Hunky Jesus contest

Mi is az hunky? Egyrészt egy viszonylag derogatív szó az itteni k-európaiakra. Másrészt: szexi, tökös stb. És mi is az a hunky Jesus contest?
Ott kezdem, hogy vasárnap (miután szombat este megtömtük magunkat nyúlhússal, l. alább)

elmentünk kirándulni San Franciscoba. Ez egy olyan túra volt, amit a neten hirdettek meg, egy adott helyre kellett menni. Nagyon szép helyeken jártunk, a Sutro Forest nevű erdőben, ami olyan, mint egy meseerdő, sőt, mesedzsungel. Jólesett a sárgás dombok után a zöld burjánzás a szememnek. Ezen kívül láttunk nagyon sok szép házat. A túra igazán túra volt egyébként, folyton le-föl mentünk, és ugye San Francisco nem lapos.
A nap csúcspontja azért a hunky Jesus contest volt. Húsvét Vasárnap ugye mit is lehetne csinálni San Franciscoban, mint egy transzvesztiták által vezetett szexi Jézusversenyt nézni. A transvesztiták egyébként The Sisters-nek nevezik magukat, ami egy csupa igazából elég nagydarab fickóból álló egylet. Már egyszer voltam egy rendezvényükön még Gergely Ágival tavaly, de csak most néztem meg, hogy kik is ők. Alapvetően a kisebbségekért dolgoznak, pl. adományokat gyűjtenek, de másképp is segítik őket. Persze eszközük a meghökkentés, felrázás, és hát ez a húsvéti parti sem véletlen volt olyan, amilyen. De nagyon jól szórakoztunk, mindenki nagyon figyelmes és kedves volt, szemetet összeszedték, mindenki mosolygott stb.
Aki szeretne érdekes házakat és furcsa figurákat nézegetni, az kattintson ide.

Zenei hét

A héten három koncerten is voltunk. Hétfőn az Alehouse-ban egy helyi banda játszott, szerdán egy jazzkoncerten voltunk a livermore-i színházban:

tegnap este meg a Messiásra mentünk San Franciscoban. Itt is felállnak a Hellahujah-nál, mint Angliában. Már elfelejtettem, hogy miért is csinálják, de rákerestem, és az a legvalószínűbb, hogy a II. György csak nyújtózkodott annak idején, és persze emiatt mindenkinek fel kellett állnia. Az előadás nagyon jó volt, csak a szervezés idióta. Még özönlött be a nép, tötyörgés, 7:30. Én és Manfred bementünk, de Jens még elment mosdóba, de 31-kor már bezárták az ajtót! Elindul az előadás, és vagy 15 perc is eltelt, amikor kinyitották újra az ajtókat, és vagy száz ember jött be, megszakítva a zenét. Jens is. Nem értem, hogy miért nem lehet rádión leadni, hogy még ne kezdjék el, mert tömegek ténferegnek kint. És akkor a kevés igazán késő embert suttyomban szépen be lehetne engedni egy alkalmas pillanatban anélkül, hogy megállna az előadás.
Délelőtt vásárolgattunk, rettenetes tömegek voltak mindenhol.
Ma Oliverék jöttek vendégségbe. Egész nap sütöttem-főztem, volt krumplisaláta, gombaleves, töltött csirke, spárga és cupcake. Tegnap kedvet kaptam hozzá.
Íme:

És csináltam vicces marshmallow-sat is:

A többi napon pánikszerű munka volt. Már csak három nap.

Big Bang

Kipróbálom az új design-t itt. Tetszik, hogy jól elhelyezi az egyes elemeket, de az nem tetszik, hogy nem lehet rajta állítani, a fotó is eltűnt így, és az oldalsó linkek is. Lehet, hogy visszacsinálom.
Tegnap előtt voltunk SF-ban. Science hét van, és ennek keretében voltunk egy beszélgetős esten. Az a lényeg, hogy hat híres vagy érdekes ember kiáll, és mindegyik beszél 10 percet egy adott témáról. A nagy bukások volt a téma. Nem nagyon lehet leírni, hogy miket meséltek, de érdekes volt. Annyira mondjuk nem volt tudománnyal kapcsolatos, de abból van elég napközben nekem úgyis, szóval nem bántam. Előtte egy ír kocsmában voltunk, ahol ittunk igazi ír kávét (8 dollárért!).
Bent minden nagyon hektikus. Három cikket próbálok egyszerre írni, és ez nem valami hatékony. Hétfőn megyek megint az ALS-be. Minden projektem gigantikussá növi ki magát, elágaznak, és az egyes részek önálló életre kelnek. Viszont sikerült pár embert bevonnom, már Jens is nekem dolgozik kicsit, ami kicsit vicces.
Van egy kedvenc sorozatunk mostanában, talán igazából az első olyan, amit tényleg nézünk rendszeresen. Az a címe, hogy Big Bang Theory. Nem tudom, hogy van-e otthon is. Négy fiú a főszereplő, mind fizikus vagy mérnök, és nagyon kockafejek. És tényleg nagyon vicces, és nagyon el vannak találva a karakterek.
Ezen kívül híres lettem. Klikk (és várj).

Bringatúra

Múlt hétvégén csináltunk egy jó kis túrát. 75 km-t mentünk, Sonomaból Napába és vissza, közben egy heggyel (1300 m szintemelkedés volt összesen). Kicsit kiszáradtam, mert itt még mindig nagyon meleg van, de nagyon jó volt.

Másnap bementünk SF-ba csak úgy, kicsit sétálgattunk, ettünk, ittunk, felfedeztünk pár jó helyet. Nina is volt egyébként megint, mert konferenciázott.
Tegnap voltunk Helloween partin. Kicsit döcögősen ment a jelmezkészítés. Én eredetileg Ádám és Éva akartam lenne, el is készült az Éva jelmez, de Jens annyira megdöbbent rajta, hogy kijelentette, hogy ő így nem hajlandó menni. Pedig tényleg volt jelmez, nem az lett volna a poén, hogy pucérak vagyunk. Végül utolsó percben kitaláltuk, hogy én focista leszek, ő meg varázsló. Egész jó lett a dolog, majd lesznek képek.
Ma is brigáztunk, jó volt, még mindig nagyon szép az idő, főleg napközben.
Majd méf írok, most moziba megyünk.

Lassan itt az ősz

Ennek ellenére itt most lett csak igazán nyár. Hétvégén ugyan esett az eső, de alapvetően meleg van, néha túlságosan is.
Tamás és Eszter voltak itt egy hétig, voltunk a városban párszor, múzeumban, a parton, biciklizni, meg csak úgy. Sőt egyik este még a Kuttner Tomival is összefutottunk, meg Bencével, ami méginkább vicces volt. Hirtelen és egyszerre ennyi ismerős és rokon jött össze.
New York óta mostanra sikerült visszarázódnom a kerékvágásba, nem tudom, hogy mi tartott ilyen sokáig, de valahogy elhagyott a lendület a munka terén. Kicsit talán azért is, mert túl sokat dolgoztam, de közben meg élvezem is, úgyhogy nem logikus. Karácsonyig már nincs kilátás pihenőre, még 3 cikket be kéne addig fejezni, nem valami valószínű, hogy sikerülni fog, de meglátjuk.
Azt nem is írtam, hogy ellopták a biciklinket SF-ban. Azóta vettünk újat, meg jobb lakatot is. Leginkább dühítő, ráadásul egy csomó idő új bringát beszerezni, felszerelni stb. Ja, nem a pirosat, a sárga hegyi bringát lopták el, de az is elég jó (és drága) volt azért.

A tavasz utolsó napja

Holnap szépnek kell lennem, mert jön a fotós. Új brossúra készül, abban fogok szerepelni, állítólag mert nőket akarnak mutatni meg ilyenek. Remélem megkapom a képet, majd felteszem ide is.
Jó meleg van, de képzeljétek, Coloradoban ma esett a hó! Még épp időben végülis, a nyár csak holnap kezdődik.
Vasárnap voltunk SF-ban bicikilizni, a szinte már szokásos Embarcadero-GG híd-Sausalito-Tiburon-komp-Embarcadero útvonalon. Jó volt, mert sokan még sose jártak erre, és róluk rám is átragadt a lelkesedés. Minden jó, csak a vége nem, mert Jessicanak ellopták a biciklijét miközben a végén sört hörpöltünk.
Visszafelé haladva szombat jön, amikor Oliverékkel mentünk gyümölcsöt szedni Brentwoodba. Nem sokat maradtunk, mert meleg volt, de Sarah azért nagyon élvezte. Ma sütöttem is egy gyümölcstortát! Ha nem mondtam volna még: Karin hamarosan szülni fog, Jens és én vagyunk az ügyeletesek abban az esetben, ha éjjel kezdődne a szülés. Csak annyi a dolgunk, hogy Sarah-ra vigyázzunk, de azért izgi. Remélem minden rendben lesz azért -- Karin majdnem belehalt az első szülésébe, mert valami ritka betegsége alakult ki a terhesség alatt. De jellemzően a második terhességnél elmúlik...
Egyik nap találtunk egy madarat (killdear angolul), a tojásain ült és nagyon viccesen védelmezte a fészkét. Majd rakok fel képeket.
Az előző hétvégén az ALS-ben voltam, ahol szuper dolgokat mértünk szerintem. Egyelőre még nem volt időm kiértékelni az adatokat, mert egy cikket írtam, ami végre elkészült. És átestem a legszigorúbb teszten is: Jim elolvasta, és nagyon tetszett neki. Már csak be kell küldeni!
Ma elkezdtem a zöldkártya intézését, macerás lesz, azért is, mert az ügyvéd segédje nem éppen egy IQ bajnok.
Végül pedig: lett egy új blog a listámban, Szabó Franciska kertdesign témájú írásaival.

Megint blog

Mivel már rég nem írtam, ezéert csak ízelítőt adok abból amiket ay utóbbi időben csináltam. Például két hete vasárnap voltam tangózni Ágival San Franciscoban. Nagyon érdekes volt minden szempontból. Persze nagyon bonyolult ez a tangó, sokat kéne gyakorolni, de azért így is élveztem. Illetve néha nem, mert hirtelen túl sok idegen pasassal kerültem túlságosan is közeli kapcsolatba, amitől már eléggé elszoktam. Na nem úgy kell érteni persze, de itt "falun" az emberek nem mennek olyan közel egymáshoz. Ági azóta egyébként hazament, de remélem, hogy hamarosan visszatér.
Most éppen Sebastian vendégeskedik nálunk, majdnem három hétre jött. Mintha el sem ment volna. Julie csak két hét múlva jön, akkor is csak pár napra. És pont akkor, amikor Washingtonba megyek. Viszont holnap Sara is itt lesz, a svéd lány, sőt még egy ismerős is érkezik San Franciscoba. Ahhoz képest nem is rossz.
Hétvégén voltunk a Bay to Breakers-en Jens-szel. Ez az a futóverseny amin három éve is voltam. Ez volt az ünnepi 100. alkalom, hogy megrendezték. Nagyon élveztük, tiszta buli volt megint végigszaladni a városon, igaz, edzés hiányában kicsit erős izomlázban végződött a 12 km. Láttunk egy rakás meztelen pasas, vagy mondhatom úgy is, hogy láttam egy rakás fütyit, de hát ez San Francisco, nem kötelező odamenni. Mondjuk sajnos nehezen elkerülhető, hogy az ember oda ne nézzen. Egy kis ízelítő a hangulatból.

Volt könyvklub is nemrég, most a Büszkeség és balítélet (Jane Austin) volt soron, nekem nagyon tetszett annak ellenére, hogy nem könnyű angolul, még az amerikaiaknak sem. Ezen kívül két tortát is csináltam, az egyiket Jens szülinapjára, a másikat meg arra, hogy Oliverék nálunk ebédeltek.

Ezen kívül dolgozom, mint egy kisangyal, mert megint határidő van. De utána tutira elmegyünk valahova pihenni, legalábbis remélem. Viszont hamarosan lesz egy töredék posztdokom, aztán meg lehet, hogy egy egész. És végre lett egy rendszergazdánk is, ami azért is időszerű, mert lehet, hogy Ahrent és engem megdobnak egy nagy adag pénzzel, hogy vegyünk egy nagy klasztert.
Az idő kutya, ma is esett és hideg van. Már várom, hogy rendesen átmelegedjenek a csontjaim, mert hát már mégiscsak május vége van és végtére ez Kalifornia vagy mi.

Menedzsertúltengés

A múlt hét második fele szörnyű volt, főleg a szerda. Egy nagyfejessel kellett találkoznom Washingtonból hétfőn. Nála arrogánsabb emberrel még sose találkoztam. Egyáltalán nem érdekelte, hogy mit mondok neki, és a végén még kezet sem fogott velem, amin teljesen kiakadtam. Délutánra már egy nagy csapat fejes volt az intézetben az új épület avatásán. Ennek örömére egy monitor előtt kellett ácsorognom, amin a munkámmal kapcsolatos ábrák voltak, de a pár arra tévedőt is csak a bútorok érdekelték.
Ezt koronázta meg a vacsora, amire elég buta módon feliratkoztam. Nem elég, hogy éreztem, hogy beteg leszek, de ráadásul rajtam kívül csak a fejesek jelentek meg. Szörnyű volt, pedig érdekes is lehetett volna, de inkább csak lehangolt, ahogyan páran a beosztottaikról beszéltek. Plusz feszengtem, mert semmi keresnivalóm nem volt ott. A protokollos csaj (akitől a meghívó jött) ezt aztán igazán profin szervezte össze...
Másnap a terv szerint beteg is lettem, de nem maradhattam itthon. Péntek este meg muszáj volt menni SF-ba, mert Ninaval színházjegyünk volt. A darab egyébként nagyon jó volt, csak nagyon későn értünk vissza. A szombatot ágyban töltöttem, már nagyon rámfért.
Vasárnap bementünk a városba sétálni a Presidiora. 20 fok, napsütés, gyönyörű volt. Mit meg nem adnék ott egy házért, vagy legalább egy ismerősért, aki ott lakik! Egy középszerű spanyol étteremben zártuk a napot.
Tegnap megint volt próba. Sajnos nem nagyon volt időm gyakorolni, de rájöttem, hogy egyáltalán nem könnyű ezekhez a darabokhoz klimpírozni, szóval gyakorolni kell. Nem hiszem, hogy híresek leszünk valaha is, de mindenesetre jók ezek az esték. Pl. ezt a Sheryl Crow dalt próbáltuk.
Ma ismét tollasoztunk, jó kis sport, gyors, mint a ping-pong, de azért sokat kell futni.
Ami még izgalmas, hogy péntek éjjel megyek az ALS-be mérni. Ha az Anyatermészet kegyes lesz hozzánk, akkor nagy halat fogunk. Ha nem, akkor egyszerűen csak álmos és fáradt leszek egész szombaton. Szorítsatok!

- Posted using BlogPress from my iPhone

Azta

Ma este hívtak a népességnyilvántartási hivatalból (nem a magyar), mert kiválasztottak statisztikai mintának. A nő nagyon helyes volt, és a végén azt mondta, hogy én vagyok az egyik legintelligensebb alanya. Micsoda bók! Nektek mondtak már ilyet az IKV-nál, BKV-nál, Önkormányzatnál vagy a Földhivatalnál? Mert szerintem ez nem azt jelzi, hogy én intelligens vagyok, hanem inkább a "munkatársakról" árul el sokat. Még fog párszor hívni, mert követéses a vizsgálat.
A hét egyébként a legkülönfélébb bulik jegyében telt. Csütörtökön indult a könyvklubos karácsonnyal. A vendéglátó fáján motorral forgatott díszek voltak, ezt muszáj volt leírnom, még ha meg is bontja a mondatok folyamát (most megszállt Esterházy szelleme hirtelen, ő ír mindig ilyen rétegesen, és aztán még le is írja, hogy most beszúrt, de már lassan végtelen csavarba kerülök így). Nyertem egy zacskó kávét. Kár, hogy nem iszom. Kávét.
Pénteken Jens elutazott, ami pont egybeesett azzal, hogy az év legextrémebb partijára csöppentem be San Franciscoban. Értsd: azok közül, amiken részt vettem. Az alábbi a reklámja, de ez túlságosan is szolid:

Tulajdonképpen arra ment ki a dolog, hogy egy csomó feltűnően nem hetero pasas és néhány nő beöltözött bizarrabbnál bizarrabb ruhákba. Láttam pár pucér (vagyis inkább szőrös) feneket, pár csajon csak bugyi és egy kis testfesték volt. A dolog pikantériáját az adta, hogy mindez egy múzeumban volt, a bevétel pedig jótékonyságra ment. Na jó, ez így hülyeség, a pikantériát nem ez adta, hanem a ruhák, illetve azok hiánya, meg az arcfestések. A festmények és installációk is jók voltak, de az emberek érdekesebbek voltak sokkal. Itt vannak még képek. Az elején nagyon jó volt a zene (a YouTube aláfestése), de amikor eljöttünk éjfél körül, akkor eléggé megzuhant a színvonal szerintem, nagy malacságokat vetítettek. De csak a bart miatt jöttünk el, mert érdekesnek érdekes volt.
Snitt.
Vasárnap Stocktonban voltam, a Diótörőn, ahol Réka is balettozott. Nagyon-nagyon helyes volt az előadás, voltak profi táncosok is, de a gyerekek jobbak voltak (főleg Réka). Erről nem tudok olyan sokat írni, gondolom mindenki látta már, nem kell belemennem a sztoriba annyira. Ja, és Bori, két éves, az iPhone-on betűmegtalálós játékot játszik. Nem rossz!
Voltam még egy búcsúbulin meg egy sütisütősön is.

Első síelés

Ma voltunk síelni! Sugar Bowlba mentünk Ethannel és Alexszel. Hihetetlenül jó volt, pedig csak múlt héten nyitották meg a pályákat. Majdnemhogy porhó volt és nulla fok.
De a héten mégsem ez volt az első síeseményem. Szerdán a swissnexben voltunk, San Franciscoban egy après ski partin. Persze hó nem volt, ezért az volt a parti neve, hogy "who needs the snow". Be lehetett öltözni sícuccba rá, és én persze be is öltöztem, sőt, még a sífutólécemet is vittem. Az eredmény az lett, hogy beválasztottak a négy legjobb közé és bár nem én nyertem (a közönség tapsa alapján ment), nyertem egy jó drága napa bort. Meg persze kicsit híres lettem.





A partihoz még hozzátartozott az ingyen pia-kaja, sőt egy jégbár is volt, és itt láthattok további képeket Nagyon kezdem csípni a svájciakat, ez az országimázs. Persze pénz is kell hozzá, de nem csak az állam, hanem egy csomó cég is szponzorálja őket.
A másik dolog, amivel az utóbbi napok estéit töltöttem, az Jim nyugdíjbavonulási ajándéka. A kedvenc cikkéből próbálom az egyik ábrát elkészíteni. Egyelőre a molekulák vannak meg, meg a doboz. Majd rakok fel arról is képet, ha készen van teljesen, most itt tartok:





Volt még lányparti is a héten, meg voltam a konditeremben is egyik este. Megint elkezdtünk járni, ideje volt.

- Posted using BlogPress from my iPhone

Hálaadás

Hm, már megint nem írtam vagy két hete. Először azért nem, mert nagyon rossz kedvem volt. Cézár múlt hét kedden meghalt. Szegényke nagyon rosszul nézett ki már aznap reggel is, és délben amikor hazamentünk megetetni már alig bírta. A kezemben halt meg. Még jobb formájában csináltunk róla egy rövid kis videót.

Tényleg nagyon szomorú voltam.
---
Azóta azért történtek vidámabb dolgok is. Most pl. volt egy négynapos szünet, mert csütörtök Hálaadás napja volt. Meghívtuk Adaméket és Oliveréket vacsorára. Volt kétféle töltött kacsa, pörkölt, gombaleves, Emily csinálta a köreteket, Karin pedig palacsintatortát hozott. Kicsit elhúzódott, mert a sütőt rosszul kapcsoltuk be, emiatt a kacsa másfél órán át gyakorlatilag langymelegben pihent. Karin "egyébként" terhes, úgyhogy Sarah-nak hamarosan (kb. 7 hónap múlva) lesz testvére.
Fekete pénteken, azaz a Hálaadást követő alapvetően vásárlásról szóló napon vettem egy iPhone-t. Nem mintha le lett volna értékelve, de már régóta terveztem. Most ez az új játékszerem. A hétvége többi része biciklizéssel, főzéssel, pihenéssel telt. Zongoráztam is párszor, bár kevesebbet, mint terveztem. Ma pedig bementünk San Franciscoba fényképeket csinálni, és ha már ott voltunk, akkor elmentünk Oaklandben a Trappist sörfőzdébe is.
Múlt héten volt egy pár interjú. Az egyik jelölt nagyon szimpatikus volt, egy zimbabwe-i fiú, eredetileg bányásznak tanult. Megtudtuk, hogy Zimbabweben a bányamérnököknek egy évet a bányában kell dolgozniuk, igaziból, lent, és rendesen fizikai munkát kell végezniük, mint a közönséges bányászoknak. Ez nálunk is így van?
Megpróbálok majd kicsit gyakrabban írni, mert most tényleg nem is jut eszembe hirtelen más az elmúlt napokról. Viszont ha arra vagytok kíváncsiak, hogy hogyan telik Julie és Sebastian földkörüli útja, akkor ajánlom az ő blogjukat.

Esküvő, koncert, stb.

Jó sok összegyűlt, de nem volt időm írni.
Múlt szombaton volt Jessica esküvője. Nagyon jó volt szerintem. A házukban volt, és bár asztalokat meg étkészletet béreltek, igazából saját készítésű volt a legtöbb dolog. Jessica felbérelte az egyik diákot a HR-től, ő mosogatott, pakolgatott, ennyi elég is volt. Az egyik barátjuk adta őket össze. Ez elég jó itt, csak ki kell kérni az engedélyt, és bárki összeadhat. Ott volt az egész család, érdekes volt nézni a hasonlóságokat és különbségeket. Egy csomó fotó készült. Ezek, ezek, ezek meg ezek.
Vasárnap az egyik munkatársamnál voltam egy meghívott előadó tiszteletére rendezett vacsorán. Megint leesett az állam, hogy milyen helyek vannak... Nagy ház és óriás kert kis tóval, ami tele van aranyhalakkal. Ott volt szinte mindenki a csoportunkból, gyerekestül és feleségestül, érdekes volt. Az előadó is jó volt másnap.
Hétközben volt több csoportszeminárium is, jók voltak. Most már lassan nekem is elő kéne adnom, csak annyi marhaságot kell mostanában csinálnom, hogy nem tudok befejezni egy témát sem.
Pénteken a Hertz Alapítványtól voltak PhD diákok, nekik labortúrát tartottam, ötször egymás után. Jól elfáradtam, de még így is érdekesebb volt, mint amikor valami fontosembernek kell bemutatni a labort. A pénteket aztán az koronázta meg, hogy nem tudtam hazamenni rendesen, mert a kártyám nem működött egy kapun, aminél kellett volna. Átalakítják a területet, és új útvonalon kell hazamennem. És miért is működne elsőre? Ma sem ment, pedig direkt reggel bementem az irodába, hogy nézzék meg, hogy mi van. Holnap balhét csinálok, ha nem oldják meg. Nagyon megalázó esténként egy fegyveres őrrel bazseválni, hogy engedjen már ugyan haza. A másik lehetőség, hogy 12 km-t biciklizek. De csakazértse fogok.
Kicsit rámjár a rúd egyébként. Hétvégén kizártam magam a lakásból, és sajnos elfelejtettem Jens-nek átvinni a pótkulcsot. 20 Dollár.
Pénteken Juliék sörözéssel egybekötött előgarázsvásárt tartottak. Nagyon jól jártam. Az alábbi nélkülözhetetlen dolgokat szereztem be bagóért:
- varrógép (Brother)
- sífutóléc (cipőt még kell vennem)
- egy szép pulóver és egy szoknya
- konyhai mérleg (digitális)
- IKEA kígyó a fotelre
Szombaton voltunk biciklizni kicsit, egy tájvédelmi területen a San Mateo híd lábánál. Láttunk egy csomó kócsagféle madarat, és egy óriási csapat pelikánt is. Tőlem pár méterre szálltak fel, gyönyörű volt.
Vasárnap Ninaval és egy német lánnyal bementünk a városba túróért na meg a Bluegrassra. Ez egy 3 napos, ingyenes, 6 színpados fesztivál a Golden Gate Parkban. Jó volt a zene és a hangulat is. Mindig ledöbbenek, hogy micsoda tisztaság van egy ilyen buli harmadik napján is, gyakorlatilag nincsen szemét, részeget nem láttam, csomóan gyerekkel vannak, a másik fele meg füvet szív, és valahogy mindenki olyan nyugis.

Pihenős napok

Kezdek lassan visszarázódni a munkába. Megírtam a válaszokat például a pályázatom bírálátára. Csak az volt elszomorító, hogy a bírálók nem sokkal jutottak túl a címen. Viszont majdnem biztos, hogy kapok pénzt, azaz vehetek gépeket. Meg könyveket -- jó lenne kicsit feltöltenem a benti könyvtáramat.
Múlt pénteken voltam Ninaval SF-ban, egy kis helyen, nem kicsit alternatív és helyi, csupa furcsa zenekar lépett fel. Mindenki kicsit őrült volt, ami jó, egy nőci fel is ajánlotta, hogy fessek vele falat, de aztán nem lett belőle semmi. Pedig bírtam volna.
Ezen a hétvégén is voltunk a városban, egy jó kis fesztiválon a GG parkban (Power to the Peaceful). Nagyon sokan voltak. Utána Jessica leánybúcsújára mentünk egy étterembe Oaklandben. Jó volt az este, csak a végére már nagyon fáradt voltam.
Ezen kívül olyan sokat nem csináltam, főleg múlt hétvégén, mert kicsit sokat voltam erre-arra, nagyon jól esett a semmittevés.

Mama, a második hét

A második hét is nagyon jó volt. Vasárnap reggel bringáztam egyet, közben a Mama csinált nekünk ebédet. Délután hármasban biciklis bortúrára indultunk a környéken. Három pincészetet (bár pincék nincsenek) pipáltunk ki. Az egyik, Tamás nevű, természetesen magyar volt... Még sose mentem be oda, de valamiért arra gondoltam, hogy biztos vagy spanyol, vagy csak design miatt van ékezet az a-n. De nem, egy magyar pasasé volt eredetileg -- most már egy nagy konzorcium része. Dumálgattunk mindenféle emberekkel, az egyiknek pl. volt egy óriás kutyája, tiszta fehér, és természetesen úgy viselkedett, mintha egy apró kölyök lett volna, folyton fel akart ugrani az emberre. Meg volt a szokásos "a szüleim németek" vagy "éltem Németországban" emberekből is. Jellegzetes kérdésük, miután Jensről kiderül, hogy német: Sprechen Sie? Totál baromság, meg egyébként is, nyilván igen, hiszen most mondta, hogy német... De persze mindenki nagyon kedves volt, mint mindig.
Még utána Mamával elmentem fényképezőgépet nézni, kevés sikerrel. Azóta viszont, sok nézelődés után sikerült választani, vettünk egy csúcs kis Panasonic gépet, 12x zoommal és széles látószöggel. Még GPS is van benne!
A hét eleje viszonylag eseménytelen volt, Mama iskolában, én a dolgozóban. A dolgozóban persze mindig van valami szórakoztató, pl. be kellett ülnöm egy manager meetingre, mert a managerünk nem tudott elmenni. Agybaj, hogy milyen dolgokról beszélgetnek halál komolyan. Én csak tágranyílt szemekkel ültem és néztem.
Csütörtök este elmentünk a California Academy of Science-be, az éjjeli programra. Itt már voltam egyszer, Annával. Este 6-10-ig lehet megnézni a múzeumot, közben lehet koktélokat inni, és még koncert is volt! A legjobb egy emlőskiállítás volt, ahol mai és kihalt állatfajok csontvázait mutatták be, nagyon érdekes.
Pénteken jógáztunk, a jógatanár kicsit fura volt, egy pasas, és még énekelt is. Szombaton Ed búcsúbulija volt, Mama csinált palacsintát, nagy sikere volt. Egy csomó emberrel beszélgetett, még a Római Birodalomról is. Nem rossz. Mindenki nagyon kedves volt, szokás szerint.
Vasárnap, azaz tegnap, Jens csinált ebédet, pizzát sütött. Elsőre nem is volt rossz. Délután, amíg mi bringáztunk, addig Mama kiült a medenzéhez. Este pedig megnéztük a Milk c. filmet, ami Harvey Milkről szól,  az USA első nyíltan meleg politikusáról. Ő volt a vezéralakja a melegmozgalomnak, és ő akadályozta meg, hogy az Anita Bryant-féle bigott mozgalom többek között elérje, hogy melegek nem lehetnek tanárok stb. Egy barom elmebeteg természetesen őt és a polgármestert is lelőtte (Moscone)...
Végül egy vicces kép:

Mama, az első hét

Először is, automatizálódott egy kicsit a kommentelés, nem kell feltétlenül írni, csak lehet jelezni (FELÉM), hogy vicces voltam-e vagy ilyenek. Rendesek, mert olyan gomb nincs, hogy hagyjam a francba, kutyát sem érdeklem.
A Mama már egy hete itt tengeti velem a napjait, szerintem egész jól. Hétközben angolra jár a Városba (meg mindig mondom, hogy hozzon túrót is, de sose hoz). Ugyan első nap majdnem sikerült éjfélkor elindulnunk a Barthoz, mert összekuszálódott az ébresztőóra, és a mi belső óránk is az átállás miatt. Gyanút csak a szokatlan sötétség keltett bennem. Mama már félig el is készítette a reggelit, de aztán mégiscsak meggondolta magát, és aludtunk reggelig. Nem, nem röhögtünk.
Mama egy kis kiképzés után reggelente már az autópályán cikázva megy be a Bartig, délután ugyanígy vissza. Az első hét azért fárasztó lehetett, mert mire én hazaértem, addigra mindig aludt (a lecke felett). Azért esténként is csináltunk dolgokat, sétáltunk a parkban, sushit ettünk meg boroztunk. Pénteken meg a Mama elment egyedül bringával felfedezni a környéket, amíg én Stocktonban voltam business meetingelni Bálinttal.
Tegnap San Franciscoba mentünk hármasban, először a Legion of Honort néztük meg. Ez egy egész jó kis képtár, és most Mama meg tudta nézni azt a kiállítást, amire Párizsban nem volt ideje a múlt hónapban, ugyanis pont ide hozták. Kicsi a világ! Vett Mama nekem egy szép képet a lakásba:

Az a címe, hogy a Törött korsó. Aztán kocsikáztunk a tengerparton, meg néztük a szörfözőket. Végöl a Hayes Street design boltjaiba néztünk be, megszakítva az utat egy nagyon fontos dologgal: egy pohár sörrel.

Marin Headland

Tegnap elmentünk biciklizni Marin Headlandbe (vagy hoz, vagy ilyenek).
Itt az eredménye:

Most már ilyen szuperül be lehet ágyazni egyébként a bicikliutakat a blogba. Este nem tudtuk megnézni a tűzijátékot, mert olyan nagy volt a köd San Franciscoban. Helyette inkább beültünk egy sörözőbe (Marin Brewery).

swissnex

Találtam egy érdekességet a neten, az 1962-es Lindau Nobel Találkozón gyűjtötte valaki ezeket az aláírásokat.

http://www.symmetrymagazine.org/cms/?pid=1000807

Nem rossz... Én is voltam egyszer ugyanezen a találkozón, de valahogy nem volt kedvem aláírásokért kuncsorogni (sokan ezt csinálták). Most persze már bánom.

Csütörtökön voltunk San Franciscoban a Svájci Intézet (swissnex) által szervezett előadáson. Nina már régóta mondja, hogy menjünk. Ingyenes, érdekes, és még enni is adnak. Sőt, nekem úgy tűnt, hogy ez utóbbi viszonylag sok embert vonzott. A Disney Research-től, az ETH-ról jöttek előadni. Hogy mi az a Disney Research? Gyakorlatilag 2 és 3D technológiákat fejlesztenek, sok doktorandusz és kutató bevonásával. Volt szó arcszeknnelésről, realisztikus arcszimulációról, fényhatásokról, dinamikus képátméretezésről. Jövő héten szinkrotronokról lesz szó, meg az épülő svájci szabad-elektron lézerről (ha így van magyarul). 

A VB-t továbbra is szorgalmasan követem, egyre meglepőbbek a meccsek. A tippjátékban Jessica vezet toronymagasan, nem tudom, hogy hogy csinálja.

Vuvu

A múltkor említett vacsorával kicsit megjártuk. Bort vittünk ajándékba, és kiderült, hogy mormonok. Ciki volt.
Az épületünk mellé felhúznak egy újat. Érdekes így végignézni az építkezést. Egy minimális alapra gyakorlatilag dexion salgóból húzzák fel az egészet. De legalább gyorsan haladnak.
Ma hírekben arról volt szó, hogy valamit kéne kezdeni az éttermi olajmaradékokkal. Mert itt még nincs rá törvény, hogy össze kell gyûjteni. Néha nem értem az ilyeneket.
Hétvégén meccset néztünk, bicikliztünk, és vasárnap bementünk a városba (túróért). Volt egy jó kis fesztivál a Haight Streeten, zene, bazár és persze füves cigi mindenütt. Vettem egy jó kis bohócgatyát, most ez a kedvencem, persze nem munkába. Utána elbringáztunk a Golden Gate park végébe, aztán a part mentén tovább, majd letettük a bicajokat és kirándultunk egyet. Este a kedvenc helyemen, a Magnoliaban ettünk.
Továbbra is jógázom, szerintem fejlõdtem. Majd felrakok egy képet, downward facing dog póz, a bohócgatyámban. Két legyet egy csapásra.
Szinte csak én vagyok bent a csoportból, mindenki az ALS-ben. Én is megyek majd egy kísérletre. De ha az összejönne, akkor az nagy szám lenne. Majd szólok amikor drukkolni kell.
Addig csak maradjatok a vb-nél, rájuk fér. Errõl jut eszembe: ugye már mindenkinek abszolút hallása van a meccsek óta? (Ugyanis a vuvuzela be-n szól.)

Elkészült az előadásom. Nagyon jó, mert csütörtökön tartottam egy főpróbát Jim javaslatára. Ez nagyon hasznosnak bizonyult, mert utálatos dolog egyébként egyórás előadást elpróbálni. Azóta nagyjából nyugodt vagyok, mert tudom, hogy bele fogok férni az időbe, ráadásul azt mondták, hogy jó volt. Elvileg holnap csak jobb lehet. De ugye van a medve bőre is, szóval...

A hétvége azért jól telt, ma pl. voltunk reggel biciklizni, aztán meg bementünk San Franciscoba, ahol Gergely Ágival találkoztam, ha valaki ismeri. Egy napelemes konferencián volt itt, nagyon érdekeseket mesélt. Megnéztünk a barátja (szintén német) start-up cégének az irodáját is, az is nagyon érdekes volt.

