Karalábé

Ma töltött karalábét csináltam ebédre, főzés közben született ez a kép. Jól sikerült egyébként, mármint az étel. Szeretem az olyan recepteket, amik igazából nem is receptek, csak van egy alapötlet (töltsük meg a karalábét), van egy helyzet (mi van a hűtőben), és kész is. Ezek mindig gyorsak és finomak, és ráadásul még kreatívnak is érzem magam utána.
Reggel nagyon korán keltünk (persze csak magamhoz képest, de nekem a fél hét az hajnal), hogy megnézzük a német-argentínt. Jól lesöpörték a copfosokat, szinte már sajnáltam őket. Maradona meg egészen úgy néz ki, mint egy drogbáró, mellesleg feltehetően az is. :)
Délután elmentünk megint az éves vásárra Pleasantonba. Simogattunk kiskecskéket, pöttyös őzet (alias Bambi, 2 hetes volt!!!), kengurut, néztünk malacfutóversenyt, furcsa embereket, és az összes egyebet, amit tavaly is. Minden geilség, műbalhé és kultúramentesség ellenére jó volt az egész.
Bent kezd kicsit kevésbé stresszes lenni a munka, rájöttem, hogy már bőven többet csináltam, mint ami ráfér egy poszterre. Ezen kívül két cikkünket is elfogadták. Idén egész sok cikkem lesz.
A jóga továbbra is szuper, tudom, ezt mindig írom, de sokszor szinte meglepődöm magamon, hogy miket tudok már. Pl. pénteken le tudtam tenni a tenyeremet a földre nyújtott lábbal állás közben. És valahogy a fájdalmat is sokkal jobban tudom kontrollálni, valahogy ki tudom kapcsolni az egészet.
Na és akkor most jöjjön egy pár érdekesség. Miközben arra kerestem rá, hogy egy Bohr az pontosan hány Angström, ezekre bukkantam rá:
1. Nem elég, hogy Niels Bohr és a fia is kapott Nobel-díjat, az idősebb Bohrnak volt egy híres matematikus testvére is, Harald. De ez is smafu, mert ez a matematikus testvér ráadásul az ezüstérmes dán olimpiai focicsapat egyik ékessége is volt. Ez milyen?
2. A programokban fellelhető különböző típusú hibákat híres tudósokról nevezik el (ezt tudta valaki?). Pl. a Borhbug az olyan, ami csak bizonyos bemeneti paramétereknél jön elő, a Heisenbug pedig olyan, hogy cak futáskor jön elő, hibakeresési módban nem. A legviccesebb (de talán a legőrjítőbb) a Schrödinbug, ami egészen addig nem jelentkezik, amíg valaki belenéz a kódba, és rájön, hogy lehetetlenség, hogy ez a program valaha is futott (Schrödinger macskája analógiájára). És valóban, a program megszűnik futni, egészen a hiba kederítéséig (ami ráadásul általában annyira összetett, hogy meg sem találják, csak valahogy kijavítják).
Ha valaki pedig az olajfoltot szeretné követni, annak ezt a New York Times oldalt ajánlom.

Utolsó rúgások

Íme az önarcképem. Szerintem felismerhető vagyok rajta. Augusztusban kirakják a képeinket a pleasantoni könyvtárban. Az első kiállításom. Ha-ha. Talán az utolsó is. Ezzel egyébként végetért a rajzóra, de megpróbálunk egy másikat találni Ruth-tal. A németórának is vége egy időre, illetve még lesz egy, csak akkor én nem leszek itt.

Tegnap nagy hajtás volt bent, de mindent sikerült megcsinálnom, még az első kísérletek is megvoltak -- persze mikor máskor, mint az elindulás előtti utolsó lehetséges napon... Egyelőre nem láttuk azt, amit látni akarunk, de vannak ötleteim. Johan majd kipróbálja őket, amíg nem vagyok itt. A poszterem is elkészült, egész jó lett azt hiszem. Még az előadás hátra van, meg össze is kell pakolnom, mosnom, vásárolni, ilyenek, meg még jó lenne legalább egyet biciklizni elindulás előtt. Most indulok is be valami hasznosat csinálni.

 

Perspektíva

Mostanában a laborban vagyok, próbáljuk beállítani a mérést. Már jó lenne, ha sikerülne, van egy ötletem, amit ki szeretnék próbálni, és Craig is lelkes azt hiszem. Egyelőre viszont nem találok egy tükröt. Ez a magas tudomány... Fiók be, fiók ki, pont mikor otthon nem találok valamit, és a rendetlenség is hasonló (ami persze sose rendetlenség..., ezt meg nem is én csináltam).

Ravi tegnap előtt jött meg az állásinterjújáról (júja - vicces így leírva), nagyon jól ment neki. Elég jól el tudja magát adni, nem is aggódtam miatta. Mostanában egy kicsit csalódott vagyok azt hiszem, de biztosan csak én vagyok még mindig a szupernaív. Azt gondolná az ember, hogy legalább a tudományban nem kell minden hájjal megkentnek lenni. Dehogyisnem. Csakhogy én nem vagyok az. Minden a pénzről, a hatalomról és a kapcsolatokról szól. Ravi ebben szuper, szó se róla.

A német jó volt, rajzon meg a "perspektívát vettük". Két naranccsal egy jó hosszú asztalon. 

Ja, és tegnap két éve, hogy megérkeztem! El sem hiszem.

Végül pedig egy érdekes cikk.

Oklahoma

Németen ismét volt egy kultúrális poén. A melléknevek ragozását gyakoroltuk, és hozzá járt a szokásos táblázat. Amiről mindenki azt magyarázza, hogy milyen könnyű, mert majdnem minden en-re végződik, ami meg nem, az logikus. Ezeket a nem en-re végződőket szokás bekarikázni. Szóval a tanár magyaráz, és közben mindig mondja, hogy Oklahoma. Oklahoma. Egy idő után felhúztam magam, hogy mi a fenét beszél már itt, a ragozást értem, de hogy jön ide Oklahoma! Megkérdeztem, mire a homlokára csapott és elkezdett nevetni. "Hát persze, te ezt nem értheted!", majd a hátunk mögötti USA térképre mutatott. Oklahoma pont olyan alakú ugyanis mint a bekarikázott terület a ragozási táblázatban. Olyan, mint egy húsbárd. Szóval Oklahoma amerikaiul egy geometriai alakzat neve, illetve húsbárd virágnyelven.

Bent a laborban szorgoskodom az utóbbi napokban. Johan hazament 3 hétre, úgyhogy én folytatom addig a kísérleteit. Kedden beállítottuk a lézereket meg a tükröket, gyönyörű jelünk volt. Tegnapra viszont minden eltűnt, szedhetjük szét a cuccot... Mert a tükröket nem lehet beállítani egy idő után, csak ha szétszedjük az egészet... Ezen kívül van egy misztikus zaj, szép szabályos, kb. 500 Hz-en, amitől nem tudunk megszabadulni és nem is tudjuk, hogy honnan jön. Nagyon trükkös.

Rajzon tegnap negatív tereket kellett rajzolni, mégpedig egy szék körül. A végén egy szék lesz belőle! Meglepő módon. (A támla kicsit túl rövid lett.)

Ez meg a házi volt erre az órára:

Érdekes, kezdem érteni, hogy mit jelent az, hogy azt kell lerajzolni, amit látok. Olyan, mintha eddig tök vak lettem volna rajzoláskor. 

Süti

Nem vagyok jobban, ma egész nap tüsszögtem. Utálok tüsszenteni, udvariasan nem lehet, mert akkor felnyomódik az ember fejébe a sok baci, hangosan meg... De azért nem adok hozzá extra hangot, mint egyesek... :)

A süti szuperül sikerült, így leírom a receptet.

A sütőt melegítsétek 180 fokra és tegyetek be egy sütőlapra 1 pohár (2.5 dl) megpucolt diót 5 percre. A dió kiszárad, roppanósabb lesz. Keverjetek ki 10 dkg olvasztott vajat  egy pohár cukorral. Adjatok hozzá 1 egész tojást, verjétek 1 percig. Utána nagyon lassan adjatok hozzá 1 pohár langyos narancslevet (különben a vaj kicsapódik, bár nem lesz tőle semmi nagy baj szerintem, nekem kicsapódott). Adjatok hozzá 3 pohár lisztet, 1 csapott ek sütőport, 1/2 tk finomra reszelt szárított narancshéjat és 1/4 tk sót.  Vágjátok össze a diót kicsire, keverjétek bele a tésztába. Végül adjatok a tésztához tőzegáfonyát. Ha ez nincs, akkor valami savanyú gyümölcs, pl. ribizli jó. Csak ne áztassa el a tésztát nagyon. Tegyétek kivajazott tepsibe és 50-55 percig süssétek. A tészta elég sűrű, el kell simítani, magától inkább egy kupacban szeret lenni. Fogpiszkálóval lehet ellenőrizni, hogy belül is megsült-e. Hagyjátok kihűlni, mielőtt kiveszitek a tepsiből. 

Tegnap vettem rajztömböt meg rajztáblát. Már csak a házit kéne megcsinálni, azaz egy önarcképet. Tegnap inkább német leckét csináltam. Szerepelt benne a "geschwört den Geist der sechsziger Jahre" kifejezés. Nem rossz, nem?

Beteg vagyok, de magamra vethetek

Szombaton volt Valentin nap. Persze nem lettünk amerikaiak, úgyhogy csak módjával ünnepeltünk. Elbicikliztünk Pleasantonba, ahol egy spanyol étteremben ebédeltünk, majd vissza a biciklivel. Kiszámoltam: annak ellenére, hogy teleetünk magunkat, gyakorlatilag nulla kalóriás lett a kis kiruccanás (több, mint 30 km oda-vissza az út). Aztán elmentünk este a moziba egy kis limonádéra (Rózsaszín Párduc 2), nem is volt rossz. Viszon én meg teljesen hülye voltam, mert annak ellenére, hogy fáztam, nem vettem zoknit a lakásban, csak amikor már lilák lettek a körmeim. Ennek az az eredménye, hogy ma rettentő rosszul voltam egész nap, alig van valami erőm. Délutánra összeszedtem magam és elmentem Kaffeeklatsch-ra, reggel meg vásárolni, de ennyi. Na mindegy, majd elmúlik. 

Ebédre vicceset ettünk. Ún. spagetti tököt csináltam, amit ha az ember megpárol, akkor a bele szálasan jön ki belőle. Olyan, mintha spagetti lenne. Szóval ezt ettük paradicsomszósszal meg gombával. Nincs mellékíze, csak az állaga kicsit más, mint a tésztáé. Na jó, ez nem lesz a kedvenc kajám, de sokkal rosszabbra számítottam.

Most meg sütöttem egy cranberry sütit, ha finom, akkor leírom a receptet.

Lifted

A recepttel kapcsolatban: Ravi azt mondta, hogy a garam masala csak vörös húsokhoz megy. Csirkéhez örölt curry kell, halhoz fish (hal) masala. Azt hiszem, hogy mindenhez van egy masala-juk, a masala meg egyébkén fűszerkeveréket jelent. 

A másik, hogy az adag amit leírtam az 4 főre van. És a végeredmény erős lesz, leginkább a garam masala-tól, úgyhogy abból esetleg lehet elsőre csak 1 ek-al hozzáadni.

Hétfőn volt egy előadás, egész jó volt. A megemelt (?) lángokról beszélt egy dél-koreai professzor. Angolul lifted, szóval talán magyarul megemelt. Mindegy, annyi a lényeg, hogy ha van egy láng, pl. egy öngyújtó lángja, és elkezdjül növelni az elégetendő gáz sebességét, akkor egy adott sebességnél a láng elszakad a fúvókától, és további gázsebességnövelésre egyre feljebb emelkedik. Egy bizonyos sebesség (és távolság) után pedig kialszik. Ezzel elég sokféle dolgot lehet tanulmányozni, mert pl. a különböző gázok más sebességeknél szakadnak el. A legjobb az volt, hogy az előadónak volt egy megbuherált öngyújtója amit körbeadott, és azzal lehetett nézni a jelenséget (amit persze mindenki ismert ott, de akkor is jól néz ki). Ez egészen addig működött, amíg egy kő elméleti pasas le nem ejtette az öngyújtót, amiből erre kiesett a fúvóka!

Tegnap volt a Külföldiek Klubja megbeszélés. Ewa elmegy Washington államba, az új főnök Magnus lesz. Nekem is van egy kis tisztségem, én szervezem az új embereknek a "welcome lunch"-ot. 

Este meg németre mentem, ami egész jó volt, annak ellenére, hogy most tényleg sokan vagyunk. Érdekes volt, a tanárnő még arra is rábírt minket (15-84 éves korig), hogy énekeljünk (először egy kicsit idióta számot, utána meg egy Marlene Dietrich számot). A 84 éves nő írt házifeladatot, a 15 éves srácról meg kiderült, hogy trombitál, az egyik idősebb pasas meg házifeladatként egy tök részletes leírást adott a tangóharmónikák fajtáiról (a pasas kicsit őrült egyébként), szóval volt minden. Nem tudom, hogy mennyi németet tanulok az órákon, de mindenesetre jól szórakozom.

Scharffen Berger

Tegnap volt az első németóra idén. Nagyon vicces volt. 15-en voltunk, sokan csatlakoztak a cikk hatására. Mindenki nagyon érdekes. Van pl. egy 80 év feletti nő, jól beszél, eredetileg német, de 12 éves korában kivándoroltak. Aztán van egy nő, aki Oroszországban született, de a mamája német és otthon németül beszéltek. Először Kanadába, majd ide jöttek. Aztán van egy öregúr, most róla nem jut eszembe semmi. Egy másik idősebb fazon, rövidgatyában, hosszú zokniban. Jött egy fiatalabb lány, a legfiatalabb egy 15 éves srác. Még két középkorú pasas is van, azok is jófejek. Az előző szemeszterben a tegeződés nem volt téma, de most, hogy egyes diákok idősebbek a tanárnőnél is, ezt azért meg kellett beszélni. Kedvencem, amikor németórán angolul tanulok. Mert hát nekem nem kell memorizálni a der Streber szót, viszont nem tudtam, hogy ez angolul overachiever.

Berkeley-t is utolérte a gazdasági válság: hamarosan elköltöztetik a Scharffen Berger csokigyárat egy olcsóbb államba. Most pedig mennem kell, fogtisztításra a fogorvoshoz.

Hét eleje

Nagyon hideg van, főleg estefelé. Viszont nem esik az eső. Ez nekünk pont jó, viszont kéne az eső a tározókba...

Ezen a héten eddig minden nap voltam a konditeremben. Ha más nincs ott, akkor német szövegeket hallgatok, amiket az internetről töltöttem le. Hasznosat a hasznossal... 

A számolásokkal majdnem készen vagyok, már csak egy részt kéne kibogoznom... Persze az is igaz, hogy már hetek óta csak mindig egy kis rész hiányzik... A hét második felében egyedül leszek bent a csoportból, mert a többiek elmennek Asilomarba konferenciára. Én idén nem megyek a határidő miatt, de annyira nem bánom, annak ellenére, hogy érdekes volt tavaly.

Tegnap egy áthelyezett manager volt szobájában szabadrablás volt könyvekből. Felpakoltam egy szép kis kupaccal, egész jók voltak, kinetika, égés, és még egy ismeretterjesztő könyvet is találtam a húrelméletről. 

Elkapartam a gesztenyém

Kicsit dühös vagyok. Kb. másfél hete vettem egy doboz gesztenyét. Ma megsütöttem őket, és mondjuk 50 szemből 5 volt ehető. A többi mind penészes volt vagy lett. A gesztenyét azonnal meg kell csinálni, mert különben megpenészedik?!?! Én azt gondolnám, hogy 1-2 hetet azért ki kéne bírnia. Nem tudja valaki? A pörkölt legalább jól sikerült. 

Délután elmentem a konditerembe megint (tegnap is voltam, de az nem számít, mert a buliban valaki sajnos a kezembe nyomott egy tányért süteménnyel...). Most sem volt túl sok időm, mert utána Kaffeeklatsch-ra mentem, de holnaptól legalább fél órát akarok edzeni (ma is volt annyi), de inkább többet, és leginkább minden nap... Majd tudósítok.

