El vagyok maradva. A konferencia so-so volt. Nem is voltak sokan, meg akik voltak sem az igazán fontos emberek (kivéve én persze, ha-ha). De tényleg, elég lapos volt, sőt, a szervezés is furcsa volt, pl. nem adtak laptopot a vetítéshez, feltételezve, hogy mindenkinek van. Nekem van, de nem feltétlenül cipelem magammal mindenhova. De azért minden rendben lement, az előadás jól sikerült.
A konferencia végére nagyon elfáradtam, semmi másra nem vágytam, mint otthon, saját ágyban aludni, és nem csinálni semmit. Csak egy óra Colorado és Kalifornia között a különbség, de mivel most állítottuk át az órát nemrég, plusz a program 8-kor kezdődött, ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy 3 órával a szokásos előtt kellett kelnem.
A hét hátralévő részét kihúztam valahogy, de pénteken nem mentem be. Mostanában szinte mindig ott voltam, és most olyan jól esett semmit sem csinálni. Egész hétvégén sokat aludtam, de persze azért csináltunk pár dolgot. Pl. felbicikliztünk a Mount Diablora, futottunk egyet, találkoztunk Tinaval egy ebéd erejéig, vettem egy szuper túrabakancsot (mert a régi már nem volt jó rám), rendet raktam a lakásban (ez még folyamatban), olvastam. Szóval jó volt.
Tegnap a hétfő ennek megfelelően stresszes volt, mert minden a nyakamba szakadt, de azért nem vészes. Áprilisban megint utazom, 4 napra Chicagoba egy workshopra meg egy meetingre, mindkettő Argonne-ban lesz. Ettől lelkes vagyok.
Dinnyenapló
Már kiskoromban is imádtam a dinnyét. Most, hogy nagy vagyok (és doktor) eljöttem a Nagy Dinnyekutató Laboratóriumba a napfényes Kaliforniába. A baj csak az, hogy ez az Óperenciás tengeren, sőt, még az Üveghegyen is túl van, és mindenki, aki fontos nekem, otthon maradt... Nekik írom ezt a naplót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése