Csak röviden

Tegnap este Alehouse volt, már jó rég voltam. Napközben dolgozgattam. Viszont nincs lelki erőm elkezdeni írni a cikket.
Mivel gondolom sokan innen tudták meg, hogy mi van Tamással, ezért arról is tudósítok. Szóval jobban van, de még nem forrt be a luk a tüdején sajnos, vasárnapig mindenképp az intenzíven kell maradnia...

Először is az idióta hírekkel kezdem. Itthon áttértem a Google Chrome böngészőre. Ha nagyon akadozik, akkor visszatérek az IE-re, de én annyira szeretem a Google-t, hogy szerintem sokáig ki fogok mellette tartani. A másik idióta hír, hogy ma kizártam magam, mert véletlen reggel Jens kulcsát vittem el magammal, ami ugyanúgy néz ki, mint az enyém. De beengedtek, viszont lehet, hogy ez $20-ba fog kerülni. Bent továbbra is próbálok a feladatlistám végére jutni, ami ismét kaotikus naphoz vezetett.

Na és a "fő" hír, hogy a tesóm éjjel ráállt egy farönkre, ami kigurult alóla, így ráesett egy kőre, amitől légmelle lett. Mindezt Esztergomban egy legénybúcsún. Egyszerű esés, csak a szikla... Szóval most az intenzíven fekszik, most beszéltem vele, fáj, de azért már jobban van. Következő éjjel kipróbálják, hogy ha leszedik a vákuumról, akkor megmarad-e a tüdeje az rendes helyén. A képen a légmell látható, de nem az övé.

Ezt meg az öcsémnek küldöm (mint régen a rádióban), a szám címe Eat my goal, az együttes neve pedig... Collapsed Lung!

Lecsó

Tegnap egész nap ideges voltam bent, dolgoztam, de valahogy túl sok a dolgom és ezért inkább semminek sem jutottam a végére. Este átjött Nina, mert kölcsönkérte a túrahátizsákomat. Csináltam magunknak csípős lecsót tojással, nagyon jó lett, pedig nem is találtam rendes sárga paprikát. Este még olvasgattam a könyvet, amit nemrégen vettem. Egy rajzolós könyv, nagyon tetszik, jó arányban van benne művészettörténet és rajztechnika.

Labor day hétvége

Jó sok mindent csináltam a hétvégén, szinte ki sem pihentem magam rendesen. Szombaton délután elmentem Davisbe Yu-hoz, mint ahogy írtam. Davis egy szuper kis egyetemi város, telis-tele éttermekkel és bárokkal. Yu egy pasasnál lakik albérletben, aki professzor az egyetement és hangya-taxonómus. Nem volt otthon, de elég agyas lehet, szinte minden dekoráció hangyás... Illetve néha vannak lepkék is, mert a volt felesége meg lepkékkel foglalkozott, de elváltak. Este elmentünk egy thai étterembe, meg vettünk finom sütiket egy cukrászdában.

Másnap hajnali kelés, reggeli, cuccolás és irány Roseville, ahol Yu két haverjával találkoztunk. Mindkét srác profi biciklis (mármint hozzánk képest), pl. meg szokták csinálni a Death Ride nevezetű bicikliseversenyt. Ez egy egynapos versenybringás menet, 129 mérföld, 5 csúcs és összesen 5000 m szintkülönbség... Nem semmi.

A biciklitúra csodaszép volt, végig egynyomsávos volt az út, legtöbbször az erdőben. Majdnem mindenhol tudtam menni rendesen, és az emelkedőket is jól bírtam. Akit érdekel a térkép, itt megnézheti. Elég meleg volt, 2 liter víz szinte nyomtalanul tűnt el bennem. A parkolóban megcsípett egy óriási darázs az ujjamon, hihetetlen, hogy egy ilyen kis vacak állat csípése mennyire tud fájni.

Egy Ikeda nevű burgerező helyen ettünk, majd mindenki indult tovább. A többiek (Ewa, Yu és Tina) még egy napot Davisben töltöttek, én viszont hazafelé indultam, és egészen Stocktonig mentem, ahol meglátogattam Juciékat. A látogatásomat elég rendhagyóan indítottam: mielőtt mindenkit üdvözöltem volna, beugrottam a zuhany alá, mert tiszta por és olaj voltam.

A kisebbik lány, Bori (mínusz két hetes...) irtó csöpp és nagyon édes. Állítólag már sokat magára szedett... A nagyobbik (Réka) nagyon szép és okos, jókat játszottunk. Kedvence a maciöltöztetés volt, de ezt nehéz egy idő után bírni. :) Finomakat ettem, Juci csirkés specialitást csinált, Bálint pörköltet, Juci mamája pedig hihetetlen mennyiségű sós és édes dolgokkal látott el mindenkit. Szóval jó kis nyugodt vasárnap este meg hétfő délelőtt-délutánom volt.

5 körül eljöttem, itthon kicsit pakoltam, lemostam a biciklimet, kimostam pár cuccot. aztán bezuhantam az ágyba.