Fondue ismét

Már majdnem kész az előadásom, kezdem unni. Ravi hozza a szokásos formáját, hajcsárkodik, meg hülyeségeket beszél. Az a döbbenet, ahogy a kérdésekre halál biztosan rávágja a választ, pedig nem is tudja, és rosszat is mond. De azért szórakoztató, jól megvagyunk mostanában. Igazából Manchesterben előjött a régi énje, amikor még nem tisztes családapa volt. Úgy (így) sokkal szimpatikusabb.
Este elmentem futni Jens-szel. Hát, kezdek nem formában lenni. Most meg megyek a lányokkal fondue-zni.
Amíg kint voltam Angliában épp volt az indexen egy hír, hogy az angol lányoknak van a legnagyobb melle. Vásárlás közben (utolsó nap délután volt egy kis szabadidőnk) rájöttem, hogy ez tuti igaz.
---
Most már itt reggel van. A fondue igazán jól sikerült. Ja, és a hajam mindenkinek tetszik, még Jim is megdícsérte.
Még az jutott eszembe Angliával kapcsolatban, hogy kaliforniai mércével mérve borzasztó udvariatlanok az autósok. Jött egy autó, én meg majdnem leléptem, mert itt mindenki ugye megáll. Na, Angliában nem. Ott a gyalogosnak kell várni. Hát igen, könnyű hozzászokni a jóhoz... Érdekes, hogy most más dolgokat látok Angliából, mint régen. Pl. voltam futni is (ezt azt hiszem, hogy még nem írtam), és tisztára megbámultak az emberek (versus itt mindenki kicsit mosolyog és köszön), sőt, idióta pasik utánam is fütyültek. Ez olyan, mint amikor otthon elkezdtem görkorcsolyával járni az egyetemre, és "mindenki" úgy érezte, hogy kell valami megjegyzést tennie rám. Azt hiszem egyébként, hogy nem az van, hogy Kaliforniában a futás normális és Angliában nem, és ha valami tipikusan angol elfoglaltságom lenne, akkor itt bámulnának meg az emberek. Szerintem itt az az alapállás, hogy mindenki egy kicsit flúgos, vagy lehet flúgos, nem tesznek megjegyzést és nem bámulnak meg, csak maximum megnéznek és bíztatnak. Azért nem istenítem Amerikát, meg Kalifornia, főleg San Francisco egyébként sem Amerika. De vannak nagyon jó dolgok.

Új frizurám van

Ez egy manchesteri, eddig nem publikált naplóbejegyzés:
---
Reggel elég másnaposan ébredtem, pedig nem is ittam sok sört. Szerintem ez még mindig a jetlag. Bekóvályogtam az előadásokra, ma kicsit jobbak voltak. Talitha előadása jó volt, egy pasas hideg molekulákról adott elő, az is tetszett.
A mai előadások ebédnél véget értek, utána jött a “kultúrprogram”. A fele banda egy obszervatóriumot nézett meg, a másik fele pedig egy régi szövödét. Én a másodikra mentem, és azt hiszem jó döntés volt. Fáradt voltam, és nagyon meleg és párás volt, de ettől függetlenül nagyon érdekes volt. Megmutatták, hogy hogyan készül a pamut (tiszta hülye vagyok, valamiért megdöbbentem az első teremben, hogy ezt egy növényről szedik, Talitha szerint többet kéne aludnom). Megmutatták a fonalkészítést és a szövést szövőszéken, kézzel. Utána jöttek a gépek, amelyek tényleg eredeti régi működő szerkezetek. A legdöbbenetesebb a hangjuk volt, szerencsétlen munkások heti 6 nap hajnaltól estig ezt hallgatták, sokan meg is süketültek. Innen a cotton deaf angol kifejezés – amit egyébként nem ismertem. Láttam fonó Jennyt is. Majd lesznek képek. Egy kis kerti seta után visszamentünk a városba, ahol aludtam egy kicsit. Majdnem le is késtem a poszterbemutatót.
---
Itt véget ér a bejegyzés. Aznap este is beültünk valahova enni, már nem emlékszem, hogy hova.
Utána Talithával hajnali négyig beszélgettünk a hotelben.
Csütörtökön volt a bankett. Piergiorgio Casavecchia kapta a Polányi medált. Az előadás persze szokásához híven nagyon hosszú lett, annak ellenére, hogy háromszoros tempóval beszélt (mint mindig). Amit elmondott, az kb. egy féléves előadássorozatban is le lehetne adni.
A bankett a Manchester United stadionjában, az Old Traffordban volt, egy díszteremben. A múzeumban többeközött megtudtam, hogy 1958-ban Münchenben felszállás közben lezuhant a csapatot szállító gép, és 7 játékosuk meghalt. Meg láttam és le is fényképeztem az UEFA kupát, ami most náluk van.
A parti után ismét a bárban kötött ki mindenki, ahol Hipplerrel, a karlsruhei egyetem dékánjával beszélgettem. Egyéként Ravi nála csinálta a doktoriját. Nemrég lett egy új nagy centrum Karlsruheban. Próbálnak változtatni az kicsit merev német rendszeren.
Ma egyébként továbbra is az előadásomon dolgoztam. Este pedig átjött Nina és levágta a hajamat. A múltkor egy rakás pénzt fizettem azért, hogy gyakorlatilag semmi se történjen a hajammal, a csaj alig vágott belőle. Kicsit utánairodalmaztam a göndör haj vágásának az interneten (YouTube, ilyenek), elmondtam Ninanak, aztán levágta. Szerintem szuper lett, majdnem olyan, mint karácsonykor, csak kicsit rövidebb.

Batman

Igen, este megnéztük a Batmant. Imaxban. Bár szerintem nem adott túlságosan sokat hozzá a filmhez. Meg egy kicsit hosszú is volt, untam az üldözéseket. Viszont meglepő volt, hogy a film elgondolkodtatott. Már amennyire. Joker zseniális, kár, hogy Heath Ledger meghalt. Nem tudom, hogy ő mennyit adott hozzá a karakterhez, de nagyon eltalálta. Viszont most egy ideig nem akarok szörnyű filmet nézni.
Bent az előadásomat kezdtem el csinálni, elrendeztem apró-cseprő ügyeimet. Kicsit húzós lesz ez a négy nap. Már kimostam a ruháimat, de lassan újra csomagolhatok.

Hostel

Szóval mint ahogy az előző bejegyzésben írtam: a konferenciáról mad beszámolok még, de inkább most utolérem magam. Meg persze lesznek képek is.
Tegnap Ninaval és Jens-szel bementünk SF-ba a Stern Grove-ra ismét koncertre. Rossz idő volt, majdhogynem esett is az eső. Persze csak ott, Livermore-ban 30 fok volt. A koncert latin pop volt, ott volt Santana öccse is. Vicces. Most vittünk magunkkal ennivalót és piknikeztünk is. De az amerikaiakat nehéz lefőzni, egyesek még díszt is tettek az asztaluk(!) közepére.
Este visszavittem a bérelt autót, vacsoráztunk, és megnéztük Tarantino Hostel c. filmjét. Horror, de igazi, azaz nem arról szól, hogy van egy értelmetlen sztori és egy csomó vér, hanem rendes igazi szörnyűség. A film után pár perccel elsírtam magam, annyira sokkoló volt az egész -- Jens meg viccelődni próbált. Persze csak egy film, de akkor is. NE NÉZZÉTEK MEG!