébe, mert valami ritka betegsége alakult ki a terhesség alatt. De jellemzően a második terhességnél elmúlik...
Egyik nap találtunk egy madarat (killdear angolul), a tojásain ült és nagyon viccesen védelmezte a fészkét. Majd rakok fel képeket.
Az előző hétvégén az ALS-ben voltam, ahol szuper dolgokat mértünk szerintem. Egyelőre még nem volt időm kiértékelni az adatokat, mert egy cikket írtam, ami végre elkészült. És átestem a legszigorúbb teszten is: Jim elolvasta, és nagyon tetszett neki. Már csak be kell küldeni!
Ma elkezdtem a zöldkártya intézését, macerás lesz, azért is, mert az ügyvéd segédje nem éppen egy IQ bajnok.
Végül pedig: lett egy új blog a listámban, Szabó Franciska kertdesign témájú írásaival.

Csalamádé

Az utóbbi két hétben három embert interjúztunk meg a posztdok állásra. Mindegyik nagyon jó volt, nehéz lesz dönteni. Mondjuk az állás nagyrész Ahrenhez tartozik majd, de lehet, hogy nekem is csurran-cseppen belőle valami. Jó lenne, mert egyedül csak arra van erőm, hogy a darálos projekteket vigyem, és gyakorlatilag semmi időm sem marad arra, hogy fejlesszek. Ami még idegesítő, hogy tutifixre beígértek az intézetnek egy nagyon nagy összeget, amiből vettünk volna egy nagy számítógépet meg jutott volna nekem egy posztdokra, aztán hirtelen mégse kaptuk meg a pénzt. Mindenki le volt sújtva.
Az időjárás kritikátlan: még 2 napja is esett az eső, és a hőmérséklet csak ritkán éri el a húsz fokot. Emiatt is várom kicsit a holnapi konferenciát Virginiában: ott 35 fok lesz.
Tegnap voltunk hegyibicikizni, én meg a fiúk, hatan összesen. Jens csinált képeket. Egy étteremben indítottunk, nem messze Stanfordtól. A kör elvileg 2-2.5 órás, nekünk 4.5 órába telt megtenni. Nagyon sok kapaszkodó volt benne, és a vizátfolyások miatt kialakult egy csomó nagy hupli, ami nagyon fárasztó. Nem lehet beállni egy egyenletes ütemre felfelé, mert a buckáknál mindig muszáj megnyomni. Néha sár is volt, ami akkor vicces, ha egy csúcs előtt van: már majdnem megvan, amikor kipörög a kerék, ég a tüdő és kezd a bringa eldőlni. Este beültünk egy olasz étterembe, de nem voltam egyáltalán éhes. Szerintem kicsit leállt az emésztésem a terheléstől, aminek az lett az eredménye, hogy éjjel arra ébredtem, hogy teljesen fel van borulva a gyomrom. De azért persze túléltem.
Voltam ruhavásárló körúton is a minap, de teljesen reménytelen. Vagy szakadt ruhákat árulnak tiniknek, vagy ódivatú göncöket "felnőtt nőknek". Nincs semmi fiatalos, ami mégsem póló. Legközelebb San Franciscoban próbálkozom, ott azért vannak jobb boltok.
Múlt hét végén is voltak érdekes programok. Jens kipróbálta a motorozást, én meg autóval követtem. Aztán volt Livermore-ban egy kis esmény: innen indult a Tour of California egyik szakasza. Kimentünk megnézni, érdekes volt, de persze rövid. Itt volt Sara is, a svéd lány, mert megint Berkeley-ben mért egy hétig. Aztán még találkoztam két magyar ismerőssel is Berkeley-ben, elkocsikáztunk a Muir Beach-re meg Muir Woods-ba. Szép volt.
Még talán annyi, hogy Sebastian is itt van, három hétig. Nálam lakik, ami nagyon jó. Főleg, mert eredetileg kicsit én aggódtam, hogy ha beköltözik egy férfi, akkor mi lesz a lakással, de aztán kiderült, hogy... Szóval Sebastian teljesen kitakarította a fürdőszobámat meg a konyhámat! Persze ez azért valamennyire ciki, de mondtam neki, hogy jöhet máskor is -- mondjuk úgy kéthavonta lenne ideális. Ettől függetlenül is persze nagyon jót őt viszontlátni. Julie ma este érkezik, és Ethannek meg nyári szünet van a doktorijában, úgyhogy most olyan, mintha egy kis időutazáson vennék részt.

Megint blog

Mivel már rég nem írtam, ezéert csak ízelítőt adok abból amiket ay utóbbi időben csináltam. Például két hete vasárnap voltam tangózni Ágival San Franciscoban. Nagyon érdekes volt minden szempontból. Persze nagyon bonyolult ez a tangó, sokat kéne gyakorolni, de azért így is élveztem. Illetve néha nem, mert hirtelen túl sok idegen pasassal kerültem túlságosan is közeli kapcsolatba, amitől már eléggé elszoktam. Na nem úgy kell érteni persze, de itt "falun" az emberek nem mennek olyan közel egymáshoz. Ági azóta egyébként hazament, de remélem, hogy hamarosan visszatér.
Most éppen Sebastian vendégeskedik nálunk, majdnem három hétre jött. Mintha el sem ment volna. Julie csak két hét múlva jön, akkor is csak pár napra. És pont akkor, amikor Washingtonba megyek. Viszont holnap Sara is itt lesz, a svéd lány, sőt még egy ismerős is érkezik San Franciscoba. Ahhoz képest nem is rossz.
Hétvégén voltunk a Bay to Breakers-en Jens-szel. Ez az a futóverseny amin három éve is voltam. Ez volt az ünnepi 100. alkalom, hogy megrendezték. Nagyon élveztük, tiszta buli volt megint végigszaladni a városon, igaz, edzés hiányában kicsit erős izomlázban végződött a 12 km. Láttunk egy rakás meztelen pasas, vagy mondhatom úgy is, hogy láttam egy rakás fütyit, de hát ez San Francisco, nem kötelező odamenni. Mondjuk sajnos nehezen elkerülhető, hogy az ember oda ne nézzen. Egy kis ízelítő a hangulatból.

Volt könyvklub is nemrég, most a Büszkeség és balítélet (Jane Austin) volt soron, nekem nagyon tetszett annak ellenére, hogy nem könnyű angolul, még az amerikaiaknak sem. Ezen kívül két tortát is csináltam, az egyiket Jens szülinapjára, a másikat meg arra, hogy Oliverék nálunk ebédeltek.

Ezen kívül dolgozom, mint egy kisangyal, mert megint határidő van. De utána tutira elmegyünk valahova pihenni, legalábbis remélem. Viszont hamarosan lesz egy töredék posztdokom, aztán meg lehet, hogy egy egész. És végre lett egy rendszergazdánk is, ami azért is időszerű, mert lehet, hogy Ahrent és engem megdobnak egy nagy adag pénzzel, hogy vegyünk egy nagy klasztert.
Az idő kutya, ma is esett és hideg van. Már várom, hogy rendesen átmelegedjenek a csontjaim, mert hát már mégiscsak május vége van és végtére ez Kalifornia vagy mi.

Vissza a közepibe

Mostanra teljesen kipihentem magam -- majdnem egy hétig tartott, amire visszaálltam az itteni időre. A francia kiruccanás nagyon jó volt, kétszer tudtunk síelni, egyer Les Houches-ban, egyszer meg Chamonix-ban. Mindkét napon nagyon szép volt az idő, csináltam jó képeket, majd jönnek azok is.
Az előadásom nagyon jól sikerült, szerintem is meg szerintük is. Maga a konferencia mondjuk nem volt annyira izgalmas, mert sok előadás teljesen távoli témával foglalkozott, ami meg közeli lett volna, az meg nem tetszett túlságosan. De a társaság azért jó volt, az oroszok viccesek voltak például. Folyton letámadták egymást a kérdéseknél, mondjuk egy olyan indítással, hogy: az ön kutatása teljesen hibás (vagy enyhébb esetben értelmetlen). Ezek az oroszok egyébként nagytészt egy párhuzamos világban élnek, amit olyanokból lehet leszűrni, hogy a Fizicseszkaja Himija folyóiratra hivatkoztak folyton.
Les Houches után Genf felé vettük az irányt mamáékkal. Két napunk volt bejárni a várost, ami nagyjából elég is volt. Láttunk ezerféle órát, még múzeumban is, csokikat, bicskákat, mindent, ami csak svájci. A genfi szökőkút nem nagyon tetszett, azt hittem, hogy valahol csőtörés van, viszont az egész elviselhető, hogy a tópartról lehet látni a Mont Blanc-t. Ami még érdekes volt, az a bolhapiac (ott is lehetett órákat kapni), meg egy tudománytörténeti múzeum. Hazafelé kicsit rázós volt az út, a végén majdnem kidobtam a taccsot a repülőn, pedig sose szoktam rosszul lenni. Szerintem hulla fáradt lehettem. Vagyis nem szerintem, hanem az voltam.
Múlt héten korán ébredtem, korán aludtam, hétvégén is csak egy kis biciklizésre futotta. Jó lenne már, ha itt lenne a jóidő, még mindig eseget, az utóbbi napokban kétszer is jégeső volt, borsónyi.
Végül pedig íme a swissnex éves jelentése, érdemes megnézni, főleg a 32. oldalt.

A Klub

Egész múlt héten konferencián voltam, Washingtontól nem messze. Az az ún. Contractors' Meeting, ahova mindenki, aki a DOE Basic Energy Sciences programtól kapja a kutatási pénzét megjelenik, és minden évben nagyjából a résztvevők egy harmada előadást is tart. Nekem elsőre valószínűleg két év múlva kell, de már előre izgulok, mert elég magas a léc... Gyakorlatilag az összes híres amerikai a területemen itt volt, nők persze alig, és azt hiszem, hogy az egész konferencián én voltam a legfiatalabb. Persze ez nem mentség arra, ha nem jó az előadásom majd ha eljön az ideje...
A konferencia egy világtól elzárt üdülőtelepen volt, tóval, hattyúkkal és esténként sokszáz szentjánosbogárral. Nagyon szép volt. Az estéket a bárban töltöttük, ahol olyan emberekkel billiárdoztam, akikkel előtte szerintem nem is nagyon mertem volna szóba elegyedni. Jó volt, de mondjuk a billiárdtudásommal nem bűvöltem el senkit. :)
Összefoglalva elmondhatom, hogy a konferencia számomra leginkább egy beavatási szertartással ért fel, most már hivatalosan is a "Klub" tagja vagyok. A másik érdekesség, hogy nekem ez volt az első ilyen konferenciám, és Jimnek pedig valószínűleg ez volt az utolsó... Ősszel nyugdíjba megy, de persze nem fogja abbahagyni a kutatást, valószínűleg Argonne-nal közösen fog dolgokat csinálni.
Múlt hétvégén sokat bicikliztünk (összesen több, mint 120 km-t), végre jó az idő, sőt, talán már túl jó is azt hiszem. Így Washington után azért tudom értékelni, hogy itt nem párás a levegő. Ott tényleg gyilkos a meleg. Tegnap Ethan és Nicolas 30. szülinapi buliján voltunk. Jó volt, csak én nagyon álmos letten a végére, mert még mindig kicsit a keleti parti időzónában vagyok. Ma is hivatalosak vagyunk vacsorára az egyik posztdokhoz, Oliverék is jönnek. Egy kicsit sok az evés-ivás mostanában...

Saláta

Most olyan mindenfélét írok csak. Például, hogy elkészült az első Wikipedia szócikkem. Íme. Lehet kritizálni -- de nem kell.
Aztán érdekeset hallottam a rádióban. Van egy alapítvány, ami hajat és szőrt gyűjt, de tonnás mennyiségben. Pl. fodrászatok adományozzák neki. És tudjátok, hogy mire használják a hajat? Beleteszik nylonharisnyába, többszáz méter hosszan, és ezzel tisztítják meg az óceánt az olajfoltoktól. Floridában viszik, mint a cukrot. Ha-ha. De tényleg, a haj nagyon jó erre a célra valamiért.
Hétvégén futottam egy órát Nina-val. Mondanám, hogy meg se kottyant, ami igaz, de másnapra azért lett izomlázam. Meg voltem Berkeley-ben kirándulni, szombaton meg bort is kóstoltunk. Ramaty az idő, tegnap is zuhogott, ma nem, de hideg van továbbra is.
Hamarosan elkészül életem első pályázata, amiért elvileg $250 000-et kapok! Nem is rossz! Sőt... Izgalmas, meg persze furcsa is, hogy írok egy pár oldalt, és valaki elhiszi, hogy meg is fogom csinálni, amit leírtam, és még fizet is ennyit... Na jó, ez a valaki az intézet. Szerencsére az isteni Klippenstein ma pont itt volt (jaj, tudom, senki sem érti, hogy miről beszélek, de mindegy, nem azért írom), és sikerült vele megbeszélnem pár dolgot ezzel kapcsolatban. A legjobb az volt, hogy ugyanaz a véleményünk a kutatásról úgy általában.
Egyébként minket is utolért a gazdasági válság, pl. átmenetileg jegelték a posztdokok felvételét. Mázli, hogy én már aláírtam a szerződést, mert úgy tűnik, hogy a válság mindenre kihat.

Chicago már megint

Megint megjártam a keleti partot. Nem szeretem ezt a két óra eltérést, de legalább az időjárás jobb volt ott, mint itt. Ez nem fordul elő gyakran azért. Itt még mindig eseget, sőt néha ömlik.
A konferencia nagyon izgalmas volt. Halálos összecsapások voltak definíciók kérdésében. De hát fizkémesek vagyunk, mit is várnátok... Persze azért nem valamiféle filozófiai vita ez (bár néha nem sokban különbözött tőle), hanem tényleg jó lenne már eldönteni, hogy mit is értünk Roaming Radicals (bolygó gyökök?) alatt. Egy külső szemlélőnek persze elképesztő lehet, hogy mit lehet ezen vitatkozni, sőt, szinte veszekedni ennyit, de bevallom, hogy én is teljesen felhúztam magam a vita közben (persze mondani nem mondtam semmit, ahhoz még nem vagyok elég bátor). A konferencia végére nagyon elfáradtam, és szerdán még volt egy megbeszélés is délelőtt.
Most péntek van, és végre kipihentem magam. És végre van egy kis pihenés, megyünk a Yosemite-be, ahol felavatom az új bakancsomat.

Mennyei nyúlebéd

Végre, három év után sikerült nyulat enni Húsvétkor. Ráadásul isteni lett, bár azért majdnem felrobbantam ma reggel, amikor 11-kor átmentem Jens-hez és még szinte csak belekezdett, ráadásul mellé csinálta a krumpligombócokat is. Szóval a konyha csatatérré vált elég hamar, fizikai és elvi síkon is, de minden jó, ha jó a vége... Persze csak azért voltam ideges, mert fél egyre jöttek a vendégek, Nina és Oliverék. A nyúlrecept hasonló volt a múltkori csirkéhez, majd belinkelem. Előételnek tekercselt pulykamell volt, szilvával és egyéb finomságokkal töltve, mellé spárga. Desszertet Nina készített.
Ezen a hétvégén ismét inkább csak pihentünk, főleg, hogy ismét zuhog az eső teljes erőből. Nem nagyon akar kitavaszodni rendesen.
Talán érdekes sztori, hogy tegnap nem akartak eladni nekünk a Safeway-ben egy üveg bort, mert Jens fizetett, de lejárt a jogsija. Az, hogy ez nem jelenti azt, hogy ő megsemmisült (azaz a születési év és a fotó attól még az, ami), nem érdekelte a pénztárost, és az ideiglenes papírigazolványt sem fogadta el. Ráadásul nekem sem volt hajlandó eladni a bort, mert az bűnpártolásnak számítana. Az egyetlen megoldás az volt, hogy visszamentem, levettem egy ugyanolyan bort a polcról (de nem ugyanazt, mert azt a nő elrakta a pult alá a pénztárnál), majd egy másik pénztárosnál kifizettem. A logikát értem, mert ne játsszon össze a pénztáros kiskorú italozókkal, csakhogy Jens majdnem 35 éves... Nevetséges.
Adam térdét csütörtökön műtötték, tegnap volt a születésnapja, Vittünk neki egy kis tortát, meg kicsit szórakoztattuk. 6 hétig nem mehet dolgozni, és ebből legalább kettőt az ágyban kell töltenie...

Sífutás 1

Ma volt a bemelegítõnap. Másfél órát mentünk a Mariposa Grove-on. Egész jól ment, lefelé is, de holnap sokkal nehezebb lesz a hátizsákokkal. Egész sok a hó, pl. a Half Dome is havas, de a völgyben azért csak foltokban van hó.
Az útitársaim nagyon viccesek. Négy osztrák, egy német és egy svájci. Jens sajnos nem jött, bánhatja.
Most csak ennyi ismét (statisztikajavítandó), legközelebb talán kedden, mert a hegyen azért nem lesz internet.

601.

Az előző volt a 600. bejegyzésem. És holnap lesz három éve, hogy megérkeztem. Három év! Ez évente átlag 200 bejegyzés, ami nem is olyan rossz, persze mostanában romlott le az átlag.
Ez a hét olyan lassan telik, és valahogy nem megy a munka. Össze-vissza kapkodok, meg kéne nyugodni. Ebben lehet, hogy segít, hogy a hétvégét a Yosemite-ben fogom tölteni, mégpedig nem is akárhogyan, hanem sífutva. Már nagyon várom.
Ma volt Daniel (a diákunk) búcsúebédje. Sajnálom, hogy elmegy, de persze jó ez így, mert neki mindenképp doktoriznia kell, nagyon okos srác. Meg itt van Oliver, és hamarosan lesz egy új lány is, és ezen kívül még két embert akarnak posztdoknak, és ugye lesz még egy állandó is na meg én is. Egészen feldagadunk. Idén elkezdtünk hetente csoportmegbeszélést tartani, amit eddig hiányoltam. Nagyon jók szoktak lenni.
Hogy egy kis unalmas témát is bedobjak, még mindig esik az eső, kezdem unni. Hiányzik a napsütés és a meleg. Jó, gondolom nektek is, sőt, gondolom jobban.
Olvasok egy érdekes könyvet, Sebastiantól kaptam kölcsön, az a címe, hogy Your inner fish. Nagyon érdekesen és szépen tárgyalja az evolúciót. Kezdek másképp nézni a földigilisztákra.
Most csak ennyi, fáradt vagyok...

Oliver

Hétfőtől új csoporttársunk van, Oliver, Karlsruhe-ből. Nagyon örülök neki, izgalmas mindig nagyon, ha egy új ember érkezik. Ráadásul egy szobába rakták velem, így ismét nem vagyok egyedül, ami jó, főleg, hogy a srác nagyon okosnak tűnik, ami igencsak kellemessé teszi a szobamegosztást. Már ismertem korábbról is persze, konferenciákon találkoztunk. Vasárnap át is hívtak magukhoz, van egy egyéves kislánya. (Mellékszál, hogy Lennek is most született unokája, Haifeng felesége meg 8 hónapos terhes, úgyhogy a csoport összes férfitagja -- azaz mindenki rajtam kívül -- gyerekekről beszél néha, kivéve én, kicsit hülyén szoktam magam érezni.)
Múlt pénteken voltam Ninaval meg pár más emberrel Berkeley-ben egy koncerten, az orosz nemzeti zenekar játszott. Csajkovszkij D-dúr hegedűverseny és Sosztakovics 9. szimfónia volt a két fő szám. Nekem mind a kettő nagyon tetszett, a többieknek nem tetszett a Sosztakovics. Mint ahogy Sztálinnak sem, mert nem éppen győzedelmi induló -- pedig az volt a rendelés. Jó, hogy nem csukták le miatta...
Biciklizésre is jutott idő, igaz, csak szombaton, mert vasárnap óta ismét elég rendesen esik. A jóga viszont egyre jobban megy, szerintem hajlékonyabb lettem egy kicsit, mint voltam.
Az állással az van, hogy Argonne-ból kaptam ajánlatot, és úgy tűnik, hogy a másik ügy is sínen.

3D

Hát igen, a múltkoriból kimaradt a poén... Szóval Juciéknál leparkoltam szépen rendesen a kocsimat a garázs elé (nem, mintha nem lett volna akárhol máshol is hely...). Kosármeccsre menet betereltük a két gyereket a kocsiba, mindenki más is elhelyezkedett, övek be, még egy kis innivaló valakinek, meg persze indult is a Ho-ho-ho-horgász, garázsajtó fel, majd... csatt... Az volt a legdurvább, hogy nekem gőzöm sem volt, hogy mi lehet ez... Mert hát persze, hogy az én autóm, amit szépen odaparkoltam... Ehhez is két nő kell valószínűleg. De szerencsére egyik autónak sem lett baja, mert lassan történt minden.

Látom, hogy otthon tombol a tél. Csak halkan merem ezért megjegyezni, hogy itt meg olyan, mintha már majdnem nyár lenne, de lagalábbis tavasz. Süt a nap és kezd egyre melegebb lenni...

Tegnap elmentünk San Jose-be, mert Jens eladta a régi kameráját. Ha már ott voltunk, elmentünk a Tech múzeumba, ami kicsit Csodák palotája szerű (bár ott még sose voltam). Az egyik érdekes, hogy beszkennelték a fejünket 3D-ben, de elég rossz lett szerintem. Ugyan nincs kicsi orrom, de azért ez túlzás:

Volt egy infrakamera, azon meg az derült ki, hogy tiszta hideg az arcom mondjuk a Jens-éhez képest.

Ami nagyon tetszett viszont, az egy fantasztikus ötlet. A világon sokmillió (vagy inkább sokszázmillió) embernek kellene szemüveg, de a legtöbben nem engedhetik meg maguknak, arról nem is beszélve, hogy nincsen elég optikus sem... Ez persze nem csak azért baj, mert nam látnak jól, hanem mert emiatt nem tudnak megtanulni olvasni sem, és hatávnyozottan hátrányos helyzetűek lesznek. Egy fickó kitalálta, hogy nagyon egyszerű: csináljanak olyan szemüveget, aminek a lencséje egy kis átlátszó műanyag tasak, amit fel lehet vízzel tölteni. Mindenki annyi vizet tesz bele, amennyitől jól fog látni, és ezt bármikor egy kis fecskendő segítségével lehet módosítani. Nem kell se orvos, se optikus, se semmi. Szerintem zseniális.

Este még voltunk egy olasz kávézóban, aztán meg átmentünk Haywardba egy pubba, ahol Adam, Emily, Nicolas és Guilhem társaságában jót söröztünk és rajzoltunk -- az asztalokra rakott terítőre lehetett zsírkrétával. Guilhemet meggyőztem, hogy jöjjön el velem majd az aktrajzolásra. Ő is rajzol egyébként. A rossz hír meg az, hogy Adam térdét meg kell műteni, mert kiderült, hogy mégiscsak elszakadt az ínszalagja focizás közben. Nem boldog.

A cikket egyébként múlt héten befejeztük. Hihetetlen. Azóta az előadásomat gyártom.

Sok eső

Már megint nem írtam elég régóta. Mentségemre legyen mondva, hogy sok a a dolgom. Először is, a nagy hír: február 8-án lesz az interjúm az intézetben. Lehet drukkolni. Mondjuk azért nem vagyok benne mindig biztos, hogy ez egy jó döntés, és hogy tényleg ezt akarom-e, de attól még nem baj, ha az előadás és a többi jól sikerül.

Már több, mint egy hete csak esik az eső, kivéve szombaton, amikor szép napos volt. Ma csak kicsit, de múlt héten ömlött és vihar is volt. Itt mondjuk nem volt annyira vészes, de délebbre voltak földcsuszamlások is, ott, ahol tavaly nyáron kiégett az erdő és ettől tönkrement a talaj... Dupla öröm.

Szombaton voltam biciklizni, nagyon jó volt megint, de azért van mit behoznom ahhoz, hogy a tavalyi formába lendüljek. Délután átmentem Juciékhoz. Útközben talán életem legszebb szivárványát láttam. Dupla volt, és az belső hihetetlenül fényes. Sajnos nem sokáig bámulhattam, mert közben a pocsolyákra kellett koncentrálni az autópályán. Igazából nincs sok szégyelni valónk az utakkal, itt csak azért jobbak, mert sose esik az eső. Most kiderült.

A vasárnap megint kicsit szomorkás volt. Viszont csináltam finom rakott krumplit. Egész jó volt olasz csípős grillezni való kolbásszal. Erről jut eszembe, hogy mióta Svájcban Nelliéknél gesztenyepürét ettem, azt keresem, hogy itt lehet-e kapni. Eddig azt derítettem ki, hogy errefelé konzervben árulják, pl. van az amazonon is, csak több a szállítási költség, mint maga a püré. Majd próbálkozom valami európai bolttal.

Ma a New York Times-ban azt olvastam, hogy John Travolta a magángépével visz élelmiszert Haitire. Ez szép. Csak az a baj, hogy nem csak étel, hanem szcientológus gyógyítók is mennek vele, akik érintéssel gyógyítanak... Már pl. meggyógyítottak egy embert, akinek egyébként amputálni kellett volna a lábát. Mindig elszomorodom, hogy John Travolta szcientológus, ki gondolta volna anno, amikor a Grease-ben olyan jól énekelt. Most néztük meg a Valkyrie-t dvd-n, Tom Cruise-zal, aki szintén szcientológus. Tiltakoztak is ellene a németek, hogy ő legyen a főszereplő. A film nézhető, de nagyon felejthető.

A review cikkel már majdnem készen vagyunk. Mindenestül 160 oldal és több, mint 460 hivatkozás van benne. Olyan, mintha Craiggel írtam volna egy közös doktorit. Ravival már kevésbé, mert ő nem vett túlságosan részt a dologban. De nem szólok semmit, mert én lettem az első szerző. Hurrá!

Eső

Múlt hét pénteken ismét voltunk síelni, most "csak" Heavenly-ben. Nagyon jó idő volt, sütött a nap. Szombaton Julie-nál volt szülinapi parti, ahol sertésbordával tömtük magunkat. Mindezt azután, hogy cigánypecsenyét csináltam ebédre. Egész hétvégén pötyörgött az eső, de vasárnap délután kisütött egy órácskára. Akkor elmentünk biciklizni! Végre. Már nagyon vágytam egy kis mozgásra. Mondjuk a végén jól eláztunk, de szerencsére nem volt túl hideg kint. Ma viszont rettenetes vihar volt, szinte egész nap ömlött az eső. A jó benne az, hogy mindebből a hegyekben hó lesz. Mostanában az egyik kedvenc weboldalam egyébként a weather.com, ahol nem csak az elmúlt pár óra radartérképe látható, hanem a jövőt is mutatja, ami nagyon klassz szerintem.

Let it snow, let it snow, let it snow!

Képzeljétek el, tegnap éjjel csoda történt: havazott Livermore-ban! Sok helyen volt még hó a környéken, minden híradó vigyorgó gyerekeket mutogat, meg döbbent felnőtteket, akik kesztyűviselésre kényszerülnek. Persze délre mind elolvadt, de így is szép volt. Ma éjjelre is rekord hideget jósolnak.

Szombaton este megnéztük a karácsonyi felvonulást, ott volt a Mikulás is, és volt ünnepélyes lámpagyújtás is a város karácsonyfáján. Utána elmentünk Oaklandba Jens-szel, Adammel és Emily-vel egy belga sörözőbe (Emily a laborban dolgozik, Adam pedig próbál neki udvarolni...).

Vasárnap lánynapot tarottunk, San Francisco-ban flangáltunk Julie-val és Jessica-val. Egy igazán elegáns olasz étteremben ettünk, még pezsgőt is rendeltünk, aztán meg kirakatokat bámultunk, és kicsit vásárolgattunk. Hazafelé a BART-on leszólított egy pasas, és azt mondta, hogy: "You have a beautiful facial structure". Aztán eltűnt.

Ma meg volt egy kis "flash"-em (ahogy öcsém mondaná). Volt egy szuper előadás, ami úgy kezdődött, hogy a Föld meg a Világegyetem ennyi és ennyi idős, az emberi faj meg csak 200 000 éve van itt, ami 8000 generációt jelent, amiből pedig 7600 barlangban lakott... Ebbe még sose gondoltam bele. Az előadás arról szólt, hogy a 450 ppm-es CO2 szint eléréséhez 2100-ban az energiaszektornak milyen stratégiát kell folytatnia, és ez hogyan érinti az autóipart, illetve milyen technológiák lesznek fontosak. Az előadás utáni ebéden jól megszorongatta a társaság (posztdokok) az előadót (aki nagyon jókat válaszolt egyébként). A beszélgetés közepétől kezdve teljesen asimovi érzésem lett: majd egyszer lesz egy könyv, amiben a 8000. generációról fognak írni, akik még nagyon kezdetlegesek voltak mondjuk a 8500-dikhoz képest (mert egészen a 8400-dikig szénalapú volt az energia) stb. És abban lesz egy jelenet, amikor a 8000. generáció megbeszéli a dolgokat, és az pont olyan lesz, mint a mi ebédünk...

Jóga

Tegnap elmentem jógázni. Most voltam előszőr életemben, de azt hiszem, hogy fogok járni rendesen, mert hiába a sok sport, teljesen merev vagyok. Persze azért is, mert mindig lusta vagyok nyújtani... Ez nem is "igazi" jóga volt szerintem, alig volt valami hókuszpókusz meg pózók mindenféle névvel; én inkább egyórás nyújtótornának hívnám. Egyelőre még nem én vagyok a képen, de igyekszem...

Hétfőn egy újabb interjúalanyt kellett ebédelni vinnem Johnnal. Egész sok ingyenebédet kapok mostanában. Ezen kívül csak hideg van, de kezdünk hozzászokni.

A kamatoktól a töltött paprikáig

Csak úgy most hirtelen eszembe jutott, hogy siralmasak a kamatok mostanában. Gondolom otthon is. Ha lekötöm a pénzem, pont ugyanannyit fizet, mintha egy jobbféle, egyáltalán nem lekötött helyre teszem, egész pontosan 1.3% kamatot... Fél éve még majdnem 3%-ra kötöttem le, két éve pedig majdnem 5%-ra...

Szombaton délután bementünk SF-ba a Castro negyedbe. Ez a homoszexuális negyed, és valamiért mindig kimaradt a városlátogatásainkból. Igazából csak egy utca, végig szivárványos zászlókkal kirakva, menő kávézókkal, drága lakberendezési boltokkal, elegáns ruhaboltokkal, és persze azért szexbolt is van. Amit talán otthonról nézve furcsa lehet: az utcában van egy mozi, ahol éppen délutáni matinéra álltak sorba gyerekek, egészen pontosan a Mary Poppins együtténeklős előadására. De ez itt teljesen normális, ezért is szeretem ezt a várost.

Aztán átmentünk a Heights Streetre, a kedvenc sörözőnkbe (mondjuk most voltunk másodszorra, de nagyon szeretem azt a helyet), az a neve, hogy Magnolia. Este meg felvettünk Ethant és Jent a reptérről, most jöttek vissza a Fülöp-szigetekről és Hawaii-ról (eredetileg Peruba akartak menni, de Jennek hirtelen haza kellett mennie, ezért ez lett).

Hétközben rendet raktam a lakásban, illetve még nem vagyok kész teljesen. De pl. kitakarítottam a hűtőt.

Bent írom a cikket, bár most visszakaptam az előző cikkem bírálatát, és arra kellett válaszolnom. De elfogadták, és csupa jó kérdést tettek fel, szóval szuper.

Tegnap voltunk biciklizni. Már enyhül az idő, de cserébe a Nap is korábban megy le -- sajnos. Ma főztem töltött paprikát, teljesen olyan lett, mint az otthoni!