Karalábé

Ma töltött karalábét csináltam ebédre, főzés közben született ez a kép. Jól sikerült egyébként, mármint az étel. Szeretem az olyan recepteket, amik igazából nem is receptek, csak van egy alapötlet (töltsük meg a karalábét), van egy helyzet (mi van a hűtőben), és kész is. Ezek mindig gyorsak és finomak, és ráadásul még kreatívnak is érzem magam utána.
Reggel nagyon korán keltünk (persze csak magamhoz képest, de nekem a fél hét az hajnal), hogy megnézzük a német-argentínt. Jól lesöpörték a copfosokat, szinte már sajnáltam őket. Maradona meg egészen úgy néz ki, mint egy drogbáró, mellesleg feltehetően az is. :)
Délután elmentünk megint az éves vásárra Pleasantonba. Simogattunk kiskecskéket, pöttyös őzet (alias Bambi, 2 hetes volt!!!), kengurut, néztünk malacfutóversenyt, furcsa embereket, és az összes egyebet, amit tavaly is. Minden geilség, műbalhé és kultúramentesség ellenére jó volt az egész.
Bent kezd kicsit kevésbé stresszes lenni a munka, rájöttem, hogy már bőven többet csináltam, mint ami ráfér egy poszterre. Ezen kívül két cikkünket is elfogadták. Idén egész sok cikkem lesz.
A jóga továbbra is szuper, tudom, ezt mindig írom, de sokszor szinte meglepődöm magamon, hogy miket tudok már. Pl. pénteken le tudtam tenni a tenyeremet a földre nyújtott lábbal állás közben. És valahogy a fájdalmat is sokkal jobban tudom kontrollálni, valahogy ki tudom kapcsolni az egészet.
Na és akkor most jöjjön egy pár érdekesség. Miközben arra kerestem rá, hogy egy Bohr az pontosan hány Angström, ezekre bukkantam rá:
1. Nem elég, hogy Niels Bohr és a fia is kapott Nobel-díjat, az idősebb Bohrnak volt egy híres matematikus testvére is, Harald. De ez is smafu, mert ez a matematikus testvér ráadásul az ezüstérmes dán olimpiai focicsapat egyik ékessége is volt. Ez milyen?
2. A programokban fellelhető különböző típusú hibákat híres tudósokról nevezik el (ezt tudta valaki?). Pl. a Borhbug az olyan, ami csak bizonyos bemeneti paramétereknél jön elő, a Heisenbug pedig olyan, hogy cak futáskor jön elő, hibakeresési módban nem. A legviccesebb (de talán a legőrjítőbb) a Schrödinbug, ami egészen addig nem jelentkezik, amíg valaki belenéz a kódba, és rájön, hogy lehetetlenség, hogy ez a program valaha is futott (Schrödinger macskája analógiájára). És valóban, a program megszűnik futni, egészen a hiba kederítéséig (ami ráadásul általában annyira összetett, hogy meg sem találják, csak valahogy kijavítják).
Ha valaki pedig az olajfoltot szeretné követni, annak ezt a New York Times oldalt ajánlom.