A kávézás jó volt, egy csomó új arc tűnt fel a cikk kapcsán (megjelentünk a helyi lapban, ha még nem linkeltem volna be). Sok itt élő német, osztrák, persze az órára nem fognak járni, de beszélgetni lehet velük vasárnaponként. 

Vers

Nem is mondtam, hogy a Hoover Damnél vettem egy kábeldarabot, 1935 és 2002 között ezen ment át az áram Los Angelesbe. Nem rossz. Ki mindenki használta ezt az áramot, gondoljátok csak el. Mondjuk váltóáram, úgyhogy az elektronok nem jutottak el George Clooney-ig, de akkor is.

Tudtátok, hogy örményül a Yaris azt jelenti, hogy "szerelmemnek"? Jó, gondolom, hogy nem. Mindenesetre Örményországban Toyota Yarisa csak lányoknak van, és a fiúk előszeretettel ajándékozzák nekik. 

Tegnap jött egy új fiú a csoportunkba, Johan, svéd. 8 hónapig lesz itt.

Este a német csoporttal volt ismét Kaffeeklatsch. Benne leszünk a helyi újságban, ma volt a fényképezkedés. Az egyik nő hozott mágneses szókészletet, és ezt a verset fabrikáltuk:

Ein Schiff fährt durch den Dschungel,

die Sonne sabbert wunderbaren Saft.

Das Antlitz der Mutter ist nicht dunkel,

weil sie im Mondlicht schläft.

Oasis koncert

El se hiszem, hogy már megint négy nap eltelt úgy, hogy nem volt időm írni. A hétfőre már szinte nem is emlékszem...

Kedden elmentünk este SF-ba páran a Goethe Intézetbe. Német egyetemi állásokról tartottak ismertetőt, utána meg volt egy kis fogadás -- halálra tömtük magunkat sajttal, mert persze rendes vacsorára nem volt időnk. Érdekes volt az egész, németek Kaliforniában, egy csomó egyetemről jöttek profok, Karlsruhe, München, Frankfurt stb. Utána ittunk egy sört, jó későn értünk haza.

Szerdán este Jens-szel Oasis koncerten voltunk Oaklandben. Nagyon tetszett a színpad, a fények és a vetítés, és a zene sem volt rossz. Csak kicsit a hangulat hiányzott. De a stadion jó és mindenki nagyon normális volt.

A mai hír, hogy végre fut a számolásom. Hurrá. Végülis nem volt annyira bonyolult beindítani, főleg így utólag. Most már azért hihetőbb, hogy megyek Bécsbe. Jött egy svéd srác hozzánk fél évre, Lundból. Ma volt az első napja, elámult a labortól. Azt hiszem, hogy fizikus, de egyelőre még nem tudtam vele beszélni sokat. 

Most meg még el kell olvasnom egy cikket, plusz csomagolok, mert holnap hajnalban indulunk Vegasba. 

Egy mozgalmas hétvége

Csütörtökön fantasztikusan jól éreztük magunkat. Jessica szülei meghívtak minket magukhoz Hálaadásra! Ez nem egy olyan dolog, ami gyakori az amerikaiak között szerintem. Ezt nem szemrehányásként értem, hanem inkább természetesnek: otthon sem hív meg az ember mindenféle "idegent" a családi karácsonyra. Szóval Tina, Ed, Kim, Jens és én voltunk jelen, persze Tim és Jessica, a szülők, az anyuka egyik testvére és két nagymama. Volt pulyka, finom és nem száraz, édeskrumpli, áfonyaszósz, borok, és még ki tudja mi. Jól teleettük magunkat. A nagymamák nagyon jó fejek voltak, az egyik még németül is próbált Jens-szel beszélgetni. A mamája német volt, azt hiszem. Vagy valami ilyesmi, egy idő után nehéz volt követni a családi láncolatot. Csak mert a férje meg olasz származású. Viszont a másik nagymama lakott Németországban, Heidelbergben, mert a férje ott volt katona. Na látjátok, tiszta kavar. Jessica papájáról kiderült, hogy a Pong első fejlesztője! Tudjátok, az a játék, amikor két pálcikával kell a labdát visszaütni. A kezdetektől az Atarinál dolgozott, és ott találták ki ezt a játékot. Sőt, elő is szedett egy fadobozos(!) Pongot. Ez volt a legelső modell. Hát gyerekek, ez tényleg a Szilikon-völgy! Ezen kívül még sok érdekes volt náluk, pl. egy régi borbélyszék, ami egy hidraulikus emelőkar hatására felemelkedik, és közben röfögő hangot ad ki. Egyébként meg egy híres börtönből származik, sok gazfickót borotváltak benne. Van egy csincsillájuk is, és 4-5 szalamandrájuk. A szalamandrák majdnem 30 évesek, ami elég hihetetlen. Az est fénypontja az volt, hogy este 10-re kiraktunk egy puzzle-t. Mindenki benne volt, nem is gondoltam volna, hogy ilyen jó móka puzzle-t csoportosan kirakni. 

Pénteken nem kellett volna, de bementem dolgozni -- jó, azért nem vagyok hős. Alig volt bent valaki. Ez volt a fekete péntek, a karácsonyi szezon első napja. Ezen a napon minden boltban leértékelés van, az emberek már hajnaltól sorban állnak. Biztos hallottátok, hogy a Walmart-ban rászakadt az ajtó egy alkalmazottra, aki meg is halt. Az emberek egyszerűen átcsörtettek rajta. Eszembe jutott egy gyerekkori élményem. Tünde barátnőmmel mindig elmentünk a nyomdászok ünnepére (János nap), mert az anyukája a Kossuth Nyomdánál dolgozott. Mindig volt visszamaradt készlet, amit ott elosztogattak. Illetve mi ketten kaptuk ezt a feladatot. Jól megtapasztalhattuk, hogy az emberek milyen mértékben "elállatiasodnak" (talán ez túl erős, talán nem), amint meghallják, hogy valahol valami ingyen van. Azt sem tudják, hogy mi (pl. egy könyv olyan nyelven, amin tuti nem tudnak), de már jönnek, és lökdösnek, és nyúlnak, és kétszer akarnak venni... Csak mert ingyen van. Elvesztik a fejüket. Pedig nem éhezőknek osztottunk ételt, mert persze azt megértem. Szóval el tudom képzelni, hogy itt mi mehetett.

Este Ninahoz mentünk vacsorázni, pár napra árjött Nanda Chicagoból. Nagyon jó kis este volt.

A szombat nem volt túl mozgalmas, picit futottunk, elmentünk vásárolni (találtam is jó ajándékokat). Este megnéztük a Papírsárkányokat, amit ajándékba kaptam. Nagyon tetszett, teljesen, szinte szó szerint a könyvet követi, ÉS nagyon jól. Pont így képzeltem el.

Ma csak 10 után kászálódtunk ki az ágyból, bár rájöttem, hogy nekem hetente egyszer szükségem van rá, hogy addig aludjak, ameddig csak lehet. Viszont aztán... Felbicikliztünk a Mount Diablora! A csúcs 1173 m, mi pedig olyan 240 méterről indultunk, azaz 933 métert mentünk fel. Ebben az a poén, hogy ekkora szintkülönbséget éppen hogy csak meg lehet tenni Magyarországon (1014-78=936). Vicces, nem? Hosszban 40 km volt egyébként (oda-vissza), szóval nem volt túl meredek. Hihetetlen, hogy gyakorlatilag fékezés nélkül fél órán át gurultunk lefelé... 

Ajjaj

Na hát, a múltkor a szerencséről írtam. Most meg azt hiszem, hogy elhagytam a jogsimat. Aaaaa, de hülye vagyok. Mondjuk nem nagy vész, csak akkor is. Persze még azért keresem...

Bent jól mennek a dolgok, ma egészen sokat haladtam, már majdnem készen van a file, amin dolgozom. Mondjuk jó hajtóerő, hogy ennek el kell készülnie határidőre, mert különben nem mehetek Ausztriába (na meg haza) jövő tavasszal.

Holnap viszont megyek éjszakázni Berkeley-be a szinkrotronba. Már várom. Mondjuk igaz, így meg nem fogok haladni annyira a másik dologgal, de ez megéri. 

Most nem írok többet, mert most jöttem németről és még nem vacsoráztam...

Halloween

Szerda. Szóval szerdán németen voltam. Nem voltunk túl sokan, de ez persze jó. Olyan érdekes, lassan kezd olyan érzésem lenni németórákon, hogy mi csak simán beszélgetünk. Persze azért elég gyakran rájövök, hogy németül, mert elég sok mindent nem tudok, de akkor is. Az egyik pasas nagyon vicces, óra után odajött hozzám, és megkérdezte, hogy honnan van a biciklilámpám meg ilyenek. Németül. 

Aztán csütörtökön megint volt tökfaragás (nyilván ez csak csütörTÖKön lehet...), csináltam egy jó kis halálfejes tököt. Páran csináltak képeket, majd felteszem őket, ha meglesznek. Ezen kívül csak nagyon fáradt voltam, túl sokat bámultam a képernyőt.

Pénteken kihasználtam, hogy sokáig aludhattam, és csak dél körül mentem be. Hétfőn viszont beküldjük a cikket!

Este megnéztük a Méhek titkos élete c. filmet, nekem nagyon tetszett. Dakota Fanning, a kedvenc színészgyerekem a főszereplő. Félelmetesen jól játszik, nem tudom, hogy hogyan csinálja. Olyan, mintha száz éves lenne, aki már mindent tud az életről. Utána beültünk sörözni kicsit.

Cikk

Valamiért teljesen stresszes vagyok az utóbbi napokban. Mondjuk sok dolog is történik, de azért nem olyan nagy dolgok. Az egyik, hogy majdnem teljesen kész a cikk, hurrá, és még Jimnek is tetszett. Csak a szerzőséggel kapcsolatos áttételes megbeszélések mindig elgyötörnek. Valamiért mindig én leszek a postás. De mindegy. Meg beküldtem az európai konferenciára is a kivonatot, majdnem biztosan megyek Bécsbe Húsvétkor. Meg remélhetőleg haza is...

Tegnap este a fondue étteremben ettünk, Louise születésnapja volt. Én még nem találtam ki, hogy mit akarok a születésnapomon csinálni, de szerintem nem éttermezést. Mondjuk szombatra esik, úgyhogy lehet, hogy csak pénteken csinálok valamit a sok emberrel, szombaton inkább valami pihentetőt akarok. Meglátjuk. Még arra is gondoltam, hogy fel kéne bicikliznem a Mount Diablora. Csak azért, hogy a 30. életévemet valami nagy teljesítménnyel kezdjem. 

Ma volt német, jó volt.

Tatort

Hát ez szuper! Az egyik "public" tv-adón most ment a Tatort, feliratosan. A némettanárnő küldött egy e-mailt, innen tudtam. Azán meg egy tudomanyos ismeretterjesztő, Edward Wilsonról, a hangyatudósról. Kiskorától kezdve nézegette a hangyákat, ő a világ legnagyobb hangyásza és a szociobiológia atyja. Ő vetette fel, hogy még az emberi viselkedésnek is lehetnek genetikai alapjai, ami miatt sokan támadták/támadják, mert ugye mi szeretjük azt hinni, hogy nem a gének miatt vagyunk olyanok, amilyenek.

Tegnap voltam fogorvosnál, mert úgy éreztem, hogy valami történt az egyik új tömésemmel, de azt mondta a doki, hogy semmi. Még meg is röntgenezte. Kíváncsi leszek a számlára...

Este próbáltam bevásárolni a jelmezbálra, de nem volt semmi értelmes jelmez vagy felszerelés a boltban. Mondjuk igazából csak egy jó parókát akartam, a többit mi csináljuk. Viszont vettem egy habverőt, $7-ért. Mondjuk nekem csak tojás- meg tejszínhabra kell, arra jó lesz.

Ez a hét

Egyáltalán nincs időm írni... Szóval Mike még kedden is itt volt, tartott egy előadást, aztán meg mindenkivel beszélgetett, többek között velem is. Szerintem a nap végére hulla fáradt lehetett, kb. annyira, mint én az interjúm után. Nagyon jó volt újra látni. Ma egyébként megjött a Chemistry World c. újság legújabb száma, és az egyik mellékletet kinyitottam, és Mike nagyméretű képe fogadott. Vicces. Ezt nevezi Sebastian eseménytorlódásnak.

Szerdán német, most csak négyen voltunk, de persze minél kevesebb, annál jobb. Vicces ez az óra, mert tényleg németül beszélünk egész idő alatt, sőt, már belépéstől is. Aztán most levelezgetünk is, persze azt is németül. Meg majd megyünk az egyik szombaton közösen reggelizni, és németül cseverészni (Kaffeeklatsch). Jófejek ezek az emberek.

Tegnap fizetésnap volt, ami mindig jó. Meg voltam optikusnál, és nem is romlott a szemem.

Valahogy kicsit stresszes vagyok mostanában, kezdenek felhalmozódni dolgok, főleg a munkával kapcsolatban. Nem is akartam most hétvégén semmit sem csinálni, de persze mindig van valami kihagyhatatlan. Szóval megyünk Yosemite-be. Mike is ott van egyébként, a végén még összefutunk... Holnap hajnalban indulunk, de ma este meg operába megyek. 

Meg így lassan végére is érek a huszas éveimnek mellesleg. Hm. Inkább nem is gondolok erre, de persze igen...

Bent meg mini "balhé" van, hoztak egy iszonyatosan értelmetlen szabályt, amiről lassan kiderül, hogy azok sem értik, akik hozták. Szuper. A vicc, hogy a szabályt tartalmazó e-mailt sem értette senki (angol anyanyelvű, doktori fokozattal rendelkezőkről beszélek). 

Benne vagyok

Elszaladt ez a hét, és alig írtam valamit. Kedden röplabdáztunk. Már nem sokáig, mert egyre korábban megy le a Nap, és hamarosan itt a téli óraátállítás is. Mondjuk a röplabda miatt lemaradtam a második elnökjelölti vitáról, de úgyis mindig ismételnek. 

Szerdán elvittük a régi tévémet, egy rossz számológépet és Jens rossz videomagnóját egy újrahasznosító telepre. Ezeket nem is szabad csak úgy kidobni. Aztán este német. Már megint jöttek új emberek, összesen szerintem 12-en vagyunk. Nem is rossz. Csak mindig olyan fáradt vagyok estére...

Tegnap megint volt Ravi. Nekem meg szuper napom volt. Egyrészt megjelentünk egy intézeti kiadványban, fotóstul. Aztán Craiggel beszéltünk a cikkről és nagyon lelkes volt. Azt mondta, hogy már csak egy dolgot kell kitalálnom. Gyorsan ki is találtam, úgyhogy hamarosan be is fogjuk küldeni. Amikor elindult haza, akkor meg a kezembe nyomott egy kéziratot, egy másik cikkét. És csodák csodája, rajta van a nevem! Egyszer megkért, hogy számoljak neki dolgokat, és abból lett most cikk. 

Este Alehouse volt. Itt van Louise, egész Halloween végéig marad azt hiszem.

Blabla

Ma teljesen belelendültem a cikkírásba. Kezdem élvezni, eddig csak szenvedtem.

Este vicces volt a németóra. Az ment, hogy Hol? és Hova? és hogy mikor melyik eset kell. Nem értettem, hogy mit szenvednek ezen ennyit. Meg minek kell itt olyanokat mondogatni, hogy az egyik állapot a másik meg valami mozgás, de mégse mindig... Fel is szólaltam, hogy hát csak annyi, hogy az embernek el kell dönteni, hogy melyik kérdésre lenne a mondat a válasz. Na persze a hülye én vagyok, mert angolban ez a két kérdés nem válik el, és hát ezért szenvednek vele. Tényleg egészen érdekes angolul németül tanulni. Az első órán még kicsit kavarogtam, de azóta egyáltalán nem keveredik össze a kettő. Amikor nem tudunk valamit, akkor persze angolul mondjuk végül. Nálam csak annyi van, hogy néha "kettőt ugrok" egy szint helyett, és majdnem magyarul mondok valamit. Mondjuk ezt úgy érzem, hogy azért van, mert angolul beszélnem teljesen természetes, mintha az anyanyelvemen beszélnék (ez nem egyenlő azzal, hogy úgy is tudok, csak az érzés olyan), és amikor azt érzem németül, hogy nem tudok valamit, akkor a természetes nyelven mondom, és ilyen értelemben végülis a magyart keverem az angollal ilyenkor. Értitek.