Virginia

Ezen a héten Virginiaban voltam egy konferencián. Erre a konferenciára minden évben mennem kell, de csak minden harmadik évben kell előadnom. Tavaly már voltam, ott elolvashatjátok, hogy mi is ez. Idén Bálint is volt, mint meghívott poszteres, és lehet, hogy majd ő is csatlakozik a Klubhoz. Mindenesetre tör be a magyar maffia.

Nagyon élveztem a meleget, Kaliforniában továbbra is hideg van és esik az eső. Ott 35 fok volt és 100% páratartalom. Az óriási bogarakkal együtt majdnem olyan volt, mintha valami dzsungelben lettünk volna. Idén poloskainvázió volt, össze is fogdostam párat a szobámban, irtóra élveztem. Még jó, hogy adtak egy négyoldalas leírást a bogárról...

Idén kicsit rosszabbak voltak az előadások, mint tavaly, de azért így sem volt rossz. Majdnem végig Ahrennel és Nilssel lógtam, jókat lehet velük pletykálni meg morgolódni. 

Ma egész nap kómáztam, mert nagyon elfáradtam az úttól, a háromórás időeltolódástól, a korai kelésektől és a repüléstől. De egyébként sem lehet sokat csinálni az eső miatt. Holnap mentünk volna gyümölcsöt szedni Brentwoodba, de áttoltuk jövő hétre.
Végül pedig egy cikk Sebastianról:
http://www.rp-online.de/niederrheinsued/krefeld/nachrichten/Land-kauft-Krefelder-Professor-zurueck_aid_1002035.html

Csalamádé

Az utóbbi két hétben három embert interjúztunk meg a posztdok állásra. Mindegyik nagyon jó volt, nehéz lesz dönteni. Mondjuk az állás nagyrész Ahrenhez tartozik majd, de lehet, hogy nekem is csurran-cseppen belőle valami. Jó lenne, mert egyedül csak arra van erőm, hogy a darálos projekteket vigyem, és gyakorlatilag semmi időm sem marad arra, hogy fejlesszek. Ami még idegesítő, hogy tutifixre beígértek az intézetnek egy nagyon nagy összeget, amiből vettünk volna egy nagy számítógépet meg jutott volna nekem egy posztdokra, aztán hirtelen mégse kaptuk meg a pénzt. Mindenki le volt sújtva.
Az időjárás kritikátlan: még 2 napja is esett az eső, és a hőmérséklet csak ritkán éri el a húsz fokot. Emiatt is várom kicsit a holnapi konferenciát Virginiában: ott 35 fok lesz.
Tegnap voltunk hegyibicikizni, én meg a fiúk, hatan összesen. Jens csinált képeket. Egy étteremben indítottunk, nem messze Stanfordtól. A kör elvileg 2-2.5 órás, nekünk 4.5 órába telt megtenni. Nagyon sok kapaszkodó volt benne, és a vizátfolyások miatt kialakult egy csomó nagy hupli, ami nagyon fárasztó. Nem lehet beállni egy egyenletes ütemre felfelé, mert a buckáknál mindig muszáj megnyomni. Néha sár is volt, ami akkor vicces, ha egy csúcs előtt van: már majdnem megvan, amikor kipörög a kerék, ég a tüdő és kezd a bringa eldőlni. Este beültünk egy olasz étterembe, de nem voltam egyáltalán éhes. Szerintem kicsit leállt az emésztésem a terheléstől, aminek az lett az eredménye, hogy éjjel arra ébredtem, hogy teljesen fel van borulva a gyomrom. De azért persze túléltem.
Voltam ruhavásárló körúton is a minap, de teljesen reménytelen. Vagy szakadt ruhákat árulnak tiniknek, vagy ódivatú göncöket "felnőtt nőknek". Nincs semmi fiatalos, ami mégsem póló. Legközelebb San Franciscoban próbálkozom, ott azért vannak jobb boltok.
Múlt hét végén is voltak érdekes programok. Jens kipróbálta a motorozást, én meg autóval követtem. Aztán volt Livermore-ban egy kis esmény: innen indult a Tour of California egyik szakasza. Kimentünk megnézni, érdekes volt, de persze rövid. Itt volt Sara is, a svéd lány, mert megint Berkeley-ben mért egy hétig. Aztán még találkoztam két magyar ismerőssel is Berkeley-ben, elkocsikáztunk a Muir Beach-re meg Muir Woods-ba. Szép volt.
Még talán annyi, hogy Sebastian is itt van, három hétig. Nálam lakik, ami nagyon jó. Főleg, mert eredetileg kicsit én aggódtam, hogy ha beköltözik egy férfi, akkor mi lesz a lakással, de aztán kiderült, hogy... Szóval Sebastian teljesen kitakarította a fürdőszobámat meg a konyhámat! Persze ez azért valamennyire ciki, de mondtam neki, hogy jöhet máskor is -- mondjuk úgy kéthavonta lenne ideális. Ettől függetlenül is persze nagyon jót őt viszontlátni. Julie ma este érkezik, és Ethannek meg nyári szünet van a doktorijában, úgyhogy most olyan, mintha egy kis időutazáson vennék részt.

Megint blog

Mivel már rég nem írtam, ezéert csak ízelítőt adok abból amiket ay utóbbi időben csináltam. Például két hete vasárnap voltam tangózni Ágival San Franciscoban. Nagyon érdekes volt minden szempontból. Persze nagyon bonyolult ez a tangó, sokat kéne gyakorolni, de azért így is élveztem. Illetve néha nem, mert hirtelen túl sok idegen pasassal kerültem túlságosan is közeli kapcsolatba, amitől már eléggé elszoktam. Na nem úgy kell érteni persze, de itt "falun" az emberek nem mennek olyan közel egymáshoz. Ági azóta egyébként hazament, de remélem, hogy hamarosan visszatér.
Most éppen Sebastian vendégeskedik nálunk, majdnem három hétre jött. Mintha el sem ment volna. Julie csak két hét múlva jön, akkor is csak pár napra. És pont akkor, amikor Washingtonba megyek. Viszont holnap Sara is itt lesz, a svéd lány, sőt még egy ismerős is érkezik San Franciscoba. Ahhoz képest nem is rossz.
Hétvégén voltunk a Bay to Breakers-en Jens-szel. Ez az a futóverseny amin három éve is voltam. Ez volt az ünnepi 100. alkalom, hogy megrendezték. Nagyon élveztük, tiszta buli volt megint végigszaladni a városon, igaz, edzés hiányában kicsit erős izomlázban végződött a 12 km. Láttunk egy rakás meztelen pasas, vagy mondhatom úgy is, hogy láttam egy rakás fütyit, de hát ez San Francisco, nem kötelező odamenni. Mondjuk sajnos nehezen elkerülhető, hogy az ember oda ne nézzen. Egy kis ízelítő a hangulatból.

Volt könyvklub is nemrég, most a Büszkeség és balítélet (Jane Austin) volt soron, nekem nagyon tetszett annak ellenére, hogy nem könnyű angolul, még az amerikaiaknak sem. Ezen kívül két tortát is csináltam, az egyiket Jens szülinapjára, a másikat meg arra, hogy Oliverék nálunk ebédeltek.

Ezen kívül dolgozom, mint egy kisangyal, mert megint határidő van. De utána tutira elmegyünk valahova pihenni, legalábbis remélem. Viszont hamarosan lesz egy töredék posztdokom, aztán meg lehet, hogy egy egész. És végre lett egy rendszergazdánk is, ami azért is időszerű, mert lehet, hogy Ahrent és engem megdobnak egy nagy adag pénzzel, hogy vegyünk egy nagy klasztert.
Az idő kutya, ma is esett és hideg van. Már várom, hogy rendesen átmelegedjenek a csontjaim, mert hát már mégiscsak május vége van és végtére ez Kalifornia vagy mi.

Vissza a közepibe

Mostanra teljesen kipihentem magam -- majdnem egy hétig tartott, amire visszaálltam az itteni időre. A francia kiruccanás nagyon jó volt, kétszer tudtunk síelni, egyer Les Houches-ban, egyszer meg Chamonix-ban. Mindkét napon nagyon szép volt az idő, csináltam jó képeket, majd jönnek azok is.
Az előadásom nagyon jól sikerült, szerintem is meg szerintük is. Maga a konferencia mondjuk nem volt annyira izgalmas, mert sok előadás teljesen távoli témával foglalkozott, ami meg közeli lett volna, az meg nem tetszett túlságosan. De a társaság azért jó volt, az oroszok viccesek voltak például. Folyton letámadták egymást a kérdéseknél, mondjuk egy olyan indítással, hogy: az ön kutatása teljesen hibás (vagy enyhébb esetben értelmetlen). Ezek az oroszok egyébként nagytészt egy párhuzamos világban élnek, amit olyanokból lehet leszűrni, hogy a Fizicseszkaja Himija folyóiratra hivatkoztak folyton.
Les Houches után Genf felé vettük az irányt mamáékkal. Két napunk volt bejárni a várost, ami nagyjából elég is volt. Láttunk ezerféle órát, még múzeumban is, csokikat, bicskákat, mindent, ami csak svájci. A genfi szökőkút nem nagyon tetszett, azt hittem, hogy valahol csőtörés van, viszont az egész elviselhető, hogy a tópartról lehet látni a Mont Blanc-t. Ami még érdekes volt, az a bolhapiac (ott is lehetett órákat kapni), meg egy tudománytörténeti múzeum. Hazafelé kicsit rázós volt az út, a végén majdnem kidobtam a taccsot a repülőn, pedig sose szoktam rosszul lenni. Szerintem hulla fáradt lehettem. Vagyis nem szerintem, hanem az voltam.
Múlt héten korán ébredtem, korán aludtam, hétvégén is csak egy kis biciklizésre futotta. Jó lenne már, ha itt lenne a jóidő, még mindig eseget, az utóbbi napokban kétszer is jégeső volt, borsónyi.
Végül pedig íme a swissnex éves jelentése, érdemes megnézni, főleg a 32. oldalt.