Dinnyenapló
Már kiskoromban is imádtam a dinnyét. Most, hogy nagy vagyok (és doktor) eljöttem a Nagy Dinnyekutató Laboratóriumba a napfényes Kaliforniába. A baj csak az, hogy ez az Óperenciás tengeren, sőt, még az Üveghegyen is túl van, és mindenki, aki fontos nekem, otthon maradt... Nekik írom ezt a naplót.
2008. május 10., szombat
M-C-BS
Tegnap a "szokásos" Monterey-Carmel túrát csináltuk, kiegészítve egy kis Big Surrel. Ki lehet keresni az előző blogbejegyzéseimet (na jó, itt és itt vannak), ahol képes illusztrációs leírásokat találtok. És mielőtt Erika kérdezné: nem mentünk el az akváriumba, mert nem volt rá időnk. Meg inkább a tájbámuláshoz és városkanézéshez volt kedvünk. Carmelben láttunk nagyon cuki bébimókusokat. Hazafelé Phil haléttermében ettünk, ahol én már szintén sokszor megfordultam. Itt meg oroszlánfókák pihentek egy stégen. Papa és Tamás közelit csináltak, mire a lény elkezdett ugatni. Papa persze rögtön felállította az elméletét, hogy ez az egyik hajó házörzője. Az étteremben Papa kapott kagylót, és aztán három adag főétellel (kardhal, sült kagyló és rákos fetuccini) jól is laktunk mind a négyen. Onnan visszefelé Tamás vezetett, Mama és Papa a hátsó ülésen meg röhögőgörcsöt kaptak. Egymástól, azt hiszem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
A röhögőgörcs oka = fáradtság, amint 1972, Tallinn óta tudjuk.
Megjegyzés küldése