17-mérföld -- 2008

Tegnap ismét Monterey-be mentünk a szokásos 17-mérföldes biciklizésre, egészen Carmelig. Akik követik a blogomat, azoknak nem újdonság, itt vannak a tavalyi kalandok. De azért majd rakok fel képeket, csak össze kell őket szedni.
Jens autójával mentünk, és Kwee-Yan, egy malájziai fiú jött velünk. Hiperintelligens a srác szerintem, és nagyon jót beszélgettünk. Eddig is kedveltem, de most még jobban. Egyetemre a Purdue-ra járt (Indiana), a doktoriját pedig a Stanfordon csinálta. Egy csomót mesélt Malajziáról, amiről egyébként előtte szinte semmit sem tudtam. Pl. a lakosság 65%-a maláj, a többi kíniai (ő is). A kínaiak odamentek kereskedni még régebben, így ők lettek a gazdagok. Aztán az angolok kivonulása után a maláj többség kormányoz, és egy csomó helyen kvóták vannak. Iskolákban, egyetemeken, részvények vásárlásakor stb. Kérdeztem, hogy honnan tudják (hivatalosan), hogy valaki kíniai-e. Azt mondta, hogy be van írva a személyibe. Vegyesházasság esetén a gyerek maláj lesz (malájnak jobb lenni), de egyébként hiába él a családja ott már három generáció óta, ő még mindig kínai. Mondjuk igaz, hogy az az anyanyelve, de akkor is. Persze a nagy választóvonal nem a nyelv: a malájok muszlimok, míg a kínaiak buddhisták vagy keresztények. Azért nyilván minden sokkal bonyolultabb ennél arrafelé, azt is mondhatnánk, hogy őrület, hogy micsoda keveredés és bonyodalmak vannak.
A biciklizés sokkal sportosabb volt, mint tavaly, mindenki megtáltosodott. Carmelben nem tudom, hogy mit csinálnak, de akármilyen ködös és hűvös az idő az egész úton, Carmelben mindig süt a Nap. A vízbe nem mentem be, rettenetesen hideg volt.
Visszafelé meglátogattuk Phil halétkezdéjét, ahol tengeri herkentyű levest ettem (cioppino). Minden volt benne, rák, kagyló, kalamári...