Utolsó hét

Ez volt az utolsó teljes hét indulás elõtt. Végre sikerült a kísérlet és végre mûködik a modell. Viszont nagyon kevés idõ maradt a cikkírásra. Nekem kell írnom, bár a kínai posztdok fog menni a konferenciára. Mert a diákunk nem tudná írni, és Haifeng se, hiába õ csinálta a méréseket. Craig meg az ALS-ben dekkol az egész hónapban, és különben is, ez majdhogynem nem is az õ dolga. Elvégre posztdok vagyok, nem doktorandusz.
A hétvégén keményen karácsonyibevásároltam. Rettentõ fárasztó, de már majdnem minden megvan. Szerencsére kicsit enyhült az idõ, most csak sokat esik az esõ. De az jó. És tegnap láttuk Michael Jackson apját a bevásárlóközpontban Pleasantonban. Ne kérdezzétek, hogy mit keresett ott. A kalapos a mozgólépcsõn.

Let it snow, let it snow, let it snow!

Képzeljétek el, tegnap éjjel csoda történt: havazott Livermore-ban! Sok helyen volt még hó a környéken, minden híradó vigyorgó gyerekeket mutogat, meg döbbent felnőtteket, akik kesztyűviselésre kényszerülnek. Persze délre mind elolvadt, de így is szép volt. Ma éjjelre is rekord hideget jósolnak.

Szombaton este megnéztük a karácsonyi felvonulást, ott volt a Mikulás is, és volt ünnepélyes lámpagyújtás is a város karácsonyfáján. Utána elmentünk Oaklandba Jens-szel, Adammel és Emily-vel egy belga sörözőbe (Emily a laborban dolgozik, Adam pedig próbál neki udvarolni...).

Vasárnap lánynapot tarottunk, San Francisco-ban flangáltunk Julie-val és Jessica-val. Egy igazán elegáns olasz étteremben ettünk, még pezsgőt is rendeltünk, aztán meg kirakatokat bámultunk, és kicsit vásárolgattunk. Hazafelé a BART-on leszólított egy pasas, és azt mondta, hogy: "You have a beautiful facial structure". Aztán eltűnt.

Ma meg volt egy kis "flash"-em (ahogy öcsém mondaná). Volt egy szuper előadás, ami úgy kezdődött, hogy a Föld meg a Világegyetem ennyi és ennyi idős, az emberi faj meg csak 200 000 éve van itt, ami 8000 generációt jelent, amiből pedig 7600 barlangban lakott... Ebbe még sose gondoltam bele. Az előadás arról szólt, hogy a 450 ppm-es CO2 szint eléréséhez 2100-ban az energiaszektornak milyen stratégiát kell folytatnia, és ez hogyan érinti az autóipart, illetve milyen technológiák lesznek fontosak. Az előadás utáni ebéden jól megszorongatta a társaság (posztdokok) az előadót (aki nagyon jókat válaszolt egyébként). A beszélgetés közepétől kezdve teljesen asimovi érzésem lett: majd egyszer lesz egy könyv, amiben a 8000. generációról fognak írni, akik még nagyon kezdetlegesek voltak mondjuk a 8500-dikhoz képest (mert egészen a 8400-dikig szénalapú volt az energia) stb. És abban lesz egy jelenet, amikor a 8000. generáció megbeszéli a dolgokat, és az pont olyan lesz, mint a mi ebédünk...

Kiruccanás

Itt még nem tudtam, hogy mi van a dobozban (csoki).Itt tartok a jógában...

Ma kiruccantunk San Franciscoba. Elõtte tartottam egy laborbemutatót egy szingapúri csoportnak. A fotósuk tudta magyarul azt, hogy szia...
SF-ban elõször elmentem az otthonról küldött szülinapi ajándékokért (szuper minden! :). Utána a Height Streeten flangáltunk, aztán meg a Marketen. Már megy a karácsonyi õrület, de valahogy nem volt olyan vészes. Az egyik bevásárlóközpontban elkapott egy árus, aki kozmetikai cuccokat árult. Általában le tudom rázni az ilyeneket, de tulajdonképpen tetszett, amiket árult, úgyhogy hagytam magam valamennyire "beetetni", és vettem is a portékájából. Szerencsére Jens ott volt antagonistának, úgyhogy azért jó sok kedvezményt adott, de persze így sem járt rosszul, az tuti.

Hálaadás

Na, azért más is történt a csótányon kívül. Például múlt héten volt Hálaadás. Megint Jessica szüleinél voltunk, de most szülők nélkül. Volt egy jó nagy pulyka, meg minden, ami dukál. Mi Jens-szel coq au vin-t készítettünk. Ez volt életem eddigi legbonyolultabb receptje, de megérte, mert nagyon finom lett.

Összesen négy nap volt az ünnep a hétvégével együtt. Voltunk biciklizni, meg teniszeztem is megint Adammal. Voltam kicsit vásárolgatni, de nem nagyon sikerült azt vennem, amit akartam (cipőt).

Na, úgy tűnik, hogy mégiscsak a csótányról tudtam a legtöbbet írni mostanában...

Szerintetek?

Kiegészítés az előző bejegyzéshez. Itt van két kép, az egyiket én csináltam (elromlott a vaku a gépemen sajnos, így homályos), a másik egy hivatalos csótány. Hát nem ugyanaz a kettő?

Csota történt

Tudtam, hogy egyszer itt lesznek, de nem mondhatnám, hogy ez örömteli várakozás volt. Aztán négy napja egyszercsak ott volt. Apró, fekete szemeivel rámnézett, mintha csak azt mondaná: "Ne hidd, hogy rajtakaptál. Azért látsz, mert mi azt akarjuk, hogy láss. Hogy tudd: itt vagyunk, és figyelünk. Mától minden közös, és nincsenek titkaid előttünk". De mindezt csak utólag értettem meg, mert találkozásunk nem tartott tovább egy szemvillanásnál. Elegáns félkörívben tűnt el a fridzsider alatt.
Próbáltam hinni, hogy ez csak valami átvonulás volt, és nem egy bentlakó csótány.
Tegnap megjelent a második. Ez nem hírmondó volt, inkább csak a falu bolondja, amiért fényes nappal mutogatja magát. Még azt is türelmesen tűrte a mennyezet és a fal találkozásánál ácsorogva, hogy megörökítsem. Majd lefújjam.
Csak akkor éreztem teljesen biztonságban magam, amikor bekerült a dugó az üvegbe, amelybe élettelen testét zártam. Pár kattintás, és megvan a diagnózis: barna sávos csótány. 100 nap is eltelik, mire kikelnek a lárvák. Máris hallottam, ahogy apró csótányszívek lüktetnek a lakás repedéseiben... és még a pókjaimat is visszasírtam.
...
Ma jött az exterminátor. Azt mondja, hogy ez nem is csótány. Pedig az, én tudom. De akkor most örüljek, ha kiderül, hogy igazam volt?!?

Filó

Ma nagyon érdekes élményem volt. Dan, a diákunk odaadta készülő cikkének első változatát, hogy olvassam át. Egyelőre csak a bevezető és a módszerek leírása van kész. Danről azt kell tudni, hogy most végzett az egyetemen (diploma), nagyon intelligens, sokat olvas, és nagyon tájékozott úgy általában. Aztán rájöttem, hogy ez semmit sem számít akkor, amikor az ember az első cikkét írja, ahogyan az sem, hogy az angol az anyanyelve. Délelőtt végigmentünk az egészen együtt, és gyakorlatilag teljesen át kell írnia. Egy kicsit azt hiszem elrontottam, mert néha nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjak azon, amiket írt, és persze láttam rajta, hogy ez nagyon rosszul érinti. De én is tanulok, legközelebb majd nem mosolygok, és taktikusabban keverem a kritikát a dícséretbe. És hogy ebben mi az érdekes? Hát az, hogy erről eszembe jutott az, amit az aktrajzon művelek. A rajzaimban pontosan azokat a hibákat követem el, amiket Dan a cikkírásban. Elveszik a részletekben. Nincs meg a gondolatok íve. Aránytalanok a részek és a részek kidolgozottsága egyenlőtlen. Lényegtelen dolgokról ír és néha a lényeg hiányzik. És ami vicces, hogy bevallotta, hogy nem írt vázlatot, ahogyan én sem vagyok képes bejelölni a fej, láb, derék stb. pontokat a rajzon, hanem durr bele. Nem tudom, hogy az, hogy most tisztán látom a másik oldalt segíteni fog-e a következő rajzoláskor, de majd megpróbálok erre is gondolni. Persze az igazság valószínűleg az, hogy a hibák megértése csak az első lépés.

Cicmic

Tegnap meglátogatott egy cica. Nem tudtam lerázni, miután megsimogattam a kerben. Bejött, és felderítette a lakásomat. Nagyon aranyos volt, mindent szisztematikasan végignézett, aztán pedig elfoglalta a helyét a fotel háttámláján, ahol szépen elaludt. Megpróbáltam lerajzolni, ha már etetem.

Szép napok

Tegnap megint voltam pucér nőt rajzolni. Most hosszú pózos nap volt, 5x20 percig ugyanazt a pózt lehetett rajzolni. Én inkább 4x rajzoltam le, mert semmi értelme a részleteken dolgoznom, ha az egész nem jó. Ez lett a legjobb, de ennek is túl hosszú a nyaka, meg valahogyan még nem tudom rendesen kezelni a pasztelt (soha nem is használtam előtte, így nem meglepő), és emiatt túlságosan elvesznek a részletek amint elkezdek árnyékolni. Egy meglepő dolog is történt az óra alatt: egyszercsak a rajzlap bal oldalán kellett valamit csinálnom, és mivel nagy a papír, átraktam a krétát a bal kezembe, és azzal folytattam. Teljesen ledöbbentem, mert csak pár másodperccel később esett le, hogy mit csinálok...
Délután elmentünk megvenni az ajándékokat annak a két embernek, akivel "jótékonykodunk". Utána elmentem jógára. Most másfél óra volt, jól megnyújtott. Volt közben egy kis halandzsa, hogy mire gondoljunk, de tulajdonképp ez is jó. Egyébként biztos történik valami jóga közben, mert farkaséhes voltam utána.
Ma reggel elmentünk bringázni, majdnem 2.5 órát. Most hulla vagyok, pedig már ettünk is.
Ja, tegnap láttunk a boltban egy Obama könyvet gyerekeknek. Rettenetes. Az jutott eszembe, hogy nekünk is volt az olvasókönyvünkben Leninrõl pár mese. Meg az, hogy ilyen se fordul elõ sok országban, pl. Ki venne Angela Merkeles mesekönyvet Németországban?

Díj!

Képzeljétek el, ma kaptam egy díjat. Teljesen meglepődtem rajta. Még tavaly voltam egy konferencián, Montreálban, ha emlékeztek. Kicsit lassúak, de mostanra döntötték el, hogy az én szekciómban (reakciókinetika) az én cikkem és előadásom lett a kiemelt. Hurrá.

Jóga

Tegnap elmentem jógázni. Most voltam előszőr életemben, de azt hiszem, hogy fogok járni rendesen, mert hiába a sok sport, teljesen merev vagyok. Persze azért is, mert mindig lusta vagyok nyújtani... Ez nem is "igazi" jóga volt szerintem, alig volt valami hókuszpókusz meg pózók mindenféle névvel; én inkább egyórás nyújtótornának hívnám. Egyelőre még nem én vagyok a képen, de igyekszem...

Hétfőn egy újabb interjúalanyt kellett ebédelni vinnem Johnnal. Egész sok ingyenebédet kapok mostanában. Ezen kívül csak hideg van, de kezdünk hozzászokni.

31

Vasárnap 31 éves lettem. Ez már a harmadik születésnapm Livemore-ban... Nagyon jól telt a nap. Kaptam egy rajzmagazint meg a Barcsay-t (még az nem ért ide), meg egy hosszú biciklisnadrágot, mert már hideg van kint általában. Ezt mind Jens-től. Nina sütött nekem egy tortát, nagyon-nagyon finom, ez látható a képen. Még délelőtt kipróbáltuk az új nadrágot, aztán megebédeltünk. Délután elmentünk két helyre is bort kóstolni, meg elvittük Nicolas Nikon gépét, próbáltam szép képeket csinálni, de már nem volt sok fény, mire erre került a sor. Este elmentünk egy thai étterembe, aztán meg olvasgattam a magazint, amit kaptam.
Szombaton egyébként kacsát sütöttünk. Nagyon finom lett, csak a jénai felrobbant a sütőben, amikor kicsit meg akartuk locsolni a kacsát. De szerencsére meg tudtuk menteni, és finom lett a végén. Délután Adammel teniszeztem majd' két órát. Este elmentünk megnézni egy filmet a moziba, de nem volt olyan jó.

Jim megtanulta azt mondani, hogy "Viszlát", tőlem esténként így köszön el, a német kollégánktól meg "Bis Morgen"-nel. Jim egyébként hétvégén szerzett egy új kutyát, az előző kutyájuk nem sokkal azután pusztult el, hogy én idejöttem.
Ninaval is voltam moziban, nem a nagyban, hanem a kicsiben. Ez a helyi művészmozi. Csak mi voltunk. Nagyon jópofa egyébként, mert kb. egy hónapja már sört is csapolnak, és be lehet vinni a nézőtérre. A legújabb Coen fivérek filmet láttuk. Nagyon érdekes meg vicces, de azért nem a legjobb film a világon.

Se liba, se malac

A liba: akartunk Márton napra libát sütni. Ugyan van liba, de csak fagyasztott és egész, és $60. Egyrészt drága, másrészt meg még Vízkeresztkor is azt ennénk.
A malac: be akartam oltatni magamat H1N1 ellen (sertés, malac, értitek), de nincsen oltóanyag, csak a veszélyeztetetteknek, azoknak is szűkösen. Hiába hirdetgetik a weblapjaikon a biztosítók meg az patikák. Nincs. (Ha esetleg van mégiscsak, írjátok meg, hogy hol légy szíves.) Nem pánikolok, de minek megbetegedni, ha nem muszáj.
Van egy jó kis szokás a laborban (gondolom más munkahelyeken is) ilyenkor Karácsony előtt. Kiraknak egy csomó kártyát, amin szegény gyerekek, néha felnőttek karácsonyi kívánságai vannak. Az ember kiválaszt a kártyák közül egyet, megveszi a rajta szereplő dolgokat, majd behozza becsomagolva az intézetbe. Idén először mi is választottunk két kártyát. Én egy idősebb nőnek fogok venni egy pulóvert, Jens meg egy kislánynak ceruzákat meg hasonlókat.
Csak hogy az élet nagy problémáiról is írjak: ma kiakadtam, mert megtudtam, hogy az amerikai Nutella más, mint az európai. Ez egyszerűen felfoghatatlan. Miért kell mindent megváltoztatni? Persze ebben több a cukor és a csoki és kevesebb a földimogyoró. Egyébként érezni is az ízén.
Megvolt az utolsó rajzóra. A tanárnőnek nagyon tetszettek az aktrajzaim, persze tudom, itt nem szokás olyat mondani, hogy jaj de rossz, meg nyilván úgy értette, hogy elsőre nem rosszak. De jól esett azért, meg bátorított, hogy csináljam tovább. Tényleg nagyon szeretem ezt a nőt (illetve nagyon megszerettem), olyan normális. Meg azt a nőt is megszerettem (Liz), akivel együtt rajzoltunk ezen a "haladó" kurzuson. Sok itt a normális ember, és az jó.
Azért is jó kedvem van, mert visszatért Adam. Vasárnap este érkezett, jövő hétfőn kezd. És az is lehet, hogy Ravi lakásába fog költözni, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag szomszédok leszünk.

Első aktok

Ma voltam aktot rajzolni. Rettenetesen elfáradtam. Egy nagyon szép lány volt, 55 kiló és 167 cm. Tudom, mert ez benne volt a leírásában (viszont kevésbé egyértelmű a rajzaimon...). Vicces. Kicsit azért meg voltam illetődve, fura volt, hogy valaki csak ott áll meztelenül. A többiekről nem sikerült megállapítanom, hogy kicsodák, de abból, hogy engem művészként mutattak be (ciki volt azért), gondolom, hogy ők azok. Az elején egyperces pózok voltak, utána meg 10 és 20 percesek. Nagyon nehéz volt, nagyon kellett sietni meg figyelni, de közben meg mégsem lehetett csak úgy bámulni a csajt. Főleg az volt érdekes, amikor méregetik az arányait. De nagyon profi volt, profi pózokat csinált. Persze itt Amerikában mindenki profi, nincs olyan, hogy valaki csak úgy beugrik modellnek. Itt vannak a kicsit jobban sikerült darabok. Van mit gyakorolnom!

Izgi

Most kicsit be vagyok sózva. A helyi művészeti műhelyben minden pénteken lehet aktot rajzolni (eddig is hallottam róla, csak nem néztem utána), és elhatároztam, hogy holnap elmegyek rá. Pont jó, mert alapvetően csak van egy modell, és mindenki csak rajzol vagy fest a saját kedve szerint, de holnap indul egy kis tanfolyam, ahol mondanak is dolgokat. Már alig várom!

Tegnap elmentünk a Louise-sal (itt van látogatóban) meg Julie-val koktélozni, jót beszélgettünk.

Megint rajzóra

Tegnap megint volt rajz. Meg itt van egy régebbi is, szerintem ezt még nem tettem fel.

Meg egy szintén friss szénrajz. A tanárnőnek nagyon tetszett az üveg, de nekem a kis termés tetszett jobban (mármint az, hogy sikerült valamennyire).

Helovín

Megvolt az idei Halloween parti. Majd rakok fel több képet is, itt csak mi vagyunk, Popeye és Olivia. A parti Caroline-nál volt, a ház teljesen profin fel volt díszítve. Az ételek is viccesek voltak, pl. volt agyformába öntött hússaláta. Mindenkinek nagyon jó volt a jelmeze, de ezt tényleg képekkel érdemes.

A helyi hír, hogy le van zárva már egy hete a Bay Bridge, a legfontosabb híd, ami összeköti az öblöt San Franciscoval. A múltkor javították, és most egy javított részből leszakadt egy vasdarab, rá pár autóra (nem lett baja senkinek sem szerencsére). Szóval itt sem tökéletes minden. De legalább kicsit többen tömegközlekednek.

Szombaton meg vasárnap is voltunk biciklizni. Itt volt már az ideje, mert kezdtem igazán ellustulni. Ahhoz képest, hogy november van, Jens-nek sikerült leégnie a karján (miután tudományos vitát folytattunk arról, hogy ha télen a nap dőlésszöge kisebb, viszont ugyanolyan tiszta az idő, mint nyáron, akkor vajon az mennyit számít az UV-sugárzásban: hát ennyit).

Jöttek 31-én gyerkőcök is Trick or Treat-re. Adtunk is nekik cukrokat. Csak szerintem olyan béna ez a "hagyomány", mert igazából csak jönnek, azt mondják, hogy Trick or Treat, belemarkolnak a cukorkába és már kész is. Mindig azt várom, hogy legyen valami versike, valami kis beszélgetés, de sosincs.

Azt nem is írtam, hogy hétfőn Juciéknál aludtam, ott volt a Bődi, Nelli meg Zsolt is. Jót ettünk-ittunk, meg jó azért néha magyarul csevegni.

Volt hétfőn egy interjúztatás, megint én kaptam ebédre az "alanyt". Rég láttam már ilyen csúnya embert, mint ez a pasas (angol), de rettentően értelmes és kedves volt. Persze ez számít.

Dannel, a kvázi diákommal megoldottunk egy problémát, ami miatt már régóta fájt a fejünk. Talán ez volt a héten a legjobb.

Tegnap

Vasárnap

Igazából van Gogh blogot írt azt hiszem, tett bele linkeket (a Bibliából például) és képeket is, amiket ő rajzolt természetesen. Ez csak úgy eszembe jutott.

Én is feltettem két új linket, Ecsém és Szabó Eszter, a bal sávban.

Voltam futni, most megyek, és szerzek eleséget ebédre. És láttam egy vizslát, amelyik rettentő komolyan próbált becserkészni egy mókust. És láttam azt is, ahogyan egy fenyő tengernyi pollent önt a levegőbe a szélben. Ezt még sose láttam. Mintha füstölt volna.

Olvassátok van Gogh leveleit

Tegnap láttam egy filmet van Gogh életéről. Rengeteg levelet (több száz) írt a testvérének, Theonak. Ilyeneket... (Nem őrültem meg, és még megvan mindkét fülem is, csak nagyon tetszik amiket ír, majdnem jobb, mint amiket festett.) Ja, 23 éves volt, amikor ez született.

Psalm 119: 19. `I am a stranger on the earth, hide not Thy commandments from me.'

...

It is an old belief and it is a good belief, that our life is a pilgrim's progress.

...

We are pilgrims on the earth and strangers - we come from afar and we are going far. The journey of our life goes from the loving breast of our Mother on earth to the arms of our Father in heaven. Everything on earth changes - we have no abiding city here - it is the experience of everybody. That it is God's will that we should part with what is dearest on earth - we ourselves change in many respects, we are not what we once were, we shall not remain what we are now.

... the face that once had the early dew of morning, gets its wrinkles, the eyes that once beamed with youth and gladness speak of a sincere deep and earnest sadness, though they may keep the fire of Faith, Hope and Charity - though they may beam with God's spirit. The hair turns grey or we lose it-ah-indeed we only pass through the earth, we only pass through life...

...

I once saw a very beautiful picture: it was a landscape at evening. ... Through the landscape a road leads to a high mountain far, far away, on the top of that mountain is a city wherein the setting sun casts a glory. On the road walks a pilgrim, staff in hand. He has been walking for a good long while already and he is very tired. And now he meets a woman, or figure in black, that makes one think of St. Paul's word: As being sorrowful yet always rejoicing. That Angel of God has been placed there to encourage the pilgrims and to answer their questions.

And the pilgrim asks her: Does the road go uphill then all the way?” And the answer is: “Yes to the very end.” And he asks again: “And will the journey take all day long?” And the answer is: “From morn till night my friend.”

...

Has not man a strife on earth?

...

And when each of us goes back to the daily things and daily duties let us not forget that things are not what they seem, that God by the things of daily life teacheth us higher things, that our life is a pilgrim's progress, and that we are strangers on the earth, but that we have a God and father who preserveth strangers, - and that we are all brethren.

Soha többé nylon

Ma kreatív vagyok. Reggel elvittem Jens-t és Ethant a reptérre. Mind a ketten Irvine-ba mentek egy konferenciára. Utána bevásároltam Halloweenre, bár még mindig hiányzik egy pár apróság. Idén Popeye és Olive Oyl leszünk, de ne szóljatok senkinek. Jens régi mexikói parókáját az én parókámként újrahasznosítjuk. Vettem aranygombokat horgonnyal, fel is varrtam egy fekete pólóra. Vettem egy fekete szoknyát (nagyon olcsón), és felvasaltam rá egy piros szalagot. Meg egy piros felsőt is, arra kézelő és gallér készült, de még a kézelők nincsenek fent, elfogyott a fehér cérnám. Csináltam pipát parafadugóból és fapálcából. Lesz majd spenótkonzerv is. Igazából már csak egy tengerészsapka kell, és minden megvan. Ezen kívül vettem konyhai gézt, és csináltam belőle egy kis zsákot. Még készítek jópárat, és akkor nem csak nagy nylonzacskót (ami egyébkén polietilén) nem kell kérnem a boltban (most már mindig viszem a sajátomat), hanem a zöldségekhez, gyümölcsökhöz is lesz saját, sokszorhasználatos hordozóm. Az ötlet egy vásárból jött, de ott darabját $5-ért árulták, ami túl sok. Ha pedig arra vagytok kíváncsiak, hogy hogyan készítettem: nem varrtam, hanem vettem hőre kötő szalagot, ami úgyis kellett a jelmezhez. Szóval csak a két szélén két vasalás, kifordítani, és már kész is!

A héten nem volt rajzóra. Ruth-tal akartunk rajzolni, de egy nagy trécselés lett az estéből. Viszont szereztem nagyon jó könyveket a könyvtárból a perspektíváról meg a színekről.

Bent komótosan telt a hét, kivéve amikor majd' felrobbanok az egyik pasas miatt, aki nagyon hangosan beszél és egyfolytában, és hihetetlenül modorosan, és kicsit hülyeségeket is, de legalábbis feleslegesen... Akusztikailag pont a szobájára látok sajnos.

Csendélet neonfényben

Kedves olvasóim. Örömmel jelenthetem, hogy elmúlt (azt hiszem) az alkotói válságom, és ismét van kedvem blogot írni. Viszont nem fogom részletesen leírni, hogy mik történtek azóta, hogy nem írtam.

Csak pár dolog képekben.

Annával Yosemite-ben.

Ez a legutóbbi rajzházim.

Rékával és Borival a szökőkútban.

Carmelben.

Anna első pár napja

Akkor itt most bepótlom a lemaradást kicsit. Először is a múltkori kirándulásról itt vannak a képek. A videó is ott készült.

Azóta megjött Anna, csütörtök helyett péntek reggel, mert elcsúsztak a csatlakozások. Mirkó is itt volt egy napot. Pénteken megnéztük San Francisco-t. Szombaton elmentünk biciklizni Monterey-be, a szokásos túrára. Az egyik srác már fel is rakta a képeket. Vasárnap bort kóstoltunk itt Livermore-ban hármasban. Illetve még előtte elmentünk Jessica-hoz megnézni a méheit, mert elkezdett méhészkedni. Nagyon aranyosak ezek a méhek...

Hétfőn, kedden és szerdán dolgoztam. De hétfő este bementünk a városba megnézni az Alcatrazt, ami meglepően érdekes volt. Nagyon hangulatos a sziget, a börtön pedig egészen döbbenetes. Kedden rajzra mentünk Annával, ahol végre festettünk! Vízfestékkel. Nagyon kedves volt a tanár, és jó fej, hogy csak úgy jöhetett Anna. Ma Anna a nagybátyjával töltötte a napot, este meg együtt vacsoráztunk. Szóval gondolom nem meglepő, hogy nem volt időm írni...

Az alábbi három kép Anna, Jens és az én művem (ebben a sorrendben).

Eastern Sierra

Na, a nyűgösségem elég hamar elmúlt a hétvégén, nagyon jól éreztük magunkat. Láttuk a Mono Lake-t, amiről azt kell tudni, hogy nincs kifolyása, és 100x sósabb, mint a tengervíz. Ráadásul érdekes cseppkőszerű mészképződmények is vannak benne, és "hála" annak, hogy a Los Angeles ivóvízellátása megcsapolta a tó vízgyűjtőterületét, a jelenleg megsüllyedt vízszint láttatni is engedi ezeket. A tó partvonalán milliárdnyi légy tenyész, ha odalépünk, akkor mintha eleven homok lenne, megemelkednek hullámokban. Elég gusztustalan.

Este megkóstoltuk a Mammoth (ez egy város) sörfőzde söreit, majd Bishopban megaludtunk. Másnap egy csomót kirándultunk. Nagyon szép a táj, persze hasonló Yosemite-hez, hiszen csak a következő vonulatról van szó, de látszik, hogy itt nem volt igazán gleccser, ami lecsiszolta volna a felszínt. Gyönyörű sárga virágok nőttek mindenfelé, és a fák lombjai is kezdtek már sárgulni. Az egyik tipikus fa errefelé egy rezgőnyír-szerű valami, szép kerek levelekkel. Láttunk mókusokat, meg egy azonosítatlan, de nagyon édes másik rágcsálót it. Estére hullák voltunk, nem is csoda, 3000 méteren is jártunk.

Másnap bicikliztünk egyet, hazafelé pedig megálltunk enni a híres Mobil benzinkútnál, ahol fantasztikus malacbordát árulnak.

Fotók hamarosan.

Tegnap lett volna egy előadás, de az előadónak leégett a háza, így sürgősen haza kellett mennie. Viszont Ravinak meg nekem Craig helyett kellett a próbabemutatót megtartani, mert pénteken az energiaügyi titkárhelyettes, Steve Koonin jön. Ilyenkor mindig elpróbáljuk a dolgokat, kicsit azért vicces, nem? De nagyon jól sikerült, meg is dícsértek minket.

Cipők

Hétfőn még pihentünk, de aztán ez a három nap sűrű lett. Volt egy látogatónk Cambridge-ből, Ian Smith, vele ebédeltem. Nagyon jó kis előadást tartott.

Ezen kívül csak a cikket írtam, csak néha nehezen megy, mert ugye nem egyedül enyém a szoba, és mindig valaki beszél, telefonál, bejön. Így csak este tudok rendesen dolgozni, de addigra meg kiesik a szemem. Lehet, hogy jövő héten kivételesen zenét fogok bent hallgatni.

Volt rajzórám. Az óra elején nagyon fáradt is voltam, meg türelmetlen, de a végére lenyugodtam. Tollal kellett rajzolni a haladóknak (nekünk), de a többiek valamiért továbbra is ceruzával rajzoltak, radíroztak stb, pedig pont az volt a feladat, hogy találjuk meg a kontúrokat és kész.

Tegnap rossz napom volt, mindenki halálra idegesített. Ma az Eastern Sierra-ba megyünk három napra, kirándulni meg biciklizni, de továbbra is nyűgös vagyok és leginkább dolgozni lenne kedvem.

A kamatoktól a töltött paprikáig

Csak úgy most hirtelen eszembe jutott, hogy siralmasak a kamatok mostanában. Gondolom otthon is. Ha lekötöm a pénzem, pont ugyanannyit fizet, mintha egy jobbféle, egyáltalán nem lekötött helyre teszem, egész pontosan 1.3% kamatot... Fél éve még majdnem 3%-ra kötöttem le, két éve pedig majdnem 5%-ra...

Szombaton délután bementünk SF-ba a Castro negyedbe. Ez a homoszexuális negyed, és valamiért mindig kimaradt a városlátogatásainkból. Igazából csak egy utca, végig szivárványos zászlókkal kirakva, menő kávézókkal, drága lakberendezési boltokkal, elegáns ruhaboltokkal, és persze azért szexbolt is van. Amit talán otthonról nézve furcsa lehet: az utcában van egy mozi, ahol éppen délutáni matinéra álltak sorba gyerekek, egészen pontosan a Mary Poppins együtténeklős előadására. De ez itt teljesen normális, ezért is szeretem ezt a várost.

Aztán átmentünk a Heights Streetre, a kedvenc sörözőnkbe (mondjuk most voltunk másodszorra, de nagyon szeretem azt a helyet), az a neve, hogy Magnolia. Este meg felvettünk Ethant és Jent a reptérről, most jöttek vissza a Fülöp-szigetekről és Hawaii-ról (eredetileg Peruba akartak menni, de Jennek hirtelen haza kellett mennie, ezért ez lett).

Hétközben rendet raktam a lakásban, illetve még nem vagyok kész teljesen. De pl. kitakarítottam a hűtőt.

Bent írom a cikket, bár most visszakaptam az előző cikkem bírálatát, és arra kellett válaszolnom. De elfogadták, és csupa jó kérdést tettek fel, szóval szuper.

Tegnap voltunk biciklizni. Már enyhül az idő, de cserébe a Nap is korábban megy le -- sajnos. Ma főztem töltött paprikát, teljesen olyan lett, mint az otthoni!

Túró

Tegnap csináltam túrót!

Sűrű hét

Na, ki kell találni, hogy ki van a képen.

Ezen a héten sokmindent csináltam. Voltam hétfőn Juciéknál, Rékázni meg beszélgetni. Réka mindig feldob. Na meg a jóltartás sem rossz, még másnapra is jutott a csirkéből! Kedden Ninaval bicikliztünk egyet este, aztán meg elmentünk sushit enni. Csütörtökön meg SF-ban voltam, Mirkóval elmentünk a zsidó múzeumba aztán meg egy perui étterembe. A múzeum nagyon klassz, építészetileg is érdekes, az egyik szárnya egy csúcsára állított kocka. Volt egy Chagall kiállítás, illetve nem is Chagall volt, hanem a zsidó színháztörténetről szólt, főleg oroszokról. Mindenféle színpad- és jelmeztervek voltak kiállítva, meg voltak eredeti felvételek is az előadásokról. Chagall ott jön be, hogy ő is tervezett, rajzolt ilyeneket, meg vannak a témához kapcsolódó képei is.

A másik kiállítási részben zsidó zenéket lehetett hallgatni, többek között volt egy válogatás Hava Nagilakból. Chubby Checkertől kezdve a nem is tudom, szóval úgy tűnik, hogy mindenki feldolgozta, koreai, katolikus, fekete, fehér, latin, rock, nagyon vicces volt. Persze a YouTube-on is lehet ilyet találni, ezért nem kell ide eljönni. Pl. itt egy texasi verzió:

Techno:

Ez azért jobb:

Ezt nem lehetett kihagyni... Tváji csornüje glázá závut minyjáááááá

Gondolom mindenki tud még százfélét találni.

A perui étterem, azt nem tudom itt így megmutatni, azért sajnos ide kell repülni.

Tegnap is voltam moziban, az a címe, hogy (500) days of Summer, lehet, hogy otthon még nem mutatták be. Egy szép kis romantikus film, a jobbik fajtából.

A cikket írom, teljesen stresszben vagyok miatta, nagyon nehéz száznál is több cikket átlátni, hogy ki, mit, és miért csinált, miben tér el a többitől stb. Elvileg két hét múlva el kell készülnie. Meglátjuk. Azért kíváncsi vagyok, hogy Ravival mi lesz, mert egyelőre még egy betűt sem írt a részéből... Na, de nem morgolódok, nekem nem lesz se kevesebb, se több munkám attól, hogy ő csinál-e valamit vagy sem.

Eheti

Szerdán Jessica-ékhoz voltunk hivatalosak vacsorára. Nagyon finomat főztek, meg jó is volt az este. Csütörtökön az "újaknak" szerveztem ismét bulit, most nem ebéd volt, hanem vacsora, az Alehouse-ban. Nagyon jól sikerült. Van egy nagyon cuki kínai fickó. Most először van életében külföldön(!), és minden új neki. Olyan sztorik vannak, hogy nem volt kábele a laptopjához, és Kínából küldetett magának vagy 5 métert... Nem mintha az itteni bolti nem ott készült volna, de akkor is. A másik döbbenete a fagyasztott pizza volt. És sorolhatnám, teljes a kultúrsokk. De nagyon pozitívan áll a dolgokhoz, ki akarja az újat próbálni. Egy fél év múlva szerintem hamburgeren fog élni, Budweisert fog inni és rövidnadrág-papucsban fog dolgozni járni.

Tegnap voltunk biciklizni, ismét sikerült a legnagyobb melegben elindulnunk. Este viszont megnéztük a Becstelen brigantykat, Tarantino legújabb és egyben zseniális filmjét. Közepesen erős idegzetűeknek ajánlott csak (én is befogtam a szememet párszor), de a szuper az, hogy a legizgalmasabb részek a párbeszédek és nem a gyilkolászás. Alig bírtam a székemen egyhelyben maradni, annyira izgultam szinte végig, kivéve, amikor teljesen elolvadtam a képektől, meg mikor a mindenféle utalásokon (gondolom legalább a feléről lemaradtam) nevettem. QT egy zseni.

Sara & Johan

Elfelejtettem, hogy még egy hete voltunk egy koncerten. De nagyon siralmas volt, talán ezért is felejtettem el. Most is csak a rend kedvéért írom.

Tegnap volt Sara és Johan búcsúpartija, ami ma egy bbq-val fog folytatódni. Meg is jelentünk a borászat weboldalán (az augusztus 15-tel kapcsolatos bejegyzésnél). A buli nagyon jó volt, svéd húsgombócos, lazacos, heringes szendvicsekkel. Sara és Johan azt találta ki, hogy az időközben vásárolt dolgaikat elárverezik. Nem pénz, hanem Budweiser ivása volt a tét. Azaz: kikáltási ár, két hajtás sör. Erre valaki mondja, hogy tartom. A következő: én ezért meginnék három hajtással is, és így tovább. Pl. egy üveg méz 11 hajtásért ment el, ami több, mint egy doboz sör. Én vettem két szobanövényt meg egy sűrített paradicsomot, Jens egy pizzaszószt és egy másik paradicsomsűrítményt. Próbálkozott a kókusztejjel is, de annak nagyon felment az ára. Székek is voltak, mécsesek, ilyesmi. Nagyon vicces volt.

Ajándékba kaptak egy fotót, szépen bekeretezve. Jens csinálta, és a borászatokat mutató útjelző táblát ábrázolja.

A héten rossz dolgok is voltak. Lemondtam a tanítást. Azért, mert egyrészt a vízumügyintézés sehol sem járt, és egyre kevésbé hittem el, hogy egy hét alatt el fogják intézni. De ez még semmi. A kurzusomat törölték(!) egy héttel tanév előtt, és egy másikat kellett volna helyette tanítanom, amihez meg már nem volt kedvem. Mert mondjuk az elsőre már azért valamennyire felkészültem. Szóval röviden: zűrzavar volt teljesen.

Viszont beiratkoztam rajzra megint, várom már nagyon. Meg jelentkeztem egy tréningre, Hustonban lesz, ha beválogatnak. Az a címe, hogy "Hogyan találjuk meg az ideális akadémiai állást" és speciálisan női kutatóknak van. A Rice Egyetem csinálja. Craig nagyon drukkol, hogy bekerüljek, mert úgy látta, hogy nagyon érdekes dolgok folynak arrafelé -- jó egy kicsit körülszaglászni.

Voltam fogorvosnál is, tisztításon. Egy napig alig bírtam enni, a nő annyira brutálisan csinálta. De hát ha ez kell, akkor ez kell. Itt kapargatják a fogat, nem ultrahanggal megy. Ez állítólag hatékonyabb, az ultrahang nem szedi le rendesen.

Bortúra

Szombaton bortúrára mentünk, itt Livemore-ban. Egy főleg osztrákokból álló csapat volt, plusz mi és plusz Johan és Sara. 4 pincészetet sikerült meglátogatnunk, de ez is sok volt a jóból. Az első helyen, Murrieta's well, volt a legjobb a bor. Egy ír származású, nagyon jó fej pasas szolgálta fel a bort, egyszer volt egy magyar főnöke, sztorizgatott. A második helyen a tulaj szolgált ki minket, ő is sztorizott, sokat mesélt a borokról, szőlőfajtákról. Jól elviccelődött velünk, és kozben lecsúszott nála két teljes pohárral. Hihető, hogy szereti a munkáját!

A harmadik helyen csak egy szőke csajszi volt, aki semmit sem tudott a borokról, ez elég lehangoló volt. Az utolsó hely viszont ismét jó volt, egy tűzrőlpattant nővel. Volt egy óriási arapapagájuk is, próbáltuk vele felvenni a kapcsolatot, de eléggé morcos volt. Persze nem csodálom, gondolom egész nap félig becsípett emberek izélgetik szegényt.

Este egy ötödik pincészetbe mentünk (persze a pincészet nem jó szó, inkább csak borászat, mert itt nincsenek pincék), ahol hozott húsból lehetett grillezni, ők a bort és a zenét szolgáltatták. Hajnali kettőkor távoztunk, 3 órával a zárás után. Rendesek voltak, hagytak minket kint ücsörögni ameddig csak akartunk.

Tegnap elmentem biciklizni estefelé, de még így is teljesen kidőltem a melegtől. Jó is, hogy ma dolgozunk, mert legalább ott van légkondi. Este pedig megnéztük a legújabb Harry Pottert. Továbbra sem tartom jó filmnek. Olyan, mint egy olvasónapló, erőltetettek a párbeszédek és aránytalanok a jelenetek, fontosság/hossz szempontjából. Viszont az atmoszféra jó, és néhány karakter is. Ami még vicces, hogy szerintem az egyik jelenetnél betöltötték a "Gyűrűk ura szoftvert", és átírtak benne pár sort... A szörnyek, a fények, a falak, minden ugyanolyan, amint abban a filmben...

Legutóbb DVD-n láttunk egy jó svájci filmet. Das Boot ist voll. A 2. világháborús Svájcban játszódik. Annak idején nagy port kavart a film, de persze mai szemmel nem olyan botrányos, mármint egy svájcinak, gondolom. De nagyon jó film, pl. nincs benne zene, és itt nagyon jók a dialógusok.

Lassú hét

A hét nem volt annyira izgalmas, ezért sem írtam. Egy review-n dolgozom. Ez egy összefoglaló cikk, hárman leszünk szerzők, Craig, Ravi meg én. Egyelőre csak az irodalmakat gyűjtöm a részemhez, de már ez is sok.
Jens-nek ezen a héten kihúzták mind a három bölcsességfogát. Itt ehhez félig-meddig altatják is az embert, ezért műtét után itthon kellett vele maradnom. Nem is volt baj, aludtam egy jót délután.

Shasta fotók

(Ha ráklikkeltek, akkor kiadja az albumot)

Shasta-paszta

Megjöttünk a hétvégi kalandunkból. Ez volt az egyik legviccesebb utunk mostanában. Hogy mik is történtek?

Pénteken elindultunk a Mt. Shasta-hoz, a Mt. Shasta nevű városkába. Ez Észak-Kaliforniában van, nem messze Eurékától, ahol a múltkor voltunk. A célunk egy vasárnapi 100 km-es biciklizés volt, amire már jó rég befizettünk. A helyszín fantasztikus volt, a Kaszkád-hegység legdélibb, vulkanikus része, a fennséges Mt. Shasta tövében. Illetve ennél kicsit délebbre a Lassen Vulkanikus Park is hozzá tartozik, ahol szintén jártunk már (jesszus de rég volt ez, pedig nem is tűnik annak!).

Ott kezdődött, hogy Jens egy 100 éve bevándorolt luxemburgiak által épített viktoriánus stílusú házban foglalt szállást. Az egész házat beborította a viktoriánus giccs, valami olyan mennyiségben, hogy az elmondhatatlan. Ezért majd fel is fogok rakni holnap képeket. A házhoz tartozott egy kutya, amelyik majdnem leharapta a fejünket egyébként amikor beléptünk, de megtudtuk, hogy csak házőrzésre van, nem emberevésre.

Viszont kiderült, hogy félreértette a néni, és csak egy éjszakát írt be a füzetébe, a második éjszakára minden foglalt, és ez így van az egész városban. De persze ciki volt a szitu, a nő meg rendes, ezért megkérdezte a szomszédját, aki egy nagyon kedves, de nem százas nő, hogy aludhatunk-e a futonján másnap éjszaka. Rögtön belement.

Este még elmentünk Weedbe. Ez azért egy vicces falu, mert weed angolul nem csak gazt jelent, hanem a marihuána (l. fű) beceneve is. Ezt persze meglovagolja a város, többek között a sörözője is: Igyál legális füvet! Utána elmentünk a mi falunkban egy helyre, ahol nagyon jó élőzene ment. Két fekete srác rappelt, de olyan igazi, jó rap volt, nagyon tetszett.

Este fürdés a szintén leírhatatlan fürdőszobában, szintén képekkel lesz majd illusztrálva. A néni csinált reggelit (bed and breakfast), majd elindultunk a hegyre kocsival, hogy majd kirándulunk. Útközben megálltunk nézelődni. Észrevettük, hogy a megállóhely mosdójának előterébe beszorult egy kolibri, olyan módon, ahogy a legyek szoktak: a butája folyton az ablaküvegen át akart kijutni. A mentésben hozzánk csapódott egy keresztény csoport pár tagja, iszonyú kedves nők. Az egyik olasz volt, kicsit bolond szerintem, ő pl. próbált énekelni a kolibrinek (olaszul!), hátha akkor rájön, hogy hol a kijárat. A kolibri teljesen ki volt fáradva (talán a dél-olasz akcentus tett be neki?), és vegül a magas párkányra feküdt. Felmásztam, és sikerült elkapnom. Hoztunk neki vizet, később energiaitalt is. Ivott belőle! Hihetetlen volt az egész. Kolibrit vagy csak messziről, vagy csak nagyon rüvid ideig lát az ember, mi pedig most addig nézhettük, amíg csak akartuk. Egy ideig néztük, aztán leraktuk egy kőre az árnyékba. 2 óra múlva, visszafelé menet megnéztük, és nem volt ott. Szerintem sikeres volt a mentés (a rossz verzió egy kígyót vagy hasonlót tartalmaz, de talán tényleg túlélte).

A hegyen láttunk egy vicceset. Egy srác egy szál nadrágban jógázott a sziklákon -- elég jól nézett ki. Volt egy feltűnően csinos barátnője is, kicsit hippisen öltözve. Amikor közelebb jött, észrevettem, hogy a lába csupa szőr. És a hóna alatt is. Ez elég meglepő errefelé. A kocsiban meg is említettem Jens-nek, hogy ezek tényleg komolyan veszik a hippiséget. Erre ő azt mondta, hogy a hónalját ugyan nem látta, de szerinte a csajon a hosszú szoknya alatt nem volt bugyi, és az ottani nem borotválkozás jól látható volt a szoknyán át.

A hegyen azért kirándultunk is, nagyon szép volt, havat is fogtunk.

Visszafelé beugrottunk egy sörfesztiválra, ahol mindenféle söröket lehetett kóstolni. Jó zene is ment, még táncoltunk is. A buli délután 5-kor zárt, nekünk viszont ugye nem volt épp hová visszamennünk szobánk nem lévén. Ezért elmentünk a közeli tóhoz, ahol $1 belépőért lemehettünk a strandra. Azonnal befeküdtünk az árnyékba aludni egyet, és persze jót röhögtünk, hogy micsoda csövesek vagyunk. Már majdnem elaludtunk, amikor egy anyukát hallottunk rászólni a kisfiára: Benjámin, ne piszkáld őket! Azóta is próbáljuk kitalálni, hogy Benjámin milyen gonoszságot eszelt ki egy fényes nappal alvó pár ellent.

Vacsora után visszamentünk a szállásra. Az esti fürdés tiszta horror volt. Jens a nagy kutyáktól fél, én meg a pókoktól. Bementem, hogy lenyugtassam a kutyát, de az nem volt sehol. Kijöttem, erre Jens mondja, hogy menjek kicsit arrébb... Egy gigantikus pók hálójába mentem bele! Kész. Elképzeltem, ahogy hanyatt-homlok menekülünk a kutya és a pók elől... De azért mégiscsak túléltük. Éjjel nagy vihar volt, sok villámmal.

Hajnalban keltünk, lenyomtuk a 100 km-t. Nem is volt olyan sok, bár a végére eléggé lelassultam. Itt a szokásos térkép. A legfigyelemreméltóbb eset a csúcson történt. Puskalövések dördültek, majd megjelent egy autó, benne fiatal fiúk, az egyik kezében egy puska(!!!!), és odaszólt a pihenőhelyen levőknek (én is ott voltam), hogy EZ (azaz a lövés) az igazi sport. Elhajtottak, majd ismét a levegőbe lőttek. Mindenki le volt dermedve kicsit, hogy ekkora ősbarmok laknak errefelé, nem beszélve arról, hogy ez nyilván bűncselekmény.

Még van egy régi adósságom. Kb. 3 hete voltunk az Alameda Counry Fair-en, ami állatbemutató. De nem csak az, mindenféle megyei szervezetek állítanak ki, van malacfutóverseny, jótékony célú árverés, modellvasút, vidámpark, étel-ital. Azaz ez egy vásár. Nézzétek meg a képeket!

Végül pedig az őrült aukcióról egy videó:

A távolságot, mint üveggolyót

Szomorú hírrel kell kezdenem. Talán nem is ide való, de mégsem írhatom a blogomat úgy, mintha mi sem történt volna. Múlt héten meghalt a nagymamám, rá pár nappal pedig Edit néni.

* * *

Én meg a Föld másik oldalán jártam eközben. Valóban a túloldalon, a 155. nyugati hosszúsági fokon. Hawaii-on, Hawaii szigeten, azaz a Big Islandon. Ez a hat sziget közül (Maui, Oahu, Lanai, Kauai, Molokai es Hawaii) a legnagyobb és itt van egyedül aktív vulkán. Ez a vulkán (Mauna Loa) a világ legnagyobb hegye, amennyiben a kőtalapzattól számítjuk. Ha tengerszinten kezdődne, akkor magasabb lenne, mint a Himalája. Galaktikus méretekben is nagy: a Naprendszerben egyedül a Marson van ennél nagyobb képződmény. A szigeten van egy másik magas hegy is, a Mauna Kea. Ez a tengerszinthez képest kicsit magasabb a Loa-nál, 4207 m. A csúcs legtöbbször a felhőkből kibújik, ezért egy nagy csillagvizsgáló van a tetején.
A Loa-tól délre a szigetcsoport legfiatalabb, és egyben egyetlen aktív vulkánja található. Néha rendesen is kitör, legutóbb úgy 500 éve, de általában csak szép csendben folydogál a pahoihoi láva, bele a tengerbe, egyre növelve a sziget terültetét. Ezt esténként meg lehet tekinteni, de sajnos csak elég messziről. Csak a láva gőzről visszaverődő izzását lehet látni. Ez is szép.
A hawaii nyelv nagyon vicces. Mindent kétszer mondanak. Például a nemzeti állatuk egy hal, ami egyébként úgy néz ki, mintha egy Picasso festmény lenne, és az angol neve ez is (Picasso triggerfish). Hawaiiul humuhumunukunukuapua’a a neve. Tényleg. És becsszóra ki is tudom mondani. Egyébként ha az ember egyszer kisilabizálja a szavakat, és megjegyzi az ismétlődő részeket, egész egyszerű. A hawaii nyelvben egyébként nagyon kevés hang van, a mássalhangzók közül csak a k, l, m, n, p, h, w. Ehhez hozzáadva az a, e, i, o, u magánhangzókat meg is vannak a hangok. Persze ennék azért bonyolultabb, vannak diftongusok, meg minden, de pl. nincs benne z.
A hawaii-ak polinéziából jöttek át. Ők lehettek a legnagyobb tudású hajósnép, beleszámítva, hogy kenukkal jutottak el mindenhova, és nem véletlenszerűen, mint mondjuk Kolombusz. Na jó, ez nem verseny, de akkor is nagyon figyelemreméltó, hogy oda-vissza közlekedtek Hawaii és a többi sziget között. Hawaii akkor szigetelődött el és indult el a saját útján, amikor a polinéz kultúra hanyatlani kezdett.
Amerikai telepesek jöttek ide, cukornádat termeszteni, és hamarosan az USA külso területe lett, olyasmi, mint most Puerto Rico. Aztán a benszülötteket megkerülve szépen hozzácsapták az USA-hoz az 50. államként, éppen 50 éve. Manapság pl. ingyenes oktatással próbálják kártéríteni a hawaii őslakosokat.
Nagyon kevés a természetes módon a szigetre eljutott állat és növényfaj. Úgy számolják, hogy kb. 50 000 évente egyszer volt egy sikeres telepes. Nagyon sok mindent a polinézek hoztak be, utána pedig persze a fehérember. Ezek egy része szinte ártalmatlan betelepítés volt, gyümölcsfák stb., de pl. a disznók sok kárt okoznak az erdőkben. Sok a színes madár, trópushoz méltóan, és persze sokkal több faj él ma, mint amennyi eredetileg eljutott a szigetre: kiválóan lehet tanulmányozni az evolúciós folyamatokat. A sziklákon mindenhol kis zöld gekkók rohangálnak.
A növényzet és a klíma hihetetlenül változatos. Van ugye a hófedte hegycsúcs, a trópusi erdő, a száraz, fésivatagos mezőség (mert a hegy leárnyékolja a felhőket a nyugati oldalon), a tengerpart, az angol tájra emlékeztető dús legelők, esőerdő és lombos erdő. Autózás közben olyan gyorsan változik, hogy az ember csak azt veszi észre, hogy ez előbbi zöld hirtelen átcsap mondjuk sárgába. A nyugati parton sokat süt a nap, de egy kicsit beljebb (és feljebb) szinte mindig felhős az ég. Délutánonként gyakran esik.
A part mentén korallzátonyok vannak, tele fantasztikusan színes halakkal. Olyan volt, mintha a múltkor meglátogatott Monterey akváriumba ugrottam volna be. Sárga alapon fekete és fehér, csupa sárga, szivárványos, szürke alapon vakítóan világos kék, csíkos, pöttyös, elöl sárga, hátul lila, hosszúkás na és persze a humuhumunukunukuapua'a. A legtöbbet búvárkodtunk. A halakon kívül láttunk delfint, a tengeri teknősök pedig teljesen mindennaposak voltak. Úsztunk is együtt.
Két nagyobb város van a szigeten, Kona nyugaton, mi itt laktunk, Hilo pedig keleten. Kona általában napos, Hilo pedig az USA legesősebb helye. A két város kb. 2.5 órányira van egymástól.
Hawaii a szörf hazája, muszáj volt megpróbálni. Érdekes volt, egyszer meglepően sokára jutottam fel a víz alól, másnapra pedig tele lettem kék foltokkal, fájtak a bordáim és még az állam is. Az óceán nem viccel, csak jön, a hullám csak egyre nő, majd lecsap. Azóta más szemmel nézem a szörfözős képeket.
A Big Island a kávéjáról is híres. Itt termesztik a világ egyik legjobb kávéját, a Kona övezetben. Ez olyan védjegy, mint a Tokaji bor, vagy a skót whiskey. Arabica típusú kávékat termesztenek. Az ültetvények látogathatóak, és mindenhol adnak kóstolót és egy kis túrát. Olyan, mint egy borvidék. A pirosra érett bogyókat két héten belül le kell szedni, és folyamatosan érik. A bogyóknak lehántják a külső, színes héját, majd pár napig erjesztik. Napon szárítják, és eltávolítják a maradék, belső héjrétegeket is. A kávébabot ezek után megpörkölik. Minden bogyóban két bab van, kivéve egy párban. Azokban csak egy bab van, azaz inkább a két bab nem vált szét. Ez a folyamat megjósolhatatlan. Ezeket a babokat külön kezelik, ebből lesz a legjobb (és legdrágább) kávé. Angolul peaberry-nek hívják.
Sok makadámia diót termesztenek a szigeten, újabban pedig borokkal is próbálkoznak. Ezen kívül az összes déli gyümölcs megterem, nagyok avokádóban, banánban, papaya-ban és mangóban.
Az egész szigeten utószezon-hangulat uralkodott. Állati szerencsénk volt, mert ez elvileg a főszezon. Egyszerűen idén elmaradtak a túristák a krízis miatt.

A többit képekben.

Konferencia a mormonoknál

A konferencia továbbra is nagyon jó. És nem csak a szabad délutánok. Persze azért nem rossz, amikor az ember felmegy a 10. emeletre, ki a tetőre, és beugrik a medencébe, és csak hegyeket lát körbe-körbe. Étellel is jól tartanak, de szerencsére mindig van sok zöldség, és a többi étel is nagyon egészségesnek tűnik. Egyik nap voltam futni. Az első pár méteren majdnem kiterültem, annyira arcon csapott az oxigénhiány (most már jobban menne, ez a második napon volt).

A poszterem jól sikerült. A témám kicsit kilóg a konferenciából, de a releváns emberek megnézték és tetszett nekik.

Akkor most folytatom, mert elmaradtam. Szóval az utolsó két nap is jó volt, még egyszer felmentünk a hegytetőre és lekirándultunk -- azóta izomlázam van. Érdekes, mert több órányi biciklizés meg sem kottyan, de talán itt más izmokat kellett használni. Az egyik proffal beszélgettem, érdekes volt.

Hazafelé a reptéren rámjött az éves röhögőgörcsöm, talán a hirtelen sok oxigén is közrejátszott. Gábor leejtette a pizzáját, és ez indította el a kb. 20 perces röhögésemet, rettenes volt, hogy nem bírtam abbahagyni és csak folytak a könnyeim. Egy pici repülőn jöttünk vissza, és meglepően sima volt az út. Sok légifelvételt készítettem. Ezeket és a többi képet feltettem.

Péntek este még elmentünk moziba, tegnap meg Julie-knál volt bbq parti. Nem tudom hogy csinálja, de a hús mindig isteni.

Most mindjárt indulunk Pleasantonba, ahol megyei vásár van. Engem a malacverseny izgat a legjobban: pici malacok fognak akadályokat átugorva versenyezni. Reggel meg voltunk a piacon, vettünk sok finom gyümölcsöt!

Most pedig mindenkinek muszáj elolvasni a rettenetes verset, amit unalmamban írtam a repülőn.

Úgy esett a mormonokkal,

Hogy túltengtek a hormonokkal.

Egy férfinak lett több neje,

Azoknak meg jött a teje.

Futkároz sok gyerekmormon,

Virág nyíl a templomtornyon.

Ódivatú a ruhájuk

És nincsen evőpálcikájuk.

Furák ezek a mormonok,

Csak mormogok, csak mormogok.

Elnézést.

Snowbird

Halihó mindenkinek Utah-ból! Tegnap sikeresen ideértem Snowbirdbe, ami Salt Lake City-től fél órára van. A hely fantasztikus. 2300 m-en vagyunk, egy síparadicsomban. Kivéve, hogy már nincs síszezon, bár ahogy a fenti kép mutatja, hó azért még akad (3000 m felett). A szálloda elvileg egy nagy betonbatár, de mégsem rossz. A teteje be van füvesítve. Van két medence, az egyik a 3. a másik pedig a 9. emeleten. Mindenféle kezeléseket is lehet kapni, de ezért fizetni kell. Belül lambéria, de nagyon szép, illetve nyers beton falak váltják egymást. Egyszerű és szép. A szoba óriási, és a legviccesebb, hogy a fürdőszoba és a szoba között fal helyett egy nagy ablak van.

Reggel voltak előadások, nagyon tetszett eddig mindegyik. A délutánunk szabad volt. Felmentünk a hegyre a sílifttel, és ott kirándultunk kicsit. Hamarosan vacsora, és este folytatódik a program, a poszterszekció éjfélig tart.

Erika, we made it!

Hurrá, hurrá, végre valahára, talán a hetedik Monterey-ben tett látogatásunk során végre megnéztük az akváriumot. Nagyon szép volt, tényleg! Itt volt az unokatesóm, Ildi, és a kisfia, Bálint. Csütörtök este nálam aludtak, pénteken meg lementünk Monterey-be, meg Carmelbe. Visszafelé a szokásos halétkezdében ettünk. Nyamm. Cioppino (halleves).

Az akváriumban a legjobban azt hiszem a csikóhalak tetszettek, de igazából az egész nagyon jó volt. Láttunk egy csomó medúzát, voltak méteres csápúak, de voltak félcentisnél kisebbek is. A legszebb az volt, amelyik kis csillókkal hajtotta magát. Még jó, hogy az akváriumban is lehetett enni, mert még ebéd utánra is maradt néznivaló. Simogattunk tengeri csillagot meg azt hiszem tengeri uborkát is, de az igazából olyan, mint a takony. Ezeket rendszeresen visszaviszik a tengerbe, és újakat hoznak. Szerintem a partközeli tengeri uborka biztosan ezt gondolja magában: "A rohadt életbe, ezt nem hiszem el, már megint megyek a simogatóba!"

Carmelben csak Bálint ment be a vízbe, ami természetesen jég hideg volt. Készítettem polaroid képeket, a szokásos helyen megtekinthetők.

Este visszavittük Ildiéket Berkeley-be. A hegyről lefelé hihetetlen köd volt, néha semmit sem lehetett látni az útból.

Szombaton ebéd után elmentünk a Mount Diablo-ra biciklizni. Nem mentünk fel a csúcsra, csak félig, és egy óriási kört tettünk. Hazafelé vettünk egy szintén óriási görögdinnyét, amit félig meg is ettünk vacsorára. Este megnéztük a tv-ben a washingtoni tüzijátékot, majd az ittenit élőben. Obama nagyon jó fej. Az persze poén, hogy az egyik kislánay (Malia) pont július negyedikén született, így a beszédében boldog születésnapot is kívánt neki. A másik, hogy idén 40 éves a Szezám utca, és nekik is boldog szülinapot kívánt. És a tüzijátékot kísérő show-ban fel is lépett a Nagymadár, a Sütiszörny meg a többiek.

Adjunct professor

Ahogy Juci írta tehát: igen, megkaptam az állást Stocktonban! Ez azt jelenti, hogy az őszi félévben adjunct professor leszek. Na meg azt is, hogy hetente kétszer hatkor kell kelnem, 4 hónapon át. Már várom, mert kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz. Remélem, hogy megéri. Legalábbis lesz az önéletrajzomon oktatási bejegyzés, de azért azt gondolom, hogy tényleg tanulni is fogok a tapasztalatból.

Mivel így szeptembertől zsúfolt lesz minden, elérkezett az ideje annak, hogy lefoglaljunk egy nyaralást. Hosszas gondolkodás után Hawaii mellett döntöttünk! És tegnap be is fizettük. Július 16-26-ig megyünk. Szuper, mert csak 4 nap szabadságot kell kivennem, mindenféle átvitt napok miatt. Egyelőre még nem tudom teljesen beleélni magamat, és még előttem áll egy másik út is: vasárnap megyek Utahba egy konferenciára.

Múlt szombaton egy jót bicikliztünk SF-ban, 65 km, át a hídon és vissza. Meg Jens csinált szép képeket a Treasure Islandról. Vasárnap reggeltől estig mértünk az ALS-ben. Sikerült semmit sem elszúrni, nagyon jó adatokat gyűjtöttünk. Azt az anyagot is felhasználtuk, amit szintetizáltam, az is sikeres volt.

Hétfőn jött egy új posztdok interjúra, Karlsruheból. Tuti megkapja az állást. A srác nagyon okos és szimpatikus is -- már találkoztam vele korábban konferencián. A poszterem majdnem elkészült, holnap nyomtatom. Közben pesztrálom a diákunkat. Okos srác, csak még nem tud sok mindent. Tegnap rettentő sokáig tartott meggyőznöm róla, hogy nem úgy van valami, mint ahogy gondolja. De lagalább gondolkozik, és az nagyon jó. Meg én is tanulok közben: nem olyan egyszerű idegen nyelven vitatkozni.

Sűrű

Nagyon fejem fölött összacsapnak a hullámok hét volt, és még nincs vége! Hétfőn kaptam a telefont Bálinttól, hogy mehetek pénteken előadni hozzájuk. Lehet, hogy fogok tanítani -- de még nem volt meg az előadás, és jelenleg hektikus a helyzet.

Kedden operában voltunk, SF-ban, a Tosca-t láttuk. Jó volt, csak:

1. Miért minden pont egy hétre gyűlik össze? Munka után rohanva átöltözés a wc-ben, kocsiba be, felvenni mindenkit (mert mindig én vagyok a balek, aki vezet), bemenni, parkoló, opera, haza, éjfél, alvás.

2. Rettentő konzervatív a sf-i opera, nem értem, hogy miért. Semmi ötletet nem visznek pl. az egyébként gyönyörű díszletekbe. Hihetetlen, de igaz: a Sevilla-i borbély Livermore-ban sokkal kreatívabb volt.

Szerdán volt egy lélegzetvételnyi időm elvileg. A cikk már majdnem kész, de persze rohamtempóban be kellett fejezni a szintézist, elment egy óra egy hőmérő keresésével, valaki elvitte. Este kis előadásra készülés, majd alvás.

Csütörtök reggel be, ja igen, kiderült, hogy inkább csütörtökön mérünk, delután öttől hajnali egyig, aztán még jobban kiderült, hogy már délután kettőtől, gyorsan elintézni a szállítmányozást, haza biciklivel délben a hőségben, 30 centis Subway szendvics, a fele ebéd, a másik vacsora, be az autóba (Ravi vezetett), és már mérünk is Berkeley-ben. Minden szuper volt, örülünk, Craig rámbízta a "kormányzást", hazament vacsorázni. Aztán jött a mélypont. Azt hittem, hogy valami rossz, kigondoltuk, hogy hátha a minta szennyezett, oké, cseréljük ki. Giovanni véletlen eltörte a mintatartót, nincs másik, vagyis van, de abban van valami, és el kell mosni. Ami legalább 1 óra. O.K., mérjünk addig valami mást. Közben Giovanni már egy órás késésében egy vacsoráról, Craiggel telefonos konzultálás, ilyenek. Craig megérkezett, és persze kiderült, hogy nem is volt semmi baj, csak én vagyok a hülye -- és a többiek meg nem kapcsoltak. Kicsit kiakadtam, persze mindegy, nem dőlt össze a világ, van még egy rakás időnk. Az egyórás mosogatást azért nem úsztuk meg. Fél háromra értem haza.

Mindjárt megyek Stocktonba előadni. Szombat elvileg pihi (poszterem mikor lesz kész?), vasárnap hurrá reggeltől éjjelig van mérési időnk. Közben itt lesz már az unokatesóm, Ildi. Ami szuper. És egy városban is leszünk...

A heringettét! Avagy Midsommar, ahogy dukál

Csak svédekkel ne kezdjen az ember! Ajjaj. Tegnap volt Midsommar, vagyis Szentivánéj. Vagyis nem tudom, ma (21) van a leghosszabb nap, és akkor melyik a hozzá tartozó éjjel? Mindegy. Szóval hagyományos, svéd módra ültük, pácolt heringgel, és sok, azaz inkább túl sok röviddel. Pedig minden ital előtt még énekelni is kellett, mert ez a szokás. Nagyon jó buli volt, még táncoltunk is. A mai napom viszont rekordot döntött rosszullét terén, de legalábbis beírja magát a legek közé. És akkor nem térnék ki a részletekre. Hiába, ezek az északiak tudnak valamit...

Feltettem képeket a parádéról, ami a múltkor volt a városban.

Pénteken nem mentünk be, hanem egy szuper kis látogatást tettünk Google-éknél Mirkó révén. Az aztán a munkahely! Tényleg olyan, mint a leírásokban, tisztára kreatív környezet, még legózni is lehet, ha éppen arra támad valakinek kedve. Vagy strandröplabdázni. A kertben meg zöldségeket termesztenek. Na és a kaja! A dolgozóknak reggeli, ebéd és vacsora ingyenes. De ne valami közönséges menzát képzeljetek el! Minden bio, így indul. Aztán majdnem húsz helyen lehet enni, egy hely pedig nem egyféle étel, hanem inkább 5-6. Ahol mi voltunk, ott voltak sushik, hamburger kobe marhából (!!!), indiai kaja, pizza. És annyiféle desszert, hogy mindegyikből egy is sok. Készítettem képeket. Az "üzemlátogatás" után elmentünk egy német pékségbe. Az utolsó két képen meg egy kis tavacska látható, amiból kirakódott a só.

Egyik este Palo Altoban voltam Nina-val, mert ottfelejtette a pénztárcáját. Visszamentünk érte (megvolt) és ott is vacsoráztunk. Ezen a héten kicsit rámjárt a rúd, mert másnapra akkor is rosszul lettem, valami nagyon szúrt. Azt hittem, hogy félrenyeltem az ételt és a tüdőmben landolt. Elmentem a benti orvoshoz, aki közölte, hogy ez lehetetlen, mert akkor nem ülnék itt és beszélnénk, hanem köhögőrohamaim lennének. Szóval csak sokat ettem, vagy ilyesmi.

Ezen a héten kétszer bicikliztem, és pénteken úsztam is 1.1 km-t (csak azért, hogy ne csak a rossz oldalamat ecseteljem ebben a bejegyzésben). És továbbra is készítek Polaroid képeket.

Scanner

Hétfőn este vettem egy scannert, használtan, csak $15 volt. És nem is akármilyen, egy szuper Epson! Azért vettem, hogy be tudjam scannelni a Polaroid képeimet, amiből továbbra is csak kettő van egyelőre. Az eladó SF-ban volt, így kitaláltuk, hogy ha már egyszer ott vagyunk, csinálunk mást is. Elmentünk a Walzwerk nevű német étterembe, ami az NDK stílusában van berendezve. A pincérnő ráadásul kicsit zehernye volt, elképzelhető, hogy a stílushűség miatt. Mirkó is csatlakozott. Jens szoljankát evett, én céklalevest, volt második is, káposztával, desszertnek meg Rotegrütze.

Ha meg akarjátok nézni az első két képeimet, akkor ezen az oldalon keressetek rá a rodaz nevű felhasználóra.

És rettenetes, tisztára rossz az idő már hetek óta. Néha esetleg kisüt a nap délután! Tavaly és előtte ilyentájt meg lehetett sülni, felhőt pedig csak az interneten vagy SF-ban láttunk.

Szinkrotron

Már egy gész hete nem írtam. Tegnap (vasárnap) mondjuk reggel nyolctól hajnali egyig a szinkrotronban mértünk, eléggé kinyúltam a végére. De persze megérte.

Aztán elkészítettem az első fotókat a Polaroid gépemmel. Ma este szerzek egy scannert, és akkor majd fel tudom őket tölteni az internetre.

Szombaton bicikliztünk, előtte pedig a parádén voltunk. Most volt a rodeó, és reggel egy nagy menet megy végig a városon. Este a Blue Barba mentünk, ami tele volt cowboyokkal. 

Dan, a tavalyi diákunk ismét itt van. Múlt héten már csoportmegbeszélést is kellett tartani, mert olyan sokan vagyunk. Ezen kívül cikket írtam, meg befejeztük a szintézist. Az egyetlen bibi, hogy nagyon kevés lett a termék, így ezen a héten folytatjuk.

Próbálok majd sűrűbben írni, mert egy hét alatt én is elfelejtem, hogy mik történnek.

Könyvek

Most három könyv tart izgalomban. Az egyik Bulgakov, Színházi regény. A másik egy önismereti könyv az introvertségről. Azt hiszem, hogy vannak ilyen hajlamaim, kíváncsi vagyok, hogy mit írnak. A harmadiknak meg az a címe, hogy a Bicikli tudománya. Ez egy nagyon kemény 400 oldalas könyv, képletekkel, biológiával és műszaki rajzokkal. És többszáz hivatkozással. Szerintem nagyon érdekes lesz. Reggel beleolvastam, és rögtön megtaláltam azt, hogy mi a neve annak, amikor a bicikli, giroszkóposan elkezd instabillá válni. A repülőknél is van ilyen. Jaj, ez tényleg nagyon érdekes könyv lesz! Még az is lehet, hogy olyan érdekes lesz, mint az egyik kedvenc, ilyen jellegű könyvem, a Zene fizikája, Sir James Jeans-től.

Hol is kezdjem

Már megint milyen sok minden van.

Pénteken estére meglett a szintézis első fele. Még NMR-t is vettünk fel az anyagról. Bírom az új munkatársaimat -- tényleg olyan, mintha valami új helyen dolgoznék.

Tegnap voltunk vidámparkban. Santa Clara-ban. De még reggel előtte bicikliztem két órát Nina-val. Eléggé megnyomtuk, jól el is fáradtam a végére, és akkor még csak kezdődött a nap. Tehenek is voltak az úton, épp terelték át őket az egyik legelőről a másikra, elég felélelmetesek voltak a nagy buta szemeikkel meg fejükkel. Mellékszál, hogy ma Johan azt mesélte, hogy valahol vannak olyan tehenek, akik magukat fejik. Beléjük ültettek egy chipet, legelnek, és ha már nagyon tele van a tőgyük, maguktól bemennek a fejőbe. Ott kapnak valami kis jutalmat is, meg persze megszabadulnak a feszítő érzéstől. És a chip érzékeli, hogy ott voltak, hogy a jutalomért ne tudjanak csak úgy, öt perc múlva, tej nélkül jönni.

Szóval a vidámpark jó volt, de én egyáltalán nem ültem fel a a hullámvasutakra. Nem volt kedvem félni. De komolyan. Jens, Johan, Sara, Jen és Ethan persze mindenre felültek. Vagy majdnem mindenre. Mert Sara pl. rosszul lesz a pörgéstől, viszont csinált egy olyat, ami olyan, mint a bungee jumping, csak nem esel, hanem úgy megy, mint egy inga.

Viszont volt egy vízipark része is, szuper csúszdákkal, azok nagyon jók voltak. Persze az egész park szörnyű, mindenhol megy a geil zene, műanyagkaját lehet csak kapni, és az emberek is elég furák. De összességében jó nap volt. A képen Patrick, Sponge Bob haverja és én vagyunk látható. Kicsit perverz szerintem... Majd rakok fel képeket a hullámvasutakról is.

Ma reggel elmentem fodrászhoz, kicsit rövidebb lett, mint akartam. De jót beszélgettem a vietnámi fodrásznővel. Délután elmentünk Brentwoodba, innen északra van 25 mérföldre. Gyümölcsöt szedtünk, barackot, szilvát, szilackot (ez angolul plout, a sárgabarack és a szilva keveréke), cseresznyét. Az egész városka tulajdonképpen egy nagy szedd magad. 

Az utlsó hír pedig az, hogy befestettem a hajam. Nem állandóval és vörösre. A leghalványabb vöröset vettem, de így is répa lett eléggé. De nem rossz szerintem.

SX-70

Tegnap elkezdtem szerves kemiázni, nem is gondoltam volna, hogy ilyen jó lesz újra rendes kémiát csinálni. Persze csak egy receptet csinálok, de nagyon jó valamiért.

A másik, hogy vettem egy Polaroid gépet, ma reggel jött meg. Szerintem még erről sokat fogok írni, remélhetőleg képeket is láttok majd. Egyelőre csak ezt a videót nézzétek meg, egy gyönyör.

Prepi?

Már négy napja minden nap sportolok, ami jó, mert kezdtem ellustulni. Hétfőn voltunk futni, tegnap meg elmentünk a tóhoz biciklivel meg vissza, és elég húzós tempóban. Ma meg szeretnék este úszni egyet.

Izgi, lehet, hogy ma, vagy holnap fogok szintetizálni. Rendes szerves kémia. Egyetem óta nem csináltam ilyet, igazából már nagyon várom. 

Tegnap esett az eső egy kicsit este, ami viszonylag szokatlan ilyenkor. Lehet, hogy ma is fog.

Kis színesek

Van egy pár helyi hírem. Az elején úgy fog tűnni, hogy ez egy kis beszűkült hely, ahol EZ a hír, de a végére kiderül, hogy sokan szeretnének legalább tizedennyivel büszkélkedni.
Először is, lesznek kecskék a folyóparton. Azért, mert sok az elszáradt növény, és a környéken lakók félnek, hogy ez majd tüzet fog (az esetleges tűztől félnek, ahogy a hírekben írnák). A kecskék majd megesznek mindent. És a káposzta is megmarad így.
Aztán szerdán hidrogénautókat lehetett a belvárosban vezetni. Ezek igazi, működőképes, üzemanyagcellás autók, VW, Ford stb. vegyesen. Jens azt mondta, hogy nagyon jó, halkak, és nincs bennük váltó -- mert az elektromos motor az áramerősséggel változtatja a nyomatékot, nem kell áttét. Ugyebár. Ami meglepő, hogy 400 bar a töltési nyomás. Ez kétszer akkora, mint a nyomás a gázpalackokban.
És hogy akkor jöjjön a csattanó is, tegnap felavatták a NIF-et. A National Ignition Facility-t. Ha jól láttam, akkor otthon nem írtak róla. Ez a világ jelenleg legnagyobb lézere (már írtam róla valamikor). 192 nagyenergiájú lézerük van 3 futballstadionnyi területen. A nyalábokat végül egy kamrában egy 1-2 mm átmérőjű céltárgyra fókuszálják. A céltárgy jellemzően egy aranykapszulába zárt anyag, jellemzően mondjuk deutérium. A lézerek lágy röntgensugárzást keltenek az aranyban, és végül ez roppantja össze az egészet. A hőmérséklet és a nyomás eléri a Napét (100 millió Celsius, 100 milliárd bar, azta, muszáj volt utánanéznem, hogy nem írtak-e el valamit -- scared of numbers --, de nem, tényleg ennyi), és fúzió fog lejátszódni. A poén az, hogy nem kell a fúzióhoz atombomba... Csak megnyomják a gombot, és lőnek a lézerek és kész. Na persze... Szóval először is, ez egy kutatóreaktor, szóval szó sincs energiatermelésről, csak a folyamatokat tudják és akarják tanulmányozni. Másrészt ezt úgy kell elképzelni, hogy a következő évre 8 lövést terveznek. Ez hány herz is? 

A másik, hogy ezzel a kis játékszerrel nagyon kényelmesen lehet tanulmányozni az atombombában lejátszódó eseményeket is, kísérleti robbantások nélkül. Ami jó, de az eszköz nem szentesíti a célt.

Bent egész héten kongtak a folyosók. Az összes főnök Washingtonban volt az éves beszámolón. A cikkemet írtam. Rájöttem, hogy tiszta hülyeség egyszerre három dolgot csinálni, sokkal hatékonyabb egyet befejezni, és aztán a következőt. Szóval amíg nincs kész a cikk, addig nem csinálok mást. Ha lehet...

Váratlan vendégem is van, Mirkó, gimnáziumi évfolyamtársam. A Google-nél fog dolgozni, és most 1-2 napig nálam van, amíg szállást talál. Tegnap Nina-nál voltunk egy kis házibulin, egy spanyol fizikus házaspár volt ott és egy francia vegyészmérnök. Na meg Jens, én és Mirkó. Jó volt, mert nem ismertük a többieket, és jól sikerült talán emiatt a beszélgetés. Néha jó új emberekkel találkozni... A francia srác hidrogénes autókkal foglalkozik. Érdekeseket mondott. Nem gázhalmazállapotú, hanem folyékony hidrogént kell használni. Azért, mert ahogy fentebb írtam, 400 bar a töltési nyomás, és ez óriási balesetveszély. Ha bármi történik az autóval, és felrobban a palack, akkor annyi. Nem a hidrogén miatt, hanem a nyomás miatt. Szóval a folyékony hidrogén persze meglepő gondolat (engem meglepett), mert az ugyan kisebb nyomású, de csak azért, mert hideg. Szóval elvileg ugyanott vagyunk, feltöltjük az autót, kicsi a nyomás, de aztán felmelegszik, és puff, megint kutudjahányszázbar. De nem. Azt mondta, hogy ha jól van szigetelve a tartály, akkor tele tanknál az ilyen autókban 8 napnak kell eltelnie, hogy a nyomás elérjen mondjuk 20 bar-t. (Ja, ha valaki nem tudná, akkor egy bar az kb. egy atmoszféra. Bár Jim szerint ez hülyeség, a bar az az, ahol inni adnak...) Szóval 8 nap az elég sok, és ha nincs tele a tank, akkor még hosszabb idő kell ehhez. 8 naponta úgyis használja az ember a kocsit, de ha mégsem, akkor egy biztonsági szelep elkezdi lassan kiereszteni a túlnyomást. És ez már csak akkor fog gondot okozni, ha a kocsi valahol zárt helyen parkolt.

Szombaton és ma is bicikliztünk, tegnap másfél órát, ma két és felet. De a mai nagyon utálatos volt. Nagyon-nagyon-nagyon fújt a szél, rettenetes volt felfelé kúszni. A gumijainkkal is gond volt, Jens defektet kapott, nekem meg gyakorlatilag szétment a hátsóm. Mármint a kerekem. 

Viszont tegnap láttunk egy élő csörgőkígyót. Nagyon nyugodt volt, szerintem előtte ehetett, mert a hasa is kicsit ki volt dudorodva. Ma is láttunk egy fekete-fehér gyűrűs kígyót, de lehet, hogy csak sikló volt. Tegnap ezen kívült volt egy horrorjelenet is. Egy fejnélküli őz és egy döglött keselyű hevert az út mentén. Gondolom az őzet elütötték, a keselyű lakmározott, és őt is elütötték... Elég szomorúan néztek ki. 

Kinetikus őrület

Akkor ezennel beszámolok az Eureka-ban megrendezett Kinetic Grand Championshipről. Ott kezdődik, hogy innen északabbra még őrültebbek az emberek, mint itt. Ezért minden évben, immár 40 éve megrendezik ezt a flúgos futamot (széljegyzet: Kaliforniában még ezen kívül van négy ilyen verseny). A verseny lényege: építeni kell egy olyan, ember hajtotta járművet, amely képes betonúton, homokdűnéken és vízben is menni. Nem az nyer, aki először ér célba, hanem az, aki épp a középső helyezést szerzi meg. Azért is jár díj, akinek először romlik el a gépezete. Vagy aki a legnagyobbat bukja. Minden járműnek továbbá fel kell mutatnia annyi fogkefét, ahányan benne ülnek. Na és egy kabalaállatot. De inkább olvassátok el a szabályokat, lehet csemegézni.

A verseny három napig tart. Az első nap van az országúti és homokdűnés szakasz, másnap a vízi és egy országúti, az utolsó napon pedig hasonlók (ezt nem láttuk). A homokdűnés szakaszon van egy nagyon meredek rész is. 

A város tele van hippikkel, úgy érzem akkor is, amikor épp nincs balhé. A másik meglepő, ezen a vidéken az emberek ötször olyan zöldek, mint itt a Bay Area-ban. Minden bio meg organikus, meg újrafelhasznált, meg helyben termesztett.

Szóval. Julie, Sebastian, Tina, Jens és én mentünk. Egy kempingben laktunk, csak sajnos nagyon hideg volt, úgyhogy ezt a részét kevésbé élveztem a dolognak. Az első nap a főtéren megnéztük indulás előtt a járműveket. Utána a fékpróba következett egy meredekebb szakaszon, majd jópár kör megtétele után a főtéren elindult a futam. Mi a bringáinkon követtük őket, ami nem volt túl megerőltető. Fantasztikus, számomra teljesen nem kaliforniai tájon mentünk keresztül, köddel és érdeklődő tehenekkel. A homokdűnéknél gyalog mentünk tovább, egészen a meredek szakaszig. Másnap reggel korán keltünk, hogy megnézzük a vízi szakaszt. Nagyjából a felénél eljöttünk, mert rettenetesen fáztunk. 

A fennmaradó időkben sört kóstoltunk meg meleg leveseket ettünk, vasárnap délután meg elbicikliztünk az óceánpartra fakavicsokat gyűjteni. A fakavics az olyan, hogy nem a kavicsokat koptatja le a víz, hanem a fadarabokat. Odafelé menet meg megálltunk az Óriások Körútján. Itt áll a világ legmagasabb fája (a legnagyobb térfogatút már láttam, az is Kaliforniában van). 

A többit inkább a képekkel mesélem el.

Csináltam pár videót is.