Mennyei nyúlebéd

Végre, három év után sikerült nyulat enni Húsvétkor. Ráadásul isteni lett, bár azért majdnem felrobbantam ma reggel, amikor 11-kor átmentem Jens-hez és még szinte csak belekezdett, ráadásul mellé csinálta a krumpligombócokat is. Szóval a konyha csatatérré vált elég hamar, fizikai és elvi síkon is, de minden jó, ha jó a vége... Persze csak azért voltam ideges, mert fél egyre jöttek a vendégek, Nina és Oliverék. A nyúlrecept hasonló volt a múltkori csirkéhez, majd belinkelem. Előételnek tekercselt pulykamell volt, szilvával és egyéb finomságokkal töltve, mellé spárga. Desszertet Nina készített.
Ezen a hétvégén ismét inkább csak pihentünk, főleg, hogy ismét zuhog az eső teljes erőből. Nem nagyon akar kitavaszodni rendesen.
Talán érdekes sztori, hogy tegnap nem akartak eladni nekünk a Safeway-ben egy üveg bort, mert Jens fizetett, de lejárt a jogsija. Az, hogy ez nem jelenti azt, hogy ő megsemmisült (azaz a születési év és a fotó attól még az, ami), nem érdekelte a pénztárost, és az ideiglenes papírigazolványt sem fogadta el. Ráadásul nekem sem volt hajlandó eladni a bort, mert az bűnpártolásnak számítana. Az egyetlen megoldás az volt, hogy visszamentem, levettem egy ugyanolyan bort a polcról (de nem ugyanazt, mert azt a nő elrakta a pult alá a pénztárnál), majd egy másik pénztárosnál kifizettem. A logikát értem, mert ne játsszon össze a pénztáros kiskorú italozókkal, csakhogy Jens majdnem 35 éves... Nevetséges.
Adam térdét csütörtökön műtötték, tegnap volt a születésnapja, Vittünk neki egy kis tortát, meg kicsit szórakoztattuk. 6 hétig nem mehet dolgozni, és ebből legalább kettőt az ágyban kell töltenie...

2

Tegnap este el akartam menni vásárolni, de végül Alehouse lett a dologból. Már alig van itt valaki, és attól a pár embertől elköszöntem.
Ma reggel megvolt az első táskaátkutatásom az intézetben. Kicsit ijesztő, de hát persze nem volt nálam semmi, ami baj lett volna. Na, persze kicsit ciki, ha az ember táskájában használt papírzsebkendők vannak, de hát nem én mondtam, hogy kotorásszon benne az őr.
A mai nagy hír, hogy beküldtük a cikket. Még ezt is el kell küldeni belső engedélyeztetésre, őrület. Egyébként nyugalmasan telt a nap, mindenki az utolsókat rúgja, holnap megy el Tina, pénteken Ethan, Paul és én, szombaton Jens. Csak Ravi marad.
Meg megérkeztek a poszterek amiket rendeltem. Még kicsit ki kell lapulniuk, de talán már holnap fel tudom őket rakni. És ma kaptam TV-t! Lehet, hogy már írtam, de mindegy. Szóval ingyen kaptam egy TV-t a kábeltévés ürgétől. Nem teljesen értem, de azt hiszem az lehet, hogy Kaliforniában biztos sokba kerül a régi TV-k kidobása, mert újra kell hasznosítani, és szerintem vannak cégek, akiknek az újrahsznosítási támogatás mellett megéri egyszerűen begyűjteni és ingyen elosztogatni a használt TV-ket. Egy egész normális kis TV, nem túl nagy, de teljesen jó.
Este egyébként még tettünk egy utolsó, vagy utolsó előtti bevásárlóutat. Most elkezdtem pakolni, és most úgy látom, hogy nem lesz valami sok hely a bőröndömben a ruháimnak...
Ezen kívül most már biztos, hogy nyárhoz képest híztam -- ezt csak előre mondom, hogy ne mindenki azzal fogadjon, hogy na, felszedtél egy kicsit. Főleg az utóbbi hetekben sikerült ultraegészségtelenül táplálkoznom, plusz nem sportolok annyit, mint nyáron, plusz tél van és ilyenkor mindenki dagad... Már előre látom, hogy mi lesz Karácsonykor! :-)

Szerda

Tegnap sokat haladtam a munkával.
Agybaj új szabály: számítógépet csak a számítógépbiztonsági kurzus elvégzése után lehet használni az intézetben. Szóval ha jön valaki előadni, a saját gépéről akár, akkor vagy elvégzi a kurzust, vagy egy belsősnek kell lapoznia a fóliáit.
Hazafelé Ethannal és Jenssel versenybicikliztünk, egész jó voltam. Majdnem elgázoltam egy mókust. :)
Este filmet akartam nézni, de elaludtam.

Kérem kapcsolja ki (tényleg!)

Huh. Azt hittem, hogy a mai fő témám az lesz, hogy mi lett a fitnessfelmérésem eredménye. Ez is lesz, csak később. Ott kezdem, hogy jöttem onnan el, a kártyámat bedugtam a leolvasóba, és kijöttem. Felpattantam a bringára, és szépen tekertem. Egyszercsak rendőrautó vijjogásra lettem figyelmes, egy katona-rendőr a kerítés túloldalán felém futott, és üvöltözött. Először nem értettem, hogy mit, de nagyon megijedtem, azt hittem, hogy valami nagy akció közepébe csöppentem, és arra gondoltam, hogy le kéne buknom, vagy gyorsan eltűnni. Ennél már csak akkor ijedtem meg jobban, amikor rájöttem, hogy a fickó tényleg felém fut, és azt üvöltözi, hogy azonnal álljak meg és menjek oda. Odamentem persze. A katona tiszta agresszíven elkérte a kártyámat, és mindenfélét kiabált a rádiójába, alapvetően azt, hogy "Elkaptam!". Eléggé kibuktam. Kiderült, hogy a mozgássérült ajtón jöttem ki, ami egyben a "Csak vészkijárat" ajtó is. Jó ötlet. És mint utólag megtudtam, Amerikában mindenki tudja, hogy ha átmegy egy ilyen ajtón, akkor megszólal a riasztó. De én csak azt a feliratot láttam (néztem), hogy húzzam le a kártyámat, ha ki akarok menni. Csipogott valami egyébként, de ahogy kimentem, elmúlt, gondoltam ez így O.K.
Ismeritek azt a jelenetet az amerikai filmekből, amikor az autós üldözés közben a rendőrautók mögül előrohannak a rendőrök, pisztoly elő, üvöltözés. Na, ez olyan volt. Szerintem ha nem állok meg, akkor még a pisztolyát is előveszi.
Most már persze megnyugodtam, meg nem is lehetek még csak felháborodva sem. Ez nyilván együtt jár azzal, ha az ember egy félkatonai területen dolgozik.
Ja, és szerintem sose fogok többet "Csak vészkijárat"ajtón átmenni...
Mark (manager) sztorija (mert persze jelentenem kellett neki az ügyet): diákkorában bement egy új könyvtárba. A legfelső emeletről gyalog akart lejönni. Amint becsukódott mögötte a lépcsőház ajtaja, akkor látta, hogy ez is egy vészkijárat, de csak belülről volt jelölve. Minden emeleten... Végül a földszinten kiment, és elszaladt. Csak ott ugye nem voltak katonák.
Na, akkor az egészségem. Mindenféle grafikonos kiértékelést kaptam. Az egészségi állapotomat az amerikai átlaghoz mérték, a fitnessemet pedig valamilyen atlétikai szövetség által megadott adatokhoz, ahol nem a teljes népesség, csak a sportolók, sportosabb emberek vannak reprezentálva.
Ez hosszú lesz, szóval lehet, hogy nem fog sok embert érdekelni, azért leírom.
Egészség
A súlyom ideális, a koleszterinem is (mindkettő), a vércukrom is, a vérnyomásom meg egyenesen szuper. Az egyetlen, amiben nagyon rossz vagyok, az a testzsír. 29%, míg a jó 18 és 25% között van. Azaz hiába nem vagyok kövér, zsíros vagyok... A szívinkfartus, a mellrák, a rák és az autóbaleset esélye minimális a következő 10 évben. A saját magam által bemondott adatok alapján nem vagyok túl fitt (de ebből a szempontból az igazi felmérés eredménye számít). Veszélyforrások otthon is vannak, javasolják, hogy tegyek csúszásgátlót a fürdőbe. Hihetetlen, hogy itt mindenre gondolnak! :) Vigyáznom kell a napozással, és több vizet kell innom. Nem vagyok stresszes. A stressznél egyébként javasolják, hogy tanuljak meg nemet mondani. Nem! :)
Fitness
Most látom csak, hogy a sétálós teszt neve: Rockport walking test!!! Ezt tényleg a Rockport fejlesztett ki? Mindenesetre ebben jóval átlag fölött teljesítettem (95%), azaz az aerobikus kapacitásom nagyon jó.
Ismét kijött egyébként, hogy zsíros vagyok. Mondjuk azért vannak fenntartásaim a teszttel, mert mindezt a derékbőség és a magasság arányából következtetik.
Alapvetően izmos vagyok (átlag felett), de a karom átlagon alul gyenge. Érdekes, hogy ez kijött, valahogy ezt mindig is sejtettem. Közepesen vagyok hajlékony.
Végül Ravi: teljesen ki van fáradva, egyáltalán nem bírja jobban a kezdeti strapát, mint én. :) Ma már öten ebédeltünk együtt (Craig, Len, Giovanni, Ravi és én), egész nagy csoport lettünk. Ravi felesége 1 hónap múlva jön. Rájöttem, hogy Bristolban találkoztam vele, és ismeri a Bélát.

Fejtágító 1.

Ma fejtágításon voltunk. Sok érdekeset tudtam meg. Néhány ezek közül:
- 1987-ben egy pokolgép robbant a Dinnyelabs területén, senki sem sérült meg, azóta nem volt ilyen incidens.
- Ha egy alkalmazott megházasodik, vagy akárcsak kohabitál valakivel, azt 45 napon belül be kell jelenteni. Vicces lehet, ha egy törvénytisztelő Don Juan kerül a céghez.
- Évente 1-2-szer tüntetnek a Dinnyelabs bejáratánál, gondolom az atomfegyverkezés ellen.
- Egyszer a Dinnyelabs területére tévedt egy puma!
- Vannak feketeözvegyek is a környéken.
Szóval csupa kedves dolog. De azért alapvetően számítógépbiztonságról volt szó, meg fizikai biztonságról. Volt egy titokzatos előadás a kémelhárításról, annyi derült csak ki, hogy vigyázzunk, ne informáljunk senkit semmiről. Nemrég egy magasrangú FBI-os pasas összeállt egy taivani nővel, akiről kiderült, hogy kém volt, lebukott, és azóta börtönben van (bezzeg, ha 45 napon belül bejelentette volna, de hát buta volt...). Még a KGB volt vezetője is megszólalt egy kisfilmben, hogy ne legyünk paranoiásak, csak tudjuk, hogy lehetséges célpontjai vagyunk a megfigyelésnek. Így hát ki is használom az alkalmat, hogy üdvözöljem azokat, akik csak kötelességből olvassák a blogomat. :)
Az intézetben nagy hangsúlyt fektetnek a környezetvédelemre, amit lehet újrahasznosítanak. Végül kaptunk egy kiselőadást arról is, hogy hogyan tartsunk rendet az irataink között, és hogyan őrizzük meg a fontos iratokat, információkat. Mutattak elborzasztásul rendetlen asztalokat, de én egyáltalán nem borzadtam el, az enyém is olyan szokott lenni.
Egyéb érdekesség: ma vettem észre, hogy a németek nyakbavalóján az országnál az áll, hogy Germany (Unified). Végülis...
Délután volt valami nagy intézeti meeting, de kihagytam, inkább a laborban ügyködtünk Lennel. Végülis még nincs gépem (vagyis este láttam, hogy valami dobozok kerültek a szobámba, úgyhogy lehet, hogy holnap már lesz). Láttunk jelet a végére, jól haladunk.
Nagyon hideg van továbbra is, ma kicsit esett is az eső.

SSN

Reggel elmentem Haywardba a SSN-t intézni. Még mindig nem vagyok benne a rendszerben... Szerencsére bevették a papírjaimat, így többet nem kell mennem. Azt mondták, hogy 2-3 hét. Ez elég ciki, mert mindenféle ügyintézésre 30 napom van, és így ki fogok belőle futni. Bent azt mondták, hogy megpróbálnak intézkedni. Nem izgatom magam, nem büntethetnek meg azért, mert lassú a rendszerük.
Itthon letettem a kocsit, és biciklivel mentem. Azt hiszem, hogy hamarosan nagyon fitt leszek. Odafelé kb. 25 perc az út, visszafelé rövidebb, mert nagyon kicsit szerintem lejt. Majdnem végig van bicikliút, és különben sem túl nagy a forgalom.
Bent cikket olvastam, pakoltam a szobában, még mindig nem ért ide a gép, csak a monitor és a billentyűzet (hurrá).
Kitöltöttem egy újabb tesztet, az a címe, hogy Insider Trading. Tiszta jogi dolog, először nem is értettem teljesen, mert úgy indul, hogy definiál fogalmakat, és utána azokkal operál, esettanulmány formájában. Elég komoly dolog. Arról szól, hogy tilos belső, nem publikus információk alapján üzletet kötni. Persze, logikus, de itt (USA) ezt nagyon-nagyon komolyan veszik, van egy szervezet, ami csak ilyen ügyekben nyomoz. És nem hagyják (az oktatócsomag alapján) a hamukát, nem érdekli őket, hogy mekkora az összeg, utánamennek. Az egyik példa az volt, hogy egy fickó megtudja, hogy egy munkatársa elutazott valahova, és teljesen magától rájön, hogy biztos azért ment oda, mert ott egy bizonyos üzletet akar kötni. De tényleg csak ebből az egy információból spekulálta ki. Ennek megfelelően vett részvényeket. A végén minden nyereségét vissza kellett fizetnie, plusz ugyanannyit büntetésként! Az volt a baj, hogy a brókerek az ő kötése alapján kiszagolták az ügyet, és sok ilyen kötés lett. Bár ő ártatlannak érezte magát, és a józan paraszti ész szerint nem követett el semmi rosszat (sőt, okos volt), mégis elkövetett. Ugyanígy, ha vannak árfolyamfüggő kötései valakinek, és a tudomására jut egy nem publikus információ azokkal a részvényekkel kapcsolatban, akkor azokat is le kell mondani, különben szintén bűnös. Azaz mindegy, hogy ő korábban határozta meg a vásárlási/eladási feltételt, mint ahogy megtudta az információt.
Most nézegetem a szabadságolási rendszert, az is érdekes. Olyanok vannak, hogy maximum 240 óra (30 nap) szabadságot lehet összegyűjteni, utána el kell használni. Aki mégsem tesz így, attól a 240-en felüli szabadságóráit elveszik, és beteszik egy közös kalapba, ahonnan viszont azoknak adnak, akiknek valamilyen nagyon fontos családi okból (pl. ápolni kell valakit) mindenképp ki kell több szabadságot venniük a meglévőnél. És még hogy nem szociális a rendszer!
Holnap megyünk garage sale-re, sokkal felkészültebbek vagyunk, rajzoltunk kis térképet is. :)

Svéd bicikli

Ma annyi minden történt, hogy jegyzeteket kellett napközben készítenem. :)
Először is, kitöltöttem egy csomó tesztet, ami ahhoz kell, hogy dolgozhassak. Az egyedüli, ami eddig érdekes volt, a "Laser safety", nagyon jó összefoglaló. Meg vicces is, benne van Ed sztorija, aki vietnámi veterán volt, azonban mégis sokkot kapott, amikor véletlen (mert ebédelni sietett, és nem vette fel a védőszemüvegét) belelőtt a szemébe a YAG lézerrel, amit egy kis pukkanás kísért a szemében, majd kinyitva a szemét látta, hogy vérben úszik a szeme. Kép is volt, majdnem hánytam. A többi teszt idiótaság, munkahelyi zaklatás, biztonsági előírások (semmi konkrét, csak olyan bölcsességek, hogy mielőtt csinálsz valamit, akkor tervezd meg, és ha nem vagy biztos magadban, akkor kérdezzél, mindezt 50 oldalon át), a kérdésekre az anyag elolvasása nélkül is lehet válaszolni. Néha próbálnak viccelődni, hogy pl. a radioaktív sugárzástól nem lesz emberfeletti erőnk, és nem leszünk zöldek, mint az ufók, hanem csak simán betegek. Persze igaz, nem csak kutatók dolgoznak itt, szóval talán nem is viccnek szánták.
Mindenhol zéró eseményt akarnak (baleset, zaklatás stb.). Megtudtam az okát. A Dinnyelabort működtető cég az állammal áll szerződésben, és ha bajok történnek, akkor nem hosszabbítják meg a szerződésüket, azaz dollármillióktól esnek el. Ezért van az, hogy a szabályok néha már jobban izgatják őket, mint a kutatás.
Ma beszéltem a managerrel, Markkal, aki nemrég települt vissza Svédországból, és úgy is néz ki, mint egy svéd. Elmondta pl., hogy egy tavalyi felmérés szerint a nők hátrányos megkülönböztetése, és a külföldiek hátrányban részesítése volt problémás. :) Ezenkívül szóbajött a bicikli, és teljesen magától felajánlotta a felesége svéd, női bringáját!!! Rögtön lecsaptam rá. Teljesen európai a mentalitása a fickónak, nagyon szimpatikus.
Kikerült a fotóm az intézeti táblára: hihetetlen ronda vagyok rajta! Szerintem ezt teszik fel a netre is, majd megnézhetitek (még nincs ott).
Jacqui, a titkárnő nagyon aranyos volt. Mondta, hogy ha nincs bankszámlám, akkor csak kezelési költség fejében tudják majd beváltani a fizetési csekkemet, de mivel azért nincs számlám, mert nincs SSN-em, ezért ha fel akarnak számolni kezelési költséget, akkor csapjak az asztalra és ne hagyjam magam. Láttam rajta, hogy érti, hogy külföldiként nem mernék ilyet csinálni, tetszett, hogy tényleg segítani akar.
Az ebédet Lennel, a technikussal költöttem el. Elég sokat megtudtam róla. A szülei lengyel (gondolom zsidó) bevándorlók, a mamája már meghalt, a papája (82) rákos, de túlélte a lágert, úgyhogy nagyon erős, most fogják operálni. Azt is megtudtam, hogy Len több, mint 100 kg volt, de a lánya dietetikus, és lefogyasztotta (most kifejezetten vékony), és egy csomót beszéltünk az elhízásról. Aztán mondta, hogy mostanában egyedül van a laborban, és uncsi néha, én meg persze rögtön mondtam, hogy megyek. :)
Sokat mesélt a kísérletekről, de annyira jó, hogy 1-2 dologtól eltekintve minden ismerős volt. Persze itt nem kutatnak a fiókokban öreg reduktorok után, hanem kivesznek egy teljesen újat, a régieket kidobják. Vadiúj szkópjuk van, 8000 dolláros Tek, Windows fut rajta, úgyhogy az adatfeldolgozás azonnal megy. A legjobban az állítható ellenállás tetszett (PM-hez), amit ő is azért rendelt anno (persze rögtön nyolcat), mert nagyon jópofa. A nagynyomású kísérletekhez a 100 baros elegyeket acéltartályokban készítik el, az is szép. De tényleg a legtöbb dolog olyan, mint otthon, a kísérleti problémák amiket elmondott szintén, teljesen fel voltam dobva. Pl. van egy teljesen ugyanolyan, elfehéredett HCHO-s lombikjuk, mint nekünk a KKKI-ban.
A nap poénja (legalábbis számomra) az volt, hogy elmentünk Tinával a bicikliért Markhoz. Egy gyönyörű, nagy biciklit kaptam. Kicsit rozsdás, pár dolgot meg kell rajta igazítani, de nagyon-nagyon örülök neki! Azért az is mókás volt, hogy a manager fújja fel a kereket, meg olajozza a láncot. Majd kell neki valami jó kis magyar bort szereznem... Annyira nagyon örültem, hogy véletlen rossz lakásba akartam bemenni, amikor hazatekertem (persze minden ház egyforma a környéken)! Felcipeltem a bringát a lépcsőn, de nem nyílt az ajtó. És pont ott volt pár ember, már jöttek is volna segíteni, amikor rájöttem a dologra. Elkezdtem röhögni, és fuldokolva, fejemen a kölcsönbe kapott idóta sisakkal, kezemben egy svéd női biciklivel, majdnem legurulva a lépcsőn elmagyaráztam, hogy csak nemrég költöztem ide, és most lett egy biciklim, és annyira örültem neki, hogy elvétettem a lakást. Remélem, hogy nem futok össze ezekkel az emberekkel többet. Teljesen hülyének néztek.

***************************************************
...hogy én mennyire nem gondolkodom...
...most mondta Tina, hogy Mark felesége meghalt, rákban, még Svédországban, ezért jöttek haza...
...és most nálam a biciklije...
...nem is tudom, hogy mit csináljak...