Tegnap vettem banánt. Kicsit kóma voltam, meg nagyon ellustultam, sose nézem meg, hogy jól számláznak-e, néha már azt sem, hogy mennyit fizetek. Tudom, szörnyű, de úgyis minden drága. Nade. Reggel megnéztem, és 12 banánért $24-t fizettem! Mert 19 cent helyett 2 dollárt ütöttek be, per darab. Hmmm. Mindegy, reggel mentem az optikushoz (illetve előtte még beszaladtam az intézetbe elegyet csinálni), és úgyis arrafelé van a bolt. Mondanom sem kell, hogy szó nélkül visszaadták a pénzt. Aztán elképzeltem ez az esetet otthon, akkor is, ha nem adják vissza, de főleg, ha visszaadják...
A szemésznél ezerféle tesztet csináltak, és kiderült, amit már régóta sejtettem, csak mindig halogattam, hogy romlott a szemem, fél dioptriát. Vagyis nem most romlott, csak már jóideje alá van korrigálva. Mindegy, meglátjuk, hogy milyen lesz az új recept.
Délben megbeszéltük Craiggel, hogy megtartom én az előadást, csak mondtam, hogy a konklúzió részben segítsen... Még kb. 1.5 hónap, mire lesz cellánk! Mindenesetre ma is mértünk Ravival, valamit jövő hétig megpróbálok kihámozni az adatokból.
Dinnyenapló
Már kiskoromban is imádtam a dinnyét. Most, hogy nagy vagyok (és doktor) eljöttem a Nagy Dinnyekutató Laboratóriumba a napfényes Kaliforniába. A baj csak az, hogy ez az Óperenciás tengeren, sőt, még az Üveghegyen is túl van, és mindenki, aki fontos nekem, otthon maradt... Nekik írom ezt a naplót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése