Ma Oliver és Subith híresek lettek. Egyelőre csak egy link, de majd lesz video is. És akkor végre látható lesz a labor belülről. Már itt is látszik picit.
- Posted using BlogPress from my iPhone
Dinnyenapló
Már kiskoromban is imádtam a dinnyét. Most, hogy nagy vagyok (és doktor) eljöttem a Nagy Dinnyekutató Laboratóriumba a napfényes Kaliforniába. A baj csak az, hogy ez az Óperenciás tengeren, sőt, még az Üveghegyen is túl van, és mindenki, aki fontos nekem, otthon maradt... Nekik írom ezt a naplót.
2011. január 26., szerda
2011. január 25., kedd
Menedzsertúltengés
A múlt hét második fele szörnyű volt, főleg a szerda. Egy nagyfejessel kellett találkoznom Washingtonból hétfőn. Nála arrogánsabb emberrel még sose találkoztam. Egyáltalán nem érdekelte, hogy mit mondok neki, és a végén még kezet sem fogott velem, amin teljesen kiakadtam. Délutánra már egy nagy csapat fejes volt az intézetben az új épület avatásán. Ennek örömére egy monitor előtt kellett ácsorognom, amin a munkámmal kapcsolatos ábrák voltak, de a pár arra tévedőt is csak a bútorok érdekelték.
Ezt koronázta meg a vacsora, amire elég buta módon feliratkoztam. Nem elég, hogy éreztem, hogy beteg leszek, de ráadásul rajtam kívül csak a fejesek jelentek meg. Szörnyű volt, pedig érdekes is lehetett volna, de inkább csak lehangolt, ahogyan páran a beosztottaikról beszéltek. Plusz feszengtem, mert semmi keresnivalóm nem volt ott. A protokollos csaj (akitől a meghívó jött) ezt aztán igazán profin szervezte össze...
Másnap a terv szerint beteg is lettem, de nem maradhattam itthon. Péntek este meg muszáj volt menni SF-ba, mert Ninaval színházjegyünk volt. A darab egyébként nagyon jó volt, csak nagyon későn értünk vissza. A szombatot ágyban töltöttem, már nagyon rámfért.
Vasárnap bementünk a városba sétálni a Presidiora. 20 fok, napsütés, gyönyörű volt. Mit meg nem adnék ott egy házért, vagy legalább egy ismerősért, aki ott lakik! Egy középszerű spanyol étteremben zártuk a napot.
Tegnap megint volt próba. Sajnos nem nagyon volt időm gyakorolni, de rájöttem, hogy egyáltalán nem könnyű ezekhez a darabokhoz klimpírozni, szóval gyakorolni kell. Nem hiszem, hogy híresek leszünk valaha is, de mindenesetre jók ezek az esték. Pl. ezt a Sheryl Crow dalt próbáltuk.
Ma ismét tollasoztunk, jó kis sport, gyors, mint a ping-pong, de azért sokat kell futni.
Ami még izgalmas, hogy péntek éjjel megyek az ALS-be mérni. Ha az Anyatermészet kegyes lesz hozzánk, akkor nagy halat fogunk. Ha nem, akkor egyszerűen csak álmos és fáradt leszek egész szombaton. Szorítsatok!
- Posted using BlogPress from my iPhone
Ezt koronázta meg a vacsora, amire elég buta módon feliratkoztam. Nem elég, hogy éreztem, hogy beteg leszek, de ráadásul rajtam kívül csak a fejesek jelentek meg. Szörnyű volt, pedig érdekes is lehetett volna, de inkább csak lehangolt, ahogyan páran a beosztottaikról beszéltek. Plusz feszengtem, mert semmi keresnivalóm nem volt ott. A protokollos csaj (akitől a meghívó jött) ezt aztán igazán profin szervezte össze...
Másnap a terv szerint beteg is lettem, de nem maradhattam itthon. Péntek este meg muszáj volt menni SF-ba, mert Ninaval színházjegyünk volt. A darab egyébként nagyon jó volt, csak nagyon későn értünk vissza. A szombatot ágyban töltöttem, már nagyon rámfért.
Vasárnap bementünk a városba sétálni a Presidiora. 20 fok, napsütés, gyönyörű volt. Mit meg nem adnék ott egy házért, vagy legalább egy ismerősért, aki ott lakik! Egy középszerű spanyol étteremben zártuk a napot.
Tegnap megint volt próba. Sajnos nem nagyon volt időm gyakorolni, de rájöttem, hogy egyáltalán nem könnyű ezekhez a darabokhoz klimpírozni, szóval gyakorolni kell. Nem hiszem, hogy híresek leszünk valaha is, de mindenesetre jók ezek az esték. Pl. ezt a Sheryl Crow dalt próbáltuk.
Ma ismét tollasoztunk, jó kis sport, gyors, mint a ping-pong, de azért sokat kell futni.
Ami még izgalmas, hogy péntek éjjel megyek az ALS-be mérni. Ha az Anyatermészet kegyes lesz hozzánk, akkor nagy halat fogunk. Ha nem, akkor egyszerűen csak álmos és fáradt leszek egész szombaton. Szorítsatok!
- Posted using BlogPress from my iPhone
2011. január 15., szombat
Egy hete...
Már egy hete visszajöttem, és a Karácsony lassan távolodik. Vagy hát nem is olyan lassan, mert mélyvízzel indítottam. Hétfőn volt az első határidőm, egy rövid előadást kellett elkészítenem a jövő hétre, amikor majd jönnek a fejesek felavatni az új épületünket. Élvezem az új masinámat bent, nem csak azért, mert Mac, hanem mert legalább két verziót ugrottam az Office-ban, és most látom, hogy kivételesen sokat javult.
Kedden Berkeley-ben voltam egy workshopon, ami közepesen volt hasznos. De legalább jót beszélgettem az autóban Ahrennel és Nils-szel.
Van egy jó hírem is: szerdán felhívott egy francia pasas, és meghívott egy konferenciára a fracia alpokba! Persze, hogy igent mondtam. Ez az első meghívott előadásom, Jens szerint most lettem igazi kutató.
A fogínyem még otthon begyulladt, voltam itt fogorvosnál, kezelgetem. Csütörtökön kell visszamennem, remélem, hogy addigra elmúlik.
Ezen a héten (a másodikon, mert nem fejeztem be a blogot az előzőn) már két új dolgot is csináltam. Tegnap volt az első "próbánk" az együttesünkkel. Oliver, Nicolas, Jens, Jessica és én alkotjuk, ebből Oliver egy vérprofi gitáros, Jessica meg baromi jól énekel. Én lennék a billentyűs és talán kicsit énekes is, de majd meglátjuk mi lesz. Mindenesetre nagyon jól szórakoztunk.
A másik új, hogy ma tollasozni mentünk Ruthtal és Manfreddel. Vicces, mert rajtunk kívül csak ázsiaiak voltak.
Hétvégén mindkét nap bringáztunk. Olyan meleg volt, mintha már itt lenne a tavasz. Szombaton voltunk vásárolni, vettem egy új futócipőt meg egy pár síbotot, este meg az Alehouse-ban gurítottuk le az évad első söreit. Vasárnap Juci és a három kislánya voltak nálunk ebédelni. Mindegyik nagyon édes volt, de a legviccesebb az volt, amikor Bori zongorázni próbált és beindítottam a demo zenét.
Bent mindenki pörög, mert jönnek a fejesek holnap meg utána is, én is tartok előadást, meg lesz vacsora meg ilyenek.
Majdnem elfelejtettem, hogy megvolt az első könyvklubos találkozónk is. Egész érdekes volt hallani, hogy ki mit gondolt a könyvről.
Ezem kívül a kocsimban kigyulladt a szervízlámpa. Az oxigénszenzor zárlatos, 240 rugó a csere. Remélem, hogy ez nem a romlás első jele. Elvileg egy Honda Civic 130 000 mérfölddel pihésállú tinédzser.
El se hiszem, hogy ennyi minden történt!
Kedden Berkeley-ben voltam egy workshopon, ami közepesen volt hasznos. De legalább jót beszélgettem az autóban Ahrennel és Nils-szel.
Van egy jó hírem is: szerdán felhívott egy francia pasas, és meghívott egy konferenciára a fracia alpokba! Persze, hogy igent mondtam. Ez az első meghívott előadásom, Jens szerint most lettem igazi kutató.
A fogínyem még otthon begyulladt, voltam itt fogorvosnál, kezelgetem. Csütörtökön kell visszamennem, remélem, hogy addigra elmúlik.
Ezen a héten (a másodikon, mert nem fejeztem be a blogot az előzőn) már két új dolgot is csináltam. Tegnap volt az első "próbánk" az együttesünkkel. Oliver, Nicolas, Jens, Jessica és én alkotjuk, ebből Oliver egy vérprofi gitáros, Jessica meg baromi jól énekel. Én lennék a billentyűs és talán kicsit énekes is, de majd meglátjuk mi lesz. Mindenesetre nagyon jól szórakoztunk.
A másik új, hogy ma tollasozni mentünk Ruthtal és Manfreddel. Vicces, mert rajtunk kívül csak ázsiaiak voltak.
Hétvégén mindkét nap bringáztunk. Olyan meleg volt, mintha már itt lenne a tavasz. Szombaton voltunk vásárolni, vettem egy új futócipőt meg egy pár síbotot, este meg az Alehouse-ban gurítottuk le az évad első söreit. Vasárnap Juci és a három kislánya voltak nálunk ebédelni. Mindegyik nagyon édes volt, de a legviccesebb az volt, amikor Bori zongorázni próbált és beindítottam a demo zenét.
Bent mindenki pörög, mert jönnek a fejesek holnap meg utána is, én is tartok előadást, meg lesz vacsora meg ilyenek.
Majdnem elfelejtettem, hogy megvolt az első könyvklubos találkozónk is. Egész érdekes volt hallani, hogy ki mit gondolt a könyvről.
Ezem kívül a kocsimban kigyulladt a szervízlámpa. Az oxigénszenzor zárlatos, 240 rugó a csere. Remélem, hogy ez nem a romlás első jele. Elvileg egy Honda Civic 130 000 mérfölddel pihésállú tinédzser.
El se hiszem, hogy ennyi minden történt!
2010. december 13., hétfő
Azta
Ma este hívtak a népességnyilvántartási hivatalból (nem a magyar), mert kiválasztottak statisztikai mintának. A nő nagyon helyes volt, és a végén azt mondta, hogy én vagyok az egyik legintelligensebb alanya. Micsoda bók! Nektek mondtak már ilyet az IKV-nál, BKV-nál, Önkormányzatnál vagy a Földhivatalnál? Mert szerintem ez nem azt jelzi, hogy én intelligens vagyok, hanem inkább a "munkatársakról" árul el sokat. Még fog párszor hívni, mert követéses a vizsgálat.
A hét egyébként a legkülönfélébb bulik jegyében telt. Csütörtökön indult a könyvklubos karácsonnyal. A vendéglátó fáján motorral forgatott díszek voltak, ezt muszáj volt leírnom, még ha meg is bontja a mondatok folyamát (most megszállt Esterházy szelleme hirtelen, ő ír mindig ilyen rétegesen, és aztán még le is írja, hogy most beszúrt, de már lassan végtelen csavarba kerülök így). Nyertem egy zacskó kávét. Kár, hogy nem iszom. Kávét.
Pénteken Jens elutazott, ami pont egybeesett azzal, hogy az év legextrémebb partijára csöppentem be San Franciscoban. Értsd: azok közül, amiken részt vettem. Az alábbi a reklámja, de ez túlságosan is szolid:
Tulajdonképpen arra ment ki a dolog, hogy egy csomó feltűnően nem hetero pasas és néhány nő beöltözött bizarrabbnál bizarrabb ruhákba. Láttam pár pucér (vagyis inkább szőrös) feneket, pár csajon csak bugyi és egy kis testfesték volt. A dolog pikantériáját az adta, hogy mindez egy múzeumban volt, a bevétel pedig jótékonyságra ment. Na jó, ez így hülyeség, a pikantériát nem ez adta, hanem a ruhák, illetve azok hiánya, meg az arcfestések. A festmények és installációk is jók voltak, de az emberek érdekesebbek voltak sokkal. Itt vannak még képek. Az elején nagyon jó volt a zene (a YouTube aláfestése), de amikor eljöttünk éjfél körül, akkor eléggé megzuhant a színvonal szerintem, nagy malacságokat vetítettek. De csak a bart miatt jöttünk el, mert érdekesnek érdekes volt.
Snitt.
Vasárnap Stocktonban voltam, a Diótörőn, ahol Réka is balettozott. Nagyon-nagyon helyes volt az előadás, voltak profi táncosok is, de a gyerekek jobbak voltak (főleg Réka). Erről nem tudok olyan sokat írni, gondolom mindenki látta már, nem kell belemennem a sztoriba annyira. Ja, és Bori, két éves, az iPhone-on betűmegtalálós játékot játszik. Nem rossz!
Voltam még egy búcsúbulin meg egy sütisütősön is.
A hét egyébként a legkülönfélébb bulik jegyében telt. Csütörtökön indult a könyvklubos karácsonnyal. A vendéglátó fáján motorral forgatott díszek voltak, ezt muszáj volt leírnom, még ha meg is bontja a mondatok folyamát (most megszállt Esterházy szelleme hirtelen, ő ír mindig ilyen rétegesen, és aztán még le is írja, hogy most beszúrt, de már lassan végtelen csavarba kerülök így). Nyertem egy zacskó kávét. Kár, hogy nem iszom. Kávét.
Pénteken Jens elutazott, ami pont egybeesett azzal, hogy az év legextrémebb partijára csöppentem be San Franciscoban. Értsd: azok közül, amiken részt vettem. Az alábbi a reklámja, de ez túlságosan is szolid:
Tulajdonképpen arra ment ki a dolog, hogy egy csomó feltűnően nem hetero pasas és néhány nő beöltözött bizarrabbnál bizarrabb ruhákba. Láttam pár pucér (vagyis inkább szőrös) feneket, pár csajon csak bugyi és egy kis testfesték volt. A dolog pikantériáját az adta, hogy mindez egy múzeumban volt, a bevétel pedig jótékonyságra ment. Na jó, ez így hülyeség, a pikantériát nem ez adta, hanem a ruhák, illetve azok hiánya, meg az arcfestések. A festmények és installációk is jók voltak, de az emberek érdekesebbek voltak sokkal. Itt vannak még képek. Az elején nagyon jó volt a zene (a YouTube aláfestése), de amikor eljöttünk éjfél körül, akkor eléggé megzuhant a színvonal szerintem, nagy malacságokat vetítettek. De csak a bart miatt jöttünk el, mert érdekesnek érdekes volt.
Snitt.
Vasárnap Stocktonban voltam, a Diótörőn, ahol Réka is balettozott. Nagyon-nagyon helyes volt az előadás, voltak profi táncosok is, de a gyerekek jobbak voltak (főleg Réka). Erről nem tudok olyan sokat írni, gondolom mindenki látta már, nem kell belemennem a sztoriba annyira. Ja, és Bori, két éves, az iPhone-on betűmegtalálós játékot játszik. Nem rossz!
Voltam még egy búcsúbulin meg egy sütisütősön is.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)