Ann Arbor Michiganben van, egy nagyon szép egyetemi kisváros. Majdnem olyan volt, mintha egy európai város lenne, amiben az is segített, hogy rendesen voltak fák az utcákon, és valahogy az egész olyan otthonosabbnak tűnt sok szempontból, mint Kalifornia.
Vasárnap este érkeztünk, és egy kisebb eltévedés után (rettenetesn vannak jelezve az utak, utcák) elfoglaltuk a szállást. Az egyetem öt percre volt, ami nagyon kellemes volt így. A konferencia maga közepes volt, beleértve az előadásomat is, ami miatt nem vagyok túl vidám most. Mindenki már nagyon álmos volt (délután ötkor volt), én meg túlzásba vittem azt a tervemet, hogy komoly, határozott előadást fogok tartani, így leginkább azt hiszem unalmasra sikerült. Állítólag halk is voltam. Majd legközelebb...
A bankett a Ford Museumban volt. Százas nagyságrendű autó van kiállítva, meg van egy vonat(!) is. Gőzmozdony. Akkora, hogy nem is igaz. Aztán régi repülők is vannak, az aranykorból. Meg kacatok mindenféle korból a 20. században. Meg van benne egy köralakú alumíniumház. Egy időben azt gondolták, hogy majd mindenki ilyenben fog lakni. Egy kör alakú ház fűtése egyébként kb. 3/4-e egy azonos alapterületű négyzetesnek. Ez logikus.
Utolsó nap elmentem az egyetemi múzeumba, ami felveszi a versenyt akármelyik közpes méretű múzeummal. Először is ingyenes. Másodszor simán van benne pár Picasso. Az időleges kiállításon meg Klimt és Schiele rajzok voltak. Meg van a múzeumban egy óriási érintőképernyős asztal, ahol az ember csak kiválaszt egy kis képet, odahúzza maga elé, megnyomja, és az elkezd nőni, majd pedig mesélni arról a dologról, amit látunk.
Hazafelé én vittem haza Craiget és Tina főnökét is, így éjfélre értem haza. Ma kicsit fáradt voltam bent, de egész sokat haladtam.
És hogy akkor hova is megyünk holnap? Hát egy kinetikus fesztiválra! Hogy ez mi, arról legközelebb négy nap múlva fogok tudni beszámolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése