Azta

Ma este hívtak a népességnyilvántartási hivatalból (nem a magyar), mert kiválasztottak statisztikai mintának. A nő nagyon helyes volt, és a végén azt mondta, hogy én vagyok az egyik legintelligensebb alanya. Micsoda bók! Nektek mondtak már ilyet az IKV-nál, BKV-nál, Önkormányzatnál vagy a Földhivatalnál? Mert szerintem ez nem azt jelzi, hogy én intelligens vagyok, hanem inkább a "munkatársakról" árul el sokat. Még fog párszor hívni, mert követéses a vizsgálat.
A hét egyébként a legkülönfélébb bulik jegyében telt. Csütörtökön indult a könyvklubos karácsonnyal. A vendéglátó fáján motorral forgatott díszek voltak, ezt muszáj volt leírnom, még ha meg is bontja a mondatok folyamát (most megszállt Esterházy szelleme hirtelen, ő ír mindig ilyen rétegesen, és aztán még le is írja, hogy most beszúrt, de már lassan végtelen csavarba kerülök így). Nyertem egy zacskó kávét. Kár, hogy nem iszom. Kávét.
Pénteken Jens elutazott, ami pont egybeesett azzal, hogy az év legextrémebb partijára csöppentem be San Franciscoban. Értsd: azok közül, amiken részt vettem. Az alábbi a reklámja, de ez túlságosan is szolid:

Tulajdonképpen arra ment ki a dolog, hogy egy csomó feltűnően nem hetero pasas és néhány nő beöltözött bizarrabbnál bizarrabb ruhákba. Láttam pár pucér (vagyis inkább szőrös) feneket, pár csajon csak bugyi és egy kis testfesték volt. A dolog pikantériáját az adta, hogy mindez egy múzeumban volt, a bevétel pedig jótékonyságra ment. Na jó, ez így hülyeség, a pikantériát nem ez adta, hanem a ruhák, illetve azok hiánya, meg az arcfestések. A festmények és installációk is jók voltak, de az emberek érdekesebbek voltak sokkal. Itt vannak még képek. Az elején nagyon jó volt a zene (a YouTube aláfestése), de amikor eljöttünk éjfél körül, akkor eléggé megzuhant a színvonal szerintem, nagy malacságokat vetítettek. De csak a bart miatt jöttünk el, mert érdekesnek érdekes volt.
Snitt.
Vasárnap Stocktonban voltam, a Diótörőn, ahol Réka is balettozott. Nagyon-nagyon helyes volt az előadás, voltak profi táncosok is, de a gyerekek jobbak voltak (főleg Réka). Erről nem tudok olyan sokat írni, gondolom mindenki látta már, nem kell belemennem a sztoriba annyira. Ja, és Bori, két éves, az iPhone-on betűmegtalálós játékot játszik. Nem rossz!
Voltam még egy búcsúbulin meg egy sütisütősön is.

Csak gyorsan

Mert ezt muszáj leírnom. Jensnek leszedték a fogszabályzóját, és ezt kapta az orvostól jutalomképp:



Az már persze fel sem merül, hogy minek egyáltalán valamit adni egy felnőttnek. Agybaj.

- Posted using BlogPress from my iPhone

Első síelés

Ma voltunk síelni! Sugar Bowlba mentünk Ethannel és Alexszel. Hihetetlenül jó volt, pedig csak múlt héten nyitották meg a pályákat. Majdnemhogy porhó volt és nulla fok.
De a héten mégsem ez volt az első síeseményem. Szerdán a swissnexben voltunk, San Franciscoban egy après ski partin. Persze hó nem volt, ezért az volt a parti neve, hogy "who needs the snow". Be lehetett öltözni sícuccba rá, és én persze be is öltöztem, sőt, még a sífutólécemet is vittem. Az eredmény az lett, hogy beválasztottak a négy legjobb közé és bár nem én nyertem (a közönség tapsa alapján ment), nyertem egy jó drága napa bort. Meg persze kicsit híres lettem.





A partihoz még hozzátartozott az ingyen pia-kaja, sőt egy jégbár is volt, és itt láthattok további képeket Nagyon kezdem csípni a svájciakat, ez az országimázs. Persze pénz is kell hozzá, de nem csak az állam, hanem egy csomó cég is szponzorálja őket.
A másik dolog, amivel az utóbbi napok estéit töltöttem, az Jim nyugdíjbavonulási ajándéka. A kedvenc cikkéből próbálom az egyik ábrát elkészíteni. Egyelőre a molekulák vannak meg, meg a doboz. Majd rakok fel arról is képet, ha készen van teljesen, most itt tartok:





Volt még lányparti is a héten, meg voltam a konditeremben is egyik este. Megint elkezdtünk járni, ideje volt.

- Posted using BlogPress from my iPhone

Hálaadás

Hm, már megint nem írtam vagy két hete. Először azért nem, mert nagyon rossz kedvem volt. Cézár múlt hét kedden meghalt. Szegényke nagyon rosszul nézett ki már aznap reggel is, és délben amikor hazamentünk megetetni már alig bírta. A kezemben halt meg. Még jobb formájában csináltunk róla egy rövid kis videót.

Tényleg nagyon szomorú voltam.
---
Azóta azért történtek vidámabb dolgok is. Most pl. volt egy négynapos szünet, mert csütörtök Hálaadás napja volt. Meghívtuk Adaméket és Oliveréket vacsorára. Volt kétféle töltött kacsa, pörkölt, gombaleves, Emily csinálta a köreteket, Karin pedig palacsintatortát hozott. Kicsit elhúzódott, mert a sütőt rosszul kapcsoltuk be, emiatt a kacsa másfél órán át gyakorlatilag langymelegben pihent. Karin "egyébként" terhes, úgyhogy Sarah-nak hamarosan (kb. 7 hónap múlva) lesz testvére.
Fekete pénteken, azaz a Hálaadást követő alapvetően vásárlásról szóló napon vettem egy iPhone-t. Nem mintha le lett volna értékelve, de már régóta terveztem. Most ez az új játékszerem. A hétvége többi része biciklizéssel, főzéssel, pihenéssel telt. Zongoráztam is párszor, bár kevesebbet, mint terveztem. Ma pedig bementünk San Franciscoba fényképeket csinálni, és ha már ott voltunk, akkor elmentünk Oaklandben a Trappist sörfőzdébe is.
Múlt héten volt egy pár interjú. Az egyik jelölt nagyon szimpatikus volt, egy zimbabwe-i fiú, eredetileg bányásznak tanult. Megtudtuk, hogy Zimbabweben a bányamérnököknek egy évet a bányában kell dolgozniuk, igaziból, lent, és rendesen fizikai munkát kell végezniük, mint a közönséges bányászoknak. Ez nálunk is így van?
Megpróbálok majd kicsit gyakrabban írni, mert most tényleg nem is jut eszembe hirtelen más az elmúlt napokról. Viszont ha arra vagytok kíváncsiak, hogy hogyan telik Julie és Sebastian földkörüli útja, akkor ajánlom az ő blogjukat.

Cézár

Ma teniszeztünk, ebéd után meg elmentünk autókázni. Egy teljesen valószínűtlen helyen álltunk meg, az a neve, hog Junction. Ki volt rakva pár vaddisznófej, és bár mindenki kedves volt a kricsmiben, éreztük, hogy ez nem az a hely, ahol az ember mondjuk a meleg- vagy a fegyverviselési jogokról folytat eszmecserét. Miközben a sültkrumplit tömtük a fejünkbe, Jens észrevett valamit a földön. Egy iciri-piciri egérke volt. A tulaj már majdnem agyontaposta volna, de sikerült időben kikönyörögnöm, hogy ne. Persze hazahoztam. Nagyon cuki, szerintem egy kaliforniai egér. Még nem nyíltak ki a szemei, de van szőre, a hasán fehér, a hátán szép szürke, sokat alszik, és rendesen eszik. Szerintem eséllyel meg fogja érni a felnőttkort. Lemértem, 4 g, meglátjuk, hogy hogyan hízik. A kaliforniai egérről azt tudom eddig, hogy monogám, ami nagyon ritka, és rajta tanulmányozzák a monogámia genetikai hátterét. Azt is írják, hogy nem büdös, nagyon cuki és játékos, és akár évekig is élhet. Fekete szemei, nagy fülei és hosszú farka lesz. Egyelőre persze érje meg a holnapot, de szerintem sokkal jobb esélyekkel indul, mint a múltkori madarunk.

Pappstjärna

Az elmúlt hét a svédek jegyében telt el. Johan és Sara itt vannak, a hét elejéig mindketten nálam laktak, most csak Johan, mert Sara Berkeley-ben mér. A múlt hétvégén szerveztem a tiszteletükre egy borkóstolást. Nagyon sokan eljöttek, még magyar ismerőseim is SF-ból, igazán jó kis nap volt. Rajtuk kívül van itt most egy másik svéd pár is, ők kb. fél évre. Kicsit kiakadtam azon, amit csinálnak (mármint nem Sara és Johan, hanem ez a másik pár), és leginkább azon, hogy állítólag nagyon sokan ugyanezt teszik Svédországban. Mindketten dohányt szopogatnak, nem is tudom, hogy mi a magyar elnevezése ennek a szenvedélynek. A lényeg, hogy kis, teafilterre emlékeztető tasakokban van a dohánylevél, amit a fogíny elülső részére raknak. Kb. egy óráig hat, és ők gyakorlatilag folyamatosan használják, kivéve éjjel és evés közben. Állítólag akkora lórugás nikotin jut be az ember szervezetébe, hogy a legtöbben hánynak az első pár alkalommal, sőt, árulnak direkt "kezdőknek" való, kisebb tasakokat is. Rettentően rá lehet szokni, és nem csak a nikotinra, hanem arra az érzésre is, hogy az ínyen van valami, úgyhogy a leszokók mindig odatesznek valamit, diót stb. És ami igazán gusztustalan, az az, hogy idővel valahogy kitágul ott az ember, és egyre feljebb tudják tenni ezt az izét. Európa többi országában egyébként tilos ilyet árulni. Az egyetlen pozitívum, hogy nem füstölnek... És állítólag nem lesz lukas a foguk, mert mindent megöl a szájban a nikotin -- cserébe persze fogínysorvadást kapnak.
Persze azért a svéd szokások általában szimpatikusak. Kaptunk Saratól és Johantól egy szép svéd papírcsillag lámpát, adventi naptárat meg egy adventi gyertyát is, amin 24 beosztás van, meg egy szép svéd naptárat és csokikat.
Bent egyre nagyobb a stressz, nagyon sok dolgom van, de mintha a hét végére sikerült volna előrébb jutnom kicsit. Ezen kívül azt hiszem, hogy meg fogok térni, vagyis át: hétfőn rendelek bentre egy Macintosht! Kicsit izgulok, mert ez most nem játszásiból lesz, hanem ez lesz a gépem és kész. De már megnéztem pár videót, és nem tűnik valami nagy dolognak áttérni Windowsról. De persze meglátjuk. Az előny a gyönyörű felületek és a fantasztikus monitor lesz, na meg persze maga a gép egy buldózer, minden repülni fog rajta, mint egy álom, továbbá sokkal egyszerűbb lesz a linuxos gépeken dolgozni róla. Aztán ha minden jól megy, veszek egy laptopot is... Nem rossz. ha az ember nem a saját pénzét költi. A másik újság, hogy elkezdtem programozni C-ben, a kezdeti problémák és két nap után már egész jól megy. Ebben fogom írni azt a programot, amire két évnyi pénzt kaptam.
Az idő fantasztikus, 20-25 fok van napközben. Tegnap elmentünk Berkeley-be kirándulni, nagyon szépek a színek.
Hétfőn átadták bent az új épületet. Nem egy építészeti remek, mert egy kocka, de azért jól néz ki, főleg az irodák, tele vannak nagyon jó és modern bútorokkal. Az én irodámban is volt egy nő, mert ki fogok dobni egy csomó bútort, amire nincs szükségem, és kapok helyettük egy kisasztalt meg ilyeneket. Ha végre pofás lesz az irodám, meg benne lesz a szép új gépem, akkor majd viszek be képeket meg ilyeneket. Már várom.

Bye-bye Terminátor!

Sajnos mostantól nem a Terminátor lesz a kormányzónk, pedig ez mindig olyan vicces volt. Ma voltak a választások, és úgy tűnik, hogy Jerry Brown nyert, és nem az e-bayes boszorka. Ez jó. A marihuánát viszont nem legalizálták, pedig ez azért elég menő lett volna. Majd gondolom legközelebb.
A Giants pedig megnyerte a baseball bajnokságot, holnap (szerdán!) San Franciscoban felvonulást rendeznek a tiszteletükre. Tiszta Róma.

Halloween 2010

Idén nem mentünk maszkabálba, leginkább mert Julie és Sebastian elmentek. Julie ma este. Reggel még segítettem neki kitakarítani, cserébe kaptam pár mirelitet, az utolsó hûtõben maradt dolgokból. Fura lesz hamarosan, amikor már Nina és Tina sem lesznek itt. Ki is találtuk Jessicaval, hogy rendezünk majd egy partit az ittmaradottak tiszteletére.
Jessica egyébként alapított egy könyvklubot, tisztára, mint az amerikai filmekben az unatkozó feleségek... Én is tag vagyok, jövô héten indul, és igazából izgi.
Ma Oliveréknél vacsoráztunk. Sara, a kislánya, nagyon cuki. Még csak szótagokat mond, engem pedig elnevezett Jujunak, néha Jojonak ejtve. A vacsorára sütöttem egy gyümölcstortát. Egész tûrhetõ lett, meg is jött a kedvem a sütéshez.
A hétvégén még bringáztunk meg kicsit elmentünk vásárolni, vettem egy jó kis cipôt meg egy pulóvert.
A héten, hogy úgy mondjam kicsináltam magam. Kedd-szerda egy mini konferencia volt, vagyis inkább munkabeszámoló. Teljesen felpörgettem magam, amitôl este nem tudtam elaludni, ráadásul az egyik kísérletünk sem megy, és ettôl is kicsit mániákus lettem a hét végére. A jóga péntek este olyan volt, mint egy falat kenyér.
Kicsit elkezdtem baseball meccset nézni. Most van a döntô, a Giants, San Francisco csapata és a Texas Rangers között. Hétbôl négyszer kell nyerniük, eddig 3:1, holnap lesz az ötödik meccs. Úgy hallom, hogy SF-ban nagy a hangulat.
Kedden egyébként voltam megint egy swissnex rendezvényen. Agykutatás volt a téma, három fiatal srác mutatott be olyan készüléket, amivel kvázi gondolatot lehet olvasni. Persze igazából csak az agy által keltett elektromos hullámokat detektálja. De pl. már van olyan mozgássérült szék, amit kis gyakorlás után így lehet irányítani. Mi is kipróbáltuk az eszközt, persze egy programmal és nem székkel összekapcsolva. Érdekes volt nagyon. Ja, csak hogy a modern zenénél maradjunk: olyan koncertet is adtak már, ahol a zenészek gondolattal irányították a hangszereket.

Szomorú bulik

Mostanában egy csomó szomorú bulira vagyunk hivatalosak, a tegnapi volt eddig a legszomorúbb. Sebastian és Julie elköltöznek Németországba, és Sebastian ma repült (Julie egy hét múlva). Holnap Caroline hasonló bulija lesz, előtte meg Kwee-Yan bulija volt. Caroline Atlantába, Kwee-Yan pedig Malájziába megy. És ez még csak a kezdet, Tina is elmegy, lehet, hogy Nina is, Andrea is... :( Jens csinált egy nagyon vicces (bár tulajdonképpen szomorú) kis videót a tegnapi bulira, nagy sikere volt. Én csak egy tésztasalátát csináltam, amire eredetileg azt hittem, hogy nagyon rossz lesz, de egy csomóan mondták (maguktól), hogy finom lett. Fura, hogy Sebastian elmegy, ő volt a társaság lelke sok szempontból.
Múlt héten felfedeztem, hogy az izraeli kuszkusz néven árult izé az a tarhonya. Nem hasonló, hanem az. Vettem egy egész dobozzal.
Egész sokat bringázunk, ma is voltunk a környéken, meg múlt héten is a Mount Diablon, és még hegyibringázni is voltunk Santa Cruz környékén Tinaval és Yuval.
Van egy nagy hírem is: lett egy zongorám! Ez a szülinapi ajándékom, de már előre megkaptam. Nagyon jó, persze elektronikus, de teljesen olyan (vagyis az én szintemen teljesen olyan), mint egy igazi zongora. Yamaha egyébként. Próbálok minden nap gyakorolni egy kicsit legalább. A nappaliba tettem, így nehéz elfelejtenem. Nincs rajta túl sok gomb, mert ez tényleg csak egy zongora akar lenni, és nem egy számítógép, de ami jópofa, hogy fel lehet venni az egyik kezet, és úgy gyakorolni hozzá a másikat. Ez egész hasznos.
Ezen a héten tartottam egy csoportszemináriumot. Nem lett rossz szerintem, csak hihetetlen, hogy mennyire elfáradtam a végére! Készülés közben arra is rájöttem, hogy itt az ideje nekiállni cikkeket írni, mert mostanában nem csináltam ezen a téren semmit, le vagyok maradva. Valahogy egyébként is kifolyik az idő a kezemből, pedig ez alapvetően nem jellemző rám. Csak olyan sok a zavarás néha napközben, e-mailek, megbeszélések, ebéd stb. Caroline egyébként adott egy tippet, lehet, hogy kipróbálom. Van az ún. Pomodoro módszer, aminek az a lényege, hogy az ember 25 percig csak egy feladatra koncentrál, utána 5 perc szünet, majd újra 25 perc stb. Egy 25 perces egység egy pomodoro (azaz paradicsom). Az elmélet az, hogy az, hogy ilyen szinten számon tartva az időt nem lehet elszúrni egy egész napot (előre meg kell határozni, hogy mit fog az ember csinálni egy adott pomodoróban, és nem szabad mással foglalkozni). Ha a feladata több, mint 5-6 pomodoro, akkor részekre kell osztani. Tudom, erre a Papa azt fogja mondani, hogy ez olyan, mint az interval walking, aminek az a lényege, hogy sétálj gyorsan, de ha elfáradsz, akkor sétálj lassabban, de ettől még lehet, hogy működik. Van hozzá persze kis alkalmazás a számítógépre...
Oliver egyébként kiköltözött az irodámból hétfőn, már várom, hogy jöjjön az a fickó, akivel majd megbeszéljük, hogy melyik bútorok mennek, és miket hozzon. Ja, és ugye van a klaszterem, amit Hypatianak akartam elnevezni. Erre kiderült, hogy ez a név már foglalt, úgyhogy Meitner lett. Ez se rossz.
És szerintem még nem is írtam, hogy két hete voltunk a livermore-i operában, a Don Giovannit láttuk. Modern feldolgozás volt, és a zenekartól eltekintve szerintem nagyon jó volt. A modernség pl. abba nyilvánult meg, hogy Leporello nem egy tekercs papírból olvasta fel a csajok nevét, hanem egy iPhone alkalmazás volt kivetítve, ahol a Google Earth segítségével jelenítették meg térképen a lányokat. Ez tényleg vicces volt, és lehet ugyan, hogy az előadás nem volt "világszínvonalú", mégis tetszett az egész (ismét), mert hát az operának ilyennek (is) kell lennie, azaz nem elitistának. Régen ugyan csak a gazdagok nézhették, de a TV helyett volt ez mégiscsak.
Végül csak annyi, hogy varrtam a kocsim napellenzőjére új borítást, mert a régi szét volt rohadva. Nagyon profi lett szerintem, majd rakok fel képeket.

Art Walk

Ez a hét olyan őrült volt. Legalábbis minden este teljesen hullán mentem ágyba. Ennek egy kis része az, hogy túl sokat beszélünk Oliverrel az irodában: sokszor ahelyett, hogy dolgoznánk, gondolkoznánk magunkban, inkább megtárgyaljuk a dolgokat. Mivel csak hátra kell fordulni, ezért gyakorlatilag akadálytalan a dolog, és így végül sokszor a hatékonyság kárára megy. Persze azért leggyakrabban hasznos, de akkor is. Viszont kb. jövő héten kiköltözik az irodámból, mert mint nem-posztdoknak, nekem egyszemélyes szoba jár, csak eddig nem volt üres hely. Majd be kell rendeznem az irodámat, pl. meg fogok szabadulni az egyik íróasztaltól, és egy kis tárgyalóasztalt akarok a helyére, meg kidobom az egyik irattartó hodályt is. És akkor majd teljesül az "álmom" is: egy fehér tábla. Igazán nincsenek nagy igényeim néha. Meg majd viszek be talán növényt, meg képeket is.
A kapuátlépést szerdára sikerült csak megoldani, egyszerűen annyi itt az iq-bajnok, hogy az már fáj néha. Aztán sikerült megoldani egy hálózati problémát is. Néha azt gondolom, hogy ha fél évre én lennék az intézet ügyintézője, akkor elég sok mindent helyre tudnék rakni... De persze nem akarom ezt csinálni, csak mégis, idegesítenek az agyatlan hülyeségek.
A varrógéppel felvarrtam egy nadrágomat, nagyon szuper lett. A következő feladat a kocsi napellenzőjének rendbetétele, ugyanis teljesen le van rohadva rajta a huzat. Ma megvettem hozzá az alapanyagokat. Szintén ma elugrottunk egy borászatba, mert Jens vett egy bort pár hete, amit tegnap kibontottunk, és egyszerűen ihatatlan volt, legalábbis én egy korty után feladtam. Tiszta etil-acetát szaga volt (mint amit a szipusok szívnak), még soha ilyet borban nem éreztem. Adtak helyette egy másik üveggel (másik fajtából). Hm. Azért ez akkor is egy elég durva borhiba.
Délután sétáltunk egyet a főutcán, Art Walk volt. Egész jók voltak. Vettem egy nyakláncot és egy fülbevalót. A nyakláncot nekem csinálta a csaj egy fülbevalóból átalakítva. Aztán volt egy horvát srác, aki nagyon érdekes hajtogatásokból csinált képeket. Eredetileg matematikus, ami látszik is ezeken a tárgyakon. Mindegyik egy papírból van(!!!), szerintem nagyon izgalmasak. Ami nagyon érdekes, hogy szerintem biztos fel lehet ezt az ötletet használni az építészetben (Mama?), vagy különleges tárgyakra, sőt, lehet, hogy vannak ilyen molekulák is, amik valahogy így rendeződnek. Talán.

Esküvő, koncert, stb.

Jó sok összegyűlt, de nem volt időm írni.
Múlt szombaton volt Jessica esküvője. Nagyon jó volt szerintem. A házukban volt, és bár asztalokat meg étkészletet béreltek, igazából saját készítésű volt a legtöbb dolog. Jessica felbérelte az egyik diákot a HR-től, ő mosogatott, pakolgatott, ennyi elég is volt. Az egyik barátjuk adta őket össze. Ez elég jó itt, csak ki kell kérni az engedélyt, és bárki összeadhat. Ott volt az egész család, érdekes volt nézni a hasonlóságokat és különbségeket. Egy csomó fotó készült. Ezek, ezek, ezek meg ezek.
Vasárnap az egyik munkatársamnál voltam egy meghívott előadó tiszteletére rendezett vacsorán. Megint leesett az állam, hogy milyen helyek vannak... Nagy ház és óriás kert kis tóval, ami tele van aranyhalakkal. Ott volt szinte mindenki a csoportunkból, gyerekestül és feleségestül, érdekes volt. Az előadó is jó volt másnap.
Hétközben volt több csoportszeminárium is, jók voltak. Most már lassan nekem is elő kéne adnom, csak annyi marhaságot kell mostanában csinálnom, hogy nem tudok befejezni egy témát sem.
Pénteken a Hertz Alapítványtól voltak PhD diákok, nekik labortúrát tartottam, ötször egymás után. Jól elfáradtam, de még így is érdekesebb volt, mint amikor valami fontosembernek kell bemutatni a labort. A pénteket aztán az koronázta meg, hogy nem tudtam hazamenni rendesen, mert a kártyám nem működött egy kapun, aminél kellett volna. Átalakítják a területet, és új útvonalon kell hazamennem. És miért is működne elsőre? Ma sem ment, pedig direkt reggel bementem az irodába, hogy nézzék meg, hogy mi van. Holnap balhét csinálok, ha nem oldják meg. Nagyon megalázó esténként egy fegyveres őrrel bazseválni, hogy engedjen már ugyan haza. A másik lehetőség, hogy 12 km-t biciklizek. De csakazértse fogok.
Kicsit rámjár a rúd egyébként. Hétvégén kizártam magam a lakásból, és sajnos elfelejtettem Jens-nek átvinni a pótkulcsot. 20 Dollár.
Pénteken Juliék sörözéssel egybekötött előgarázsvásárt tartottak. Nagyon jól jártam. Az alábbi nélkülözhetetlen dolgokat szereztem be bagóért:
- varrógép (Brother)
- sífutóléc (cipőt még kell vennem)
- egy szép pulóver és egy szoknya
- konyhai mérleg (digitális)
- IKEA kígyó a fotelre
Szombaton voltunk biciklizni kicsit, egy tájvédelmi területen a San Mateo híd lábánál. Láttunk egy csomó kócsagféle madarat, és egy óriási csapat pelikánt is. Tőlem pár méterre szálltak fel, gyönyörű volt.
Vasárnap Ninaval és egy német lánnyal bementünk a városba túróért na meg a Bluegrassra. Ez egy 3 napos, ingyenes, 6 színpados fesztivál a Golden Gate Parkban. Jó volt a zene és a hangulat is. Mindig ledöbbenek, hogy micsoda tisztaság van egy ilyen buli harmadik napján is, gyakorlatilag nincsen szemét, részeget nem láttam, csomóan gyerekkel vannak, a másik fele meg füvet szív, és valahogy mindenki olyan nyugis.

Buli buli hátán

Kedden megnéztük Nicolas-t, aki mostanában rockcsillaggá avanzsált. A Cafe du Nordban játszottak San Franciscoban. A zeneiskola kibérelte a helyet, és félórás váltással kb. 10 együttes lépett fel. Itt látható egy rövid részlet, nem túl jó minőségben, Nicolas a jobb oldalon.
Szerdán sima Alehouse volt, csütörtökön bbq az egyik srác házában, pénteken pedig Jessica második leánybúcsúja. Ez egy nagy családi búcsú volt, ott volt a mamája, nagymamája, húga, nővére, nagynénije, sógornője, anyósa, pár munkatárs és pár barátnő. Az egyik borászat éttermében voltunk, borozgattunk, sajtot és olajbogyót ettünk. Jó volt. Szerencsére valami meleghullám érkezett, ma pl. 36 fok lesz, és emiatt estére sem hűl le a levegő, ami jó.
Az esküvő ma lesz.

Zene és bona

Múlt vasárnap meglátogattam Ninat az LCLS-ben, ami egy szabadelektron-lézer Stanfordban. Tök jó kis kísérletet csinált, bár amikor ott voltam, akkor épp nem volt fény, mert valami kaki volt a fotokatóddal. De ez is érdekes volt, megtudtam egy csomó mindent a dolgoról, és még az irányítóközpontban is jártam. Este elmentem Nina csapatával vacsorázni, jófej fizikusok. Felice is ott volt, ő is Ninanak dolgozott (Felice egy francia csaj Nina laborjából, párszor már csináltam vele ezt-azt). Most azon gondolkozom, hogy mit tudnék én a Ninaval mérni, jó kis buli lenne.
Hétközben egyszer voltam Berkeley-ben egy svájci lányt búcsúztatni. A Jupiterben voltunk, Manfred is Ruth is jött. Én vezettem, és sikeresen be is csíptem Manfred kezét az ablakkal... Az a nap egyébként kicsit balesetes volt, este iszonyatosan beletrafáltam a fogínyembe a fogkefével, vérzett meg minden, és ma volt az első nap, hogy nem fáj. Csütörtökön bbq volt a del Valle tónál, egész sokan voltunk, és hihetetlen módon nem volt hideg.
Vasárnap San Jose-ben voltam egy fesztiválon, Ninaval meg Mirkóval. Elég egy fura fesztivál volt, alig találtuk meg a programokat. Ez a San Jose mindig egy kicsit furcsa, legalábbis eddig mindig az volt. De azért hallottunk két érdekes koncertet. Az egyik egy csellista nő, aki a saját, élőben játszott zenéjét mintavételezi és rétegzi rá a játékára. Elég bonyolult, mert nem sima kánon, amit csinál. Valahogy tudnia kell előre, hogy mit fog játszani, és közben emlékezni arra, hogy mit játszott már. Itt bele tudtok hallgatni. A másik egy még bolondabb dolog volt, az volt a címe, hogy Requiem a fosszilis tüzelőanyagokért. Mindenféle városi zajokat kevertek négy énekes hangjával -- akiknek egyébként csodálatos hangjuk volt. Nem egyszerűen csak motorzajokat tettek alá, hanem rendesen meg volt szerkesztve, volt hangmagassága is a zajoknak, ki volt találva. De azért még emésztem... Íme egy részlet.

Na jó, azért most így bevallom, hogy eleinte röhögőgörccsel küzködtem, főleg, amikor Mirkó bedobta, hogy csak azt nem érti, hogy miért kellett kikapcsolni a mobilokat. De tulajdonképpen jobb volt, mint amire számítottunk -- Nina meg egyenesen odavolt tőle.
Vasárnap ruhát próbáltam venni Jessica esküvőjére. 4 órát töltöttem el a hülye bevásárlóközpontban, de végül csak egy nagyon egyszerű ruhát vettem. Annyira egyszerű, hogy muszáj volt valamit csinálnom vele:
Előtte:

Utána:

Részlet:

Még nem tudom, hogy holnap is tetszeni fog-e, de mindenesetre nagyon utálnék megint elmenni ruhát nézni. Kész szerencse, hogy nem az én esküvőm!

Pihenős napok

Kezdek lassan visszarázódni a munkába. Megírtam a válaszokat például a pályázatom bírálátára. Csak az volt elszomorító, hogy a bírálók nem sokkal jutottak túl a címen. Viszont majdnem biztos, hogy kapok pénzt, azaz vehetek gépeket. Meg könyveket -- jó lenne kicsit feltöltenem a benti könyvtáramat.
Múlt pénteken voltam Ninaval SF-ban, egy kis helyen, nem kicsit alternatív és helyi, csupa furcsa zenekar lépett fel. Mindenki kicsit őrült volt, ami jó, egy nőci fel is ajánlotta, hogy fessek vele falat, de aztán nem lett belőle semmi. Pedig bírtam volna.
Ezen a hétvégén is voltunk a városban, egy jó kis fesztiválon a GG parkban (Power to the Peaceful). Nagyon sokan voltak. Utána Jessica leánybúcsújára mentünk egy étterembe Oaklandben. Jó volt az este, csak a végére már nagyon fáradt voltam.
Ezen kívül olyan sokat nem csináltam, főleg múlt hétvégén, mert kicsit sokat voltam erre-arra, nagyon jól esett a semmittevés.

Kajla-Kónya

Azaz hawaii-ul Kailua-Kona. Itt laktunk, a tavalyi szállodánk tőszomszédságában, egy apartmanban. Ez az apartman olyan, hogy ezt láttuk a teraszról reggelente:

Ezt meg esténként:

A köztes időben rengeteget búvárkodtunk, láttunk egymillió színes halat (köztük egy csomó humuhumunukunukuapua'a-t is). Az utolsó nap ráadásul együtt úsztunk kb. 50 delfinnel! Nem vicc, egyszercsak megjelentek, és 1-2 órán át az öbölben gyakorlatoztak, szép, rendezett alakzatokban. Karnyújtásnyira jöttek fel tőlünk levegőért.
Voltunk aztán Hilo-ban is, odefelé láttunk vízesést:

Sőt egyben fürödtünk is:

Meg láttunk egész pofás tengerpatot is:

Láttunk megkövesedett erdőt, és úsztunk vulkánikus medencékben a tengerparton, este pedig elcsíptük a naplementét és a Holdat a Mauna Kea-n:

Ezeket az állatokat láttuk még:

Meg még zebrát, meg lámát, és még egy csomó színes madarat, meg kajakoztunk is, de igazán nem akarom lelőni Mama beszámolóját, úgyhogy nem is rakok fel több képet. Még maradjunk annyiban, hogy tegnap meg elmentünk még Point Reyes-be, ahol az osztrigaevés előtt, még a világítótoronyból megpillantottunk egy szürkehátú bálnát... Mit mondjak még?

u.i.: azt mondhatnám, hogy még csótány is volt, nem is egy, de ez részletkérdés.

Nekem is...

Most valóban meglepődtem. Kiraktam egy címkefelhőt, és nem akarom elhinni, hogy a munka címke a legnagyobb... Fogadni mertem volna, hogy a bicikli vagy valami ilyesmi. A designolás pedig jelenleg fejlesztés alatt, untam a mostani.

Meglepi

Vasárnap óta vannak nagy fejlemények ám. Legelőször is az, hogy szombaton megyünk Hawaii-ra Mamával! Nem is tudta, hogy mi készül ellene, de nagyon örült neki. Már pakolunk is. Az úthoz kapott egy új fényképezőt is, ami nagyon szuper, még GPS is van benne. Megint a Big Islandra megyünk, és majdnem ugyanott fogunk lakni, ahol a múltkor laktam, csak most nem szállodában, hanem apartmanban. Nem is írok erről többet, mert majd onnan fogok.
Bent kicsit hektikus a helyzet, a rendszergazdánk 2 hónapos szabadságra ment, miközben éppen vesszük a klasztert. Klafa. És nem tudnak helyette senkit sem adni, úgyhogy kénytelen vagyok megtanulni, hogy mi mit is jelent számítógépnyelven... Kezdek belejönni, meg persze sose haszontalan valamit tudni, de azért kicsit hülye érzés ennyi pénzt elkölteni úgy, hogy nem egészen vagyok benne biztos, hogy mit kapok. Viszont van valami, amit csak én tudok eldönteni: a klaszter neve. Három opció van, lehet szavazni.
1. Lise Meitner
2. Hüpatia
2. Rosalind Franklin
Lehet szavazni, illetve a megjegyzésekben lehet további ötleteket adni. Nem árulom el, hogy nekem melyik a favoritom -- egyelőre. És azt sem ígérem, hogy az lesz, ami a legtöbb szavazatot kapja.
Végül egy kép még az első hétről.

Mama, a második hét

A második hét is nagyon jó volt. Vasárnap reggel bringáztam egyet, közben a Mama csinált nekünk ebédet. Délután hármasban biciklis bortúrára indultunk a környéken. Három pincészetet (bár pincék nincsenek) pipáltunk ki. Az egyik, Tamás nevű, természetesen magyar volt... Még sose mentem be oda, de valamiért arra gondoltam, hogy biztos vagy spanyol, vagy csak design miatt van ékezet az a-n. De nem, egy magyar pasasé volt eredetileg -- most már egy nagy konzorcium része. Dumálgattunk mindenféle emberekkel, az egyiknek pl. volt egy óriás kutyája, tiszta fehér, és természetesen úgy viselkedett, mintha egy apró kölyök lett volna, folyton fel akart ugrani az emberre. Meg volt a szokásos "a szüleim németek" vagy "éltem Németországban" emberekből is. Jellegzetes kérdésük, miután Jensről kiderül, hogy német: Sprechen Sie? Totál baromság, meg egyébként is, nyilván igen, hiszen most mondta, hogy német... De persze mindenki nagyon kedves volt, mint mindig.
Még utána Mamával elmentem fényképezőgépet nézni, kevés sikerrel. Azóta viszont, sok nézelődés után sikerült választani, vettünk egy csúcs kis Panasonic gépet, 12x zoommal és széles látószöggel. Még GPS is van benne!
A hét eleje viszonylag eseménytelen volt, Mama iskolában, én a dolgozóban. A dolgozóban persze mindig van valami szórakoztató, pl. be kellett ülnöm egy manager meetingre, mert a managerünk nem tudott elmenni. Agybaj, hogy milyen dolgokról beszélgetnek halál komolyan. Én csak tágranyílt szemekkel ültem és néztem.
Csütörtök este elmentünk a California Academy of Science-be, az éjjeli programra. Itt már voltam egyszer, Annával. Este 6-10-ig lehet megnézni a múzeumot, közben lehet koktélokat inni, és még koncert is volt! A legjobb egy emlőskiállítás volt, ahol mai és kihalt állatfajok csontvázait mutatták be, nagyon érdekes.
Pénteken jógáztunk, a jógatanár kicsit fura volt, egy pasas, és még énekelt is. Szombaton Ed búcsúbulija volt, Mama csinált palacsintát, nagy sikere volt. Egy csomó emberrel beszélgetett, még a Római Birodalomról is. Nem rossz. Mindenki nagyon kedves volt, szokás szerint.
Vasárnap, azaz tegnap, Jens csinált ebédet, pizzát sütött. Elsőre nem is volt rossz. Délután, amíg mi bringáztunk, addig Mama kiült a medenzéhez. Este pedig megnéztük a Milk c. filmet, ami Harvey Milkről szól,  az USA első nyíltan meleg politikusáról. Ő volt a vezéralakja a melegmozgalomnak, és ő akadályozta meg, hogy az Anita Bryant-féle bigott mozgalom többek között elérje, hogy melegek nem lehetnek tanárok stb. Egy barom elmebeteg természetesen őt és a polgármestert is lelőtte (Moscone)...
Végül egy vicces kép:

Mama, az első hét

Először is, automatizálódott egy kicsit a kommentelés, nem kell feltétlenül írni, csak lehet jelezni (FELÉM), hogy vicces voltam-e vagy ilyenek. Rendesek, mert olyan gomb nincs, hogy hagyjam a francba, kutyát sem érdeklem.
A Mama már egy hete itt tengeti velem a napjait, szerintem egész jól. Hétközben angolra jár a Városba (meg mindig mondom, hogy hozzon túrót is, de sose hoz). Ugyan első nap majdnem sikerült éjfélkor elindulnunk a Barthoz, mert összekuszálódott az ébresztőóra, és a mi belső óránk is az átállás miatt. Gyanút csak a szokatlan sötétség keltett bennem. Mama már félig el is készítette a reggelit, de aztán mégiscsak meggondolta magát, és aludtunk reggelig. Nem, nem röhögtünk.
Mama egy kis kiképzés után reggelente már az autópályán cikázva megy be a Bartig, délután ugyanígy vissza. Az első hét azért fárasztó lehetett, mert mire én hazaértem, addigra mindig aludt (a lecke felett). Azért esténként is csináltunk dolgokat, sétáltunk a parkban, sushit ettünk meg boroztunk. Pénteken meg a Mama elment egyedül bringával felfedezni a környéket, amíg én Stocktonban voltam business meetingelni Bálinttal.
Tegnap San Franciscoba mentünk hármasban, először a Legion of Honort néztük meg. Ez egy egész jó kis képtár, és most Mama meg tudta nézni azt a kiállítást, amire Párizsban nem volt ideje a múlt hónapban, ugyanis pont ide hozták. Kicsi a világ! Vett Mama nekem egy szép képet a lakásba:

Az a címe, hogy a Törött korsó. Aztán kocsikáztunk a tengerparton, meg néztük a szörfözőket. Végöl a Hayes Street design boltjaiba néztünk be, megszakítva az utat egy nagyon fontos dologgal: egy pohár sörrel.

Nádá piszáty

Szóval akkor... Először Belgiumról fogok írni, mert most itt vagyok és minden friss, utána meg egy kis összefoglaló az elmúlt 2 hétről. Ha hosszú lesz, hát az csak annak köszönhető, hogy hajnali 5-kor úgy döntöttem, hogy nem nyüglődöm tovább az alvással, mert egyrészt kicsit jetlagem van, másrészt meg tele van a fejem mindennel.
Tegnap reggel érkeztünk Leuvenbe. Az út sima volt, eltekintve a vihartól Chicagoban után, amit annyira nem élveztem. De egész meglepő módon nem voltam egyáltalán elgyötörve amire ideértünk. Brüsszelben szálltunk le, láttam az Atomiumot a repülőről. Persze nem innen tudtam, hogy itt szálltunk le. :) Már megint kicsit kultúrsokkom van, eleve a tájkép a magasból annyira más, mint az amerikai. Az ottani óriási, szabályos négyzetes felosztás helyett itt kis parcellák simulnak egymáshoz, látni lehet, hogy minden egyes szögletnek van valami oka, és ez az ok nem tegnapi... Leuven csodálatos, van egy halom gótikus templom, egy nagyon szép városháza, és gyönyörű kis utcácskák. A főtéren és a környékén nyüzsgés van, mindenki kávézik vagy eszik, a kis utcák kihaltak, csak néha jelenik meg rajta egy-egy alak, mintha csak most másztak volna le egy Bruegel  képről. Leuvenben alig laknak többen, mint Livermore-ban, ezért is elszomorító, hogy mennyivel kevésbé város az utóbbi. Persze 1200 évet nem lehet csak úgy behozni.
A fogadás is jó volt, érdekes falatkákat szolgáltak fel izgalmas formában. A legérdekesebbek azok a falatkák voltak, amelyeket kanálban hoztak, valahogy így (nem az én képem):

Utána még beültünk kicsit egy helyre, és megvolt az első belga söröcském is, Westmalle Tripel. Az összeset meg akarom kóstolni, csak ez nehéz, mert ez pl. majdnem 10%-os... Kedden megyünk a Palm sörfőzdébe, remélem, hogy ott lesz kóstoló, kis adagokkal.
Egyébként jó látni a régi ismerőseimet, meg van magyar kontingens is, egész nagy. Egyelőre ennyi a konferenciáról.
Back in the US... Szóval olyan hírek vannak pl., hogy egyik nap lövöldözés volt az intézet új-mexikói telepén, szerelemféltés, 6 halott, inkluzíve a futóbolond. Rajta kívül senki sem érdemelte. Szörnyű.
Írni meg azért nem írtam, mert a hétvégét is végigdolgoztam, hogy készen legyen a poszterem. De tudtam, hogy megéri, mert most itt vagyok, és nem csalódtam... Meg azért is megérte, mert Jimtől kaptam egy megjegyzést, hogy "terrific" lett, és hogy tiszta hülyék, hogy nem tarthatok előadást, és hogy három cikkre valót hordtam a poszteren össze. Nekem meg úgyis az a fontosabb, hogy ő mit gondol. Egyébként az elmúlt 1-2 héten cikkeső volt, 4 cikkemnek jött meg a kefelevonata. 3 már vissza is van küldve (a stanforddal közös cikkem csont nélküli lett, ami azért ritka), a negyedik a review cikk, 53 oldal, és a szedésnél mindent összekutyultak.
Elindulás előtti pénteken nem mentem be (ami ritka mostanában), viszont egész nap rohangáltam ide-oda, vásároltam, pakoltam, takarítottam, ilyenek. A jógát még szerencsére sikerült bepasszíroznom a napba. Szerintem a jóga függőséget okoz, mert olyan jó. Voltam párszor az elmúlt napokban biziklizni is, az egyik egész emlékezetes lett. Jens azzal heccelt, hogy lassú vagyok. Ami néha igaz, mert elbambulok, vagy egyszerűen csak nincs hangulatom olyan gyorsan menni. Eléggé felhúzott ezzel, ezért az esti bringázásnál beleadtam mindent. Nina is jött velünk. Mindketten kipurcantak, Nina meg jól meg is lepődött (persze azt hozzá kell tenni, hogy ő már délben úszott 1 órát). Egyébként én is meglepődtem magamon. :)
Itt közben felkelt a Nap, ideje készülődni.

Marin Headland

Tegnap elmentünk biciklizni Marin Headlandbe (vagy hoz, vagy ilyenek).
Itt az eredménye:

Most már ilyen szuperül be lehet ágyazni egyébként a bicikliutakat a blogba. Este nem tudtuk megnézni a tűzijátékot, mert olyan nagy volt a köd San Franciscoban. Helyette inkább beültünk egy sörözőbe (Marin Brewery).

Karalábé

Ma töltött karalábét csináltam ebédre, főzés közben született ez a kép. Jól sikerült egyébként, mármint az étel. Szeretem az olyan recepteket, amik igazából nem is receptek, csak van egy alapötlet (töltsük meg a karalábét), van egy helyzet (mi van a hűtőben), és kész is. Ezek mindig gyorsak és finomak, és ráadásul még kreatívnak is érzem magam utána.
Reggel nagyon korán keltünk (persze csak magamhoz képest, de nekem a fél hét az hajnal), hogy megnézzük a német-argentínt. Jól lesöpörték a copfosokat, szinte már sajnáltam őket. Maradona meg egészen úgy néz ki, mint egy drogbáró, mellesleg feltehetően az is. :)
Délután elmentünk megint az éves vásárra Pleasantonba. Simogattunk kiskecskéket, pöttyös őzet (alias Bambi, 2 hetes volt!!!), kengurut, néztünk malacfutóversenyt, furcsa embereket, és az összes egyebet, amit tavaly is. Minden geilség, műbalhé és kultúramentesség ellenére jó volt az egész.
Bent kezd kicsit kevésbé stresszes lenni a munka, rájöttem, hogy már bőven többet csináltam, mint ami ráfér egy poszterre. Ezen kívül két cikkünket is elfogadták. Idén egész sok cikkem lesz.
A jóga továbbra is szuper, tudom, ezt mindig írom, de sokszor szinte meglepődöm magamon, hogy miket tudok már. Pl. pénteken le tudtam tenni a tenyeremet a földre nyújtott lábbal állás közben. És valahogy a fájdalmat is sokkal jobban tudom kontrollálni, valahogy ki tudom kapcsolni az egészet.
Na és akkor most jöjjön egy pár érdekesség. Miközben arra kerestem rá, hogy egy Bohr az pontosan hány Angström, ezekre bukkantam rá:
1. Nem elég, hogy Niels Bohr és a fia is kapott Nobel-díjat, az idősebb Bohrnak volt egy híres matematikus testvére is, Harald. De ez is smafu, mert ez a matematikus testvér ráadásul az ezüstérmes dán olimpiai focicsapat egyik ékessége is volt. Ez milyen?
2. A programokban fellelhető különböző típusú hibákat híres tudósokról nevezik el (ezt tudta valaki?). Pl. a Borhbug az olyan, ami csak bizonyos bemeneti paramétereknél jön elő, a Heisenbug pedig olyan, hogy cak futáskor jön elő, hibakeresési módban nem. A legviccesebb (de talán a legőrjítőbb) a Schrödinbug, ami egészen addig nem jelentkezik, amíg valaki belenéz a kódba, és rájön, hogy lehetetlenség, hogy ez a program valaha is futott (Schrödinger macskája analógiájára). És valóban, a program megszűnik futni, egészen a hiba kederítéséig (ami ráadásul általában annyira összetett, hogy meg sem találják, csak valahogy kijavítják).
Ha valaki pedig az olajfoltot szeretné követni, annak ezt a New York Times oldalt ajánlom.

Híres lettem

swissnex

Találtam egy érdekességet a neten, az 1962-es Lindau Nobel Találkozón gyűjtötte valaki ezeket az aláírásokat.

http://www.symmetrymagazine.org/cms/?pid=1000807

Nem rossz... Én is voltam egyszer ugyanezen a találkozón, de valahogy nem volt kedvem aláírásokért kuncsorogni (sokan ezt csinálták). Most persze már bánom.

Csütörtökön voltunk San Franciscoban a Svájci Intézet (swissnex) által szervezett előadáson. Nina már régóta mondja, hogy menjünk. Ingyenes, érdekes, és még enni is adnak. Sőt, nekem úgy tűnt, hogy ez utóbbi viszonylag sok embert vonzott. A Disney Research-től, az ETH-ról jöttek előadni. Hogy mi az a Disney Research? Gyakorlatilag 2 és 3D technológiákat fejlesztenek, sok doktorandusz és kutató bevonásával. Volt szó arcszeknnelésről, realisztikus arcszimulációról, fényhatásokról, dinamikus képátméretezésről. Jövő héten szinkrotronokról lesz szó, meg az épülő svájci szabad-elektron lézerről (ha így van magyarul). 

A VB-t továbbra is szorgalmasan követem, egyre meglepőbbek a meccsek. A tippjátékban Jessica vezet toronymagasan, nem tudom, hogy hogy csinálja.

Vuvu

A múltkor említett vacsorával kicsit megjártuk. Bort vittünk ajándékba, és kiderült, hogy mormonok. Ciki volt.
Az épületünk mellé felhúznak egy újat. Érdekes így végignézni az építkezést. Egy minimális alapra gyakorlatilag dexion salgóból húzzák fel az egészet. De legalább gyorsan haladnak.
Ma hírekben arról volt szó, hogy valamit kéne kezdeni az éttermi olajmaradékokkal. Mert itt még nincs rá törvény, hogy össze kell gyûjteni. Néha nem értem az ilyeneket.
Hétvégén meccset néztünk, bicikliztünk, és vasárnap bementünk a városba (túróért). Volt egy jó kis fesztivál a Haight Streeten, zene, bazár és persze füves cigi mindenütt. Vettem egy jó kis bohócgatyát, most ez a kedvencem, persze nem munkába. Utána elbringáztunk a Golden Gate park végébe, aztán a part mentén tovább, majd letettük a bicajokat és kirándultunk egyet. Este a kedvenc helyemen, a Magnoliaban ettünk.
Továbbra is jógázom, szerintem fejlõdtem. Majd felrakok egy képet, downward facing dog póz, a bohócgatyámban. Két legyet egy csapásra.
Szinte csak én vagyok bent a csoportból, mindenki az ALS-ben. Én is megyek majd egy kísérletre. De ha az összejönne, akkor az nagy szám lenne. Majd szólok amikor drukkolni kell.
Addig csak maradjatok a vb-nél, rájuk fér. Errõl jut eszembe: ugye már mindenkinek abszolút hallása van a meccsek óta? (Ugyanis a vuvuzela be-n szól.)

A Klub

Egész múlt héten konferencián voltam, Washingtontól nem messze. Az az ún. Contractors' Meeting, ahova mindenki, aki a DOE Basic Energy Sciences programtól kapja a kutatási pénzét megjelenik, és minden évben nagyjából a résztvevők egy harmada előadást is tart. Nekem elsőre valószínűleg két év múlva kell, de már előre izgulok, mert elég magas a léc... Gyakorlatilag az összes híres amerikai a területemen itt volt, nők persze alig, és azt hiszem, hogy az egész konferencián én voltam a legfiatalabb. Persze ez nem mentség arra, ha nem jó az előadásom majd ha eljön az ideje...
A konferencia egy világtól elzárt üdülőtelepen volt, tóval, hattyúkkal és esténként sokszáz szentjánosbogárral. Nagyon szép volt. Az estéket a bárban töltöttük, ahol olyan emberekkel billiárdoztam, akikkel előtte szerintem nem is nagyon mertem volna szóba elegyedni. Jó volt, de mondjuk a billiárdtudásommal nem bűvöltem el senkit. :)
Összefoglalva elmondhatom, hogy a konferencia számomra leginkább egy beavatási szertartással ért fel, most már hivatalosan is a "Klub" tagja vagyok. A másik érdekesség, hogy nekem ez volt az első ilyen konferenciám, és Jimnek pedig valószínűleg ez volt az utolsó... Ősszel nyugdíjba megy, de persze nem fogja abbahagyni a kutatást, valószínűleg Argonne-nal közösen fog dolgokat csinálni.
Múlt hétvégén sokat bicikliztünk (összesen több, mint 120 km-t), végre jó az idő, sőt, talán már túl jó is azt hiszem. Így Washington után azért tudom értékelni, hogy itt nem párás a levegő. Ott tényleg gyilkos a meleg. Tegnap Ethan és Nicolas 30. szülinapi buliján voltunk. Jó volt, csak én nagyon álmos letten a végére, mert még mindig kicsit a keleti parti időzónában vagyok. Ma is hivatalosak vagyunk vacsorára az egyik posztdokhoz, Oliverék is jönnek. Egy kicsit sok az evés-ivás mostanában...

Lerobbant a kocsi

Na, tegnap este lerobban a kocsim. Egyelőre még persze nem tudom, hogy miért, de valószínűleg az akkumulátor lett gyenge, de az is lehet, hogy a gyújtással van a baj. Úgy volt, hogy Nina-val elmentünk Dublinba operát nézni -- a New York Metropolitanból közvetítették Rossini Armida c. operáját. Érdekes, amikor Rossini drámai zenét ír, igazából kicsit fárasztó. Nem sok történik a darabban, de ahhoz képest majdnem 4 órás (szünetekkel 4.5 óra volt). De a rendezés egész jó volt, és a zene is érdekesebb lett a végére. Szóval onnan hazajövet kiraktam Nina-t, és azután már nem tudtam beindítani az autót. Jens odajött és elvontatott egy szervízhez a közelben (mindezt éjfél körül), most megyek oda bejelentkezni.
Kedden is történt érdekes. A bal szememmel kicsit furcsán kezdtem el látni, elég idegesítő volt, valahogy sose sikerült élesen látni. Elmentem a szemészhez, ahol egy idő után kiderült, hogy a lerakódásoktól nem látok jól, ami persze érthető... Úgyhogy mostantól kéthetes lencsém lesz, havi helyett. A szememnek meg semmi baja (a dioptriától eltekintve).
Vasárnap elmentünk Sacramentoba megnézni a Tour of California első szakaszát. Persze csak a célvonalnál voltunk, de egész érdekes volt. A cél előtt háromszor körbebiciklizték a Capitolium előtti teret. A harmadik körre vagy 10 bringás vérzett, "sajnos" nem láttuk a borulást. Persze sajnálom őket, de azért érdekes lett volna látni... A verseny után az egyik bringást láttuk, szegényről leszakadt a fél ruhája, és az egész lába meg karja fel volt horzsolva... Ott volt egyébként Lance és Levi is. Tegnap Livermore-on keresztül ment a verseny, majdnem a házunk mellett mentek el. Szombaton mi magunk bicikliztünk, jó két órát, de nekem egy szenvedés volt, mert teljesen előjött az allergiám.
Még talán érdekes, hogy megvolt az első megbeszélésem a zöldkártyával kapcsolatban. Még nem tudom, hogy pontosan mi a menetrend, de elvileg lesz egy ügyvéd, aki majd mindig megmondja, hogy mit kell csinálnom. A cég fizeti, úgyhogy "nem téma", mert egyébként 5-10 ezer dollár...
Múlt hét pénteken Jens csoportjával voltam grillezni, az örmény srác csinált iszonyú finom bárányt... Jó is volt, hogy ott voltam, mert jelenleg úgy tűnik, hogy Jens főnöke lesz a mentorom azon a pályázaton, amit be kell adnom.

Saláta

Most olyan mindenfélét írok csak. Például, hogy elkészült az első Wikipedia szócikkem. Íme. Lehet kritizálni -- de nem kell.
Aztán érdekeset hallottam a rádióban. Van egy alapítvány, ami hajat és szőrt gyűjt, de tonnás mennyiségben. Pl. fodrászatok adományozzák neki. És tudjátok, hogy mire használják a hajat? Beleteszik nylonharisnyába, többszáz méter hosszan, és ezzel tisztítják meg az óceánt az olajfoltoktól. Floridában viszik, mint a cukrot. Ha-ha. De tényleg, a haj nagyon jó erre a célra valamiért.
Hétvégén futottam egy órát Nina-val. Mondanám, hogy meg se kottyant, ami igaz, de másnapra azért lett izomlázam. Meg voltem Berkeley-ben kirándulni, szombaton meg bort is kóstoltunk. Ramaty az idő, tegnap is zuhogott, ma nem, de hideg van továbbra is.
Hamarosan elkészül életem első pályázata, amiért elvileg $250 000-et kapok! Nem is rossz! Sőt... Izgalmas, meg persze furcsa is, hogy írok egy pár oldalt, és valaki elhiszi, hogy meg is fogom csinálni, amit leírtam, és még fizet is ennyit... Na jó, ez a valaki az intézet. Szerencsére az isteni Klippenstein ma pont itt volt (jaj, tudom, senki sem érti, hogy miről beszélek, de mindegy, nem azért írom), és sikerült vele megbeszélnem pár dolgot ezzel kapcsolatban. A legjobb az volt, hogy ugyanaz a véleményünk a kutatásról úgy általában.
Egyébként minket is utolért a gazdasági válság, pl. átmenetileg jegelték a posztdokok felvételét. Mázli, hogy én már aláírtam a szerződést, mert úgy tűnik, hogy a válság mindenre kihat.

Bréking

Na jó, nem annyira bréking már, mert vasárnap történt. Szóval elmentem futni, kocogok, kocogok, amikor félúton egyszer csak megláttam egy kismadarat, ami kiesett a fészkéből. Nagyjából 5-6 métert zuhanhatott, mert csak pálmafák voltak a környéken... Élt még, így felvettem és hazavittem. Először kicsit megitattam szívószállal, utána pedig felhívtuk Sebastiant, a madárszakértőt. Bár elsőre azt mondta, hogy esélytelen, hozott kukacot a kertjükből, Julie pedig szerzett fecskendőt a laborból. A kukacokat benyomta (illetve benyomtuk neki), és a bébiétel is tetszett neki.
Délután borfesztivál volt, amire Jens nem akart jönni, mert fájt a torka, így én otthon hagytam őt a madárral. Mire hazaértem, addigra elvitte a madarat egy menhelyre, mert félt, hogy félrekezeljük... Pedig szerintem ment volna, már volt is hétfőre jelentkező, és utána is meg tudtuk volna oldani. És egy ilyen kis izé 1-2 héten belül repül. De legalább azt megtudtuk, hogy vöröshátú cinege. Csütörtökön lehet telefonálni a menhelyre, akkor tudják megmondani, hogy hogy van. Az egyik lábujja szerintem el volt törve, de az szerintem akár még meg is tud gyógyulni.
Itt egy kép:

És van egy rövid videóm is:

Képek

Van még egy szép Polaroid képem a virágomról:

A másik meg, hogy az intézeti kanadai vadludaknak született két kicsinye. Sebastian fotói:

Yosemite 2010

Hétvégén megint Yosemite-ben jártam. Érdekes, mert pontosan ugyanekkor voltam 3 éve is. A különbség, hogy akkor sokkal melegebb volt. Idén helyenként térdig hóban gázoltunk, és még a völgyben is volt hó, és a dogwood is éppen hogy csak elkezdett kivirágozni. Pénteken Jens-szel a Négymérföldes úton mentünk fel, ami a völgyből a Glacier Point-hoz vezet. Nem tudtunk felmenni teljesen, mert egyszercsak egy elég gyanús hóakadály zárta el az utat, amit inkább kihagytunk.
Másnap a többiekkel (mert mások is jöttek) felmentünk a Yosemite Pointhoz. Szép kis túra volt, jó hosszú (4.2 mérföld, kb. 1000 m szintkülönbséggel). Fent élveztük a kilátást meg a havat. Én egyszer bele is estem egy lyukba, vagyis csak a lábam tűnt el a hóban. Este óriás pizzával ünnepeltünk.
Én nem vittem fényképezőgépet, csak a polaroidot, azzal ez a két kép született:

Jens csinált nagyon jó képeket az új kamerájával. 

Utolsó nap elmentünk a Mirror Lake-hez, kicsit még pihengettünk Curry Village-ben, aztán hazajöttünk. 

Hét elején kicsit izomlázam volt, meg úgy éreztem magam, mintha egy úthenger ment volna át rajtam. Mondjuk tényleg, egész héten utaztam (Chicago, Yosemite). 

Megérkezett az első fizetésem az új állásra. Hurrá. Ezen kívül cikket írtam, már majdnem kész. Ez csak a javítás a nagy cikkünkhöz, de jó alaposan átalakítottam egy pár részt, plusz beletettem vagy 20-30 új reakciót rajzolóprogrammal. 

Tegnap volt Jens születésnapja. Az Alehouse-ban ünnepeltünk, jó sokan eljöttek, szép este volt. Most pedig irány biciklizni, mert végre nem esik az eső!!!

Chicago már megint

Megint megjártam a keleti partot. Nem szeretem ezt a két óra eltérést, de legalább az időjárás jobb volt ott, mint itt. Ez nem fordul elő gyakran azért. Itt még mindig eseget, sőt néha ömlik.
A konferencia nagyon izgalmas volt. Halálos összecsapások voltak definíciók kérdésében. De hát fizkémesek vagyunk, mit is várnátok... Persze azért nem valamiféle filozófiai vita ez (bár néha nem sokban különbözött tőle), hanem tényleg jó lenne már eldönteni, hogy mit is értünk Roaming Radicals (bolygó gyökök?) alatt. Egy külső szemlélőnek persze elképesztő lehet, hogy mit lehet ezen vitatkozni, sőt, szinte veszekedni ennyit, de bevallom, hogy én is teljesen felhúztam magam a vita közben (persze mondani nem mondtam semmit, ahhoz még nem vagyok elég bátor). A konferencia végére nagyon elfáradtam, és szerdán még volt egy megbeszélés is délelőtt.
Most péntek van, és végre kipihentem magam. És végre van egy kis pihenés, megyünk a Yosemite-be, ahol felavatom az új bakancsomat.

Főnökösdi

Ma bebizonyosodott, hogy a szociális képességek legalább olyan fontosak, mint a tudományosak. Ma interjúztattunk egy srácot, aki hihetetlenül furcsa volt. Majdnem két méter magas volt és legalább 100 kiló, de gyakorlatilag annyi bátorsága volt, mint egy kisfiúnak. Érdemes összevetni a múlt heti jelentkezővel, egy vállamig sem érő ázsiai lánnyal, aki nagyon jó fej volt és egyáltalán nem tojt be attól, ha kérdezték, illetve attól sem, hogy ő kérdezzen. A mai srác előadása siralmas volt, de nem azért, mert nem volt karizmatikus vagy ilyenek, hanem mert egyszerűen csak számokat darált le. Ráadásul egyetlen kérdésre sem tudott válaszolni, de úgy, hogy egyszerűen csak mindenre azt mondta, hogy nem tudja. Továbbá képtelen volt belehelyezkedni a kérdező szerepébe. Na jó, nem csámcsogok tovább rajta, mert szerintem a srác határeset beteg szerintem.
Végre befejeztem a számolásokat a stanfordi csoportnak. Kíváncsian várom a válaszukat. Továbbá kezdek belekóstólni a főnökösdibe, pedig még nincs is beosztottam... Ma például konkrétan semmit sem tudtam csinálni, mert interjú, meg repülőjegyfoglalás, meg ez meg az... Ráadásul Olivernek (akit rettenetesen bírok) még mindig sok kérdése van. Ma jöttem rá, hogy Craig miért olyan tartózkodó eleinte az embereivel... Ha nem az lenne, akkor ötpercenként a nyakára jártunk volna, és nem tudott volna semmit sem csinálni... Ezt még el kéne lesnem, hogy hogyan csinálják profin, mert én általában abba a hibába esem, hogy ha kérdeznek, akkor válaszolok, sőt, minél inkább szeretném, ha a kérdező megértené a választ. Craig ezzel szemben félmondatokbak és röviden válaszol, és a kérdező feladata, hogy ezt megértse. Ezzek sok időt spórol meg magának...

Kínai konyha

Csináltattam egy új kreditkártyát, mert már többször előfordult, hogy egy nagyobb kiadás esetén (pl. repülőjegy) nem maradt elég keret a következő hónapra (valamiért nem hajlandóak növelni a keretemet, azt mondják azért, mert külföldi vagyok). Itt sajnos aki nem nem kreditkártyával fizet, az lemarad az össznemzeti becsapósdiról. De ez olyan becsapósdi, amiben mindenki benne van, és azok járnak a legrosszabbul, akiknek eleve is rossz. Arról van szó, hogy a kártyák visszafizetnek a vevőnek 0.5-5%-ot a vásárlások árából, egyes esetekben repülős pontokat lehet gyűjteni, vagy egyéb pontokat. Persze ez nem valami csoda, hanem ez pont abból a pénzből van, amit egyrészt a boltok fizetnek a kártyacégnek, illetve amit persze végül a vevő fizet meg, meg abból, amit azok fizetnek, akik tényleg nem tudják hónap végén visszafizetni a tartozásukat. 10%+ kamatokkal terhelve. És nem kell félni, a Visa, AmEx és társai még azért meg is élnek ebből. Azaz, ha az ember nem kreditkártyával fizet, akkor is kifizeti ezeket a terheket, és semmi sem jön vissza belőle. Az új kártyám AmEx, és örömmel látom, hogy az összesítésben rendszerezve gyűjtik a kiadásokat, utazás, ékszer, étel, étterem, autó stb. Ennek nagyon örülök, mert sokkal jobban fogom látni, hogy mire is költök. Szuper!
Tegnap volt az első hivatalos napom az új állásban. Elvileg szabad péntekem lett volna, de bementem, mert jöttek a Képviselőházból megnézni az intézetet, és Craig megkért, hogy helyette én mutassam be a labort. Már rutinos vagyok, ez volt talán a 3. vagy 4. alkalom, hogy ezt csináltam. Délutánra pedig be is fejeztem a stanfordos cikkhez a hozzájárulásomat. Hétfőn küldöm el nekik, remélem, hogy tetszeni fog nekik, meg azt is, hogy legközelebb is engem kérnek meg. Jó lenne egy ilyen kis viszonylag egyszerű cikkcsatornát kiépíteni.
Ma elmentem Haifenggel az ázsiai szupermarketbe. Már jártam ott, de az ugye a baj, hogy nem tudom, hogy mi mire való... Most aztán kaptam egy jó kis fejtágítót, és szinte csak furcsa dolgokat vettem. Például vettem fekete csirkét, amiből levest kell csinálni, szárított datolyával és gyömbérrel. Vettem őrül kinézetű tésztát, nagyon finom kínai körtét (olyan, mintha levegőbe harapna az ember, de aztán meg nagyon finom és sok a leve), valami gyökeret, amit úgy kell elkészíteni, mint a krumplipürét és dragonfruitot (nem tudom, hogy mi a magyar neve). A legérdekesebb a bambuszrügy, akkora, mint az öklöm, meg kell főzni, és utána apróra vágott szalonnával kell együtt tovább főzni, El sem tudom képzelni, hogy ebből milyen étel lesz.
Jógán egyre jobb vagyok, már egy kicsivel közelebb kerültem pl. a négyzet üléshez (square pose), ami olyan, mint egy törökülés, csak az egyik láb a másikon van, és az alsó lábszárak párhuzamosak a test síkjával. Nem könnyű. A pénteki jógák után teljesen olyan néha, mintha valami bulldózer ment volna át rajtam.

Aláírtam

a szerződést.

Recept

http://www.saveur.com/article/Recipes/Rabbit-Stew-with-Red-Wine

Mennyei nyúlebéd

Végre, három év után sikerült nyulat enni Húsvétkor. Ráadásul isteni lett, bár azért majdnem felrobbantam ma reggel, amikor 11-kor átmentem Jens-hez és még szinte csak belekezdett, ráadásul mellé csinálta a krumpligombócokat is. Szóval a konyha csatatérré vált elég hamar, fizikai és elvi síkon is, de minden jó, ha jó a vége... Persze csak azért voltam ideges, mert fél egyre jöttek a vendégek, Nina és Oliverék. A nyúlrecept hasonló volt a múltkori csirkéhez, majd belinkelem. Előételnek tekercselt pulykamell volt, szilvával és egyéb finomságokkal töltve, mellé spárga. Desszertet Nina készített.
Ezen a hétvégén ismét inkább csak pihentünk, főleg, hogy ismét zuhog az eső teljes erőből. Nem nagyon akar kitavaszodni rendesen.
Talán érdekes sztori, hogy tegnap nem akartak eladni nekünk a Safeway-ben egy üveg bort, mert Jens fizetett, de lejárt a jogsija. Az, hogy ez nem jelenti azt, hogy ő megsemmisült (azaz a születési év és a fotó attól még az, ami), nem érdekelte a pénztárost, és az ideiglenes papírigazolványt sem fogadta el. Ráadásul nekem sem volt hajlandó eladni a bort, mert az bűnpártolásnak számítana. Az egyetlen megoldás az volt, hogy visszamentem, levettem egy ugyanolyan bort a polcról (de nem ugyanazt, mert azt a nő elrakta a pult alá a pénztárnál), majd egy másik pénztárosnál kifizettem. A logikát értem, mert ne játsszon össze a pénztáros kiskorú italozókkal, csakhogy Jens majdnem 35 éves... Nevetséges.
Adam térdét csütörtökön műtötték, tegnap volt a születésnapja, Vittünk neki egy kis tortát, meg kicsit szórakoztattuk. 6 hétig nem mehet dolgozni, és ebből legalább kettőt az ágyban kell töltenie...

Ajánlat

Ma megkaptam az állásajánlatot az itteniektől. Hurrá.
Senior Member of the Technical Staff

Múlt hét

El vagyok maradva. A konferencia so-so volt. Nem is voltak sokan, meg akik voltak sem az igazán fontos emberek (kivéve én persze, ha-ha). De tényleg, elég lapos volt, sőt, a szervezés is furcsa volt, pl. nem adtak laptopot a vetítéshez, feltételezve, hogy mindenkinek van. Nekem van, de nem feltétlenül cipelem magammal mindenhova. De azért minden rendben lement, az előadás jól sikerült.
A konferencia végére nagyon elfáradtam, semmi másra nem vágytam, mint otthon, saját ágyban aludni, és nem csinálni semmit. Csak egy óra Colorado és Kalifornia között a különbség, de mivel most állítottuk át az órát nemrég, plusz a program 8-kor kezdődött, ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy 3 órával a szokásos előtt kellett kelnem.
A hét hátralévő részét kihúztam valahogy, de pénteken nem mentem be. Mostanában szinte mindig ott voltam, és most olyan jól esett semmit sem csinálni. Egész hétvégén sokat aludtam, de persze azért csináltunk pár dolgot. Pl. felbicikliztünk a Mount Diablora, futottunk egyet, találkoztunk Tinaval egy ebéd erejéig, vettem egy szuper túrabakancsot (mert a régi már nem volt jó rám), rendet raktam a lakásban (ez még folyamatban), olvastam. Szóval jó volt.
Tegnap a hétfő ennek megfelelően stresszes volt, mert minden a nyakamba szakadt, de azért nem vészes. Áprilisban megint utazom, 4 napra Chicagoba egy workshopra meg egy meetingre, mindkettő Argonne-ban lesz. Ettől lelkes vagyok.

Boulder, CO

A pénteki jóga nagyon jó volt. Hihetetlen, hogy másfél óra nyújtás után teljesen ki vagyok purcanva, mintha nem nyújtottam, hanem mondjuk futottam volna. Viszont meg tudom már azt csinálni, hogy magam előtt összeteszem a két talpamat, úgy, hogy a lábszáram szabályos deltoid, és utána a homlokommal megérintem a lábfejemet (vagyis így maradok egy csomó ideig). De a spárga meg a lótuszülés még messze...
A szombat nagyon hektikus volt. Délelőtt bicikliztünk, utána elmentem felszedni Réka ajándékát Pleasantonba, utána irány Stockton Réka szülinapi bulijára, ahonnan tűzés vissza, mert jegyünk volt a Zoperába. Mégpedig a livermore-iba. A denevért adták, nekem megint nagyon tetszett, és megint jobban, mint a kicsit művi előadások San Franciscoban. Jens-nek is tetszett, sőt, ő szorgalmazta, hogy menjünk.
Ma reggel alig bírtam felkelni, aztán csomagolás, ebédfőzés, utána pedig irány Colorado. Manfred szedett fel a reptéren, utána pedig elvitt egy nagyon szuper helyre, egy tadzsik étterembe! Ugyanis Boulder testvérvárosa Dusanbe, ahova ők egy internetkávézót épitettek, míg a tadzsikok ide egy nagyon szép tadzsik teaház-éttermet. Nagyon-nagyon finom volt az étel, és a hely is nagyon hangulatos volt. Csak a mobilom volt ott, a kép nem túl jó, de ilyen volt.

Tavasz

Itt már egy ideje tavasz van, de vasárnap óta az órát is átállítottuk. Lassan minden nap 20 fok van délben. Éljen, éljen, elég volt a sok esőből! Hogy jobban irígykedhessen mindenki, felteszek két képet, amit mostanában csináltunk a környéken.

Hétvégén elmentünk Sonomaba. Ez a másik híres borváros Napa mellett (tényleg mellette is van). Nagyon szép volt, sokkal kedvesebb hely, mint Napa. Van egy szép főtere, egészen régi, missziós házakkal. Megtudtam, hogy a missziózást itt az oroszok visszaszorítása miatt erőltették annyira. A pravoszláv egyház és sok orosz telepedett meg errefelé. Ezért van pl. Russian River, meg Sebastopol a környéken. De hogy kerültek ide az oroszok anno? Majd utánanézek a Wikipédián, de talán valaki tudja magától is. Csináltunk képeket.

Beszámoló

A síútról és a hétről.
Az út fantasztikusan sikerült. Nem is volt olyan fárasztó, mint ahogy gondoltam. Odaérkezéskor csak kipróbáltuk a léceket a Mariposa Grove-on (ahol az óriásfenyők vannak, de mondjuk odáig pont nem jutottunk el). Az első igazi napon, azaz vasárnap egész nap gyönyörűen sütött a nap. A több, mint 2.5 méteres hó ellenére pulóverben mentünk, mert a sífutástól még én sem fáztam. A legjobb az, amikor egy kicsit lejt a pálya, ilyenkor olyan, mintha egy városnéző villamoson ülne az ember, és onnan nézné az erdőt. Csak a legvégén volt valamennyire meredek, de ez inkább megerőltető volt, mint félelmetes. Mivel a lécnek nincsen igazi éle, nagyon erősen kell nyomni a havat.
A szállás szuper volt. A Half Dome-ot az ablakból láttuk. Nyáron már sokszor voltam a Glacier Pointon, ilyenkor ez az épület egy bolt. Volt fűtés, adtak enni, sőt bort is. A wc pottyantós persze. és mivel hideg van, nem nagyon bomlik le semmi. Igazából nem gusztustalannak nevezném az szagot, hanem marónak, mintha egy palack tömény ammóniába szippantana bele az ember (persze nem, mert attól el is ájulnék). Az egyetlen rossz az volt, hogy este 10-kor takarodó volt. Nem nagyon tudtam elaludni, meg szomjas is voltam eléggé, úgyhogy végül nem aludtam túl jól. Másnap sűrű hóesésben mentünk vissza, de szerencsére nem lett akkor sem nagyon hideg, és a szél sem fújt.
Az egyetlen sérülés, amit szereztem az az, hogy a jobb nagylábujjam vége teljesen érzéketlen lett, mostanra tért bele vissza az élet. Nem a hidegtől, hanem attól, hogy 4-5 órán keresztül ez a szegény kis ujj viseli a teljes testsúlyt, plusz még löködnie is kell előre. Itt van egy csomó kép. A Half Dome-ot nem lehet nem ezerszer lefotózni... Úgyhogy nem is tudtam válogatni igazából.
A hét többi része is mozgalmas volt, mostanra kicsit elegem is lett a sok futkosásból. Főleg, hogy jövő vasárnap megyek Coloradoba, Boulderbe, egy konferenciára. Eredetileg nem akartam menni, de Craig nem tudja megtartani az előadását, és engem kért meg, hogy ugorjak be helyette... Azért persze kibírom, mert ilyenre nem is nagyon lehet nemet mondani (mert hát ki más... főleg, hogy Haifeng felesége kb. azon a hétvégén fog szülni).
Szóval kedden voltam Berkeley-ben egy táncelőadáson a Zelletbach Hallban, de nem tetszett annyira. Modern tánc, gyönyörű és profi táncosok, de sokkal jobbakat is láttam már. Szerdán lánybuli volt, mostanában egyre gyakrabban érezzük szükségét egy kis trécselésnek... Jól sikerült, főleg, hogy 4 dollár volt egy martini... Csütörtökön Alehouse. Tegnap Jens meg be akart ülni valahova. A szokásos Thai helyre mentünk. A mostani kedvencem és nem olyan régi felfedezésem a Tom Yum Goong leves (ez most lehet, hogy champignon gomba, amit írtam, de mindegy). Olyasmi az alapjellege, mint egy húslevesnek, azaz eléggé híg, de édes savanyú, kicsit erős is, és garnélarák van benne. Nagyon jó!
Ma nem csináltam eddig semmit, de ez most nagyon jól jön. Tényleg el vagyok kicsit fáradva.
A "dolgozóban" minden szuper. Sikerült "kierőszakolnom" egy közös cikket Stanforddal például! Azért írom így, mert furcsa volt eleinte. Egy indiai srác keresett meg még egy tavalyi konferencia alapján. Folyton küldözgetett leveleket, adatokat kért, de ő meg nem mondott igazából semmit arról, hogy mi van. Aztán már a végén azzal jött, hogy fussunk össze és tanítsam meg neki a Gaussiant... Na, ezen azért kicsit kiakadtam. Megírtam neki, hogy én nem igazán így képzelnék el egy együttműködést, hanem úgy, hogy én számolok neki, és közösen írunk cikket. Mondjuk olyan, mintha egy tervezőt megkeresne valaki, hogy mutassa már meg neki, hogy hogyan kell az ArchiCAD-et használni... Szóval végül összejött a dolog, és a vicc az egészben az, hogy pont ez a reakció Jimet is érdekli, úgyhogy midenki boldog. De ez a srác azért fura. Annak ellenére, hogy tőlem akart tanulni, amikor így megfordultak a dolgok, akkor rettentő alaposan kikérdezte, hogy mit is fogok csinálni, teljesen nem bízik meg bennem. Nem jó hozzáállás kollaborációhoz, főleg (most nagyképű leszek), hogy ő egy doktorandusz, én meg már majdnemhogy témavezető. Kicsit el van tévedve, ráadásul a főnökeink puszipajtások, szóval nem értem. Mindegy.
Oliverrel továbbra is nagyon jól megvagyunk, nagyon örülök, hogy egy szobába kerültünk. A titkárnőnkre viszont haragszom, mert mostanában mindent elrontott, amit csak lehetett. Szerintem alapvetően lusta, de nagyon jól játssza...
Végül: beadtam a derekam, és ma rendeltem egy GPS-t. Sokáig ellenálltam, de mostanra beláttam, hogy én már sose fogok megtanulni jól tájékozódni, viszont folyton stresszelek emiatt. Nem szoktam eltévedni, de mindig ki kell nyomtatni az utat, vagy legtöbbször le kell rajzolnom, úgy megy, de másnapra már elfelejtem. Azt gondoltam, hogy a GPS-szel elzárom magamat a további fejlődéstől. Ez azt hiszem igaz, de legalább megmentem magam a sok idegeskedéstől. Elvileg jövő héten itt lesz! Olyat vettem, amiben Európa is benne van.
A jóga továbbra is jól megy, talán kicsit fejlődtem, de nem túl sokat. De nagyon szeretem, kivéve, hogy néha türelmetlen vagyok óra közben.

Sífutás 1

Ma volt a bemelegítõnap. Másfél órát mentünk a Mariposa Grove-on. Egész jól ment, lefelé is, de holnap sokkal nehezebb lesz a hátizsákokkal. Egész sok a hó, pl. a Half Dome is havas, de a völgyben azért csak foltokban van hó.
Az útitársaim nagyon viccesek. Négy osztrák, egy német és egy svájci. Jens sajnos nem jött, bánhatja.
Most csak ennyi ismét (statisztikajavítandó), legközelebb talán kedden, mert a hegyen azért nem lesz internet.

Röviden

Indulok Yosemite-be fél óra múlva. És van egy új kedvenc blogom, illetve lehet hivatalosan is követni.

601.

Az előző volt a 600. bejegyzésem. És holnap lesz három éve, hogy megérkeztem. Három év! Ez évente átlag 200 bejegyzés, ami nem is olyan rossz, persze mostanában romlott le az átlag.
Ez a hét olyan lassan telik, és valahogy nem megy a munka. Össze-vissza kapkodok, meg kéne nyugodni. Ebben lehet, hogy segít, hogy a hétvégét a Yosemite-ben fogom tölteni, mégpedig nem is akárhogyan, hanem sífutva. Már nagyon várom.
Ma volt Daniel (a diákunk) búcsúebédje. Sajnálom, hogy elmegy, de persze jó ez így, mert neki mindenképp doktoriznia kell, nagyon okos srác. Meg itt van Oliver, és hamarosan lesz egy új lány is, és ezen kívül még két embert akarnak posztdoknak, és ugye lesz még egy állandó is na meg én is. Egészen feldagadunk. Idén elkezdtünk hetente csoportmegbeszélést tartani, amit eddig hiányoltam. Nagyon jók szoktak lenni.
Hogy egy kis unalmas témát is bedobjak, még mindig esik az eső, kezdem unni. Hiányzik a napsütés és a meleg. Jó, gondolom nektek is, sőt, gondolom jobban.
Olvasok egy érdekes könyvet, Sebastiantól kaptam kölcsön, az a címe, hogy Your inner fish. Nagyon érdekesen és szépen tárgyalja az evolúciót. Kezdek másképp nézni a földigilisztákra.
Most csak ennyi, fáradt vagyok...

Itt a tavasz

Egész mozgalmas volt a hét. Pl. volt intézeti gyűlés. Március 24-én lesz a mi épületünk mellé kerülő új szárny alapkőletétele. Olyan érzésem volt, mintha végre történnének itt dolgok. Örülök, hogy itt vagyok épp most.
Pénteken bementem dolgozni, a laborban voltam Haifenggel. Valami furcsa dolog történik a kísérletekben, nem tudunk rájönni. Valószínűleg valami koszos, de hogy mi, azt nem tudjuk.
Este elmentem Juciékhoz Stocktonba. Bori már szinte rendesen tud járni. Kaptam egy rakás palacsintát vacsorára, utána meg megnéztünk egy filmet, és ott is aludtam. Szombaton kora délután elmentünk Jens-szel biciklizni. Elmondhatatlanul zöldek a dombok, nem lehet vele betelni. Az egyik farmon pedig láttunk egy rakás lámát.
Este Eddel és Ninaval elmentünk Berkeley-be János Passióra. Egy 17 tagú kórus énekelt (itt a weboldaluk), és a kórusból voltak a szólisták is. A tenor fantasztikus volt. A koncert előtt pedig egy francia étteremben vacsoráztunk, La Note a neve.
Ma vasárnap van. Reggel elmentünk fényképezni Jens új tükörreflexes gépével, majd rakok fel képeket. Délben elmentünk az Alehouse-ba megnézni az USA-Kanada hoki döntőt, de nem néztük végig, mert túlságosan jó volt az idő. Most értünk vissza egy kétórás biciklizésből.
Írtam már, hogy szinte biztos, hogy megkapom itt az állást? De csak szinte biztos.

Oliver

Hétfőtől új csoporttársunk van, Oliver, Karlsruhe-ből. Nagyon örülök neki, izgalmas mindig nagyon, ha egy új ember érkezik. Ráadásul egy szobába rakták velem, így ismét nem vagyok egyedül, ami jó, főleg, hogy a srác nagyon okosnak tűnik, ami igencsak kellemessé teszi a szobamegosztást. Már ismertem korábbról is persze, konferenciákon találkoztunk. Vasárnap át is hívtak magukhoz, van egy egyéves kislánya. (Mellékszál, hogy Lennek is most született unokája, Haifeng felesége meg 8 hónapos terhes, úgyhogy a csoport összes férfitagja -- azaz mindenki rajtam kívül -- gyerekekről beszél néha, kivéve én, kicsit hülyén szoktam magam érezni.)
Múlt pénteken voltam Ninaval meg pár más emberrel Berkeley-ben egy koncerten, az orosz nemzeti zenekar játszott. Csajkovszkij D-dúr hegedűverseny és Sosztakovics 9. szimfónia volt a két fő szám. Nekem mind a kettő nagyon tetszett, a többieknek nem tetszett a Sosztakovics. Mint ahogy Sztálinnak sem, mert nem éppen győzedelmi induló -- pedig az volt a rendelés. Jó, hogy nem csukták le miatta...
Biciklizésre is jutott idő, igaz, csak szombaton, mert vasárnap óta ismét elég rendesen esik. A jóga viszont egyre jobban megy, szerintem hajlékonyabb lettem egy kicsit, mint voltam.
Az állással az van, hogy Argonne-ból kaptam ajánlatot, és úgy tűnik, hogy a másik ügy is sínen.

Izgalom

Tegnap megtudtam (mert igazából csak akkor döntött így a managerünk), hogy lesz még interjúztatás az "állásomra". Ez persze oké, furcsa is lenne, ha nem. Viszont azt is tudom, hogy ki az, és sajnos az, akitől tartottam. Értsd: nagyon jó. Az egyetlen jó dolog, hogy már úgysem tudok változtatni az én interjúmon. Persze azért van más jó is nyilván: ha ez nem jön össze, akkor irány Illinois.
Ravi egyébként itt volt hétfőn interjúzni egy másik állásra, amire már 4 másik embert is meghallgattak tavaly. Szerintem nem volt igazán jó az előadása, de ettől függetlenül úgy tűnik, hogy ő lesz a nyertes. Hamarosan kiderül.

Két sztori

Az egyiket tegnap ebéd közben mesélte Craig. Nevada szenátora egyszer azt mondta az egyetemnek, miután az pénzt kért tőle könyvtárbővítésre: Uraim, önöknek közel egymillió könyvük van a könyvtárban. Elolvasták már mind őket? ... Hát akkor minek önöknek több könyv?
A másik, hogy figyelmetlenségből túlléptem a kreditkártyámon a limitet. Bementem a bankba, ahol két perc és egy telefon után ideiglenesen megemelték a limitemet és még büntetést sem kell fizetnem. Az ilyen sztorikon még mindig megdöbbenek.

Lovaglás

Tegnap végre elmentünk lovagolni. Azért végre, mert igazából már két éve ezt kaptam születésnapomra, de sose mentünk el. Point Reyes környékén voltunk, egy farmon. Útközben megálltunk Fairfaxben, ami már igazi Észak-Kalifornia, azaz hippiváros. A város tele van bicikliboltokkal, ingyenes internetes kávézókkal és érdekes boltokkal. Itt ebédeltünk. A farmtulaj egy német nő. Nem kérdeztünk rá, de elég erős akcentusa volt. Azóta is furdal a kíváncsiság, hogy hogyan kötött itt ki...

Én a képen látható lovat, azaz Ponchot kaptam, Jens meg Jacket (további képek). Vicces volt, mert általában én vagyok a félős (hullámok, meredek sípálya, hullámvasút stb.), de az állatoktól nem félek, sőt, hiszek benne, hogy az értelmes állatokkal lehet kommunikálni, főleg olyanokkal, hogy ló, kutya, macska stb. Alligátorral nem próbáltam még... Szóval a lényeg, hogy Jens eléggé félt, és nagyon meg volt illetődve a lovon. Rám is azért egy pár percig átragadt, főleg, hogy én kaptam a legvadócabb lovat, ami rögtön azzal kezdett, hogy előreügetett a csoportban, mert nem tetszett neki a helye. Jó volt nagyon, mert néha ügettünk is, és én rá is tudtam venni a lovamat, hogy ügessen, meg arra is, hogy álljon meg. Poncho egyébként minden alkalmat megragadott, hogy legelhessen, ezt hagytam, de aztán sikerült mindig abbahagyatni vele, amikor indultunk. Szerintem elég jól ment összeségében.

Este az Alehouse-ban ettünk Julie-ékkal. A Pliny the Younger (kedvenc szezonális sörünk) már elfogyott... Kész szerencse, hogy pénteken ittunk belőle -- állítólag 12 óráig tartott a hordó...

Ma izgalmas nap lesz, mert Ravi jön állásinterjúra. Nem arra az állásra, amire én jelentkeztem, hanem egy kísérletire. Már négy embert meginterjúvoltak, de egyik sem tetszett nekik szerintem, és most próbálják visszacsábítabi Aachenből. Vagy ilyesmi. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz!