Tegnap végre elmentünk lovagolni. Azért végre, mert igazából már két éve ezt kaptam születésnapomra, de sose mentünk el. Point Reyes környékén voltunk, egy farmon. Útközben megálltunk Fairfaxben, ami már igazi Észak-Kalifornia, azaz hippiváros. A város tele van bicikliboltokkal, ingyenes internetes kávézókkal és érdekes boltokkal. Itt ebédeltünk. A farmtulaj egy német nő. Nem kérdeztünk rá, de elég erős akcentusa volt. Azóta is furdal a kíváncsiság, hogy hogyan kötött itt ki... Én a képen látható lovat, azaz Ponchot kaptam, Jens meg Jacket (további képek). Vicces volt, mert általában én vagyok a félős (hullámok, meredek sípálya, hullámvasút stb.), de az állatoktól nem félek, sőt, hiszek benne, hogy az értelmes állatokkal lehet kommunikálni, főleg olyanokkal, hogy ló, kutya, macska stb. Alligátorral nem próbáltam még... Szóval a lényeg, hogy Jens eléggé félt, és nagyon meg volt illetődve a lovon. Rám is azért egy pár percig átragadt, főleg, hogy én kaptam a legvadócabb lovat, ami rögtön azzal kezdett, hogy előreügetett a csoportban, mert nem tetszett neki a helye. Jó volt nagyon, mert néha ügettünk is, és én rá is tudtam venni a lovamat, hogy ügessen, meg arra is, hogy álljon meg. Poncho egyébként minden alkalmat megragadott, hogy legelhessen, ezt hagytam, de aztán sikerült mindig abbahagyatni vele, amikor indultunk. Szerintem elég jól ment összeségében.
Este az Alehouse-ban ettünk Julie-ékkal. A Pliny the Younger (kedvenc szezonális sörünk) már elfogyott... Kész szerencse, hogy pénteken ittunk belőle -- állítólag 12 óráig tartott a hordó...
Ma izgalmas nap lesz, mert Ravi jön állásinterjúra. Nem arra az állásra, amire én jelentkeztem, hanem egy kísérletire. Már négy embert meginterjúvoltak, de egyik sem tetszett nekik szerintem, és most próbálják visszacsábítabi Aachenből. Vagy ilyesmi. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése