Őrült tudósok

Ma reggel a LLNL-ben voltunk. Megnéztük a szennyeződés terjedés (pl. Csernobil, vulkánkitörés) csoportot, ahol ilyeneket modelleznek, illetve ha balhé van, akkor azonnal ki tudják számolni, hogy honnan kell kitelepíteni az embereket. Utána jött egy óriási tömegspektrométer, ahol 1:10^15 arányban meg tudják adni az izotóparányt. Pl. ezzel a szerkezettel mutatták ki, hogy az ember egy bizonyos agysejttípusában a DNS-t alkotó atomok megmaradnak az emberi élet során (azaz ezekre nem igaz, hogy "7 évente lecserélődik az emberi test"). De aztán jött az igazi nagy durranás. Megnéztük a Nemzeti Gyulladási Létesítményt (National Ignition Facility). Akit érdekelnek a részletek, az olvasgassa a weboldalt, de a lényeg, hogy egy 3 focipálya méretű épület 192 infralézerét (a lézernyaláb kb. fél méter átmérőjű) UV fénnyé konvertálás után egy kb. fél mm-es céltárgyra lövik, amiben létrejön a fúzió. Mindenki padlót fogott, pedig már láttunk egy-két dolgot életünkben (én ugye pl. egy szinkrotront épp előző nap).
Délután összeszedtem a cuccokat, ami Berkeley-be kell, aztán hazajöttem és aludtam egy kicsit. Éjfélkor már a Cyclotron Streeten kocsikáztam, és hamarosan meg is érkeztem a szinkrotronba. Craig is fél egyre ott volt, egykor el is kezdtünk mérni vele és Adammel (ausztrál fiú, ő is vörös). Kicsit nyűglődtem, de alapvetően nagyon érdekes volt, csak hajnali ötkör leállt a fény nálunk, mert a szomszédaink belevegőztették az ő részüket és a bizotonsági szelepek bazárultak. De aztán hatra megcsinálták. Ravi és Giovanni 7-re jöttek, én 9 után indultam haza, aludtam, utána elmentem Feriért a BART-hoz, utána ettünk, most meg most van, és most abba is hagyom, mert még akkor tudok egy órácskát aludni.
A kép reggel 9-kor készült.

300-as mező

Tegnap elegyeket csináltam, ma várom, hogy mi lesz a kísérletekkel. Jó volt a laborban lenni, bár Ravi megjegyezte, hogy be kéne engem tenni egy óvodába. Hát nem tudom, kicsit igaza van, de legalább én tényleg élvezem a laborban a mindenféle kis cuccokat. Azt viszont nem értem, hogy Ravi és Len minek húz mindenhez gumikesztyűt! Ravinak szét kellett szedni egy mágnesszelepet, és ezt is kesztyűben. Ráadásul nem is tud rendesen fogni. Szerintem nem hal bele az ember, ha olajos lesz a keze.
Este Jens kitalálta, hogy menjünk el a helyi atombomba-ellenes gyűlésre, amit egyébként az unitárius templomban tartottak. Kicsit aggódtam, hogy ez majd valami nagy aktivista gyűlés lesz, még talán énekelni is fogunk... Na jó, persze nem ez volt. Kb. 20-an voltunk, 4-5 ember tartott 5-6 perces előadást. Tavaly októbertől indult a Reliable Replacement Warhead (RRW) program, aminek keretében le akarják cserélni a jelenlegi arzenált egy megbízhatóbbra. Persze ehhez új gyárakat, kutatólaborokat kell építeni. 5 évente fognak kifejleszteni a tervek szerint egy új bombát, amiből az elsőt itt, Livermore-ban. Utána évi 125(!) bomba gyártása a cél. Az a szöveg, hogy a régi bombák nem biztonságosak, de van olyan tanulmány, ami szerint de. Szóval ez a szervezet azt mondja, hogy a csere csak egy jó kis ürügy arra, hogy új bombákat gyártsanak. Közben mindenfelé utaztatnák a plutóniumot, ami szintén nem túl biztonságos (először Los Alamosba, utána az új gyárba). A másik, amit megtudtam, hogy Livermore-tól 15 mérföldre fekszik a 300-as mező, ahol jelenleg is kísérleti robbantásokat folytatnak. Persze nem igazi atombombát robbantanak, hidrodinamikai kísérleteket végeznek. Ez azt jelenti, hogy vak atombombákat robbantanak fel, ami attól vak, hogy hasadóanyag helyett olyan anyagot tesznek bele, ami fizikai tulajdonságait (sűrűség stb) tekintve hasonló. Na, mi az ami mondjuk a hasadó uránhoz (U235) nagyon hasonló? Hát az U238. Szóval -- a csoport állítása szerint -- ezen a mezőn jelentős az uránszennyezés, meg az egyéb, plutónimum stb. Persze nyilván ez egy helyi dolog, nem jön ide Livermore-ba, de akkor is. Szóval ez volt, amit ott mondtak, az egyik oldal. Itt a 300-as mező weboldala (szóval itt semmi titkos nincs ilyen értelemben), még nem volt idő megnézni.
Egyébként első blikkre egyáltalán nem tűntek hülyének vagy elvakultnak az aktivisták, teljesen normális voltak, nem valami hippik. Meg ami tetszett, hogy nem voltak agresszívek, nem akartak minket is beszertvezni vagy ilyenek.