Ez a hét

Egyáltalán nincs időm írni... Szóval Mike még kedden is itt volt, tartott egy előadást, aztán meg mindenkivel beszélgetett, többek között velem is. Szerintem a nap végére hulla fáradt lehetett, kb. annyira, mint én az interjúm után. Nagyon jó volt újra látni. Ma egyébként megjött a Chemistry World c. újság legújabb száma, és az egyik mellékletet kinyitottam, és Mike nagyméretű képe fogadott. Vicces. Ezt nevezi Sebastian eseménytorlódásnak.

Szerdán német, most csak négyen voltunk, de persze minél kevesebb, annál jobb. Vicces ez az óra, mert tényleg németül beszélünk egész idő alatt, sőt, már belépéstől is. Aztán most levelezgetünk is, persze azt is németül. Meg majd megyünk az egyik szombaton közösen reggelizni, és németül cseverészni (Kaffeeklatsch). Jófejek ezek az emberek.

Tegnap fizetésnap volt, ami mindig jó. Meg voltam optikusnál, és nem is romlott a szemem.

Valahogy kicsit stresszes vagyok mostanában, kezdenek felhalmozódni dolgok, főleg a munkával kapcsolatban. Nem is akartam most hétvégén semmit sem csinálni, de persze mindig van valami kihagyhatatlan. Szóval megyünk Yosemite-be. Mike is ott van egyébként, a végén még összefutunk... Holnap hajnalban indulunk, de ma este meg operába megyek. 

Meg így lassan végére is érek a huszas éveimnek mellesleg. Hm. Inkább nem is gondolok erre, de persze igen...

Bent meg mini "balhé" van, hoztak egy iszonyatosan értelmetlen szabályt, amiről lassan kiderül, hogy azok sem értik, akik hozták. Szuper. A vicc, hogy a szabályt tartalmazó e-mailt sem értette senki (angol anyanyelvű, doktori fokozattal rendelkezőkről beszélek).