Szomorú bulik

Mostanában egy csomó szomorú bulira vagyunk hivatalosak, a tegnapi volt eddig a legszomorúbb. Sebastian és Julie elköltöznek Németországba, és Sebastian ma repült (Julie egy hét múlva). Holnap Caroline hasonló bulija lesz, előtte meg Kwee-Yan bulija volt. Caroline Atlantába, Kwee-Yan pedig Malájziába megy. És ez még csak a kezdet, Tina is elmegy, lehet, hogy Nina is, Andrea is... :( Jens csinált egy nagyon vicces (bár tulajdonképpen szomorú) kis videót a tegnapi bulira, nagy sikere volt. Én csak egy tésztasalátát csináltam, amire eredetileg azt hittem, hogy nagyon rossz lesz, de egy csomóan mondták (maguktól), hogy finom lett. Fura, hogy Sebastian elmegy, ő volt a társaság lelke sok szempontból.
Múlt héten felfedeztem, hogy az izraeli kuszkusz néven árult izé az a tarhonya. Nem hasonló, hanem az. Vettem egy egész dobozzal.
Egész sokat bringázunk, ma is voltunk a környéken, meg múlt héten is a Mount Diablon, és még hegyibringázni is voltunk Santa Cruz környékén Tinaval és Yuval.
Van egy nagy hírem is: lett egy zongorám! Ez a szülinapi ajándékom, de már előre megkaptam. Nagyon jó, persze elektronikus, de teljesen olyan (vagyis az én szintemen teljesen olyan), mint egy igazi zongora. Yamaha egyébként. Próbálok minden nap gyakorolni egy kicsit legalább. A nappaliba tettem, így nehéz elfelejtenem. Nincs rajta túl sok gomb, mert ez tényleg csak egy zongora akar lenni, és nem egy számítógép, de ami jópofa, hogy fel lehet venni az egyik kezet, és úgy gyakorolni hozzá a másikat. Ez egész hasznos.
Ezen a héten tartottam egy csoportszemináriumot. Nem lett rossz szerintem, csak hihetetlen, hogy mennyire elfáradtam a végére! Készülés közben arra is rájöttem, hogy itt az ideje nekiállni cikkeket írni, mert mostanában nem csináltam ezen a téren semmit, le vagyok maradva. Valahogy egyébként is kifolyik az idő a kezemből, pedig ez alapvetően nem jellemző rám. Csak olyan sok a zavarás néha napközben, e-mailek, megbeszélések, ebéd stb. Caroline egyébként adott egy tippet, lehet, hogy kipróbálom. Van az ún. Pomodoro módszer, aminek az a lényege, hogy az ember 25 percig csak egy feladatra koncentrál, utána 5 perc szünet, majd újra 25 perc stb. Egy 25 perces egység egy pomodoro (azaz paradicsom). Az elmélet az, hogy az, hogy ilyen szinten számon tartva az időt nem lehet elszúrni egy egész napot (előre meg kell határozni, hogy mit fog az ember csinálni egy adott pomodoróban, és nem szabad mással foglalkozni). Ha a feladata több, mint 5-6 pomodoro, akkor részekre kell osztani. Tudom, erre a Papa azt fogja mondani, hogy ez olyan, mint az interval walking, aminek az a lényege, hogy sétálj gyorsan, de ha elfáradsz, akkor sétálj lassabban, de ettől még lehet, hogy működik. Van hozzá persze kis alkalmazás a számítógépre...
Oliver egyébként kiköltözött az irodámból hétfőn, már várom, hogy jöjjön az a fickó, akivel majd megbeszéljük, hogy melyik bútorok mennek, és miket hozzon. Ja, és ugye van a klaszterem, amit Hypatianak akartam elnevezni. Erre kiderült, hogy ez a név már foglalt, úgyhogy Meitner lett. Ez se rossz.
És szerintem még nem is írtam, hogy két hete voltunk a livermore-i operában, a Don Giovannit láttuk. Modern feldolgozás volt, és a zenekartól eltekintve szerintem nagyon jó volt. A modernség pl. abba nyilvánult meg, hogy Leporello nem egy tekercs papírból olvasta fel a csajok nevét, hanem egy iPhone alkalmazás volt kivetítve, ahol a Google Earth segítségével jelenítették meg térképen a lányokat. Ez tényleg vicces volt, és lehet ugyan, hogy az előadás nem volt "világszínvonalú", mégis tetszett az egész (ismét), mert hát az operának ilyennek (is) kell lennie, azaz nem elitistának. Régen ugyan csak a gazdagok nézhették, de a TV helyett volt ez mégiscsak.
Végül csak annyi, hogy varrtam a kocsim napellenzőjére új borítást, mert a régi szét volt rohadva. Nagyon profi lett szerintem, majd rakok fel képeket.