Kiruccanás

Itt még nem tudtam, hogy mi van a dobozban (csoki).Itt tartok a jógában...

Ma kiruccantunk San Franciscoba. Elõtte tartottam egy laborbemutatót egy szingapúri csoportnak. A fotósuk tudta magyarul azt, hogy szia...
SF-ban elõször elmentem az otthonról küldött szülinapi ajándékokért (szuper minden! :). Utána a Height Streeten flangáltunk, aztán meg a Marketen. Már megy a karácsonyi õrület, de valahogy nem volt olyan vészes. Az egyik bevásárlóközpontban elkapott egy árus, aki kozmetikai cuccokat árult. Általában le tudom rázni az ilyeneket, de tulajdonképpen tetszett, amiket árult, úgyhogy hagytam magam valamennyire "beetetni", és vettem is a portékájából. Szerencsére Jens ott volt antagonistának, úgyhogy azért jó sok kedvezményt adott, de persze így sem járt rosszul, az tuti.

Hálaadás

Na, azért más is történt a csótányon kívül. Például múlt héten volt Hálaadás. Megint Jessica szüleinél voltunk, de most szülők nélkül. Volt egy jó nagy pulyka, meg minden, ami dukál. Mi Jens-szel coq au vin-t készítettünk. Ez volt életem eddigi legbonyolultabb receptje, de megérte, mert nagyon finom lett.

Összesen négy nap volt az ünnep a hétvégével együtt. Voltunk biciklizni, meg teniszeztem is megint Adammal. Voltam kicsit vásárolgatni, de nem nagyon sikerült azt vennem, amit akartam (cipőt).

Na, úgy tűnik, hogy mégiscsak a csótányról tudtam a legtöbbet írni mostanában...

Szerintetek?

Kiegészítés az előző bejegyzéshez. Itt van két kép, az egyiket én csináltam (elromlott a vaku a gépemen sajnos, így homályos), a másik egy hivatalos csótány. Hát nem ugyanaz a kettő?

Csota történt

Tudtam, hogy egyszer itt lesznek, de nem mondhatnám, hogy ez örömteli várakozás volt. Aztán négy napja egyszercsak ott volt. Apró, fekete szemeivel rámnézett, mintha csak azt mondaná: "Ne hidd, hogy rajtakaptál. Azért látsz, mert mi azt akarjuk, hogy láss. Hogy tudd: itt vagyunk, és figyelünk. Mától minden közös, és nincsenek titkaid előttünk". De mindezt csak utólag értettem meg, mert találkozásunk nem tartott tovább egy szemvillanásnál. Elegáns félkörívben tűnt el a fridzsider alatt.
Próbáltam hinni, hogy ez csak valami átvonulás volt, és nem egy bentlakó csótány.
Tegnap megjelent a második. Ez nem hírmondó volt, inkább csak a falu bolondja, amiért fényes nappal mutogatja magát. Még azt is türelmesen tűrte a mennyezet és a fal találkozásánál ácsorogva, hogy megörökítsem. Majd lefújjam.
Csak akkor éreztem teljesen biztonságban magam, amikor bekerült a dugó az üvegbe, amelybe élettelen testét zártam. Pár kattintás, és megvan a diagnózis: barna sávos csótány. 100 nap is eltelik, mire kikelnek a lárvák. Máris hallottam, ahogy apró csótányszívek lüktetnek a lakás repedéseiben... és még a pókjaimat is visszasírtam.
...
Ma jött az exterminátor. Azt mondja, hogy ez nem is csótány. Pedig az, én tudom. De akkor most örüljek, ha kiderül, hogy igazam volt?!?