Laborvizit

Ma reggel volt osztályértekezlet (tudom, hogy ez a kifejezés szörnyen hangzik, de hát a department meeting az ez). Anglia után érdekes volt a kontraszt. Most látom, hogy mi a különbség az amerikai és az európai szervezés között. Az amerikaiak mindent elmagyaráznak, hogy legyenek célok, milyen célok (goal setting), milyen határidővel, csomó rövidítés, és a manager mindig a mátrixról beszél. Az európai módi sokkal inkább valahogyan az emberekből spontán épülő szerveződésen alapszik. Persze nyilván a Leeds-Dinnyelabor összehasonlítást eléggé torzítja, hogy ez ráadásul nem is egy egyetem, hanem egy cég.
Ma meghalt az mp3 lejátszóm, de persze megtaláltam az interneten, hogy hogyan kell resetelni. Szóval mégsem halt meg.
Ma vicces volt. Tegnap Giovanni 3 órán keresztül várta a laborban az igazgatót, aki körbenézett volna elvileg, de nem jött. Ma leugrottam a laborba egy file-ért, és pont akkor jöttek... Tudtam, hogy ellenőriznek mindenfélét, de gőzöm sem volt, hogy mit kell mondani, mit kell takargatni, vagy egyáltalán. De végül nem volt semmi gond. Ja, igen, senki sincs bent egyébként, mert Len konferencián van, Craig most jött csak haza, Ravi meg babázik.
Volt ma egy nagyon jó előadás, a nevadai egyetemről. Őrület, hogy egy ilyen "noname" egyetemen is milyen színvonalú kutatások mennek...
Este elmentem futni, de majdnem túl későn, egyre korábban megy le a nap. Vagy korábban kell hazajönnöm, vagy pedig valakivel futni, mert a parkban azt hiszem sikerült megdöntenem a rekordomat. Nem mintha itt bármi is lenne, de olyan hülye érzés mégiscsak.