Másnap hajnali kelés, reggeli, cuccolás és irány Roseville, ahol Yu két haverjával találkoztunk. Mindkét srác profi biciklis (mármint hozzánk képest), pl. meg szokták csinálni a Death Ride nevezetű bicikliseversenyt. Ez egy egynapos versenybringás menet, 129 mérföld, 5 csúcs és összesen 5000 m szintkülönbség... Nem semmi.
A biciklitúra csodaszép volt, végig egynyomsávos volt az út, legtöbbször az erdőben. Majdnem mindenhol tudtam menni rendesen, és az emelkedőket is jól bírtam. Akit érdekel a térkép, itt megnézheti. Elég meleg volt, 2 liter víz szinte nyomtalanul tűnt el bennem. A parkolóban megcsípett egy óriási darázs az ujjamon, hihetetlen, hogy egy ilyen kis vacak állat csípése mennyire tud fájni.
Egy Ikeda nevű burgerező helyen ettünk, majd mindenki indult tovább. A többiek (Ewa, Yu és Tina) még egy napot Davisben töltöttek, én viszont hazafelé indultam, és egészen Stocktonig mentem, ahol meglátogattam Juciékat. A látogatásomat elég rendhagyóan indítottam: mielőtt mindenkit üdvözöltem volna, beugrottam a zuhany alá, mert tiszta por és olaj voltam.
A kisebbik lány, Bori (mínusz két hetes...) irtó csöpp és nagyon édes. Állítólag már sokat magára szedett... A nagyobbik (Réka) nagyon szép és okos, jókat játszottunk. Kedvence a maciöltöztetés volt, de ezt nehéz egy idő után bírni. :) Finomakat ettem, Juci csirkés specialitást csinált, Bálint pörköltet, Juci mamája pedig hihetetlen mennyiségű sós és édes dolgokkal látott el mindenkit. Szóval jó kis nyugodt vasárnap este meg hétfő délelőtt-délutánom volt.
5 körül eljöttem, itthon kicsit pakoltam, lemostam a biciklimet, kimostam pár cuccot. aztán bezuhantam az ágyba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése