Irány dél!

Kiruccantunk. Jensnek kellett egy pecsét az útlevelébe, amit csak a határon adnak. Egy ideig filóztunk Kanadán, de azért az mégiscsak kétszer olyan messze van. Pénteken indultunk (én csapot-papot itthagyva, de jó is volt, mert kezdtek a hullámok összecsapni a fejem felett), reggel hétkor, és 4-kor már San Diegoban is voltunk. Egy belvárosi motel volt a főhadiszállásunk. Vicc, hogy a közelben volt egy nagy falfestmény, bálnával, amire rögtön mondtam, hogy Wyland, és tényleg az volt! Wyland művészetével Hawaii-n volt szerencsénk közelebbről megismerkedni -- iszonyú giccses bálnákat, delfineket stb. fest, szobor meg minden, ami csak elképzelhető. De ez egész jó volt mondjuk.
Este elmentünk sétálni a partra, ahol betévedtünk egy hajókiállításra. Két tengeralattjáró és négy vitorlás horgonyzik, sajnos csak kettőre volt időnk, de ez is nagy élmény volt. A vitorlás a Star of India, ami gyakorlatilag az egész világot bejárta, és a világ legrégebbi épségben fennmaradt fémtestű vitorlása. A hajó egy része kiállítás más hajókról meg a hajók történetéről, és volt benne egy makett az SS Great Britainről, ami Bristolban van kiállítva, és ahol szintén már jártam. A vitorlásnál is érdekesebb volt a szovjet B-39 tengeralattjáró. Fantasztikus volt, és egyben félelmetes is, főleg ha az ember látta a Das Boot-ot mondjuk. Azt persze nem értem, hogy miért volt olyan hihetetlen mennyiségű kábel meg csatlakozó, kapcsoló, szelep, kijelző meg minden benne, főleg, hogy nem volt két egyforma. A kiállítók valószínűleg teljesen komolyan vették azt, hogy felidézzék a hangulatot, amit egy korhű csótánnyal tettek teljessé.
Másnap átruccantunk Tijuanaba. Egy kicsit izgultunk, mert mindenki mondta, hogy veszélyes, meg ez meg az, de persze nem volt semmi. Hihetetlen mennyiségű kritikátlanul ronda giccset viszont láttunk, de csak azt. Ezenkívül viagrát lehetett kapni minden mennyiségben, meg gondolom más cuccokat is, de az nem nyilvános. Végigsétáltunk a túristacsapda utcán, amiből kikeverdve egész nyugodt kis várossá vált Tijuana. Visszafelé ettünk egy kis mexikó kaját (pont olyan, mint Kaliforniában), majd visszasétáltunk a határhoz. Meg csináltunk egy "zebrás" fotót. Ezek a mexikóiak teljesen lököttek, szamarakat festenek be zebrának, de nagyon-nagyon gagyi!
Kb. két órát álltunk sorba a határon, de nem volt olyan vészes, mert nem volt halálosan meleg, és érdekesek voltak az emberek. Persze megismertük Tijuana összes mozgássérültjét, szegények ott kéregetnek reggeltől estig. De alapvetően normális volt az egész, kb. olyan Moszkva (ma Széll Kálmán) téri hangulat uralkodott. Visszavillamosoztunk San Diegoba (mert villamos visz a határhoz) és kimentünk a tengerpartra.
Több strand is van, de ez olyan, hogy nem mertem fürdőruhára vetkőzni (mondjuk nem is volt kedvem a hideg vízbe bemenni), mert egyszerűen mindenki tökéketesen nézett ki a parton. Szerintem ezek az emberek nem is csinálnak mást, csak konditerembe járnak. De komolyan. Volt pl. egy csaj, alig volt rajta még fürdőruha is, és valami hihetetlenül feltűnő, piros, magassarkúban lavírozott be a sétányra. Egy pasas csak annyit mondott neki, hogy jó a cipője. Ha-ha. Jó szöveg.
Másnap elmentünk a másik tengerpartra, ahol normális emberek voltak zömmel, kicsit lötyögtünk, ettünk egy sütit meg ilyenek. Utána elmentünk két sörfőzdébe, megkóstoltunk pár sört, este meg elmentünk az állatkertbe. Lejártuk a lábunkat, de érdekes volt. Csak nekem nem jön azért be ez a nagyon amerikai tempó, én az állatkertben az állatokat szeretm nézni, és nem "szórakozni" akarok.
Elvileg akartunk még egy napot nyaralni, valahogy úgy, hogy a hegyeken át jövünk haza, de végül ma hazajöttünk, mert fáradtak voltunk, meg sok a dolgom. Ez végülis még nem nyaralás volt, csak egy a hasznost kellemessel összekötő kiruccanás.
Képek szöveggel itt.
A végszó San Diegoról pedig az, hogy jópofa város, egész élhetőnek tűnik, de közel sem olyan innovatív, alternatív és intellektuális, mint San Francisco.

Itt a nyár!

Kedden megvolt a sztárfotózás. A fotós kb. egy köbméternyi felszerelést hozott, nemhiába vagyunk national lab, itt még a fotóscuccokból is ötször annyi van, mint egyéb helyeken. Volt ernyő, egy rakás derítőfény meg még pár fénymérő és csak laza egy órás volt a művelet, előtte utána pakolással.
Az örömhír, hogy a héten beküldtem egy cikket, végre valahára. Közben a zöldkártyát kezdem intézni, egy kicsit fájdalamas, főleg az ajánlólevelek összekunyerálása.
Jens feltett a bringázásról (múlt hét) képeket. Más érdekes nem is volt, talán annyi csak, hogy csütörtökön skype-oltunk Craiggel az intézetből, mert most 2 hónapig Aachenben van Ravinál. Ez volt az első telekonferenciás megbeszélésünk, és szerintem nagyon jól sikerült. Talán része van ebben annak is, hogy volt egy szuper cuccunk is, egy hangérzékelős kerekasztal-kamera. Ez azt tudja, hogy mindig annak a képét mutatja, aki éppen beszél.
A nyár első napját pedig borral zártuk:

A tavasz utolsó napja

Holnap szépnek kell lennem, mert jön a fotós. Új brossúra készül, abban fogok szerepelni, állítólag mert nőket akarnak mutatni meg ilyenek. Remélem megkapom a képet, majd felteszem ide is.
Jó meleg van, de képzeljétek, Coloradoban ma esett a hó! Még épp időben végülis, a nyár csak holnap kezdődik.
Vasárnap voltunk SF-ban bicikilizni, a szinte már szokásos Embarcadero-GG híd-Sausalito-Tiburon-komp-Embarcadero útvonalon. Jó volt, mert sokan még sose jártak erre, és róluk rám is átragadt a lelkesedés. Minden jó, csak a vége nem, mert Jessicanak ellopták a biciklijét miközben a végén sört hörpöltünk.
Visszafelé haladva szombat jön, amikor Oliverékkel mentünk gyümölcsöt szedni Brentwoodba. Nem sokat maradtunk, mert meleg volt, de Sarah azért nagyon élvezte. Ma sütöttem is egy gyümölcstortát! Ha nem mondtam volna még: Karin hamarosan szülni fog, Jens és én vagyunk az ügyeletesek abban az esetben, ha éjjel kezdődne a szülés. Csak annyi a dolgunk, hogy Sarah-ra vigyázzunk, de azért izgi. Remélem minden rendben lesz azért -- Karin majdnem belehalt az első szülésébe, mert valami ritka betegsége alakult ki a terhesség alatt. De jellemzően a második terhességnél elmúlik...
Egyik nap találtunk egy madarat (killdear angolul), a tojásain ült és nagyon viccesen védelmezte a fészkét. Majd rakok fel képeket.
Az előző hétvégén az ALS-ben voltam, ahol szuper dolgokat mértünk szerintem. Egyelőre még nem volt időm kiértékelni az adatokat, mert egy cikket írtam, ami végre elkészült. És átestem a legszigorúbb teszten is: Jim elolvasta, és nagyon tetszett neki. Már csak be kell küldeni!
Ma elkezdtem a zöldkártya intézését, macerás lesz, azért is, mert az ügyvéd segédje nem éppen egy IQ bajnok.
Végül pedig: lett egy új blog a listámban, Szabó Franciska kertdesign témájú írásaival.

California Guitar Trio

Tinaról is van egy cikk:
http://www.rp-online.de/niederrheinnord/duisburg/nachrichten/Junge-Forscher-kommen-zurueck_aid_989822.html
Ma voltunk egy jó koncerten Pleasantonban. Egy gitártrió játszott, kellemes volt, jók is voltak meg jó volt a műsor is. Ki gondolta volna, hogy a Tokkáta és fúga simán elmegy tüzes andalúz gitárdarabnak?





A biciklizést ma elmosta az eső, csak egy kis konditeremre futotta.