Esett

Már ideje volt, mert még hó sem nagyon volt. De most is például rettentően kellemes tavaszi idő van, süt a nap. Jó lenne egyet kirándulni, tegnap el is határoztam, hogy szervezek valami túrát. Legszívesebben sífutni mennék Yosemite-be.
Van egy új posztdokunk a csoportban, egy srác, és ő is vörös. Sokkal jobban mint én, elég vicces. A lány, aki majd jön interjúra pedig lengyel. Drukkolok, hogy ő legyen (lengyen...) a legjobb jelölt, mert szívesen felvennék egy lányt. Néha kicsit hiányzik a női társaság a munkahelyen, és sokszor azon kapom magam, hogy a testbeszédem is teljesen férfias.
Egy érdekes könyvet olvasok, az a címe, hogy "The Elements of style". A könyv érdekes elegye a nyelvtannak és annak, hogy hogyan kell helyesen központozni és rendezni angol mondatokat. Tetszik, mert néha amikor anyanyelvűek belejavítanak a mondataimba, akkor nem értem, hogy miért.
Nahát, hogy itt még a verebek is szebbek... Most először néztem meg, hogy mi is az a pirosfejű madár, amit látni szoktam, az előbb is itt ült egy az erkélyen. Házi pirók a magyar neve. A nőstény olyan, mint a veréb, de a hím ilyen:

Egy hete...

Egy hete vagyok újra itt, és máris sokminden történt. Pl. a csoportomban (én sajnos nem vagyok rajta) írtak egy Science cikket, ami körül nagy a felhajtás. Van video is, itt picit látszik az épület, a laborok, és két kollégám is, a középső figura a volt főnököm.

Az indexen is írtak rólunk.
Közben egészen máig szuper idő volt. Ennyire:

Mára viszont nagyon hideg lett, annyira, hogy éjszaka lefagyott a hülye sprinklerekből a víz a járdára egy helyen. Ezt onnan tudom, hogy reggel dobtam egy hátast, nem volt annyira vicces...
Csütörtökön interjúztattam egy jelentkezőt, de erről nem írok többet, nehogy még bajba kerüljek. Pénteken Adam megtornáztatott minket, azóta sem tudok rendesen járni, olyan izomlázam van. Szombaton letekertünk 55 km-t, jó volt, csak az elején kicsit hideg volt. Hát ilyenek, lassan beindul az év, ha kicsit döcögve is.

Zenei hét

A héten három koncerten is voltunk. Hétfőn az Alehouse-ban egy helyi banda játszott, szerdán egy jazzkoncerten voltunk a livermore-i színházban:

tegnap este meg a Messiásra mentünk San Franciscoban. Itt is felállnak a Hellahujah-nál, mint Angliában. Már elfelejtettem, hogy miért is csinálják, de rákerestem, és az a legvalószínűbb, hogy a II. György csak nyújtózkodott annak idején, és persze emiatt mindenkinek fel kellett állnia. Az előadás nagyon jó volt, csak a szervezés idióta. Még özönlött be a nép, tötyörgés, 7:30. Én és Manfred bementünk, de Jens még elment mosdóba, de 31-kor már bezárták az ajtót! Elindul az előadás, és vagy 15 perc is eltelt, amikor kinyitották újra az ajtókat, és vagy száz ember jött be, megszakítva a zenét. Jens is. Nem értem, hogy miért nem lehet rádión leadni, hogy még ne kezdjék el, mert tömegek ténferegnek kint. És akkor a kevés igazán késő embert suttyomban szépen be lehetne engedni egy alkalmas pillanatban anélkül, hogy megállna az előadás.
Délelőtt vásárolgattunk, rettenetes tömegek voltak mindenhol.
Ma Oliverék jöttek vendégségbe. Egész nap sütöttem-főztem, volt krumplisaláta, gombaleves, töltött csirke, spárga és cupcake. Tegnap kedvet kaptam hozzá.
Íme:

És csináltam vicces marshmallow-sat is:

A többi napon pánikszerű munka volt. Már csak három nap.

Nemez

Van egy új hobbim, kicsit talán mániás is lettem az utóbbi héten. Úgy hívják, hogy tűnemezelés. A lényege az, hogy fogunk színes gyapjút, és addig szurkáljuk egy speciális tűvel, amíg össze nem filcesedik. A tű attól speciális, hogy az oldalán kis pöckök vannak, amik az elemi szálakat gabalyítják. Nagyon jó tevékenység, bármikor abba lehet hagyni (nem úgy, mint a vizes-szappanos verziót), és sokkal jobban lehet befolyásolni a végeredményt. Tulajdonképpen ez egyfajra szobrászat (itt egy igazi profi például), csendes foglalkozás, megszakítva néha egy hangos "ajjj"-jal, amikor a tű megszúr.

Eddig ezek a műveim, de remélem, hogy ennél lesznek jobbak is - kicsit könnyű giccs irányba menni. Majd rakok fel képeket. És ne lepődjön meg senki, ha esetleg a Jézuska is ilyet hoz. (Lehet írni, ha nagyon rondának tűnnek.)
A másik, hogy megvolt az első interjúm, olyan értelemben, hogy én interjúztattam, Tanulópénznek jó volt, a jelölt rettenetes volt, így minden bénázásom és izgulásom teljesen tét nélküli volt. A következő jobbnak ígérkezik (bár papíron ő is jó volt), januárban lesz.
Aztán még sokat dolgoztam, most hétvégén is. Már egy cikkem kész, de még egyet írunk Jens-szel a konferenciára, ami jövőre Lengyelországban lesz. Kicsit kemény lesz az elkövetkezendő másfél hét, de megéri.
Voltunk biciklizni is, múlt héten megint felmentünk a Mount Diablora. Felfelé gyanúsan könnyű volt, mint lefelé menet rájöttünk azért, mert valószínűleg felfelé fújt a szél. Lefelé teljesen szétfagytunk, nekem párszor meg kellett állnom, hogy felmelegítsem az ujjaimat, mert attól féltem, hogy nem fogok tudni fékezni. Ez volt az a hétvége, amikor szélviharok voltak, mondjuk főleg délen. De azért ne gondoljátok, hogy rossz az idő. Minden nap ragyogó napsütés van, és nincs is hideg annyira napközben. Két napja éjjel még teljes holdfogyatkozás is volt, de nem keltünk fel miatta éjjel.
Voltak kis szerencsétlenségek is mostanában. Először kilukadt a kocsimon a hűtővíz tartálya. Aztán elvittem a szervízbe a jó bringámat (piros), láncot cserélni, és az lett, amitől féltem: nem csak láncot, hanem teljes hátsó fogaskerékszettet is kellett cserélni, mert a lánc már annyira kinyúlt hogy ledarálta, és az új lánc seperc alatt menne tönkre. Hát igen, a biciklit is karban kell tartani. A hab a tortán az volt, hogy elfelejtettem lakbért fizetni. Kaptam is felszólítást (elég bunkót azt tekintve, hogy azért ötévente egyszer ez nem halálos bűn), meg extra díjat is kell fizetnem. De azért túléltem, és még maradt azért pénzem gyapjúra...