Szombaton dolgoztam, cikket kellett bírálni. Mondjuk nagy balek voltam, addig kattingattam, amíg sikerült a bírálatot egy másik cikkhez küldeni, de szerencsére azért megoldható a hiba... Este elmentünk moziba, és a Crazy Heart című filmet néztünk meg. Az a főszereplője, aki a Big Lebowskinak is (Jeff Bridges). Egy alkoholista country énekesről szól. Nekem nagyon tetszett, még a zene is. Nem az az idióta country zene, hanem inkább olyan balladaszerű volt benne, és a pasas nagyon jó. A másik főszereplőt, a színésznőt is nagyon szeretem (Maggie Gyllenhaal).

Olvasok egy nagyon érdekes könyvet, az a címe, hogy Amerika, Amerika!, magyar írók írásai az USA-ról. Nagyon érdekes. Majd másolok ide mondatokat, mert legalábbis szerintem nagyon találóak. Köszi Juca!

Még a jógáról akartam írni. Egyre jobban tetszik, de persze szinte alig fejlődök. Pedig hetente kétszer járok. De azért kicsit talán már jobban megy, mint az elején, főleg a koordináció része, mert értem, hogy melyik gyakorlatnak mi a célja. Hihetetlen, hogy a mindennapi életben, még akkor is, ha valaki sportol, mennyire nem használjuk az izmaink és inaink legtöbbjét. Nem is tudjuk, hogy léteznek, csak amikor egy jógamozdulatnál elkezdenek húzódni. De nehogy azt higgyétek, hogy valami lótuszülésben fejenállás kell ehhez! Próbáljátok ki ezt az egyszerű dolgot: álljatok a fal mellé oldallal, hogy a fal érintse a jobb vállatokat, de azért ne teljesen szorosan álljatok a falhoz. Utána emeljétek fel a jobb karotokat előre, úgy, hogy a tenyeretek a fel felé nézzen. A fal mentén egy kört leírva emeljétek tovább a karotokat, majd ha már legfelül van, akkor kezdjétek hátrafelé, továbbra is nyújtott karral leengedni. Találjátok meg azt a pontot, ahol a legjobban feszül, vagy ha ez túl sok, akkor azt, ahol még kibírható. Ez szerintem olyan 1 óra tájékán lehet (ha elképzelünk oda egy órát). Ha ez megvan, akkor az eddig a fallal párhuzamosan álló lábfejetek mozdítsátok úgy, hogy a sarok helyben marad, a lábujjak meg elfelé mutatnak a faltól. Hoppá! Ennyi elég is ahhoz, hogy már csak sokkal nehezebben lehessen kibírni a kéz tartását. Ugye?

Na most megyek és relaxálok holnapra. Majd beszámolok.

Let it snow, let it snow, let it snow!

Képzeljétek el, tegnap éjjel csoda történt: havazott Livermore-ban! Sok helyen volt még hó a környéken, minden híradó vigyorgó gyerekeket mutogat, meg döbbent felnőtteket, akik kesztyűviselésre kényszerülnek. Persze délre mind elolvadt, de így is szép volt. Ma éjjelre is rekord hideget jósolnak.

Szombaton este megnéztük a karácsonyi felvonulást, ott volt a Mikulás is, és volt ünnepélyes lámpagyújtás is a város karácsonyfáján. Utána elmentünk Oaklandba Jens-szel, Adammel és Emily-vel egy belga sörözőbe (Emily a laborban dolgozik, Adam pedig próbál neki udvarolni...).

Vasárnap lánynapot tarottunk, San Francisco-ban flangáltunk Julie-val és Jessica-val. Egy igazán elegáns olasz étteremben ettünk, még pezsgőt is rendeltünk, aztán meg kirakatokat bámultunk, és kicsit vásárolgattunk. Hazafelé a BART-on leszólított egy pasas, és azt mondta, hogy: "You have a beautiful facial structure". Aztán eltűnt.

Ma meg volt egy kis "flash"-em (ahogy öcsém mondaná). Volt egy szuper előadás, ami úgy kezdődött, hogy a Föld meg a Világegyetem ennyi és ennyi idős, az emberi faj meg csak 200 000 éve van itt, ami 8000 generációt jelent, amiből pedig 7600 barlangban lakott... Ebbe még sose gondoltam bele. Az előadás arról szólt, hogy a 450 ppm-es CO2 szint eléréséhez 2100-ban az energiaszektornak milyen stratégiát kell folytatnia, és ez hogyan érinti az autóipart, illetve milyen technológiák lesznek fontosak. Az előadás utáni ebéden jól megszorongatta a társaság (posztdokok) az előadót (aki nagyon jókat válaszolt egyébként). A beszélgetés közepétől kezdve teljesen asimovi érzésem lett: majd egyszer lesz egy könyv, amiben a 8000. generációról fognak írni, akik még nagyon kezdetlegesek voltak mondjuk a 8500-dikhoz képest (mert egészen a 8400-dikig szénalapú volt az energia) stb. És abban lesz egy jelenet, amikor a 8000. generáció megbeszéli a dolgokat, és az pont olyan lesz, mint a mi ebédünk...