Oktoberfest

Vasárnap Oktoberfest volt Pleasantonban. Egy kocsma mögötti parkolóban. De egész nagy persze. Székek mindenfelé, lehetett kapni virslit, na meg söröket, de nem sok bajor hullám csapott meg. Az egyetlen valamennyire is autentikus rész egy félórás koncert volt (a rendes, értsd pop-rock koncert közepén), ahol 4-5 idősebb bátyóka játszotta fúvosokon a világ legbágyadtabb sramliját. A számokat a velünk lévő németek közül egy sem ismerte. Leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, mint amit reggelente a síparadicsomokban a pályák állapotát bemutató felvételek alá szoktak tenni. De persze az ember nem ettől érzi jól magát. Vannak képek.
Az Oktoberfest után (fest, muhaha, 5-kor vége lett) elmentünk Ethanhoz, ahol felállítottuk az utcán a függőágyát, ettünk, ittunk, képeket nézegettünk. Tina, Julie és Sebastian is befutott később. Sebastian dolgozott vasárnap, de azért estére már ráért. Egyébként szombaton sört főztek Julie-val, januárra lesz készen.
Ed vasárnap reggel elment egy bicikliversenyre, a Mount Diablora. A cél az lett volna, hogy kevesebb, mint 1 óra alatt érjen fel. De sajnos szegénynek az elején kilukadt a kereke, így egy csomót kellett felfelé futnia a biciklivel, mire talált valakit javítószettel, és így 3 perccel lecsúszott az 1 óráról. Lehet, hogy már írtam, de triatlonos a srác, szóval normál ember arra a hegyre inkább 2-3 óra alatt jutna fel. Mesélte, hogy mindenféle őrültek is indultak a mezőnyben (1200 ember volt összesen), pl. akik egykerekűvel mentek fel, vagy egysebességes biciklivel, vagy olyannal, amit folyamatosan kell hajtani.