Pénteken este áthoztam a maradék holmimat a régi lakásból. Azt hittem, hogy csak egy pár dolog maradt, de nem, le-föl rohangáltam, egy csomó szemetet kidobtam (hihetetlen, hogy ilyen rövid idő alatt is hogy fel tudnak gyűlni a dolgok), jól elfáradtam. Este el akartam menni még vásárolni, de inkább mégsem.
Ma reggel kitakarítottam a régi lakást és átadtam a kulcsokat. Végre minden itt van, már kicsit tényleg elegem volt az ide-oda hurcolászásból. Ma nálam ebédeltünk Jens-szel, ez volt az első itteni főzés, lazacsteak, zöldbabbal és krumplipürével. Utána elmentünk karácsonyi bevásárlókörútra, de elég sikertelen lett. Annak ellenére, hogy már hetek óta ki vannak rakva a karácsonyfák, valahogy nincs igazi karácsonyi vásár. Na meg persze ötletek is kellenek. Este megnéztük a Golden compass c. filmet, amit a kedven fantasy-trilógiám első részéből készült. A film látványos, a szereplők jók, csak ugyanaz a baj vele, mint ami szerintem a Harry Potter filmekkel is. Annyira sok minden történik a könyvben, és annyira finom a történet szövedéke, hogy idő hiányában csak egy kicsit darabos, felsorolásszerű sztori pereg le a vásznon.
Most meg próbálom életre kelteni a drótnélküli routeremet, de egyelőre nem sikerül. De azt hiszem, hogy rájöttem, hogy mi a baj, szóval próbálkozom. De lehet, hogy inkább aludnom kéne, már éjjel negyed kettő van.
Dinnyenapló
Már kiskoromban is imádtam a dinnyét. Most, hogy nagy vagyok (és doktor) eljöttem a Nagy Dinnyekutató Laboratóriumba a napfényes Kaliforniába. A baj csak az, hogy ez az Óperenciás tengeren, sőt, még az Üveghegyen is túl van, és mindenki, aki fontos nekem, otthon maradt... Nekik írom ezt a naplót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése