Internyú

Hát megvolt. De a végével kezdem, mert először a rosszat. Tiszta hülye vagyok, sose szoktam, de kiparkoláskor hétfő este szépen (vagyis inkább csúnyán) meghúztam a mellettem lévő autót az intézetben. Persze egy rohadt mázlista is vagyok, mert Haifeng autója volt, ami öreg és azt mondta, hogy hagyjuk. Majd adok neki valamit kompenzációképp. De simán lehetett volna az igazgató BMW-je, vagy egy manager oldsmobilja. Az betett volna rendesen...

Na de az interjú maga az szuper volt. Mindenkinek tetszett az előadásom. Még a saját blogomon sem fogom magamat dícsérni, de tényleg jó volt, szerintem is. Utána pár emberrel kellett beszélnem, de nem volt igazán komoly szerintem, azaz inkább azt mondanám, hogy nem éreztem, hogy olyan nagy tétje lenne.

Azóta már a további részletekről "tárgyalok" a managerrel, ami ugye nem így lenne, ha nem lenne hamarosan egy állásajánlat. És közben persze készítem a táblázatomat, amiben az összehasonlítom az Argonne ajánlatával az ittenit. Már szinte minden rubrikát kitöltöttem, kivéve az egyik legérdekesebbet, a fizetést. Ezt még egyik helyről sem tudom, de azért sejtem, hogy ebben nem Argonne fog nyerni. Érdekes, anno egyáltalán nem volt kedvem elmenni Chicagoba az interjúra, de most már kezdem érezni, hogy az nagy hülyeség lett volna. Egész jó lesz, ha két ajánlatom is lesz.

Itt majd kell írnom egy pályázatot, belső pénzre. Ez is izgalmas. Én találhatom ki teljesen, hogy mit szeretnék csinálni. Ebből lenne a fizetésem kb. fele két évig. Aztán meglátjuk.

Majd ha többet tudok, akkor lehet, hogy pulikussá teszem az összehasonlítást... De nem biztos.

Ma este elmentem megnézni a fiúk fociját... Hát, nem annyira nagyon jók, legalábbis megint vesztettek, és elég sokkal. Viszont nagyon elfáradnak a végére, iszonyú sokat futnak. Az ellenfél valahogy profibb, egy csomó viszonylag nagydarab pasas, sokkal kevesebbet futnak és ügyesebbek a labdával.

Elkészült az előadásom. Nagyon jó, mert csütörtökön tartottam egy főpróbát Jim javaslatára. Ez nagyon hasznosnak bizonyult, mert utálatos dolog egyébként egyórás előadást elpróbálni. Azóta nagyjából nyugodt vagyok, mert tudom, hogy bele fogok férni az időbe, ráadásul azt mondták, hogy jó volt. Elvileg holnap csak jobb lehet. De ugye van a medve bőre is, szóval...

A hétvége azért jól telt, ma pl. voltunk reggel biciklizni, aztán meg bementünk San Franciscoba, ahol Gergely Ágival találkoztam, ha valaki ismeri. Egy napelemes konferencián volt itt, nagyon érdekeseket mesélt. Megnéztünk a barátja (szintén német) start-up cégének az irodáját is, az is nagyon érdekes volt.

Szombaton dolgoztam, cikket kellett bírálni. Mondjuk nagy balek voltam, addig kattingattam, amíg sikerült a bírálatot egy másik cikkhez küldeni, de szerencsére azért megoldható a hiba... Este elmentünk moziba, és a Crazy Heart című filmet néztünk meg. Az a főszereplője, aki a Big Lebowskinak is (Jeff Bridges). Egy alkoholista country énekesről szól. Nekem nagyon tetszett, még a zene is. Nem az az idióta country zene, hanem inkább olyan balladaszerű volt benne, és a pasas nagyon jó. A másik főszereplőt, a színésznőt is nagyon szeretem (Maggie Gyllenhaal).

Olvasok egy nagyon érdekes könyvet, az a címe, hogy Amerika, Amerika!, magyar írók írásai az USA-ról. Nagyon érdekes. Majd másolok ide mondatokat, mert legalábbis szerintem nagyon találóak. Köszi Juca!

Még a jógáról akartam írni. Egyre jobban tetszik, de persze szinte alig fejlődök. Pedig hetente kétszer járok. De azért kicsit talán már jobban megy, mint az elején, főleg a koordináció része, mert értem, hogy melyik gyakorlatnak mi a célja. Hihetetlen, hogy a mindennapi életben, még akkor is, ha valaki sportol, mennyire nem használjuk az izmaink és inaink legtöbbjét. Nem is tudjuk, hogy léteznek, csak amikor egy jógamozdulatnál elkezdenek húzódni. De nehogy azt higgyétek, hogy valami lótuszülésben fejenállás kell ehhez! Próbáljátok ki ezt az egyszerű dolgot: álljatok a fal mellé oldallal, hogy a fal érintse a jobb vállatokat, de azért ne teljesen szorosan álljatok a falhoz. Utána emeljétek fel a jobb karotokat előre, úgy, hogy a tenyeretek a fel felé nézzen. A fal mentén egy kört leírva emeljétek tovább a karotokat, majd ha már legfelül van, akkor kezdjétek hátrafelé, továbbra is nyújtott karral leengedni. Találjátok meg azt a pontot, ahol a legjobban feszül, vagy ha ez túl sok, akkor azt, ahol még kibírható. Ez szerintem olyan 1 óra tájékán lehet (ha elképzelünk oda egy órát). Ha ez megvan, akkor az eddig a fallal párhuzamosan álló lábfejetek mozdítsátok úgy, hogy a sarok helyben marad, a lábujjak meg elfelé mutatnak a faltól. Hoppá! Ennyi elég is ahhoz, hogy már csak sokkal nehezebben lehessen kibírni a kéz tartását. Ugye?

Na most megyek és relaxálok holnapra. Majd beszámolok.

Argonne

Még egy érdekes eszembe jutott a múzeumból. Volt benne egy földrengésszimulátor. Mi éppen a legerősebb szimulált földrengést "próbálhattuk ki", ami a 42 másodperces és 8.3-as erősségű tokiói volt. Nagyon félelmetes volt, főleg az, hogy elképzeltem Haitit.

Ma kaptam egy nagyon jó hírt: Argonne-tól egy állásajánlatot! Mondjuk nem hiszem, hogy oda szeretnék menni, de azért mégiscsak szuper, hogy kaptam egy ajánlatot. Azt nem tudom (mert nem mertem megkérdezni), hogy mennyi lenne a fizetés, de hamarosan küldenek egy hivatalos levelet is, abban biztosan benne lesz. Izgi. Két hete Karlsruhe-ből is kaptam egy levelet, oda is mehetnék elvileg (posztdoknak), meg Debrecenbe is, de az utóbbit lemondtam. Nehéz visszacsábulni... Most valahogy nagyon elkezdtek pörögni a dolgok.

3D

Hát igen, a múltkoriból kimaradt a poén... Szóval Juciéknál leparkoltam szépen rendesen a kocsimat a garázs elé (nem, mintha nem lett volna akárhol máshol is hely...). Kosármeccsre menet betereltük a két gyereket a kocsiba, mindenki más is elhelyezkedett, övek be, még egy kis innivaló valakinek, meg persze indult is a Ho-ho-ho-horgász, garázsajtó fel, majd... csatt... Az volt a legdurvább, hogy nekem gőzöm sem volt, hogy mi lehet ez... Mert hát persze, hogy az én autóm, amit szépen odaparkoltam... Ehhez is két nő kell valószínűleg. De szerencsére egyik autónak sem lett baja, mert lassan történt minden.

Látom, hogy otthon tombol a tél. Csak halkan merem ezért megjegyezni, hogy itt meg olyan, mintha már majdnem nyár lenne, de lagalábbis tavasz. Süt a nap és kezd egyre melegebb lenni...

Tegnap elmentünk San Jose-be, mert Jens eladta a régi kameráját. Ha már ott voltunk, elmentünk a Tech múzeumba, ami kicsit Csodák palotája szerű (bár ott még sose voltam). Az egyik érdekes, hogy beszkennelték a fejünket 3D-ben, de elég rossz lett szerintem. Ugyan nincs kicsi orrom, de azért ez túlzás:

Volt egy infrakamera, azon meg az derült ki, hogy tiszta hideg az arcom mondjuk a Jens-éhez képest.

Ami nagyon tetszett viszont, az egy fantasztikus ötlet. A világon sokmillió (vagy inkább sokszázmillió) embernek kellene szemüveg, de a legtöbben nem engedhetik meg maguknak, arról nem is beszélve, hogy nincsen elég optikus sem... Ez persze nem csak azért baj, mert nam látnak jól, hanem mert emiatt nem tudnak megtanulni olvasni sem, és hatávnyozottan hátrányos helyzetűek lesznek. Egy fickó kitalálta, hogy nagyon egyszerű: csináljanak olyan szemüveget, aminek a lencséje egy kis átlátszó műanyag tasak, amit fel lehet vízzel tölteni. Mindenki annyi vizet tesz bele, amennyitől jól fog látni, és ezt bármikor egy kis fecskendő segítségével lehet módosítani. Nem kell se orvos, se optikus, se semmi. Szerintem zseniális.

Este még voltunk egy olasz kávézóban, aztán meg átmentünk Haywardba egy pubba, ahol Adam, Emily, Nicolas és Guilhem társaságában jót söröztünk és rajzoltunk -- az asztalokra rakott terítőre lehetett zsírkrétával. Guilhemet meggyőztem, hogy jöjjön el velem majd az aktrajzolásra. Ő is rajzol egyébként. A rossz hír meg az, hogy Adam térdét meg kell műteni, mert kiderült, hogy mégiscsak elszakadt az ínszalagja focizás közben. Nem boldog.

A cikket egyébként múlt héten befejeztük. Hihetetlen. Azóta az előadásomat gyártom.