Lake del Valle ismét

A tegnapi napból még annyi lemaradt, hogy este elmentünk az Alehouse-ba megünnepelni Paul 26. születésnapját. Utána páran még átmentünk a másik helyre és játszottunk a shuffle boarddal (ha még nem írtam volna, hosszú asztal, a tetején homok és korongokat kell csúsztatni).
Ma nagyon sokáig aludtam. Délben Paullal, Jenssel és Ethannal elmentünk süttetni a hasunkat ahhoz a tóhoz, ahova a múltkor biciklivel mentünk. Nagyon kellemes volt a víz, finomat sütöttek a fiúk, nyugodt kis nap volt. Kicsit fociztunk, söröztünk, dinnyét ettünk, figyeltünk az embereket (a fiúk inkább csak a lányokat). A tavon valaki egy nagyon furcsa eszközzel próbálkozott, rá kell állni és rugózni, és attól megy előre. Nem nagyon értem, de az illető sem nagyon érthette, mert folyton elsüllyedt. Naplementéig maradtunk. Most lefekszem, mert holnap reggel korán indulunk Montereybe. Pár fotót csináltam.

Fegyver

Nő a bölcsességfogam már egy ideje, de azt hiszem, hogy ma bújt ki teljesen. Egy ideig féltem kicsit, hogy fájni fog, de csak akkor volt rossz, amikor még abban a szakaszban volt, hogy átszakítsa az ínyt... Na mindegy, ez nem olyan érdekes, de hátha valakit mégiscsak érdekel. :-)
Ma ebédnél Spencer, Tinaék diákja elmondta, hogy ő szeret lőni, van egy pisztolya is. Először nem tudtam eldönteni, hogy viccel-e, de aztán rájöttem, hogy nem! Azt mesélte, hogy a haverjaival otthon (nem kaliforniai, elfejetettem hogy honnan jött, de nem parti állam, az tuti) gyakran mentek lőni, agyaggalambra vagy sörösdobozokra. Meg lányokkal is ment, mint randiprogram. Julie is azt mesélte, hogy náluk otthon egyszer az anyukája(!) vitte el őt és az akkori barátját lőni. Mondjuk Julie ezt úgy mesélte, hogy ez szerinte sem teljesen normális, Spencer viszont eléggé beleélte magát. Mondta, hogy szeretett volna a Dinnyelabor lőterén lőni, de nem lehet.
Egyébként allítólag egyszer az egyik őr elaludt, és két másik őr elkezdett lövöldözni, hogy felébressze. Aki fel is ébredt, és buzgalmában lelőtte az egyiket. A másikat, akit nem lőtt le, azt kirúgták, ami érthető tulajdonképpen. Csak hát az egész sztori...
Meg azt a vicces történetet is hallottam ebédnél, hogy egyszer valaki talált egy emberi lábat kirándulás közben... Leadta az erdészeten...
Kicsit korábban hazajöttem, mert egyrészt ez a szabad péntekem, másrészt nem voltam jól. Jó lenne vasárnapra meggyógyulni.

Hjaj

Hát, még mindig beteg vagyok, fáj a torkom és rossz a közérzetem. Reggel bevettem egy Neocitránt, de nem kellett volna, mert attól meg jó álmos is lettem (most már értem, hogy miért van ráírva, hogy délután-estefelé érdemes bevenni). Ma Ravi biciklijével mentem, hiába van két bringám, a vasárnapi túrára ezt fogom vinni és ki akartam próbálni. Az régi biciklimnek nincs elég sebessége, az újabbnak még csak-csak lenne, de az meg nem annyira kényelmes, és ez valószínűleg egy sétabiciklizés lesz. Ha nem írtam volna még, akkor Monterey-be megyünk, oda, ahol már egyszer voltam autóval is (és ezennel először hivatkoztam a saját blogomra).
Ma ebédnél végre tudtunk Craiggel beszélni. Az a baj, hogy lassan haladok én is, nem tudom miért. Mondjuk ez ilyen valószínűleg, vagyis tudom, hogy ilyen, ha gyorsan menne, akkor nem kutatás lenne. :-)
Most mosok, pihenek.

Beteg vagyok

Ma arra ébredtem, hogy fáj a torkom. Kalifornia, nyár! Biztos a légkonditól is, meg éjjel mostanában hűvös volt. Ebédre a tegnapi kíniai maradékát ettem meg. Végre kezd alakulni a munka is. Este bevettem két aszpirint.