Kinetikus őrület

Akkor ezennel beszámolok az Eureka-ban megrendezett Kinetic Grand Championshipről. Ott kezdődik, hogy innen északabbra még őrültebbek az emberek, mint itt. Ezért minden évben, immár 40 éve megrendezik ezt a flúgos futamot (széljegyzet: Kaliforniában még ezen kívül van négy ilyen verseny). A verseny lényege: építeni kell egy olyan, ember hajtotta járművet, amely képes betonúton, homokdűnéken és vízben is menni. Nem az nyer, aki először ér célba, hanem az, aki épp a középső helyezést szerzi meg. Azért is jár díj, akinek először romlik el a gépezete. Vagy aki a legnagyobbat bukja. Minden járműnek továbbá fel kell mutatnia annyi fogkefét, ahányan benne ülnek. Na és egy kabalaállatot. De inkább olvassátok el a szabályokat, lehet csemegézni.

A verseny három napig tart. Az első nap van az országúti és homokdűnés szakasz, másnap a vízi és egy országúti, az utolsó napon pedig hasonlók (ezt nem láttuk). A homokdűnés szakaszon van egy nagyon meredek rész is. 

A város tele van hippikkel, úgy érzem akkor is, amikor épp nincs balhé. A másik meglepő, ezen a vidéken az emberek ötször olyan zöldek, mint itt a Bay Area-ban. Minden bio meg organikus, meg újrafelhasznált, meg helyben termesztett.

Szóval. Julie, Sebastian, Tina, Jens és én mentünk. Egy kempingben laktunk, csak sajnos nagyon hideg volt, úgyhogy ezt a részét kevésbé élveztem a dolognak. Az első nap a főtéren megnéztük indulás előtt a járműveket. Utána a fékpróba következett egy meredekebb szakaszon, majd jópár kör megtétele után a főtéren elindult a futam. Mi a bringáinkon követtük őket, ami nem volt túl megerőltető. Fantasztikus, számomra teljesen nem kaliforniai tájon mentünk keresztül, köddel és érdeklődő tehenekkel. A homokdűnéknél gyalog mentünk tovább, egészen a meredek szakaszig. Másnap reggel korán keltünk, hogy megnézzük a vízi szakaszt. Nagyjából a felénél eljöttünk, mert rettenetesen fáztunk. 

A fennmaradó időkben sört kóstoltunk meg meleg leveseket ettünk, vasárnap délután meg elbicikliztünk az óceánpartra fakavicsokat gyűjteni. A fakavics az olyan, hogy nem a kavicsokat koptatja le a víz, hanem a fadarabokat. Odafelé menet meg megálltunk az Óriások Körútján. Itt áll a világ legmagasabb fája (a legnagyobb térfogatút már láttam, az is Kaliforniában van). 

A többit inkább a képekkel mesélem el.

Csináltam pár videót is.