3D

Hát igen, a múltkoriból kimaradt a poén... Szóval Juciéknál leparkoltam szépen rendesen a kocsimat a garázs elé (nem, mintha nem lett volna akárhol máshol is hely...). Kosármeccsre menet betereltük a két gyereket a kocsiba, mindenki más is elhelyezkedett, övek be, még egy kis innivaló valakinek, meg persze indult is a Ho-ho-ho-horgász, garázsajtó fel, majd... csatt... Az volt a legdurvább, hogy nekem gőzöm sem volt, hogy mi lehet ez... Mert hát persze, hogy az én autóm, amit szépen odaparkoltam... Ehhez is két nő kell valószínűleg. De szerencsére egyik autónak sem lett baja, mert lassan történt minden.

Látom, hogy otthon tombol a tél. Csak halkan merem ezért megjegyezni, hogy itt meg olyan, mintha már majdnem nyár lenne, de lagalábbis tavasz. Süt a nap és kezd egyre melegebb lenni...

Tegnap elmentünk San Jose-be, mert Jens eladta a régi kameráját. Ha már ott voltunk, elmentünk a Tech múzeumba, ami kicsit Csodák palotája szerű (bár ott még sose voltam). Az egyik érdekes, hogy beszkennelték a fejünket 3D-ben, de elég rossz lett szerintem. Ugyan nincs kicsi orrom, de azért ez túlzás:

Volt egy infrakamera, azon meg az derült ki, hogy tiszta hideg az arcom mondjuk a Jens-éhez képest.

Ami nagyon tetszett viszont, az egy fantasztikus ötlet. A világon sokmillió (vagy inkább sokszázmillió) embernek kellene szemüveg, de a legtöbben nem engedhetik meg maguknak, arról nem is beszélve, hogy nincsen elég optikus sem... Ez persze nem csak azért baj, mert nam látnak jól, hanem mert emiatt nem tudnak megtanulni olvasni sem, és hatávnyozottan hátrányos helyzetűek lesznek. Egy fickó kitalálta, hogy nagyon egyszerű: csináljanak olyan szemüveget, aminek a lencséje egy kis átlátszó műanyag tasak, amit fel lehet vízzel tölteni. Mindenki annyi vizet tesz bele, amennyitől jól fog látni, és ezt bármikor egy kis fecskendő segítségével lehet módosítani. Nem kell se orvos, se optikus, se semmi. Szerintem zseniális.

Este még voltunk egy olasz kávézóban, aztán meg átmentünk Haywardba egy pubba, ahol Adam, Emily, Nicolas és Guilhem társaságában jót söröztünk és rajzoltunk -- az asztalokra rakott terítőre lehetett zsírkrétával. Guilhemet meggyőztem, hogy jöjjön el velem majd az aktrajzolásra. Ő is rajzol egyébként. A rossz hír meg az, hogy Adam térdét meg kell műteni, mert kiderült, hogy mégiscsak elszakadt az ínszalagja focizás közben. Nem boldog.

A cikket egyébként múlt héten befejeztük. Hihetetlen. Azóta az előadásomat gyártom.

Cicmic

Tegnap meglátogatott egy cica. Nem tudtam lerázni, miután megsimogattam a kerben. Bejött, és felderítette a lakásomat. Nagyon aranyos volt, mindent szisztematikasan végignézett, aztán pedig elfoglalta a helyét a fotel háttámláján, ahol szépen elaludt. Megpróbáltam lerajzolni, ha már etetem.

Szép napok

Tegnap megint voltam pucér nőt rajzolni. Most hosszú pózos nap volt, 5x20 percig ugyanazt a pózt lehetett rajzolni. Én inkább 4x rajzoltam le, mert semmi értelme a részleteken dolgoznom, ha az egész nem jó. Ez lett a legjobb, de ennek is túl hosszú a nyaka, meg valahogyan még nem tudom rendesen kezelni a pasztelt (soha nem is használtam előtte, így nem meglepő), és emiatt túlságosan elvesznek a részletek amint elkezdek árnyékolni. Egy meglepő dolog is történt az óra alatt: egyszercsak a rajzlap bal oldalán kellett valamit csinálnom, és mivel nagy a papír, átraktam a krétát a bal kezembe, és azzal folytattam. Teljesen ledöbbentem, mert csak pár másodperccel később esett le, hogy mit csinálok...
Délután elmentünk megvenni az ajándékokat annak a két embernek, akivel "jótékonykodunk". Utána elmentem jógára. Most másfél óra volt, jól megnyújtott. Volt közben egy kis halandzsa, hogy mire gondoljunk, de tulajdonképp ez is jó. Egyébként biztos történik valami jóga közben, mert farkaséhes voltam utána.
Ma reggel elmentünk bringázni, majdnem 2.5 órát. Most hulla vagyok, pedig már ettünk is.
Ja, tegnap láttunk a boltban egy Obama könyvet gyerekeknek. Rettenetes. Az jutott eszembe, hogy nekünk is volt az olvasókönyvünkben Leninrõl pár mese. Meg az, hogy ilyen se fordul elõ sok országban, pl. Ki venne Angela Merkeles mesekönyvet Németországban?

31

Vasárnap 31 éves lettem. Ez már a harmadik születésnapm Livemore-ban... Nagyon jól telt a nap. Kaptam egy rajzmagazint meg a Barcsay-t (még az nem ért ide), meg egy hosszú biciklisnadrágot, mert már hideg van kint általában. Ezt mind Jens-től. Nina sütött nekem egy tortát, nagyon-nagyon finom, ez látható a képen. Még délelőtt kipróbáltuk az új nadrágot, aztán megebédeltünk. Délután elmentünk két helyre is bort kóstolni, meg elvittük Nicolas Nikon gépét, próbáltam szép képeket csinálni, de már nem volt sok fény, mire erre került a sor. Este elmentünk egy thai étterembe, aztán meg olvasgattam a magazint, amit kaptam.
Szombaton egyébként kacsát sütöttünk. Nagyon finom lett, csak a jénai felrobbant a sütőben, amikor kicsit meg akartuk locsolni a kacsát. De szerencsére meg tudtuk menteni, és finom lett a végén. Délután Adammel teniszeztem majd' két órát. Este elmentünk megnézni egy filmet a moziba, de nem volt olyan jó.

Jim megtanulta azt mondani, hogy "Viszlát", tőlem esténként így köszön el, a német kollégánktól meg "Bis Morgen"-nel. Jim egyébként hétvégén szerzett egy új kutyát, az előző kutyájuk nem sokkal azután pusztult el, hogy én idejöttem.
Ninaval is voltam moziban, nem a nagyban, hanem a kicsiben. Ez a helyi művészmozi. Csak mi voltunk. Nagyon jópofa egyébként, mert kb. egy hónapja már sört is csapolnak, és be lehet vinni a nézőtérre. A legújabb Coen fivérek filmet láttuk. Nagyon érdekes meg vicces, de azért nem a legjobb film a világon.

Se liba, se malac

A liba: akartunk Márton napra libát sütni. Ugyan van liba, de csak fagyasztott és egész, és $60. Egyrészt drága, másrészt meg még Vízkeresztkor is azt ennénk.
A malac: be akartam oltatni magamat H1N1 ellen (sertés, malac, értitek), de nincsen oltóanyag, csak a veszélyeztetetteknek, azoknak is szűkösen. Hiába hirdetgetik a weblapjaikon a biztosítók meg az patikák. Nincs. (Ha esetleg van mégiscsak, írjátok meg, hogy hol légy szíves.) Nem pánikolok, de minek megbetegedni, ha nem muszáj.
Van egy jó kis szokás a laborban (gondolom más munkahelyeken is) ilyenkor Karácsony előtt. Kiraknak egy csomó kártyát, amin szegény gyerekek, néha felnőttek karácsonyi kívánságai vannak. Az ember kiválaszt a kártyák közül egyet, megveszi a rajta szereplő dolgokat, majd behozza becsomagolva az intézetbe. Idén először mi is választottunk két kártyát. Én egy idősebb nőnek fogok venni egy pulóvert, Jens meg egy kislánynak ceruzákat meg hasonlókat.
Csak hogy az élet nagy problémáiról is írjak: ma kiakadtam, mert megtudtam, hogy az amerikai Nutella más, mint az európai. Ez egyszerűen felfoghatatlan. Miért kell mindent megváltoztatni? Persze ebben több a cukor és a csoki és kevesebb a földimogyoró. Egyébként érezni is az ízén.
Megvolt az utolsó rajzóra. A tanárnőnek nagyon tetszettek az aktrajzaim, persze tudom, itt nem szokás olyat mondani, hogy jaj de rossz, meg nyilván úgy értette, hogy elsőre nem rosszak. De jól esett azért, meg bátorított, hogy csináljam tovább. Tényleg nagyon szeretem ezt a nőt (illetve nagyon megszerettem), olyan normális. Meg azt a nőt is megszerettem (Liz), akivel együtt rajzoltunk ezen a "haladó" kurzuson. Sok itt a normális ember, és az jó.
Azért is jó kedvem van, mert visszatért Adam. Vasárnap este érkezett, jövő hétfőn kezd. És az is lehet, hogy Ravi lakásába fog költözni, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag szomszédok leszünk.

Első aktok

Ma voltam aktot rajzolni. Rettenetesen elfáradtam. Egy nagyon szép lány volt, 55 kiló és 167 cm. Tudom, mert ez benne volt a leírásában (viszont kevésbé egyértelmű a rajzaimon...). Vicces. Kicsit azért meg voltam illetődve, fura volt, hogy valaki csak ott áll meztelenül. A többiekről nem sikerült megállapítanom, hogy kicsodák, de abból, hogy engem művészként mutattak be (ciki volt azért), gondolom, hogy ők azok. Az elején egyperces pózok voltak, utána meg 10 és 20 percesek. Nagyon nehéz volt, nagyon kellett sietni meg figyelni, de közben meg mégsem lehetett csak úgy bámulni a csajt. Főleg az volt érdekes, amikor méregetik az arányait. De nagyon profi volt, profi pózokat csinált. Persze itt Amerikában mindenki profi, nincs olyan, hogy valaki csak úgy beugrik modellnek. Itt vannak a kicsit jobban sikerült darabok. Van mit gyakorolnom!

Izgi

Most kicsit be vagyok sózva. A helyi művészeti műhelyben minden pénteken lehet aktot rajzolni (eddig is hallottam róla, csak nem néztem utána), és elhatároztam, hogy holnap elmegyek rá. Pont jó, mert alapvetően csak van egy modell, és mindenki csak rajzol vagy fest a saját kedve szerint, de holnap indul egy kis tanfolyam, ahol mondanak is dolgokat. Már alig várom!

Tegnap elmentünk a Louise-sal (itt van látogatóban) meg Julie-val koktélozni, jót beszélgettünk.

Megint rajzóra

Tegnap megint volt rajz. Meg itt van egy régebbi is, szerintem ezt még nem tettem fel.

Meg egy szintén friss szénrajz. A tanárnőnek nagyon tetszett az üveg, de nekem a kis termés tetszett jobban (mármint az, hogy sikerült valamennyire).

Tegnap

Soha többé nylon

Ma kreatív vagyok. Reggel elvittem Jens-t és Ethant a reptérre. Mind a ketten Irvine-ba mentek egy konferenciára. Utána bevásároltam Halloweenre, bár még mindig hiányzik egy pár apróság. Idén Popeye és Olive Oyl leszünk, de ne szóljatok senkinek. Jens régi mexikói parókáját az én parókámként újrahasznosítjuk. Vettem aranygombokat horgonnyal, fel is varrtam egy fekete pólóra. Vettem egy fekete szoknyát (nagyon olcsón), és felvasaltam rá egy piros szalagot. Meg egy piros felsőt is, arra kézelő és gallér készült, de még a kézelők nincsenek fent, elfogyott a fehér cérnám. Csináltam pipát parafadugóból és fapálcából. Lesz majd spenótkonzerv is. Igazából már csak egy tengerészsapka kell, és minden megvan. Ezen kívül vettem konyhai gézt, és csináltam belőle egy kis zsákot. Még készítek jópárat, és akkor nem csak nagy nylonzacskót (ami egyébkén polietilén) nem kell kérnem a boltban (most már mindig viszem a sajátomat), hanem a zöldségekhez, gyümölcsökhöz is lesz saját, sokszorhasználatos hordozóm. Az ötlet egy vásárból jött, de ott darabját $5-ért árulták, ami túl sok. Ha pedig arra vagytok kíváncsiak, hogy hogyan készítettem: nem varrtam, hanem vettem hőre kötő szalagot, ami úgyis kellett a jelmezhez. Szóval csak a két szélén két vasalás, kifordítani, és már kész is!

A héten nem volt rajzóra. Ruth-tal akartunk rajzolni, de egy nagy trécselés lett az estéből. Viszont szereztem nagyon jó könyveket a könyvtárból a perspektíváról meg a színekről.

Bent komótosan telt a hét, kivéve amikor majd' felrobbanok az egyik pasas miatt, aki nagyon hangosan beszél és egyfolytában, és hihetetlenül modorosan, és kicsit hülyeségeket is, de legalábbis feleslegesen... Akusztikailag pont a szobájára látok sajnos.

Csendélet neonfényben

Kedves olvasóim. Örömmel jelenthetem, hogy elmúlt (azt hiszem) az alkotói válságom, és ismét van kedvem blogot írni. Viszont nem fogom részletesen leírni, hogy mik történtek azóta, hogy nem írtam.

Csak pár dolog képekben.

Annával Yosemite-ben.

Ez a legutóbbi rajzházim.

Rékával és Borival a szökőkútban.

Carmelben.

Anna első pár napja

Akkor itt most bepótlom a lemaradást kicsit. Először is a múltkori kirándulásról itt vannak a képek. A videó is ott készült.

Azóta megjött Anna, csütörtök helyett péntek reggel, mert elcsúsztak a csatlakozások. Mirkó is itt volt egy napot. Pénteken megnéztük San Francisco-t. Szombaton elmentünk biciklizni Monterey-be, a szokásos túrára. Az egyik srác már fel is rakta a képeket. Vasárnap bort kóstoltunk itt Livermore-ban hármasban. Illetve még előtte elmentünk Jessica-hoz megnézni a méheit, mert elkezdett méhészkedni. Nagyon aranyosak ezek a méhek...

Hétfőn, kedden és szerdán dolgoztam. De hétfő este bementünk a városba megnézni az Alcatrazt, ami meglepően érdekes volt. Nagyon hangulatos a sziget, a börtön pedig egészen döbbenetes. Kedden rajzra mentünk Annával, ahol végre festettünk! Vízfestékkel. Nagyon kedves volt a tanár, és jó fej, hogy csak úgy jöhetett Anna. Ma Anna a nagybátyjával töltötte a napot, este meg együtt vacsoráztunk. Szóval gondolom nem meglepő, hogy nem volt időm írni...

Az alábbi három kép Anna, Jens és az én művem (ebben a sorrendben).

Cipők

Hétfőn még pihentünk, de aztán ez a három nap sűrű lett. Volt egy látogatónk Cambridge-ből, Ian Smith, vele ebédeltem. Nagyon jó kis előadást tartott.

Ezen kívül csak a cikket írtam, csak néha nehezen megy, mert ugye nem egyedül enyém a szoba, és mindig valaki beszél, telefonál, bejön. Így csak este tudok rendesen dolgozni, de addigra meg kiesik a szemem. Lehet, hogy jövő héten kivételesen zenét fogok bent hallgatni.

Volt rajzórám. Az óra elején nagyon fáradt is voltam, meg türelmetlen, de a végére lenyugodtam. Tollal kellett rajzolni a haladóknak (nekünk), de a többiek valamiért továbbra is ceruzával rajzoltak, radíroztak stb, pedig pont az volt a feladat, hogy találjuk meg a kontúrokat és kész.

Tegnap rossz napom volt, mindenki halálra idegesített. Ma az Eastern Sierra-ba megyünk három napra, kirándulni meg biciklizni, de továbbra is nyűgös vagyok és leginkább dolgozni lenne kedvem.

