Elindultam

Csak röviden

Most nem írok szinte semmit, mert rohanok. De feltettem a vagas-i képeket, lehet tobzódni. Kezdenek a hullámok összecsapni a fejem felett, de hamarosan meglépek előlük. 

Vers

Nem is mondtam, hogy a Hoover Damnél vettem egy kábeldarabot, 1935 és 2002 között ezen ment át az áram Los Angelesbe. Nem rossz. Ki mindenki használta ezt az áramot, gondoljátok csak el. Mondjuk váltóáram, úgyhogy az elektronok nem jutottak el George Clooney-ig, de akkor is.

Tudtátok, hogy örményül a Yaris azt jelenti, hogy "szerelmemnek"? Jó, gondolom, hogy nem. Mindenesetre Örményországban Toyota Yarisa csak lányoknak van, és a fiúk előszeretettel ajándékozzák nekik. 

Tegnap jött egy új fiú a csoportunkba, Johan, svéd. 8 hónapig lesz itt.

Este a német csoporttal volt ismét Kaffeeklatsch. Benne leszünk a helyi újságban, ma volt a fényképezkedés. Az egyik nő hozott mágneses szókészletet, és ezt a verset fabrikáltuk:

Ein Schiff fährt durch den Dschungel,

die Sonne sabbert wunderbaren Saft.

Das Antlitz der Mutter ist nicht dunkel,

weil sie im Mondlicht schläft.

4 nap, 3 állam, 1100 mérföld

Visszatértem Kaliforniába. Nagyon jó kis utazás volt. Ma egyébként jó kedvem van, valahogy minden pörög. Az intézetben járt Wesley Allen, akinek mond valamit a neve, én is beszéltem vele. Érdekes figura és nagyon jó előadást tartott. Most meg épp megfagyok. Úgy érzem, hogy ezzel megkezdődött a pár hónapos fagyoskodás. Miért is nem lehet rendes fűtést beszerelni? Azért, mert Kaliforniában sokat süt a nap, attól még vannak rohadt hideg napok. Nem mínusz, de ha cserébe nincs fűtés, akkor mégiscsak ott tartunk, hogy 10-15 fok van a lakásban.

Na de az út. A hajnali kelést túlélve elrepültünk Vegasba. Felszedtük a bérelt autót (Toyota Yaris, nagyon kis szuper) és irány a Zion National Park. 3 óra autókázás után meg is érkeztünk. Persze nem volt sok időnk, mert naplemente után úgysem látni semmit, de azért egészen sokat láttunk, még egy kicsit kirándultunk is. Mindenhol homokkő (majd lesznek képek), fantasztikus rétegek, helyenként folyik a víz a falból (ahol az agyagréteg miatt nem tud a víz tovább lefelé szivárogni), holdbéli táj. Estére visszamentünk LV-ba. Vacsora után elmerültünk a forgatagban, mindenki őrült, végtelen sok játékautomata kattog, rettenetesen felöltözött (bár alig) csajok és pasik állnak sorba, hogy bejussanak a bárokba, mexikóiak osztogatják a fehéreknek az ázsiai callgirl-öket reklámozó cetliket, szökőkútjáték 15 percenként a Bellagio előtt, a háttérben egy kínai óbégat, hogy Jézus szeret téged, a házak falai képernyőkkel beborítva villódznak, mágusok és sztriptíztíztáncosok hívogatnak, épül az új negyed. Éjjel egyre visszatértünk a hotelbe, Monte Carlo, két duplaággyal és többezer szobával.

Reggeli, irány a Grand Canyon, Hoover Dam, 1935-ben készült, éjjel-nappal dolgoztak rajta, 2 nap szabadsággal, akár 2 műszakban is, de hát gazdasági világválság volt, egy kutya csatlakozott a munkásokhoz, de elpusztult, amikor egy teherautó véletlen áthajtott rajta alvás közben, ott a sírja, a turbinákat 30 évente emelik ki (épp kint volt az egyik), egy egész várost kellett felépíteni a gát építésekor, most meg egy híd épül, a gát felett, az itteni Völgyhíd, a víz meg alacsonyan áll, nem sokat esett az idén. Sötét van mire a Grand Canyonhoz érünk, a szállás szép és tiszta, igen, Jens német, én magyar vagyok, de most Kaliforniában dolgozunk, mindenkinek el kell mondani, de cserébe meg is jegyzik, és vagy német vagy magyar sztorival jönnek. Hideg van. 

Reggel meglátjuk a Grand Canyont, de olyan, mint egy képeslap, eltűnik a térérzet, és jól tettük, hogy nem keltünk fel hajnalban napfelkeltét nézni, mert felhős az ég, és hideg is van. Lekirándulunk kicsit, egy órányit, ijesztegetnek, hogy itt meg is szoktak halni azok, akik csak úgy lekirándulnak víz és étel nélkül, és nekünk csak vizünk van, de 2-3 óra alatt nem lehet éhen halni. De azért csalóka. Yaki és Hopi, kezdünk indiánul beszélni. Irány Flagstaff, ahol még helyi sörfőzde is van, épp koncertet ad két lány, nagyon jó, de előtte a 66-os út elszomorító, emberek a puszta közepén élnek a semmibe, lakóautók, el tudom képzelni közelről. Csak nem értem, hogy kerültek oda azok az elhagyott vasúti kocsik: mi történt velük az utolsó útjukon, miért pont ott álltak meg?

Sedonaban van a Föld csakrája, vagy örvénye, nagyon jó ötlet, nekünk is jobban kéne hajtani arra, hogy a Bakonyban (vagy hol) van a csakra, mert ez az egész város ebből él, tenyérjósok és boszorkányok hajtják oda a túristákat, bár persze az sem mellékes, hogy nagyon szép, és még indián ezüstöt is kaphat az ember -- fehérek boltjából... Az indánok csak az út mellett árulnak, és mint már említettem, hideg van, viszont a San Francisco hegy nagyon szép így hóval beborítva. A homokkő itt vörös és újabb fantasztikus struktúrát alkot, mindenhol más, nehéz a természetet fantáziában túlszárnyalni. 5 óra és újra Las Vegas utcáin hajtunk végig, látjuk a külvárost is, visszataszító motelek a hotelek árnyékában, el lehet képzelni. Elvesztek $10-t a reptéri nyerőgépben, aztán újra Kalifornia, nyugalom, rövidnadrág és flip-flop, Livermore 17 mérföld, még elküldök egy bírálatot az éjjel, aztán alvás.

Oasis koncert

El se hiszem, hogy már megint négy nap eltelt úgy, hogy nem volt időm írni. A hétfőre már szinte nem is emlékszem...

Kedden elmentünk este SF-ba páran a Goethe Intézetbe. Német egyetemi állásokról tartottak ismertetőt, utána meg volt egy kis fogadás -- halálra tömtük magunkat sajttal, mert persze rendes vacsorára nem volt időnk. Érdekes volt az egész, németek Kaliforniában, egy csomó egyetemről jöttek profok, Karlsruhe, München, Frankfurt stb. Utána ittunk egy sört, jó későn értünk haza.

Szerdán este Jens-szel Oasis koncerten voltunk Oaklandben. Nagyon tetszett a színpad, a fények és a vetítés, és a zene sem volt rossz. Csak kicsit a hangulat hiányzott. De a stadion jó és mindenki nagyon normális volt.

A mai hír, hogy végre fut a számolásom. Hurrá. Végülis nem volt annyira bonyolult beindítani, főleg így utólag. Most már azért hihetőbb, hogy megyek Bécsbe. Jött egy svéd srác hozzánk fél évre, Lundból. Ma volt az első napja, elámult a labortól. Azt hiszem, hogy fizikus, de egyelőre még nem tudtam vele beszélni sokat. 

Most meg még el kell olvasnom egy cikket, plusz csomagolok, mert holnap hajnalban indulunk Vegasba. 

Egy mozgalmas hétvége

Csütörtökön fantasztikusan jól éreztük magunkat. Jessica szülei meghívtak minket magukhoz Hálaadásra! Ez nem egy olyan dolog, ami gyakori az amerikaiak között szerintem. Ezt nem szemrehányásként értem, hanem inkább természetesnek: otthon sem hív meg az ember mindenféle "idegent" a családi karácsonyra. Szóval Tina, Ed, Kim, Jens és én voltunk jelen, persze Tim és Jessica, a szülők, az anyuka egyik testvére és két nagymama. Volt pulyka, finom és nem száraz, édeskrumpli, áfonyaszósz, borok, és még ki tudja mi. Jól teleettük magunkat. A nagymamák nagyon jó fejek voltak, az egyik még németül is próbált Jens-szel beszélgetni. A mamája német volt, azt hiszem. Vagy valami ilyesmi, egy idő után nehéz volt követni a családi láncolatot. Csak mert a férje meg olasz származású. Viszont a másik nagymama lakott Németországban, Heidelbergben, mert a férje ott volt katona. Na látjátok, tiszta kavar. Jessica papájáról kiderült, hogy a Pong első fejlesztője! Tudjátok, az a játék, amikor két pálcikával kell a labdát visszaütni. A kezdetektől az Atarinál dolgozott, és ott találták ki ezt a játékot. Sőt, elő is szedett egy fadobozos(!) Pongot. Ez volt a legelső modell. Hát gyerekek, ez tényleg a Szilikon-völgy! Ezen kívül még sok érdekes volt náluk, pl. egy régi borbélyszék, ami egy hidraulikus emelőkar hatására felemelkedik, és közben röfögő hangot ad ki. Egyébként meg egy híres börtönből származik, sok gazfickót borotváltak benne. Van egy csincsillájuk is, és 4-5 szalamandrájuk. A szalamandrák majdnem 30 évesek, ami elég hihetetlen. Az est fénypontja az volt, hogy este 10-re kiraktunk egy puzzle-t. Mindenki benne volt, nem is gondoltam volna, hogy ilyen jó móka puzzle-t csoportosan kirakni. 

Pénteken nem kellett volna, de bementem dolgozni -- jó, azért nem vagyok hős. Alig volt bent valaki. Ez volt a fekete péntek, a karácsonyi szezon első napja. Ezen a napon minden boltban leértékelés van, az emberek már hajnaltól sorban állnak. Biztos hallottátok, hogy a Walmart-ban rászakadt az ajtó egy alkalmazottra, aki meg is halt. Az emberek egyszerűen átcsörtettek rajta. Eszembe jutott egy gyerekkori élményem. Tünde barátnőmmel mindig elmentünk a nyomdászok ünnepére (János nap), mert az anyukája a Kossuth Nyomdánál dolgozott. Mindig volt visszamaradt készlet, amit ott elosztogattak. Illetve mi ketten kaptuk ezt a feladatot. Jól megtapasztalhattuk, hogy az emberek milyen mértékben "elállatiasodnak" (talán ez túl erős, talán nem), amint meghallják, hogy valahol valami ingyen van. Azt sem tudják, hogy mi (pl. egy könyv olyan nyelven, amin tuti nem tudnak), de már jönnek, és lökdösnek, és nyúlnak, és kétszer akarnak venni... Csak mert ingyen van. Elvesztik a fejüket. Pedig nem éhezőknek osztottunk ételt, mert persze azt megértem. Szóval el tudom képzelni, hogy itt mi mehetett.

Este Ninahoz mentünk vacsorázni, pár napra árjött Nanda Chicagoból. Nagyon jó kis este volt.

A szombat nem volt túl mozgalmas, picit futottunk, elmentünk vásárolni (találtam is jó ajándékokat). Este megnéztük a Papírsárkányokat, amit ajándékba kaptam. Nagyon tetszett, teljesen, szinte szó szerint a könyvet követi, ÉS nagyon jól. Pont így képzeltem el.

Ma csak 10 után kászálódtunk ki az ágyból, bár rájöttem, hogy nekem hetente egyszer szükségem van rá, hogy addig aludjak, ameddig csak lehet. Viszont aztán... Felbicikliztünk a Mount Diablora! A csúcs 1173 m, mi pedig olyan 240 méterről indultunk, azaz 933 métert mentünk fel. Ebben az a poén, hogy ekkora szintkülönbséget éppen hogy csak meg lehet tenni Magyarországon (1014-78=936). Vicces, nem? Hosszban 40 km volt egyébként (oda-vissza), szóval nem volt túl meredek. Hihetetlen, hogy gyakorlatilag fékezés nélkül fél órán át gurultunk lefelé... 

Hálaadás

Kedden esőt jósoltak, így autóval mentünk reggel. Este viszont elmentünk az intézeti konditerembe. Egész jó cuccok vannak benne. És még filmet is lehet nézni közben.

Tegnap kicsit mérges voltam magamra, mert valamit meg akartam kérdezni az egyik sráctól, és addig halasztgattam, amíg elment szabadságra... Így várhatok hétfőig, és addig sem tudok haladni rendesen a munkával. Tegnap viszont tényleg esett az eső, napközben egész rendesen. 

Most meg épp cranberry sütit sütök (ma van Hálaadás). A szótár szerint a cranberry az a tőzegáfonya vagy vörös áfonya. Rájöttem, hogy még sose láttam nyersen. Megkóstoltam, és nagyon savanyú, de szerintem a sütiben pont jó lesz

. Meg egész érdekes belülről is, fehér, és csak alig van benne mag. Most épp megnéztem a süteményt, és szépen kifolyt a leve az áfonyának, szerintem nagyon jó lesz. Egyébként akkora tojásokat kaptam a boltban... 

Találtam egy nagyon jó kis oldalt, www.phdcomics.com. 

Ezt meg az öcsém küldte, és én teljesen elámultam.

Egy újabb hétfő

Kezd lehűlni a levegő. Éjszakára esőt is ígértek, de azt hiszem nem esett, vagy legalábbis nem sokat. De már kesztyűben kell biciklizni, meg kabátban. Jó, azért még mindig 18 fok van napközben.

Tegnap nem sokat haladtam, ma muszáj lesz az egyik srácot megkérnem, hogy segítsen. Elég reménytelen egy házilag írt programra rájönni, hogy hogyan működik -- persze nincs dokumentálva, ja, és csak az inputokat látom. Szóval egyszerűbb lesz kérdeznem. 

Egy hónap múlva Karácsony! Lassan el kell kezdenem a vásárlást...

Láttátok, hogy a Google kicsit megváltozott? Mindenki rendezgetheti a találati sorrendet, sőt, törölni is lehet belőle. Persze ez nem változtatja meg mások sorrendjét, viszont lehet kommentálni is a találatokat, és ezt látják mások is. Hiper-meta-kereső. 

Egy másik érdekeset meg a rádióban hallottam. Nem annyira meglepő, de tényleg igaz, hogy a pozitív kutatásik eredményeket sokkal inkább publikálják, mint a negatívokat. És ennek egész komoly hatása van pl. a gyógyszerkutatásban -- mindig azok a publikációk lesznek túlsúlyban, amik azt hirdetik, hogy a gyógyszer hatásos. Kitaláltam, hogy kéne indítani egy folyóiratot "Journal of Negative Scientific Results" címmel, és csak negatív eredményeket lehetne ebben publikálni. Nagyon érdekes lenne, lehet, hogy sokan és sokminden lebukna...

Hétvége

Pénteken sokáig dolgoztam. Szombaton és vasárnap fantasztikus volt az idő. Délelőtt vásárolgattam, vettem pár pulóvert, meg egyebeket, amikből már kifogytam. Aztán felbicikliztem a tóhoz. Útközben láttam csacsikat meg teheneket, pól most nem volt. Aztán elbicikliztem a bringaboltba, ahol feltették a szarvakat a biciklikormányra. Közben meg szóbaelegyedett velem egy pasas, aki látott felfelé kaptatni a hegyre. Hát igen, ez tényleg egy kisváros! 

Este Jessicaéknál volt James Bond parti. Megnéztük a Casino Royalt meg egy régi filmet. Elég fáradt voltam, úgyhogy elbóbiskoltam néha, de azért most már meg tudom nézni a legújabbat a moziban. 

Vasárnap korán keltem, mert elmentem Berkeley-be az ALS-be, bár sok értelme nem volt. Kicsit segítettem, de nem a mi anyagainkat mértük. Mindegy, legalább megismerkedtem egy mauriciuszi sráccal, meg tovább barátkoztam a készülékkel.

Este elmentünk Warren Miller sífilmjét megnézni. Ez a pasas minden évben készít egy kb. 1.5 órás sífilmet, a legvadabb tájakon a legvadabb síelőkkel, snowboardozókkal. Az elsőt 1950-ben forgatta. Tavaly is voltunk rajta -- leginkább azért, mert a belépőhöz ingyen síliftjegy jár. De mondjuk lenyűgöző, olyan, mintha ezekre a síelőkre nem lennének érvényesek a fizika törvényei, leginkább a gravitációt tudják szemmel láthatóan kicselezni. Persze azért vannak fenntartásaim a filmmel kapcsolatban, de ettől függetlenül jó kedvcsináló a síszezonhoz.

Berkeley-be menet a kedvenc rádióadómat hallgattam (KQED). Az egyik roportban arról beszéltek, hogy van egy szoftver, amit a hangfelvételek készítésekor használnak, és hangmagasságot is lehet vele korrigálni. Persze így belegondolva nem meglepő, hogy van ilyen, meg az sem, hogy használják. Végülis sok festő manapság pl. kivetített diák alapján fest. És nem ettől lesz jó vagy rossz a festmény. De mondta a fickó, hogy persze kisebb korrekciók mindig beleférnek, néha meg teljesen meg akarják változtatni az illető hangszínét (pl. hogy olyan legyen, mint egy robot). Ami érdekes volt az az, hogy mivel annyira sokat használják ezt a programot, az emberek füle hozzászokott a tiszta énekléshez, így gyakran az eladhatóság miatt kell korrigálni. Bár szerintem az alapvetően nem baj, ha az emberek hozzászoknak a tiszta énekléshez... De mondjuk az énekeseknek ezt tudnia kéne. Persze az is igaz, hogy más dalolászni, meg más stúdiófelvételt készíteni. És ha azt gondolnátok, hogy a nagyon "megcsinált" énekesek lebuknak a koncerteken: nem, a programnak van azonnali verziója is... A másik, hogy nem csak pop-rockhoz használják, hanem klasszikus felvételekhez is, pl. olyankor, ha nincs elég idő. Ilyenkor gyakran részekből teszik össze a teljes felvételt, és ezeket csiszolják össze a programmal.

Tiri

Nem, mégiscsak szerencsés vagyok! Valaki megtalálta a jogsimat, és már vissza is kaptam tőle. Hurrá! 

Ezen kívűl elkészültem az input file-lal a programomhoz, mondjuk úgy, hogy majdnem. Ez is szuper.

Éjjel meg Berkeley-ben volt, elvileg mérni, vagy segédkezni, de mivel lerohadt a lézer, ezért csak ücsörögtünk, beszélgettünk. David próbálta megszerelni az excimert (a lézert), telefonos segítséggel, de sajnos nem sikerült. Valami tényleg bekrepált benne, legvalószínűbben a tiratron. Viszont tényleg jót beszélgettem Giovannival, már rég láttam, meg van két diákja, ők is ott voltak. Még voltak ketten Bristolból, ők is jófejek. 

Jó későn keltem ma, mert 2 után értem haza...

Ajjaj

Na hát, a múltkor a szerencséről írtam. Most meg azt hiszem, hogy elhagytam a jogsimat. Aaaaa, de hülye vagyok. Mondjuk nem nagy vész, csak akkor is. Persze még azért keresem...

Bent jól mennek a dolgok, ma egészen sokat haladtam, már majdnem készen van a file, amin dolgozom. Mondjuk jó hajtóerő, hogy ennek el kell készülnie határidőre, mert különben nem mehetek Ausztriába (na meg haza) jövő tavasszal.

Holnap viszont megyek éjszakázni Berkeley-be a szinkrotronba. Már várom. Mondjuk igaz, így meg nem fogok haladni annyira a másik dologgal, de ez megéri. 

Most nem írok többet, mert most jöttem németről és még nem vacsoráztam...

Nem...

... hiszek a jelekben, de ezt muszáj leírnom, és ezennel mindenképpen szerencsésnek nyilvánítom az előttem álló évet. Szóval tegnap láttam, hogy van egy kukac a mosogató felett, ahol a fal találkozik a mennyezettel. Le is akartam szedni, de a nagy rohanásban elfelejtettem. Mára meg eltűnt... Gondoltam is, hogy majd jó lesz újra találkozni vele, ki tudja hol. Szóval kivételesen alig voltak edények a mosogató mellett, egészen pontosan csak egy pohár várt elmosásra, egy kis vízzel az alján. És képzeljétek, a kukac (felismertem) abban volt. Hát ennek mekkora az esélye??? A pohár nem a fal mellett állt, úgyhogy szerencsétlennek el kellett indulnia valamerre, egy helyen hibáznia, és szerencsétlenségére pont az egyetlen rossz helyen végeznie. És én ezt az egészet mindennek a tetejében észre is vettem. Most azon gondolkodom, hogy belemászhatott-e a pohárba. Az talán még furcsább lenne... Nem? 

30

Hát, túléltem. 30 éves lettem. Persze az öcsém csak annyit jegyzett meg, hogy oké, nem valami kellemes a 30, de hát képzeljem el, hogy most 27 lett, és az nagyon kemény.
Az ünnepi események már pénteken megkezdődtek. Jenssel este kaviárt ettünk és pezsgőt ittunk. Igazi orosz kaviárt. Kaptam a családomtól egy nagyon szép képet, bekeretezve. 

Jenstől kaptam egy baváltandó lovaglást, egy csokor virágot, egy dvd-t (Papírsárkány), meg egy Obama könyvet. Ez utóbbin kicsit meglepődtem, de azt mondta, hogy olyan lelkes voltam. Hát, akkor viszont el is fogom olvasni, legalább az elkövetkezendő 4 évben tudni fogom, hogy milyen is az elnök, vagy legalábbis milyen volt, mielőtt megválasztották volna. Az eheti Time magazin címlapja ez, még el kell olvasnom, hogy miért.

Tegnap délután elmentünk páran az oaklandi állatkertbe. Volt minden, legfőképp napsütés. Nem emlékszem, hogy valaha is naptejet kellett volna használni a születésnapomon. Nagyon kedves kis állatkert, és az állatok láthatóan jól érzik magukat.

Este elmentünk sushit enni. Jessicaéktól kaptam egy gyönyörű sálat, a többiektől pedig egy kilincset, amit bekentek fogkrémmel, és ezt kellett letisztítanom egy vacak fogkefével. Ez egy bielefeldi hagyomány, azok kapják ezt 30. születésnapjukra, akik még nem házasok. Illetve általában igazi kilincseket kennek be, és felesek is szerepelnek a rendes hagyományban. Klinkenputzennek hívják, ami onnan jön, hogy ha valaki sokat kilincsel (férjért), akkor a kilincs kifényesedik. Szóval a kilincstisztítás egy inverz férjkereső módszer. Úgy látszik, hogy a németeknek sok születésnapi hagyományuk van, amiről még a Wikipedia is megemlékezik.

Most pedig be is fejezem, mert takarítok, nézegessetek képeket.

Éjjel...

... óriási szélvihar volt, még az áram is elment. Még most is fúj rendesen.

Cumik

Szörnyű, hogy mennyire nem volt időm írni az utóbbi napokban. Szóval. Vasárnap nagyon szép napunk volt. Reggel futottam egy kicsit, és rájöttem, hogy nem akarok valami zárt helyen ebédelni. Úgyhogy elbicikliztünk az egyik pincészethez, és ott ettünk. Nina is csatlakozott. Ebéd után kóstoltunk egy kis bort és jót beszélgettünk a szintén oda betévedő emberekkel. Olyan igazi kedélyes, napsütéses őszi délután volt ez.
Hétfőn az előadásomat pofozgattam, kedd reggel meg elmentem Stocktonba. Persze hoztam a szokásos formámat, nem találtam meg az utcát, de szerencsére hamar rájöttem, hogy túlmentem, visszafordulás, aztán már csak a kampusz rengetegében kellett Bálint szobáját meglelnem. Végül Juci telefonos távirányításával sikerült. Az előadás jól ment, bár azért most másodszorra másképp csinálnám. Egy csomóan voltak, a tanszéken kívül egy rakás diák is, mert kaptak érte valami pontot. Aztán elvittek ebédelni. Az ebédnél az egyik pasas valami furcsa módon elővezette, hogy vannak kutyái, majd azt mondta, hogy az egyik kutyájának és nekem van egy közös vonásunk. Kicsit megállt a levegő, én el sem tudtam képzelni, hogy ebből mi lesz. Aztán mondta, hogy hát az egyik kutyájának is ezen a héten van a születésnapja!!! Mindenki fellélegzet... Aztán pedig csodák csodája, egy szülinapi torta termett az asztalon.
Délután beszéltem egy csomó emberrel, érdekes volt. A tömegspektrometriás laborban még demonstráltak is, pl. azt, hogy minden amerikai bankjegyen van kokain. És tényleg.
Az estét Juciéknál töltöttem. Velük, és Andy-vel (egy srác az egyetemről) vacsoráztunk, borozgattunk. Nagyon jól telt az este, még kaptam tortát, sőt ajéndékot is.
Reggel megetettem Borit (cumisüvegből), aztán meg irány Livermore. Aznap volt még egy "cumi", mégpedig a németóra közepette. Kaptam egy telefonhívást, hogy nyertem $100 000-t, vagy legalábbis egy luxusutat. Hosszú telefon, hova kell mennem, stb., nem értettem semmit. Aztán kiderült, hogy ha elmegyek egy másfél órás előadásra, és meghallgatom a szövegüket, akkor megpörgethetek egy kereket, amivel tényleg nyerhetek $100 000-t, de csak 1:100 000 eséllyel. Viszont 1:1.1 eséllyel egy Las Vegas-i 2 napos utat kapok, vagy más eséllyel más utat. Julie mondta, hogy általában nagyon hülye időpontokra szólnak az utak, de a dolog igaz. Azóta is hívogatnak, de nem veszem fel. Ja, és hogy mit akarnak eladni? A szokásos: vásárolj időt egy túristaparadicsomban egy apartmanban -- egyszer régen voltam otthon egy ilyenen.

Girls' nite out

Pénteken otthon csináltam az előadásomat jövő hétre, délután meg elmentem nadrágot venni. Este ugyanis bulizni mentünk pár lánnyal SF-ba a Cossu nevű marokkói étterembe. Miriam, egy algír lány ötlete volt. Az egyik rokona játszott a zenekarban, akik a zenét csinálták. Az este nagyon jól sikerült, marokkói kajákat ettünk, pl. tadzsint, ami egy agyadedényben készült specialitás. Ilyet ettem akkor is, amikor Marokkóban voltam. Utána táncoltunk, végre... Hajnali fél háromra értem haza, de nem aludhattam sokáig, mert ma reggel a németesekkel volt reggelim. Ez is jó volt, igazi traccsparti, igaz, csak négyen mentünk el. 

A nap további része kicsit laposra sikerült, sajnos belustultam, amikor meg már kedvem lett volna kimozdulni, akkor elkezdett megint esni az eső.

Prop8

Miért is kétséges szerintem a Prop8, a melegek házasságát eltörlő helyi alkotmánymódosításról szóló szavazás. Lehet mondjuk így csoportosítani a népszavazásokat:

- mindenkit hasonlóan érintő kérdések, pl. hogy eltöröljék-e a helyi adót. Ez mindenkit érint, áttételesen azokat is, akik nem fizetnek adót. 

- nem emberekről szóló kérdés, pl. kell-e a csirkéknek mozgást nem korlátozó helyet biztosítani. Persze ez első körben csak a csirketenyésztők baja (meg a csirkéké), de végső soron ez be fog épülni a tojás árába. Ez is mindenkit érint.

- kisebbségekről szóló népszavazás, pl. házasodhatnak-e a melegek. És itt a baj, mert egy kisebbségről a többség szavaz. Ha így működne a demokrácia, akkor a feketék még mindig másodrendű állampolgárok lennének és a busz hátulján utaznának. 

Persze, hogy sok embernek nem tetszik a Prop8, ez szinte természetes, de ha így gondolkodunk, akkor soha az életben kisebbség nem fog semmilyen jogot kapni. Ráadásul a szavazók majdnem fele azt mondta, hogy rendben, házasodjanak. Szerintem ha valami az emberek kb. felét nem zavarja, akkor az "normális". 

A kisebbségek jogainak érvényesítése sokszor nagyon bonyolult, lásd a mecseteket Németországban és Angliában. Végülis lehet, hogy az ellenzők itt is azt érzik, mint a német vagy angol városlakók. Hogy eltűnik az identitásuk, hogy megváltozik a világ, hogy ez a város már nem csak az ő városuk. És hát tényleg erről van szó. Viszont cserébe az új város már mindenki városa lesz, mint ahogy a házasság szó definíciója is kibővül. 

De hát semmi baj, a dolgok mennek előre így is, 100(?) év múlva csak történelem lesz, hogy melegek nem házasodhattak, mint ahogy ma történelem az, hogy a nők nem tanulhattak, hogy az emberek rabszolgákat tartottak és boszorkányokat égettek. Végülis tegnap fekete elnöke lett Amerikának...

OBAMA!!!

McCain nagyon szép beszédet mondott. Nagyon tetszik, hogy nem osztották meg az országot. 

A Prop8 elbukott, majd erről írok, mert szerintem ez egy necces dolog így.

Holnap...

Jaj, nagyon izgulok, hogy mi lesz... Már annyira régóta nyomják a választási kampányt, és holnap kiderül. Vagyis remélem, hogy kiderül... És nem az lesz, mint legutóbb. Egyébként holnap nem csak az elnökre fognak szavazni az emberek, hanem a szenátus tagjaira (azt hiszem épp Kaliforniában nem jár le senkinek sem a mandátuma, úgyhogy itt nem), meg az ún. propozíciókra, törvénymódosítás talán magyarul. Összesen 11-re, nem is tudom a legtöbbről, hogy micsoda. Amiről a legtöbbet beszélnek, az a 8. Kb. fél éve Kalifornia legalizálta a homoszexuálisok házasságát, és most ezt akarják visszacsinálni. Akkor egy bírósági döntés született, mert valaki azt be tudta bizonyítani, hogy ez alkotmányellenes. És most viszont az alkotmányt akarják megváltoztatni. Mondjuk Craig mondta, hogy van egy olyan része is az alkotmánynak, hogy ha valaki köt egy szerződést egy államban, akkor az az összesben érvényes. És mivel Mainben egyneműek köthetnek házasságot, ezért az egész fura. Meg az is fura, hogy jogot akarnak elvenni. Az ellenkampány olyanokat mond, hogy akkor majd rossz lesz, mert a gyerekeknek ezt kell tanulnia az iskolában. De hát mit is? Összesen annyi lenne az információ (ha), hogy igen, Kaliforniában házasodhatnak a melegek. De nem tanítanák a gyerekeknek, hogy melegek legyenek, vagy ilyenek. Meg egyébként is, a gyerekek ezeket úgyis tudják. Cserébe viszont teljes jogú házasok lennének, pl. nem kéne örökösödési adót fizetniük, és hát minden jog (és kötelezettség) ami ezzel jár, az járnak nekik is. Mint ahogy járt az utóbbi fél évben.

Szombaton Talithanál voltunk buliban. Nagyon jól sikerült, jó egy kicsit új embereket megismerni. Meg a magyar bor (balatoni egyébként) is jó volt, és a sütim is ízlett mindenkinek. Tegnap itthon voltam, elmentem futni, meg az előadásomat csináltam. 

Ma ismét zuhogott délután.

4 nap múlva elnök

Ma rövideket írok. Sül a süti, nézem a tv-t. Tiszta őrület ez a választás. Itt lehet előre szavazni, akár levélben is. De ma lehetett már "élőben" is. És Alamedában több órás sorok voltak. Pedig ez még csak nem is a választás napja. Lassan kezdem érteni, hogy miért nincs demokrácia Kínában... Na jó, ez csak vicc volt... De amúgy tényleg nem értem, hogy azért, mert egy ország nagyobb, miért nehezebb a szavazás megszervezése. Elvileg a népsűrűségnek kéne számítania. Persze vannak azok a bajok, amit már írtam egyszer, hogy itt nincsenek az emberek regisztrálva. Idén már összevetik azért a listákat a jogosítványlistákkal és egyéb nyilvántartásokkal. Egyes helyeken az adatok 20%-ban nem egyeznek. Micsoda kupleráj, bár nem lepődöm meg. Sok adatbázis nagyon "szoft", bemondásra, ilyenekre megy, csomó elírás, stb. Pl. Ravinak eleinte rosszul szerepelt a neve a jogosítványán.

Bor

Most voltam vásárolni, és gyümölcsízű pezsgőt akartam venni. Az nem volt, de a lényeg, hogy az eladó a Trade Joe's-ban magyar bort ajánlott, és áradozott róluk. Na, csak ennyi.

Halloween parti

Feltettem egy csomó képet. Egyrészt még tartoztam a Clouds Rest képekkel. Íme. Aztán pedig a tegnapi buliról. Ami szuper volt. Inkább nézzétek meg a képeket, és akkor látjátok, hogy ki mi volt. Mindenk nagyon kreatív volt, el se hinné az ember, hogy ez az USA. Nekem legjobban Jessica és Tim tetszett, mint Bert és Earnie, a Muppet Show-ból.

Végetért a jóidő. Tegnap előtt óta zuhog az eső. Hihetetlen, tényleg hónapok óta (konkrétan március) nem esett. Na jó, egyszer egy pár hete, de azóta ismét 27 fok volt. Most nagyon tudom szeretni ezt a puha, esős időt.

Tegnap az intézet előtt találtam egy hullámos papagájt. Szegénynek el volt törve az egyik lába, de repülni tudott, így nem tudtuk megfogni. Egész nap ott bóklászott. Most lehet, hogy bemegyek, hátha el tudom fogni. Ha túlélte az éjjelt...

Bent folyik az élet, Craig a másik cikkünket is beküldte. Rokord hét.

Most megyek, mert még sütit akarok csinálni estére (Talithanál lesz buli), meg a papagáj, meg ilyenek.  

Jelmezek

Kezdek rákattanni a facebookra, azon belül is van egy tök jó játék. Mindig négy területet tesztel: számolás, logika, vizuális és memória. Persze időre megy. Logikában és vizuálisban jó vagyok, a memória ok, azt szerintem csak gyakorolni kell, de kivonni-összeadni nem tudok túl gyorsan. Mindenesetre azért én vezetek az ismerőseim között. :) De tényleg érdekes, hogy mennyire gyorsan bele lehet jönni, elsőre nem is volt sok pontom. Ez a játék elég alapvető szinten teszteli ezeket a területeket, úgyhogy szerintem a fejlődés ebben az esetben valódi fejlődést jelenthet, és csak kisebb mértékben azt, hogy kiismertem a játékot.

Ma volt bent egy jó ötletem, csak még ki kéne dolgozni. És persze lehet, hogy nem is működik. Viszont beküldtük a cikket, nem is akárhova (JACS), meglátjuk. Van esélye, hogy elfogadják, de ha nem, akkor megy a JPC-be (akiknek ezek mondanak valamit). A másik cikkünket is hamarosan beküldi Craig. És még azt hittem, hogy nem is lesz sok cikkem idén.

Ma este a jelmezeket csináltuk. Most már elárulhatom, hogy mik leszünk. Szóval én egyszer láttam valakit világűrnek öltözve, és azóta az akarok lenni. Szóval én az leszek. Az meglepetés, hogy hogyan, de majd lesznek képek. Jens meg angyal lesz, illetve hát Ámor, és nagyon viccesen fog kinézni. Már alig várom a pénteket. 

Hétvégi kalandok

Belinkeltem két új blogot, már régóta terveztem. Az egyik Juci blogja, sok-sok Réka és Bori fotóval, a másik pedig az M. restauranté. Állítólag nagyon jól főznek. :)

Tegnap elmentem Jens-szel és Ethannal a Pleasanton Ridge-re biciklizni. Nem volt semmi, de egész jól tudtam tartani a tempót. Kivéve, amikor nagyon meredek volt. Az a vicces, hogy felfelé is nagyn nehéz menni meredeken, mármint nehéz technikai értelemben. Ha a talaj laza, akkor simán kipörögnek a kerekek, és a másik, hogy felemelkedik az első kerék. Hiába bírnám egyébként szusszal. Lefelé meg azért még mindig félek néha, főleg az új becsatolós cipőmmel... Hiper éhesek voltunk utána, bevágtam egy egész hamburgert. Este megnéztünk a W. című filmet. Ne nézzétek meg, hacsak semmit sem tudtok az jelenlegi elnökről. Elég unalmas, bár az alapgondolat jó.

Ma nem sok mindent csináltam, rendet raktam, meg délután kicsit röplabdáztunk. Csak az a baj, hogy a röpladázásnál mindig valamiért rámjön a hoppáré, azt hiszem azért, mert sose passzol senki nekem labdát, és aztán ezen jól megsértődöm és el is megy az egésztől a kedvem. Na és aztán nem is játszom jól, és nem is passzol senki labdát...

Ma azon gondolkodtam kicsit, hogy miket tanultam meg eddig az USA-ban. Az egyik a szabadság átértelmezése. Nem mintha eddig mondjuk otthon nem éreztem volna magam szabadnak, de itt ez nagyon alapelv, annyira, hogy még számomra értelmetlenséget is megtesznek érte. Pl. az, hogy senki sincs igazából regisztrálva alapértelmezésben. Ezért is megy most a balhé, hogy hamis regisztrációkat gyűjtöttek a választásokhoz. De az fel sem merül, hogy mindenki legyen regisztrálva. Vannak államok, ahol még a jogsiban sincs fotó. Mikor ezen kiakadtam, akkor Jim felesége azt mondta, hogy "we are supposed to be trustworthy" (megbízhatóak vagyunk elvileg, mármint az amerikaiak). Azóta sokat gondolkodtam ezen, és hát hiába hülyeség praktikus szempontból, ha ez a kultúra része... A másik a sport, ami furcsa, mert hát Amerika a kövérek országa, de közben meg mégiscsak nagyon komolyan veszik, már akik, a sportot. Otthon sokkal kevesebb ismerősöm sportol, mint itt. Még vannak más dolgok is, de most ez a kettő jutott eszembe.

Feliratkoztam a facebookra, most azt nézegetem.

Halloween

Szerda. Szóval szerdán németen voltam. Nem voltunk túl sokan, de ez persze jó. Olyan érdekes, lassan kezd olyan érzésem lenni németórákon, hogy mi csak simán beszélgetünk. Persze azért elég gyakran rájövök, hogy németül, mert elég sok mindent nem tudok, de akkor is. Az egyik pasas nagyon vicces, óra után odajött hozzám, és megkérdezte, hogy honnan van a biciklilámpám meg ilyenek. Németül. 

Aztán csütörtökön megint volt tökfaragás (nyilván ez csak csütörTÖKön lehet...), csináltam egy jó kis halálfejes tököt. Páran csináltak képeket, majd felteszem őket, ha meglesznek. Ezen kívül csak nagyon fáradt voltam, túl sokat bámultam a képernyőt.

Pénteken kihasználtam, hogy sokáig aludhattam, és csak dél körül mentem be. Hétfőn viszont beküldjük a cikket!

Este megnéztük a Méhek titkos élete c. filmet, nekem nagyon tetszett. Dakota Fanning, a kedvenc színészgyerekem a főszereplő. Félelmetesen jól játszik, nem tudom, hogy hogyan csinálja. Olyan, mintha száz éves lenne, aki már mindent tud az életről. Utána beültünk sörözni kicsit.

Cikk

Valamiért teljesen stresszes vagyok az utóbbi napokban. Mondjuk sok dolog is történik, de azért nem olyan nagy dolgok. Az egyik, hogy majdnem teljesen kész a cikk, hurrá, és még Jimnek is tetszett. Csak a szerzőséggel kapcsolatos áttételes megbeszélések mindig elgyötörnek. Valamiért mindig én leszek a postás. De mindegy. Meg beküldtem az európai konferenciára is a kivonatot, majdnem biztosan megyek Bécsbe Húsvétkor. Meg remélhetőleg haza is...

Tegnap este a fondue étteremben ettünk, Louise születésnapja volt. Én még nem találtam ki, hogy mit akarok a születésnapomon csinálni, de szerintem nem éttermezést. Mondjuk szombatra esik, úgyhogy lehet, hogy csak pénteken csinálok valamit a sok emberrel, szombaton inkább valami pihentetőt akarok. Meglátjuk. Még arra is gondoltam, hogy fel kéne bicikliznem a Mount Diablora. Csak azért, hogy a 30. életévemet valami nagy teljesítménnyel kezdjem. 

Ma volt német, jó volt.

Tatort

Hát ez szuper! Az egyik "public" tv-adón most ment a Tatort, feliratosan. A némettanárnő küldött egy e-mailt, innen tudtam. Azán meg egy tudomanyos ismeretterjesztő, Edward Wilsonról, a hangyatudósról. Kiskorától kezdve nézegette a hangyákat, ő a világ legnagyobb hangyásza és a szociobiológia atyja. Ő vetette fel, hogy még az emberi viselkedésnek is lehetnek genetikai alapjai, ami miatt sokan támadták/támadják, mert ugye mi szeretjük azt hinni, hogy nem a gének miatt vagyunk olyanok, amilyenek.

Tegnap voltam fogorvosnál, mert úgy éreztem, hogy valami történt az egyik új tömésemmel, de azt mondta a doki, hogy semmi. Még meg is röntgenezte. Kíváncsi leszek a számlára...

Este próbáltam bevásárolni a jelmezbálra, de nem volt semmi értelmes jelmez vagy felszerelés a boltban. Mondjuk igazából csak egy jó parókát akartam, a többit mi csináljuk. Viszont vettem egy habverőt, $7-ért. Mondjuk nekem csak tojás- meg tejszínhabra kell, arra jó lesz.

Such much

Tegnap a Railroad Cafeban reggeliztünk, én speciel palacsintát eperrel és banánnal. Éreztem, ahogy szétáramlik a cukor bennem és minden falattal egyre jobban érzem magam. Egyébként mindig el szoktam képzelni, ahogy szegény kis sejtjeim, mit sem sejtve arról, hogy mondjuk kirándulni fogok, egyszercsak bepánikolnak, mert mondjuk nincs elég oxigén, és mint az őrültek elkezdenek mondjuk több vörösvérsejtet előállítani. 

Délután a Halloween partira tervezgettem a ruhánkat, aztán meg elaludtam. Nina telefonjára ébredtem. Meghívott vacsorára, Ruth-tal, egy új osztrák lánnyal együtt. Jens nem jött, mert fáradt volt. Legalább jó traccspartit tudtunk így csinálni. Vicces volt, amikor Ruth elmondta, hogy mivel foglalkozik, meg én is neki, és Nina megkérdezte, hogy milyen időskálán játszódnak le a reakcióim. Mondtam, hogy mikrotól nanoszekundumig. Erre Nina: ilyen lassan? Erre Ruth: ilyen gyorsan? Nina attoszekundumos lézereket fejleszt, Ruth meg az urán transzportját vizsgálja talajvizekben, az ő kísérletei napokig vagy hetekig tartanak.

Clouds Rest

Még nem sikerült eldöntenem, hogy a tegnapi életem legjobb, vagy pedig a legborzalmasabb túrája volt-e. De előtte az opera. Szóval az opera az nagyon jó volt, mondhatnám meglepően, de nem mondom, mert rá kell jönnöm, hogy Livermore-ba nagyon színvonalas előadásokat, koncerteket hoznak. A Sevillai borbélyt láttuk, az énekesek kifogástalanok voltak, a zenekar jó volt (talán az volt a leggyengébb, de semmi extra rosszaság, csak nem tűntek ki), a rendezés pedig kellemesen vicces, sose unalmas, könnyed. Persze ezt az operát könnyű megemészteni, de akkor is. A díszletek is tetszettek, Bartolo doktor és Basilio pedig nagyon viccesen néztek ki.

11 után értem haza és még össze is kellett pakolni, másnap meg hajnali hatkor indultunk. 10-kor pedig már indult is a túra. Kilencen mentünk, Tina és az én kivételemmel csak fiúk. Az elején rettenetes meghúzták a tempót, legalábbis nekem nagyon nehéz volt lépést tartanom. Talán azért is, mert a túra 2500 méteren indult. A közepén volt egy könnyebb szakasz, majd a végső kapaszkodó a csúcsra, a Clouds Restre (Felhő-pihenő). És még a hó is esett néha, nagyszemű dara formájában. A kilátás fantasztikus volt, látni a Half Dome-ot és a Glacier Pointot (ahova tavasszal kocsival mentünk fel). A csúcs 3030 méteren van. Képzeljétek, hogy volt egy csapat, akik felvittek egy tolókocsis embert egy talicskaszerű tolókocsiban -- épp akkor indultak lefelelé. Nagyon megható volt. Meg persze lenyűgöző is, mert rendes nagy sziklák között kell átvergődni egy csomó helyen.

Szinte örültem is, hogy na, akkor ennyi volt (4 óra), de ekkor kezdődtek a bajok. Alighogy elindultunk, rettenetes lüktetett a fejem, és a legkisebb erőkifejtésre is felment a pulzusom. Ez azért ciki, mert a visszafelé úton is kellett felfelé menni elég rendesen. Szóval kitört rajtam a magassági betegség, olyasmi, mint múltkor a Jensen. Próbáltak kaját meg vizet belém adagolni, de a legrosszabb, hogy pont nincs ilyenkor az embernek étvágya. Az út lefelé végtelennek tűnt, még azoknak is, akik nem voltak rosszul. Nem is akartuk elhinni, hogy ezen az úton mi fel is jöttünk. Majdnem 5 órába telt, mire leértünk, beültem a kocsiba, és abban a pillanatban mindenem elkezdett fájni, egy pár másodpercig elég intenzíven. Jens hazavezetett (újabb majdnem 4 óra), a hegyekben persze végig rosszul voltam a kanyargós utakon, pedig nem szoktam. Mire hazaértünk, addigra már persze sokkal jobban lettem, mára meg már csak a vízhólyagok maradtak. Majd teszek fel képeket, mert hát igazából így is megérte. A fenti képet is én csináltam. 

Ez a hét

Egyáltalán nincs időm írni... Szóval Mike még kedden is itt volt, tartott egy előadást, aztán meg mindenkivel beszélgetett, többek között velem is. Szerintem a nap végére hulla fáradt lehetett, kb. annyira, mint én az interjúm után. Nagyon jó volt újra látni. Ma egyébként megjött a Chemistry World c. újság legújabb száma, és az egyik mellékletet kinyitottam, és Mike nagyméretű képe fogadott. Vicces. Ezt nevezi Sebastian eseménytorlódásnak.

Szerdán német, most csak négyen voltunk, de persze minél kevesebb, annál jobb. Vicces ez az óra, mert tényleg németül beszélünk egész idő alatt, sőt, már belépéstől is. Aztán most levelezgetünk is, persze azt is németül. Meg majd megyünk az egyik szombaton közösen reggelizni, és németül cseverészni (Kaffeeklatsch). Jófejek ezek az emberek.

Tegnap fizetésnap volt, ami mindig jó. Meg voltam optikusnál, és nem is romlott a szemem.

Valahogy kicsit stresszes vagyok mostanában, kezdenek felhalmozódni dolgok, főleg a munkával kapcsolatban. Nem is akartam most hétvégén semmit sem csinálni, de persze mindig van valami kihagyhatatlan. Szóval megyünk Yosemite-be. Mike is ott van egyébként, a végén még összefutunk... Holnap hajnalban indulunk, de ma este meg operába megyek. 

Meg így lassan végére is érek a huszas éveimnek mellesleg. Hm. Inkább nem is gondolok erre, de persze igen...

Bent meg mini "balhé" van, hoztak egy iszonyatosan értelmetlen szabályt, amiről lassan kiderül, hogy azok sem értik, akik hozták. Szuper. A vicc, hogy a szabályt tartalmazó e-mailt sem értette senki (angol anyanyelvű, doktori fokozattal rendelkezőkről beszélek). 

Mike

Tegnap meg ma is itt van Pilling Leedsből. Tegnap este Jimnél volt vacsora, amire én is hivatalos voltam, ma meg előadást tart. Jim háza egyébként fantasztikus, még egy patak is folyik a kertjükben! 

Kutyák és egyebek

Szombaton este Ethannél volt házavató buli az új házban, ahova beköltöztek Jennel. Csináltam egyensúly sütit, mindenkinek nagyon ízlett. Ott volt Eiza is és már egész nagy a hasa! Andrea elhozta mindkét kutyájukat és ott volt persze Poochie is, Jen kiskutyája, szóval nagy volt a nyüzsgés. Megnéztünk Ethanék német fotóit, meg Sebastian alaszkai képeit. Sebastian szuper képeket csinált, nagyon jól voltak megszerkesztve és összeválogatva. Volt két kisrepülőn is, fantasztikus a táj.

Tegnap valahogy gyorsan elment a délelőtt, aztán délután kimentem Nina elé a reptérre. Teljesen elfáradtam ettől a kis vezetéstől.

Nulladik típusú találkozás

Délelőtt főzőcskéztem, délután meg felbringáztam a tóhoz. Ezzel a kisöreggel találkoztam:

Az arányok miatt még egy kép:

És aztán jött egy autó...

CalAcSci

Tegnap szabad péntekünk volt, és elhatároztuk, hogy akkor most elmegyünk a természettudományi múzeumba, ahova a múltkor nem sikerült bejutni. Barttal mentünk, utána pedig bickilivel. Az épület előtt elég rosszul kinéző sorok kígyóztak, de végülis nem is tartott olyan sokáig bejutni, és bent is teljesen elviselhető volt a tömeg. Egyébként fantasztikus őszi idő volt.

Az épület nagyon szép, modern és érdekes. A pincében vannak az akváriumok, a földszinten a planetárium és az esőerdő, a tetőn pedig fű nő. Van még közben két szint, könyvtárral és egyéb helyiségekkel. Ezen kívül van egy Afrika rész, egy Galapagos rész, és egy globális felmelegedést tárgyaló kiállítási rész. Az egész múzeum nagyon aktuális. Érezhető hangsúlyt fektetnek az evolúcióra és arra, hogy ez ember okozza a globális felmelegedést. Inkább témákat követnek végig (mint pl. Galapagos), és nem lexikonszerűen mutatnak be egy halom kitömött állatot. Van pár interaktív játék gyerekeknek, de nincs túlzásba víve (hopp, ezt a szót még sose írtam le, lehet, hogy nem is így kell). Igazi modern múzeum, nagyon jó! Feltettem képeket.

Még sosem voltam planetáriumban, de most a világ első teljesen digitális planetáriumával volt szerencsém kezdeni. A vászon meg van döntve, nem kell felfelé bámulni annyira, és oldalról vetítenek több vetítővel, de persze nem látszik, hogy hol találkoznak. Az egész úgy indul, hogy átlátszó lesz a kupola, és felemelkedünk az épület fölé, majd egyre magasabban, ki a világűrbe végül. A fő hangsúly a környezetvédelmen és földönkívüli élet kutatásán volt. Nagyon jól volt megcsinálva. Az külön tetszett, hogy a végén nem jöttünk vissza SF-ba, hanem a kép megállt a Földnél. 

Kicsivel dél előtt jutottunk be, és 5-ig, zárásig voltunk. Utána bóklásztunk a városban, este pedig a kedvenc spanyol éttermünkben vacsoráztunk. Csak egy kicsit rontott a napon, hogy megbüntettek a Bart parkolóban, mert véletlen rossz helyre álltunk. De építik az egészet és nagyon hülyén van minden kiírva...

Benne vagyok

Elszaladt ez a hét, és alig írtam valamit. Kedden röplabdáztunk. Már nem sokáig, mert egyre korábban megy le a Nap, és hamarosan itt a téli óraátállítás is. Mondjuk a röplabda miatt lemaradtam a második elnökjelölti vitáról, de úgyis mindig ismételnek. 

Szerdán elvittük a régi tévémet, egy rossz számológépet és Jens rossz videomagnóját egy újrahasznosító telepre. Ezeket nem is szabad csak úgy kidobni. Aztán este német. Már megint jöttek új emberek, összesen szerintem 12-en vagyunk. Nem is rossz. Csak mindig olyan fáradt vagyok estére...

Tegnap megint volt Ravi. Nekem meg szuper napom volt. Egyrészt megjelentünk egy intézeti kiadványban, fotóstul. Aztán Craiggel beszéltünk a cikkről és nagyon lelkes volt. Azt mondta, hogy már csak egy dolgot kell kitalálnom. Gyorsan ki is találtam, úgyhogy hamarosan be is fogjuk küldeni. Amikor elindult haza, akkor meg a kezembe nyomott egy kéziratot, egy másik cikkét. És csodák csodája, rajta van a nevem! Egyszer megkért, hogy számoljak neki dolgokat, és abból lett most cikk. 

Este Alehouse volt. Itt van Louise, egész Halloween végéig marad azt hiszem.

Hu!

Tudtátok, hogy a kolibri egy félelmetes állat? A napokban már másodszorra kapok szívbajt, amikor az erkélyen békésen kapálgatom a paradocsomaimat, és egyszercsak meghallok egy nagyon mély és erős döngő hangot. Mint a rémálmok rovara. Aztán persze felnézek és rájövök, hogy egy kis kolibri szeretne enni. Úgy látszik, hogy elvirágoztak a növények, az utóbbi hetekben egyre gyakrabban jönnek. Kell is vennem új ennivalót nekik.

És ha már a félelmetes állatoknál tartunk: Jenst meg a mosómedvék ijesztették meg, ott motoztak az autója körül, és amikor odament, mind szétspriccelt, mindezt sötétben.

Tegnap futottunk. Vasárnapra meg a sport a nagytakarítás és rendrakás volt nekem, már eléggé ideje volt. Már majdnem készen is vagyok vele.

I közkedvelt You

Az amerikaiak szeretik azt a kifejezést használni, hogy az ilyen-és-ilyen betűs szó. Mondjuk az L betűs szó az a love. Szóval tegnap az időjárásjelentésben azt mondta a csaj, hogy már régen került elő az R betűs szó. Éjjel esett. Végre egyébként!

A Love-ról jut eszembe. Tegnap este voltam egy szuper zongorakoncerten a presbuteriánus templomban. Egy Daniel Glover nevű zongorista játszott, Lisztet, Medtnert és Rachamanyinovot. A pasas fantasztikus volt, virtuóz, de nem csak virtuóz, hanem értelmesen is játszott. A végén mondta, hogy már fáj a jobb keze, úgyhogy ráadásnak ezt játszotta (ezen nem ő játszik):

Őrület, nem? Az elején meg kellett dörzsölnöm a szememet. 

A pasas ráadásul nagyon érdekeseket mondott a darabokról.

Ja, és a Love. Szóval a templomban voltak zászlók, rajtuk egy csomó nyelven ki voltak írva a következő szavak: Piece (béke), Joy (vidámság), Hope (reménysugár), Love (közkedvelt). Érdekes szótárat használhattak... De azért mégiscsak jó volt, hogy még magyar szavak is voltak.

A Love-ról még az is eszembe jut, hogy a koncerten egy csomó idősebb nő volt, és nekem volt egy olyan érzésem, hogy mind odavan a zongoristáért. Mondjuk tényleg jóképű pasas.

Csütörtökön volt az alelnöki tv vita. Sarah Palin szvsz nem nagyon tudott vagy akart egy kérdésre sem válaszolni. "Mi a véleménye, milyen esetben lehetne atombombát bevetni egy háborúban?" "Az atombomba az nagyon veszélyes, de most inkább hadd beszéljek Obama adócsomagjáról." Ilyesmi párbeszédek zajlottak le. Biden nyilván sokkal tapasztaltabb politikus, ő azért elmondta a véleményét, válaszolt a kérdésekre, nem érezte úgy az ember, hogy egy verset mond fel. Persze mindketten mondtak nem igaz dolgokat, mint az másnap kiderült. 

Elvittem egy csomó ruhámat, amit sose hordok, az üdvhadsereghez. Nem is szoktam olyan sok ruhát venni, de valahogy mindig mégis összegyűlnek...

Aztán elhatároztam, hogy fogok zöldkártya-lottózni. Csak nagyjából egy fotót kell beküldeni és kész.

Ma resztelt májat csináltam, de nem sokat ettem belőle, mert kicsit rosszul lettem a máj szeletelése közben. Nagyon undorító tud lenni. Jens-nek ízlett, szóval azért jól sikerült azt hiszem. A maradékot lefagyasztottam arra az időre, amikor már elfelejtettem, hogy milyen is volt csinálni.

Tegnap voltunk biciklizni a környéken. Nagyon szép idő van, majnem mintha ősz lenne.

Blabla

Ma teljesen belelendültem a cikkírásba. Kezdem élvezni, eddig csak szenvedtem.

Este vicces volt a németóra. Az ment, hogy Hol? és Hova? és hogy mikor melyik eset kell. Nem értettem, hogy mit szenvednek ezen ennyit. Meg minek kell itt olyanokat mondogatni, hogy az egyik állapot a másik meg valami mozgás, de mégse mindig... Fel is szólaltam, hogy hát csak annyi, hogy az embernek el kell dönteni, hogy melyik kérdésre lenne a mondat a válasz. Na persze a hülye én vagyok, mert angolban ez a két kérdés nem válik el, és hát ezért szenvednek vele. Tényleg egészen érdekes angolul németül tanulni. Az első órán még kicsit kavarogtam, de azóta egyáltalán nem keveredik össze a kettő. Amikor nem tudunk valamit, akkor persze angolul mondjuk végül. Nálam csak annyi van, hogy néha "kettőt ugrok" egy szint helyett, és majdnem magyarul mondok valamit. Mondjuk ezt úgy érzem, hogy azért van, mert angolul beszélnem teljesen természetes, mintha az anyanyelvemen beszélnék (ez nem egyenlő azzal, hogy úgy is tudok, csak az érzés olyan), és amikor azt érzem németül, hogy nem tudok valamit, akkor a természetes nyelven mondom, és ilyen értelemben végülis a magyart keverem az angollal ilyenkor. Értitek. 

Én tanulok, te tanusz

A képen a biciklis cipőm látható a pedállal. A cipő talpa meg van erősítve, nem hajlik lefelé (felfelé egy kicsit, hogy az erdőben azért lehessen vele menni valamennyire) és van rajta egy fém süllyesztett bütyök. Ez akad bele a pedálba. A fészek egyik fele fix, a másikat egy erős, állítható erősségű rugó tartja a helyén. Kiakasztani úgy kell, hogy az ember oldalra csavarja a lábfejét. Eddig csak egyszer zúgtam el vele, vasárnap este, amikor a kocsitól az ajtómig akartam vele menni. De az vicces volt.

Szegény Ravira rájár a rúd. Hétvégén összekoccant egy autóval. Ma meg nem jött dolgozni, mert a papájának (aki már 80 éves és most itt van) valószínűleg trombózisa van. Nem tudok részleteket, de remélem, hogy a lábában csak... Az szokott lenni a hosszú repülőutak után. Remélem, hogy jobban lesz. 

Továbbra is sportos vagyok, tegnap futottam, ma meg röplabdáztam. 

Ja, Jens-nek sincs sok szerencséje épp. Úgy tűnik, hogy tönkrement a laptopjában az alaplap. Ne vegyetek hp-t... De ezt eddig is tudtuk. Még kiderítjük, hogy mennyi egy új alaplap, de ha oka van annak, hogy tönkrement, akkor lehet, hogy nem érdemes ezzel szórakozni, és kell venni egy új, nem hp márkájú gépet...

Ja, és elnézést a szörnyű szóviccért a címben, de ma kaptam tetanuszt. Azaz inkább dipertet. Bár igazából a diftériában nem vagyok biztos. De semmi, csak kicsit fáj a karom, de alig. Csak gondoltam ha mégiscsak nagyobbat lesz kedvem zúgni a biciklivel, akkor jól fog jönni, hogy nem kell izgulni a tetanusz miatt. Érdekes, itt az az ajánlás, hogy 10 évente mindeki kapjon emlékeztető oltást. Otthon szerintem utoljára általánosban kaptam. 

És még nincs vége. Tegnap megnéztük a Jesus Camp c. dokumentumfilmet. Imádom a könyvtárunkat továbbra is. Szóval arról szól, hogy vannak az USA-ban az ún. evangélikus keresztények, akik többek között kreácionisták és hát objektíve fanatikusak. Ráadásul nagyon tudatosan próbálják kinevelni a jövő evangélikus keresztény generációját. A filmben bemutatják a tábort, ahol pl. reggel a gyerekek azért imádkoznak, hogy ne legyen abortusz (gyerek = 3-12 éves kb). Meg megáldják George Bush papírfiguráját. És mindezek felett a gyerekek transzba esve zokognak, imádkoznak és táncolnak. Az elmélet az, hogy ha a muszlimok gyerekhadsereget toboroznak, akkor mi miért nem ("mert már bocsánat, de nekünk van igazunk", állítja a főszervező nő). Érdemes megnézni, sokat lehet belőle tanulni. Mint ahogy az ellenpólust képviselő rádiós megjegyzi a filmben: "Elképzelésetek sincs arról, hogy milyen emberek élnek Amerikában". 

Morgan Territory

Tegnap este még elmentünk a biciklizni a Morgan Territory-nak nevezett részre. Ez Livermore-tól északra van, és még sose jártam arra. Nagyon szép, alig lakik valaki ott, és csupa szép domb van. Ez a képet ott csináltam, de majd vissza akarok menni jobb képeket is csinálni.

Academy of Sciences, vagyis de Young, vagyis fagyi

Tegnap kicsit elszúrtuk a dolgot. Szóval az van, hogy a California Academy of Sciences nevű múzeum tegnap nyílt meg a Golden Gate parkban 5 évnyi újjáépítés után. A belépő $25, de tegnap ingyenes volt. Gondoltuk, micsoda jó ötlet. És még hasonlóan tett több tízezer ember... Szóval amikor elindultunk, addigra már ki is adták az összes jegyet, de még annyira sem voltunk okosak, hogy indulás előtt megnézzük az internetet. Ráadásul rettenetes dugó is volt, és persze parkolót is nehéz volt találni. Aztán az a csodás ötletünk támadt, hogy akkor nézzük meg a de Young múzeumot. Ez a csodás ötlete azonban a kintrekedt többtízezer ember jelentős hányadának szintén eszébe jutott, úgyhogy lemondtunk erről is. Maradt a fagyi, ahol már csak több százan álltak sorba, de vegülis fél óra után kaptunk. A képen a múzeum távlati képe látható. Nagyon érdekes lehet, van benne dzsungel, meg digitális planetárium, meg mélytengeri akvárium. Lehet, hogy jövő hétvégén újra megpróbáljuk.

Este megnéztük a Casablancat, ma meg shrimpes-spárgás-gombás tésztát főztem ebédre.

Sport

Ma reggel bedobtam 5 gumicukrot, felcsatoltam magam a biciklimre (mert már van spéci cipőm és pedálom, hogy ne csak toljam, hanem húzzam is a pedált) és felmentem a Lake del Valle-hoz. Na meg vissza. Az egész megvolt 1 és negyed óra alatt. Tarantulát nem láttam (pedig a múltkor este Jens megint látott, szóval sok lehet arrafelé), csak teheneket. Tegnap reggel meg futottam. Kicsit ellustultam az utóbbi időben, úgyhogy most megpróbálok minden nap csinálni valamit. Mármint sportot.

Tegnap bementem dolgozni, törtem a fejemet a cikken, de még mindig nem tudom, hogy mit is írjak. Jim mutatott egy jó weboldalt, amin lehet a választást követni. Még el is lehet vele játszani, hogy mi lenne a választás eredménye, ha pl. Virginiát McCain vinné. Délután átmentünk Stocktonba Bálintékhoz halászlevest enni, na meg megnézni az elnöki vitát. És bújócskázni Rékával, aki megint nagyon aranyos volt.

Csütörtökről még nem írtam, de szerintem nem is volt semmi, kivéve az Alehouse. 

Tyúk

Mostanában alig van időm írni... Kedden vettem jegyet a Sevillai borbélyra, október 17-én lesz Livermore-ban. Nina és Tina jönnek. Emiatt délben ki kellett bicikliznem a színházig, majd' egy óra volt oda-vissza. 

Aztán sokáig dolgoztam, csak a röplabda végére értem oda. Este főztünk.

Szerdán kocsival mentem, mert késő is volt, meg a németkönyvek elég nehezek. Voltam egy előadáson, ami arról szólt, hogy mitől lesz valaki feltaláló. Volt egy vicces. Egy képen egy csomó tyúk, és csak az egyik alatt van tojás. A kérdés úgy szólt, hogy mitől tojik pont az az egy. Az egyik kínai fiú nem értette, hogy mi ez, és az előadónak el kellett magyaráznia, hogy a tojás a találmány allegóriája. Magyarázat közben az alábbi mondat hangzott el a totális politikai korrektség jegyében: We would like to know, why he or she is the only one laying an egg... 

Este német. Jó volt, csak az egyik nő kicsit idegesített, folyton csak ő akar beszélni és nem hagy másokat. A teremben egyébként gondolom másféle órák is vannak, és érdekes feliratok, plakátok vannak kitéve. Az egyiken pl. az van, hogy a teremben tilos parfümöt viselni a tanár és a többi diák érdekében. Gondolom sok bevándorlót taníthatnak, és már ilyen ki kultúrális eltérések is zavaróak tudnak lenni.

Ravi visszatér

Ma újra volt Ravi, egész kisimult a három hét alatt Indiában. Este elmentünk futni, itt volt már az ideje. Még estébb pedig megnéztem az Egy veszedelmes elme vallomásai c. filmet, ami nagyon tetszett. Most pedig a slowgerman.com-ról letöltött német dolgokat fogom hallgatni.

Hétvége

A biztonság kedvéért megnéztem, hogy a számláimat biztosítja-e az állam. Persze igen. 

Aztán. Pénteken megmutattam Jimnek, hogy épp hol tartok a számolásokkal. Persze rögtön sikerült egy jót mondania, amire nem is gondoltam. Nemhiába, a tapasztalat. A cikkel nem haladtam sokat, de már sokkal jobban rá vagyok hangolódva. Jövő hét végére akarok egy első változatot...

Szombaton SF-ba mentünk. Jens biciklizni az új biciklijével a híd túloldalán, én meg találkoztam egy ismerőssel aki ott lakik. Jens még délután hazajött, értem meg kijött a BART-hoz éjjel.

Ma végre semmit sem tettünk, már nagyon vágytam egy ilyen napra. Még aludtunk is egy kicsit ebéd után. Na jó, azért elmentünk moziba, megnéztünk a Coen fivérek legújabbját, a Burn after readinget. Nekem eléggé tetszett, vicces volt.  

Hangyák

Tegnap megint csendes nap volt, dolgoztam, cikket írtam. Este elmentünk Jens-szel a heti piacra, ma megint borkóstolós-koncertes nap volt. Nagyon éhesek voltunk, úgyhogy mindketten egy lábnyi kolbászból készült hot dogot vettünk. Őrület, de megettem. Mondjuk ebédre csak valami nyimnyamot ettem, szóval nem kell aggódni, tartom a súlyomat. Utána vásároltunk, többek között hangyirtót, mert Jens konyhájában megjelentek a kis dögök.

Sok program

Kedden este röplabdáztunk, ez volt Adam utolsó röplabdázása. Egyre jobbak vagyunk egyébként, csak én még mindig nem tudok vetődni a homokban. Aztán Nina áthozta hozzám a virágait, mert 3 hétre Európába ment, még Budapestre is fog menni! Ennek örömére hármasban elmentünk sushit enni. Nyam-nyam.

Tegnap, azaz szerdán Bálint eljött hozzánk a laborba. Tartott egy jó kis előadást, aztán meg körbelátogatta a számára érdekes laborokat, embereket, mindenki mesélt neki arról, amit csinál. Na meg délben ettünk egy jó kis thai ebédet. Arra a következtetésre jutott, hogy a laborok tele vannak cuccokkal, viszont senki sincs aki dolgozzon rajtuk. Ez igaz... A vonatot épphogy elérte, most már legalább én is tudom, hogy hol a vonatállomás.

Este volt a második németórám, még két ember jött, egy nő, akinek német a férje, és a 17 éves fia. A fiú elég mamlasz volt, de hát én sem rajongtam volna egy ilyen ötletért anno. Úgyhogy már egész nagy a csoport, nyolcan vagyunk.

Német után Alehouse következett, Adamet búcsúztattuk, de elég kevesen, mert a többiek már vagy nincsenek itt, vagy pedig Olaszországban konferenciáznak. Aztán áthoztuk hozzám a régi kis biciklit, amit Paul és más vendégek használtak, így jelenleg 3 bicikli van a lakásomban...

Semmi

Tegnap dolgoztam, semmi különös. Elhagytam a bankkártyámat, de nem nagy vész (azt hiszem, hogy az automatában hagyhattam...). Nem lett belőle semmi baj.

Este cikket olvastam, meg németeztem. És lehűlt az idő, már csak 26-28oC fok van.

Kis édes

Tegnap eredetileg az volt a terv, hogy semmit sem csinálunk, de ez nem sikerült. Pedig egyébként már szeretnék egyszer egy hétvégét, amikor semmi sincs. Délelőtt vásároltunk, mert minden ki volt fogyva. Délután azért pihentünk, de ötkor felbicikliztünk a Lake del Valle-hoz. Kivételesen nem a legnagyobb melegben... Egész gyorsan felértem, Jens-t persze nem is említem, mert a versenybiciklivel azért más, mint a mountain bike-kal. A tetőn nem gurultunk le a tóhoz, hanem helyette balra derítettünk fel egy utat. És képzeljétek, az őzikék és a szokásos állatok mellett Jens észrevette, hogy egy tarantula mászik éppen az aszfalton! Sajnos nem volt nálam fényképezőgép, de pont olyan volt, mint a képen. És mondjuk akkora, mint a tenyerem. De egyébként nem volt ijesztő így a nyílt terepen.

Este Adamnál vacsoráztunk, most végre jó beszélgetés volt. Adam egyébként is nagyon vicces mindig, de tegnap mindenki vicces volt. 

Mindenféle partik

Pénteken nem bírtam dolgozni. Bementem, de délután korán eljöttem. Elöntött a stressz, hogy mennyi dolgom van és mennyire nem haladok semmit, plusz az álláskeresés is nyomaszt, egyszerűen értelmetlen volt bent ücsörögnöm.

Este elmentem Talithahoz. A férje csak későn jött haza aznap (hajnalban), úgyhogy egy kis társaságra vágyott. Ott volt Fabien is, jót beszélgettünk, a munkáról, a főnökökről, ilyenek. Talitha persze ismét ledöbbentett. Már írtam, hogy 11-en vannak testvérek és hogy mindenféle nevelőszülőknél nőtt fel. Most azt tudtam meg, hogy az egyik nővérét lelőtték 10 éve Texasban. Csak úgy.

Tegnap egész nap biciklit hajkurásztunk Jens-nek. És sikerrel. Sok kaland, eltévedés és alkudozás után végül vett magának egy versenybringát, szuper áron -- relatíve... Este Kimnél volt házibuli, Adamtől elbúcsúzandó. Mondjuk az a baj, hogy Adam már vasárnapra is tervezett bulit, és Kim meg nem szólt neki, úgyhogy ezzel azért kicsit keresztülhúzta a számításait. Kim alapvetően nagyon erőszakos és nem nagyon jut eszébe megkérdezni, hogy másoknak mi a terve. A buli jó volt (meg azért Kim finomakat tud főzni). Aztán Ethan és Jen előszedték a Wii-t. Egy ideig vicces volt, kb. addig, amíg mindenki ki nem próbálta, de szerintem egy ilyen játék azért alapvetően lerombolja a bulit. Persze nem mondtam, de sokkal szívesebben hallgattam volna Adam szövegelését, mint azt, hogy ki hogyan nem tudja a gombokat időben megnyomni. 

Palack

...

Most inkább akkor egy palackban kapott üzenetet tennék fel.

Kedves Dinnyenaplopók!

Élek és virulok, és bár még vannak fájdalommal teli pillanataim (általában, amikor újra meg újra leperegnek előttem burlesk gyanús mozdulatsorom emlékképei) a tudomány mai állása szerint buborékmentes vagyok. Köszönöm -- ha csak így utólag is -- a szép szavakat, a jókívánságokat és a bíztatást! Igyekszem a jövőben tartózkodni a farönkökön való szörföléstől, csakúgy, mint az orrba dugott mp3 lejátszóktól!

Tamás

Este nagyon finom sört ittam az Alehouse-ban, Union Jack IPA, bent meg a szokásos. Most megyek.

Deutsch lernen

Nem tudom, hogy ki írta a megjegyzést az Obama-s poszthoz. Persze nem kötelező aláírni, meg hát aki blogol az számoljon a kommentekkel. Ez így van rendjén. N.B.: azért engedélyeztem névtelen posztokat, hogy azok is tudjanak írni, akiknek nem sikerül belépniük valamiért. Viszont egyáltalán nem vagyok elfogult demokrata. Azt aláírom, hogy nem vagyok politikailag szuper tájékozott. De hogy Hollywoodot majmolom? Nem hinném. Van saját véleményem és értékrendem. Pl. nem értek egyet az abortusz tiltásával, a fegyverviselés legalizációjával, nem hiszem, hogy az energiaprobléma megoldható új kutak fúrásával, nem tetszik, hogy Amerika csak úgy megszáll országokat, másokat viszont nem. Tudom, hogy ezek a kérdések mind sokkal bonyolultabbak, mint gondolnánk, de én akkor is ellenzem az abortusz tiltását stb... Nem gondolom, hogy a demokraták angyalok és a republikánusok az ördög. Nem hiszem, hogy bármelyik is kevésbé lopna, csalna, hazudna. Nem gondolom, hogy a szakértőik szaktudása különbözne. Visszavonom, hogy Bush hülye. Tudom, jobb jegyei voltak a Yale-n, mint Kerry-nek. (Egyébként erről az jut eszembe, hogy kiskoromban sokat gondolkodtam azon, hogy amikor egy kritikus leírja azt, hogy mondjuk ez-és-ez a zongorista csapnivaló, akkor leírhatja-e, mert hát ő esetleg nem is tud zongorázni. Arra jutottam, hogy leírhatja.) Nem értek egyet azzal a megjegyzéssel, hogy az elnököt az amerikai nép válassza(sic! -- vagy ez egy stilisztikai válassza volt?). Ha jól tudom, akkor igencsak szoros verseny volt, az "idióta demokraták" nem egy jelentéktelen kisebbség. Végül pedig általam nagyra tartott emberek demokrata pártiak, és ez is befolyásol. Ez kit nem egyébként? Nem rajongok Obamáért, csak szimpatikus, amiket mond. Azt állítani, hogy biztosan nem Obama nyer, hát... Egyelőre még ha néha szorosan is (jelenleg nyilván Palin berobbanása miatt) ő vezet a különböző felmérések szerint. A fránya nép. 

Egyébként ma inkább arról akartam írni, hogy voltam németórán. A vicc az, hogy Julie is beiratkozott, persze nem tudtunk egymásról. Hatan vagyunk és nagyon jó volt.

Pikk Bubi

Tamásnak eltűnt az utolsó buborék is a tüdejéből és már otthon van. Hurrá. 

A képen még az első paradicsomtermésem látható. Azóta is folyamatosan terem, minden nap kb. 5 szem megérik.

Tegnap nem mentem röplabdázni, mert elég hűvös volt. Este a CCN-t néztük, ahol folyamatosan a választást nyomták, de elég idegesítő stílusban. Majdnem mint a Fókusz. Larry King is szörnyű. Egyszerűen bulvár szinten közelítik meg a problémát. Aminek persze van jogosultsága, mert az is fontos, hozzátartozik, de itt csak ez van. Van pár politikai elemzőjük, de azok is alig mondanak valamit. És utána benyomja a CCN, hogy ez a világ legjobb, legtárgyilagosabb stb. hírcsatornája. Nem tudom, hogy hallottak-e a BBC nevű helyi adóról, valahol Európában sugározzák... 

Victor elutazik

Le vagyok maradva... Szóval vasárnap hármasban bementünk SF-ba. Sétálgattunk, megnéztünk egy csokifesztivált, átmentünk a hídon, ilyenek. Este elmentünk a német étterembe búcsúvacsorára, aztán haza kicsit borozgatni. Tiszta fáradt lettem vasárnap estére...Tegnap rendes munkanap volt. Az idő nagyon lehűlt, 38 fok helyett 27 fok van, szinte fáztam a biciklin reggel. Craig pályázatot ír, már nagyon utálja. Én meg a nap végére mostanában annyira elfáradok... Úgy érzem, mintha kiesnének a szemeim a monitortól.Este Victornak segítettünk költözni. Egy csomó holmit nem tudott eladni, pl. maradt egy futonja... Egy rakást áthoztunk hozzám meg Jens-hez, sőt, Ravi szomszédja is kapott két kisasztalt. Aztán átmentünk Adamhez, ahol jót beszélgettünk, úgyhogy éjfél lett, mire ágyba kerültünk. Azért egyszer már jó lenne sokáig aludni...

Kórházi körkép

Így néz ki az öcsikém a kórházban -- jelentették a kémeim. Csak azt nem értem, hogy az mp3-lejátszót miért az orrába tette. :) Na jó, szegényke azért még nincs olyan jól. Mára már úgy tűnik, hogy beforrt a luk, ám a műtét továbbra is kérdéses. Újabb fordulat, hogy mégiscsak eltört a bordája, csak eddig nem mozdult el és ezért nem lehetett látni a röntgenen. Kerüljétek a farönköket...

TV

Néztem a republikánus küldöttgyűlést, elég szörnyű volt. Kár, hogy nem láttam a demokratát, mert így nincs viszonyítási alapom. Mindeki Sarah Palinen csámcsog, még a divatműsorban is róla volt szó.
Meg néztem az itteni Ki Mit Tud-ot. Az is szörnyű volt, de leginkább az akasztott ki, hogy aki nem hollywoodi nyálas előadással lépett fel, azt rögtön kivágták. Szerintem a zsűri valószínűleg értette, hogy miről van szó, de nem engedhetik, hogy valamiféle alternatív kultúra megzavarja az emberek gondokodását... szerintem legalábbis.
Nagyon meleg van, 38 fok, bent meg nyomják a légkondit, nem valami jó. Teljesen rákattantam a számolásaimra, viszont még mindig nem sikerült összeszednem magam, hogy megírjam a cikket. De már előhalásztam a file-okat, talán hétfőn.

Azóta megnéztem Obamat. 

Aki tudja nézze meg, megéri. Aztán rá lehet keresni a többire is, leginkább McCainre. Szerintem Obama szuper, süt belőle az intelligencia. Mondjuk nyilván McCain sem hülye, mert idáig hülyék csak ritkán jutnak el -- néha viszont sajnos igen, lásd Bush. Persze egy választás mindig akkora nagy pszichológia, igazából más nem is. Ki az, aki át tudná látni egy ország helyzetét és az alapján tudna dönteni? Mindenkinek vannak preferenciái, és vannak kizárolagos szempontok is. Pl. én sose szavaznék olyanra, aki abortuszellenes, mert szerintem ez bizonyos határok között magánügy, meg egy olyan bonyolult kérdés is, amire kijelenteni a nemet szerintem nem jó. McCain azzal támadja Obamat, hogy sok szavazáson tartózkodott, meg hogy megváltoztatja a véleményét. Van akinek ez negatív tulajdonság, de nekem pl. ez kifejezetten pozitíz, mert ebből látom, hogy ez az ember gondolkodik, téved, aztán javít. Másnak ez a gyengeség jele.

Tegnap megjött Jens és a papája, majdnem éjfél volt, mire a BART-hoz értek.

Ma pihenőnap volt, kicsit vásárolgattunk, vacsoráztunk, ilyenek. Holnap megyünk SF-ba.

Tamás jobban van, viszont még nem forrt be a luk a tüdején. Ha holnapra sem forr be, akkor laparoszkópiásan meg kell műteni. Ami állítólag jobb, mint csak úgy hagyni, mert így a visszaesés esélye sokkal kisebb.

Csak röviden

Tegnap este Alehouse volt, már jó rég voltam. Napközben dolgozgattam. Viszont nincs lelki erőm elkezdeni írni a cikket.
Mivel gondolom sokan innen tudták meg, hogy mi van Tamással, ezért arról is tudósítok. Szóval jobban van, de még nem forrt be a luk a tüdején sajnos, vasárnapig mindenképp az intenzíven kell maradnia...

Először is az idióta hírekkel kezdem. Itthon áttértem a Google Chrome böngészőre. Ha nagyon akadozik, akkor visszatérek az IE-re, de én annyira szeretem a Google-t, hogy szerintem sokáig ki fogok mellette tartani. A másik idióta hír, hogy ma kizártam magam, mert véletlen reggel Jens kulcsát vittem el magammal, ami ugyanúgy néz ki, mint az enyém. De beengedtek, viszont lehet, hogy ez $20-ba fog kerülni. Bent továbbra is próbálok a feladatlistám végére jutni, ami ismét kaotikus naphoz vezetett.

Na és a "fő" hír, hogy a tesóm éjjel ráállt egy farönkre, ami kigurult alóla, így ráesett egy kőre, amitől légmelle lett. Mindezt Esztergomban egy legénybúcsún. Egyszerű esés, csak a szikla... Szóval most az intenzíven fekszik, most beszéltem vele, fáj, de azért már jobban van. Következő éjjel kipróbálják, hogy ha leszedik a vákuumról, akkor megmarad-e a tüdeje az rendes helyén. A képen a légmell látható, de nem az övé.

Ezt meg az öcsémnek küldöm (mint régen a rádióban), a szám címe Eat my goal, az együttes neve pedig... Collapsed Lung!

Lecsó

Tegnap egész nap ideges voltam bent, dolgoztam, de valahogy túl sok a dolgom és ezért inkább semminek sem jutottam a végére. Este átjött Nina, mert kölcsönkérte a túrahátizsákomat. Csináltam magunknak csípős lecsót tojással, nagyon jó lett, pedig nem is találtam rendes sárga paprikát. Este még olvasgattam a könyvet, amit nemrégen vettem. Egy rajzolós könyv, nagyon tetszik, jó arányban van benne művészettörténet és rajztechnika.

Labor day hétvége

Jó sok mindent csináltam a hétvégén, szinte ki sem pihentem magam rendesen. Szombaton délután elmentem Davisbe Yu-hoz, mint ahogy írtam. Davis egy szuper kis egyetemi város, telis-tele éttermekkel és bárokkal. Yu egy pasasnál lakik albérletben, aki professzor az egyetement és hangya-taxonómus. Nem volt otthon, de elég agyas lehet, szinte minden dekoráció hangyás... Illetve néha vannak lepkék is, mert a volt felesége meg lepkékkel foglalkozott, de elváltak. Este elmentünk egy thai étterembe, meg vettünk finom sütiket egy cukrászdában.

Másnap hajnali kelés, reggeli, cuccolás és irány Roseville, ahol Yu két haverjával találkoztunk. Mindkét srác profi biciklis (mármint hozzánk képest), pl. meg szokták csinálni a Death Ride nevezetű bicikliseversenyt. Ez egy egynapos versenybringás menet, 129 mérföld, 5 csúcs és összesen 5000 m szintkülönbség... Nem semmi.

A biciklitúra csodaszép volt, végig egynyomsávos volt az út, legtöbbször az erdőben. Majdnem mindenhol tudtam menni rendesen, és az emelkedőket is jól bírtam. Akit érdekel a térkép, itt megnézheti. Elég meleg volt, 2 liter víz szinte nyomtalanul tűnt el bennem. A parkolóban megcsípett egy óriási darázs az ujjamon, hihetetlen, hogy egy ilyen kis vacak állat csípése mennyire tud fájni.

Egy Ikeda nevű burgerező helyen ettünk, majd mindenki indult tovább. A többiek (Ewa, Yu és Tina) még egy napot Davisben töltöttek, én viszont hazafelé indultam, és egészen Stocktonig mentem, ahol meglátogattam Juciékat. A látogatásomat elég rendhagyóan indítottam: mielőtt mindenkit üdvözöltem volna, beugrottam a zuhany alá, mert tiszta por és olaj voltam.

A kisebbik lány, Bori (mínusz két hetes...) irtó csöpp és nagyon édes. Állítólag már sokat magára szedett... A nagyobbik (Réka) nagyon szép és okos, jókat játszottunk. Kedvence a maciöltöztetés volt, de ezt nehéz egy idő után bírni. :) Finomakat ettem, Juci csirkés specialitást csinált, Bálint pörköltet, Juci mamája pedig hihetetlen mennyiségű sós és édes dolgokkal látott el mindenkit. Szóval jó kis nyugodt vasárnap este meg hétfő délelőtt-délutánom volt.

5 körül eljöttem, itthon kicsit pakoltam, lemostam a biciklimet, kimostam pár cuccot. aztán bezuhantam az ágyba.

Horror és hétvége

Tegnap beszélten Stephennel (így hívják, vannak, akik ismerik) az állásról. A lényeg kb. az, hogy azt ajánlotta, hogy mindenképp küldjem be az önéletrajzomat, és majd ha elhívnak interjúra, és ne adj' isten felajánlják az állást, még akkor is mondhatok nemet. Így jelenleg csak annyiban stresszel a dolog, hogy el kell kezdenem állás után nézni, hogy ha jövő tavasszal mondanak valamit, akkor tudjak mondjuk olyat válaszolni, hogy szuper, de már van egy másik ajánlatom, ami jobban tetszik, vagy olyat, hogy szuper, az összes ajánlat közül ez a legjobb és megyek.
Este sokáig voltam, kicsit függő lettem mostanában a számolásaimtól. Aztán elmentem vásárolni pár cuccot.
A tévében éjszaka egy dokumentumfilmet néztem, mondjuk kicsit inkább olyan, mint egy nagyon magas színvonalú Fókusz. Három része volt, az egyik szörnyűbb, mint a másik. Az első szerbiai fogyatékosotthonokat mutatott be. Embertelen körülmények között tartják a gyerekeket és felnőtteket, 1-2 éves gyerekeket is lekötöznek, minden ok nélkül. Egy emberjogi szakértő azt nyilatkozta, hogy olyan szörnyű körülményeket, mint ott, még sehol máshol nem látott. Tényleg furcsa, hogy azért ez mégiscsak Európa, nem gondoltam volna... Mondtak egy érdekeset, de inkább szörnyűt. Voltak "gyerekek", akik 21 évesen is úgy néztek ki és akkorák is voltak, mint egy 10 éves. Mondjuk biztosan nem is esznek rendesen, de egy kutató mondta, hogy ha a gyerekek nem kapnak elég, illetve hát itt semennyi szeretet, akkor nem termelődik bennük egy hormon, ami a növekedéshez kell. A szeretethiányos, deprimált gyerekek kicsik maradnak, úgy általában is, nem csak az ennyire extrém esetekben.
A második afrikai gyerekkatonákról szólt, azt nem nagyon néztem. A harmadik részben pedig a Manson családról volt szó. Szörnyű, ahogy meghülyített egy rakás hippi csajt és gyilkosságra is rávette őket. A pasasnak állítólag 120-as a IQ-ja, de ettől még őrült. Sőt, így még rosszabb, pont az esze miatt tudta ennyire befolyásolni a többieket. Nem is tudtam, hogy Roman Polanski akkor terhes barátnője volt az egyik áldozata. És miután lecsukták pont megszüntették a halálbüntetést Kaliforniában (ami persze más tészta, hogy jó, de egyébként visszaállították, de rá az már nem érvényes). Egy Beatles albumra építette az elméleteit, és azt állította, hogy ő Jézus, csak most az ördög képében jelent meg. 73 éves és egy kaliforniai börtönben él, naponta több levelet kap rajongóitól. A börtönön belül extra védelmet kap, mert biztosan megölné egy bentlakó, hogy ezzel szerezhessen magának hírnevet.
Na jó, erről ennyit. :)
Ma reggel elmentem Jens-szel és a papájával vásárolni pár dolgot. Ja igen, itt a papája, holnap mennek Hawaii-ra -- én nem. Mindegy, ez kicsit bonyolult, de így alakult. Aztán megebédeltünk. Én meg most elkezdek pakolni. Megyek Davisbe biciklizni, Yu-nál alszunk, Tina és Ewa. Vasárnap este pedig Stocktonba megyek, Juciékat meglátogatni.

Mosómedvék

Tegnap éjjel megdőlt a mosómedve rekordom: egyszerre összesen 7 mosómedvét láttam! Itt hancúroztak a füvön (ügyet sem vetve rám), aztán pedig felmásztak a nagy fenyőre a körforgalomban. Érdekes hangokat adnak ki, mintha valami űrlények lennének.
Szerda este Külföldiek Klubja bbq volt a tónál, én vittem az italokat és a jeget. Viszonylag jól sikerült, csak megint egy csomó darázs volt, nem lehetett tőlük nyugodtan enni. Páran átúszták a tavat meg vissza, sajnos nálam nem volt fürdőruha. Rettenetesen meleg van (38C), az utóbbi hetek viszonylag hűvös ideje után nem valami kellemes.
Tegnap előtt még az volt az esemény, hogy kiderült, hogy Chicago környékén van egy állás, ami passzolna nekem. Egyelőre nem tudok semmit, ma fogom felhívni őket, hogy mondjanak részleteket, mert kíváncsi vagyok, hogy pontosan mi is ez. Persze ez egy elég nagy döntés lenne, nem is tudom, hogy egyáltalán most dönteni akarok-e bármi ilyenről. De mindenesetre ma beszélek a pasassal, legalább megtudom, hogy miről is van szó.
Bent szépen futnak a számolások, jó kis ábrákat gyártok. Tegnap este meg Ninával vacsoráztam, utána pedig a medencéjükben úszkáltunk kicsit.

Kedd

Tegnap délelőtt a számolásaimat pátyolgattam. Délben Tim ebédjére mentünk, csütörtökig dolgozik. Utána nem teljesen világos, hogy mi lesz vele, de októberig mindenképp marad. Persze itt szeretne állást kapni...
Aztán délután végre csináltunk kísérleteket Ravival. Holnap után megy Indiába, addig be kell fejezni még dolgokat. Este pedig röplabdáztam a többiekkel, egészen felejlődtek, mióta utoljára játszottam velük.

Hétfő

Ma elég betegnek éreztem magam, majdnem haza is mentem. De az a jó, hogy az intézetben van rendelő, ott adtak aspirint. Már jobban érzem magam, szerintem tegnap megfáztam kicsit, elég hideg volt.
Nagyon jó napom volt, beszéltem Jimmel meg Ahrennel is, azaz inkább kérdésekkel bombáztam őket. Na meg jó volt, hogy megvertük az amerikaikat a vízilabdában, Jim úgyis nagy sportrajongó, tudta értékelni.
Este megnéztük a Pillangóeffektus c. filmet a tévében, nekem eléggé tetszett.
Ezt a hírt pedig a Time magazinban olvastam. Összedőlt egy természetes boltív az Arches Nemzeti Parkban, talán múlt héten. Nem Photoshop...

17-mérföld -- 2008

Tegnap ismét Monterey-be mentünk a szokásos 17-mérföldes biciklizésre, egészen Carmelig. Akik követik a blogomat, azoknak nem újdonság, itt vannak a tavalyi kalandok. De azért majd rakok fel képeket, csak össze kell őket szedni.
Jens autójával mentünk, és Kwee-Yan, egy malájziai fiú jött velünk. Hiperintelligens a srác szerintem, és nagyon jót beszélgettünk. Eddig is kedveltem, de most még jobban. Egyetemre a Purdue-ra járt (Indiana), a doktoriját pedig a Stanfordon csinálta. Egy csomót mesélt Malajziáról, amiről egyébként előtte szinte semmit sem tudtam. Pl. a lakosság 65%-a maláj, a többi kíniai (ő is). A kínaiak odamentek kereskedni még régebben, így ők lettek a gazdagok. Aztán az angolok kivonulása után a maláj többség kormányoz, és egy csomó helyen kvóták vannak. Iskolákban, egyetemeken, részvények vásárlásakor stb. Kérdeztem, hogy honnan tudják (hivatalosan), hogy valaki kíniai-e. Azt mondta, hogy be van írva a személyibe. Vegyesházasság esetén a gyerek maláj lesz (malájnak jobb lenni), de egyébként hiába él a családja ott már három generáció óta, ő még mindig kínai. Mondjuk igaz, hogy az az anyanyelve, de akkor is. Persze a nagy választóvonal nem a nyelv: a malájok muszlimok, míg a kínaiak buddhisták vagy keresztények. Azért nyilván minden sokkal bonyolultabb ennél arrafelé, azt is mondhatnánk, hogy őrület, hogy micsoda keveredés és bonyodalmak vannak.
A biciklizés sokkal sportosabb volt, mint tavaly, mindenki megtáltosodott. Carmelben nem tudom, hogy mit csinálnak, de akármilyen ködös és hűvös az idő az egész úton, Carmelben mindig süt a Nap. A vízbe nem mentem be, rettenetesen hideg volt.
Visszafelé meglátogattuk Phil halétkezdéjét, ahol tengeri herkentyű levest ettem (cioppino). Minden volt benne, rák, kagyló, kalamári...

Dimsum

Mostanában többször is szóba került a színvakság. Azt a nagy felfedezést tettem, hogy bár a legtöbb ember előadásokon azt választja, hogy legyen az egyik adatsor piros a másik meg zöld, ez nem valami jó ötlet... Én kapásból ismerek féltucat színvak kutatót... A másik, ami erről eszembe jutott, az a magyar (és mondjuk az olasz) zászló...
Tegnap semmi különös nem történt, este olimpiát néztünk. Ma délben elmentünk egy kínai étterembe a többiekkel dimsumot enni. Ez a hagyományos kínai reggeli-ebéd. Olyasmi mint a tapas: kis adagokat szolgálnak fel, amit a vendégek elosztanak egymás közt. Volt köztük jó is, de alapvetően nem az én ízlésem. Kicsit túl egyszerű kaják, túl sok keményítővel. De azért érdekes volt, nem is kellett rendelni, a pincérek folyamatosan hozták a fogásokat, és csak azt kellett mondani, hogy kérjük-e vagy sem.
Utána mindenfélét intéztünk, boltba mentünk, olajcsere, Jens-nek hajvágás, ilyenek.
Hamarosan megyek lefeküdni, mert holnap hétkor indulunk Monterey-be.

Végre...

A tv-ben folyton csak azokat a versenyszámokat mutatják, ahol az USA is versenyez. De azt is elég szelektíven, csak az első hármat és az USA versenyzőt például. Viszont a férfi vízilabdások döntőjénél ez most épp jól fog jönni. Jó lenne, ha nyernénk... De végre van egy aranyunk is. Mondjuk nézegettem a minden idők olimpiai sorrendjét, abban Magyarország a 7., vagy valami ilyesmi. Az azért elég jó...
Tegnap este teniszeztünk egy kicsit Jens-szel, aztán meg főztem finom curryt, még kesudiót is tettem bele.
És két napja három mosómedvét is láttam ólálkodni, nagyon édesek voltak.

Giovanni

Tegnap dolgoztam... Tudom, meglepő, de tényleg nem történt sok minden. Vagyis annyi, hogy tegnap volt Giovanni utolsó napja. Elég szomorú volt, de azért még fogjuk látni, SF-ban kapott egyetemi állást. Este nagyon fáradt voltam, elaludtam az olimpia közben.

Látogatások keletre és nyugatra

Tegnap dolgozgattam, számolom a potenciális energia felületemet. Meg Ravival mostuk a kísérleti berendezést. Teljesen bevonta a rozsda az ablakokat, amit a lézer bele is égetett. Mindenesetre megvolt a kísérlet és elmélet összhangja. Este elvittem Bálintnak a Yagotól örökölt gyerekmatracot. Micsoda tranzakció... És cserébe kaptam finom töltöttpaprikát.
Ma reggel a bankban jártam. Egy pasas magyarázott a befektetési lehetőségekről. A végkövetketés, hogy egyelőre nem tudok befektetni, mert nincs annyi pénzem. De azért megérte, legalább elmondott pár dolgot.
Aztán volt egy szeminárium, ahol Temps tartott előadást. Nagyon jó előadás volt, majdnem mindent lehetett érteni. Monjduk nem égésekről adott elő, hanem a DNS fotofizikájáról. Aztán szokásos posztdok ebéd vele, azóta meg semmi különös.
Este bementem Berkeley-be, találkoztam Szeidllel, aki ismeri. Ettünk finom japán kaját (nem sushi), aztán átültünk egy ír sörözőbe, na meg jót beszélgettünk.
Egyébként valamiért nincs most olyan jó idő, mint általában. Remélem, hogy azért még nem ért véget a nyár!

Mt. Tamalpais

View Larger Map
Tegnap felbicikliztünk a Tamalpais hegy csúcsára, ami 784 m magas (mi 103-ról indultunk). Ez a csúcs a legmagasabb Marine County-ban, és nagyon jó a kilátás. Az egész öböl látszik, San Franciscoval együtt, bár tegnap sok volt a felhő. A bicikliút egy régi kisvasút vonalán lahad, amit már jó régen, a harmincas években megszüntettek. Jó kis menet volt, bár szerencsére felfelé nem volt különösebben meredek. Lefelé vicces volt, óriási kövek, murva, ilyenek, úgyhogy teszteltem a kerekeket meg a felfüggesztést. Nina és Ethan jött velünk egyébként.
Utána elmentünk Ethanékhoz, ahol Jen finom vacsorával várt mindenkit. Utána pedig muszáj volt játszanunk a Wii - Rock Band nevű játékával. Ez ugyanaz az interaktív játék, amit írtam már egyszer, csak most egy rock együttesben kell szerepelni. Van gitár, dob és vokál. A megfelelő gombokat a megfelelő ütemben kell lenyomni a gitáron, a dobon ütni az éppen következő színű dobot, és még pedál is van. Az éneklésnél a program figyeli a hangmagasságot. Persze zenélni nem lehet ezzel megtanulni, meg szerintem nem valami jó számokat válogattak össze, viszont egyáltalán nem könnyű. A dobon a könnyű nehézségi foknál nem jutottam túl (ha rosszul játszik valaki, akkor felháborodik a közönség és véget ér a koncert). A eggyel nehezebb nehézségi fokozatnál már tényleg egyszerre kell pedálozni és dobolni, jó gyorsan, és nem ment. Mondjuk nyilván gyakorlás kérdése. Ez a játék még ennek ellenére elég gagyi. Nem tudom, hogy milyen lesz pár év múlva... Talán akkor már rendes módon kell majd játszani a hangszereken. Meglátjuk.