Konferencia a mormonoknál

A konferencia továbbra is nagyon jó. És nem csak a szabad délutánok. Persze azért nem rossz, amikor az ember felmegy a 10. emeletre, ki a tetőre, és beugrik a medencébe, és csak hegyeket lát körbe-körbe. Étellel is jól tartanak, de szerencsére mindig van sok zöldség, és a többi étel is nagyon egészségesnek tűnik. Egyik nap voltam futni. Az első pár méteren majdnem kiterültem, annyira arcon csapott az oxigénhiány (most már jobban menne, ez a második napon volt).

A poszterem jól sikerült. A témám kicsit kilóg a konferenciából, de a releváns emberek megnézték és tetszett nekik.

Akkor most folytatom, mert elmaradtam. Szóval az utolsó két nap is jó volt, még egyszer felmentünk a hegytetőre és lekirándultunk -- azóta izomlázam van. Érdekes, mert több órányi biciklizés meg sem kottyan, de talán itt más izmokat kellett használni. Az egyik proffal beszélgettem, érdekes volt.

Hazafelé a reptéren rámjött az éves röhögőgörcsöm, talán a hirtelen sok oxigén is közrejátszott. Gábor leejtette a pizzáját, és ez indította el a kb. 20 perces röhögésemet, rettenes volt, hogy nem bírtam abbahagyni és csak folytak a könnyeim. Egy pici repülőn jöttünk vissza, és meglepően sima volt az út. Sok légifelvételt készítettem. Ezeket és a többi képet feltettem.

Péntek este még elmentünk moziba, tegnap meg Julie-knál volt bbq parti. Nem tudom hogy csinálja, de a hús mindig isteni.

Most mindjárt indulunk Pleasantonba, ahol megyei vásár van. Engem a malacverseny izgat a legjobban: pici malacok fognak akadályokat átugorva versenyezni. Reggel meg voltunk a piacon, vettünk sok finom gyümölcsöt!

Most pedig mindenkinek muszáj elolvasni a rettenetes verset, amit unalmamban írtam a repülőn.

Úgy esett a mormonokkal,

Hogy túltengtek a hormonokkal.

Egy férfinak lett több neje,

Azoknak meg jött a teje.

Futkároz sok gyerekmormon,

Virág nyíl a templomtornyon.

Ódivatú a ruhájuk

És nincsen evőpálcikájuk.

Furák ezek a mormonok,

Csak mormogok, csak mormogok.

Elnézést.

Snowbird

Halihó mindenkinek Utah-ból! Tegnap sikeresen ideértem Snowbirdbe, ami Salt Lake City-től fél órára van. A hely fantasztikus. 2300 m-en vagyunk, egy síparadicsomban. Kivéve, hogy már nincs síszezon, bár ahogy a fenti kép mutatja, hó azért még akad (3000 m felett). A szálloda elvileg egy nagy betonbatár, de mégsem rossz. A teteje be van füvesítve. Van két medence, az egyik a 3. a másik pedig a 9. emeleten. Mindenféle kezeléseket is lehet kapni, de ezért fizetni kell. Belül lambéria, de nagyon szép, illetve nyers beton falak váltják egymást. Egyszerű és szép. A szoba óriási, és a legviccesebb, hogy a fürdőszoba és a szoba között fal helyett egy nagy ablak van.

Reggel voltak előadások, nagyon tetszett eddig mindegyik. A délutánunk szabad volt. Felmentünk a hegyre a sílifttel, és ott kirándultunk kicsit. Hamarosan vacsora, és este folytatódik a program, a poszterszekció éjfélig tart.

Erika, we made it!

Hurrá, hurrá, végre valahára, talán a hetedik Monterey-ben tett látogatásunk során végre megnéztük az akváriumot. Nagyon szép volt, tényleg! Itt volt az unokatesóm, Ildi, és a kisfia, Bálint. Csütörtök este nálam aludtak, pénteken meg lementünk Monterey-be, meg Carmelbe. Visszafelé a szokásos halétkezdében ettünk. Nyamm. Cioppino (halleves).

Az akváriumban a legjobban azt hiszem a csikóhalak tetszettek, de igazából az egész nagyon jó volt. Láttunk egy csomó medúzát, voltak méteres csápúak, de voltak félcentisnél kisebbek is. A legszebb az volt, amelyik kis csillókkal hajtotta magát. Még jó, hogy az akváriumban is lehetett enni, mert még ebéd utánra is maradt néznivaló. Simogattunk tengeri csillagot meg azt hiszem tengeri uborkát is, de az igazából olyan, mint a takony. Ezeket rendszeresen visszaviszik a tengerbe, és újakat hoznak. Szerintem a partközeli tengeri uborka biztosan ezt gondolja magában: "A rohadt életbe, ezt nem hiszem el, már megint megyek a simogatóba!"

Carmelben csak Bálint ment be a vízbe, ami természetesen jég hideg volt. Készítettem polaroid képeket, a szokásos helyen megtekinthetők.

Este visszavittük Ildiéket Berkeley-be. A hegyről lefelé hihetetlen köd volt, néha semmit sem lehetett látni az útból.

Szombaton ebéd után elmentünk a Mount Diablo-ra biciklizni. Nem mentünk fel a csúcsra, csak félig, és egy óriási kört tettünk. Hazafelé vettünk egy szintén óriási görögdinnyét, amit félig meg is ettünk vacsorára. Este megnéztük a tv-ben a washingtoni tüzijátékot, majd az ittenit élőben. Obama nagyon jó fej. Az persze poén, hogy az egyik kislánay (Malia) pont július negyedikén született, így a beszédében boldog születésnapot is kívánt neki. A másik, hogy idén 40 éves a Szezám utca, és nekik is boldog szülinapot kívánt. És a tüzijátékot kísérő show-ban fel is lépett a Nagymadár, a Sütiszörny meg a többiek.

Adjunct professor

Ahogy Juci írta tehát: igen, megkaptam az állást Stocktonban! Ez azt jelenti, hogy az őszi félévben adjunct professor leszek. Na meg azt is, hogy hetente kétszer hatkor kell kelnem, 4 hónapon át. Már várom, mert kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz. Remélem, hogy megéri. Legalábbis lesz az önéletrajzomon oktatási bejegyzés, de azért azt gondolom, hogy tényleg tanulni is fogok a tapasztalatból.

Mivel így szeptembertől zsúfolt lesz minden, elérkezett az ideje annak, hogy lefoglaljunk egy nyaralást. Hosszas gondolkodás után Hawaii mellett döntöttünk! És tegnap be is fizettük. Július 16-26-ig megyünk. Szuper, mert csak 4 nap szabadságot kell kivennem, mindenféle átvitt napok miatt. Egyelőre még nem tudom teljesen beleélni magamat, és még előttem áll egy másik út is: vasárnap megyek Utahba egy konferenciára.

Múlt szombaton egy jót bicikliztünk SF-ban, 65 km, át a hídon és vissza. Meg Jens csinált szép képeket a Treasure Islandról. Vasárnap reggeltől estig mértünk az ALS-ben. Sikerült semmit sem elszúrni, nagyon jó adatokat gyűjtöttünk. Azt az anyagot is felhasználtuk, amit szintetizáltam, az is sikeres volt.

Hétfőn jött egy új posztdok interjúra, Karlsruheból. Tuti megkapja az állást. A srác nagyon okos és szimpatikus is -- már találkoztam vele korábban konferencián. A poszterem majdnem elkészült, holnap nyomtatom. Közben pesztrálom a diákunkat. Okos srác, csak még nem tud sok mindent. Tegnap rettentő sokáig tartott meggyőznöm róla, hogy nem úgy van valami, mint ahogy gondolja. De lagalább gondolkozik, és az nagyon jó. Meg én is tanulok közben: nem olyan egyszerű idegen nyelven vitatkozni.