Sűrű hét

Na, ki kell találni, hogy ki van a képen.

Ezen a héten sokmindent csináltam. Voltam hétfőn Juciéknál, Rékázni meg beszélgetni. Réka mindig feldob. Na meg a jóltartás sem rossz, még másnapra is jutott a csirkéből! Kedden Ninaval bicikliztünk egyet este, aztán meg elmentünk sushit enni. Csütörtökön meg SF-ban voltam, Mirkóval elmentünk a zsidó múzeumba aztán meg egy perui étterembe. A múzeum nagyon klassz, építészetileg is érdekes, az egyik szárnya egy csúcsára állított kocka. Volt egy Chagall kiállítás, illetve nem is Chagall volt, hanem a zsidó színháztörténetről szólt, főleg oroszokról. Mindenféle színpad- és jelmeztervek voltak kiállítva, meg voltak eredeti felvételek is az előadásokról. Chagall ott jön be, hogy ő is tervezett, rajzolt ilyeneket, meg vannak a témához kapcsolódó képei is.

A másik kiállítási részben zsidó zenéket lehetett hallgatni, többek között volt egy válogatás Hava Nagilakból. Chubby Checkertől kezdve a nem is tudom, szóval úgy tűnik, hogy mindenki feldolgozta, koreai, katolikus, fekete, fehér, latin, rock, nagyon vicces volt. Persze a YouTube-on is lehet ilyet találni, ezért nem kell ide eljönni. Pl. itt egy texasi verzió:

Techno:

Ez azért jobb:

Ezt nem lehetett kihagyni... Tváji csornüje glázá závut minyjáááááá

Gondolom mindenki tud még százfélét találni.

A perui étterem, azt nem tudom itt így megmutatni, azért sajnos ide kell repülni.

Tegnap is voltam moziban, az a címe, hogy (500) days of Summer, lehet, hogy otthon még nem mutatták be. Egy szép kis romantikus film, a jobbik fajtából.

A cikket írom, teljesen stresszben vagyok miatta, nagyon nehéz száznál is több cikket átlátni, hogy ki, mit, és miért csinált, miben tér el a többitől stb. Elvileg két hét múlva el kell készülnie. Meglátjuk. Azért kíváncsi vagyok, hogy Ravival mi lesz, mert egyelőre még egy betűt sem írt a részéből... Na, de nem morgolódok, nekem nem lesz se kevesebb, se több munkám attól, hogy ő csinál-e valamit vagy sem.

Sara & Johan

Elfelejtettem, hogy még egy hete voltunk egy koncerten. De nagyon siralmas volt, talán ezért is felejtettem el. Most is csak a rend kedvéért írom.

Tegnap volt Sara és Johan búcsúpartija, ami ma egy bbq-val fog folytatódni. Meg is jelentünk a borászat weboldalán (az augusztus 15-tel kapcsolatos bejegyzésnél). A buli nagyon jó volt, svéd húsgombócos, lazacos, heringes szendvicsekkel. Sara és Johan azt találta ki, hogy az időközben vásárolt dolgaikat elárverezik. Nem pénz, hanem Budweiser ivása volt a tét. Azaz: kikáltási ár, két hajtás sör. Erre valaki mondja, hogy tartom. A következő: én ezért meginnék három hajtással is, és így tovább. Pl. egy üveg méz 11 hajtásért ment el, ami több, mint egy doboz sör. Én vettem két szobanövényt meg egy sűrített paradicsomot, Jens egy pizzaszószt és egy másik paradicsomsűrítményt. Próbálkozott a kókusztejjel is, de annak nagyon felment az ára. Székek is voltak, mécsesek, ilyesmi. Nagyon vicces volt.

Ajándékba kaptak egy fotót, szépen bekeretezve. Jens csinálta, és a borászatokat mutató útjelző táblát ábrázolja.

A héten rossz dolgok is voltak. Lemondtam a tanítást. Azért, mert egyrészt a vízumügyintézés sehol sem járt, és egyre kevésbé hittem el, hogy egy hét alatt el fogják intézni. De ez még semmi. A kurzusomat törölték(!) egy héttel tanév előtt, és egy másikat kellett volna helyette tanítanom, amihez meg már nem volt kedvem. Mert mondjuk az elsőre már azért valamennyire felkészültem. Szóval röviden: zűrzavar volt teljesen.

Viszont beiratkoztam rajzra megint, várom már nagyon. Meg jelentkeztem egy tréningre, Hustonban lesz, ha beválogatnak. Az a címe, hogy "Hogyan találjuk meg az ideális akadémiai állást" és speciálisan női kutatóknak van. A Rice Egyetem csinálja. Craig nagyon drukkol, hogy bekerüljek, mert úgy látta, hogy nagyon érdekes dolgok folynak arrafelé -- jó egy kicsit körülszaglászni.

Voltam fogorvosnál is, tisztításon. Egy napig alig bírtam enni, a nő annyira brutálisan csinálta. De hát ha ez kell, akkor ez kell. Itt kapargatják a fogat, nem ultrahanggal megy. Ez állítólag hatékonyabb, az ultrahang nem szedi le rendesen.

Utolsó rúgások

Íme az önarcképem. Szerintem felismerhető vagyok rajta. Augusztusban kirakják a képeinket a pleasantoni könyvtárban. Az első kiállításom. Ha-ha. Talán az utolsó is. Ezzel egyébként végetért a rajzóra, de megpróbálunk egy másikat találni Ruth-tal. A németórának is vége egy időre, illetve még lesz egy, csak akkor én nem leszek itt.

Tegnap nagy hajtás volt bent, de mindent sikerült megcsinálnom, még az első kísérletek is megvoltak -- persze mikor máskor, mint az elindulás előtti utolsó lehetséges napon... Egyelőre nem láttuk azt, amit látni akarunk, de vannak ötleteim. Johan majd kipróbálja őket, amíg nem vagyok itt. A poszterem is elkészült, egész jó lett azt hiszem. Még az előadás hátra van, meg össze is kell pakolnom, mosnom, vásárolni, ilyenek, meg még jó lenne legalább egyet biciklizni elindulás előtt. Most indulok is be valami hasznosat csinálni.

 

Iratkapocs

Szerdán német után Felice-hez mentem lánybuliba. Jól sikerült, és tényleg nagyon sokan voltunk. Az egyetlen hímnemű lény egy párhónapos kisbaba volt. A többség vagy a laborokban dolgozott vagy Stanford, Berkeley, ilyesmi, páran meg pl. a laborban dolgozó férfiak feleségei/barátnői voltak. Volt egy orosz lány például, statisztikával foglalkozik, és Moszkvából származik, 18 éves kora óra él az USA-ban. Emlékezett rá, hogy anno Magyarországról milyen klassz dolgokat lehetett beszerezni. Ezekre én persze nem emlékeztem.

A kísérleti összeállításunk már majdnem kész, csak egy gázpalackot kéne megtalálnunk... Remélem, hogy még utazás előtt kiderül, hogy működnek-e a dolgok. 

Rajzon önarcképet kellett rajzolni fotó alapján. Még nincs teljesen kész, ezért nem is rakom fel most ide, de egészen hasonlít rám. A tanárnő akar egy kiállítást csinálni a pleasantoni könyvtárban, remélem, hogy az enyémet beválogatja. Szombaton meg itt volt egy kiállítás, helyi művészek képeivel és szobraival. Persze sok volt a giccs, de ettől függetlenül egész szép dolgok is voltak. A tanárnőnk is kapott díjat, és nekem tetszett is, amit csinál. Fent a díjnyertes kép látható, a többi itt.

A hétvége eddig a biciklizés jegyében telt. Pénteken felmentünk a tóhoz (1:05), szombaton megtettünk egy kört, ma meg Nina-val bicikliztem majdnem 3 órát. Már majdnem a végén belementem egy iratkapocsba, úgyhogy belsőt kellett cserélni. Legalább megvolt a tűzkeresztség.

A héten még az a jóhírem, hogy kiértékelték az orvosi adataimat, és összevetve a két évvel ezelőttivel egy csomó minden javult, ami mondjuk már akkor sem volt rossz. Szóval még kevesebb a koleszterinem, nem híztam el, sőt, a csípő-derék arány nagyon sokat változott (jó irányba persze). Szóval megéri ez a sok sport, úgy érzem. Meg ha nem érné meg, akkor is csinálnám, mert élvezem. Most viszont éhen halok, úgyhogy zárom soraimat. 

Kicsit más

Írok vidámabbat is. Például most jöttünk meg biciklizésből. Ide kattintva mident megtudhattok az útról, nagyon szuper kis oldal, ami persze Jens bringás GPS-éből szedi az adatokat. A szívritmus adatok az övéi. Nagyon jó az idő, szinte már túl jó is. Imádom, hogy majdnem egész évben balatoni hangulatom támad az időjárástól. 

Rajzon tojást rajzoltunk, az árnyékokat tanulmányozandó. Óra után odajött egy nő, és azt mondta nekem meg Ruth-nak, hogy mi olyan jók vagyunk szerinte. Jó volt ezt hallani, de igazából az a lényeg, hogy a rajz nagyon jó kikapcsolódás. 

A németet ellógtam, inkább Johanékkal teniszeztünk, utána meg Kim szülinapját ünnepeltük az Alehouse-ban.

Tim úr és csapata

A héten az előadásomat készítettem és a laborban voltam. Egyik nap pl. kitakarítottuk a labort, seprűvel és lapáttal. Hihetetlen mennyiségű mocskot szedtünk össze, és közben ezer éve az asztalunk alatt rejlő eszközöket tártunk fel. Pl. most vettem észre, hogy van egy lézer is az asztal alatt, amit senki sem használ. Tegnap voltunk megint biciklizni. Még mindig jó, csak kell vennem egy nyerget, mert a mostani rettentő kényelmetlen. Ma csak futottam egy kicsit, kezdek nagyon ideges lenni az előadás és az egész interjú miatt.
Rajzon profilt kellett készíteni egymásról. Felrakom a múltkori házrajzot is (befejezetlen).

A nő álla alatt azt hiszem kicsit túlzásba vittem az árnyékot, de most nem javítom már ki.

A lakhelyünk és a munkahely is egyébként egy ornitológiai paradicsom mostanában. Annyi madár van, és mindig történik valami, a múltkor pl. varjak (három) csatáztak egy fenyő tetején.

Tegnap este páran beültünk vacsorázni, kellemes kis este volt. Most pedig Jessica-nál volt egy kis buli. Tim egy majdnem 1 hónapos hajóútra megy, a Galapagos-szigetektől a nem tudom milyen szigetekig.

View Larger Map

Hát, nem is tudom, ez azért őrület! Hárman lesznek a hajón, ami vitorlás mellesleg.

Most akkor befejezem az előadásomat és a pakolást. Legközelebb talán Chicago-ból jelentkezem.

Perspektíva

Mostanában a laborban vagyok, próbáljuk beállítani a mérést. Már jó lenne, ha sikerülne, van egy ötletem, amit ki szeretnék próbálni, és Craig is lelkes azt hiszem. Egyelőre viszont nem találok egy tükröt. Ez a magas tudomány... Fiók be, fiók ki, pont mikor otthon nem találok valamit, és a rendetlenség is hasonló (ami persze sose rendetlenség..., ezt meg nem is én csináltam).

Ravi tegnap előtt jött meg az állásinterjújáról (júja - vicces így leírva), nagyon jól ment neki. Elég jól el tudja magát adni, nem is aggódtam miatta. Mostanában egy kicsit csalódott vagyok azt hiszem, de biztosan csak én vagyok még mindig a szupernaív. Azt gondolná az ember, hogy legalább a tudományban nem kell minden hájjal megkentnek lenni. Dehogyisnem. Csakhogy én nem vagyok az. Minden a pénzről, a hatalomról és a kapcsolatokról szól. Ravi ebben szuper, szó se róla.

A német jó volt, rajzon meg a "perspektívát vettük". Két naranccsal egy jó hosszú asztalon. 

Ja, és tegnap két éve, hogy megérkeztem! El sem hiszem.

Végül pedig egy érdekes cikk.