Cumik

Szörnyű, hogy mennyire nem volt időm írni az utóbbi napokban. Szóval. Vasárnap nagyon szép napunk volt. Reggel futottam egy kicsit, és rájöttem, hogy nem akarok valami zárt helyen ebédelni. Úgyhogy elbicikliztünk az egyik pincészethez, és ott ettünk. Nina is csatlakozott. Ebéd után kóstoltunk egy kis bort és jót beszélgettünk a szintén oda betévedő emberekkel. Olyan igazi kedélyes, napsütéses őszi délután volt ez.
Hétfőn az előadásomat pofozgattam, kedd reggel meg elmentem Stocktonba. Persze hoztam a szokásos formámat, nem találtam meg az utcát, de szerencsére hamar rájöttem, hogy túlmentem, visszafordulás, aztán már csak a kampusz rengetegében kellett Bálint szobáját meglelnem. Végül Juci telefonos távirányításával sikerült. Az előadás jól ment, bár azért most másodszorra másképp csinálnám. Egy csomóan voltak, a tanszéken kívül egy rakás diák is, mert kaptak érte valami pontot. Aztán elvittek ebédelni. Az ebédnél az egyik pasas valami furcsa módon elővezette, hogy vannak kutyái, majd azt mondta, hogy az egyik kutyájának és nekem van egy közös vonásunk. Kicsit megállt a levegő, én el sem tudtam képzelni, hogy ebből mi lesz. Aztán mondta, hogy hát az egyik kutyájának is ezen a héten van a születésnapja!!! Mindenki fellélegzet... Aztán pedig csodák csodája, egy szülinapi torta termett az asztalon.
Délután beszéltem egy csomó emberrel, érdekes volt. A tömegspektrometriás laborban még demonstráltak is, pl. azt, hogy minden amerikai bankjegyen van kokain. És tényleg.
Az estét Juciéknál töltöttem. Velük, és Andy-vel (egy srác az egyetemről) vacsoráztunk, borozgattunk. Nagyon jól telt az este, még kaptam tortát, sőt ajéndékot is.
Reggel megetettem Borit (cumisüvegből), aztán meg irány Livermore. Aznap volt még egy "cumi", mégpedig a németóra közepette. Kaptam egy telefonhívást, hogy nyertem $100 000-t, vagy legalábbis egy luxusutat. Hosszú telefon, hova kell mennem, stb., nem értettem semmit. Aztán kiderült, hogy ha elmegyek egy másfél órás előadásra, és meghallgatom a szövegüket, akkor megpörgethetek egy kereket, amivel tényleg nyerhetek $100 000-t, de csak 1:100 000 eséllyel. Viszont 1:1.1 eséllyel egy Las Vegas-i 2 napos utat kapok, vagy más eséllyel más utat. Julie mondta, hogy általában nagyon hülye időpontokra szólnak az utak, de a dolog igaz. Azóta is hívogatnak, de nem veszem fel. Ja, és hogy mit akarnak eladni? A szokásos: vásárolj időt egy túristaparadicsomban egy apartmanban -- egyszer régen voltam otthon egy ilyenen.