Dinnyenapló

Elkészült az előadásom. Nagyon jó, mert csütörtökön tartottam egy főpróbát Jim javaslatára. Ez nagyon hasznosnak bizonyult, mert utálatos dolog egyébként egyórás előadást elpróbálni. Azóta nagyjából nyugodt vagyok, mert tudom, hogy bele fogok férni az időbe, ráadásul azt mondták, hogy jó volt. Elvileg holnap csak jobb lehet. De ugye van a medve bőre is, szóval...

A hétvége azért jól telt, ma pl. voltunk reggel biciklizni, aztán meg bementünk San Franciscoba, ahol Gergely Ágival találkoztam, ha valaki ismeri. Egy napelemes konferencián volt itt, nagyon érdekeseket mesélt. Megnéztünk a barátja (szintén német) start-up cégének az irodáját is, az is nagyon érdekes volt.

Szombaton dolgoztam, cikket kellett bírálni. Mondjuk nagy balek voltam, addig kattingattam, amíg sikerült a bírálatot egy másik cikkhez küldeni, de szerencsére azért megoldható a hiba... Este elmentünk moziba, és a Crazy Heart című filmet néztünk meg. Az a főszereplője, aki a Big Lebowskinak is (Jeff Bridges). Egy alkoholista country énekesről szól. Nekem nagyon tetszett, még a zene is. Nem az az idióta country zene, hanem inkább olyan balladaszerű volt benne, és a pasas nagyon jó. A másik főszereplőt, a színésznőt is nagyon szeretem (Maggie Gyllenhaal).

Olvasok egy nagyon érdekes könyvet, az a címe, hogy Amerika, Amerika!, magyar írók írásai az USA-ról. Nagyon érdekes. Majd másolok ide mondatokat, mert legalábbis szerintem nagyon találóak. Köszi Juca!

Még a jógáról akartam írni. Egyre jobban tetszik, de persze szinte alig fejlődök. Pedig hetente kétszer járok. De azért kicsit talán már jobban megy, mint az elején, főleg a koordináció része, mert értem, hogy melyik gyakorlatnak mi a célja. Hihetetlen, hogy a mindennapi életben, még akkor is, ha valaki sportol, mennyire nem használjuk az izmaink és inaink legtöbbjét. Nem is tudjuk, hogy léteznek, csak amikor egy jógamozdulatnál elkezdenek húzódni. De nehogy azt higgyétek, hogy valami lótuszülésben fejenállás kell ehhez! Próbáljátok ki ezt az egyszerű dolgot: álljatok a fal mellé oldallal, hogy a fal érintse a jobb vállatokat, de azért ne teljesen szorosan álljatok a falhoz. Utána emeljétek fel a jobb karotokat előre, úgy, hogy a tenyeretek a fel felé nézzen. A fal mentén egy kört leírva emeljétek tovább a karotokat, majd ha már legfelül van, akkor kezdjétek hátrafelé, továbbra is nyújtott karral leengedni. Találjátok meg azt a pontot, ahol a legjobban feszül, vagy ha ez túl sok, akkor azt, ahol még kibírható. Ez szerintem olyan 1 óra tájékán lehet (ha elképzelünk oda egy órát). Ha ez megvan, akkor az eddig a fallal párhuzamosan álló lábfejetek mozdítsátok úgy, hogy a sarok helyben marad, a lábujjak meg elfelé mutatnak a faltól. Hoppá! Ennyi elég is ahhoz, hogy már csak sokkal nehezebben lehessen kibírni a kéz tartását. Ugye?

Na most megyek és relaxálok holnapra. Majd beszámolok.