Shasta-paszta

Megjöttünk a hétvégi kalandunkból. Ez volt az egyik legviccesebb utunk mostanában. Hogy mik is történtek?

Pénteken elindultunk a Mt. Shasta-hoz, a Mt. Shasta nevű városkába. Ez Észak-Kaliforniában van, nem messze Eurékától, ahol a múltkor voltunk. A célunk egy vasárnapi 100 km-es biciklizés volt, amire már jó rég befizettünk. A helyszín fantasztikus volt, a Kaszkád-hegység legdélibb, vulkanikus része, a fennséges Mt. Shasta tövében. Illetve ennél kicsit délebbre a Lassen Vulkanikus Park is hozzá tartozik, ahol szintén jártunk már (jesszus de rég volt ez, pedig nem is tűnik annak!).

Ott kezdődött, hogy Jens egy 100 éve bevándorolt luxemburgiak által épített viktoriánus stílusú házban foglalt szállást. Az egész házat beborította a viktoriánus giccs, valami olyan mennyiségben, hogy az elmondhatatlan. Ezért majd fel is fogok rakni holnap képeket. A házhoz tartozott egy kutya, amelyik majdnem leharapta a fejünket egyébként amikor beléptünk, de megtudtuk, hogy csak házőrzésre van, nem emberevésre.

Viszont kiderült, hogy félreértette a néni, és csak egy éjszakát írt be a füzetébe, a második éjszakára minden foglalt, és ez így van az egész városban. De persze ciki volt a szitu, a nő meg rendes, ezért megkérdezte a szomszédját, aki egy nagyon kedves, de nem százas nő, hogy aludhatunk-e a futonján másnap éjszaka. Rögtön belement.

Este még elmentünk Weedbe. Ez azért egy vicces falu, mert weed angolul nem csak gazt jelent, hanem a marihuána (l. fű) beceneve is. Ezt persze meglovagolja a város, többek között a sörözője is: Igyál legális füvet! Utána elmentünk a mi falunkban egy helyre, ahol nagyon jó élőzene ment. Két fekete srác rappelt, de olyan igazi, jó rap volt, nagyon tetszett.

Este fürdés a szintén leírhatatlan fürdőszobában, szintén képekkel lesz majd illusztrálva. A néni csinált reggelit (bed and breakfast), majd elindultunk a hegyre kocsival, hogy majd kirándulunk. Útközben megálltunk nézelődni. Észrevettük, hogy a megállóhely mosdójának előterébe beszorult egy kolibri, olyan módon, ahogy a legyek szoktak: a butája folyton az ablaküvegen át akart kijutni. A mentésben hozzánk csapódott egy keresztény csoport pár tagja, iszonyú kedves nők. Az egyik olasz volt, kicsit bolond szerintem, ő pl. próbált énekelni a kolibrinek (olaszul!), hátha akkor rájön, hogy hol a kijárat. A kolibri teljesen ki volt fáradva (talán a dél-olasz akcentus tett be neki?), és vegül a magas párkányra feküdt. Felmásztam, és sikerült elkapnom. Hoztunk neki vizet, később energiaitalt is. Ivott belőle! Hihetetlen volt az egész. Kolibrit vagy csak messziről, vagy csak nagyon rüvid ideig lát az ember, mi pedig most addig nézhettük, amíg csak akartuk. Egy ideig néztük, aztán leraktuk egy kőre az árnyékba. 2 óra múlva, visszafelé menet megnéztük, és nem volt ott. Szerintem sikeres volt a mentés (a rossz verzió egy kígyót vagy hasonlót tartalmaz, de talán tényleg túlélte).

A hegyen láttunk egy vicceset. Egy srác egy szál nadrágban jógázott a sziklákon -- elég jól nézett ki. Volt egy feltűnően csinos barátnője is, kicsit hippisen öltözve. Amikor közelebb jött, észrevettem, hogy a lába csupa szőr. És a hóna alatt is. Ez elég meglepő errefelé. A kocsiban meg is említettem Jens-nek, hogy ezek tényleg komolyan veszik a hippiséget. Erre ő azt mondta, hogy a hónalját ugyan nem látta, de szerinte a csajon a hosszú szoknya alatt nem volt bugyi, és az ottani nem borotválkozás jól látható volt a szoknyán át.

A hegyen azért kirándultunk is, nagyon szép volt, havat is fogtunk.

Visszafelé beugrottunk egy sörfesztiválra, ahol mindenféle söröket lehetett kóstolni. Jó zene is ment, még táncoltunk is. A buli délután 5-kor zárt, nekünk viszont ugye nem volt épp hová visszamennünk szobánk nem lévén. Ezért elmentünk a közeli tóhoz, ahol $1 belépőért lemehettünk a strandra. Azonnal befeküdtünk az árnyékba aludni egyet, és persze jót röhögtünk, hogy micsoda csövesek vagyunk. Már majdnem elaludtunk, amikor egy anyukát hallottunk rászólni a kisfiára: Benjámin, ne piszkáld őket! Azóta is próbáljuk kitalálni, hogy Benjámin milyen gonoszságot eszelt ki egy fényes nappal alvó pár ellent.

Vacsora után visszamentünk a szállásra. Az esti fürdés tiszta horror volt. Jens a nagy kutyáktól fél, én meg a pókoktól. Bementem, hogy lenyugtassam a kutyát, de az nem volt sehol. Kijöttem, erre Jens mondja, hogy menjek kicsit arrébb... Egy gigantikus pók hálójába mentem bele! Kész. Elképzeltem, ahogy hanyatt-homlok menekülünk a kutya és a pók elől... De azért mégiscsak túléltük. Éjjel nagy vihar volt, sok villámmal.

Hajnalban keltünk, lenyomtuk a 100 km-t. Nem is volt olyan sok, bár a végére eléggé lelassultam. Itt a szokásos térkép. A legfigyelemreméltóbb eset a csúcson történt. Puskalövések dördültek, majd megjelent egy autó, benne fiatal fiúk, az egyik kezében egy puska(!!!!), és odaszólt a pihenőhelyen levőknek (én is ott voltam), hogy EZ (azaz a lövés) az igazi sport. Elhajtottak, majd ismét a levegőbe lőttek. Mindenki le volt dermedve kicsit, hogy ekkora ősbarmok laknak errefelé, nem beszélve arról, hogy ez nyilván bűncselekmény.

Még van egy régi adósságom. Kb. 3 hete voltunk az Alameda Counry Fair-en, ami állatbemutató. De nem csak az, mindenféle megyei szervezetek állítanak ki, van malacfutóverseny, jótékony célú árverés, modellvasút, vidámpark, étel-ital. Azaz ez egy vásár. Nézzétek meg a képeket!

Végül pedig az őrült aukcióról egy videó: