December 13., Szent Lucia napja, svéd ünnep. A legszebb lány fejére hat gyertya kerül, minden kislány fehérbe öltözik, piros övvel, a vértanúságot szimbolizálandó, és finom süteményeket esznek, amiben sáfrány van (Lussekatter, lsd. a képet). Ma a svéd kontingenssel (Ewa, Helena és Magnus) ezt ünnepeltük Jessicanál, és egyben ez volt Helena búcsúbulija is. Nagyon vicces lány ez a Helena, gyakorlatilag gátlástalan, és ha az ember túlteszi magát a kezdeti sokkon, akkor szuper, folyton nevet. Szóval mi is ettünk sütit (ő sütötte), és megnéztük a svéd tévé mai adását, amiben egy falusi iskola diákjai énekeltek Lucia dalokat. Nagyon jó volt a hangulat, Ewa elmesélte a szokásokat, és olyan kicsit karácsony is volt, gyertyát is gyújtottunk. Ja, és persze volt glögg is, azaz forralt bor vodkával erősítve. Nagyon finom a forralt borban a mandula, próbáljátok kis. Lesznek majd képek is.
Az intézetben kicsit ment tovább a tegnapi vita, ma picit megváltoztattam a véleményemet, és Ravinak is igazat adok, tényleg néha fejetlenség van és nem így kéne mennie a dolgoknak, ahogy. De nem akarok ma erről írni, mert olyan szép volt az este, csak talán még annyi, hogy páran kérdezték, hogy nem kedvelem-e Ravit. Ravit nagyon kedvelem, érdekes, mert egyszerre nyílt és becsületes, illetve minden hájjal megkent. De alapvetően tényleg nagyon bírom, igazából nagyon is normális. Giovanni is. Szóval szeretem a munkatársaimat, csak vannak problémák.
1 megjegyzés:
Szóval, hogy is van ez? A svéd csaj egy hájas indiai süteményt mutatott be a vértanuknak? És közben gröggöket énekeltetek a svéd TV-ben.. Esküszöm, én mindent értek! Igaza van mindenkinek és a legfontosabb, hogy "Hát akkor miért", meg "Mi az, hogy nem pedig"...
Pedig nem is ittam.
Megjegyzés küldése