Négy nap Yosemite-ben

Na jó, akkor írok egy kicsit, mert úgy látom, hogy a többiek nem. Megpróbálom röviden Yosemite-t. Első nap Bridalveil vízesés, szájtátás a sziklákra, lepakolás, Ahwahnee hotel, alvás. Még jó, hogy fűthető sátort béreltünk, mert éjszaka hideg volt, különösen Papa ragaszkodott a fűtéshez. Ezen kívül kiderült, hogy nem bír hálózsákban aludni, valamiféle klausztrofóbia tör rá.
Másnap volt a nagy túra a Nevada vízesésig a Vernall vízesés érintésével. Mama majdnem feladta a csúcs előtt, de végül mindannyian felértünk. Tamás beszkennelte az egész tájat a fényképezőgépével. Szuper időnk volt. Rengeteg víz van a parkban, több, mint tavaly ugyanilyenkor, és sokkal több a hófolt is. Lefelé a John Muir úton jöttünk, ami jégcsapveszély miatt elvileg le volt zárva, de mindenki arra ment és nem is volt jégcsap. Amikorra leérkeztünk, addigra Papa is kijelentette, hogy nem hajlandó többet aznap sétálni. De nem is kellett, mert már este lett. Megvacsoráztunk a pizzázóban, aztán láttunk egy mosómacit.
Másnap kelés, reggeli, majd autóval fel a Glacier Pointhoz. Erről a pontról az egész völgyet belátni, a Half Dome-ot, a többi dómot (North, Basket, Quarter), az El Capitant, a Clouds Restet és a távolban a hegyeket. Épp kigyönyörködtük magunkat, amikor a völgyben elkezdett esni az eső. De ez nem zavart minket, mert délnek vettük az irányt, hogy eljussunk az óriásfenyőkhöz.
A múltkor nem itt voltam, de ez sokkal jobb. Egy egész rendes kis 3 órás sétát tettünk (Mama ismét a csúcs előttmajdnem feladta), láttunk többszáz olyan vastag fát, amit mondjuk 10-15 ember ér csak körbe. Volt aminek az aljában luk volt, volt aminek csak a külső része élt, belül teljesen üres volt, mint egy cső, és volt egy csomó, ami ki volt dőlve. Majd rakunk fel képeket, ha ecsém vagy a többiek kiválogatják a képeiket. Mert én nem fotóztam.
Hazafelé izgalmasan felhős volt az ég Tamás örömére. Ja, és nem is mondtam, hogy láttunk egy medvét. De nem volt félelmetes, mert sokan voltunk, az út mentén megálltak az emberek és onnan néztek farkas-(vagy inkább medve-) szemet a medvével.
Hétfőn elslattyogtunk a Yosemite vízeséshez (kb. 3-4 km), megnéztünk. Másodpercenként 9 000 liter. Ami még poén, hogy kora tavasszal szokott lenni teliholdkor Moonbow, azaz olyan szivárvány, amit a Hold csinál. Még korábban meg néha, ha elég hideg van, az egész vízesés átmegy hóágyú üzemmódba: az apró cseppek esés közben megfagynak, és a vízesés egy nagy rakás havat produkál.
Aztán körbejátuk a Tükör tavat, ami olyan, mint egy mesében. Óriási kövek, a víztükörben meg tükröződnek a hegyek. A felsőbb részén az erdő meg teljesen kaotikus, igazi őserdő. Az evés kicsit bonyolultra sikerült, meg még megnéztünk egy múzeumot is, és végül 6-kor indultunk vissza Livermore-ba.