1

Mindenkinek Boldog Karácsonyt! Mindjárt otthon vagyok! Ez meg 5 perce volt, a teraszomon.

2

Tegnap este el akartam menni vásárolni, de végül Alehouse lett a dologból. Már alig van itt valaki, és attól a pár embertől elköszöntem.
Ma reggel megvolt az első táskaátkutatásom az intézetben. Kicsit ijesztő, de hát persze nem volt nálam semmi, ami baj lett volna. Na, persze kicsit ciki, ha az ember táskájában használt papírzsebkendők vannak, de hát nem én mondtam, hogy kotorásszon benne az őr.
A mai nagy hír, hogy beküldtük a cikket. Még ezt is el kell küldeni belső engedélyeztetésre, őrület. Egyébként nyugalmasan telt a nap, mindenki az utolsókat rúgja, holnap megy el Tina, pénteken Ethan, Paul és én, szombaton Jens. Csak Ravi marad.
Meg megérkeztek a poszterek amiket rendeltem. Még kicsit ki kell lapulniuk, de talán már holnap fel tudom őket rakni. És ma kaptam TV-t! Lehet, hogy már írtam, de mindegy. Szóval ingyen kaptam egy TV-t a kábeltévés ürgétől. Nem teljesen értem, de azt hiszem az lehet, hogy Kaliforniában biztos sokba kerül a régi TV-k kidobása, mert újra kell hasznosítani, és szerintem vannak cégek, akiknek az újrahsznosítási támogatás mellett megéri egyszerűen begyűjteni és ingyen elosztogatni a használt TV-ket. Egy egész normális kis TV, nem túl nagy, de teljesen jó.
Este egyébként még tettünk egy utolsó, vagy utolsó előtti bevásárlóutat. Most elkezdtem pakolni, és most úgy látom, hogy nem lesz valami sok hely a bőröndömben a ruháimnak...
Ezen kívül most már biztos, hogy nyárhoz képest híztam -- ezt csak előre mondom, hogy ne mindenki azzal fogadjon, hogy na, felszedtél egy kicsit. Főleg az utóbbi hetekben sikerült ultraegészségtelenül táplálkoznom, plusz nem sportolok annyit, mint nyáron, plusz tél van és ilyenkor mindenki dagad... Már előre látom, hogy mi lesz Karácsonykor! :-)

Pörkölt

Tegnap este elmentünk Jens-szel Ninahoz (osztrák) és Nandahoz (indiai), akiket még régebben Chicagoban ismert meg, és most itt laknak Livermore-ban. Nina gulyást akart főzni, mert mindig azon megy a vita, hogy milyen is a gulyás. Persze én tudom, de ők valahogy másképp mesélik, mint amilyen igazából. De most kiderült a nagy titok. Amit a németek meg osztrákok gulyásnak hívnak, az valójában pörkölt! Nagyon finom volt, gyakorlatilag olyan, mintha otthon készült volna, csak nem gulyás, hanem pörkölt. Majd lesz ellenparti is, akkor én főzök. Gulyást.
Me egyébként Craig nagyon érdekeseket mesélt ebédnél, egyrésztazt mondta, hogy készülőben vannak új adatbázisok, amik az ISI egyeduralmát fogják megtörni (ez a tudományos hivatkozások adatbázisa, eddig egy intézet kezében volt az egész). A másik, hogy lassan leáldozóban van a hivatkozáshajhászó, impaktfaktort istenítő korszak. Hallott valami előadást, ahol azt mondták, hogy a DOE (aki minket is pénzel) elkövette azt a hibát, hogy csak a nagy impaktú újságokra ment rá, és most van olyan, hogy valaki 3-4 Science cikkel egy nagy nulla. Az a baj, hogy egy Science cikk kb. fél oldal, az igazi tudományt, a részleteket, azaz a lényeget nem lehet benne leírni. Azt mondta, hogy egy Science cikk igazából csak egy reklám, aminek az a célja, hogy felhívja az olvasók figyelmét egy területre, de emögött sok "normális" cikknek kell lennie, egyébként csak egy lufi az egész. És ez sajnos mostanában gyakran nem így van.
Aztán David adott a sütijéből mindenkinek, mert éppen azzal kísérletezik, hogy milyen paraméterek mellett lesz optimális... Mindenki egy kicsit őrült. :-)

Kolibri

A mai nagy hír, hogy láttam egy kolibrit az etetőmnél! Nagyon kis ügyesek, pár nap alatt megtalálták, vagy már lehet, hogy korábban is, csak én nem láttam. Majd legközelebb megpróbálom lekapni őket a fényképezőgépemmel.
Délelőtt rendet raktam a lakásban, kitettem a képeimet, felraktam a tükröket. Már csak a poszterek hiányoznak, amiket rendeltem, na meg egy fotel, de azt csak jövőre fogok venni. Délután bevásárlás, utána meg lustálkodás. Viszont elmentünk megnézni egy koncertet, itt egy hangárszerű épületben. Tinédzserek rockbandái léptek fel. Őrült hangos volt, de elég profik voltak.

Geokacsa vagy mi

Tegnap elmentünk Jens-szel San Franciscoba vásárolni. Vettem pár ajándékot -- természetesen nem fogom most itt leírni, hogy miket. Nagy a kavalkád, mindenki nagy szatyrokkal járkál, és ezen kívül az utca tele van mikulásokkal. Férfiak, nők, gyerekek, józanos és ittasak, piros sapkában, sőt, általában teljesen piros jelmezben.
A kettes dokknál nagyon szép üzletek vannak, csupa ínyencség, olasz kenyér, francia sajtok, olajbogyó stb. Itt ettünk egy levest, estefelé meg egy kíniai étterembe mentünk. Az egyik akváriumban voltak "geoduck"-ok. Nem tudom, hogy ez mi magyarul, és még nem is hallottam róluk, illetve csak Jens-től, egyszer látott róluk egy dokumentumfilmet. Ez egy igazán kurta-furcsa élőlény, leírom, hogy mit találtam róla a Wikipédián.
Előszrör is, ugyan kurta-furcsa, de egyáltalán nem kurta, akár két méteresre is megnőhet. És ez még semmi! Ez egy kagyló (a háza 15-20 cm), aminek hosszúra nőtt a szifonja, és elérheti akár a 7.5 kg-t is a súlya. És ha ez sem lenne elég: 150 évig él! Elássa magát a homokban, és csak a végét dugja ki, ott eszik. A kép még egy viszonylag normális, de ha beírjátok a gugliba, akkor nagyon vicces képeket ad ki...

Roberto

Tegnap elkészült a cikk, egy másik dolgot kezdtem csinálni. Végre.
Elbúcsúztam Helenatól.
Este bementem San Franciscobal Robertoval, volt leedsi kollégámmal találkozni. A kíniai negyedben ettünk, egy autentikus helyen, ahol rajtunk kívül csak kíniaiak voltak, nagyon finom volt. Utána elmentünk a Hilton bárjába inni egy koktélt. Erről a helyről másr sokat hallottam, egy felhőkarcoló tetjén van, nagy panorámaablakokkal, és persze látni az egész várost. Döbbenetes módon a koktél nagyjából annyiba került, mint otthon egy akármelyik helyen.

Lucia

December 13., Szent Lucia napja, svéd ünnep. A legszebb lány fejére hat gyertya kerül, minden kislány fehérbe öltözik, piros övvel, a vértanúságot szimbolizálandó, és finom süteményeket esznek, amiben sáfrány van (Lussekatter, lsd. a képet). Ma a svéd kontingenssel (Ewa, Helena és Magnus) ezt ünnepeltük Jessicanál, és egyben ez volt Helena búcsúbulija is. Nagyon vicces lány ez a Helena, gyakorlatilag gátlástalan, és ha az ember túlteszi magát a kezdeti sokkon, akkor szuper, folyton nevet. Szóval mi is ettünk sütit (ő sütötte), és megnéztük a svéd tévé mai adását, amiben egy falusi iskola diákjai énekeltek Lucia dalokat. Nagyon jó volt a hangulat, Ewa elmesélte a szokásokat, és olyan kicsit karácsony is volt, gyertyát is gyújtottunk. Ja, és persze volt glögg is, azaz forralt bor vodkával erősítve. Nagyon finom a forralt borban a mandula, próbáljátok kis. Lesznek majd képek is.
Az intézetben kicsit ment tovább a tegnapi vita, ma picit megváltoztattam a véleményemet, és Ravinak is igazat adok, tényleg néha fejetlenség van és nem így kéne mennie a dolgoknak, ahogy. De nem akarok ma erről írni, mert olyan szép volt az este, csak talán még annyi, hogy páran kérdezték, hogy nem kedvelem-e Ravit. Ravit nagyon kedvelem, érdekes, mert egyszerre nyílt és becsületes, illetve minden hájjal megkent. De alapvetően tényleg nagyon bírom, igazából nagyon is normális. Giovanni is. Szóval szeretem a munkatársaimat, csak vannak problémák.

Harcok

Miután a tegnapi posztom olyan nagy port kavart, családi belharcok, nemzetközi gyűjtőakció és még új kutatási irány is keletkezett ezúton, szóval ma lehet, hogy le fogom lombozni a közönséget (a nagyérdeműt), mert ma összesen (mindösszesen) annyi történt, hogy elküldtem Craignek a cikket, lássuk, hogy mit tesz vele.
De jut eszembe, mégsem telt eseménytelenül a nap! Ravi és Giovanni ma vérre menő harcot folytattak a szobában, gyakorlatilag kiabáltak egymással, vagy lehet, hogy ez csak heves szóváltás volt (képzelhetitek, egy indiai és egy olasz). Én fülem-farkam behúztam (miután becsuktam az ajtót, hogy ne az egész emelet hallja), és csak néha fordultam hátra, mert mindannyiszor rámnézett valamelyik azzal a tekintettel, hogy "ugye hogy nekem van igazam"! Igazából én 90%-ban Giovanninak adtam igazat, és teljesen át is éreztem a helyzetét, mert velem is történt már olyan Ravi kapcsán, amitől akár én is veszekedhettem volna vele fél órát, csak én ilyenkor pár próbálkozás után kiborulok, és órákba telik, mire újra összeszedem magam (bár már kezdek hozzáedződni Ravihoz). Szóval az alapprobléma, hogy Ravi a kutatást inkább úgy fogja fel, mint egy magasan kvalifikált szakmunkás. Mondják meg, hogy mit kell csinálni, és ő megcsinálja. Most már csak elengedem a fülem mellett, amikor olyanokat mond, hogy holnap befejezem ezt és ezt a projektet... Mintha nem minden nap valami újabb probléma jönne elő... Szóval a mai incidens nagyon sarkítva az volt, hogy Ravi szerint a többiek nem tudják neki megmondani, hogy pontosan mit és hogyan kell csinálni, és emiatt egy csomó felesleges munkát végez, és ő ettől frusztrálódik. Csak nem fogja fel, hogy egyrészt mindenki tévedhet, senkinek a feje sem káptalan, és egyébként is, neki is azért van doktorija, hogy használja a fejét, kérdezzen, kételkedjen, és nem legutolsósorban azt hiszem azt nem bírja elfogadni, hogy a kutatás alapvetően egy nagy szenvedés, azaz: soha semmi nem működik úgy, ahogy kéne, mindig van valami baj, és sose értünk mindent teljesen.

Zoknifalók

Egyszerűen nem értem. Komolyan. Biztosan vannak zoknievő szörnyek, én hiszek bennük. Ezeknek a zoknijaimnak mind nincs párja. Lehet olyan szövegekkel jönni, hogy beesett az ágy mögé. De nem. Mert az egyik tényleg beesett, de az éppen egy fél pár volt, aminek az a párja hiányzik, ami nem esett be. És a többi? Mind beesik? Na meg most költöztem, szerintem észrevettem volna egy nagy halom félpár zoknit az ágy hűlt helyén. Nem? Még gyanakszom kicsit a mosógépre. Vagy a szárítógépre, hogy elpárologtatja. De hogy csinálja, hogy mindig csak egy fél párat. A képen 18 (azaz tizennyolc) félpár zokni van, azaz kéthetente éri veszteség az "állományt", bár ettől nem leszünk okosabbak.
Ma este elmentem vásárolni. Egyébként estefelé a marha hideg van kifejezéssel jellemezhető az idő, bukósisakról átváltottam meleg sapkára a biciklin, a kesztyűt meg már régóta hordom. Vettem ennivalót, finomságokat, meg egy kardigánt, leértékelve.

Poszterbemutató

Úgy érzem, hogy elhanyagolsz. Nem szólsz hozzá a blogomhoz. Igen, Te. Na de sebaj, mindjárt úgyis otthon leszek, és akkor majd szemtől szembe mondhatod el, hogy miért nem írtál semmit ide. Már mióta. Vagy máshova, mondjuk az e-mail ládámba.
Ma egyébként posztdok poszterfelvonultatás volt, a kezdeti nehézségek ellenére jól sikerült, csomó emberrel beszéltem, megtudtam, hogy ki mit csinál. Tudtátok, hogy az űrszondákon hogyan nyerik az energiát a plutóniumból? Én még sose gondolkodtam rajta, de most megtudtam, hogy termoelektromos ötvözeteket használnak, amik hőmérsékletkülönbség hatására feszültségkülönbséget, azaz végülis áramot termelnek. A hideg oldal a világűr, a plutónium meg csak arra kell, hogy meleget (pár száz fok) termeljen. Az én poszteremnél is voltak jópáran. Az egészben az volt a jó, hogy csak posztdokok voltak, és el lehetett hagyni a konferenciákon kicsit szokásos "én profi vagyok" álarcot, és mindent meg lehetett kérdezni. Végre tudom, hogy mivel foglalkoznak az ismerőseim!
A cikk lassan a végéhez ér, kezd összeállni a mozaik. Holnap este el akarom küldeni Craignek, aki most ismét nincs itt, Argonne-ban bírál pályázatokat.
A mai nappal elkezdtem az edzést, Jens-szel fél órát futottunk, bicikliztünk meg súlyt emeltünk a konditeremben. Remélem, hogy a hátralévő másfél hét alatt kicsit formába rázom magam, és talán nullszaldósan tudok kijönni a karácsonyi nagy zabálásokból.

Vasárnapi vásárlás

Ma nagyon sokáig aludtam, mert hanjali kettőre sikerült a WiFi-t beizzítani. Végig valami jelszót kért, és mire kiderítettem, hogy mi az, addigra meg csodálatos módon már nem kérte. Nem értem, hogy mi volt, de olvastam több helyen is a neten, hogy kicsit misztikus néha ez a Netgear router. De most már megy és most már a másik szobában van a gép, szépen az íróasztalon. És van adventi koszorú az ajtón és az asztalon is, nagyon jó illata van. Az ajtón lévő egyébként eukaliptusz, nem fenyő. Majd rakok fel képet.
Délután ismét vásároltunk kicsit, utána pakoltam a lakásban, majd megnéztünk egy filmet. Vettem csepegtetőt a mosogatóhoz, szárítóállványt a ruhákhoz, ilyenek.

Költözés, végjáték

Pénteken este áthoztam a maradék holmimat a régi lakásból. Azt hittem, hogy csak egy pár dolog maradt, de nem, le-föl rohangáltam, egy csomó szemetet kidobtam (hihetetlen, hogy ilyen rövid idő alatt is hogy fel tudnak gyűlni a dolgok), jól elfáradtam. Este el akartam menni még vásárolni, de inkább mégsem.
Ma reggel kitakarítottam a régi lakást és átadtam a kulcsokat. Végre minden itt van, már kicsit tényleg elegem volt az ide-oda hurcolászásból. Ma nálam ebédeltünk Jens-szel, ez volt az első itteni főzés, lazacsteak, zöldbabbal és krumplipürével. Utána elmentünk karácsonyi bevásárlókörútra, de elég sikertelen lett. Annak ellenére, hogy már hetek óta ki vannak rakva a karácsonyfák, valahogy nincs igazi karácsonyi vásár. Na meg persze ötletek is kellenek. Este megnéztük a Golden compass c. filmet, amit a kedven fantasy-trilógiám első részéből készült. A film látványos, a szereplők jók, csak ugyanaz a baj vele, mint ami szerintem a Harry Potter filmekkel is. Annyira sok minden történik a könyvben, és annyira finom a történet szövedéke, hogy idő hiányában csak egy kicsit darabos, felsorolásszerű sztori pereg le a vásznon.
Most meg próbálom életre kelteni a drótnélküli routeremet, de egyelőre nem sikerül. De azt hiszem, hogy rájöttem, hogy mi a baj, szóval próbálkozom. De lehet, hogy inkább aludnom kéne, már éjjel negyed kettő van.

Költözés, több felvonás

Az utóbbi két este nem tudtam írni, mert nem volt itthon internet. Azért nem volt (ja, és az itthon az az új lakást jelenti mostantól), mert a fickó, aki beszerelte, elfelejtette itthagyni a számot, amin be kell jelentkeznem. És bentről meg nem tudok blogolni.
Most már majdnem minden holmim itt van, holnap áthozom a maradékot és kitakarítok kicsit. Tegnap vettem zuhanyfüggönyt meg pár apróságot, meg persze van egy listám, hogy még mik kellenek. A lakás nagyon szép napos, majd rakok fel képeket, ha kicsit rendetraktam.
A cikkírás halad. Tegnap volt bent tűzriadó gyakorlat, ma meg karácsonyi ebéd, amire nem fizettem be -- így utólag kicsit bánom, bár nem olyan nagy szám -- mert azt gondoltam, hogy a cikkírás közepette ez inkább teher lesz. De mivel nincs akkora hajtás mégsem... Cserébe ma elmentünk Jens-szel a vietnámi étterembe, ahol érdekeset ittunk, az italban kis golyók vannak, elég furcsa állagúak (egyébként keményítő), amit az ember a szívószálon keresztül felszív.
A mai nap másik különlegessége, hogy egész nap zuhogott, ami errefelé azt hiszem, hogy még télen is viszonylag ritka. És egy csomó keselyűt láttunk, de tényleg, csapatostul ültek a fákon.
Megkaptuk az ALS-be a beosztást, február közepétől négy hétig fog tartani a turnus, jópár éjszakai műszakkal. De egyébként várom, csak azt remélem, hogy nem fog teljesen egybeesni a síszezonnal.
És még az is eszem jutott, hogy fogok kapni egy ingyen tévét, nem teljesen értem a bulit, de a fickó, aki az internetemet csinálja, mondta, hogy hoz egyet ingyen (merthogy előfizettem most a tévére is, mert így olcsóbb összesen(!), mint csak az internet).
Ma este a pakolás után Alehouse volt, szép a mai pohár, egy rénszarvas van rajta.
Most megyek, és még összepakolom a szanaszét heverő dolgaimat, aztán alszom, mert minden nap hajnali egykor kerülök ágyba.

Költözés, 1. felvonás

Ma aláírtam a szerződést egy évre. Huh. Este elkezdtem költözni, a ruháim nagy része ott van, a konyhai cuccaim, a cipőim, a könyvek nagy része, pár szék. Holnap egy hasonló adag, plusz asztalok, polcok, és talán a futon és az ágybetét. Nem is olyan nagy szám.
Van egy érdekes oldal, ahova az ember beadja pl. egy város nevét, és az meg kiaadja, hogy abban a városban pontosan hol laknak szexuális bűntett miatt korábban elítélt emberek, címmel, fotóval. Hihetetlen, nem? Otthon ez átmenne az ombudsmanon?
Már majdnem kész vagyok a cikkel. Erre ma jön a rémhír, aztán kiderül, hogy igaz is: meghosszabbították a határidőt, január 3-ig. Szuper. Most megint lassabban fog menni a cikkírás.
Ezen kívül februárban lesz egy minikonferencia Monterey-ben, lehet, hogy megyek, Craig az egyik szervezője.

Hétvége

Tegnap átvittem pár cuccot Jenshez Louistól, hogy majd utána hozzám kerüljenek. Egy kisebb polc, egy íróasztal, egy dohányzóasztal, egy irodai szék és pár lámpa (abból sosem elég). A nap nagy részében pakoltam, de elég nehéz, főleg azzal a tudattal, hogy kb. 3 percig lesznek az autóban, és akkor úgyis újra ki kell csomagolni. Szóval azt hiszem, hogy ebben az esetben egyszerűbb lesz a pár kis adagban való költözés. Este elmentünk kicsit sétálni, megnéztük a havat a főtéren (egy cég idehozott egy kis havat, ami egyébként mára sem olvadt el, mert elég hideg van), utána pedig moziba mentünk.
Ma reggel internezteztem, pakoltam, bevásároltam kicsit, délután meg lánypartira mentem Julie-hoz. Mindenkinek sütnie kellett valamit, én palacsintát csináltam, nem azért, mintha annyira tipikus lenne, csak már régen ettem. Picit vastag lett valamiért, de egyébként jó lett. Pezsgőztünk, és megnéztük a The Holiday c. romantikus limonádét. A vicces az, hogy a fiúk eközben meg focimeccsre mentek, de ez nem is volt előre eltervezve.

Préntek

Pénteken semmi nem történt, kísérletet tettem a cikk első verziójának befejezésére, de nem jött össze. Majd hétfőn adom oda a többieknek. Kedden este költözöm, most már biztos, az ágyat meg a nagyobb darabokat meg szerintem szombaton viszem át majd. Többen is felajánlották a segítségüket.

Irgum-burgum

Tegnap nem történ semmi különös azt hiszem. Craig egész héten nincsen, Kanadába ment egy találkozóra, a többiek meg mind a cikkeket írják. Ja, talán még annyi, hogy Len jól átvágott, eléggé haragszom rá. Azt ígérte, hogy már kb. két héttel ezelőtt kiköltözik, de csak ma, péntek este fog elmenni, és emiatt nem tudok beköltözni szombaton. Se vasárnap. Mert a lakást ki kell takarítani (ez nem opcionális, hanem benne van az árban, meg hát így normális). Szóval egyáltalán nem tartotta be a szavát, és leginkább össze-vissza beszél. Biztos gondjai vannak a csládjával, vagy nem tudom, de akkor meg miért nem mondja mondjuk 2 hete, hogy csak pénteken fog tudni elmenni. Persze az apartmant menedzsmentje is béna, mert ők meg tudták, hogy én elsején fogok beköltözni, és már rég ki kellett volna tessékelniük Lent. Így hát jövő héten apró részletekben fogok költözni. Mindez rendben lenne, ha közben nem lenne ez a határidős cikk. De mint mindent, persze ezt is meg fogom oldani, csak most már soha nem fogok igazán megbízni abban, amit Len mond.
Munka után tegnap söröztünk. Nagyon hideg van éjjelente.

Krio

Tegnap dolgoztam, alakul a cikk. Az egyetlen említésreméltó esemény a kriogén tréning volt (alacsony hőmérsékletű anyagokkal hogyan kell bánni). A fickó folyton mondta, hogy nem akar sok sztorival traktálni, de persze mindet elmesélte, ki hogyan és mikor fulladt meg nitrogénben, kinek hogyan robbant fel a dewarja, hogyan robbant fel valaki a rágógumigyárban, amikor a cseppfolyós nitrogénben feldúsult a Zoxigén, és belobbant a rágóolajjal. De azért elég érdekes volt, csak miért pont akkorra teszik az ilyet, amikor a fél intézet határidőre cikket ír!?!?

Cirque du Soleil

Tegnap este elmentünk SF-ba megnézni a Kooza c. előadást. Ez egy hagyományos cirkuszi show volt. Minden halál profi volt, de nekem mégis hiányzott belőle valami kis extra. De azért megérte. A baseball stadion mellett állítottak fel egy nagy sátrat. Volt zsonglőr, bohóc, akrobata, kötéltáncos, na meg persze az a híres két karika, amin és amibe ugrálnak, miközben pörög az egész.

L.A.

Na. Szóval. Voltunk Los Angelesben.
Mik is történtek? Ez egy őrült város, de más értelemben, mint San Francisco. SF egy nagy nyüzsgés, pörgés, hippi, művész, laza stb. De nekem leginkább egységesnek tűnt. Összefüggő. LA egy mozaik, képek laza halmaza, villanások, nekem nem sikerült ennyi idő alatt az összefüggéseket megtalálnom, nem éreztem a város "lüktetését". De mindenesetre nagyon érdekes volt. Viszont az előbbiek miatt leginkább felsorolásszerűen tudok róla írni. Na meg képekben.
Long Beachen, egy kis szállóban laktunk. Első nap -- öt óra vezetés után, egyébként összesen majd' 1000 mérföldet raktunk a kocsimba -- megnéztünk a város legrégebbi részét, ahol egy mexikói kis mulatásba csöppentünk. Zene volt, és csak megxikóiak. Utána sétáltunk a belvárosban, minden kihalt volt, ugyanis erre a napra esett Thanksgiving. De a felhőkarcolók szépek voltak. Meg láttuk a Walt Disney koncerttermet is, persze csak kívülről. Este csak nagy nehezen találtunk éttermet, ami nyitva is volt. Egyébként az egész útra kicsit jellemző volt, hogy hülyeségeket ettünk.
Másnap a fő attrakció a Universal Studio volt. Hosszú lenne mindent leírni, de röviden csak annyi, hogy ez alapvetően egy film tematikájú vidámpark, show-kkal és studiókörúttal. Már egyszer régen voltam itt, azóta pár show-t lecseréltek, de nagyjából ugyanaz. Két halál volt, ez egyik a Mummy ride, ezzel kezdtünk. Majdnem elájultam azt hiszem az elején. Ez egy zárt terű hullámvasút, és a kezdeti ijesztgetősdi után szerintem vagy százzal (km/h) vak sötétben indít, utána stoboszkóp, köd, minden. Tényleg volt egy pillanat, amikor kicsit bepánikoltam. A másik egy vizes dolog, a végén egy szabadeseséssel (Jurassic Park), erre kétszer is felültünk. Volt nyálas karácsonyi kisvasút. A nap végére már túl sok is volt, végre valami igazit akartunk látni. Azért nem vittük túlzásban, mert a csak a Hollywood Boulevardra mentünk megnézni a csillagokat. Az utca egyébként nagyon lepukkant volt, csupa olcsó étterem (aminek persze mi örültünk), csomó csöves, kicsi piszok és egy elég lehangoló környék. Mármint ott lakni lehangoló, így legalábbis érdekes volt.
Másnap elmentünk a Venice Beach-re megnézni a bolhapiacot, meg a sok-sok furcsa embert, az izmosakat, a vicceseket és az őrülteket. Én meg sárkányt eregettem a tengerparton (Feritől kaptam). Tényleg nagyon jó volt, nagyon sokat sétáltunk, és csak az embereket néztük. Később átmentünk Santa Monicaba, ami nagyon szép volt. Itt meghallgattunk egy térítő utcai előadást, egy fantasztikus gitárduót, és egy teljesen őrült kínai bácsit, aki egyszerre 6 hangszeren játszott, de rettenetesen, és ráadásul folyton kiment az erősítője. De legalább vicces volt.
Vasárnapra maradt a Getty Center, ami Hollywoodtól kicsit nyugatra, egy dombon fekszik, és egy múzeum. Nekem az épület jobban tetszett, mint a gyűjtemény, de mivel nem volt belépő, ezért nem kritizálok semmit. Utána még sétáltunk egye Hollywoodban, ott, ahol a sztárok laknak és járkálnak. Persze nem láttunk senkit, és nem is fedezett fel engem senki. Brühühü.
Hazafelé majdnem 7 órás volt az út, mindenki ment haza az ünnepek után.

LA előtt

Akik Feri blogját is követik, azok tudják már, hogy tegnap milyen ajéndékot kapott tőlem a perzsa étteremben születésnapjára. Ezért én le sem írom.
Ma már kezdett bent kiesni a szemem a monitortól, tegnap viszont folyamatosan röhögtem, Ravi és Giovanni úgy beszélnek a spektrumokról, mint két kofa a piacon, nagyon vicces. Na meg Giovanni arckifejezései és gesztusai, illetve Ravi is jó ebben.
Ma már írtam a cikket, a számolásoknak tényleg vége szerencsére. Nem is állok rosszul azt hiszem.
Holnaptól vasárnapig azt hiszem, hogy nem fogok blogolni, mert Jens-szel elmegyünk Los Angeles-be. Már vettünk is jegyet a Universal Studioba, ahol ugyan már egyszer jártam régen, de azt hiszem, hogy ki fogom bírni mégegyszer. Ja, és ha esetleg még hétfőn sem lenne blog, akkor csak az történt, hogy felfedeztek Hollywoodban. Elöljáróban még annyi, hogy Long Beachen fogunk lakni. Ja igen, holnap Thanksgiving, utána meg a szabad péntekem, innen a sok szabad nap.

Hajtás pajtás

Hah, ma megtanultam a kiértékelő programot használni. Nem is mondom, hogy rögtön rátaláltam egy opcióra, amit Ravi eddig nem vett észre, és amitől sokkal gyorsabb lesz a kiértékelés. :-)
A számolások már majdnem teljesen készen vannak, lassan írni kéne a cikket... Vagyis inkább gyorsan, főleg, hogy négynapos szünet lesz (Thanksgivings csütörtökön, pénteken meg a szabadnapom, úgyhogy valószínűleg extra hosszú hétvégét csapunk). A kép meg egy panoráma, tegnapról.

Lassen Volcanic National Park

View Larger Map
A hétvégén elmentünk Jens-szel a Lassen Volcanic National Parkba. Reggel 10-kor indultunk, és kb. 4 óra alatt értünk oda. A parkról a részleteket nézegessétek meg a Wikipedian, de a lényeg az, hogy ez egy kb. 27000 éves képződmény, és legutóbb 1915-ben tört ki az egyik csúcs (a Lassen, amit meg is másztunk, lásd később). A máig aktív területen az összes vulkanikus csúcs alak megtalálható (négy ilyen van, de nem tudom pontosan, hogy mik ezek, van olyan, aminek nincs meg a csúcsa, van, aminek igen, meg van kompozit és még egy negyedik féle is). Jelenleg kénes gejzírek és sárlevesek rotyognak a területen, olyasmi, mint amit Izlandról szokott látni az ember a tévében. Még sose láttam ilyeneket, nagyon érdekes (és egyben büdös). Mindenféle alakú, méretű, színű és szagú luk van, de ami még érdekes, hogy a hangjuk is különböző: van sivító, rotyogó, pöfögő, morgó, korgó és susogó. A részleteket inkább a képeken mutatnám be.
Éjszakára a 2000 lakosú Chesterben foglaltunk szállást, ami a parktól 1 órányira van. Már vártam, hogy milyen is egy igazi porfészek, de ismét csalódnom kellett. A falu bár elsőre szörnyen néz ki, tartogatott meglepetéseket. Először is a szállás csupa antik és szecessziós cuccal volt berendezve, volt zongora, szuper konyha, kandalló és kedves személyzet. Mint másnap kiderült, a pincér szlovák, a tulajok meg csehek... A falu számtalan étterme közül az egyikben vacsoráztunk, ahol ittlétem óta először aluöltözöttnek éreztem magam! Mondjuk attól még biztos vannak porfészkek, de ez valami kis sznob falucska lehet.
Másnap kaptunk finom reggelit (mézes joghurt, narancslé, tea, kávé, tojásos kenyér és bacon, a végén meg valami lazacos kis falatka), majd hátunk mögött hagyva a falut visszamentünk a parkba, hogy megmásszuk a Lassen csúcsot. Kb. 2 óra alatt értünk fel, és a tetején annyira fújt a szél, hogy félő volt, hogy le fog sodorni. Egészen sok hó volt, és egy őrülttel is találkoztunk, aki képes volt felcipelni a lécét, csak hogy kicsit csúszkálhasson a hófoltokon. Az egész eléggé emlékeztetett egyébként a marokkói mászásra, itt is olyan kopár volt minden, és ott is ugyanígy fújt a szél.
Hazafelé egy kis kerülővel jöttünk. Egy kisebb úton elkeveredtünk, ezért bementünk egy igazi porfészek egyetlen kocsmájába, ahol látszott az emberek arcán a döbbenet (valami olyasmi, hogy na, ki lehet az, hiszen már mindenki itt van...). De komolyan, az a hely tényleg kemény volt. Este kilencre értünk haza, egy útközbeni kis kaját beiktatva egy Subway-ben. Egyébként ismét beigazolódott az elméletem, hogy a Subway-be csak bizonyos IQ alatt vesznek fel embereket. Most is megkérdezte a csaj, hogy mit kérünk a szendvicsbe. Mondtuk, hogy mident. O.K. És paradicsomot? Ahh.

Parti

Először is, hadd linkeljek be egy blogot. Utána meg íme a tegnapi szülinapi sörözésemről a képek, rekordmennyiségű idióta arckifejezést sikerült megörökítenem (persze én mindegyik képen normálisan nézek ki). Kaptam egy szép lapot, amit mindenki aláírt, Jessica és Louise sütöttek egy tortát, kaptam egy kolibrietetőt az új apartmanba Jenstől, Jessica és Tim pedig csinált egy CD-t, amin 1978 óta az összes év november 15-i listavezető dala rajta van. A kocsmáros meg fizetett egy sört nekem. Szóval jó estém volt.
Ma jó sokat dolgoztam, kicsit stresszeltem is. Jurij sokat magyarázott, de ezek a számolások nekem továbbra is egy kicsit esetlegesek, mindig van valami kis izé, amit épp akkor meg kell változtatni, és még nem látom a rendszert igazából. Mielőtt elfelejtem: le fogom hamarosan írni rendesen, hogy mivel is foglalkozom, csak nem ma este, mert már késő van.

29

29 éves lettem én. De nem fáj, meg semmi. :-) Íme a hagyományos születésnapi kaviáros vacsora.

:-(

Nem akarok sokat írni erről, viszont ha semmit, akkor meg teljesen értelmetlen lesz a blogom. Mármint. Szóval ma Feri elköltözött Berkeley-be. Így alakult. Alakítottam talán.

Baba

Mától bevezették, hogy a külföldiek neve után zárójelben a levelezőrendszer odaírja, hogy FN, azaz foreign national (=külföldi). Kezd néha kiakasztani ez a dolog, főleg a politikai korrektség hazájában. Nem én mondtam, hanem Tina, hogy lassan jön a sárga csillag. Persze ez túlzás, de akkor is.
A másik, hogy kezdek azt hiszem féltékeny lenni Ravira. Ma is kapott ajándékot, a titkárnő adott valamit a babának. Nem tudom, valamiért idegesít, hogy Ravit így körülrajongják azért, mert gyereke van. Már-már mintha valami hős lenne. Mintha egyébként nem a felesége lenne otthon naphosszat a gyerekkel. És eközben pedig az az helyzet, hogy ha pl. nekem lenne itt gyerekem, akkor kb. 1 hónapot tudnék vele otthon maradni, a legtöbben itt beadják bölcsibe a gyereket, akit persze így táppal etetnek.

Felmentő csapat

Ma délután háromkor telefonált Ethan, hogy végleg lerobbant a kocsija, menjünk el érte. Eddel voltak a Yosemite-ben kirándulni, és kilukadt a hűtővíz tartálya. Jenssel felkerekedtünk, és oda is értünk kb. 5-re. Eredetileg vontatni akartuk az autót, de végül úgy döntöttünk (na jó, nem én, a fiúk), hogy inkább csak hazahozzuk a cuccokat meg az embereket, a kocsit pedig vagy profi vontatja majd el, vagy pedig a helyszínen megszerelik annyira a hibát, hogy haza lehessen vele jönni. Még 7 előtt visszaértünk, így nem késtük le a síelős mozit. A filmben extrém síelést és síelőket mutattak be, érdekes volt. Az egyik legérdekesebb az volt, hogy Dubaiban is lehet síelni, fedett pályán, egész évben. Őrültség, nem? Meg volt mindenféle helikopteres helyszín, akrobatika stb. A rendező, Warren Miller, minden évben készít egy síelős filmet, ez volt az 58.!

Cipő

Ja, és itt a cipő.

Szállás

Reggel átmentem a másik apartmankomplexbe, és lefoglaltam a szállást. Szuper, mert nem fogok sokkal többet fizetni (vagyis inkább kevesebbel fogok többet fizetni, mint gondoltam), és annyira lelkes vagyok az új helytől! Nagyon szép lesz, végre, a mostanit már eléggé utáltam, és mivel a költözés a levegőben volt, ezért semmi energiát nem fektettem a lakás rendbehozatalába az utóbbi időben. Utána átmentem Louise-hoz, kaptam tőle egy rakás holmit, kislámpát, iróasztalt, széket, bortartót, kávézóasztalt stb. Jót beszélgettünk. Délután elmentünk Ferivel enni, utána meg vásárolgattunk, mert zuhogott az eső (még mindig esik). Vettem magamnak szülinapi ajándékot, egy szép cipőt és egy fehér sapkát, ami nagyon megtetszett.

Kocsikázás

Reggel kalandoztam a környéken. Egy nevét felfedni nem kívánó (ám kitalálható) ismerősömnek kellett Fremontban és Haywardban felszednem pár cuccot. Izgi volt, de egészen elégedett vagyok magammal: egyszer sem tévedtem el, sőt, mindenhova elsőre odataláltam. Szerintem határozottan fejlődött a tájékozódóképességem az utóbbi fél évben. Aztán mentem dolgozni (ez most a szabad péntekem volt egyébként). Este Ferivel megnéztünk egy filmet, aranyos volt, előtte meg beültünk a thai étterembe.

Jessica szülinapja

Ma cikkírás, Jurij, ilyenek voltak bent. Este Jessica 30. születésnapját ünnepeltük az Alehousban. Kapott egy iPodot, meg egy képeslapot, meg pár apróságot, én pl. a wikipédiáról nyomtattam ki a 30-as címszót, úgy, hogy beleírtam az ő szülinapját is.

Szerdaszerdaszerda

Ma megnéztem a webstatisztikát, és örömmel látom, hogy tartom az eddigi szintet.
Elkezdtem írni a cikket, eléggé döcög egyelőre, még nem igazán kristályosodott ki, hogy mit hova akarok tenni. De még vagy egy hónapom. Jimmel megbeszéltük, hogy mi kerüljön bele, szerencsére már dolgozni nem kell túl sokat, "csak" írni.
Délben beugrottam a bankba, beváltottam egy csekket, és egyben le is kötöttem a pénzem egy részét 6 hónapra. Az egész kb. öt perc alatt megvolt. Ezért jó credit unionnál (kb. takarékszövetkezet) lenni, főleg úgy, hogy a fiók az intézet területén van.
Este átmentem Lenhez, lehet, hogy átveszem tőle a lakást, amiben most lakik. Jól néz ki, napos (bár ezt most nem láttam), két hálószobás.

Rendes munkanap

Végre reggel, rendes időben mentem dolgozni. Délután a Külföldi Klub találkozott. Mindenféle hivatalos dolog is volt, de legjobb az volt, hogy megbeszéltük, hogy legközelebb síelni megyünk. Len meg ma eléggé idegesített, fél órán keresztül beszélt a hátfájásáról, minden apró részletbe beavatott, és nem is zavarta, hogy csak ő beszél. Elkezdtem írni a cikket a montreáli szimpóziumra (jövőre lesz). Este Ferivel beültünk sushizni.

Parti és munka

Tegnap hatig aludtam, utána rohamtempóban készült a jelmezem. Gyertya voltam. Mindenki elég viccesen nézett ki a buliban, itt vannak fotók (nem én csináltam, Nahoko).
Viszonylag korán, kb. fél kettőkor értem haza, ezek után pedig hatkor keltem és mentem felváltani Ravit. Craiggel egyig maradtunk. Hazajöttem, elmentünk vásárolni, és kb nyolckor lefeküdtem aludni. Este 11-kor indultunk Ferivel (ő is kénytelen volt bejönni, mert nem tudott volna autó nélkül eljutni Berkeley-be), éjfél körül értünk be. 8-ig Adammel mértem, négyre jött a főnök. 8-tól 10-ig szétszedtük a készüléket, ami elég vicces volt, minden drótot és vezetéket ki, dobozokba be, egymillió csavar és bilincs. Az egészet egy technológus vezényelte le, nagyon profi módon. 10-kor Ferivel beültünk reggelizni egy kis kávézóba. Egy másikba nem fértünk be, de az tele volt diákokkal és laptopokkal, jól nézett ki. Délre értünk haza, kicsit még itthon voltam, majd bementem dolgozni. Nem akartam napközben aludni. Este még futni is elmentem, most meg veszünk vacsorát.

Második éjjel

Ma, vagyis tegnap éjfélre mentem. San Leandroban szálltam ki a BART-ból, ott felvett Giovanni a kétüléses Mercedes-ével (elég jól néz ki...). Kb. 4-ig ketten voltunk, utána jött Craig. Éjjel kétszer is leállt a szinktrotron, de nem volt olyan nagy baj, volt mit csinálni. Már nagyjából tudom kezelni a vezérlőprogramot, meg egy-két kisebb dolgot egyedül is tudok, lézert tölteni, beszerelni a buborékoltatót, ilyenek, csak persze még nem sikerült mindent megjegyeznem, hogy mikor mit milyen sorrendben, és mindig van valami kis dolog, amire figyelni kell, és persze tudni kell, hogy mi az. :-)
Egyáltalán nem voltam álmos, egész éjjel jól bírtam, sőt reggel Ravinak kellett mondania, hogy akkor menjek haza. Azóta alszom, most ébredtem. Hamarosan készülődni kell a Halloween partira. Az egyetlen cikis dolog, hogy holnap hétre kell mennem, szóval nem lesz hajnalig tartó a multozásom.

Őrült tudósok

Ma reggel a LLNL-ben voltunk. Megnéztük a szennyeződés terjedés (pl. Csernobil, vulkánkitörés) csoportot, ahol ilyeneket modelleznek, illetve ha balhé van, akkor azonnal ki tudják számolni, hogy honnan kell kitelepíteni az embereket. Utána jött egy óriási tömegspektrométer, ahol 1:10^15 arányban meg tudják adni az izotóparányt. Pl. ezzel a szerkezettel mutatták ki, hogy az ember egy bizonyos agysejttípusában a DNS-t alkotó atomok megmaradnak az emberi élet során (azaz ezekre nem igaz, hogy "7 évente lecserélődik az emberi test"). De aztán jött az igazi nagy durranás. Megnéztük a Nemzeti Gyulladási Létesítményt (National Ignition Facility). Akit érdekelnek a részletek, az olvasgassa a weboldalt, de a lényeg, hogy egy 3 focipálya méretű épület 192 infralézerét (a lézernyaláb kb. fél méter átmérőjű) UV fénnyé konvertálás után egy kb. fél mm-es céltárgyra lövik, amiben létrejön a fúzió. Mindenki padlót fogott, pedig már láttunk egy-két dolgot életünkben (én ugye pl. egy szinkrotront épp előző nap).
Délután összeszedtem a cuccokat, ami Berkeley-be kell, aztán hazajöttem és aludtam egy kicsit. Éjfélkor már a Cyclotron Streeten kocsikáztam, és hamarosan meg is érkeztem a szinkrotronba. Craig is fél egyre ott volt, egykor el is kezdtünk mérni vele és Adammel (ausztrál fiú, ő is vörös). Kicsit nyűglődtem, de alapvetően nagyon érdekes volt, csak hajnali ötkör leállt a fény nálunk, mert a szomszédaink belevegőztették az ő részüket és a bizotonsági szelepek bazárultak. De aztán hatra megcsinálták. Ravi és Giovanni 7-re jöttek, én 9 után indultam haza, aludtam, utána elmentem Feriért a BART-hoz, utána ettünk, most meg most van, és most abba is hagyom, mert még akkor tudok egy órácskát aludni.
A kép reggel 9-kor készült.

Advanced Light Source

Itt vannak Halloweenes képek. Ugye milyen szépeket csináltunk? Az enyém a kis denevér. A Halloweenből egyáltalán nem tetszik ez a cukorkakéregetés (bár ez csak ma este lesz), meg ez a nagy felhajtás, de a töklámpás tök jó. Nem jöttek gyerekek.
Ma voltam Berkeley-ben, a szikrotronban. Nagyon-nagyon tetszett. Az egész egy nagy dzsumbuj, rettenetes mennyiségű cuccal. Nincsenek elválasztva egymástól az egyes kutatócsoportok kísérletei, olyan, mintha egy óriási tornateremben játszana mindenki. Feri beamline-ja kb. 50 méterre van a mienktől. Giovanni megmutatta a készüléket. Holnap után éjfélre megyek, meg szombaton is, de persze lesz ott más is, aki mér, én inkább még csak figyelek, meg tanulok. Az a jó, hogy lehet, hogy a következő mérési időszakban (gondolom pár hónap múlva) mehetünk újra, és akkor már bizotsan több időre. A legjobb élmény most az volt, hogy seperc alatt kaptunk belépőkártyát, meg nincs ráírva, hogy külföldi, és nem érzi úgy magát ott az ember, mintha valami börtönben lenne.
Délután (mert egykor végetért a mérési időnk) elmentem Ravival egy halpiacra.

Halloween

Ma Halloween alkalmából tököt vájtunk Jessicaéknál. Majd lesznek képek is. Nagyon szépek lettek, főleg, amikor az ember meggyújtja benne a gyertyát...
Vicces, hogy az intézetbe be lehet menni jelmezben, csak az arcot nem szabad eltakarni, és parókát sem szabad viselni.
Most lefekszem aludni, holnap hajnalban indulás Berkeley-be. Egyébként pénteken és szombaton éjfélre megyek, izgi lesz!

Sacramento

Ma dél körül elmentünk Sacramentoba, Kalifornia fővárosába. Kb. másfél óra volt az út, egy parkolóházban letettük a kocsit és elindultunk felfedezni a várost (előtte ettünk egy thai-vietnámi étteremben). Először a régi városrészbe mentünk, ami olyan, mintha egy western filmbe csöppentünk volna. Persze rá is játszanak, de akkor is. Csomó bolt, vasúti múzeum, meg minden az aranylázról. Csak pár helyre kukkantottunk be, inkább csak sétáltunk, és néztük az embereket. A legérdekesebb a régi iskola volt, korhűen berendezve. Megtudtuk, hogy a tanárnőknek nem volt szabad megházasodniuk, nem ehettek fagyit, nem hordhattak világos ruhát, este 8 és reggel 6 között otthon kellett lenniük stb. A férfi tanárok pedig maximum hetente egyszer randizhattak (ha rendszeresen jártak templomba, akkor kétszer), nem járhattak borbélyhoz és persze nem ihattak, dohányozhattak. A tanárok feladata volt a termet naponta kitakarítani, hetente egyszer felsúrolni, a kályhát befűteni, táblát letörölni.
Utána elsétáltunk a Kapitóliumhoz, ahol Arnold Schwarzenegger tengeti napjait. Nagyon szép, olyasmi, mint a Fehérház. Be lehetett menni. Láttunk berendezett régi irodákat, meg egy érdekes kiállítást az állam tartományairól. Volt egy szoba régi metszetekkel, hogy hogyan is néztek ki a városok mondjuk 100-200 éve. Alig volt valami. Nagy önkritikát éreztem abban, hogy ki volt állítva egy kódex is (Európából persze), ami egy Nürnberget 1493-ban ábrázoló rajznál volt kinyitva.
Utána sétáltunk a parkban, nagyon szépen van megcsinálva. Kicsit még bóklásztunk, megnéztünk pár utcát, utána pedig elindultunk vissza. A hazajövetel előtt vettünk ennivalókat a hétre. Aki pedig a képekre kíváncsi, az kattintson.

Jelmezvásárlás

Tegnap elmentünk vásárolni a jövő heti Helloween party-ra jelmezeket. Nem volt valami gyors, kb. 4 órát töltöttünk vele. Utána főztünk ebédet, ami igazából már félig-,meddig vacsora is volt. Utána elmentünk a biciklisboltba biciklit nézni, de nem vettünk egyelőre. Utána pedig kikocsikáztunk a Lake del Valle-hoz. Nagyon érdekes volt, mert a tó félig ki van száradva, azt írják, hogy 7 méter különbség a téli és a nyári vízszint között. Láttunk őzikét is. Este megnéztük a Queen c. filmet, ami az angol királynőről szól.

ALS?

Tegnap dolgozgattam. A legérdekesebb az volt, amikor elmentünk ahhoz az emberhez, aki a műszaki rajzainkat készíti. Eddig csak telefonon beszéltem vele. Képzeljétek, ez egy igazi country énekes! Hosszú, kicsit melírozott haja van, kis bajuszkája, és szűk farmerban és hasközépig kigombolt fehér ingben jár (a hozzá illő szőrös mellkassal persze). Fülbevalója is van, mielőtt elfelejteném. Nagyon vicces, tényleg.
Este Torleif, a norvég srác utolsó napját ünnepeltük, beültünk a thai étterembe, utána pedig a szokásos Alehouse következett.
Ma csak rövid napom volt, későn mentem be, leginkább csak intézgettem dolgokat. Lehet viszont, hogy jövő héten mehetek az ALS-be, Berkeley-be mérni! Craig kapott egy hét extra időt, és a mi projektünk is bele fog férni. Jó lenne, főleg, mert Feri is jövő héten kezd ott.
Este beültünk egy olasz étterembe, de ide soha többé nem, a kaja kicsit hideg volt és nem valami finom, és ahhoz képest jó drága is volt.

Várunk

Ma dolgozgattam, de az a baj, hogy Lenre várunk... Nem tudni, hogy mi van vele, beteg, vagy a családjával van valami. Mindenesetre egy kétsoros e-mailt megereszthetne. A készüléket ugyanis nem tudjuk nélküle használni (ezen még nem dolgoztunk), egy pár napnyi fejtágító nélkül elég sokáig tartana kideríteni, hogy melyik gomb mit csinál... Remélem, hogy holnap már lesz (na meg persze azt is, hogy nincs semmi nagy baj vele).
Este extra Alehouse volt, mert Jessicaék nem érnek rá holnap.

Újabb rohamtempó a láthatáron

Ma Ravival kezdtük kicsit hergelni magunkat, hogy nem fogunk elkészülni a cikkel. Alig több, mint 1 hónapunk van... És Len már másfél hete nincs bent, és a készülékről, ami kéne nekünk, ő tud egy csomó mindent, ráadásul pl. mi be sem tudunk menni a pumpaszobába.
Nagyon szép idő van, szinte már túl meleg is.
Este elmentünk Ferivel bevásárolni, meg vettünk neki telefonkártyát.
Felraktam a képeket a vasárnapi túráról.

Feri

Tegnap este megérkezett Feri!

Hétvége

Szombat-vasárnap egybe, kivételesen. Szombaton nem sok minden volt, kicsit takarítottam, rendet raktam. Délután teniszeztünk Jenssel és Ethannal, de nem túl sokat. Utána főztünk, nagyon finom lett, megettük (mindet), majd elmentünk egy bárba, ami leginkább szociológiai tanulmánynak illett volna be. Csupa középkorú ronda nő (valószínűleg egy pár prostituált is volt köztük), furcsa pasik, billiárdaszatalok, csak a zene volt jó. Nem maradtunk túl sokáig, mert ma, vasárnap kirándulni mentünk.
Én vezettem, Ethan, Jens és Adam volt az autóban. Még 3 másik autó volt, és úgy látszik, hogy nőnap volt, mert mindet lány vezette. Louise születésnapja volt, és egyben búcsú is tőle, mert hamarosan megy vissza Írországba. Holnap majd felrakom a képeket, meg belinkelem az útvonalat, egyelőre csak annyi, hogy nagyon jól sikerült a dolog. Kb. 15 km-es túra volt (oda-vissza), nem túl nehéz, de azért kellett rendesen menni felfelé és lefelé is. Erdőből indultunk, és a tengerpartra értünk ki. Julie és Sebastian nem túráztak, mert fáj a térdük, így ők oldották meg a szülinapi bulira a cuccok odaszállítását. Szuper kis lakomát csaptunk a homokban, szőlő, sajt, eper, süti, olivabogyó stb. A visszaút ennek megfelelően kicsit nehezebb volt, mire visszaértünk az autókhoz már ránk is sötétedett. De nagyon szép volt, főleg a fenyőerdő a sok páfránnyal.
Hazafelé beültünk egy sörfőzde éttermébe, aki nem vezetett az sörözött, én csak éppenhogy megkóstoltam az egyiket (blueberry ale). Jó későn értünk haza.

Henger

Tegnap nyugisan tudtam megint dolgozni, nagyon jó volt. Ravival jót beszélgettem, most érdekeset csinál nagyon. Műszaki rajzok alapján kell kiszámolnia, hogy pl. az adott csavar ki fogja-e bírni a nyomást és hőmérsékletet, amit akarunk. A rajzok nagyon komolyan, kb. 30 oldalnyi (B3) ábra, pedig az egész cucc csak egy 15 cm hosszú és kb 10 cm átmérőjű acélhenger lesz. De azért most már kezdem érteni, hogy egy ilyen dolgot miért olyan nehéz megcsinálni, pl. meg kell adni a felületek finomságát, az összes csavart, az összes anyagot, az illesztéseket stb.
Van egy új lány, Helena, svéd, nagyon vicces. Kicsit őrült szerintem, ráadásul be nem áll a szája. De kedves nagyon. Otthon lovagolt sokat (még oktatott is), most itt keres lovaglóhelyet. Lehet, hogy én is kipróbálom.

Fizetésnap

Ma dolgoztam (tudom, meglepő), kicsit pepecs dolgokat leginkább. De már ideje volt, mert a nagy hajtásban pont a részletekre nem jutott időm, és ez kicsit zavart is. Egyébként a nap eseménytelenül telt, attól eltekintve, hogy este egy nagy Alehouse parti volt, több, mint tíz ember jött el. Jessica is ott volt, eléggé letörtnek tűnt.

Elhalasztva...

Ma délben végetért a konferencia. Jó volt, de elég sok előadást nem értettem, egy csomóan motorokról, meg mindenféle áramlásdinamikai dolgokról adtak elő, nem sok közöm van ezekhez.
Délután regenerálódtam, cikkeket olvastam, ilyenek.
Viszont van egy nagy hír (legalábbis itteni szemmel az): elmarad Jessica és Tim esküvője! Illetve nem elmarad, csak elhalasztották... Nem tudják, hogy hol éljenek (Tim angol) és hogy mit, hogyan, ilyenek. Túlságosan is stresszeltek az esküvő megszervezése miatt, és úgy döntöttek, hogy mégsem így kéne összeházasodni (27-én lett volna). Ez van, de beszéltem Jessicaval, és úgy tűnik, hogy azért nem dőlt össze a világ.
Este elmentem a Targetbe néhány apróságot venni.

Huh

View Larger Map
Na, ez is megvolt. Mindenki szerint nagyon jó volt, Craig kétszer is megdícsért, de azért hozzátenném, hogy még sose volt olyan, hogy valakihez odamennek előadás után, és azt mondják, hogy na, ez szörnyű rossz volt. A saját véleményem, hogy ez inkább főpróbának lett volna jó, de végülis valamennyire az is volt. Az igazi majd jövőre lesz, Montrealban, a Combustion Symposiumon. Addigra jó lenne, ha kicsivel több eredményt is be tudnánk csempészni... A cella egyébként úgy tűnik, hogy kb. a szülinapomra lesz meg. Azaz a leadásig lesz max. 3 hetünk, cikkírással együtt.
Egyébként az előadások minősége vegyes volt, de persze akik a Stanfordról vagy a Caltechről jöttek, azok mind jók voltak. Ja, meg a Berkeley. A térképen pedig egy külszíni "kőolajfejtő" látható, Fort McKay, Kanadában. A terület akkora, mint az egész East Bay (San Francisco és környéke). Az olaj itt nem a föld alatti üregekben van, hanem egy bitumenszerű, olajos, homokos valami, amiből nagyjából vizes mosással lehet kinyerni az olajat. Ez a jövő, sok ilyen olajlelőhely van a világon, a legnagyobb Szaúd-Arábiában. Meg azt is megtudtam, hogy 35%-os etanollal is prímán lehet bizonyos motorokat hajtani. Ha ez működik, akkor ez nagyban pozitívvá teszi a bioetanol energiamérlegét, ugyanis az etanol desztillációja nagyon sok energiát igényel.
Nagyon hideg volt, egész nap fáztam, nem is maradtam ott az esti fogadásra, inkább egy kis sushival ünnepeltem.

Pánik!

Na, ma beütött a pánik. Hogy miért? Reggel jön Jim (szegénynek tényleg el kellett "egyébként" altatnia a kutyáját pénteken, elég szomorúnak tűnt, "ráadásul" az apósa meghalt csütörtök este), szóval jön, hogy kész-e a holnapi előadás. Holnapi? De hát én szerdán adok elő? Majdhogynem azt mondtam, hogy "vicces, jól beijesztett", de nem, átszervezték a programot, és holnap reggel adok elő! Mindezt múlt csütörtökön. Beszéltem egy sráccal, ő pl. kapott értesítő e-mailt, de én nem, se Craig. Ő is kiakadt kicsit. Az ember nem töltögeti le naponta a weboldalról a programot. Na, szóval ma belehúztam, nagy tragédia azért nincs, mert nagyjából már megvolt minden úgyis. Most hazajöttem, gyakorolgatok. Meglássuk...

Beszélgetés

Ma reggel elmentem vásárolni, utána pedig elmentünk a Lake Chabot-hoz, olyan gyönyörű idő volt, sütött a nap. Este Sebastiannal, Kozminnal (román pasi) meg Jenssel beültünk az Alehouse-ba. Nagyon jót beszélgettünk, madarakról, kultúráról, borról, időjárásról, Európáról. A képen egy vicces kocsi van, amit útközben láttunk.

Sörfőzés

Tegnap reggel bementem dolgozni. Elég sokat haladtam az előadással, kezd úgy tűnni, hogy ki lehet hozni valami értelmeset.
Délután ötkor, amikor már egyébként is hulla éhes voltam, átmentem Sebastianhoz, ahol Jenssel, Nahokoval és Eddel sörözgettünk meg pizzát sütöttünk. Julie nincs otthon, a papáját ment meglátogatni. A pizza nem volt világsiker (nyers, előre kelesztett tésztából indultunk ki), de ilyen éhesen minden finom. Az este igazi célja egyébként az volt, hogy az egy hete elkezdett sört átfejtsük egy másik edénybe, és így megszabaduljunk a sör alján lévő üledéktől. Jó móka egyébként ez az otthoni sörfőzés, majd én is ki akarom próbálni! Vannak boltok, ahol a hozzávalókat meg az egy-két szükséges eszközt árulják, nem meg persze a recepteket. Nem tűnik valami nagy ördöngősségnek. Ja, és két hét múlva fogjuk a sör üvegekbe tölteni, és januárra lesz finom. Bár már most is egy iható lé volt, megkóstoltuk.

Monszun

Tegnap szinte egész nap zuhogott az eső, kivéve reggel, amikor biciklivel mentem. Meg szerencsére estefelé sem. Viszont kell vennem villogó fényeket a biciklimre, mert tegnap majdnem elütöttek. A szembesávból akart valaki balra fordulni és nem látott engem, vagy csak hülye volt. Pedig vannak fényeim.
Az előadásomat csináltam, de még nincs kész, úgyhogy ma is bemegyek.
Jim elég szomorú volt, valószínűleg el kell altatni a kutyáját (Einsteinnek hívják)...

Csere

Tegnap elkezdtem végre az előadást, de még nincs sok kész belőle. Viszont, megcsináltuk a perdöntő kísérletet, és sajnos nekem lett igazam... Kicsit jó, mert legalább Ravi szemében nőttem, viszont rossz, mert enyhén szólva át kell értékelni az eddigieket.
Este visszavittem Dublinban a cipőt, amit San Franciscoban vettem (milyen jó is, hogy itt minden bolt egy lánc része), és kicseréltem egy számmal nagyobbra, de kicsit más szín volt csak. Nem baj. De legalább már tudom, hogy a Macy's-ben lehet rendes cipőket kapni. A többi boltban csak tiniknek valő szakadt design, sportcipő és 10 centis sarkú cipők vannak.

Nobel

Ma Ravival voltak összetűzéseim, egyelőre még nem sikerült összecsiszolnunk a munkastílusunkat. Folyton hülyének néz, vagy legalábbis én azt érzem, hogy annak néz. Persze nem folyton, csak Ravinak nagy az arca, és kiszaladnak olyanok a száján, hogy ez meg az alapdolog, olyanokra, amik szerintem egyáltalán nem egyértelmű dolgok (vagy legalább megér egy fél perces gondolkodást), és aztán mondjuk néha ki is derül, hogy tényleg nem alapdolog. Néha meg igen, de akkor mi van... Az a baj, hogy jelenleg nem tudjuk megmagyarázni értelmes módon azt, amit a kísérletben látunk, és emiatt mindenféle, nem túl valószínű okot kell előhoznunk, hogy hátha amiatt... De mondtam neki, hogy ha jobb ötletei vannak, akkor csináljuk azt, de nem voltak. Meg néha nagyon nagyra van a német munkastílussal, hogy ott bezzeg így meg úgy, persze. Meg én is szeretem a német munkastílust, csakhogy ő ott doktorandusz volt, most pedig posztdokok vagyunk, és mi döntjük el, hogy mit csinálunk, senki sem fogja megmondani, és ez egyáltalán nem könnyű! Mindenesetre vicces volt, hogy kitaláltunk Craiggel egy kísérletet, amit Ravi csípőből lehurrogott, aztán sikerült meggyőznöm róla, hogy egy kis esélyt adhatunk neki, de végülis ő is meggyőzött róla, hogy tényleg kicsi az esély. Erre mondtam, hogy jó, tényleg ne csináljuk meg. De azt már nem merte vállalni, hogy esetleg emiatt elcsúsznak a dolgok (mert hogy ő nem akarta megcsinálni), szóval mégiscsak megcsináljuk. Majd beszámolok róla, hogy kinek volt igaza, bár igazából nem ez a lényeg, mert ha gondolkodással ki lehetne találni, akkor minek kísérleteznénk...
Vicces, hogy a mai Nobel-díjas a szülinapján kapta a díjat. Jó lehet. A másik, hogy majdnem egy magyar származású ember is kapott (Somorjai Gábor), megosztva vele. Az Nobel-díjas egyik nyilatkozatában mondta, meg máshonnan is hallottam. Persze majdnem Nobel-díjat sokan szoktak kapni... Mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy ezt a témát felkapják-e otthon.

Millió dolláros banán

Tegnap vettem banánt. Kicsit kóma voltam, meg nagyon ellustultam, sose nézem meg, hogy jól számláznak-e, néha már azt sem, hogy mennyit fizetek. Tudom, szörnyű, de úgyis minden drága. Nade. Reggel megnéztem, és 12 banánért $24-t fizettem! Mert 19 cent helyett 2 dollárt ütöttek be, per darab. Hmmm. Mindegy, reggel mentem az optikushoz (illetve előtte még beszaladtam az intézetbe elegyet csinálni), és úgyis arrafelé van a bolt. Mondanom sem kell, hogy szó nélkül visszaadták a pénzt. Aztán elképzeltem ez az esetet otthon, akkor is, ha nem adják vissza, de főleg, ha visszaadják...
A szemésznél ezerféle tesztet csináltak, és kiderült, amit már régóta sejtettem, csak mindig halogattam, hogy romlott a szemem, fél dioptriát. Vagyis nem most romlott, csak már jóideje alá van korrigálva. Mindegy, meglátjuk, hogy milyen lesz az új recept.
Délben megbeszéltük Craiggel, hogy megtartom én az előadást, csak mondtam, hogy a konklúzió részben segítsen... Még kb. 1.5 hónap, mire lesz cellánk! Mindenesetre ma is mértünk Ravival, valamit jövő hétig megpróbálok kihámozni az adatokból.

Nyugi

Ma délután új elegyeket csináltam, Ravival csak ketten voltunk a laborban, Len bébiszitteli az unokáját, Craig és Giovanni pedig Berkeley-ben vannak. Nyugis nap volt. Még mindig nem dőlt el, hogy ki tartja az előadást...
Ma volt a SHARE kampány nyitónapja az intézetben. Ez annyi, hogy az emberek a fizetésük egy adott százalékát felajánlhatják jótékony célre, és valahogy az intézet önmagával versenyzik, az a cél, hogy idén több legyen a felajánlás, mint tavaly.
Este cikket olvastam, meg elmentem vásárolni gyümölcsöt. Vettem egy érdekeset, bébi kiwi, akkor, mint az egres és nem kell megpucolni. Finom.

Oktoberfest

Vasárnap Oktoberfest volt Pleasantonban. Egy kocsma mögötti parkolóban. De egész nagy persze. Székek mindenfelé, lehetett kapni virslit, na meg söröket, de nem sok bajor hullám csapott meg. Az egyetlen valamennyire is autentikus rész egy félórás koncert volt (a rendes, értsd pop-rock koncert közepén), ahol 4-5 idősebb bátyóka játszotta fúvosokon a világ legbágyadtabb sramliját. A számokat a velünk lévő németek közül egy sem ismerte. Leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, mint amit reggelente a síparadicsomokban a pályák állapotát bemutató felvételek alá szoktak tenni. De persze az ember nem ettől érzi jól magát. Vannak képek.
Az Oktoberfest után (fest, muhaha, 5-kor vége lett) elmentünk Ethanhoz, ahol felállítottuk az utcán a függőágyát, ettünk, ittunk, képeket nézegettünk. Tina, Julie és Sebastian is befutott később. Sebastian dolgozott vasárnap, de azért estére már ráért. Egyébként szombaton sört főztek Julie-val, januárra lesz készen.
Ed vasárnap reggel elment egy bicikliversenyre, a Mount Diablora. A cél az lett volna, hogy kevesebb, mint 1 óra alatt érjen fel. De sajnos szegénynek az elején kilukadt a kereke, így egy csomót kellett felfelé futnia a biciklivel, mire talált valakit javítószettel, és így 3 perccel lecsúszott az 1 óráról. Lehet, hogy már írtam, de triatlonos a srác, szóval normál ember arra a hegyre inkább 2-3 óra alatt jutna fel. Mesélte, hogy mindenféle őrültek is indultak a mezőnyben (1200 ember volt összesen), pl. akik egykerekűvel mentek fel, vagy egysebességes biciklivel, vagy olyannal, amit folyamatosan kell hajtani.

Légiparádé

Ma elmentünk San Franciscoba, alapvetően azért, hogy vegyünk pár dolgot, meg már úgyis rég voltunk, de úgy alakult, hogy ezen a hétvégén volt a légiparádé. Emiatt a vásárlás kicsit elsikkadt, inkább csak néztünk a repülőket, meg ettünk, sétáltunk. Azért sikerült vennem egy cipőt a Macy's-ben.
A repülők fantasztikusak voltak! Ott voltak Blue Angels alakulat, akiknek az a feladatuk, hogy show-n keresztül csináljanak kedvet a hadsereghez. Fantasztikus dolgokat csináltak, pl. rajzoltak egy nagy szivet az égre, két repülővel, és a harmadik meg volt a nyíl. Meg spirálok, körök, mindenféle egymás között átrepülés. És mindezt vadászrepülőkkel! A legjobb az volt, amikor a 4 repülő folyamatosan kb. fél méter távolságra repült egymástól. Persze nem mindenki örült a parádének, mert egyrészt nem olyan rég volt egy baleset, és ugyan a legtöbb mutatvány az öböl felett volt, elég sokszor elrepültek a város felett is. A másik, hogy SF antimilirista város (gondolom olyan értelemben, hogy az ottlakók többsége ellenzi a háborút).
Megint fantasztikus volt, hogy csak úgy flangáltunk SF-ban, szinte már unalmas utcákon is, mert valahogy ettől olyan érzésem volt, mintha éppen csak a körúton sétálnék, semmi attrakció, ez egy város, ahol emberek laknak.

Transformers

Tegnap próbáltam kiértékelni a méréseket, de eléggé szélmalomharc. Amíg nem készül el az új cella, addig tudjuk, hogy az alapvetően elkerülhetetlen disznóságoknál is több disznóság van a méréssel. De azért jól telt a nap.
Éjaszkára 2 fokot jósoltak, és szerintem annyi is volt! Este elmentünk (Jessica, Tim, Ethan, Jens, Paul és Adam) Dublinba az IMAX-ba megnézni a Transformerst... igen, a filmkultúrám mostanában enyhén szólva is a kommersz felé hajlik, de az a film tényleg nagyon jó volt. Persze a sztori nem nagy durranás, de a speciális effektek... Nem szellemi táplálék, viszont 2 óra teljes kikapcsolódás, a hang és fényhatások teljesen kikapcsolják az ember agyát. Meg nekem kiskoromban volt egy jó kis Transformersem, a tesómnak kék, nekem meg barna. A film utén az ember kicsit aggódva ül be a kocsijába, hogy hátha mindjárt átalakul.
Utána Alehouse, de Jessicaék hazamentek, majd pedig egy kis shuffle board a bárban. Igen, már megint buliztam... :-)

Mérés

Ma reggel beindítottuk a dolgokat a laborban, délután meg mértem. Még nem értékeltem ki, kíváncsi vagyok. Az ebéd jó volt, kint ettünk a többiekkel, sokat nevettünk. Egyébként kezd nagyon hideg lenni, és ma nagyon erős volt a szél is.
Este a szokásos sörözés volt, nagyon helyes kis biciklis poharat kaptunk.

300-as mező

Tegnap elegyeket csináltam, ma várom, hogy mi lesz a kísérletekkel. Jó volt a laborban lenni, bár Ravi megjegyezte, hogy be kéne engem tenni egy óvodába. Hát nem tudom, kicsit igaza van, de legalább én tényleg élvezem a laborban a mindenféle kis cuccokat. Azt viszont nem értem, hogy Ravi és Len minek húz mindenhez gumikesztyűt! Ravinak szét kellett szedni egy mágnesszelepet, és ezt is kesztyűben. Ráadásul nem is tud rendesen fogni. Szerintem nem hal bele az ember, ha olajos lesz a keze.
Este Jens kitalálta, hogy menjünk el a helyi atombomba-ellenes gyűlésre, amit egyébként az unitárius templomban tartottak. Kicsit aggódtam, hogy ez majd valami nagy aktivista gyűlés lesz, még talán énekelni is fogunk... Na jó, persze nem ez volt. Kb. 20-an voltunk, 4-5 ember tartott 5-6 perces előadást. Tavaly októbertől indult a Reliable Replacement Warhead (RRW) program, aminek keretében le akarják cserélni a jelenlegi arzenált egy megbízhatóbbra. Persze ehhez új gyárakat, kutatólaborokat kell építeni. 5 évente fognak kifejleszteni a tervek szerint egy új bombát, amiből az elsőt itt, Livermore-ban. Utána évi 125(!) bomba gyártása a cél. Az a szöveg, hogy a régi bombák nem biztonságosak, de van olyan tanulmány, ami szerint de. Szóval ez a szervezet azt mondja, hogy a csere csak egy jó kis ürügy arra, hogy új bombákat gyártsanak. Közben mindenfelé utaztatnák a plutóniumot, ami szintén nem túl biztonságos (először Los Alamosba, utána az új gyárba). A másik, amit megtudtam, hogy Livermore-tól 15 mérföldre fekszik a 300-as mező, ahol jelenleg is kísérleti robbantásokat folytatnak. Persze nem igazi atombombát robbantanak, hidrodinamikai kísérleteket végeznek. Ez azt jelenti, hogy vak atombombákat robbantanak fel, ami attól vak, hogy hasadóanyag helyett olyan anyagot tesznek bele, ami fizikai tulajdonságait (sűrűség stb) tekintve hasonló. Na, mi az ami mondjuk a hasadó uránhoz (U235) nagyon hasonló? Hát az U238. Szóval -- a csoport állítása szerint -- ezen a mezőn jelentős az uránszennyezés, meg az egyéb, plutónimum stb. Persze nyilván ez egy helyi dolog, nem jön ide Livermore-ba, de akkor is. Szóval ez volt, amit ott mondtak, az egyik oldal. Itt a 300-as mező weboldala (szóval itt semmi titkos nincs ilyen értelemben), még nem volt idő megnézni.
Egyébként első blikkre egyáltalán nem tűntek hülyének vagy elvakultnak az aktivisták, teljesen normális voltak, nem valami hippik. Meg ami tetszett, hogy nem voltak agresszívek, nem akartak minket is beszertvezni vagy ilyenek.

Elegy

Ma a laborban voltam viszonylag sokat, elegyet akartam csinálni, de sajnos elrontottam, úgyogy holnap újra. Tiszta hülye vagyok.
Este elmentem a Targetbe venni ezt-azt, pl. számológépet, mert a réginek elromlott a kijelzője. Meg találtam magamnak egy szép pulóvert, vettem szalvétát meg zoknit is.
Most cikket olvasok.

Brrr

Ma még mindig nem csináltunk kísérletet, szerintem csak szerdán fogunk valamit is látni, holnap lesz az elegykészítés... Szóval ma cikket olvastam, meg gondolkodtam. Craig ma nincs, mert Los Angelesbe ment valami meetingre. Kint ma nem volt túl meleg, bent viszont tényleg hideg van! Szerintem holnap be fogom vinni a ponchomat, mert tényleg fázom.
Este farkaséhes voltam, elmentem vásárolni.

Észak-Livermore

Ma sokáig aludtam, reggel internetezgettem, olvastam. Délután elmentünk biciklizni, Észak-Livermore-ba, az autópályán túl, ahol a kismalac... Szóval nagy kirándulás volt. :-) De láttunk szép házakat.

Autómosás

Tegnap délelőtt lemostam az autót, mert már nagyon mocskos volt. Mióta megvettem, most mostam le először, de olyan jó volt (meg olyan jól néz ki most a kocsi), hogy gyakrabban fogom. Van egy kézimosó, és ott. Lehet mindenféle programot választani, nagynyomású szappanos víz, öblítés, ilyenek. Nagyon szépen sütött a nap, úgyhogy nem volt baj, hogy kicsit vizes lettem. Belül is kitakarítottam, kiporszívóztam, bár ott inkább csak poros volt.
Este elmentünk moziba, egy szörnyű unalmas filmet láttunk, pedig azt hittem, hogy jó lesz. Utána átmentünk Pleasantonba, ahol beültünk egy pubba, ahol élőzene ment. Nagyon profik voltak, mindenféle blues meg rock and roll számokat játszottak. Sokan táncoltak is, a közönség teljesen vegyes volt.

WC, opera stb.

Reggel elmentem a DMV-be, hogy végre szerezzek matricát az autóra. Kiderült, hogy a díler nem is fizette be a regisztrációs díjat, de hagytam az egészet a fenébe, mert csak $17 és nem volt kedvem telefonálgatni, újra odamenni, várni stb. A regisztrációs papír meg egy salátapapír, azt hittem, hogy majd kapok egy kártyát... Nem lehet valami nehéz hamisítani, viszont $17-ért nem éri meg. Lehet, hogy inkább az igazi csalók felderítésére költik a pénzt és nem a kártyagyártásra? Bár lehet, hogy csak simán béna a rendszer.
Ma jött egy körlevél, hogy az intézet környékén találtak nyugat-nílusi vírussal (West Nile virus) fertőzött szúnyogokat, illetve ezt még azért ellenőrzik. Mindenesetre engem még mióta itt vagyok, egyszer sem csípett meg szúnyog (lekopogtam), és elolvastam a Wikipédián, szóval csak nagyon ritkán halálos, inkább csak egy nagyon durva vírusfertőzés. Na, de ezt szinte csak az érdekesség kedvéért írtam le, ez olyan, mint hogy nálunk meg mérgezett volt az ételadalék. Komolyan, ne aggódjatok (vagy inkább töröljem ki ezt a bekezdést?!?!). Érdekes egyébként, mert a fertőzés a madarakat támadja meg leginkább (ez nem a madárinfluenza, csak a félreértések elkerülése végett). Európában az a mázli, hogy kétféle szúnyogpopuláció él: az egyik az emlősőket szereti, a másik a madarakat. Amerikában viszont a szúnyogok 40%-a valami hibrid, ami mindkettőt szereti, ezért juthat át emberre csípéssel.
Mostanában a kocsiban klasszikus adót hallgatok (ma reggel Dohnányi ment). Csak az a fura, hogy a reklámok tök ugyanolyanok, mint a könnyűzenei adón. Erről az jut eszembe, hogy végülis operába is lehet menni farmerban és baseballsapkában.
Meg amit már régóta akartam írni (vagy már írtam?): utálom a WC-t az intézetben. A két fülkének csak egy egyszerű lap az ajtaja, illetve az elválasztó panel is ilyen, kb. kétcentis hézagokkal (értsd: ki és belátni, ha az ember akar), és a földön meg majdnem térdig meg van az egész emelve. Érdekes, hogy sose találkozom szinte senkivel a mosdóban szemtől szemben, legalábbis mintha mindenki azt játszaná (beleértve engem, de lehet, hogy csak én csinálom ezt), hogy ha épp bent van egy fülkében, és bejön valaki, akkor gyorsan kislisszol az illető. Sokkal jobb másodiknak érkezni, mint elsőnek. De tényleg szörnyű! A férfiaknál meg ráadásul a piszoár a fülkék előtt van, így akik épp a piszoárnál vannak, azok azon gondolkodhatnak, hogy most épp ki nézi őket hátulról (ezt már több fiú is mondta, nem saját tapasztalat :-).
Más nincs.

Vrittika

Ma Ravival szereltük a pumpát, de még nincs kész. Dolgozgattam, próbálom kitalálni, hogy mit mérjünk. Este átmentem Ravihoz meglátogatni a kisbabát, Vrittikát. Nagyon aranyos, olyan, mint egy kis béka, mint minden kéthetes kisbaba. :-) A homlokán van egy piros folt, a szüléstől, de ez el fog múlni, meg a hátán is egy zöldes fekete, de az sem marad meg persze. Jó sok haja van, fekete, és kicsit szőrös, de a szőrök majd kihullanak. De tényleg szép kis baba, elég nyugodt és már tud mosolyogni is. Ravi nagyon büszkének tűnik. A felesége meg elég jól van azt hiszem, csak néha leesik a vérnyomása.

Mindenféle kis ügyek

Ma egész nap frusztrálódtam, nem jutottam semmire. Viszont kiderítettem, hogy az autóregisztrációmat valószínűleg rossz címre küldték (annyiban vagyok hibás, hogy még néha véletlen az egyest kis kalappal írom, mint ahogy otthon tanítják, és ezt szeretik hetesnek nézni; itt az egyes csak egy függőleges vonal, ami szerintem azért hülyeség, mert tuti össze lehet keverni az I-vel). Szóval pénteken megyek Pleasantonba a DMV-be a regisztrációért. Már úgyis rég jártam abban az irodában, szinte már hiányzik is.
A másik, hogy az internet előfizetésem az első hat hónapban $33 volt, és úgy tudtam, hogy utána megemelik $45-re. De most úgy tűnt, hogy $62-re emelték meg. Ma cseteltem az ügyintézővel (nagyon praktikus, interneten lehet csetelni), és kiderítette, hogy csak akkor lenne $45, ha előfizetnék a TV-re is (nincs tévékeszülékem egyébként). Rutinos amerikaiként megkérdeztem, hogy akkor mennyi lenne a kedvezményes internet és a TV együtt. Kiderült, hogy együtt olcsóbb, mint $62. Szuper. Erre a csaj kijelentette, hogy egyébként meg azért hogy ilyen rendes vagyok, hogy előfizetek a TV-re megajándékoz további hat hónap $33-os internettel, így összeségében(!) fogok $48-t fizetni. Na, erre varrj gombot.
Este kaptam egy felszólítást, hogy nem fizettem szeptemberi lakbért, de ez valami félreértés lesz, mert megnéztem, és fizettem. Holnap tisztázom magam.
Este elmentünk a könyvtárba egy Yosemite-ről szóló előadásra, érdekes volt, meg az is, hogy milyen sokat járnak könyvtárba itt, és milyen sokan mennek el az ilyen kis előadásokra. A fickó a könyvéről beszélt, amiben a Yosemite-ben történt baleseteket taglalja. Gyönyörű képeket mutatott, és azt is megtudtam, hogy mi a teendő villámlás esetén.
Tudtátok, hogy azt, hogy mindenki 6 kézfogásra van egymástól először Karinthy írta le egy novellájában és ott azt írta, hogy 5? Nem fantasztikus?

Van pumpa

Ma Raviék beraktak egy új pumpát. Azt hittük, hogy a diafragma pumpa (ha így mondják magyarul is...) romlott el, de kiderült, hogy nem, hanem a turbo... Mondjuk ezeket tényleg nem nagyon lehet szerelni, de persze otthon tuti azért valaki nekiállna. Holnap talán már tudunk elegyet csinálni, és csütörtökön mérni. Az a rossz, hogy persze nem rohanunk sehova, minden mehet a maga kis tempójában, kivéve, hogy 2 hét múlva valószínűleg nekem kell majd előadást tartanom (még Craiggel nem döntöttük el, hogy ő vagy én, de logikusabb lenne, hogy én), és nem valami hálás feladat kevés eredményről előadni.
Este futottam. Valami fejlesztést kell bevezetnem, mert a végigzötykölődés a szokásos kis körömön már nem fáraszt le igazán. Vagy két kör kell, vagy gyorsítani kéne. Mondjuk inkább az utóbbi.

Pumpa sincs...

Tegnap (vasárnap) bementem még dolgozni, de sikerült végül befejezni a konferenciára a cikket. Nem lett nagy durranás, de ez csak egy kis helyi konferencia, a montreáli Combustion Symposiumra kell majd az "igazit" beadni. Remélhetőleg addigra készen lesz a cella és lesz értelmes mérés. Ma akartam elegyeket csinálni, de kiderült, hogy a pumpánk elromlott. Nem hiszem el! Ez azt jelenti, hogy semmit sem tudunk csinálni! Kicsit ki vagyok akadva. Persze lesz új pumpa, de mikor? Minden ezer évig tart, és szerelni persze senki nem szerel meg semmit...
Ma nem ebédeltem, mert reggel Ravi kislányát ünnepeltük, és olyan édes volt a süti, hogy egész napra elment a kedvem az evéstől.
Este elmentem futni.

Quality time

Azt mondják a rádióban, hogy kimutatták, hogy azokban a családokban, ahol beszélgetnek, meg ahol együtt töltenek időt (quality time), a gyerekek jobban teljesítenek az iskolában, a felnőttek egészségesebbek stb. Micsoda csoda (bár most belegondolva igazából ezt elég nehéz lehet kimutatni, mert ahol ez van, az már eleve egy bizonyos szint). De mindegy, a lényeg, hogy hamarosan lesz a családi vacsora nap, és ennek örömére ajánlják, hogy itt és itt vegyél kaját. Ahh.
A Chemistry Worldben írtak egy weboldalról, nagyon vicces: http://www.acme.com/jef/singing_science/
Gyerekeknek írtak tudományos szövegű dalokat még az ötvenes-hatvanas években.
Ma egyébként dolgoztam, de nem jutottam sokra sajnos... Meg voltam vásárolni, főztem. Az articsókát megpároltam, de nem lett igazán jó, azt hiszem nem annyira szeretem az ízét, és egy egész articsóka az elég sok.
Reggel akartam futni, de zuhogott az eső egész délelőtt. Azt hiszem, hogy most lett vége teljesen a nyárnak, amikor ugyanis egyszer sem esett.

Speech recognition

Ma legyártottam egy nagy adag számot, sokféle modellel, és hát érdekesek a számok... Na mindegy, kicsit gyorsan kéne eredményt felmutatni, kicsit reménytelen, majd lesz valami.
Most este a laptopomal szórakoztam. Hihetetlen, van benne beszédfelismerés, mindjárt idediktálok valamit. Íme (persze csak angolul lehet):
Hello everyone,
My laptop is amazing. It obeys my words, I can even switch it off without touching it. This is truly the 21st century. However, it is not perfect, as well as my pronunciation. The two make dictation a little bit slow.
Szóval ez eltartott most egy ideig, de akkor is!!! És micsoda szuper élmény lehet annak, aki mondjuk nem tud írni! Mármint sérülés miatt, vagy ilyesmi.
Próbálom felfedezni a gépemet, szerintem még van rajta egy-két ínyencség.

Hajtás

Ma is ráhajtottam, csak még azért hiányzik egy és más, pl. meg kéne szereznem egy file-t... Mindegy, egész jól haladok, szerintem hétfőre meg is lesz, amit akarunk. De egyébként jó, mert most érzem először, hogy Craiggel dolgozom, leginkább azért, mert eddig nem volt mit. Szerintem jól megértjük egymást, teljesen normális.
A többi posztdok is ezen a konferenciacikken görcsöl, bár szerintem a legtöbben ha nem is sokkal, de jobban állnak, mint mi. És valószínűleg én fogom tartani az előadást. Mondjuk addigra már meglesz minden.
Sokáig voltam, utána meg elmentünk sörözni, most meg bedőlök az ágyba. Éhes voltam nagyon, de ez a burger kicsit meg fogja feküdni a gyomromat, az tuti, és ma még futni sem tudtam elmenni.

Hideg

Ma ezerrel dolgoztam, péntekre készen kell lennie pár számolásnak, és még sehogy sem állok vele. Mondjuk egy kicsit azért, mert a mérések csak mostanra lettek meg. És senki sincs bent továbbra sem, kicsit magamra hagyva érzem magam.
Nagyon hideg van, Angliában melegebb volt. Fúj a szél, alig bírtam hazajönni. Este elmentem futni azért, de korábban, mint tegnap. Utána még dolgoztam.

Laborvizit

Ma reggel volt osztályértekezlet (tudom, hogy ez a kifejezés szörnyen hangzik, de hát a department meeting az ez). Anglia után érdekes volt a kontraszt. Most látom, hogy mi a különbség az amerikai és az európai szervezés között. Az amerikaiak mindent elmagyaráznak, hogy legyenek célok, milyen célok (goal setting), milyen határidővel, csomó rövidítés, és a manager mindig a mátrixról beszél. Az európai módi sokkal inkább valahogyan az emberekből spontán épülő szerveződésen alapszik. Persze nyilván a Leeds-Dinnyelabor összehasonlítást eléggé torzítja, hogy ez ráadásul nem is egy egyetem, hanem egy cég.
Ma meghalt az mp3 lejátszóm, de persze megtaláltam az interneten, hogy hogyan kell resetelni. Szóval mégsem halt meg.
Ma vicces volt. Tegnap Giovanni 3 órán keresztül várta a laborban az igazgatót, aki körbenézett volna elvileg, de nem jött. Ma leugrottam a laborba egy file-ért, és pont akkor jöttek... Tudtam, hogy ellenőriznek mindenfélét, de gőzöm sem volt, hogy mit kell mondani, mit kell takargatni, vagy egyáltalán. De végül nem volt semmi gond. Ja, igen, senki sincs bent egyébként, mert Len konferencián van, Craig most jött csak haza, Ravi meg babázik.
Volt ma egy nagyon jó előadás, a nevadai egyetemről. Őrület, hogy egy ilyen "noname" egyetemen is milyen színvonalú kutatások mennek...
Este elmentem futni, de majdnem túl későn, egyre korábban megy le a nap. Vagy korábban kell hazajönnöm, vagy pedig valakivel futni, mert a parkban azt hiszem sikerült megdöntenem a rekordomat. Nem mintha itt bármi is lenne, de olyan hülye érzés mégiscsak.

Kerékvágás

Reggel visszavittem a bérelt autót (egy Mitsubishi Galant volt egyébként, egy nagy dög, de csendes és nagyon kénylemes). Bent mindenki kérdezte, hogy milyen volt a konferencia, meséltem. Ravinak megszületett a kislánya (ezt már kint is tudtam), és ma csak délután ugrott be 1-2 órára. Nagyon boldognak tűnt, szerintem még nem érzi a fáradtságot. :-) Küldött fotókat, szép a kislánya.
Elrendeztem a holmijaimat, írtam köszönőleveleket Leedsbe, és megírtam a listát, hogy miket kell csinálnom. Jövő hétig be kell küldeni egy kétoldalas kivonatot, amiből még semmi sincsen meg.
A hűtőm teljesne üres volt, este elmentem vásárolni, utána pedig kivasaltam a ruháimat.
Egyébként kicsit hazatérés érzésem van, minden a megszokott.
A képeket kicsit kiválogattam (Papa kritikája nyomán), de a kirándulós képekből nagyon nehéz választani. Annyira szépek voltak a felhők, meg a hegyek...

Megahosszú angol beszámoló 2. -- Dales és York

Csütörtökön nem sokat csináltunk, volt egy kis malőr a poszterrel (otthagytuk a szálláson, de meglett), meg nekem muszáj volt aludnom egy kicsit. Majdnem elszúrtuk az autóbérlést, de végül kimentünk a reptérre, és ott kaptunk egy Ford Focust. A vezetés halmozottan nehéz volt:
- baloldali közlekedés
- baloldali kormány (nem is olyan egyszerű jobb kézzel kormányozni, miközben az ember ballal vált, akaratlanul is rángattam kicsit a kormányt közben)
- sebességváltós autó (ugye itt automatám van)
- csupa amerikai szemmel agresszív sofőr
- irtó keskeny sávok
Na, de mindezek ellenére jól ment, tényleg nem nagy szám.
Másnap elmentünk a kirándulásra a Yorkshire Dales-be. Eredetileg az volt a cél, hogy megcsináljuk a Three Peaks túrát, ami 40 km. Egy kicsit elkalkuláltuk az utazást, ezért csak fél 9-kor tudtunk elindulni a túraútvonalon, és a navigáció is kicsit nehezebb volt, mint gondoltunk. És mivel nem tudtuk, hogy mire számítsunk, és nem akartunk sötétben ismeretlen terepen kóvályogni, inkább csak 2 csúcsot csináltunk meg, és "csak" 32 km-t mentünk. Utólag láttuk, hogy meg tudtuk volna csinálni... Majd legközelebb... De ettől függetlenül gyönyörű volt minden, bárányok, zöld fű, és emberek, akik itt élnek.
Másnap elmentünk Yorkba, ahol sétálgattunk (szép volt az idő), és bementünk a Minsterbe. Itt egy nagyon angol bácsi mesélt a templomról, szerintem az összes kövéről tudna mondani valamit. A templom a fantasztikus üvegablakai és a templom mérete miatt kiemelkedő. Olyan érdekességeket tudtunk meg az angol történelemből, hogy pl. 1100 és 1300 között a yorki és a canterbury-i érsek folyamatosan utálta egymást, mert nem tudták eldönteni, hogy ki a rangidős. Aztán vegül az lett, hogy a yorki érsek az Archbishop of England, a canterbury-i pedig a Archbishop of All England. Ezek is elszórakoztak... Aztán nagyon vicces volt. Egyszer egyrészt kérdeztem valamit, meg a nyakunkban lógott a fényképező, és ráadásul amikor a fickó arról mesélt, hogy az egyik üvegablakot a NASA technológiájával mentették meg egy tűzeset után, akkor felcsillant a szemünk. Persze nem azért, mert USA, hanem mert szeretjük az ilyen tudományos érdekességeket. Na, kiderült, hogy az ürge azt hitte, hogy amerikaiak vagyunk. Azt mondta, hogy amerikai akcentust detektált... Ezek szerint elillant a jó kis angol akcentusom... :-)
York után elmentünk Scarborough-ba, ami egy tengerpari üdülőváros várral. Itt sétálgattunk, meg ettünk egy fish and chipset.
Itt van pár kép meg itt.
Nemrég érkeztem, regenerálódom.

Megahosszú angol beszámoló 1. -- A konferencia

Az egész úgy indult, hogy Amszterdamban ki tudtam menni a városba 3-4 órára, és kaptam egy rendes kis kultúrsokkot. Hát igen, Livermore után belecsöppeni a holland forgatagba, csupa szépen felöltözött ember, van Gogh, sajt, csatornák, biciklik, stílus, szóval nagy volt a kontraszt.
Leedsbe 4 körül érkeztem, Feri kijött a reptérre elém. A Devonshire Hallban laktunk, ahonnan rögtön indultunk is Pillinghez. Csomóan már ott voltak, sok emberrel beszélgettem, finom volt a kaja, minden tökéletes. Egyébként az egész konferenciáról csak szuperlativuszokban tudok beszélni. Roberto (annak idején ő is volt Leedsben) meg mi maradtunk utoljára. Pilling félelmetes, hogy amellett, hogy mekkora professzor egyáltalán nem megközelíthetetlen, sőt.
Hétfőn és kedden ment a konferencia hivatalos programja, a legtöbb előadás nagyon jó volt. Találkoztam az aktuális hőseimmel (a nagy fejekkel, akik azt csinálják, amit én is), mindenki szuper kedves volt, értelmes stb. Sokat tanultam közben, bár a jetlag kicsit azért betett néha. Hétfő este volt a Pilling tiszteletére rendezett vacsora, beszéddel, kiskori fotókkal. Ott voltak a gyerekei is. Egyébként nemrég született unokája.
Hát igen, ezek az emberek már 18 éves koruk óta ismerik egymást, együtt kriketteztek Oxfordban és Cambridge-ben. Ez egy család, egy kultúra, egy közösség, de szerencsére nyitottak és nem lehetetlen közéjük férkőzni. Miután vége lett a bulinak, egy amerikai sráccal (ott van most Pillingnél, nagyon-nagyon okos egyébként, de vannak vicces-furcsa dolgai) és egy oxfordi proffal beszélgettünk Ferivel hajnali egyig. Hát igen. Ez is olyan, hogy egy ideig viccelődtünk (azért mindez jópár pohár bor után történt), de a végén csak a tudományról esett szó. Ismét elképzeltem, hogy milyen lehet ezeken a helyeken... Biztos vagyok benne hogy nem egy nagy ötlet született a pubban (mint pl. állítólag a DNS szerkezete).
A szerda volt a legjobb, akkor reggeltől délután ötig workshop volt. Azért volt jó, mert nem igazi előadások voltak, hanem beszélgetések. Egy csomó izgalmas dolog előjött, amihez nekem is közöm van, teljesen lelkes lettem és vagyok.
Mikor vége lett, Mark körbevezetett bennünket a laborban, teljesen el voltam ájulva, hogy milyen kedves volt (nem mindig az). Este elmentünk egy indiai étterembe. Tényleg nagy a különbség az amerikai indiai és az engol között: az utóbbi sokkal csípősebb.

Nagy utazás

Mi is volt ma... Semmi azt hiszem, nem nagyon tudtam mit csinálni, így leginkább cikkeket olvastam. Felvettem a bérelt autót, amivel holnap a reptérre megyek, megint egy Chevy Malibut kaptam, na nem mintha unnám. A saját kocsimat az intézetben hagytam. Ravi kislánya még mindig nem született meg, ha hétfőig nem indul be a szülés, akkor mesterségesen fogják beindítani. Az este kicsit lapos, pakolgatok, zenét hallgatok, mostam, de leginkább olyan furcsa hangulatom van. Remélem hogy holnapra elmúlik. Még el kell mennem a postára meg a könyvtárba majd, hajat mosni, utolsó simítások a csomagon -- csak a posztert nehogy itthon hagyjam! Aztán reptér. Az a rossz, hogy a gép 3-kor indul, de ehhez már délben el kell indulnom. Utána 10 óra repülés, Amszterdamban átszállás. De ott lesz 6(!) órám. Ha nem késik semmi, akkor megpróbálok bemenni a városba sétálni egyet, már egyszer csináltam ilyet, van egy jó kis gyorsvasút ami bevisz. Utána Leeds. Este hivatalosak vagyunk Pillinghez vacsorára. Remélem, hogy nem leszek hulla teljesen. Hétfő, kedd konferencia, szerda workshop. Csütörtöktől szombatig szabadidő, vasárnap jövök vissza. Valószínűleg elmegyünk kirándulni a Yorkshire Dales-be, elmegyünk Yorkba, meg hasonlók. Autót bérlünk, drukkoljatok, hogy az út jó (azaz rossz) oldalán maradjak. Ezeket csak azért írom most, mert valószínűleg onnan nem tudok majd nagyon blogot írni. Bár... Majd kiderül. De ha esetleg nem jelentkeznék, akkor ne kapjon senki sem pánikrohamot. :-)

Újra Caroline

Ma este kiéltem titkos perverziómat: amit csak tudtam, leinstalláltam a régi gépemről. Alig van rajta valami, és egész gyors lett így (ki gondolta volna). Az új gép továbbra is csodás, mindent felismert, a fényképezőt, a külső merevlemezt, az mp3 lejtászót és az egeret. Semmit sem kell telepíteni. Meg most jövök rá, hogy mennyi kütyüm van...
Ami még szuper a gépemen: a kamerában van automatikus arcfelismerés és követés (face tracking). Szóval ha beszélgetek a Skype-on, akkor automatikusan kicsit mozog ide-oda, meg zoomolgat. Persze ki is lehet kapcsolni ezt az opciót. Azon röhögtünk tegnap, hogy a rondaság új definíciója: olyan ronda, hogy a facetracking sem ismeri fel. Jaj, bocs, nagyon kockafej poén...
Este Ale House volt, Caroline férje Palo Altoban kapott állást, és most költözött ide. Lehet, hogy jövőre Caroline is jön ide, újra.

Micsoda nap!

Hihetetlen, hogy minden nap történik valami! Ma délelőtt nyomtattam a poszteremet. Odavittem a grafikus srácnak, aki elájult, hogy milyen szép. Folyton azt kérdezgette, hogy illusztátorral (Adobe, gondolom) csináltam-e az ábrákat, én meg mondtam, hogy nem, csak power point, Origin, meg Google Sketchup (ez utóbbiban azért Feri keze is benne volt :-). Még azt is megkérdezte, hogy szoktam-e rajzolni. Mondtam neki, hogy a családban nem én vagyok a művész (bocs Tamás:-). Szóval a külcsíny O.K. Olyan fantasztikus papírra nyomtatta egyébként, vastag, matt fotópapíszerűség. Kaptam hozzá hengert is. Jim nagyon aranyos, mondta, hogy küldjem el e-mailben Pillingnek, hátha elvesztem útközben, merthogy a lánya poszterét elhagyták (aztán meglett) a mostani ACS meetingen. Meg beajánlott egy argonne-i pasasnak, hogy majd pátyolgasson.
Délután kicsit játszottam, mármint írtam egy kis programot, amire eddig nem volt időm.
Olvastam a hírt, hogy 6 amerikai atombomba elkeveredett. Na, erről csak annyit, hogy egyáltalán nem lepődöm meg rajta. Azóta félek az atomfegyverektől, mióta kicsit itt látom, hogy mi megy. Na de pssszt.
Este iszonyatos (tudom Papa, ne használjam ezt a szót annyit) ködszerűség volt (haze), valahol meggyulladt az erdő. Gyakorlatilag elsötétítette az eget az aeroszol, vagy inkább füst, és kicsit kesernyés szag is volt. A Nap vérvörösen nyugodott le.
Ma nem mentem futni, a szmog miatt sem, de leginkább azért nem, mert megjött a laptopom! Ma kiszállították, de persze nem voltam otthon, ezért el kellett mennem Dublinba. 7-ig volt nyitva a DHL lerakat, én 6:59-re értem oda, még egyszer rossz felé is kanyarodtam... De megvan, és működik, és szuper, és Vista, meg minden, amit akartok. Már neteztem is vele a szomszédtól lopott vezetéknélküli hálózattal, de előbb fel akarok rá tenni vírusirtót, meg tűzfalat, mert nincs kedvem egy kis vírussal indítani... A Vista így elsőre érdekes, gyorsnak gyors, csak kicsit átrendezték... Amit nem annyira csípek, hogy a fájlrendszer már senkit sem érdekel, mappák és linkek vannak. De lehet, hogy itt az ideje hozzászokni ehhez a filozófiához. Mert ebben is van valami. A gép installálva volt, a 120 gigát 100 és 10 arányban osztották el (tudom, ez így nem stimmel, de akkor is így van, nem tudom egyelőre, hogy hova tűnt 10 giga, bár azt hiszem, hogy ez a 1024 és 1000 közötti eltérésből is fakad). Most annak akarok utánanézni, hogy érdemes-e a laptopból az elemet kiszedve tartani, ha az ember nem használja mobilan, vagy sem. Ha tudja valaki, akkor megköszönöm.
Ja, és ma avokádókrémet ettem, naannal! Csakazértse gyulai! :-)

Végre munka

Reggel Jim elmondta, hogy mit változtassak a poszteren. Kicsit izgultam, hogy hátha nagy hülyeségeket írtam, de nem, csak pár apróság. Azt mondta, hogy ha hazajöttem, akkor lassan el lehet kezdeni írni a cikket. Szuper. Reggel kaptam egy levelet Lentől, hogy az olyan publikációkra, amikben van kísérleti eredmény, írjam rá a nevét. Na, ezen a poszteren kísérleti eredmény nincs, csak egy készülékvázlat. De ő úgy értette, hogy akkor erre is. Na mindegy, ráraktam. Aztán Giovanni is jelentkezett, hogy őt is. Ha őszinte akarok lenni, akkor kicsit kiakadtam, nem irígységből, csak nem értem, ez egy semmi kis poszter, és ők tényleg nem csináltak rajta semmit, és Giovanninak most jelent meg egy JACS cikke, nem értem, hogy mit kell itt nyomulni. Persze pont a dolog pitiánersége miatt engem igazából nem izgat... De azért jó volt, amikor Jim átjött, és megjegyezte, kissé epésen, hogy hogy megszaporodtak a szerzőtársak. Holnap nyomtatok. Ja, és most úgy néz ki, hogy mostantól egy ideig én fogom a kísérleteket csinálni (ez nem baj, ennek nagyon örülök), mert Ravi kivett 3 hét szabadságot a baba miatt (még nem született meg).
Volt ma osztályértekezlet, semmi izgi nem volt, kivéve, hogy Mark elmesélte, hogy az új-mexikói bandának elege van mindig belőle, amikor a kaliforniai részleg azt mondja, hogy kellene ide egy kis fizetéskompenzáció, mert ez a hely egy egész csöppet drágább. De most, hogy átszervezések lesznek, és pár embert át akarnak ide tenni onnan, rögtön kapálóznak, hogy nem ér a nevem, ide ők nem, ennyi pénzért. Ma úgy látszik ilyen kis intrikás nap volt. :-)
Este futás és paradicsom előtt átvittem a versenybringámat Paulnak, mert a régi bringáját visszakérték. Na, itt meg találkoztam egy cambridge-i hólyaggal. Még ott a tojáshéj a fenekén (azaz még nincs is meg a doktorija :-), de ő olyan okos. 40 perce érkezett akkor, de hogy itt az amerikaiak milyen hülyék, hogy nem lehet laptopot bevinni (persze mi is röhögni szoktunk ezeken a hülye szabályokon, de ő kicsit agresszív volt), hogy Leeds ronda város (igaz, nem szép, de nem kell leszólni), és hogy a kémia micsoda használhatatlan tudomány, és hogy a mérnökség mennyivel jobb. Agyam eldobom. Közben Paul főzött, de megfelejtkezett róla, és kigyulladt az olaj. Igazi kísérleti égés. Letakarta ronggyal, csak elkövette azt a hibát (én is ott voltam, és nekem sem esett le), hogy rátette a lábost a konyhapultra, ami szépen elkezdett elszenesedni és nagyon büdös lett.
Most jöttem meg a vásárlásból, csupa érdekeset vettem. Épp szárított és cukrozott hibiszkuszvirágot eszem kefírrel, a zöldséges sushit leöblítendő.

Borfesztivál

Köszi a sok kommentet. Asimov: pont miután írtam, este tovább olvasva feltűnt az első nő. De csak ketyó szinten, ahogy atyám mondaná. Gazdaság: azt hiszem, hogy most már értem a lényeget. De miért nem lehetett ezt a cikkben is így leírni. Hogy mi lesz, az más kérdés, de hogy mi van, azt le lehetne írni egyszerűen. Erről jut eszembe, hogy a Wikipedianak még ehhez is van esze. Vagy egy ún. Simple English része, a rendes angol mellett, amit direkt nagyon szűk szókinccsel és egyszerű nyelvtannal írtak, hogy azok is megértsék, akiknek nem az angol az anyanyelve, vagy akik nem annyira műveltek, kisgyerekek stb. Na, most annyira elfogott (ismét) a Wikipedia iránt érzett nem is tudom mim, szóval hogy hogy lehet valami ennyire szuper, hogy adományoztam nekik (nem sokat, $10). Már egyébként több, mint 1.5 milló dollárt kaptak, bár ez nem tudom, hogy mennyire sok, valószínűleg nem annyira. Most nézem, vannak olyanok, akik 1-2 ezer dollárt adományoztak. Nem semmi.
Még mindig zöld a lábam a focizástól. Nem csoda, hogy 3 napig kicsit be volt dagadva. Soha többé mezítlábas foci!
Délben átmentem Tinahoz és elmentünk két német kollégájával (az egyik kicsit szörnyű volt) a szüreti buliba. Rengeteg bort megkóstoltunk, és bár csak ötig tartott az egész, rendesen becsíptem. 5-6 pincészetben voltunk. Mindenhol volt élőzene, meg mindenféle árusok. Nagyon jó volt az egész, csak csinálhatták volna kicsit később, mert meleg volt. Csináltam pár képet.
Ma természetesen nem mentem futni, most viszont el kell mennem meglocsolni a paradicsomokat. Már vissza is értem. Kicsit féltem közben, mert a locsoló máshol volt, mint ahol hagytam... Tiszta horror. De biztos csak a tulaj járt arra...

Motel California

Próbálom megérteni ezt az amerikai hitelválságot. Pl. elolvastam az index cikkét. A baj ott kezdődik, hogy nem értem a szavakat. Meg ha még értem is, akkor sem értem az igazi jelentőségüket, és emiatt az összefüggéseket. Pedig érdekelne. De közben meg az is eszembe jutott, hogy nem is baj, hogy nem érti ezeket mindenki, mert akkor mindenki nagyon okos gazdasági döntéseket hozna, és akkor még megjósolhatatlanabb lenne, hogy mi lesz. Ez most csak azért jutott egyébként eszembe erről, mert épp az Alapítványt olvasom. A könyv szuper, engem csak az zavar benne, hogy egyetlen női szereplővel sem találkoztam egyelőre, és van egy olyan sejtésem, hogy nem is fogok. Talán ez az egyetlen olyan részlete a könyvnek, amit nem tudok elképzelni. Hogy a nők semmilyen hatással nem lennének a történelemre, és hogy semmilyen szerepet sem játszanának. Legalább olyan szinten, ahogy minden filmbe mostanában tesznek egy feketét meg egy nőt. De leginkább igazi szinten. Vagy lehet, hogy Hari Seldon a nőket már nem tudta volna belevenni az egyenleteibe?!?! Vagy Asimov volt nőgyűlölő?
Megnéztem az Amerikai szépséget, nagyon jó film, nézzétek meg. Két dolgot vettem észre. 1. Egy ugyanolyan lakás, amiért egy vagyon fizetek jelenleg, a filmben motelként jelenik meg. 2. Lehet, hogy egy ikerházba fogunk költözni, de ez meg így hangzik el a filmben: Kislányom, te nem tudod, hogy mi mindened van. Én egy ikerházban nőttem fel! -- szóval ennyit az életszínvonalamról. :-D
Futottam is, meg paradicsomot is locsoltam, szereztem egy jó nagy érettet.